A Jövő Mérnöke, 1961 (8. évfolyam, 1-42. szám)
1961-01-09 / 1. szám
A VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 70 FILLÉR 1961. JANUÁR 9. Socialista szerződések A kommunista mérnökképzés elválaszthatatlan része a szocializmus építésének hazánkban. Ez természetesen nagy feladatokat ró a mérnököket képző egyetemekre, és az egyes szakminisztériumokra. Éppen ezért az egyetemek és az egyes minisztériumok összefogása, a kapcsolatok még szorosabbá tétele igen nagy jelentőségű. Mindezt figyelembe véve csak üdvözölni lehet az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem szocialista szerződéseit, melyet a Közlekedés- és Postaügyi, valamint az Építésügyi Minisztériummal kötött, de azokat is, amelyeket a közeljövőben még kötni kívánnak. Az egyetem előtt álló feladatokat ezek alapján nagyobb hatásfokkal, jobb eredményekkel lehet megoldani . Ezeknek a szerződéseknek az alapján az egyes szakminisztériumok, többek között feladatokat vállalnak a gyakorlati oktatás elősegítése érdekében. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal kötött szerződésben erről a következőket találjuk: „A gyakorlati oktatás korszerűsítése érdekében a minisztérium vállatja, hogy — az egyetem terveinek megfelelően — a minisztérium területére irányítandó első évfolyamot végzett hallgatókat több hónapos munkagyakorlatra, a harmadik és negyedik évfolyamot végzett hallgatókat szakirányú termelési gyakorlatra, a diplomaterv készítése előtt álló szigorló hallgatókat műszaki gyakoratra, a fiatal egyetemi oktatókat pedig — akik még nem rendelkeznek szükséges gyakorlattal — egyéves gyakorlatra vállalataihoz, illetve egyéb szerveihez fogadja.” De mindezen túl „a gyakorlati oktatás elősegítése érdekében a minisztérium lehetővé teszi, hogy az egyetem hallgatói számára az egyetemi gyakorlati foglalkozásokat a minisztérium felügyelete alatt álló egyes vállalatok és kutató intézetek üzemeiben, illetve laboratóriumában tartsák meg.” Vállalta még a minisztérium, hogy tervdokumentációk, különleges felszerelésr és és gépek átengedésével segítséget nyújt a gyakorlati oktatás színvonalának emeléséhez. De a minisztérium lehetővé teszi azt is, hogy az egyetem hallgatói és oktatói az eddiginél szélesebb körben látogathassák a hatáskörében levő üzemeket és építkezéseket. Az Építésügyi Minisztérium vállalta, hogy fokozott erkölcsi és anyagi támogatást nyújt az egyetem tervezett laboratóriumi épületének létesítéséhez, korszerű gépekkel és műszerekkel való felszereléséhez. E szerződések alapján az egyes minisztériumok komoly részt vállalnak az egyetemi beiskolázások területén is. A minisztériumok — többek között — az irányításuk alatt álló vállalatok és szervek dolgozóinak gyermekeit és a vállalatainál dolgozó érettségizett fiatalokat továbbtanulásra az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre irányítják. A minisztériumok figyelme e szerződések alapján az esti és levelező oktatásra is kiterjed. A minisztériumok gondoskodnak arról, hogy az esti és levelező tagozatra kerülő dolgozókat tervszerűen és a követelményeknek megfelelően válogassák ki, hogy az egyes vállalatok biztosítsák a törvényes tanulmányi kedvezményeket. * A minisztériumok és az egyetem szerződései kimondják, hogy kölcsönösen támogatják egymást a tudományos és műszaki fejlesztési tervek megszerkesztésében és végrehajtásában. Ennek megfelelően az egyetem rendszeresen segíti a minisztériumokat a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos tudományos témák kidolgozásában, s a minisztériumok tudományos kutatási megbízásokat adnak az egyetemnek. Az egyetem vállalja, hogy végzős hallgatóinak elosztásánál elsősorban az illetékes szakminisztériumok érdekeit veszi figyelembe, hogy elősegíti a minisztériumok és vállalatok alkalmazásában álló mérnökök továbbképzését.. Az egyetem bevonja az oktatási reform kidolgozására irányuló tanácskozásokba az egyes minisztériumok képviselőit, hogy ezáltal megvalósuljanak a reform során mindazok az igények, amelyeket az élet követelményei alapján a szakminisztériumok tárnak fel. Az egyes szerződések a szakágaknak megfelelően, speciális feladatokat is kitűznek. A szerződések megvalósítása minden bizonnyal nagy mértékben elősegíti a kommunista mérnökképzést, nagymértékben előreviszi a felsőoktatás reformját az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen. A szocialista szerződés megkötése alkalmával Kossa elvtárs beszédet mond Az Építésügyi Minisztériummal kötött szerződés aláírásakor Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Perényi Imre rektor és Trautmann Rezső építésügyi miniszter az elnöki asztalnál Az újév ünnepéről azt szokták mondani, hogy kétarcú. Kétarcú, mint ahogy római istene, Janus is az. De ez valahogy nem pontos. Nem egyszerűen vissza meg előre nézés ez, mint ahogy a rómaiak Janusra hivatkozva hittek és vallották. Legalábbis nem fele-fele arányban, a visszapillantás nem teljes, nem tisztán csak visszaemlékezés, hanem annál jóval több. Új évhez érve a kinőtt régit elsősorban is abból a szempontból nézzük, mi volt benne az új számára való. És ebből a szempontból ítéljük meg sikereinket is, meg balsikereinket is. A jót igyekszünk megtartani, még jobb jóvá tenni, a rosszat pedig úgy vizsgáljuk meg, hogy miként tudnánk elkerülni a jövőben. Tehát mind a sikert, mind pedig azt, ami nem a legjobban sikerült, a hibákat, a melléfogásokat az új év érdekében nézzük. Ha így vizsgáljuk az 1960-as esztendőt, elmondhatjuk, hogy a mérleg nem a legrosszabb. Mindenekelőtt sikeres volt az a harc, amely az emberi boldogulás alapjáért, a világ békéjéért folyt. Az elmúlt év nemzetközi politikájának alapját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések határozták meg. És a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének iránymutatásai alapján tovább fokozódott a néptömegek harca a tartós békéért, a szocializmus világméretű győzelméért. Nálunk, Magyarországon tovább erősödött a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság hatalma. Tovább erősödött a nép bizalma párt, unitban, szocialsta rendszerünkben. Az elmúlt évben végzett szorgalmas munkánk eredményeként 1960-ról, mint a hároméves terv sikeres befejezésének esztendejéről emlékezhetünk meg. És itt egyetemeinken is értünk el szép eredményeket. A felsőoktatás reformja ma már szívügye oktatóink többségének. Tanáraink oktatóink látják a reform megvalósulásának szükségességét és mint a kommunista szakemberképzést biztosító feladat áll előttünk. Hallgatóink többsége is részese eredményeinknek. A félév közi munka megszervezésével, a vizsgaeredmények egyelőre még csak enyhe, de megalapozott javításával adták le szavazatukat a kommunista mérnökképzés mellett. S mit várhatunk az új évtől, az 1961- es esztendőtől? Ez az esztendő minden bizonnyal a békéért, az elnyomott népek szabadságáért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott nemzetközi küzdelem újabb nagy csatáit és győzelmeit rejti tarsolyában. A kapitalista társadalom eresztékei állandóan recsegnek-ropognak. Ezzel szemben a szocialista tábor napról napra erősödik, a béke, a haladás erői szakadatlanul izmosodnak. Harcunk eredményességét elősegíti, hogy a szocializmus, a béke hívei egységesek, hogy a haladás hívei világszerte fölényben vannak a reakció erőivel szemben. Ma már a föld minden országában nagyarányú harc folyik a háborúra spekuláló imperializmusellen. A magyar nép az új esztendőben munkáját már az új ötéves terv végrehajtásának jegyében folytatja. Új ötéves tervünk pedig már nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokra támaszkodik, melynek következtében jobban érvényesülhet a szocialista tervszerűség népgazdaságunkban. Ez tovább gyorsítja előrehaladásunkat a VII. pártkongresszus által kitűzött cél felé: befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását. Ha jól dolgozunk, az ötéves terv végére hazánk is nagy lépéssel jut közelebb végső célunkhoz, a kommunizmushoz. Ebben a munkában egyetemeink is megtalálják a perspektívát, ez a cél ránk nézve is megszabja a feladatokat. Elsősorban is a reform célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítását, a gyakorlati tettek esztendejét kell, hogy jelentse az új év. Bízunk abban és küzdünk is érte, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza: megvalósítjuk a kommunista mérnökképzést. Ez természetesen nagy feladatokat ró valamennyiünkre, s érdemes vállalni a fáradságos munkát, s ha kell áldozatokat is kell hoznunk érte. 1961. január 1-én mindenki ,,új életet” kezd. De ez így természetes. További eredményekre sarkallnak sikereink, s a botlások, félsikerek is talpraállást és új nekirugaszkodást követinek. Ez az élet rendje, s mi nem akarjuk, hogy az élet nélkülünk menjen tovább. H. Gy. 1989 Huncut pillantás az új évre (Fotó: Táncos) »\\\\\\\\\\\\\\V\\VVVVVV\VVVVVVVVVVVxxvvvxx' — Mi A NEHEZEBB? Szilveszter éjszakáját színjózan állapotban eltölteni és másnap mindenre „kihagyások” nélkül, pontosan visszaemlékezni, avagy... — bár folytatnád a találós kérdést — intettek le a többiek — ennél nehezebbre úgy sem akadnál. — Fején találtátok a szöget — állapítottam meg —, én ugyanis szilveszterkor kipróbáltam. — Na és sikerült?— kérdezték, mire én bűntudatosan az előttem fekvő üres lapra mutattam — hová visszaemlékezéseimet kellett volna feljegyeznem —, és csak ennyit mondtam: — ez most éppen az egyik kihagyás. — Te műegyetemista vagy? — Nem. Fogorvostanhallgató. — De te az vagy? — fordultam egy másik fiatal lányhoz. — Én másodéves kirakatrendező vagyok. — És te? — Műszerész! Mindenesetre meglepő dolog — állapítottam meg magamban. Teljes két óra választ el az új évtől, még egy korty szeszesitalt sem engedtem le a torkomon és eltévedtem. Utolsó próbálkozással kísérletezve csinos, Greta. Garbo-frizurás lányhoz fordultam — Ugye te műegyetemista vagy? — Dénes Zsuzsa vagyok, elsőéves csecsemőgondozó-képzős. — Kérem. Én a Várba indultam — fogtam meg a karját az egyik fiúnak segélyt kérően a hangulatos szobában. — Akkor jó helyen jár. — Dehát csak vicc volt a kirakatrendezés és a csecsemőgondozás? — Szó sincs róla — mutatott Király Árpád másodéves gépészhallgató a társaság népes csoportjára. — Ők a mi vendégeink. Szombathelyiek Pesten tanuló diákcsoportja vidáman kezdte a szilveszteri mulatságot. Apróka magnetofon zeneszámai mellett csákókkal a fejükön táncoltak a párok a diákszálló földszinti fogadószobájában. Új vendég érkezésénél magasba emelték a borospoharakat, leöblögetve vele az 1960- as év úti porát. Kovács Zoltán negyedéves gépész is koccintás közben az utolsó perceit élő óévre gondolt. — Nem voltam megelégedve az 1960-as évvel. Remélem, 1961 fiatalosan és barátságosabban indul, különös tekintettel a januári vizsgaidőszakra. Hogy mit szeretnék az új évben? Elsősorban jórendűséget. Aztán a Szovjetunióban gyakorlatozni. Komoly program, megvalósulása csak attól függ, őszinte lesz-e a barátság Kovács Béla és az új év között. — ÖREG TÁRSASÁG A MIENK — mutatott végig a csinos fiatal lányok és fiúk csoportján Léman Béla, ötödéves gépész. Alaposabban, szemügyre vettem a kisestélyis lányokat sötétruhás partnereikkel, de öreget nem fedeztem fel közöttük. Mire Béla magyarázatot adott. — A harmadik szilvesztert töltjük együtt, s ahogy megbeszéltük, a negyediket is együtt ünnepeljük Pesten, bárhová is helyeznek bennünket. A legszebb szobák egyikében szórakoztak az ötödéves gépészek a rádió vidám műsora mellett. Ott voltak a menyasszonyok és menyasszony jelöltek is. 1960-ban volt Léman Béla eljegyzése is. (Folytatás a 2. oldalon) Boldog újévet kívánunk minden kedves olvasónknak! • ti .