A Jövó mérnöke, 1964 (11. évfolyam, 1-39. szám)

1964-01-13 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! I xi. évfolyam i. szám. ARA S» FILLER 1964. JANUAR 13 Filmek, hangszalagok, oktató gépek - a tanításban Szemléltető eszközök közponija o Budapesti Műszaki Egyetemen A MAFC-kosarasok problémáiról... Komoly problémák vannak a kosarasoknál. A MAFC most lényegében válaszút előtt áll. V agy megújhódik a csapat vagy a középszerűségre süly- lyed. Sajnos, a Képes Sportnak és a Népsportnak is igaza volt, mikor azt írta, hogy a MAFC- ban csak a szív tartja a játé­kosokat. Ahhoz, hogy a szak­osztály ne adja fel a harcot a Honvéd ellen; ahhoz, hogy a magyar kosárlabdasport fellen­dülését szolgálhassa — már­pedig ez feltett szándéka —, ahhoz sokkal, de sokkal hatha­tósabb támogatásra van szük­ség. A nemzetközi élvonalba csak úgy lehet felkerülni, ha számos fiatal játékossal foglal­kozunk minél többet és minél jobban. Ehhez terem és labda kell. Mosolyogsz, kedves olva­só? Labda? Ez is probléma? Hát igen. A MAFC-nak kilenc — a nemzeti bajnokság külön­féle osztályaiban játszó — csa­pata van és mindössze három szabályos mérkőzéslabdát mondhat magáénak. Még ötöd­éves mérnökhallgatóknak sem esik nehezére kiszámítani, hogy egy csapatra hány labda esik, Aztán itt van a teremkérdés. Az, aki már valaha bedugta orrát télvíz idején a 2-es szá­mú tornaterembe, saját szemé­vel láthatta, a beázásból szár­mazó pocsolyákat, amelyek el­lepik az amúgyis kis terem egyharmadát. Aki már járt külföldön és látta a Lomono­szov egyetem hasonló intézmé­nyét, vagy'a krakkói egyetem sportkombinátját, elgondolko­zik azon, hogy a műegyetem­nek egyetlen valamirevaló tor­naterme van — az is csak fe­lesbe a Móra Ferenc leánygim­náziummal, egyetlenegy sport­pályája — amit hamarosan ki­telepítenek. Vagy például há­nyán tudják, hogy nemrégen egy válogatottal gyengült a MAFC. Boháti négy éve vég­zett mérnök, családi- és lakás- problémái vannak, s mindehhez ezemyolcszázforintos állása. Most átment egy másik klub­ba, ahol több támagatást kap. A játékosok mindent megtesz­nek a siker érdekében. Heti hat edzésen vettek részt akkor is, amikor edzőjük kórházban volt, s minden edzés után meg­tartották az un. „két híd ku­pát”, ami futóverseny, és út­vonala a következő: Kinizsi ut­ca—Szabadság-híd—Műegye­tem-rakpart—Petőfi-híd—Ki­nizsi utca. A győztes jutalma egy bambi és az első hideg zu­hany. (meleg víz ugyanis nem áll rendelkezésre) Ennyit kosarasaink jelenlegi helyzetéről. A sok „miértre” reméljük hamarosan választ kapunk, méghozzá pozitív vá­laszt. Vagy talán ez már túl­zás lenne? Eleöd Kristóf Didergő hallgatók? Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy vizsgálják ki a könyvtárunkban uralkodó sarki klíma okát. Tekintettel arra, hogy vizsga előtt állunk, nem áll módunkban terjedelmes cikket írni a fent említett problémáról. Ezért arra kérjük Önöket, tegyék ezt meg helyettünk. A didergő hallgatók nevében: Kivizsgáltuk. A könyvtár valamennyi helyiségében — beleértve természetesen az ol­vasótermet is — kifogástalan meleg van. A levél keltezésé­nek napján: január 6-án, kivé­telesen csakugyan „sarki klí­ma” uralkodott az olvasóban, a másnapra kihívott szerelők azonban megállapították, hogy ennek oka nem műszaki hiba volt, hanem a nagy hőség. Bármilyen paradox módon öt negyedéves vegyész hangzik, ez a tény. Ugyanis a fűtőtest közvetlen közelében ülő hallgatók — nem bírván tovább a forróságot — kul­csokkal elzárták a hőszabály­zót. (Elzáró tárcsa ugyanis nincs a fűtőtesteken, pontosan azért, hogy senki ne szabá­lyozhassa önkényesen.) A könyvtár igazgatósága kéri a hallgatókat, hogy a jövőben a többség érdekében — ne „kí­sérletezzenek” az elzárással. ■n «.oiszeru oKJtaias egyiK legfontosabb, nélkülözhetetlen kiegészítője, helyesebben mondva szerves része a szem­léltetés. Az elméleti anyagot demonstráló eszközeit alkal­mazása már az általános is­kolában megkezdődik, s ahogy a diák egyre magasabb fokú iskolába lép át, úgy kell ala­kulnia, növekednie minőség­ben és mennyiségiben a szem­léltetésnek. A technika néhány évtized óta óriási segítséget képes adni e téren, különösen a felsőfokú oktatás számára, ahol erre leginkább 1 szükség van. A rádió, a film, a mag­netofon, a televízió az oktató (vizsgáztató) gép benyomult s tanítás és tanulás területére, hogy megkönnyítse, elősegítse és élvezhetőbbé tegye a tan­anyag elsajátítását. A Budapesti Műszaki Egye­tem is ennek érdekében szer­vezte meg 1960-ban a filmtoi- zottságot, amelynek célja ha­zai és külföldi műszaki isme­retterjesztő filmek beszerzé­se és levetítése a hallgatók számára. A zökkenőmentes ve­títések érdekében központi filmvetítő szolgálat is létesült. A sikeres munkát azonban akadályozta az, hogy az elő­adótermekben általában nem lebet vetíteni, a termeknek csak esy része van elsötétí­tő felszereléssel ellátva, a ezekben is reggeltől estig ok­tatás folyik. Egy másik prob­léma. hogy a tantárgyak egyes fejezeteihez csatlakozó oktató jellegű film alig akad az or­szágban, mert a műszaki fil­meket nem ilyen célra készí­tik. Az egyetem tehát „önellá­tásra*’ szorul. Így született mecr a filmtpclvn.ikai pcnr\nrt. ü így születtek egymás után a problémák is. Miután az egyetemek és fő­iskolák korszerű szemléltető eszközökkel való ellátása or­szágos ügy, a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy audiió-vizuális technikai központ felállítását határozta el a Budapesti Műszaki Egye­temen. Ez a központ vala­mennyi műszaki egyetemnek és felsőfokú technikumnak a bázisa lesz. De amíg ez a „lesz” van-ná konkretizálódik, addig a BME- nak, s vele karöltve az ÉKME- nek is, rengeteg tennivalója, hatalmas méretű munkája van. Hol tartanak ebben a mun­kában? Milyen stádiumban van az Audió-Vizuális Tech­nikai Központ megszervezése? Milyen problémák, akadályok hátráltatják a munka gyor­sabb menetét? Dr. Bartalis Ödön a követ­kezőket mondotta el: Az AVTK természetesen még a szervezés stádiumában van. A szervezési és adminisztratív feladatok ellátására 4 főből álló csoport akalul, amely kez­detben csak a műszaki egyete­mek és a felsőfokú techniku­mok ügyeivel foglalkozik köz­vetlenül: az oktatófilmekkel, a nyelvi stúdió felállításával és megindításával, majd az audió-vizvAXis bemutató és kí­sérleti mintaterem megszerve­zésével, s végül —: e három fő­feladat kapcsán — a kísérleti és módszertani munka megin­dításával. A munka az összes felsőoktatási intézmény képvi­selőiből alakult intézőhizoft­sag most készülő munkaterve alapján folyik majd. Az Audió-Vizuális Techni­kai Központ célja azoknak az oktatási segédeszközöknek be­szerzése, kipróbálása, és az ok­tatásba való bevezetése, amelynek az egész felsőfokú oktatás programjának megva­lósítását elősegítik. Nemcsak a film felhasználásáról van te­hát szó, hanem más segédesz­közök alkalmazásáról is (mo­dellek, tablók, falitábla soro­zatok, vizsgáztató-oktató gé­pek, tv stb...). Jelenleg az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság (a to­vábbi anyagi támogatás mel­lett) 50 ezer forintot adott er­re az évre, hogy a meglevő műszaki filmek kópiáit besze­rezhessük. Az egyéb beszerzen­dő műszerek nagy része nyu­gati devizát igényel, de min­den reményünk megvan arra. hogy e téren is segítséget ka­punk az OMFB-tól, Az egye­tem közeljövőben felépülő épületében (R.I.) helyet bizto­sítanak a nyelvi stúdió részé­re, az R II-ben pedig a film­laboratórium és a minta bemu­tató terem (szemléltető eszkö­zök számára) kap helyet Nincs megoldva azonban a filmbemutató terem kérdése. Az egyetem közismert terem- nehézségei miatt egyre, nehe­zebb a vetítés megoldása. El­sőrendű szükséglet egy olyan korszerűen berendezett terem kialakítása, amely részben a filmek bemutatására szolgál­na, de fel lehetne használni más szemléltető eszközöket megkívánó előadások megtar­tására is. A társegyetemmel folytatott eziránvú tárgyalá­pei a v.n. ivrax. es az auu. Max. korszerűsítése, illetve minta előadóteremmé való ki­alakítása. Jónéhány nagy elő­adóterem már most (előzete­sen elvégzett munkálatok után) alkalmas keskeny- és diafilm vetítésre, például a CH C14-es, a K 11.40, 33, a K II. 20, 21, a K II. 52, 53. szá­mú termek. Az Audió-Vizuális Techni­kai Központ létesítésével kap­csolatos egyéb feladatokról a november 29-i rektori tanács­ülés elé terjesztett anyag tájé­koztat. Eszerint tisztázni kell a pénzügyi szervekkel a köz­pont költségvetésének megter­vezését. Pályadíjat kell kitűz­ni oktatófilmek forgatóköny­vére. Elő kell készíteni a köz­pont saját kézi könyvtárán all megszervezését. Intézőbizott­ságot kell létrehozni a mű; szaki és tudományegyetemek képviselőiből, hogy állítsák össze az egész programot, mi­után az ő igényeiket is ki kell szolgálnia a központnak (ez e bizottság, mint dr. Bartalií Ödön már említette, szervezés alatt van és most készül mim- katerve is.) Hatalmas tömegű munka ez. amely mindenkitől, aki csak részt vesz benne — igen sok energiát, időt, áldozatot igé­nyel. Az apróbb és nagyobb feladatok immár tengeri kí­gyóvá nőttek. Sűrűsödnek a gondok, sokasodnak a szerve­zési problémák . .. Ügy gondoljuk, itt lenne az ideje a lehető leggyorsabban, a legkevesebb huzavonával megoldani az egyik kulcskér­Télen is épül az Erzsébet-híd Kellemetlen hideg időjárás­sal már beköszöntött az idei tél, de iparunk szerte az or­szágban lankadatlan erővel dolgozik a népgazdasági ter­vek teljesítéséért. Budapest szívében is tovább épül az új Erzsébet-híd. A pesti hídfő környékén az arrajárók . megfigyelhették, hogy a Kossuth Lajos utca folytatásában a belvárosi templom melletti állvány­erdőn nagy sürgés-forgás van. Most készíti^ a hídfőre veze­tő vasbeton feljáró íeiszerke- zetét. A hideg nehezíti ugyan a munkát, de a már bevált téli betonozási módszerek (az anyag előmelegítése, gőzölés) lehetővé teszik, hogy a mű­tárgy folyamatosan, a rendel­kezésre álló idő maximális ki­használásával épüljön. Ugyan­itt tovább tart a hídfő kör­nyékének rendezése. A vasbe­ton feljárónál létesülő új tér az egyetemmel szemben levő épülettömb lebontásával las­san elénk tárul. A beavatatlanok előtt úgy tűnik, hogy a medernyüás acélszerkezetének építése le­állt. Ez persze csak látszóla­gos. Az acélszerkezetek építé­se lényegében két fő fázisból: a szerkezet gyártásából és sze­reléséből áll. Helyes építési ütemezés mellett a szerelés csak a külső munkára kedve­ző évszakokban folyik, míg a jól berendezett gyártelepeken egész évben gyártanak. Jelen­leg is nagyjából ez a helyzet. A medemyíláshoz szükséges öntvényeket és szerkezeti ele­meket a Ganz-MÁVAG híd- gyárban készítik, az építkezés helyén pedig áll a munka. Az általános séma azonban még­sem illik teljes egészében er­re az építkezésre. Ennek oka: a szerkezet olyan méretű (kö­zel 300 méter hosszú), hogy szerelés előtt szükséges össze állítást és a gyártás egy re szét nem lehet gyárban elvé gezni. így jelenleg a műhe lyekben elkészült kisebb m< retű elemeket a lágymányc si vásárváros területére sza lítják, ahol további gyártá: műveleteket végeznek, máj a kész alkatrészeket egy nag állványzaton összeszerelik, k: igazítják és összeszámozzák. , szerelés tehát csak az épít.kc zés helyén szünetel, de eg másik helyen egész télen é tart. Az említett téli munka az teszi lehetővé, hogy ha zánkban először itt alkalma; nak külső építésnél propán butángázzál működő hősugár zókat. A szerelés ez idáig jc haladt és december elsejéig Lágymányoson már összeáll: tották a medernyüás középs! 112 méter hosszúságú szaka szát. Az állványon történő össze szerelés után a szerkezete újból darabokra (szerelő: egységekre) kel] szedni. Egy egy szerelési egység tíz mé tér hosszú és kb. száz tonn súlyú lesz, amelyet úszódaru val hajóra raknak, s a Lánc híd melletti rakpartra szállí tanak (már 4 db ott van) tá rolás céljából. A helyszíni sze relé.s tavasszal a jég elvonu lása után fog ismét folyta tódni. amikor a már megle vő tartókábelekre úszódaru: fogják felfüggeszteni a szere lesi egységeket. A híd előreláthatólag 1964 végére fog elkészülni. A vég leges időpont természetesei bármilyen irányban 1—2 hó napot eltolódhat, hiszen a to vábbi munkafolyamatoka erősen befolyásolja az 1964 évi időjárás és a Duna. Dr. Platthy Pá KARÁCSONYI AJÁNDÉK ^csomagokkal megrakva ér­' ■> tem haza. Hajasbaba, re­pülőgép, társasjáték, babako­csi. Mind-mind karácsonyi ajándék. Hogy fognak neki örülni a gyerekek! Hirtelen eszembe jutott az én gyermekkarom. Nekem is voltak szép játékaim, de nem sokáig örülhettem nekik, mert rövid időn belül mindegyiket eldugták előlem. A baba edé­nyeket, mert porcelánból vannak és összetöröm, a ha­jas babát azért, mert mégnem tudok rá vigyázni, jó lesz majd, ha nagyobb lesz a „gye­rek” — a villany vasútat azért, mert megráz, az építőkockát azért, mert rendetlenséget csi­nálok vele. Színes kavicsokat szedtem a kertben, ezt anyám kobozta el. azzal, hogy: ..Pfuj, ilyesmit behozni a lakásba!” — A botokat nagyanyám vet­te el —. aki nem lévén ma­gyar anyanyelvű. így indokol­ta meg antiszociális cseleke­detét: ..Kiszúrsz vele szemet!” Általában leggyakrabban il■ °smit kellett végighallgat­nom: ..Nem szabad! Ne csi­náld! Tilos!!!” Én ilyet soha nem tudnék megtenni a gye­rekeimmel. Tapasztalatból tu­dom. hc4ry fáj a kisgyerek szilié egy szép játékért. Ha elrontja: nem lesz. Any- nin baj legyen. Az övé. Azt csinál vele, amit akar. özeledett a karácsony. jobban vártuk a napot, mikor odaadhatjuk az aján­dékot, mint maguk a gyere­kek. A hatás nem is maradt el. Lányom sikítva szaladd a ha­jasbabához és ölbekapta, bátyja meg a repülőgépet vet­te kezelésbe. Nem telt bele azonban tíz perc és a nevetés sírássá vál­tozott. Ferkó két darabban hozta a repülőgépet: — Mama, — eltörött! Elöntött a méreg. Most vet­tük neki a játékot és egy na­pig nem marad épen. Mégis­csak hallatlan!!! — Ne bántsd a gyereket — védte a mindig jószívű Nagy­mama. Nem tehet róla. hibá­san készítette a gyár... Én azonban a fogadatlan prókátor minden ellenvetése dacára — szavakkal és tettek­kel magyaráztam meg a fiam­nak. hogy ö egy haszontalan kölyök. Aztán elvettem a re­pülőgépet: — Add ide. mielőtt még jobban elrontod! Kiviszem a szerszámoskamrába és meg­csinálom. Odakint jobban megnéztem a dolgot: az egyik szárny tö­rött le. De minél jobban néz­tem. annál inkább rájöttem, hogy ezt nem lehet otthon megcsinálni A lemezt gép hajtogatta az óraművés szer­kezetre és ha én ezt leveszem, én vagyok a dalai láma, aki egy fogóval és egy kalapáccsal vissza bírja rakni. Valahogy mégis meg kellett őrizni az anyai tekintélyt, ezért tetetett szigorral vissza­mentem a szobába: — Most elteszem a repülőgé­pet — mondtam — és bünte­tésből egy hétig nem játsz­hatsz vele, mert elrontottad. (Hogy egy hét múlva mit fo­gok kitalálni, azon ráérek ak­kor töprengeni.) Í 'jnnep utáni első munka- J napon fáradtan jöttem haza a hivatalból. A szobában a szokottnál is nagyobb zaj fogadott. Ferkó tarka pléhdo- bot veri teljes erejéből Zsu­zsi pedig egy kisméretű, de annál nagyobb hangerejű mű­anyag-sípot fújt. Közben va­lami lyukasztóhoz hasonló szerszámmal azon fáradozott, hogy a~ asztalterítőbe néhány lyukat vágjon. EZ Ml???! A Mid néni volt. it* dél­előtt. Ferikének de,bot hozott, nekem meg kalauz játékot... Közben igyekezett eltűntetni a szerszámot a háta mögé. Nahát, addig legyek én sze­gény. amíg ezzel a bútorokat rongálod Nagynénidnek sincs ’■~hb do’na. mint. ilyesmit ven­ni ajándékba. Zzebrevógtam a. corpus de­licti.. Zsuzsinak sírásra görbült a szája. Kiejtette a sípot, ami­re a bátyja rögtön rátaposott és az darabokra tört. Miért nem játszol az új ha­jasbabával? — kérdeztem ki­csit lecsillapodva. ... Papa eldugta — Miért?! Mit csináltatok vele — kérdeztem gyanakod­va. Hát.. .megmostuk a fürdő­kádban. Elázott a haja meg a ruhája. Aztán Ferike kicsit kinyomta a szemét... És a babakocsi? — kockáz­tattam meg a kérdést, most már bátortalanabbul, — Hát.. . Hát.. Elromlott. Megpróbáltunk ketten beleülni és kitörött az oldala. NAHÁT EZ BORZASZTÓ! Nem való nektek rendes játék — mindent elrongáltok. Csak lessétek, hogy még egyszer ve­gyünk nektek valamit! Nagyon jól tette a papa, hogy eldugta a babát. Szónoklatomhoz Ferkó verte a ritmust a pléhdobon. Ez sok volt megviselt ide­geimnek: TE!! Add ide azt a pokoli szerszámot! ADD IDE. MERT... A dob ekkor már repült is az udvarra. Erre a kisfiú is sírvafakadt: — Most mivel játsszunk? — Ott van a rongybaba. De légy szíves és ne smirg­lizd vele a vadlót .. .És a szádba ne vedd, mert piszkos! Csillag Ferencné Logarlécverseny A hagyományokhoz híven ebben az évben is megrendez­ték a logarlécversenyt a gé­pészmérnöki kar első évfo­lyamán. Kilencven hallgató került'a verseny döntőjébe, és közülük 14-en olyan ered­ményt értek el, amely díjazást érdemelt. A jutalmakat dr. Varga József egyetemi tanár adta át december 21-én a leg­utolsó általános géptan elő­adáson a Ch. Maxban.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék