A Jövó mérnöke, 1964 (11. évfolyam, 1-39. szám)
1964-01-13 / 1. szám
( Helyreigazítás Lapunk 1963. december 21-i számában dr. Bauer Jenő „Török világ Magyarország fürdőiben” című cikkéből tördelési hiba folytán néhány sor kimaradt, illetve összekeveredett. A „Dibagghane Ilidzsa" a mai Imre fürdő neve volt, melyet már Mátyás király idejében fedett folyosó kötött össze a várpalotával, nem pedig a Rujdas-fürdőre, a Rudas-fürdő : török neve „Jesil direkli ilid-zsa” volt. (2. fejezet közepe utáni rész, a lap utolsó oldalán) Nyilvános telefonok a diákotthonban A lap múlt évi október 28-i c.rniusban megjelent „Szálló vagy diákotthon?” című cikk távbeszélő vonatkozású részétmegvizsgáltam és ennek során az alábbiakat állapítottam meg. A budapesti Műszaki Egyetem diákotthona 1962. augusztus hó 10-én kérte a Lipót Távbeszélő Üzemtől 5 db távbeszélő főállomás, egy távbeszélő alközponti és mindkét épületébe egy-egy pénzbedobás hívható nyilvános távbeszélőállomás felszerelését. Az akkori távbeszélő műszaki helyzet csak 1 db távbeszélőállomás létesítését tette lehetővé, amelyet előfizetői nyilvános állomásként 1962. szeptember hó 24-én 202—232 hívószámmal felszereltek. A diákotthon azonban 1962. október hó 16-án kérte az állomás nyilvános jellegének a törlését és karosváltóval csatlakozó mellékállomás felszerelését, ami 1962. október hó 22-én meg is történt. Amint a műszaki helyzet lehetővé tette, 1963. május hó 14-én 201—301 és 260—671 hívószámmal két további távbeszélőállomást szereltek fel a diákotthon által kívánt, illetőleg megjelölt helyiségbe. Végül múlt év decemberben a már korábban igényelt, három fővonal és 10 mellékállomás befogadására alkal-mas automata távbeszélő alkalmazása a kapus helyiségé- ■ ben (portán) működik. Egy-idejűleg a 201—301 és 260—671 t sz. távbeszélő főállomások vonalát az alközpontra főáramkörként átkötötték. A fenti távbeszélőállomásszereléseket a diákotthon előnyben részesítette a nyilvános távbeszélőállomásokra vonatkozó igényével szemben, amelyet azonban a Lipót Táv-beszélő Üzem továbbra is nyilvántart. A szóban forgó terület távbeszélőhálózatának telítettsége miatt további állomásszerrelésre, s így nyilvános táv- beszélőállomások felszerelésére jelenleg nincs lehetőség. Intézkedtem azonban a Lipót Távbeszélő Üzemnél, hogy a központbővítéssel kapcsolat-ban folyamatban levő nagyobb arányú hálózatbővítési munka befejezése után, előreláthatólag 1964 végén ezt az igényt is elégítse ki. Egyébként a diákotthon 202—232 sz. távbeszélőállomását kívánatra átalakíttathatom pénzbedobós hívható nyilvános állomássá és házon belül áthelyeztethetem a kívánt helyre. Elvtársi üdvözlettel: Császár Károly Ig. vez. Régi probléma Nemcsak az előadótermekben vagy a folyosókon, hanem a hivatali helyiségek munkaasztalainál és a dolgozói étteremben is lépten nyomon fiatal arcok bukkannak elénk. A hallgatóknál tudjuk, hogy felüdülésükről, az előadások és tanulás mellett maradó szabad idejük célszerű felhasználásához az egyetemi KISZ igyekszik programot nyújtani, de ifjú munkatársainkra ki gondol vajon? Az talán nem fontos, hogy — minden irányú fejlődésükkel — társadalmunknak mind hasznosabb tagjaivá,a helyi tevékenységünkben valóban értékes „utánpótlássá” váljanak? Nagyon is lényeges...! Egyetemünknek évek óta vajúdó problémája ez.. A dolgozói KISZ-alapszervezet létrehozására történtek is már kísérletek (utoljára 1961- ben). Fiatal dolgozóink megszervezése azonban az összehíváson és nyilvántartásba vételen túl sohasem jutott. Az 1963-as évben végre pártszervezetünk, az ÉKME alkalmazotti alapszervezete munkatervében is feladatként szerepelt egy dolgozói KISZ-alapszervezet lehetőségének felmérése, illetve az alapszervezet megvalósításának támogatása. Az előzetes „felmérés” megtörtént, és őszinte önkritikával be kell vallanunk, hogy a számításba vehető fiataljainkkal folytatott beszélgetéseink során igen kellemes csalódásban volt részünk. Úgy látszik, hogy mint a legtöbb meglett korú, magunk is elfogadtuk azt a nézetet, hogy a mai fiatalok fásultak és felszínesek. — És ezzel szemben, mi a valóság? ■ A KISZ-korú dolgozóink csaknem kivétel nélkül aktív KISZ-tagok (csak sajnos nem a mi szervezetünkben). Nem túlzók, ha azt mondom, hogy kitörő lelkesedéssel fogadták a hírt, hogy munkájukon túli mód nyílik a munkahelyük szélesebb kollektív életébe való bekapcsolódásra is. Még az esti iskolába járók, meg a kismamák is örömmel vették, hogy számítanak rájuk, hogy eszébe jutottak ők is valakinek. Most már ott tartunk, hogy a KISZ-bizottságáinkónak , nemcsak a legteljesebb egyet-értésével, hanem tényleges segítségével is — saját ma- guk vették kezükbe a szerve- zés ügyét. Mi pedig, úgy vé- j lem, teljesen biztosak lehe- tünk benne, hogy az új alap- szervezet életében majd ki- tartó tevékenység is fogja követni a már eddig is ta-pasztást, lelkesedést. Papp Pál ÉKME MSZMP alkalmazotti alapszervezete A Budapesti Műszaki Egyetem Szakszervezeti Bizottságának kezdeményezésére az egyetem rektora ez évben is négyezer forinttal járul hozzá óvodánk fejlesztéséhez. Ez tette lehetővé, hogy a gyerekek korszerű és pedagógiailag is megfelelő játékokkal játszhatnak. Létezhet-e Köves? Gondolatok Szakonyi: Életem Zsóka c. darabjáról Nem kritikát akarok írni, nem a darabot méltatni, csupán néhány felmerült gondolatomat akarom elmondani. Ezek a főhősre szorítkoznak. A darab, ma már szokásos módon visszaemlékezési formában játszódik, az író a múltban megtörtént események bemutatásával ábrázolja főhősének jellemfejlődését. Azaz, itt csupán három korszakban: a cselekmény játszódása előtt nyolc évvel, egy fél évvel és a mában. Kezdjük a 8 év előttivel: a főhős, Köves igen szimpatikus ember, amíg mások megalkusznak a nehéz történelmi korszakban, ő töretlenül hű marad a maga igazához, inkább pénztelen, de nem hajlandó barátja, Rácz karrierista példáját követni. Megszeret egy nőt, s az ábrázolásból úgy tűnik, hogy ideális házasság kötődött. Köves és Zsóka egymásban, egymásért élnek. íme az ideális ember. De problémák nyilván vannak, Köves Tihanyban megismerkedik egy nővel, akibe szerelmes lesz. Ez már fél évvel a cselekmény játszódása előtt történik. Hogy eddig mi történt vele, nem tudjuk, de Tihanyban egy tv-rendező barátjával van együtt, akinek darabot ír, viszont a lány szemében más mint a többiek. Eszerint jelleme alapjában nem változott meg. Mi is látjuk hogy bár darabot ír a tv-nek, nem alkudott meg, olyan, amilyennek megismertük. Úgy látszik házasságával baj lesz, de hát a férfi és a nő kapcsolata bonyolult, a legjobb indulásnál is előfordul, hogy nem egy életre szól. Elfogadom a problémát, s várom a kibontakozást: miért lett rossz a házasság, megunta-e Zsokét vagy csak flörtöl, hogyan tovább? S mit kapok: egy házibulit, ahol megismerkedünk a legocsmányabb férfivel, akit csak az előrehaladás érdekel, aki az érte élő nőt fosztja meg élete céljától, könnyedén felborítva házasságát, a legszebb emléket gyalázza meg, s részeg mámorában akarja ágyba cipelni szeretőjét. Ez is Köves. Ugyanaz, akit a darab elején megismertünk. Vágj’ talán mégsem? Talán nem is Rácz a kettős ember, aki harcban áll saját rosszabbik énjével. Nem, Köves az! — aki az író jóvoltából két ember, más 8 év előtt és más egy fél éve. Egészen más. Aztán jön a ma: Köves ismét rendes ember, vissza akar térni feleségéhez, nem akarja felvenni azt a pénzt, amit elvtelen : darabjáért kapna. Az ember elcsodálkozik — hát lehet ez? ! Miért változott meg Köves? ! Miért lett a legjobb emberből a legrosszabb? Az egyetlen indok, amit az író szájába ad: hogy nem akart továbbra is áldozati nyúl lenni. De hát ennek oka kell, hogy legyen, s az okokat nem kapjuk meg. Mint ahogy nem is kaphatjuk meg, hiszen nincsenek, ilyen ember nincsen! Hibái mindenkinek vannak, de hogy valakit, akit rendes embernek ismertünk meg, minden rosszal teleaggassanak, hogy aztán ismét leszedjék róla: ez a sematizmus. Mert lehet, hogy Kövesnek problémái vannak a házasságában, lehet, hogy zsákutcába került elvei miatt, még az is lehet, hogy ez egyszerre következik be, de egy drámai csúcs kedvéért nem lehet a sárba mártani. A problémákat pedig nemcsak ki kell fejteni, hanem meg kell indokolni és magyarázni, csak úgy tudjuk igaznak elfogadni őket. Így hamis a darab végén a hatásos zárszó: hogy miért nem lehet tisztán végigmenni az úton? Valóban nem mindenki tud tisztán végigmenni, sokan botladoznak, ilyen vagy olyan kátyúba kerülnek, de így nem, ez nem a valóság, ilyen kevesek nincsenek. Az előadáson hosszantartó taps fogadta a művet — ami, merem remélni, a színészek jó játékának szólt. Thaisz Kálmán vili, IV. hallgató EGY OKTATÓ A KÖNYVTÁRRÓL Könyvek, folyóiratok között a központi könyvtár tanári olvasótermében beszélgetek Tóth István adjunktussal, a Gépgyártástechnológiai Tanszék munkatársával. Tekintetemből kiolvassa a kérdést, így könnyen indul a beszélgetés. — Doktori disszertációmon dolgozom. Ez év elején kezdtem hozzá. A téma eléggé szűk területre korlátozódik, a címe is erre mutat: „Forgácsolási adatok és a munkadarabok beállításának hatása az alkatrész pontosságára csúcsnélküli köszörülésnél.” Őszintén szólva sok nehézséggel volt dolgom az indulásnál, kb. 4—5 könyvet találtam, és 10 folyóiratcikket. — Ez bizony nem sok egy doktori értekezéshez — jegyzem meg. Könyvtártól nem kérhettem segítséget, mert nem volt olyan szolgáltatása, amely ilyen témakörben szakirodalmi bibliográfia összeállítását vállalta volna. Időm meg nem nagyon volt, hogy végigjárjak más könyvtárakat, a tanszéki munka, az oktatás elfoglalt. A könyvtár dolgozói jól ismerik e problémákat, és tudják, mennyivel értékesebb, ha azt az időt, amit az irodalom felkutatására és összehordására fordítunk, inkább az anyag tanulmányozására használhatjuk fel. Így kaptam a központi könyvtártól a maximális segítséget: 10 könyvet, és 98 szakcikket tartalmazó bibliográfiát. — Mi a véleménye erről a könyvtári szolgáltatásról? — Igen értékes, hasznos munkának tartom, csak hálás szavakkal köszönhetem meg. Hiszen olyan szakirodalomhoz is hozzájutottam, ami egyébként nem lett volna hozzáférhető. Ugyanis igen sok esetben féltékenyen őrzik az üzemek, a gyárak az ilyesmit. Ezt a gazdag szakirodalmi bibliográfiát október végén kaptam kézhez, és most folyamatosan feldolgozom. — Tudom, hogy a Központi Könyvtár eddig is segítségére volt a tanszékeknek — folytatja Tóth István adjunktus. De ha ilyen szolgáltatásokat is nyújt, ez a kapcsolat mégjobb lesz, amire szükség is van, és amit várunk Azt is hallottam, hogy a könyvtár — jelenlegi körülményei között — ezt az új szolgáltatást egyelőre csak a gépészkari oktatók részére tudja biztosítani. De az a fontos, hogy megkezdték. — Milyen problémát lát, ami megoldást kívánna? — Három könyvet kölcsönözhet ki az olvasó a központi könyvtárból. Ezt a korlátozást természetesen megértjük, minden könyvtárban így van. De az a véleményem, hogy olyan esetben, amikor a kutató a téma teljes, vagy bővebb szakirodalmát egyszerre szeretné áttekinteni, ezt a korlátozást rugalmasan kell kezelni. Talán nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy a könyvtár igazgatója munkámnál ebben is segítségemre volt. A Központi Könyvtár most új utakat keres olvasóihoz, és új kapukat nyit a számukra. Azt akarja, hogy közel tízezerre nőtt olvasótábora a maximális segítséget kapja meg munkájához, tanulmányaihoz, akár professzor, akár diák, mérnök vagy kutató lép be a kapuján. Dr. Fónyad Ernő MUNKAÉRTEKEZLETET tartott 1963 decemberében a központi könyvtár. Az értekezleten megvitatták az igazgató beszámolóját és a könyvtárnak az oktatási reformról eredő feladatait. A Januári filmbemutatóik közül ez alkalommal négy művet telítünk meg. Ezek: Szerencse a szerelemben c. francia—olasz. Az utolsó ítélet c. olasz—francia és két Zbigniew Cybulski film. Egy házasság története és egy nagysikerű alkotás felújítása: Hamu és gyémánt. Egy gyámoltalan fiatalember történetét dolgozzák fel a film alkotói (Anette Vademalit és Michel Boisrand) a Szerencse a szerelemben című produkcióban. Ez a fiatalember félénk a nőkkel szemben és nem képes még azzal a kislánnyal sem megismerkedni, aki már régóta tetszik neki. Közbeszól azonban a jó ütemben érkező véletlen és ifjú barátunk nemcsak megismerkedik a kislánnyal, de mire észreveszi magát, már nyakig ül egy anyóssal súlyosbított házasságban. A többi már megy magától, mert a félszeg fiatalember helyett intézkednek az asszonyok. A filmben Marcell szerepét Roger Pierre alakítja. A lehetséges, ötletes fiatalembert legutóbb a „Mi ketten meg a ló” című francia filmburleszkben láthattuk. Nápolyban egy reggel mély hang szólal meg: — Délután hat órakor megkezdődik az utolsó ítélet — s a film alkotói nyomon követnek néhány nápolyi polgárt Az utolsó ítélet története során. Ezeknek a polgároknak találó bemutatása, a nagynevű szereplőgárda (Fernattdel, Silvana Mangano, Vittorio de Sica — egyben rendező, Paolo Stoppa, Anouk Aimée, Domenico Modugno) biztosítja az új olaszfrancia koprodukció sikerét. Az Egy házasság hétköznapjai című lengyel film sok, mai házastársi kapcsolatot érintő kérdést dolgoz fel igen filmszerűen és meggyőzően. A film fő érdeme, hogy minden téren hétköznapi történeteket tár, a néző elé, melyek éppen egyszerűségüknél fogva válnak hitelessé. Két művelt, de fáradt ember apróságoktól elmérgesedett veszekedései azt okozzák, hogy a férfi fel akarja borítani a családi életet. A film két főszereplője nálunk is ismert színész: Alexandra Laska és Zbigniew Cybulski. A Filmmúzeumban már több alkalommal is bemutatták Alekszander Vajda nagysikerű alkotását, a Hamu és gyémántot. Ebben a filmben vált világhírűvé Maciek alakításával Cybulski. — Szabó — *