A Jövó mérnöke, 1964 (11. évfolyam, 1-39. szám)

1964-01-13 / 1. szám

EGY FELMÉRÉS TAPASZTALATAI: 1.) Laza a kapcsolat a vezetőség és a tagság között 2.) A KISZ mindent túlszervez? Néhány alapszervezet élete Néhány alapszervezet életé­ről, a szervezeti fegyelem be­tartásáról végzett felmérést nemrégiben a Budapesti Mű­szaki Egyetem KISZ végre­hajtó bizottságának egyik bri­gádja. Egy-másfélórás beszél­getésre hívták meg a gépész II/6, III/4, a vegyész II/2 és a villamos II/E/2, és III Gy/2 alapszervezetek vezető­ségeit és egy-két tagját. Ezek közismerten gyenge alapszer­vezetek. A beszélgetés so­rán kiderült, hogy a ve­zetőségi üléseket rosszul, ké­szítik elő, elkapkodják, sőt, rendszeres KISZ-megmozdu­­lásokról általában nincs is szó. A vezetőségek nem áll­nak feladatuk magaslatán, s eléggé laza a kapcsolat a ve­zetőség és a tagság között. A brigádvizsgálat megállapítot­ta, hogy a vezetőségek — mint egy magukat védve — idő­hiányra és a tagság nagyfokú passzivitására hivatkoznak, s sokszor tanácstalanul állnak szemben a problémákkal. A kari KISZ-vezetőségeknek az ellenőrzés és segítségadás vo­natkozásában kellene lénye­gesen többet végezniük. Kü­lön hangsúlyozták az érde­keltek, hogy a vezetőképzés nem elég hatékony és csak a tagság kis részét fogja át. A felmérést végző brigád — melynek vezetője Kerékgyár­tó György volt — a tapaszta­latok értékelése után részle­tesen taglalta a fent említett alapszervezetek életének megnyilvánulásait. A GÉPÉSZ II/6-OS ALAP­SZERVEZETBEN mindössze félórás taggyűléseket tarta­nak és még e rövid lélegze­tű összejövetelekre sem ké­szül fel senki. A tagság nem vesz részt tevékenyen a gyű­léseken, sőt, örül, ha minél előbb végeznek. Az alapszer­vezet vezetőségének megbe­szélései nem rendszeresek és ha össze is gyűlnek tanács­kozásra, ennek röpgyűlés jel­lege van. Baj van az Ifjúság a szocializmusért mozgalom­mal is; a tagok néha nem is tudják, hogy mit vállaljanak s ugyanez a helyzet a megbí­zatásokkal is. A vezetőségi ta­goknak fogalmuk sincs, hogy milyen megbízatásokat lehet adni. A teljesen formális KISZ- élet egyik legjellemzőbb meg­nyilvánulása az, hogy sem di­csérettel, sem fegyelmi kér­désekkel nem foglalkoznak, fegyelmi úton senkit sem vonnak felelősségre, mert mint az egyik tag önkritikusan (?) megjegyezte: „fegyelmi úton az alapszervezet felét ki lehet dobálni" A gépész 11/6-os alapszerve­zet gazdasági vezetője a be­szélgetés során megjegyezte, hogy a KISZ elvesztette har­cosságát, felhígult, s a tagság nagy része csak érdekből lé­pett be. Véleménye szerint „egy szilárd magot” kellene létrehozni a KISZ-en belül. Többen azt válaszolták erre, hogy ez a „szilárd mag" na­gyon könnyen elszakad a tö­megektől és elszigetelődik. Az alapszervezet egyik tagja sze­rint még nem hallottak mun­katervről, sőt, a KISZ-ben egyáltalán nem is folyik munka. A GÉPÉSZ III/4-ES ALAP­SZERVEZETBEN az egyes ta­gokkal való beszélgetés során kiderült, hogy a KISZ-élet nem eléggé fiatalos, eleven. A vezetőségnek több gondot kellene fordítania a tagság­gal való egyéni foglalkozás­ra. Általában hetven százalé­kos a megjelenés a taggyűlé­seken és a vezetőségi ülése­ket is rendszeresen megtart­ják. Az egyik tag véleménye szerint a szervezeti munkát a spontaneitásra kell bízni, mert a KISZ mindent túlszer­vez. Nem kell munkaterv, sem közös rendezvény, min­denki azt csinálja, amihez kedve van (!?). A szervezeti életről általá­nosan az volt a vélemény a VEGYÉSZ II/2-ES ALAP­SZERVEZETBEN, hogy a tag­ság körében olyan méretű a passzivitás, hogy csak azt végzik el, amit muszáj Jelentős hiányosságként em­lítettek, hogy a pártcsoport és az alapszervezeti KISZ- vezetőség között nem megfe­lelő a kapcsolat. A kari KISZ- vezetőség munkájában irány­­változás történt; az egyéni foglalkozást a tankörökkel va­ló foglalkozás váltotta fel. A tanulmányi fegyelemről szól­va elmondották, hogy a hall­gatóság harminc százaléka ké­sik rendszeresen, és az elő­adások látogatottsága 50—90 százalékos.. . Véleményük szerint a tan­köri titkárokra túl sok mun­ka hárul és ezért gyakorlati­lag képtelenek elvégezni a feladatokat. Elég siralmas kép tárért a brigádvizsgálat tagjai elé a VILLAMOS II­E/2 ALAP­­SZERVEZET fiataljaival va­ló találkozás során. Nagy fo­kú a passzivitás (másfél év alatt két taggyűlés) ISZM-vál­­lalás nem történt és így ér­tékelés sem! Aktív KISZ- munkát senki nem végez. Legtöbben ott kapcsolódnak be a KISZ-munkába, ahol sok vezetőségi tag van a tankör­ben — így lehetne jellemezni a VILLAMOS IN­­GY/2 ÉLE­TÉT. Általában nem végeznek rossz munkát, hiszen a veze­tőségi üléseket rendszeresen, kéthetenként tartanak. Több kulturális és sportrendezvényt szerveztek sikeresen és a ta­nulmányi munkát is megfele­lő figyelemmel kísérik. A BME KISZ-vb felmérést végző kollektívája a munka során nem törekedett arra, hogy az egész egyetemi KISZ- munkára vonatkozó általános következtetéseket vonjon le. Azonban sok oly kérdés vető­dött fel, mely az egész egye­temi KISZ-munkában jelent­kezik és orvoslást igényel. — sz —★ A Budapesti Műszaki Egye­tem KISZ végrehajtó bizottsá­ga 1964. január 8-i ülésén megtárgyalta a felmérés ered­ményeit és megfelelő határo­zatokat hozott. A határozatok­ról lapunk legközelebbi szá­mában adunk tájékoztatást. csa & / ' _ '6/ 1 1 / ti !(f[|\ 0 / 4 a |'Ay 1 / I fl \ A MOLYZSAK M­ár csak a jegy érkezését várta, hogy aztán két hónapra itthagyja Európát, s elfog­lalja helyét a kairói műszaki egyetem kated­ráján. E rövid várakozást használtam ki arra, hogy dr. Széchy Károly professzort felkeres­sem az alagútépítés és földművek tanszékén. Nem az utazása érdekeit elsősorban, jobban mondva nem csak az. Hiszen ezzel majdnem egy időben még három esemény gazdagította a professzor életét. Dr. Széchy Károly most lett hatvanéves, s ez alkalommal oktatómun­kája elismeréséül az oktatásügy kiváló dolgo­zója lett. Nemrégen jelent meg az Alapozás tárgya című, nagy jelentőségű munkájának második kiadása. A hármas alkalom véletlen összejátszása in­dította el beszélgetésünk fonalát is. A meghitt hangulatú professzori szobában egymással szemben ülünk. Hosszú mérnöki pályafutása alatt ki tudja hányadszor ült le újságírókkal, hogy tervekről, határidőkről tájékoztassa őket. Az a nyugodtság, ami most a professzort moz­dulataiban és vonásaiban jellemzi, nem az új­ságíró kérdéseivel szemben túlontúl megszo­kott érzésnek a következménye, hanem a be­szélgetés alatt önkéntelenül adódó számvetésé. Ennek a határtalan nyugalomnak belső indí­téka van. Számvetése egy nagy határkőnél, ahol nem én, hanem az évek szám­a, a hatvan esztendő adja fel a kérdéseket a mérnöknek és az oktatónak. Dr. Széchy Károly régi mérnökcsaládból származik. Édesapja is mérnök volt, és a csa­ládi­­tradíció vele folytatódott. Huszonöt évi mérnöki munka után kapcsolódott be, Jáky József professzor hívására, az egyetem okta­tási munkájába is. — Egyetemi oktató vagyok, immár tizenöt éve. A gyakorlatban szerzett tapasztalatokat igyekeztem a hallgatóknak elméleti megala­pozással átadni. Erre annál is inkább módom volt, mert én már a mérnöki műnket érettségi után elkezdtem, mint műegyetemi hallgató. 1951-ig a minisztérium hídosztályának vezető­je, majd 1954-ig a földalattivasút-építés veze­tője voltam, mindig közvetlen kapcsolatban az élettel. Igyekeztem ezt az alkalmat kihasz­nálva, az előadásokon a hallgatókat is közvet­len kapcsolatba hozni az élettel, feladataikat úgy megválogatni, hogy azok a gyakorlattal le- A csurgói hídtól­ gyenek összefüggésben. És a vizsgákon is, azt hiszem, sikerült mintegy kölcsönös beszélge­tés formájában az oktatói munkát tovább folytatni. Oktatómunkám alátámasztására megírtam könyveimet; az első az alapozást tárgyalja. Éppen a napokban jelent meg ennek máso­dik kiadása, s hogy a tárgyalás módja helyes és eredményes, igazolja, hogy munkám első kötetét német nyelven adták ki, második kö­tetét pedig a Springer cég egy éven belül szin­tén meg fogja jelentetni. Az alapozási hibák című könyvemben közvetlenül a tárgy alkal­mazását a gyakorlati életből vett példákkal illusztráltam. Négy nyelven jelent meg ez a könyvem eddig, és további három nyelvű ki­adására van még szerződés. Az alagútépítés­­tan című könyvem angol nyelven való kiadá­sa éppen most van folyamatban. Ezzel, úgy érzem, tapasztalataimat nemcsak az egyete­men, hanem a tágabb mérnöki gyakorlat felé is átadtam. Dr. Széchy Károly professzor kitűnő okta­tási munkájával így szerezte meg a Kossuth­­díj mellett az oktatásügy kiváló dolgozója cí­met is. Az utóbbi évtizedekben mérnöki mun­kájának majdnem mindegyik évéhez fűződik egy híd felépítése. Első mérnöki munkája a csurgói, harminc méter hosszú, felüljáró híd volt. 1945-től ő vezette az összes felrobbantott közúti hidak újjáépítését Budapesten és az egész országban. — Mindegyikre szívesen emlékszem, de egyénileg a legjelentősebb munkám az óbudai Árpád-híd általános tervének készítése. — Hogy vezetett útja a Nílus-hídig? — A magyar kormánydelegáció tagjaként 1955-ben jártam először Egyiptomban. Ekkor két előadást tartottam az ottani mérnökegy­­letben a magyar hídépítések eddigi eredmé­nyeiről. De utunk célja az volt, hogy munkaalkalmat teremtsünk a magyar ipar ré­szére. 1955 közepén a hejvani, 810 méteres Ní­­lus-híd versenytárgyalásán sikerült a megbí­zást a magyar iparnak megszereznie. Az épít­­ ő a Nílus-hídig kezés 1955-ben indult meg. Én a kormány megbízásából, mint az építés szakértője mű­ködtem közre, s annak különböző fázisaiban a helyszínre is beutaztam, a hatóságokkal fon­tos tárgyalásokat bonyolítottam le. Az építést 1958-ban fejeztük be, sikeresen. Ekkor kért fel a kairói egyetem, hogy mint vendégpro­fesszor, egy hónapon át előadásokat tartsak. A meghívásnak eleget tettem. Egy évre rá pedig az egyiptomi közlekedésügyi miniszté­rium kért fel szakértőnek a Port Said és El Matarya között tervezett út alapozásának tár­gyában szakvélemény-készí­tésre. Most kap­tam egy újabb meghívást. A kairói műszaki egyetem két évre hívott meg, de csak kéthó­napos előadássorozatra vállalkoztam. Ennek teszek most eleget. A napfénytől szikrázó egyiptomi tájról egy merész kanyarral a beszélgetést a földalatti­­problémák felé vettük. Dr. Széchy Károly pro­fesszor mérnöki és oktatói munkájának je­lentős részét a mélyépítés foglalja el. — Nincs nagy múltja az egyetemen a mély­építésnek. Az alapozás tárgya Jáky professzor nevéhez fűződik, akkor azonban még szűk órakeretben és kizárólag elméleti alapon tör­tént az oktatás. Nagyobb mértékben való ki­bővítésére a földalattivasút-építés adott mó­dot, és azóta itt, az egyetemen, kisebb-na­­gyobb óraváltozással a mélyépítés és az ala­pozás már a mérnöki tudományok egyik fon­tos, úgynevezett alapozó szaktárgya. Ezt a két tárgyat a hallgatók szívesen hallgatják, az előadásmóddal elégedettek, és tapasztalatom szerint a vizsgáztatási módszereim is bevált. A mélyépítésnek óriási jövője van a mo­dern építkezéseknél, különösen, ha figyelem­be vesszük az egyre bővülő nagyvárosi köz­úti forgalmat Ezért van nagy jelentősége a földalattivasút-építés folytatásának is, amely szinte évtizedekre meghatározza majd a ma még fiatal mérnökök munkáját. Ebben a mun­kában jelenleg mint a szakbizottság tagja ve­szek részt Fontos műszaki kérdésekben min­dig meghallgatják véleményemet, legutóbb például a Blaha Lujza téri földalatti­ állomás kérdésében. A jegy még nem érkezett meg, mellyel Szé­chy professzor Egyiptomba utazik, de mi már visszatértünk arról a mindössze félórás útról, amely mint egy híd íveli át föld alatti és víz feletti munkáját kívánjuk, hogy még hosszú ideig folytathassa munkáját erőben, egészség­ben, sok boldog évet éljen családja körében, mely legalább oly sok örömet nyújt számára, mint alkotó munkája. Halay Edit Hétfőtől szombatig, vica-verza... Félreértések elkerülése vé­gett: nem a munkahétről van szó. Csevegjünk inkább kissé a bölcsességről. Kormányunk hozott egy okos intézkedést. Úgy rendel­kezett a karácsony körüli va­sárnapok és munkanapok be­osztásáról, hogy karácsony háromnapos, újév pedig két­napos ünnep lett. Ennek meg­felelően ugyan kissé fel kellett fordítani a munkarendet, így pl. szombaton (december hu­szonegyedikén) rendes munka­nap, hétfőn (december huszon­­harmadiikán) szombati munka­nap szerint alakul a munka­rend. Pártunk és kormányunk azonban a dialektikus mate­rializmus talaján állva nem állította, hogy ettől a szombat hétfő, a hétfő pedig szombat lesz. De nem ám! Ezzel szemben egyetemünk illetékes gazdasági vezetője úgy rendelkezett, hogy szom­baton (december huszonegye­dikén) a hétfői (december hu­­szomharmadiki), hétfőn (de­cember huszonharmadikán) pedig a szombati (december huszonegy­ediki) ebédjeggyel lehet ebédelni. A rendelkezés főbb előnyei világosak: 1. Amikor ezeket az ebéd­jegyeket a dolgozók befizették és az illetékes ügyintézők ki­adták, még híre-hamva sem volt az említett kormányren­deletnek. Aki tehát — mint­hogy a tanév 21-én szombati órarenddel zárult — úgy kép­zelte, hogy majd hétfőtől még kiveszi maradék kis szabad­ságát, a tények ismerete nél­kül nem ragaszkodhatott úgy, hogy a karácsony előtti hétre csak ötnapos ebédjegyet vált, ugyanakkor kéz alatt beszerez egy hétfői jegyet, hacsak — és ebben van a lényeg — nem rendelkezik jóstehetséggel. Az intézkedés első előnye tehát az, hogy segítségével felmér­hetjük az egyetem dolgozói­nak okkult képességeit. 2. Nem helyes, ha egyetemi oktatók idegesek, mert így nincs türelmük foglalkozni a hallgatókkal. Azok a jóstehet­séget nélkülöző egyedek, akik szombaton (uram bocsá’!) szombati jeggyel akartak ebé­delni, nyilván meglepődtek. Veit, aki ideges lett, így a rendelkezés másik nagy elő­nye, hogy általa lemérhető volt az egyetemi dolgozók ide­­gességi foka. 3. Minden külön bizonyí­tás nélkül közöljük azt a tényt, hogy az intézkedés csak aláhúzta azt az elsődleges sze­repet, amelyet oktatási intéz­ményünkben a gazdasági szer­vek betöltenek. Ismét csak bebizonyosodott, hogy ki van kiért, és ki nincs kiért. 4. A konyha hétfőn (decem­ber huszonharmadikán) nyil­ván a szombatra (december huszonegyedikére) kiadott je­gyek szerint főzött. Ekkor azonban azok az impertinens oktatók, akik szabadságra mentek, nem fogyaszthatták el ebédjüket a szombati jegy­gyel. Így nagyobb mennyisé­gű meleg főtt ételt lehetett a kanálisba önteni. Ez — a je­lenlegi fagyos viszonyok kö­zött — javítja a főváros szennyvízelvezetési lehetősé­geit. A rendelkezésnek csupán egyetlen hátránya van: rávilá­gít arra, hogy a gazdasági ve­zetők nem mindig a dialekti­kus materializmus tételei alapján ítélik meg a hét nap­jait, hanem olykor a betű sze­rinti metafizikus szemlélet rabjai lesznek. Azért feltétle­nül szükséges lenne e munka­­területeken az ideológiai mun­ka hatékonyságának emelése. Bársony András ALAPOS GYOMORMOSÁS SZÓBELI UTÁN Tolnai György: ÜT Csbag ^ 1 * — Szeret... nem szeret? CSÍM^ — Nem értem ezt a fenét — nekem mindent olyan szívesen elmagyarázott.

Next