Jövő Mérnöke, 1956 (4. évfolyam, 1-18. szám)

1956-01-18 / 2. szám

A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM ÉS AZ ÉPÍTŐIPARI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, AHA 30 FIZ­LÉR 1956. JANU­ÁR 18. Cq-yztemeiuUtAeU i^ííi/cít, Úutudatas, patitiUadag. svitacd, szociatista szaUen*foceket Utit­utvdi*iák­ Gosztonyi János elvtársnak a DISZ Központi Vezetősége titkárának a KV ülésen elmondott beszámolójából A DISZ Központi Vezetősé­ge január 6-án kibővített ülést tartott, amelyen az egye­temek és főiskolák DISZ-szer­­vezeteinek munkáját, felada­tait tárgyalták meg. Gosztonyi János elvtárs beszámolójának elején foglalkozott azzal, mi­lyen eredményeket értünk el az utóbbi időkben egyetemein­ken és főiskoláinkon. Majd rá­tért az if­júság nevelésének elvi kérdéseire. Beszédéből idézzük az alábbi részleteket: Sokan nem értik meg egye­temi ifjúsági politikánk alap­vető kérdéseit sem, így egye­sek igyekeznek szembeállítani az egyetemen folytatott követ­kezetes osztálypolitikánkat az egyetemi ifjúsági egység meg­teremtésének politikájával. Vannak — s nem is kevesen —, akik elvtelenül értelmezik az ifjúsági egység kérdését. Azt vallják, hogy értelmetlen­ség kiemelni a munkás- és pa­rasztdiákok szerepét, mert az „zavarja az ifjúság kialakuló egységét“. De akadnak olyanok is, akik nem akarnak tudomást venni arról, hogy a nem munkás-pa­raszt származású hallgatóknak is helyük van az egyetemeken, s lényegében adminisztratív eszközökkel „ki akarják nyírni a polgárokat“ — sommásan „polgárnak“ minősítve még olyan munkás- és parasztfia­talokat is, akik egyik vagy má­sik politikai kérdésben helyte­lenül foglalnak állást, vagy magatartásukban helytelen, valóban polgári vonások fedez­hetők fel. Mi egyik nézettel sem ér­tünk egyet, és mindegyiket ká­rosnak tartjuk. Egyetemeink fő feladata: az egész egyetemi ifjúságot jó szakképzettségű, szocialista ér­telmiségi szakemberré nevelni. A DISZ ezt­­ többek kö­zött úgy segítheti legjobban, ha sokoldalúan munkálkodik az egész egyetemi ifjúságnak a szocialista ideológián ala­puló eszmei-politikai egysé­ge megvalósításán. Mindjárt alá kell húzni: nem „aif bármi i­­lyen”, hanem eszmei-politikai ■egységet alkarmiunk... Olyan ifjúsági egységet aka­runk tehát az egyetemeken, amely a marxizmus—leniniz­­mus világnézetén, pártunk po­litikájának egységes követésén alapszik. Ezért szükséges, hogy egyetemeinken a kommunista diákoké legyen a hangadó, a domináló szerep. De ezt az elvi-politikai egységet kimun­kálni csak akkor lehet, ha in­gadozás nélkül, következetes osztálypolitikát is folytatunk az egyetemeken és főiskolá­kon ... jött békeszerződések is elvileg alapvetően különböznek egy­mástól. Az első, világháború után a békeszerződéseket a győztes imperialisták diktálták, akik fő célkitűzéseiket akkor úgy igyekeztek elérni, hogy a létrehozott nemzeti államok határait — mindenekelőtt a proletárforradalmi közelmúlt­tal rendelkező Magyarország rovására — úgy szabták rá meg, hogy ezzel a nacionalista és so­viniszta viszálykodást a végső­kig kiélezhessék, ezzel kijátsz­­hassák egyik dunamenti álla­mot a másik ellen s mindany­­nyiukat felsorakoztassák­­a­ Szovjetunió ellen. A második világháború után elvileg új történelmi helyzet­ben alapvetően új szempontok érvényesültek a­­békeszerződé­seknél általában, s a duna­­menti államok békeszerződé­seinél különösen. A békeszer­ződések alapvetően abból in­dultak ki, hogy az egyes szó­ban forgó államok és népek hogyan, milyen mértékig járul­tak hozzá maguk és Európa népeinek felszabadításához, a német fasizmus leveréséhez , avagy mennyiben nem járul­tak hozzá; másrészt figyelem­be vették, hogy a békeszerző­dés megkötéséig mennyiben tudták levonni a második vi­lágháború szomorú következ­ményeinek tanulságait, milyen eredményeket értek el a hazai reakció pozícióinak felszámo­lásában. Tudvalévő, hogy a békekötés alapvető szempontjait illetően Magyarország „békeelőkészíté­se“ — enyhén szólva — nem volt valami jó: Németország utolsó csatlósa maradtunk, másrészt a béketárgyalások idején zavarólag hatottak a magyarországi reakció kül- és belpolitikai „átnyergelési“ ma­nőverei. Csodálatosképpen a magukat buzgó hazafiaknak valló ele­mek szeretnek megfeledkezni erről. Megfeledkeznek így ar­ról, hogy a magyar seregek ép­pen az azóta szétvert, régi ki­zsákmányoló osztályok „jóvol­tából“ még akkor is harcoltak a szovjet csapatok ellen, ami­kor Finnország, Románia és Bulgária már rég kilépett a há­borúból, és a német fasizmus ellen fordította fegyverét. Persze, itt nemcsak a feledé­­kenységről, hanem többről van szó, mert ebben az esetben is fel kell tennünk a régi latin kérdést: „cui prodest?“ Kinek használ ezeknek a kérdéseknek a felvetése, vagy kinek hasz­nál az, hogy a népi demokrá­ciák között viszályt szítson a nemzetiségi kérdésben? Hisz a szomszédos népi demokráciák, ahol a hatalom véglegesen a kommunista pártok vezette munkásosztály kezébe került, a magyar kisebbségek ügyét a lenini nemzetiségi politika elvei alapján oldották meg. Romániában, ahol a legna­gyobb létszámú magyar kisebb­ség él, magyar autonóm terü­let van. Magyar egyetemek, fő­iskolák, középiskolák egész so­ra működik. Magyar színhá­zak vannak, magyar nyelvű könyvkiadás stb___ Ismertek-e ezek a tények? Persze, hogy ismertek. Ki­nek érdeke hát akkor a nem­zetiségi kérdés felvetése, kinek használ ez? Nekünk, a dolgo­zó magyar népnek nyilvánva­lóan nem. Ez csak az ellenség malmára hajtja a vizet, csak az osztályellenségeknek, a szétvert burzsoázia maradvá­nyainak használ, akikben egyébként már csak bizonyos tengerentúli karácsonyi üzene­tek és imádságok tartják a lel­ket ... ( __ Kérlelhetetlen elvi harcot a politikai kétarcúsággal szemben Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a kleriká­lis ideológia még mindig fer­tőz egyetemeinken. Egyes egye­temi hallgatóknál valóságos ideológiai „kétarcúságot“ ta­pasztalunk. Egyik-másik hall­gató fejében a marxizmus— leninizmus tanulása, a szaktár­gyaknak a marxizmus—leni­nizmus szellemében való elsa­játítása sajátos módon „össze­fér“ a klerikális ideológiával és annak,, maradványaival. Az ilyen''’ hallgató a legendabéli kétarcú Jánuszhoz hasonlít: egyik arcával élőmé néz, a má­sikkal hátra. ,A két ideológia összeférhe­tetlen Egymással. A marxizmus —leninizmus elmélete szilár­dan tudományos magyarázatot ad a természet és társadalom jelentőségeiről, feltárja a fej­lődés törvényszerűségeit, biz­tos iránytűt jelent a napi po­litikai kérdésekben csakúgy, mint az alapvető tudományos kérdésekben. Mindez összeegyeztethetetlen azzal a klerikális ideológiával, amely egyetlen kérdésre sem ad, és nem is adhat tudomá­nyos választ, hanem a termé­szet és társadalom kérdéseit végső soron az isteni bölcses­ségre vezeti vissza. Ahhoz, hogy az egyetemi hallgatóknak megmagyaráz­hassuk és bebizonyíthassuk a marxizmus—leninizmus tudo­mányos elmélete és a kleriká­lis ideológia teljesen tudo­mánytalan szemlélete közötti kibékíthetetlen ellentmondást — az eddiginél sokkal széle­sebb ateista propagandát kell folytatnunk. Meg kell magya­­ráznunk a hallgatóknak, hogy a lelkiismereti szabadság elve a legszorosabban magába fog­lalja a széleskörű ateista pro­paganda kérdéseit, és nem utolsósorban a harcot a kleri­kális reakció ügynökeivel, el­lenséges szervezőivel szem­ben ... A gyakorlati életre neveljünk. Egyetemeinknek, egyetemi DISZ-szervezeteinknek egyik legfontosabb feladata, hallga­­t­tóink felkészítése az életben való helytállásra, a nehézségek leküzdésére, áldozatok vállalá­sára. Oktató-nevelő munkánk sokat fejlődött ebben az irány­ban. Gazdasági, társadalmi, kulturális életünk legkülönbö­zőbb munkahelyein ma már százával és ezrével dolgoznak olyan fiatalok, akik derekasan állnak helyt munkájukban, és becsülettel megoldják a rájuk háruló feladatokat. Sajnos azonban, találunk, és nem is kis számmal olyan végzett fia­tal szakembereket is, akik nem felelnek meg a várakozásnak. Gyakran tapasztaljuk, hogy nem egy fiatalember csalódik, amikor az életbe kerül, nem azt találja, amit magában el­képzelt, sok esetben tehetetle­nül áll a felvetődő problémák pergőtüzében. Miben kell keresnünk en­nek a helyzetnek a magyaráza­tát? Őszintén meg kell monda­ni, hogy sem a DISZ intéző bizottsága, sem a DISZ közép­szervei nem adnak a kikerült fiatal szakemberek számára elég segítséget, hogy nagyobb nehézség nélkül beleilleszked­jenek új környezetükbe. De ez a dolognak csak az egyik­­része­. Kétségtelenül nagy szerepe van itt az egyetemi ok­tatásnak is. Egyetemeinken, fő­iskoláinkon gyakran még ma is csak az „ideálisra“ tanítják a fiatalokat, és nem mutatnak rá azokra a gyakorlati nehéz­ségekre, amelyekkel találkozni fognak...* Gosztonyi elvtárs ezután is­mertette az egyetemi és fő­iskolai DISZ-szervezetek előtt álló legfontosabb feladatokat. A beszámolót vita követte. — er? — ! A nacionalista, soviniszta nézetek ellen Az egyetemeken, főiskolákon meglévő ellenséges elemek te­vékenysége, valamint a jobb­oldali elhajlás igen súlyos kö­vetkezményeként az egyetemi ifjúság körében is feléledtek különféle nacionalista, sovi­niszta nézetek... Egyes hallgatók azt kérde­zik: hogyan lehetséges, hogy mi a trianoni békeszerződést igazságtalannak tartjuk, elvet­jük, s ugyanakkor a második világháború után létrejött pá­rizsi szerződést, amely ugyan­azokat a határokat­­ állította vissza , igazságosnak tartjuk, elismerjük és kijelentjük, hogy részünkről ez a kérdés egyszer s mindenkorra le van zárva. Rögtön szembetűnő, hogy már a kérdés ilyen feltevése sem veszi figyelembe, hogy mi, kommunisták a nemzeti kér­déssel összefüggő, valamennyi problémát mindig a nemzet­közi haladás szempontjából vizsgáljuk. Világos, hogy az első és második világháború után kialakult történelmi hely­zetek, és annak nyomon létre­ A Műszaki Egyetem színjátszócsoportja nagy sikerrel játssza a „Fiúk, lányok kutyák” c. háromfelvonásos vígjátékot. — Jelenet az első felvonásból. (Cikk a negyedik oldalon.) illeti a villamosmér­nöki kar 11. évfolya­mán Gertler János DISZ-titkárt és Jó­skai Zoltánt. Géprajz kivételével (jó) vala­mennyi tárgyból je­lesre vizsgáztak. Tár­nái Katalin V. évfo­lyamú hallgató leg­utóbbi vizsgaátlaga 2,62 volt. Tárnái elv­­társnő lelkiismeretes munkájának eredmé­nyeképpen eddig va­lamennyi vizsgáját jeles eredménnyel tette le. Többen azonban rossz eredményt ér­tek el: Pampuk Im­re, Őcsényi András, (1. évfolyam), Fe­renci Oszkár, Alpár Iván (II. évfolyam). VIZSGAIHIN­RÁBD Dicséret Első eredmények Átlag: 3,13 A villamosmérnöki­ karon professzoraink, oktatóink véleménye szerint a hallgatók az előző vizsgákhoz viszonyítva nagyobb szorga­lommal készültek, s ennek megfelelően tudá­suk is alaposabb. Megmutatkozik ez abban is, hogy az eddig letett 2925 vizsga közül 226 volt elégtelen, az összes vizsgák 7,7 százaléka. Bár­az eredmények általában jónak mondhatók, a tapasztalatok azt mutatják, hogyha igazolat­lan mulasztások, a feladatok be nem adása miatt nem kellett volna sok hallgatót már eleve utóvizsgára utasítani, a vizsgák ered­ményesebbek lettek volna. A következő fél­évben az állami szerveknek, a párt- és DISZ- szervezeteknek munkájuk jelentős részét az igazolatlan mulasztások felszámolására kell összpontosítani. Az eddigi vizsgákon jeles eredményt értek el minden tárgyból: Sipos Vilmos DISZ-titkár, Gerencsér Piroska (I. év­folyam), Frajka Zoltán, Bártfai Éva, Kaiser Mihály (III. évfolyam), Rakk József, Szívós Sándor, Debreczeni Etele, Frajka­ Béla (IV. évfolyam), Barla Luca (V. évfolyam). Az Építészmérnöki Dékáni Hivatal je­lenti, hogy az első heti vizsgaeredmé­nyek alapján a kar átlaga: 3,13. Évfolya­monként az átlag­­eredmények a követ­kezők: I. évfolyam: 3,14. II. évfolyam: 3,21. III. évfolyam: 3 29. IV. évfolyam: 3,06. V. évfolyam: 3,10. Ezek természete­sen még csak a kez­deti eredm­ények, az elkövetkezendő vizs­gák alapján az átla­gok­ még változhat­nak. Különösen IV. és V. éves hallgató­ink figyelmét hívjuk fel arra, hogy javít­sák eredményeiket. A gépész­kar jelenti Folynak a vizsgák a gépész­mérnöki karon is. Az I. évfo­lyamon Kovács László, a 103- as tanulókörből eddig öt vizs­gát tett le. Az öt vizsga közül kettő jeles, három jó. Parancs János, a 104-es tanulókörből három tárgyból vizsgázott je­lesre, két tárgyból jóra. Ezen az évfolyamon a gyenge ered­ményt elért fegyelmezetlen hallgatók közé tartozik Hámo­ri Sándor, 103-as tanulók­örből. Hat vizsgája közül három le­tiltása van, egy vizsgáján nem jelent meg. Kolos István, a 110-es tanulókörből eddig már három utóvizsgát szerzett. A 11. évfolyamról Barabás Sándor marxizmus, honvéde­lem tárgyakból jeles, műszaki oroszból és matematikából jó eredményt ért el. Járosi Már­ton négy vizsgájából három jeles, egy jó. A II. évfolya­mon különösen az évismétlők szerepelnek rosszul: Nyíri Gusztáv négy, Pozsonyi Ká­roly három, Linde­rmayer Ká­roly két tárgyból szerzett már utóvizsgát. A harmadik évfolyamról Ju­hász László eddig­ valameny­­nyi tárgyból jeles eredményt ért el. Ress István három je­lest szerzett. Mérnökkari tapasztalatok A mérnök­karon az első héten a vizsgák mintegy húsz­huszonöt százaléka zajlott le. Az I. évfolyamon marxizmus- leninizmusból 106 vizsgázó közül huszonnégyen értek el je­lest, négyen elégtelen eredményt. A meg nem jelenések száma egy volt. Ezen az évfolyamon Fogarasi Gyula eddig minden vizsgáját jeles eredménnyel tette le. Somogyi Róbert elvtárs három jelest, egy jót szerzett. Kleer Ferenc viszont amellett, hogy egy vizsgáján meg sem jelent, két elégtelen, eredményt is ért el. A II. évfolyamon különösen kiemelkedő eredményt ért el néhány koreai hallgató. Du Bian Gak eddig két jelest, Kim Don­g két jelest és három jó eredményt ért el. A III. évfolyamon Bödök Tamás két jeles, egy jó ered­ményt ért el, hasonlóan vizsgázott Cse Szen In. Mindkét vizsgáját jeles eredménnyel tette le a IV. évfo­lyamon Kármán Péter, Szabó Iván, Visontai József. Hírek Csak így tovább Dicséretet érde­melnek eddigi vizsga­­eredményeik alapján a műszer­szak IV. év­folyam hallgatói kö­zül Nemoda József, Hamsa Éva, Csajá­­ghy Ildikó, Mihály Katalin, Wágner Gyula. A mérnök­kar II. évfolyamán Urbán Gábor három jeles eredményt ért eddig el. Két gyakorlati jegyből jó osztályzata van. A vegyészmérnök-karon az I. év­folyam 3-as tanulókörének fele (16 hallgatóból 8) jelesre vizsgázott. II. éven matematikából 69 hallgató kö­zül 35 hallgató vizsgázott jelesre, bukás még nem volt. Ezen az év­folyamon Domokos Edit tartja elő­ző félévi kitűnőrendűségét, eddig négy tárgyból vizsgázott jelesre. Pál Zoltánnak öt, Molnár Pálnak négy jeles vizsgaeredménye van. Igen szép eredmény Borka Zoltáné, aki az előző félévben jórendű volt, most pedig négy tárgyból jelesre vizsgázott. Az V. évfolyamon Camarasu Constantin román hallgató 4,67 át­laggal befejezte vizsgáit.

Next