A Jövó Mérnöke, 1963 (10. évfolyam, 1-41. szám)
1963-10-07 / 30. szám
X. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! fi***8 m ' htt*” 1963. OKTÓBER 1. Atomreaktor épül a Budapesti Műszaki Egyetemen A napokban intézkedett a BME egyetemi tanácsa az épülő atomreaktor ügyében. Ezzel kapcsolatban kerestük fel dr. Lévai András profeszszort, a hőerőművek tanszékének vezetőjét, hogy tájékoztasson bennünket az atomreaktor létesítésének előzményeiről, valamint arról, hogy mekkora anyagi befektetést kíván az építkezés? Az atomenergia békés hasznosítása világszerte rohamosan fejlődik, egyelőre inkább a mesterségesen előállított radioaktív izotópoknak kohászati, gépipari, vegyészeti, műanyagipari, valamint gyógyászati és mezőgazdasági felhasználása területén. Egyre inkább tért hódít azonban a legfontosabb felhasználási terület, az atommagok energiájának villamosenergia- és hőfejlesztésre való felhasználása. A kérdés helyes felismerésében egyetemünk egyes tanszékei már régebben tartanak atomtechnikai tárgyú előadásokat. Az Országos Atomenergia Bizottság éppen egyetemünk javaslatára megszervezte és sikerrel lebonyolította kétéves szakmérnöki tanfolyamait. A múlt évben pedig felajánlotta, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen az atomtechnikai oktatás gyakorlatibbá tétele érdekében egy kisteljesítményű, úgynevezett oktató reaktort építtet. A reaktor előtervét a Központi Fizikai Kutató Intézet idevonatkozó tanulmánya alapján elkészítették és annak beruházási programját épp a napokban fejezte be az Erőmű Tervező Iroda. Az atomreaktor kb. 20 millió forintba kerül, a hozzátartozó korszerű reaktorcsarnokkal és előadóteremmel, valamint segédberendezésekkel együtt. Ezek beruházását, az ilyen területen már tapasztalattal rendelkező Erőmű Beruházási Vállalat végzi el, a Nehézipari Minisztérium megbízásából. A reaktor a Műszaki Egyetem közvetlen közelében, a Petőfi-híd és a déli összekötő vasúti híd között létesítendő vásárváros területére kerül. Az építkezés a tervezés befejezés után, 1965 elején fog megindulni és a reaktor az oktatás céljaira az 1966—67. tanévben fog a tervek szerint rendelkezésre állni. — Milyen szerepe lesz az oktatásban, s van-e ilyen „oktatási” atomreaktor külföldi egyetemeken? Az atomreaktor létesítésével műegyetemünk olyan korszerű oktatási, kutatási segédeszközhöz jut, amivel kevés európai egyetem dicsekedhetik ma. 1962-es adatok szerint Európában összesen 9 felsőoktatási intézménynek van hasonló jellegű létesítménye, közöttük egy a Moszkvai Fizikai Mérnök Főiskolán. A reaktor rendkívül egyszerű, üzembiztos felépítésű lesz és azon a hallgatók magfizikai, reaktorfizikai, reaktortechnológiai, kémiai, dozimetriai és sugárvédelmi méréseket és vizsgálatokat fognak elvégezni, valamint üzemeltetési gyakorlatot szereznek a reaktor kezelésében. Ilyen módon a különböző elméleti, valamint a szaktárgyakban hallott előadásokat általuk elvégzett mérésekkel fogják tudni kiegészíteni és mintegy úttörői lesznek az atomtechnika gyakorlati, ipari alkalmazásának. — Milyen kapcsolatban áll készülő atomreaktorunk a csillebérci Atomfizikai Kutató Intézettel, és kik lesznek azok, akik üzemeltetik? • A reaktor szervezetileg a Budapesti Műszaki Egyetem központi intézménye lesz, amelyet különlegesen szakképzett személyzet fog üzemeltetni, de a reaktor irányításában és az oktatási feladatok ellátásában egyetemünk mindháromkaráról, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem természettudományi karáról delegált oktatók fognak részt venni és a hallgatókkal közvetlenül foglalkozni. A reaktor üzembehelyezésében, éppen úgy, mint a tervezési munka során is, meszszemenően közreműködnek a Csillebérci Központi Fizikai Kutató Intézet szakemberei, akiknek az egyeteminél lényegesen nagyobb reaktorral hosszú tapasztalatuk van. — Hogyan oldják meg a védettség, illetve a veszélytelenség kérdését? Természetszerűleg felmerül a kérdés, hogy az atomreaktor eléggé biztonságos létesítmény-e és lehet annak közelébe nagyszámú hallatóságot engedni? Ez a reaktor, felépítésénél és nagyságánál fogva olyan típusú, hogy veszélyt okozó meghibásodása nem fordulhat elő. Természetes, hogy magát a reaktormagot, az abban a maghasadás során fellépő káros sugárzások árnyékolására, megfelelő védelem veszi körül., A védett zónán kívül tartózkodni tetszés szerinti ideig lehet, az egészségre legkisebb károsodás nélkül. Alapvető követelmény az ilyen ütemben a tisztaság, az automatizálás, a szennyezettség ellenőrzése, a tisztálkodási lehetőség és így tovább, amelyekről a tervezés során gondoskodás történik. Ilyen szempontból is helyes, ha későbbi atomtechnikus mérnökeink már a műegyetemen hozzászoknak majd a tisztasághoz, ami ma például egy gyógyszergyárban természetes követelmény. — A hallgatók közül kiket vonnak be az atomreaktorhoz kapcsolódó oktatásba? A reaktoron, mint már említettem, egyetemünk mindhárom karának, valamint az ELTE természettudományi karának hallgatói fognak dolgozni, így pl. a vegyészkar összes hallgatói a Magkémia c. tárgy keretében, a gépészkaron elsősorban a hőerőgépészek, a villamoskaron még meghatározandó hallgatói csoportok. Ezenkívül egyes szaktárgyakban, tudományos diákköri munkákban, diplomatervezés, valamint szakmérnökképzés során lehetőség lesz az elmélyültebb oktatásra és kutatásra. Előzetes becslések szerint évente összesen kb. 400—500 hallgató fog a reaktorral közelebbről megismerkedni, a pontosabb program kialakítása most van folyamatban. A reaktor létesítésével nyújtott lehetőségek emellett hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az egyes alaptanulmányokat oktató tanszékek (pl. fizika) vagy alapvető politechnikai tárgyakat oktatók (pl. mechanikai technológia) az oktatási reform során a tantárgyakat megfelelően bővítsék és így módot nyújtsanak arra, hogy egyetemünket minél több, az atomtechnikában is alapképzést nyert hallgató hagyja el. H. E. : Fontam di Trevi - Héj szerkezetek Piazza Mori - Díszlettanulmányok A RÓMAI ÉPÍTÉSZETI AKADÉMIA KIÁLLÍTÁSÁRÓL Több hete immár, hogy az utóbbi idők egyik legsikerültebb építészeti kiállítása egyetemünk épületében a nagyközönség látogatottságát élvezi, s az érdeklődők száma a szokástól eltérően változatlan. Újságjaink, napilapjaink is felfigyeltek rá, s terjedelmes cikkekben méltatták... A tablók között járva újra meg újra meggyőződhetünk arról a nagy hozzáértésről és szakmaszeretetről, amely a kiállított munkákat jellemzi. Megkerülve a szokványos módot, a „hivatalosak” helyett szólaltassunk meg inkább egy-egy látogatót. — Első látásra is érdekes és rendkívüli kiállításnak tűnik. Bár „csak“ villamos mérnök hallgató vagyok — mondja kérdésünkre Győri András —, de meglep az a sokrétű színesség, amelyet az olasz hallgatók produkáltak. A munkákban rendkívül nagy a szeretet, és a jó vezetés, amely a látogatót különösképpen magával ragadja. Teljes véleményt adni nehéz, sokszor, újra és újra végig kell járni. Fotózok állványa mellett találjuk következő két alanyunkat: — Az a tény, hogy egy-egy építészeti gondolatot más és más formában lehet megoldani, más és más formában lehet előadni — talán a legnagyobb értéke a kiállított munkáknak. Bár csak az első három év építészeti anyagát láthattuk, annak is csak keresztmetszetét, mégis meglepő az az alaposság, amely a kidolgozást és a szemléletet jellemzi — foglalja össze Biacs Tamás elsőéves hallgató a látottakról alkotott véleményét, majd így folytatja: — Igen érdekes az építészettörténeti anyag sokrétűsége és annak kidolgozásmódja. A rajzmodor azonban részünkre kicsit szokatlan. Talán túlzás az a nagyfokú alaposság, mely ezeket a munkákat jellemzi. Ezen persze lehetne vitatkozni, hogy módszertanilag menynyire helyes. A szabadkézi rajzokat nézve valahogy régebbi idők előadási hangja jut eszünkbe. Ez a szemlélet azonban már túlhaladott. (A képzőművészeti előadásban igen, de vajon ugyanolyan követelményeket támaszthatunk-e az építészeti rajzolóban is? Egy tény, hogy igen magasfokú, jó előképzettséget eláruló művek tömegeivel találkozhatunk. Nyugodtan állíthatom azonban, hogy egy-egy kiállított rajz művészi alkotásként is igen magas színvonalú. Kaszás Zsolt a kiállítás jelentőségéről így beszél: — Számunkra igen nagy élmény, hogy egy olyan nagy építészeti múlttal rendelkező ország építészképzésébe nyerünk bepillantást, amely világviszonylatban ma is elsők között áll, s méltatásánál kevés példát hozhatunk fel összehasonlításképpen. Az a mód, amely oktatásukat illeti, részben választ ad előbbi gondolatunkra, s megerősíti az általunk ismerteket az olasz építészetnek jelenkorunk építészetében is elfoglalt helyéről. Ami pedig a konkrét előadásmódot illeti, meglepő a színek intenzív alkalmazása, s az az előszeretet, amellyel a színes ceruza technikát kezelik. Úgy gondolom, hogy az a módszer, melyet olasz kollégáink alkalmaznak, a tanulmányi idő első részében az épülettel, mint egységes egészszel foglalkozni, melynek során a hallgató már nagyvonalakban érzi mi az, hogy „épület”, s utánamenni rá a szerkezeti és formai elemek részletes és teljes megismerésére, majd újra csak egységes egészként kezelni az épületet — nagyobb teret nyújthat az építészeti esztétika kifejlesztésére is... Ezek voltak a jelenlevők egy-egy képviselőjének gondolatai, véleményei, s búcsúzóul vessünk egy pillantást az aláírás - és méltatásokkal zsúfolt vendégkönyvbe is. Az egyik látogató a következőket jegyezte be: „A legszebb építészeti kiállítás ilyet valaha is láttam. Minden darabja méltó elismerést és dicséretet érdemel, ezért igazán, szívből, őszintén gratulálok valamennyi olasz építészkollégámnak és a kiváló professzoroknak.” Egy másik bejegyzés, melyet mottóként is alkalmazhattunk volna: „Nagyon tanulságos, csak az illetékesek vonják le ebből a hasznos tapasztalatokat. Szólnunk kell még pár szót a rendszerezésről, amely méltó keretet adott e nagy jelentőségű kiállításnak. Az a rendkívüli hozzáértés és ízlés, mely a bemutatott munkákat a nézők elé tárja, kiegészítésképp, szerves egységben kapcsolódik az igen magas színvonalhoz. —zsef — A víz mellett jobban élvezik a napsütést, mint paradicsom* szedés közben (Tábori riportunk a 3. oldalon) SiiiiiiiiiihiiiiiiiminmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiimitH Egyetemi tanácsülés az ÉKME-n Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Tanácsa ebben a tanévben első ízben szeptember 27-én ült öszsze, hogy megtárgyalja egyrészt az 1962/63-as tanévről szóló jelentést, másrészt pedig az 1963/64-es tanév munkatervét. Az elmúlt év munkáját tartalmazó iden bőséges és alapos jelentés megállapítja, hogy az egyetem túlnyomórészt sikeresen végrehajtotta tervét, megoldotta a legfontosabb feladatot: a tananyag és az oktatási módszerek korszerűsítési munkáinak keretében a programok és a tantervek végleges kidolgozását, a BME-vel karöltve előkészítő munkát folytatott a Győri Műszaki Egyetem létesítésére. A jelentés megállapítja, hogy az egyetem vezetése behatóan foglalkozott az oktatási reformmal, ezen belül az esti és levelező oktatás fejlesztésével, az oktatók szakmai és világnézeti nevelésével, értékelte a hallgatók szakmai gyakorlatait. Ami a tudományos munkát illeti: az elmúlt évben a tanszemélyzet több szakkönyvet, tankönyvet írt, sikerrel szerepelt tervpályázatokon. A vita során többen felvetették, hogy a jövőben a választott kutatási témákat a tanszék, valamint az illető oktató gyakorlati és oktatói munkájához még szorosan kellene kapcsolni. Néhány érdekesebb adat a jelentésből: a múlt tanévben az oktatóik létszáma 64 fővel emelkedett, 28 oktató szerzett ipari gyakorlatot, további 16 oktató pedig különböző vállalatoknál van jelenleg a gyakorlat megszerzése céljából. Nappali tagozatos hallgatók vizsgaeredményei átlagosan a 2. félévi rendes vizsgaidőszak végén: építészmérnöki kar 3,06 — közlekedés üzemmérnöki kar 2,95 — mérnöki kar 3,23 — egyetemi összátlag 3,13. Rendszeres pénz- és természetbeni juttatásban, valamint ösztöndíjban részesült a nappali hallgatóság 78,4 százaléka, menzán étkezett 53,6 százaléka, diákotthoniján lakott 45,3 százaléka (1963. március 1-i adatok). A második napirendi pont az új tanév munkaterve volt. Ezen belül olyan fontos kérdések szerepelnek, mint az oktatási reform megszilárdításával kapcsolatos feladatok, az oktatás módszereinek felülvizsgálata és továbbfejlesztése, a különleges oktatási formák (szakmérnökképzés, gazdasági mérnöki szak) felülvizsgálata, a káderfejlesztéssel, tudományos kutatómunkával kapcsolatos további tennivalók stb. Külön függelékként a munkatervhez tartozik a Győri Műszaki Egyetem létesítésére szervezett beruházási osztály munkaterve is. Az 1963/64-es egyetemi tanév munkatervéről élénk vita alakult ki, s több értékes hozzászólás hangzott el. — bt — A 136/1963. (M. K. 12.) M. M. számú rendelet, mely a Pénzügyi Közlöny 1962. évi 17. számában jelent meg, a következőket mondja ki. — „A hét minden munkanapján egyhuzamban teljesített szakmai gyakorlat idejére a műszaki egyetemek hallgatói az egyetemtől szakmai gyakorlati ösztöndíjban, a vállalatoktól pedig gyakornoki díjban részesülnek. A műszaki egyetemi hallgatók gyakornoki díja — egy havi időtartamot alapul véve — fizikai munka végzése esetén — 200 forinttól 300 forintig terjedhet. A gyakornoki díjat a vállalat, az állományon kívüli béralap terhére folyósítja". Azok a fiatalok, akik a hathetes nyári termelési gyakorlat folyamán az Egyesült Izzó Adócsőgyárában dolgoztak, éppen a feladat miatt nagy lelkesedéssel kezdtek munkához a fejlesztési labor felügyeletével. Egy automatikus billentyűző műszer elkészítésébe fogtak, olyan munkatempóban, hogy a személyzeti osztály vezetője, látva az iramot, megígérte, hogy a gyár havi háromszáz forint gyakornoki díjat biztosít a hallgatóknak. Ez természete sfta£ ízzé sen még jobban megnövelte a munkakedvet és a műszer gyors ütemben készült. Már csak az összeszerelés volt hátra, amikor az addigi tevékeny munkában komoly törés állt be, s a lendület alaposan lecsökkent. Mi történt? A hallgatókat a személyzeti osztályra hívatták, és „miheztartás végett” közölték, hogy ne számítsanak a gyakornoki összegre, mert az Izzó nem fizet, és az Adócsőgyár keze így kötötté vált. De miért nem fizet az Izzó? Az igaz, hogy az anyagtechnológia tanszék 3 vállalattal kötött szerződésben nem tért ki a fizetésre, az említettek mégis jogtalannak érzik, hogy nyári munkájukért nem részesülnek a gyártól díjazásban. Ennek pedig a személyzeti osztály vezetőjének ígérete, a már említett rendelet, és a rendes, becsületes munka az oka. Tudomásuk szerint minden vállalat fizetett a nyári munkáért, csupán az Izzó nem. Az érintett hallgatók nevében Reszler Ákos fordult a szerkesztőséghez helytelenítve azt, hogy megkülönböztető elbánásban volt részük, s panaszukra orvoslást kérnek — sz. f. —