A Jövő Mérnöke, 1962 (9. évfolyam, 1-43. szám)
1962-01-08 / 1. szám
Mit kíván az új esztendőtől? Retter Gyula, a villamosgépek és berendezések tanszékének docense széttárja kezét. — Hogy őszinte legyek, nemigen gondolkoztam ezen. Hirtelenjében csupa sablonos dolog jut eszembe. Hogy szeretnék nyugodtan dolgozni, legalább annyira, mint az elmúlt évben... És miután a béke mindennek az alfája és az ómegája, elsősorban a békét kívánom. És bizakodom, mert úgy látom, hogy ebben a kérdésben nem állunk olyan rosszul, amint azt sokan, peszszimista hangulatban hiszik. — Mint magánembernek, van-e ezenkívül valami egészen egyéni kívánsága? Biztosan akad ilyen, hiszen a legtöbb ember új tervekkel, elképzelésekkel kezdi az új évet. Legtöbb ember úgy érzi, hogy január elseje a bűvös küszöb, amelyen át egy más, jobb, szebb, eredményesebb korszakba lép... — Én vagyok a kivétel. Semmi különöset nem várok... Mint a tanszék termelési gyakorlat felelőse, a gyakorlat sikerét, eredményességét szeretném elősegíteni és látni. Remélem, hogy semmi nem akadályozza majd a gyakorlatot. Minden azon múlik, hogy a tanszemélyzet, a hallgató és az üzem hogyan viszonyul a kérdéshez. Ha jól, akkor nincs baj. — Igen, igen... De mint is magánember... . — Ezt mint magánember is akarom. Nem tudom elvonatkoztatni magamat a munkámtól, hiszen ez tölti ki életem nagyobb részét.. . Azért talán van valami, amit nagyon szeretnék. Rögeszmém lett az a gondolat, hogy a tanszékek mellett kis mintaüzemet kellene létesíteni. Nem műhelyre gondolok, hanem egészen modern termelőüzemre — kicsiben. Ha azt mondom: modern — ezen azt értem, hogy olyan gépi berendezéssel működjék az üzem, amely a lehető legkorszerűbb, amilyen talán még nincs egyetlen gyárunkban sem, de a jövőben lesz. Véleményem szerint (és ebben nem vagyok egyedül) hallgatóinknak elsősorban a jövő termelési apparátusával, berendezéseivel, körülményeivel kell megismerkedniük, hiszen mire végeznek, már a jelenleginél jóval fejlettebb, modernebb gyárakba kerülnek ki. A mi tanszékünk mellett működhetne például egy kis- és törpemotorokat gyártó üzem, amelynek főmérnöke egy tanszéki oktató lehetne. Az itt folyó termelés hasznos volna mind a népgazdaság, ezt mind az egyetem, közelebbről a diák számára. Külföldön nem újdonság ez a fajta, egyetemen belüli, lekicsinyített, de hiánytalan, tökéletes üzem. Lengyelországban például a műszertanszék mellett műszergyár működik, sorozat és egyedi gyártó részleggel, s a gyártmányokra a népgazdaság is igényt tart. Tudom, hogy most még utópia ez a gondolat nálunk, mert anyagilag nem kis megterhelést jelentene, de egyetlen vágyam, hogy megvalósuljon és legalább a gondolattal foglalkozzanak már ebben az évben. — Nagyszerű elképzelés, de ez megint csak a munka ... — Hát nézzük csak . . . van még egy utópisztikus, de telje’sen reménytelen kívánságom. Kevesebb adminisztráció ... és ne csengjen ötpercenként a telefon!!! (Alig hangzik el a kívánság, a telefon élesen fölberreg. Csak azért is! A telefon nem törődik az újesztendei vágyakkal.) — Aztán még azt is szeretném, ha minél több oktatófilmet készíthetnénk, sorozatot egy adott témáról... végül pedig szeretném az idén átalakítani a lakásomat, hogy rendezettebb körülmények között élhessek. Megvallom, nem ezt vártam az interjútól. A magánember vágyait, kívánságait akartam tolmácsolni és helyette ezt kaptam. Mégsem okozott csalódást Retter docens újévi „kívánságlistája”. B. T. Van egy utópisztikus kívánságom AZ IFJÚ NEMZEDÉK B. B. frizurájú lányra lettem figyelmes a könyvtár előcsarnokában. A lépcső fordulójánál eltűnt szemem elöl hordó alakú szoknyájában. Utána iramodtam, mert pontosan egy ilyen lányt kerestem riportomhoz. Mit vár ez az álmodozó kék szemű lány az új évtől? S mielőtt még megszólalt volna, hogy válaszoljon kérdésemre, szemem előtt végigvonult a Váci utca összes kirakatcsodája.— Vajon melyik divatkreáció szerepel Fazekas Éva 1962-es álmai között? " Meglepő volt a lány válasza. Képzeletemet a Váci utcáiból egyenesen egy tankönyvre irányította. Aztán csak annyit mondott: — Csak az érettségim sikerüljön 1962-ben. — Ide jár a Műszaki Egyetem könyvtárába tanulni. Fazekas Ella, a Hámán Kató Gimnázium negyedikes esti hallgatója. — Négyesrendű szeretnék lenni, mert csak így reménykedhetem abban, hogy felvesznek az egyetemre. Divat és szórakozás egyelőre eltűnik számára az érettségiig. De a kívánságok listája még nem fejeződött be. — Szeretném, ha idén rövid lenne a tél és hosszú a nyár. A Balaton mellett sátortáborban fogok nyaralni. 1962-ben sok jó könyvet szeretnék olvasni. Remélem, szép számmal lesznek jó filmek is a moziban. — Aztán hirtelen egy másik vágányra terelődik a szó. — Az otthoniaknak jó egészséget kívánok. A nővéremnek pedig egy férjet, mert már ideje, hogy férjhez menjen. — És magadnak? — A kérdésre csak sejtelmes mosoly volt a válasz. Szöszke haját egy fiatalember simogatta meg. — Szervusz — köszöntötték egymást, s mielőtt még magukra hagytam volna őket, Ella bizalmasan a fülembe súgta: — Szerencsét kívánok magamnak a szerelemben is 1962-ben. * A legfiatalabbak újévi kívánságát tolmácsolta Lantos Ákos Sebestyén, a Műszaki Egyetem óvodása. — Most volt szilveszter — mondja — és mi otthon boldog új évet, tömött pénztárcát kívántunk anyukának. Nemsokára iskolás leszek. Szeretnék egy szép táskát, sok színes ceruzát, ecsetet, mert sokat rajzolok és festek. — Aztán, hogy segítsek Ákosnak, a kívánságok listájához fűztem. — Szeretnél az iskolában jó tanuló lenni? — Igen — mondja gondolkozva és hozzáteszi: — ha olyan jó tanító nénink lesz, mint az óvónénink akkor biztos jó tanuló leszek. A játékok közül most csak egyre vágyik Ákos, egy repülőgépre, amit apukája a Szovjetunióból igert. Az igazinagy kívánságot ■pedig legutoljára hagyta. — Jó lenne már nagyfiúnak lenni, hogy napközben és este korán ne kelljen már lefeküdni. — Hisz annyi a tennivalója az ilyen óvodásnak az év folyamán — olvassuk a fontoskodó kisfiú arcáról, aki azért még most ellenkezés nélkül engedelmeskedik, ha anyuka ágyba dugja, mert csak így lehet teljesíteni otthon a legnehezebb kívánságok egyikét, hogy Ákos jó fiú legyen. Csak az érettségim sikerüljön ... Nagyfiú szeretnék lenni MEGHÍVÓ A Bács-Kiskun megyei Tanács végrehajtó bizottsága és a KISZ megyei vb a megye egyetemista és főiskolás fiataljaival megyei tanácskozást szervez. A tanácskozás ideje és helye: 1962. január 27-én, délelőtt 9 óra. Kecskemét, a megyei tanács díszterme. A fiatalok útiköltségét a megyei tanács vb és a KISZ megyei vb megtéríti. Ezúton is felkéri a Bács-Kiskun megyei Tanács vb mindazon fiatalokat, akik a megyéből egyetemeinken tanulnak, tegyenek eleget e meghívásnak, mert a megbeszélésen az egyetemeken tanuló ifjúság jövendő munkájáról lesz szó. A megyei tanács vb megbízásából: Sebő Gyula s. k. osztályvezető A KISZ megyei vb megbízásából: Borszéki Lajos s. k., a KISZ megyei titkára ...mindez sikerüljön is... Horváth István IV. éves erősáramú villamosmérnökhallgatót ebédszünetben leptem meg, faliújságböngészés közben. Azt, hogy „megleptem’, szó szerint kell érteni, ugyanis rendkívül meglepődött a kérdésen: mit kíván, mit remél az új esztendőtől? Pedig ezekben a napokban igazán nem szokatlan ez a kérdés. Ül és töpreng Horváth István. Lehetséges, hogy ő a legszerényebb, legigénytelenebb ember Magyarországon? Ugyan. Egykét kökkentés után előrukkol. — Először is a jórendűségemet szeretném megtartani. Márcsak azért is, mert társadalmi ösztöndíjat kapok a Klement Gottwald-gyártól és ezt mindenáron meg kell „védenem”. Hő vágyam, hogy utóvizsga nélkül zárhassam a tanévet. — Jut-e valamilyen kívánság a tanév utáni időszakra is? — Hogyne. Idén 10 netes termelési gyakorlatra megyünk (őszintén szólva ez meglehetősen váratlanul ért bennünket. Én a Klement Gottwaldba, leendő munkahelyemre kerülök. De a 10 hétből a hallgatóság egy része 3 hetet külföldi üzemek látogatásával tölt el és csodálatos lenne, ha bekerülhetnék ebbe a csoportba. Bevallom, hogy nem kizárólag az üzemlátogatások, hanem a kirándulások miatt is. Hogy külföldet lássak. Elfelejtettem az előbb mondani, hogy a gyakorlat alatt még jobban szeretném megismerni a „gyáramat” és a gyár embereit, leendő kollégáimat. Nagy csönd lesz. Úgy látszik, kifogytak a kívánságok. Aztán zavartan megszólal. — Gondolom az senkit nem érdekel, hogy ... öltönyre, meg cipőre gyűjtögetek... tavaszszal akarom megvenni. Ez apróságnak tűnik. De én tudom, hogy egy diáknak milyen nagy dolog. — Mit vár az 1962-es nyártól? — A termelési gyakorlat augusztus közepéig tart. Utána lesz körülbelül egy hónap „maszek” szabadság. Ebből egy hetet szeretnék a Balaton mellett tölteni néhány barátommal, a többi időt pedig odahaza Varászlón, a szüleimnél... úgyis ez lesz az utolsó nyaram náluk, mert V. év után már dolgozom. És sokat járok majd moziba és színházba. (Illetve szeretnék!) Miután már előszigorlatoztam, időm is lesz erre, több mint tavaly. Sokat kell pótolnom ... egy sereg új filmet és színdarabot nem láttam még. Anyagilag elég jól állok idén, s az 500 forintos ösztöndíjból futja szórakozásra is.^ ] Más kívánságom egyelőre nincs. Csak még annyi, hogymindez sikerüljön is. Az SZKP programjának olvasásakor gyakran felvetődik a kérdés: lesz-e a kommunizmusban — az állam elhalása után — valamilyen hatalom? Ha igen, milyen jellegű? Nézzük, hogy vélekedik erről a legilletékesebb — a jogtudós, P. Romaskin, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, az Állomás Jogtudományi Intézet igazgatója. Állam és jog, állam és demokrácia ... A Hány vaskos kötetet írtak már e témáról, hány heves vita folyt és folyik e problémákról, milyen mesterkedésekhez folyamodtak és folyamodnak az antimarxista és revizionista teoretikusok, hogy csapást mérjenek a marxizmus—leninizmusra! Ahogy a Szovjetunió a kommunizmus felé halad, ideológiai ellenségeinek aktivitása mértani haladvány szerint nő. Nixon, az Egyesült Államok volt alelnöke nemrég „A kommunizmus jelentősége az amerikaiak számára” című könyvével gazdagította a szovjetellenes irodalom listáját. A szerző igyekszik bebizonyítani, hogy a kommunizmusban, miután a jog és az állam elhal, a társadalomban önkény és anarchia uralkodik, úgymond .. óvakodjon mindenki a kommunizmustól, aki számára drága a jog és kedves a rend...” Bízzuk az alelnök lelkiismeretére elmélkedéseit, és térjünk rá arra a kérdésre, hogy mi lesz a sorsa a demokráciának, az államnak és a jognak a kommunizmusban. Az állam és jog szerepének kérdése a szocialista és kommunista építésben a marxista -leninista elméletnek mindig egyik legfontosabb kérdése volt. Most, amikor a kommunista társadalom felépítése népünk közvetlen gyakorlati feladatává vált, különös jelentőséggel bír annak a kérdésnek tisztázása, hogy az új körülmények között mi az állam szerepe, melyek a feladatai és funkciói, és mi lesz a sorsa a kommunizmusban. Az SZKP új programjában a szocialista államrend fejlődésének, kommunista társadalmi önkormányzatba való átnövésének perspektívái tudományosan kidolgozottak. Ez új lépcsőfok az államról szóló lenini tanítás fejlődésében. Az államot a marxisták nem mint örökkévalót, hanem mint történelmi kategóriát tekintették és tekintik. Ismeretes, hogy a forradalom után hazánkban szétzúztuk a régi államgépezetet, helyébe az új típusú állam , a proletárdiktatúra lépett. Már akkor ez volt a demokrácia minden megelőző formájával összehasonlítani a legmagasabbrendjű, a munkásosztály által vezetett igazi néphatalom volt. A társadalom szocialista átalakulása folyamatában a proletárdiktatúra maga is változásokon ment keresztül. Az elnyomó osztályoknak az országon belül való likvidálása után elvesztette ezek ellenállásának letörésére irányuló elnyomó funkcióját. Íme — az egyébként törvényszerű — eredmény: a proletárdiktatúra állama össznépi szervezetté alakult, „Őfelsége, a nép” hűséges szolgálójává. „A proletariátus diktatúrája biztosította a szocializmusnak — a kommunizmus első fázisának — teljes és végleges győzelmét, biztosította a társadalom átmenetét a kommunizmus kibontakozó építésébe, ezzel teljesítette történelmi küldetését és a belső fejlődés feladatai szempontjából a Szovjetunióban már nem szükségszerű.” Ez azt jelenti, hogy az elnyomó funkció, azaz a diktatúra erőszakoldala kimerítette önmagát, hiszen nincs kit osztály értelemben elnyomni. Természetesen, a proletárdiktatúra, mint a munkásosztály hatalma nemcsak elnyomást jelent, de elnyomás nélkül e hatalom már nem diktatúra. Bár a szovjet állam megszűnt egy osztály, a munkásosztály diktatúrája lenni, a munkásosztály a kommunizmus építésének kibontakozása idején is megtartja a társadalomban betöltött vezető szerepét, hisz most is a szocialista ideológia következetes hordozója, a fegyelem, a szervezettség példaképe, a szovjet társadalom vezető ereje marad. Ezen funkciójának betöltését csak a kommunizmusban fejezi be. Ez az új tétel teljesen szétzúzza a burzsoá és reformista ideológusok nézeteit, akik a munkásosztály állítólagos egoizmusáról, a kommunistáknak az erőszakhoz, diktatúrához való ragaszkodásáról beszélnek. A mi szocialista államunk gyökeresen különbözik minden megelőző államtípustól. Nem tekinthető osztálynak osztály által való elnyomására szolgáló gépezetnek, mivel itt ilyen osztályelnyomásról szó sem lehet. Azt sem mondhatjuk, hogy erőszak alkalmazására, az emberek alárendelésére szolgáló sajátos apparátus. Természetesen, olyan esetekben, ha kénytelenek vagyunk ehhez folyamodni, ilyen apparátus nálunk is van, de nem ez határozza meg államunk lényegét. A mai szocialista állam — mint össznépi szervezet — fő feladata az osztálynélküli kommunista társadalom megvalósítása, amelyben a termelőerőik, a kultúra fejlettsége, az állampolgárok anyagi ellátottsága lehetővé teszi az állami kényszer mellőzését. Ezért beszél Lenin a szocialista államról, mint félállamról: „ ... ez a jellemzés már a szocializmus kezdeti szakaszára is vonatkozik. Annál jobban érvényes napjainkban! Az SZKP programja megfogalmazza a kommunista építés időszakában a szovjet államra váró legfontosabb feladatokat, fejleszti, konkretizálja a lenini tézist: az állam „arra hivatott, hogy megszervezze a kommunizmus anyagi és műszaki alapjának létrehozását, a szocialista viszonyok átalakítását kommunista viszonyokká, hogy ellenőrizze a munka és a fogyasztás mértékét, biztosítsa a jólét emelkedését; arra hivatott, hogy őrizze a szovjet állampolgárok jogait és szabadságát, a szocialista jogrendet és a szocialista tulajdont, a tudatos fegyelem és a munkához való kommunista viszony szellemében nevelje a néptömegeket; arra hivatott, hogy megbízhatóan szavatolja az ország védelmét és biztonságát, fejlessze a testvéri együttműködést a szocialista országokkal, védelmezze az egyetemes békét és normális kapcsolatokat tartson fenn minden országgal.” A szocialista államrendről a kommunista társadalmi önkormányzatba való átmenet szemtanúivagyunk. Hogyan fog végbemenni e folyamat? Helytelen lenne azt mondani, hogy felépítve a kommunizmust, az emberek az állam és jog elhalása folyamán földig rombolják azt, és azután „helyet csinálva”, megteremtik az új önigazgatást. Az eljövendő társadalmi önigazgatás a jelenlegi szocialista társadalomból nő ki. A XXI. kongresszuson Hruscsov aláhúzta, hogy a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet törvényszerű és elkerülhetetlen folyamat, melyben az új rendszert nem választja el kínai fal a szocializmustól, hanem belőle nő ki, annak egyenes folytatása. A kommunizmus olyan társadalom, amely állandóan fokozza az emberek uralmát a természet felett, a munkát az emberek képességei szerint szervezi meg, a tudomány, a technika és művészet új magaslataihoz vezet. Ezért a szocialista államrend tevékenységének azon oldalai, melyekben gazdasági-szervező és kulturális-nevelő szerepe nyilvánul meg, nemcsak hogy nem szűnnek meg, hanem ellenkezőleg: még nagyobb fejlődésen mennek keresztül. Másképp nem is lehet! Gondoljuk csak meg: ha a szovjet hatalom első szakaszában a Szovjetunióban évenként néhány tucat üzem létesült, az első ötéves terv idején pár száz, s jelenleg több mint ezer, akkor a kommunizmusban tízezrével létesülnek. Magasabb fokra emelkedik a termelőtevékenység, a népgazdaság legkülönbözőbb ágainak kapcsolata. Mindez természetesen az országos méretű tervezés szerepének emelkedéséhez vezet. Tehát a társadalomnak megfelelő tervező apparátusra is szüksége van. Természetes, hogy felépítésük, formájuk, módszerük, tevékenységük más lesz, mint a szocializmusban. Éppen erre hívta fel a figyelmet Marx, amikor arról beszélt, milyen változásokon megy keresztül az államiság a kommunista társadalomban. A társadalmi önigazgatás szervei a legdemokratikusabb alapon épülnek fel: a személyi állomány időszakonkénti kicserélődésével, a nép ellenőrzésével, és ami a legfontosabb: alkalmazottai már nem tekinthetik magukat hivatásos „ vezetőkének. Ha a szocialista államnak, azaz a kényszerítés szerveinek el kell halniuk a kommunizmusban, akkor nőnie, fejlődnie és erősödnie kell az olyan apparátusnak, mint a népgazdaság Legfelsőbb Tanácsa, amely felöleli a szervezett társadalom valamennyi fontos tevékenységét. (Folyt. köv.) Fordította: Musztács István II. évf. villamoskari hallgató Ő felsége* a nép... Helyreigazítás December 18-i számunkban sajnálatos névelírás történt. Az EMKE doktori oklevél kiosztó ünnepségén az aranyoklevelesek nevében nem dr. Ritter Mór, hanem dr. Mihailich Győző mondott köszönetet. Fényképünk is dr. Mihailich Győzőt ábrázolja. Ezúton is bocsánatot kérünk hajdani, jeles professzorunktól a tévedésért.