Jövő, 1922. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1922-07-06 / 156. szám

Csütörtök* 1922 július 6 JÖVŐ KÖZGAZDASÁG. Az osztrák belső kölcsön. — A Jő 98 munkatársától. — Bécs, július 5. Az osztrák pénzügyminiszter a nemzetgyűlés keddi ülésén előterjesztette a belső kölcsönre vonatkozó javaslatát. A javaslatot általánosságban elég jól fogadták. A nemzetgyűlésben magában, úgy látszik, nem lesz nagyobb ellenállás a javaslattal szemben és ezért lehetségesnek tartják, hogy az egész pénzügyi programot még a jövő hét folyamán tető alá hozzák. Ez alkalommal még egyszer összefoglaljuk a belső kölcsön törvényjavaslat által tervezett lényegét. A földtulajdont az ezévi földadó-előirányzat 100, illetve 150-szeresével sújtanák, a házadóra kötelezett birtok az ezévi adóelőirányzat 420, 500, illetve 1000 szeresét fizetné, aszerint, hogy a tulajdon milyen régi. A részvénytársaságok kötelezve lennének a részvénytőkéjük ezévi június 30-iki árfolyamértékének 7%-kát jegyezni. Az esetben, ha a kölcsönjegyzés helyett új részvényeket adnának, amit szintén megengednek, a részvénytőke június 30-iki árfolyamértékének 8%-kát kellene jegyezniük. A kölcsönjegyzéssel kapcsolatban megengedik a részvénytársaságoknak, hogy részvényeiket fölértékeljék és ezzel kapcsolatban a fölértékelés következtében előálló látszólagos vagyonszaporulat mentes lenne az adózás alól. A korlátolt felelősségű társaságok és a szövetkezetek az ezévi különleges jövedelmi adójuk 15%-kát jegyeznék. Az általános jövedelmi adó alá eső vállalatok, amennyiben adóelőirányzatuk az 50.000 koronát meghaladja, annek 25%-kát tartoznának jegyezni. " ■ . ... ^ A belső kölcsön alapja tehát az ezévi adóelőirányzat lenne. Mértékadó pénzügyi körök, ez alapot figyelembevéve, az előirányzott 400 milliárdnyi összeget igen nagynak tartják és azt hiszik, hogy ezt az összeget nem fogja tudni a kormány összehozni. Általánosságban azonban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy az ipar és a kereskedelem számára ez a belső kölcsön nem jelent kibírhatatlan megterhelést. Mindenesetre nagy követeléseket támaszt a bankokkal és az iparral szemben, míg a mezőgazdasági birtok, amely eddig vajmi kis mértékben vette ki részét az adózásból, könnyebben fog tudni megbirkózni a feladattal. Más kérdés azonban az, hogy az ipar nagymértékű eladósodása mellett honnét fogja tudni előteremteni azokat a pénzmennyiségeket, amelyek a belső kölcsön lefizetéséhez szükségesek. Hiszen a rendkívül nagy pénzhiány már most is erősen fojtogatja az üzemeket és bizony sok esetben munkanélküliséghez vezetett. Pénzügyi körök véleménye szerint az ipar nem tehet majd mást, minthogy a váltóleszámítolás mellett a jegybanktól fog pénzt fölvenni, amely azután az állampénztárba fog befolyni. Minthogy pedig ezek az öszszegek az államtól részben ismét visszakerülnek a jegybankhoz, igen kérdéses, hogy ez a közfogás egészséges eredményeket fog-e létrehozni. A részvénytársaságok számára fönmarad az a lehetőség is, hogy új részvényekkel fizessék a belső kölcsönt, ami azonbanaz értékpapírpiac túlságos megterheltetését és az árfolyamok csökkenését idézné elő. Ilyen körülmények között még igen kérdéses, hogy végeredményben nem fog-e újabb és talán minden eddiginél nagyobb csalódást okozni az osztrák pénzügyi kormányzat ezen újabb pénzügyi kísérlete. A kormány ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a belső, kölcsön egyik nagy előnye abban nyilvánul meg, hogy nem idéz elő közvetlen újabb drágulást. Minden más állami pénzügyi intézkedés újabb drágulási folyamatot vont volna maga után. A belső kölcsönnél ez nem fog bekövetkezni. Arra is hivatkozik a kormány, hogy a belső kölcsön és általában a Pénzügyi program elintézése a külföld felé is, kedvező hatással lesz. A külföld látni fogja, hogy Ausztria megtette önerejéből azt, ami tőle kitelt Az azonban bizonyos, hogy a belső kölcsön a végső eszköz, amihez az osztrák kormány a mai körülmények között nyúlhatott. Ha ez a kísérlet is csődöt mondana, úgy valóban nehéz elképzelni, hogy mivel lehetne még megmenteni Ausztriát a végleges pénzügyi összeomlástól. Minthogy a fentebbiek szerint nagyon kétséges, hogy kedvező eredményre vezet ez a belső kölcsön, a most elkövetkező hetek valóban sorsdöntőik lesznek Ausztria gazdasági helyzetét illetően. A kék Aphrodite, irta Herczeg István. 10 Délben kimentem a folyóhoz és belenértem szőke, ismerős vizébe. A kanyarulatnál álldolgáltam, ahol Évával annyit lubickoltunk a lágyan csillámló hullámokban. A nap most égetően tűzött le és a parti homokban a kvarc-szemek pompázóan ragyogtak. A másik oldalon kis csalnak himbálózott kecsesen és eszembe jutatta a csendes örömeket, amikor szandalinunkban együtt heverés/zütük, csak az eget láttuk s a viz szelíden ringatott. Tisztán, mindenre emlékeztem, de nem futott könny már a szemembe és az elérzékenyülés sem borított sötét fátyolt a tájakra előttem , inkább még edzettebb, akaróbb elszántabb lettem. ... Mikor festettem sokan körülálltak és ez büszke izgalommal töltött el. Nem bántott a közelségük, csak néha a hátulról jövő, fürkésző tekintetek élesek lehettek, ilyenkor valami végigfutott a gerincemen és bizsergő szúrást éreztem. Nem mertem senkire visszanézni, mert féltem, hogy az idegen arcok ijesztő vonásai, a sóvár csodálkozás és undorító tolakodás kiragadnak, a hangulatból. Csak a vizet láttam, amint zihált, megzavarodott és némán szenvedett. Megértettem vágyó reszketését, csöppjeinek, molekuláinak zavart remegését, fodrainak borzongását a mélység sötétségétől... ... És a vízből most lassú, előkelő mozdulattal Éva emelkedett ki. Arca ünnepélyes magasztossággal a távlatokba intett. Csapzott fürtjei csillogtak homlokán és a víztől feketére kékült trikója megfeszült karcsú derekán. Kezét boldogítón az égnek emelte, mintha bucsúzót lengetett volna a messze szférából és karcsú bokái a víz tükrében omoltak el... Aztán ismét visszasülyedt, ahogyan jött, oly lassan és csöndben. Mindig lejebb és lejebb merült, már csak a keble volt kint, melyet csintalanul csiklandozott a víz, vállait félszegül fölhúzta, majd azok is egyszerre eltűntek. Ajkát fájdalmas mosolyban érte el egy feltörő hullára, és szeme könnyesen búcsúzkodott, mielőtt elborította volna az ár. De a két keze, a feje fölött, még továbbra is kérően, esdeklően kimeredt. Ujjai görcsösen rángatództak, felém intettek és visszahúzódtak, mintha életem, odaadásom, szerelmem keresnék... És ekkor elhagyott minden józanságom. Sikollyal ugrottam föl, félrelöktem mindent, és a vízbe vetettem magam ... Már éreztem, hogy megvan, együtt vagyunk boldogan és egymáshoz tapadón, de egyszerre valami fekete rémület zagyva, orv ridegséggel húsomba, agyamba ömlött, durva rándítással ragadott el tőle és vonszolt a feneketlen örvénybe... Mi történt ezután, ki tudná azt elmondani? Hogy kerültem vissza, ide a szobámba és az elkészült képet ki hozta velem? Most itt mosolyog a víz szelíd tükre és a hajnali borongás misztikussá teszi ... A nap is ragyog a kép jobb sarkában; aranyüzönét ráhinti a habok pajzán csókjára és a képről a fényhullámok belengik szobámat. Ilyen munkára vágytam már régen; ilyen tökéletes, harmonikus képre, amely fölé nem emelkedett még hitvány, emberi piktúra. Ez jelenti a hirt, a diadalt, a szerelmet; ez az Éva bűnbánó megtérése és új öleléseinek megbánástól izzó zamata; ez a földi boldogság dús paradicsoma, ez az álomvilág való elérése . . . Holnapig még gyönyörködöm benne, azután legyen közkincs a filiszterek oltárán. Hová harcoltak? Mit akarnak tőlem? .. . Magamra hagytak örökre és most dúskálhatok saját életemben és elmondhatom, hogy mi van velem. Bezártak ide egy barlangba, amely alatt folyton a tenger morajlik, s zug és sír, de a vizét sehol sem látni. Félnek tőlem, mert tudják már, hogy ki vagyok és érzik tehetségem megrázó erejét. A két új képemért, amikor a „Grand, Palais“-ba vittem őket és természetesen a „Kék Aphrodite“ mellé akasztottam, kinevettek. Eleinte nézték a képeket, megforgatták, a tetejüket tették lefelé, az oldalukat fölfelé, de sehogysem tetszettek. Mikor jóakaróan magyaráztam nekik a szelíd napról, a víz édes melódiájáról és a tiszta házikó bűbájos faláról, hitetlenkedtek. Azt mondták, hogy tréfát űzök belőlük és ez nem illik hozzám. Azután röhögött mindenki rajtam, mert dühös voltam. Előkerült valahonnan a zsákforma bábu is. Ő is nevetett a képeken, majd egész furcsa, részvétteljes, szomorú tekintetet vetett rám ; a többieknek egymásután a fülükhöz tette a száját, közben mintha megnyalta volna fülüket és egyszerre elmázolta a mosolyt ábrázatokról. Ekkor egyszerre öten is hosszú mondatokba fogtak és mint valami laszszót, úgy dobták nyakam köré aggodalmaik, kifogásaik, saját merengő butaságuk végtelen fonalát. Excentrikus művészetről, merev formák kéjes visszaadásáról, az érzékek egzaltált hatásáról dikcióztak, de én láttam a zöld irigységet kajánul meghúzódni szemük szögletében és a féltékenység bárgyú mosolyát nyeglén arcukra könyökölni. A két képet végre is leszedték gyorsan a falról, egymásra borították, összekötözték és kértek, hogy vigyem el onnan; tépjem szét, dobjam el, mert csak nevemet rontja. Persze — gondoltam —, ez kellene nektek; semmisítsem meg az alkotás koronáját és térjek vissza magam is az ismeretlenek homályos útjaira. A tudásom ti nem éritek föl és a gyönyörűség, amit lelkem ad, nem fér a ti agyvelőtök szűkös cikornyáiba. A képekkel nem akartam elbújni többé, hanem oda kiáltani büszkén mindenkinek: „Ez az én művem, itt van, bámuljatok!“ Tudtam, ha a hit szárnyára vesz és ragad magával a távlatok szédületén keresztül, csak akkor érem el azt az elzárt, boldog világot, amelyért annyit esdekeltem, amely egyedül nyújthat halhatatlanságot, a két egymásért kacagó és vérző szív lüktetésén keresztül. .. (folyt, köv.j Zürichi devizazárlat. (A Schweizerische Kreditanstalt jelentése.) Zürich, julius 5. Bécs 0.0272 (O.O2V2)» Osztrák korona 0.02% (0.02%), Berlin 1.19 (1.1872). Prága 10.10 (10.10), Budapest 0.457a (0.4 72), Zágráb 1.60 (1.62), London 23.31 (23.28), Paris 43.45 (43.60), Milánó 24.30 (24.37), Varsó 0.11 (0.11), Newyork 524.75 (526.50). A bécsi valutapiac magánforgalma. Július 5-én. Magyar korona 18.60 (19 — 19.35), Csehszlovák korona 410 (412), Jugoszláv korona 64 (65 — 68), Dinár — (260), Lengyel márka — (435—455), Márka 50—5072 (48 - 49.50), Svájci frank 4000 (4050—4250), Angol font 94000 (93.000—98.000), Francia frank 1750 (1800), Dollár 21.100 (21.500 — 22.300), Lira 975 (1000-1030), Lei 123 (123). A budapesti valutapiac magánforgalma. Július 5-én. Osztrák kor. 5 30 (5.20), Szokol 2208 (2222), Korona-dinár 1378 (1385), Lengyel márka 21 (21), Svájci frank 21300 (21900), Francia frank 9200 (9175), Font (5135), Dollár 1122 (1150), Lira 5225 (5300), Lei 656 (659), Márka 272 (262), Napoleon 4300 (4395). Párisi devizazárlat, Július 4-én. Németország 2.75, Románia 6.50, Prága 23.10, Bécs 0.06, Amerika 12.06, Belgium 95.—, London 53.58, Hollandia 466.—, Olaszország 56.10, Svájc 229.50, Spanyolország 188.50, Varsó 0.24. Pénz, bank, hitel. A márka újabb zuhanása Párisban és Londonban egyaránt nagy izgalmat okozott. Különösen a párisi kormánykörökben nézik aggódva a németországi pénzügyi helyzet alakulását, a külügyminisztériumban meg vannak győződve arról, hogy az év folyamán Németországból már több készpénzrészletet nem fognak kapni. Ilyen körülmények között a kormány mielőbb keresztül akarja erőszakolni Németország pénügyi ellenőrzésének rendszeresítését. Itt említjük meg, hogy a német kormány 6°/0-ás három évre szóló ■kincstári utalványokat akar kibocsátani. Nem tart a kisántánt Prágában valutakonferenciát. A napokban egy belgrádi jelentés arról számolt be, hogy a belgrádi pénzügyminisztérium kezdeményező lépéseket tett az irányban, hogy a kisántánt államai Prágában tartsanak közös konferenciát a valutáik szanálása ügyében. Prágai hivatalos helyen ezzel kapcsolatban kijelentették, hogy a csehszlovák kormány mindenkor hajlandó a valutaárfolyamok szanálásának kérdését a kisántánt kormányaival közösen megbeszélni. Ez a kérdés egyébként a világ jegybankjainak konferenciáján amúgy is szóba fog kerülni és igen valószínű, hogy ezen a konferencián a kisántánt kormányai egy ipar és bányászat. Meghátráltak a magyar sörgyárak. Ismeretes, hogy a magyar sörgyárak a legutóbbi napokban a sör árát jelentékeny mértékben fölemelték. A közönség körébenföltűnt, hogy az Árvizsgáló Bizottság nem avatkozott be az emelés ügyébe. Mint értesülünk, az Árvizsgáló Bizottság tartózkodó magatartása csak látszólagos volt. A bizottság ugyanis az áremelés közlése után azonnal kiküldötte szakértőit a sörgyárakba, akik ott összegyűjtötték a termelési költségekre vonatkozó adatokat és ennek alapján kikalkulálták a sör árát. A szakértők által kiszámított ár alatta maradt a sörgyárak által közölt és életbeléptetett áraknak. Amikor a gyárak értesültek az Átvizsgáló Bizottság által végeztetett számítás eredményéről, azonnal késznek mutatkoztak arra, hogy az árakat revízió alá veszik és közölték, hogy hektoliterenként 400 koronával hajlandók mérsékelni a mai árakat A Skoda-művek külföldi kölcsönt vesznek föl. A Skoda-művek július 17-ére közgyűlést hívtak össze, amelyben fölhatalmazást kérnek a végrehajtóbizottság részére külföldi kölcsön fölvételére vonatkozóan. A Skoda-művek ugyanis már régebben tárgyalásokat folytatnak egy k külföldi pénzcsoporttal nagyobb hitel fölvétele ügyében, amely tárgyalások most döntő stádiumba kerültek. Kereskedelem. Magyar sertést akarnak Londonba szállítani. A Magyar Élelmiszerszállító Krt. a közélelmezési tanácshoz azzal a kérelemmelfordult, hogy engedje meg 5000 darab sertésnek Angliába való szállítását. A vállalat az egész szállítmányt Londonnak szánta és erre való tekintettel csupa yorks-hirei sertést akar exportálni. Szakkörökben az angol font mai árfolyama alapján kiszámították, hogy az engedély megadása esetén a vállalat minimálisan 100 milliót keresne az üzleten. Bár a társaság arra hivatkozik beadványában, hogy az egész kivitel lebonyolítása a földmivelésügyi minisztérium ellenőrzése mellett történnék, mégis alig hihető, hogy a mai viszonyok között a Közélelmezési Tanács az 5000 sertést kiengedje. A csehszlovák lisztbeviteli tilalom hatása Magyarországon. Pozsonyi információnk alapján megírtuk, hogy a prágai kormány megtiltotta a magyar liszt bevitelét. Ez a rendelkezés nem kifejezett tilalom formájában történt. A rendelet szerint a magyar lisztet csak előre- z öntetűen fognak eljárni. Ezidő szerint azonban hivatalos helyen még semmit sem tudnak az állítólagos prágai konferencia megtartásáról. Új száz- és ezerkoronások Ausztriában. Az Osztrák-Magyar Bank az új osztrák jegybank fölállítására való tekintet nélkül július 27-én megkezdi az eddigieknél kisebb méretű új százkoronások kibocsátását. Ezeket legközelebb más új bankjegyek kibocsátása fogja követni. Legelőbb új ezerkoronásokat fognak kibocsátani, melyeknek kiállítása és alakja a most forgalomban levő ezerkoronásoktól lényegesen eltér. A bécsi valutapiac szerdai magánforgalmában a kisebb valutatulajdonosok oly nagy tömegben kínálták eladásra valutáikat, hogy a nagybankok előtt rendőri készenlétet kellett igénybe venni. A valutaárfolyamok némileg alacsonyabbak voltak, mint a keddi tőzsdei napon. Az értékpapírokat magasabbra taksálták.