A Jövő Mérnöke, 1961 (8. évfolyam, 1-42. szám)

1961-01-09 / 1. szám

A VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA 70 FILLÉR 1961. JANUÁR 9. S­ocialista szerződések A kommunista mérnökkép­zés elválaszthatatlan része a szocializmus építésének ha­zánkban. Ez természetesen nagy feladatokat ró a mérnö­köket képző egyetemekre, és az egyes szakminisztériumok­ra. Éppen ezért az egyetemek és az egyes minisztériumok összefogása, a kapcsolatok még szorosabbá tétele igen nagy jelentőségű. Mindezt figyelembe véve csak üdvözölni lehet az Építő­ipari­ és Közlekedési Műszaki Egyetem szocialista szerződé­seit, melyet a Közlekedés- és Postaügyi, valamint az Épí­tésügyi Minisztériummal kö­tött, de azokat is, amelyeket a közeljövőben még kötni kíván­nak. Az egyetem előtt álló fel­adatokat ezek alapján nagyobb hatásfokkal, jobb eredmények­kel lehet megoldani­ . Ezeknek a szerződéseknek az alapján az egyes szakminisz­tériumok, többek között fel­adatokat vállalnak a gyakorla­ti oktatás elősegítése érdeké­ben. A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztériummal kö­tött szerződésben erről a következőket találjuk: „A gyakorlati oktatás korszerűsí­tése érdekében a minisztérium v­állatja, hogy — az egyetem terveinek megfelelően — a mi­nisztérium területére irányí­tandó első évfolyamot végzett hallgatókat több hónapos mun­kagyakorlatra, a harmadik és negyedik évfolyamot végzett hallgatókat szakirányú terme­lési gyakorlatra, a diplomaterv készítése előtt álló szigorló h­allgatók­at műszaki gyakor­­atra, a fiatal egyetemi oktató­kat pedig — akik még nem rendelkeznek szükséges gya­korlattal — egyéves gyakor­latra vállalataihoz, illetve egyéb szerveihez fogadja.” De mindezen túl „a gyakorlati oktatás elősegítése érdekében a minisztérium lehetővé te­szi, hogy az egyetem hallga­tói számára az egyetemi gya­korlati foglalkozásokat a mi­nisztérium felügyelete alatt álló egyes vállalatok és kuta­tó intézetek üzemeiben, illet­ve laboratóriumában tartsák meg.” Vállalta még a minisz­térium, hogy tervdokumentá­ciók, különleges felszerelésr és és gépek átengedésével se­gítséget nyújt a gyakorlati ok­tatás színvonalának emelésé­hez. De a minisztérium lehe­tővé teszi azt is, hogy az egye­tem hallgatói és oktatói az ed­diginél szélesebb körben lá­togathassák a hatáskörében levő üzemeket és építkezése­ket. Az Építésügyi Miniszté­rium vállalta, hogy fokozott erkölcsi és anyagi támogatást nyújt az egyetem tervezett la­boratóriumi épületének létesí­téséhez, korszerű gépekkel és műszerekkel való felszerelé­séhez. E szerződések alapján az egyes minisztériumok komoly­ részt vállalnak az egyetemi beiskolázások területén is. A minisztériumok — többek között — az irányításuk alatt álló vállalatok és szervek dol­gozóinak gyermekeit és a vál­lalatainál dolgozó érettségi­zett fiatalokat továbbtanulás­ra az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetemre irá­nyítják. A minisztériumok figyelme e szerződések alapján az esti és levelező oktatásra is kiter­jed. A minisztériumok gon­­­doskodnak arról, hogy az esti­­ és levelező tagozatra kerülő­­ dolgozókat tervszerűen és a­­ követelményeknek megfele­lően válogassák ki, hogy az­­ egyes vállalatok biztosítsák a törvényes tanulmányi kedvez­­­­ményeket. * A minisztériumok és az egyetem szerződései kimond­ják, hogy kölcsönösen támo­gatják egymást a tudományos és műszaki fejlesztési tervek megszerkesztésében és vég­rehajtásában. Ennek megfe­lelően az egyetem rendszere­sen segíti a minisztériumo­kat a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos tudományos té­mák kidolgozásában, s a mi­nisztériumok tudományos ku­tatási megbízásokat adnak az egyetemnek. Az egyetem vállalja, hogy végzős hallgatóinak elosztásá­nál elsősorban az illetékes szakminisztériumok érdekeit veszi figyelembe, hogy elő­segíti a minisztériumok és vál­lalatok alkalmazásában álló mérnökök továbbképzését.. Az egyetem bevonja az oktatási reform kidolgozására irányu­ló tanácskozásokba az egyes minisztériumok képviselőit­,­­ hogy ezáltal megvalósuljanak­­ a reform során mindazok az­­ igények, amelyeket az élet kö­­­­vetelményei alapján a szak­­­­minisztériumok tárnak fel. Az egyes szerződések a szak­­­ágaknak megfelelően, speciá­­­­lis feladatokat is kitűznek. A szerződések megvalósítá­­­sa minden bizonnyal nagy­­­ mértékben elősegíti a kom­­­­munista mérnök­képzést,­­ nagymértékben előreviszi a­­ felsőoktatás reformját az­­ Építőipari és Közlekedési Mű­­­szaki Egyetemen. A szocialista szerződés megkötése alkalmával Kossa elvtárs beszédet mond Az Építésügyi Minisztériummal kötött szerződés aláírásakor Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Perényi Imre rektor és Trautmann Rezső építésügyi miniszter az elnöki asztalnál Az újév ünnepéről azt szokták mon­dani, hogy kétarcú. Kétarcú, mint ahogy római istene, Janus is az. De ez valahogy nem pontos. Nem egyszerűen vissza meg előre nézés ez, mint ahogy a rómaiak Janusra hivatkozva hittek és vallották. Legalábbis nem fele-fele arányban, a visszapillantás nem teljes, nem tisztán csak visszaemlékezés, ha­nem annál jóval több. Új évhez érve a kinőtt régit elsősor­ban is abból a szempontból nézzük, mi volt benne az új számára való. És eb­ből a szempontból ítéljük meg sike­reinket is, meg balsikereinket is. A jót igyekszünk megtartani, még jobb jóvá tenni, a rosszat pedig úgy vizsgáljuk meg, hogy miként tudnánk elkerülni a jövőben. Tehát mind a sikert, mind pe­­dig azt, ami nem a legjobban sikerült, a hibákat, a melléfogásokat az új év érdekében nézzük. Ha így vizsgáljuk az 1960-as eszten­dőt, elmondhatjuk, hogy a mérleg nem a legrosszabb. Mindenekelőtt sikeres volt az a harc, amely az emberi bol­dogulás alapjáért, a világ békéjéért folyt. Az elmúlt év nemzetközi politi­kájának alapját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer fel­számolására irányuló szovjet kezdemé­nyezések határozták meg. És a kom­munista és munkáspártok moszkvai ér­tekezletének iránymutatásai alapján to­vább fokozódott a néptömegek harca a tartós békéért, a szocializmus világmé­retű győzelméért. Nálunk, Magyarországon tovább erő­södött a munkásosztály és a vele szö­vetséges parasztság hatalma. Tovább erősödött a nép bizalma párt, unitban, szocialsta rendszerünkben. Az elmúlt évben végzett szorgalmas munkánk eredményeként 1960-ról, mint a három­éves terv sikeres befejezésének eszten­dejéről emlékezhetünk meg. És itt egyetemeinken is értünk el szép eredményeket. A felsőoktatás reformja ma már szívügye oktatóink többségé­nek. Tanáraink oktatóink látják a re­form megvalósulásának szükségességét és mint a kommunista szakemberkép­zést biztosító feladat áll előttünk. Hallgatóink többsége is részese ered­ményeinknek. A félév közi munka meg­szervezésével, a vizsgaeredmények egy­előre még csak enyhe, de megalapozott javításával adták le szavazatukat a kommunista mérnökképzés mellett. S mit várhatunk az új évtől, az 1961- es esztendőtől? Ez az esztendő minden bizonnyal a békéért, az elnyomott népek szabadsá­gáért, a demokráciáért, a szocializmu­sért vívott nemzetközi küzdelem újabb nagy csatáit és győzelmeit rejti tarso­lyában. A kapitalista társadalom eresz­tékei állandóan recsegnek-ropognak. Ezzel szemben a szocialista tábor nap­ról napra erősödik, a béke, a haladás erői szakadatlanul izmosodnak. Harcunk eredményességét elősegíti, hogy a szocializmus, a béke hívei egy­ségesek, hogy a haladás hívei világ­szerte fölényben vannak a reakció erői­vel szemben. Ma már a föld minden országában nagyarányú harc folyik a háborúra spekuláló imperializmus­­ellen. A magyar nép az új esztendőben munkáját már az új ötéves terv vég­rehajtásának jegyében folytatja. Új ötéves tervünk pedig már nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokra tá­maszkodik, melynek következtében jobban érvényesülhet a szocialista terv­­szerűség népgazdaságunkban. Ez tov­ább gyorsítja előrehaladásunkat a VII. pártkongresszus által kitűzött cél felé: befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását. Ha jól dolgozunk, az ötéves terv végére hazánk is nagy lépéssel jut közelebb végső célunkhoz, a kom­munizmushoz. Ebben a munkában egyetemeink is megtalálják a perspektívát, ez a cél ránk nézve is megszabja a feladatokat. Elsősorban is a reform célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítását, a gyakorlati tettek esztendejét kell, hogy jelentse az új év. Bízunk abban és küzdünk is ér­te, hogy erőfeszítéseinket siker koro­názza: megvalósítjuk a kommunista mérnökképzést. Ez természetesen nagy feladatokat ró valamennyiünkre, s ér­demes vállalni a fáradságos munkát, s ha kell áldozatokat is kell hoznunk ér­te. 1961. január 1-én mindenki ,,új éle­tet” kezd. De ez így természetes. To­vábbi eredményekre sarkallnak sikere­ink, s a botlások, félsikerek is talpra­­állást és új nekirugaszkodást követi­­­­nek. Ez az élet rendje, s mi nem akar­juk, hogy az élet nélkülünk menjen tovább. H. Gy. 1989 Huncut pillantás az új évre (Fotó: Táncos) »\\\\\\\\\\\\\\V\\VVVVVV\VVVVVVVVVVVxxvvvxx' — Mi A NEHEZEBB? Szil­veszter éjszakáját színjózan ál­lapotban eltölteni és másnap mindenre „kihagyások” nél­kül, pontosan visszaemlékezni, avagy... — bár folytatnád a találós kérdést — intettek le a töb­biek — ennél nehezebbre úgy sem akadnál. — Fején találtátok a szöget — állapítottam meg —, én ugyanis szilveszterkor kipró­báltam. — Na és sikerült?­­— kér­dezték, mire én bűntudatosan az előttem fekvő üres lapra mutattam — hová visszaemlé­kezéseimet kellett volna felje­gyeznem —, és csak ennyit mondtam: — ez most éppen az egyik kihagyás. — Te műegyetemista vagy? — Nem. Fogorvostanhall­gató. — De te az vagy? — fordul­tam egy másik fiatal lányhoz. — Én másodéves kirakat­­rendező vagyok. — És te? — Műszerész! Mindenesetre meglepő do­log — állapítottam meg ma­gamban. Teljes két óra választ el az új évtől, még egy korty szeszesitalt sem engedtem le a torkomon és eltévedtem. Utol­só próbálkozással kísérletez­ve csinos, Greta. Garbo-frizu­­rás lányhoz fordultam — Ugye te műegyetemista vagy? — Dénes Zsuzsa vagyok, el­sőéves csecsemőgondozó-kép­­zős. — Kérem. Én a Várba in­dultam — fogtam meg a kar­ját az egyik fiúnak segélyt ké­­rően a hangulatos szobában. — Akkor jó helyen jár. — Dehát csak vicc volt a kirakatrendezés és a csecsemő­gondozás? — Szó sincs róla — mutatott Király Árpád másodéves gé­pészhallgató a társaság népes csoportjára. — Ők a mi vendé­geink. Szombathelyiek Pesten ta­nuló diákcsoportja vidáman kezdte a szilveszteri mulatsá­got. Apróka magnetofon zene­számai mellett csákókkal a fe­jükön táncoltak a párok a diákszálló földszinti fogadó­szobájában.­­ Új vendég érkezésénél ma­gasba emelték a borospohara­kat, leöblögetve vele az 1960- as év úti porát. Kovács Zol­tán negyedéves gépész is koc­cintás közben az utolsó perceit élő óévre gondolt. — Nem voltam megeléged­ve az 1960-as évvel. Remélem, 1961 fiatalosan és barátságo­sabban indul, különös tekin­tettel a januári vizsgaidőszak­ra. Hogy mit szeretnék az új évben? Elsősorban jórendűsé­­get. Aztán a Szovjetunióban gyakorlatozni. Komoly prog­ram, megvalósulása csak attól függ, őszinte lesz-e a barátság Kovács Béla és az új év között. — ÖREG TÁRSASÁG A MIENK — mutatott végig a csinos fiatal lányok és fiúk csoportján Léman Béla, ötöd­éves gépész. Alaposabban, szemügyre vettem a kisesté­­lyis lányokat sötétruhás part­nereikkel, de öreget nem fe­deztem fel közöttük. Mire Béla magyarázatot adott. — A harmadik szilvesztert töltjük együtt, s ahogy meg­beszéltük, a negyediket is együtt ünnepeljük Pesten, bár­hová is helyeznek bennünket. A legszebb szobák egyiké­ben szórakoztak az ötödéves gépészek a rádió vidám műso­ra mellett. Ott voltak a meny­asszonyok és menyasszony je­löltek is. 1960-ban volt Léman Béla eljegyzése is. (Folytatás a 2. oldalon) Boldog újévet kívánunk minden kedves olvasónknak! • ti .

Next