Jövő Mérnöke, 1955 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-04 / 1. szám
2 Egyetemünk egyik romokban heverő helyisége az ostrom után. Illés Béla: Reggel háromkorkimentünk az ágyuk és tüzérek közé. Az éjszaka sötétjében és amesterséges ködben hunyorogtak a villamos zseblámpák. Az ágyúk nehéz, sötét teste beleolvadt a sötétségbe. Árboc minden egyes ütegparancsnokkal személyesen beszélt. A nehéz és legnehezebb lövedékeket jelenlétében még egyszer be kellett állítani — az előírt célpontra. Az ütegparancsnok kezében lévő térképét zseblámpa világította meg. A sötétbe burkolódzott cél, amely felé a hosszú ágyúcsővék meredtek, sejtelmesen fel-felmerült egyegy pillanatra az égő házak lángjának sárgás fényében. Egy német repülőgép Kispest felé tévedt. Másfél perc múlva lángolva zuhant le. Négy óra tájt lassú keleti szélkerekedett. Elfújta a ködöt. Most már csak az éjszaka (lassan ritkuló) sötétsége burkolt be miniket. Pontosan fél ötkor Pest felől géppuskatűz hallatszott. — A mieink másodpercnyi pontossággal teljesítik a parancsot — mondotta Mihajlov. — Elhúzódnak a halálra ítélt területeik közeléből. Árboc karórájára nézett és igent bólintott. Öt óra öt perckor négyen — a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én — felkapaszkodtunk egy rommá lőtt ház épen maradt, emeletnyi magasságú falára. Árboc három rakétát adott át Mihajlovnak. — Egy vörös, egy zöld, és ismét egy vörös, öt óra harminc perckor gyors egymásutánban — ebben a sorrendben — mindhármat kilövöd. Ez lesz a jel. Igazítsd az órádat az enyémhez! — intézkedett a tábornok. — Öt óra tizenkettő! — mondotta Mihajlov. .Árboc igent bólintott. Öt óra tizenkilenckor Ignatyov tábornokot telefonhoz hívták. A hadseregcsoport parancsnoka akart beszélni vele. A tábornok futólépésben ment a telefonhoz. Nyolc perc múlva futólépésben jött vissza.— Hívd össze az ütegparancsnokokat, Mihajlov! — Tábornok elvtárs — engedje meg, hogy figyelmeztessem — az órám öt óra huszonhét percet mutat. — Pontos órád van, Mihajlov. Hívd össze az ütegparancsnokokat. Öt óra harmincegy perckor az ütegparancsnokok együtt voltak — az árva házfal tövében. — Jó reggelt, elvtársak! — •köszöntötte őket Ignatyov tábornok. — Megparancsolom, hogy aki nincs őrségen, azonnal menjen aludni! Csend. — Azonnal aludni! — ismételte meg a parancsot Árboc. Azonnal aludni. Úgy lesz, tábornok elvtárs — válaszolt valamennyi jelenlévő nevében a vezérkari főnök. — Még egy pillanatra, elvtársak — így Ignatyov. — az ütegparancsnokok délelőtt tíz óra harminc perckor az én hadiszállásomon gyülekeznek. Délután a nehéz tüzérség és a legnehezebb tüzérség elindul — Berlin felé. A pontos, részletes utasítást délelőtt tíz óra harminc perckor kapják meg az elvtársak — a hadiszállásomon. — Délelőtt tíz óra harminc perckor, a tábornok elvtárs hadiszállásán. Úgy lesz! — Nem tartóztatom tovább az elvtársakat. Jó pihenést! Futólépések döntése. Halk parancsszavak. Nehéz csizmák tapossák a havat. Öt perc múlva — csend. Pesten erősödik a gépfegyvertűz. Időnként egy-egy robbanás hallatszik. A rombadőlt ház épenmaradt falának tövében szíkáig állottunk négyest: a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én. Árboc a ritkuló sötétségen át a vergődő várost kémlelte. — Megengeded, tábornok elvtárs, hogy megkérdezzem, mi történt? Árboc sokáig késett a válasszal. — Nemcsak szabad tudnotok — szólalt meg végre — de tudnotok kell, hogy miért nem semmisítjük meg a várost. Sztálin megmentette Budapestet... Árboc itt szünetet tartott. — A főparancsnok azt táviratozta Jászapátiba a hadseregcsoport parancsnokságának — folytatta Ignatyov — hogy a Budapest körül harcoló szovjet csapatok feladata nem a magyar főváros megsemmisítése, hanem a magyar főváros felszabadítása. Nehéz tüzérségünk Berlin alá megy ... — Na de a németek ellentámadása — kezdtem dadogva. Arbóc szavamba vágott. — Megállítottuk! Most már az egész vonalon mi támadunk ... Sikerrel! Reggel három friss hadosztály indult Budapest felé. Az országúton (de a mellékutakon és az ösvényeken is) ezrek, tízezrek siettek harcba — Budapest felszabadításáért, a békéért. Fiatal, erőskemény legények ezrei, tízezrei... A fiúk énekelték. És a Csendes-Óceánnál Értek véget a csaták ... A halványkék égen vadászgépek úsztak Buda felé. Egészen alacsonyan. — Kilenc, tizennyolc, huszonhét, harminchat, negyvenöt, ötvennégy ... számolta hangosan Mihajlov. A repülőgépek motorjainak ütemes zúgását is túlharsogta harcba induló lövészeink vidám énekszava. Részlet a „Fegyvert, s vitézt éneklek” című regényből. Dicsőség a békét védelmező felszabadítóinknak. JÖVŐ MÉRNÖKE Joliot-Curie üzenete egyetemünk ifjúságához gyszerű, fűzött, papírkötésű könyv fekszik előttünk. Első oldalán felirat: „A Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak sok sikert kívánok, baráti üdvözlettel E. Joliot-Curie. A Béke Világtanács emlékezetes stockholmi ülésszakára a magyar küldöttség elvitte a Műszaki Egyetem dolgozóinak és hallgatóinak levelét. Ebben a levélben arra kértük Joliot- Curie-t, küldjön üzenetet számunkra. A nagy tudós, a béke nagy harcosa egy egész kötetet küldött, amely tartalmazza az elmúlt öt esztendőben tartott beszédéit. A könyv címe: A békeharc öt éve. Egyik legutolsó 1954 október 30-án közzétett cikkéből idézzük az alábbi részletet: „A londoni és a párizsi egyezményekben rejlő veszélyt mindenki átláthatja, függetlenül az egyes társadalmi rendszerekre vonatkozó személyes véleményétől. Amennyiben figyelmesen tanulmányozták és meg is értették ezeknek az egyezményeknek mély jelentőségét, az illetékesek helyeslése annyit jelent, hogy helyeslik a fegyveres béke, az ellenséges tömbökbe való elkülönülés politikáját. Ha véglegesen ratifikálják ezeket, az egyezményeket, úgy ezek, akárcsak az európai védelmiközösség, fenntartanák, sőt súlyosbítanák Németország és Európa kettészakítottságát. Azzal, hogy nyíltan a Szovjetunió ellen irányuló befejezett helyzetet teremtenének, késleltetnének, sőt meghiúsítanának minden, a német kérdésről a Szovjetunióval folytatandó tárgyalást... Ha a londoni és a párizsi egyezményeket ratifikálják, ezzel katonai akciókra nyújtanának lehetőséget a hitleri uralom régi irányítóinak és felelőseinek, azoknak, akik sohasem rejtették véka alá, hogy új európai keresztes hadjáratról álmodoznak s akiket — a történelem tanúsága szerint — nem tartami vissza sokáig az egyezményekbe foglalt puszta kötelezettség, amely szerint erőszakhoz nem folyamodhatnak ... A Német Szövetségi Köztársaság egyik tudósa már 1946-ban így figyelmeztetett: „Ha a szövetségesek tovább haladnak a régebbi nácikkal való együttműködés útján, úgy tíz év múlva újból lesz Führer.“ * Megfogadjuk nagy barátunk szavait. Minden erőnkkel, tudásunkkal azon munkálkodunk, hogy ne taszíthassák az emberiséget egy újabb pusztító háborúba. Szembeszállunk minden háborús tervvel! Tiltakozunk!... Tiltakozunk!!!... Sorra jártak az elmúlt hetekben a tanszékeken, tantermekben a nyugatnémet újrafelfegyverzés ellen tiltakozó nyilatkozatok. Egyetemünk ifjúsága, valamennyi dolgozója felemelte szavát a háborús gyújtogatók új tervei ellen: „Az Építőipari Műszaki Egyetem dolgozói sohasem felejtik el azt a mérhetetlen pusztulást és pusztítást, amit a német militarizmus féktelen területhódító tervei okoztak. Egyetemünk romokban hevert, az egyetemi oktató és tudományos munka hihetetlen mélypontról óriási erőfeszítésekkel tudott újra megindulni. Teljes erőnkkel támogatjuk a moszkvai értekezlet deklarációját, követeljük az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését, tiltalkozunk az egész emberiség békéjét veszélyeztető német militarizmus felélesztése ellen. Lelkesedéssel fogadtuk a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács felhívását — minden erőnkkel hozzájárulunk a hazánkat fenyegető új veszedelem elhárításához, a békéért.“ „Mi, a Budapesti Műszaki Egyetem gépgyártó karának III. éves hallgatói gyűlölettel ítéljük el az USA, Anglia, Franciaország, valamint a többi nyugati országoknak azt a törekvését, hogy Nyugat-Németországot újra felfegyverezzék és a békés népek hóhérává tegyék. Mi, egyetemi hallgatók, nem fegyvereknek, hanem az emberiség jobb jövőjének alkotói akarunk lenni. Nem engedhetjük meg, hogy hazánk békés fejlődését megzavarja a nyugatnémet fegyverek pusztító tüze.*’ Radnóti Miklós: A la recherche.. Régi, szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján? hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok a szépszemű karcsú pohárból? Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó, zöld jelzők ringtak a metrum tajtékos talaján és éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltűnt drága barátok, verseket írtak a rég elesettek, szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje. Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben, harcoltak, csak azért, mert ellene mit se tehettek, s mig radozva aludt körülöttük a század a mocskos éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben, mely sziget és barlang volt nekik e társadalomban Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak, dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön, s volt ahová önként mentek, fegyverrel a kézben, némán, mert tudták, az a harc, az ő ügyük ott lenn s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben S volt ahová... mindegy. Hová tűntek a bölcs borozások? szálltak a gyors behívók, szaporodtak a verstöredékek, és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündérléptű lányok a háború hallgatag évei közben. Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal? és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak? hangjuk hallja szívem, kezem őrzi kezük szorítását, művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik, s mérem (néma fogoly), — jajjal teli Szerbia ormán. Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már. Ülnek az asztalnál, megbújnak a nők mosolyában és belesznak majd poharunkba, kik eltemetetlen távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak. * A mártírhalált halt nagy költő 1944-ben írott verse. 1955 január 4 Harcban Budapestért 1944 december 24-én a szovjet csapatok befejezték Budapest körülzárását. A szovjet parancsnokság, hogy megkímélje a várost az ostromtól , és a bekerített német parancsnokságnak is lehetőséget nyújtson a felesleges vérontás elkerülésére, két oldalról elindított parlamenter útján megadásra szólította fel a német megszállókat. Hitler és a német fasisztáik azonban a Németország kapujába, Bécsbe vezető út védelme érdekében második Sztálingráddá akarták változtatni Budapestet. Galád módon meggyilkolták a szovjet parlamentereket, és visszautasították a város megadását. A szovjet parancsnokság ezek után, hogy megkímélje a várost a teljes pusztulástól, nehéztüzérségközvetlen bevetése nélkül kezdte meg Budapest ostromát, és utcáról-utcára tartó nehéz harcokkal szabadította fel fővárosunkat. 1944 DECEMBER 24. Karácsony este ... A nyilas-rádió felszólítja a leventéket, hogy azonnal vonuljanak be. Lezárul az ostromgyűrű Budapest körül. Sopron-Kőhidán a nyilasok kivégzik Bajcsy-Zsilinszky Endrét. 1944 DECEMBER 20. A németek o-vül lelövik Budapest határán a Vörös Had-tereg fehérzászlós parlamense-eit, akik békét ajánlottak a magyar fővárosnak. 1945 'ANNAR 1. Nagy-Budapest körül az ostromgyűrű bezárul. A pesti oldalon Upest és Csepel között, a peremszéli községeken keresztül húzódik az arcvonal. Budán a János-kórházig előnyomult szovjet csapatok ellen kis tért nyernek a németek, de a Svábhegy ormán lévő villákon már vörös zászló leng. A pilisvöösvári vasútvonal és a bécsi országút el van zárva. Délnyugat felől Nagytétényből Budafokon át Kelenföldig tör előre a Szovjet Hadsereg. Elfoglalja Budaörsöt és repülőterét. 1945 JANUÁR 3. A pesti oldalon Újpest, Rákospalota, Pestújhely, Rákosszentmihály, Kispest és a Hungária körút irányába tolja előre záróvonalát a Szovjet Hadsereg. Megkezdődik a harc Kisbudapestért. 1945 JANUÁR 4. A német fasiszták megkockáztatják a kitörést az ostromgyűrűből. Esztergomot megrohamozzák. Mórt, Bicskét visszafoglalják és Szentendre felől próbálnak dél felé törni. Az új Wehrmacht. Menetelnek a nyugatnémet fasiszta hadseregbe besorozott katonák.