A Jövó mérnöke, 1964 (11. évfolyam, 1-39. szám)
1964-01-13 / 1. szám
EGY FELMÉRÉS TAPASZTALATAI: 1.) Laza a kapcsolat a vezetőség és a tagság között 2.) A KISZ mindent túlszervez? Néhány alapszervezet élete Néhány alapszervezet életéről, a szervezeti fegyelem betartásáról végzett felmérést nemrégiben a Budapesti Műszaki Egyetem KISZ végrehajtó bizottságának egyik brigádja. Egy-másfélórás beszélgetésre hívták meg a gépész II/6, III/4, a vegyész II/2 és a villamos II/E/2, és III Gy/2 alapszervezetek vezetőségeit és egy-két tagját. Ezek közismerten gyenge alapszervezetek. A beszélgetés során kiderült, hogy a vezetőségi üléseket rosszul, készítik elő, elkapkodják, sőt, rendszeres KISZ-megmozdulásokról általában nincs is szó. A vezetőségek nem állnak feladatuk magaslatán, s eléggé laza a kapcsolat a vezetőség és a tagság között. A brigádvizsgálat megállapította, hogy a vezetőségek — mint egy magukat védve — időhiányra és a tagság nagyfokú passzivitására hivatkoznak, s sokszor tanácstalanul állnak szemben a problémákkal. A kari KISZ-vezetőségeknek az ellenőrzés és segítségadás vonatkozásában kellene lényegesen többet végezniük. Külön hangsúlyozták az érdekeltek, hogy a vezetőképzés nem elég hatékony és csak a tagság kis részét fogja át. A felmérést végző brigád — melynek vezetője Kerékgyártó György volt — a tapasztalatok értékelése után részletesen taglalta a fent említett alapszervezetek életének megnyilvánulásait. A GÉPÉSZ II/6-OS ALAPSZERVEZETBEN mindössze félórás taggyűléseket tartanak és még e rövid lélegzetű összejövetelekre sem készül fel senki. A tagság nem vesz részt tevékenyen a gyűléseken, sőt, örül, ha minél előbb végeznek. Az alapszervezet vezetőségének megbeszélései nem rendszeresek és ha össze is gyűlnek tanácskozásra, ennek röpgyűlés jellege van. Baj van az Ifjúság a szocializmusért mozgalommal is; a tagok néha nem is tudják, hogy mit vállaljanak s ugyanez a helyzet a megbízatásokkal is. A vezetőségi tagoknak fogalmuk sincs, hogy milyen megbízatásokat lehet adni. A teljesen formális KISZ- élet egyik legjellemzőbb megnyilvánulása az, hogy sem dicsérettel, sem fegyelmi kérdésekkel nem foglalkoznak, fegyelmi úton senkit sem vonnak felelősségre, mert mint az egyik tag önkritikusan (?) megjegyezte: „fegyelmi úton az alapszervezet felét ki lehet dobálni" A gépész 11/6-os alapszervezet gazdasági vezetője a beszélgetés során megjegyezte, hogy a KISZ elvesztette harcosságát, felhígult, s a tagság nagy része csak érdekből lépett be. Véleménye szerint „egy szilárd magot” kellene létrehozni a KISZ-en belül. Többen azt válaszolták erre, hogy ez a „szilárd mag" nagyon könnyen elszakad a tömegektől és elszigetelődik. Az alapszervezet egyik tagja szerint még nem hallottak munkatervről, sőt, a KISZ-ben egyáltalán nem is folyik munka. A GÉPÉSZ III/4-ES ALAPSZERVEZETBEN az egyes tagokkal való beszélgetés során kiderült, hogy a KISZ-élet nem eléggé fiatalos, eleven. A vezetőségnek több gondot kellene fordítania a tagsággal való egyéni foglalkozásra. Általában hetven százalékos a megjelenés a taggyűléseken és a vezetőségi üléseket is rendszeresen megtartják. Az egyik tag véleménye szerint a szervezeti munkát a spontaneitásra kell bízni, mert a KISZ mindent túlszervez. Nem kell munkaterv, sem közös rendezvény, mindenki azt csinálja, amihez kedve van (!?). A szervezeti életről általánosan az volt a vélemény a VEGYÉSZ II/2-ES ALAPSZERVEZETBEN, hogy a tagság körében olyan méretű a passzivitás, hogy csak azt végzik el, amit muszáj Jelentős hiányosságként említettek, hogy a pártcsoport és az alapszervezeti KISZ- vezetőség között nem megfelelő a kapcsolat. A kari KISZ- vezetőség munkájában irányváltozás történt; az egyéni foglalkozást a tankörökkel való foglalkozás váltotta fel. A tanulmányi fegyelemről szólva elmondották, hogy a hallgatóság harminc százaléka késik rendszeresen, és az előadások látogatottsága 50—90 százalékos.. . Véleményük szerint a tanköri titkárokra túl sok munka hárul és ezért gyakorlatilag képtelenek elvégezni a feladatokat. Elég siralmas kép tárért a brigádvizsgálat tagjai elé a VILLAMOS IIE/2 ALAPSZERVEZET fiataljaival való találkozás során. Nagy fokú a passzivitás (másfél év alatt két taggyűlés) ISZM-vállalás nem történt és így értékelés sem! Aktív KISZ- munkát senki nem végez. Legtöbben ott kapcsolódnak be a KISZ-munkába, ahol sok vezetőségi tag van a tankörben — így lehetne jellemezni a VILLAMOS INGY/2 ÉLETÉT. Általában nem végeznek rossz munkát, hiszen a vezetőségi üléseket rendszeresen, kéthetenként tartanak. Több kulturális és sportrendezvényt szerveztek sikeresen és a tanulmányi munkát is megfelelő figyelemmel kísérik. A BME KISZ-vb felmérést végző kollektívája a munka során nem törekedett arra, hogy az egész egyetemi KISZ- munkára vonatkozó általános következtetéseket vonjon le. Azonban sok oly kérdés vetődött fel, mely az egész egyetemi KISZ-munkában jelentkezik és orvoslást igényel. — sz —★ A Budapesti Műszaki Egyetem KISZ végrehajtó bizottsága 1964. január 8-i ülésén megtárgyalta a felmérés eredményeit és megfelelő határozatokat hozott. A határozatokról lapunk legközelebbi számában adunk tájékoztatást. csa & / ' _ '6/ 1 1 / ti !(f[|\ 0 / 4 a |'Ay 1 / I fl \ A MOLYZSAK Már csak a jegy érkezését várta, hogy aztán két hónapra itthagyja Európát, s elfoglalja helyét a kairói műszaki egyetem katedráján. E rövid várakozást használtam ki arra, hogy dr. Széchy Károly professzort felkeressem az alagútépítés és földművek tanszékén. Nem az utazása érdekeit elsősorban, jobban mondva nem csak az. Hiszen ezzel majdnem egy időben még három esemény gazdagította a professzor életét. Dr. Széchy Károly most lett hatvanéves, s ez alkalommal oktatómunkája elismeréséül az oktatásügy kiváló dolgozója lett. Nemrégen jelent meg az Alapozás tárgya című, nagy jelentőségű munkájának második kiadása. A hármas alkalom véletlen összejátszása indította el beszélgetésünk fonalát is. A meghitt hangulatú professzori szobában egymással szemben ülünk. Hosszú mérnöki pályafutása alatt ki tudja hányadszor ült le újságírókkal, hogy tervekről, határidőkről tájékoztassa őket. Az a nyugodtság, ami most a professzort mozdulataiban és vonásaiban jellemzi, nem az újságíró kérdéseivel szemben túlontúl megszokott érzésnek a következménye, hanem a beszélgetés alatt önkéntelenül adódó számvetésé. Ennek a határtalan nyugalomnak belső indítéka van. Számvetése egy nagy határkőnél, ahol nem én, hanem az évek száma, a hatvan esztendő adja fel a kérdéseket a mérnöknek és az oktatónak. Dr. Széchy Károly régi mérnökcsaládból származik. Édesapja is mérnök volt, és a családitradíció vele folytatódott. Huszonöt évi mérnöki munka után kapcsolódott be, Jáky József professzor hívására, az egyetem oktatási munkájába is. — Egyetemi oktató vagyok, immár tizenöt éve. A gyakorlatban szerzett tapasztalatokat igyekeztem a hallgatóknak elméleti megalapozással átadni. Erre annál is inkább módom volt, mert én már a mérnöki műnket érettségi után elkezdtem, mint műegyetemi hallgató. 1951-ig a minisztérium hídosztályának vezetője, majd 1954-ig a földalattivasút-építés vezetője voltam, mindig közvetlen kapcsolatban az élettel. Igyekeztem ezt az alkalmat kihasználva, az előadásokon a hallgatókat is közvetlen kapcsolatba hozni az élettel, feladataikat úgy megválogatni, hogy azok a gyakorlattal le- A csurgói hídtól gyenek összefüggésben. És a vizsgákon is, azt hiszem, sikerült mintegy kölcsönös beszélgetés formájában az oktatói munkát tovább folytatni. Oktatómunkám alátámasztására megírtam könyveimet; az első az alapozást tárgyalja. Éppen a napokban jelent meg ennek második kiadása, s hogy a tárgyalás módja helyes és eredményes, igazolja, hogy munkám első kötetét német nyelven adták ki, második kötetét pedig a Springer cég egy éven belül szintén meg fogja jelentetni. Az alapozási hibák című könyvemben közvetlenül a tárgy alkalmazását a gyakorlati életből vett példákkal illusztráltam. Négy nyelven jelent meg ez a könyvem eddig, és további három nyelvű kiadására van még szerződés. Az alagútépítéstan című könyvem angol nyelven való kiadása éppen most van folyamatban. Ezzel, úgy érzem, tapasztalataimat nemcsak az egyetemen, hanem a tágabb mérnöki gyakorlat felé is átadtam. Dr. Széchy Károly professzor kitűnő oktatási munkájával így szerezte meg a Kossuthdíj mellett az oktatásügy kiváló dolgozója címet is. Az utóbbi évtizedekben mérnöki munkájának majdnem mindegyik évéhez fűződik egy híd felépítése. Első mérnöki munkája a csurgói, harminc méter hosszú, felüljáró híd volt. 1945-től ő vezette az összes felrobbantott közúti hidak újjáépítését Budapesten és az egész országban. — Mindegyikre szívesen emlékszem, de egyénileg a legjelentősebb munkám az óbudai Árpád-híd általános tervének készítése. — Hogy vezetett útja a Nílus-hídig? — A magyar kormánydelegáció tagjaként 1955-ben jártam először Egyiptomban. Ekkor két előadást tartottam az ottani mérnökegyletben a magyar hídépítések eddigi eredményeiről. De utunk célja az volt, hogy munkaalkalmat teremtsünk a magyar ipar részére. 1955 közepén a hejvani, 810 méteres Nílus-híd versenytárgyalásán sikerült a megbízást a magyar iparnak megszereznie. Az épít ő a Nílus-hídig kezés 1955-ben indult meg. Én a kormány megbízásából, mint az építés szakértője működtem közre, s annak különböző fázisaiban a helyszínre is beutaztam, a hatóságokkal fontos tárgyalásokat bonyolítottam le. Az építést 1958-ban fejeztük be, sikeresen. Ekkor kért fel a kairói egyetem, hogy mint vendégprofesszor, egy hónapon át előadásokat tartsak. A meghívásnak eleget tettem. Egy évre rá pedig az egyiptomi közlekedésügyi minisztérium kért fel szakértőnek a Port Said és El Matarya között tervezett út alapozásának tárgyában szakvélemény-készítésre. Most kaptam egy újabb meghívást. A kairói műszaki egyetem két évre hívott meg, de csak kéthónapos előadássorozatra vállalkoztam. Ennek teszek most eleget. A napfénytől szikrázó egyiptomi tájról egy merész kanyarral a beszélgetést a földalattiproblémák felé vettük. Dr. Széchy Károly professzor mérnöki és oktatói munkájának jelentős részét a mélyépítés foglalja el. — Nincs nagy múltja az egyetemen a mélyépítésnek. Az alapozás tárgya Jáky professzor nevéhez fűződik, akkor azonban még szűk órakeretben és kizárólag elméleti alapon történt az oktatás. Nagyobb mértékben való kibővítésére a földalattivasút-építés adott módot, és azóta itt, az egyetemen, kisebb-nagyobb óraváltozással a mélyépítés és az alapozás már a mérnöki tudományok egyik fontos, úgynevezett alapozó szaktárgya. Ezt a két tárgyat a hallgatók szívesen hallgatják, az előadásmóddal elégedettek, és tapasztalatom szerint a vizsgáztatási módszereim is bevált. A mélyépítésnek óriási jövője van a modern építkezéseknél, különösen, ha figyelembe vesszük az egyre bővülő nagyvárosi közúti forgalmat Ezért van nagy jelentősége a földalattivasút-építés folytatásának is, amely szinte évtizedekre meghatározza majd a ma még fiatal mérnökök munkáját. Ebben a munkában jelenleg mint a szakbizottság tagja veszek részt Fontos műszaki kérdésekben mindig meghallgatják véleményemet, legutóbb például a Blaha Lujza téri földalatti állomás kérdésében. A jegy még nem érkezett meg, mellyel Széchy professzor Egyiptomba utazik, de mi már visszatértünk arról a mindössze félórás útról, amely mint egy híd íveli át föld alatti és víz feletti munkáját kívánjuk, hogy még hosszú ideig folytathassa munkáját erőben, egészségben, sok boldog évet éljen családja körében, mely legalább oly sok örömet nyújt számára, mint alkotó munkája. Halay Edit Hétfőtől szombatig, vica-verza... Félreértések elkerülése végett: nem a munkahétről van szó. Csevegjünk inkább kissé a bölcsességről. Kormányunk hozott egy okos intézkedést. Úgy rendelkezett a karácsony körüli vasárnapok és munkanapok beosztásáról, hogy karácsony háromnapos, újév pedig kétnapos ünnep lett. Ennek megfelelően ugyan kissé fel kellett fordítani a munkarendet, így pl. szombaton (december huszonegyedikén) rendes munkanap, hétfőn (december huszonharmadiikán) szombati munkanap szerint alakul a munkarend. Pártunk és kormányunk azonban a dialektikus materializmus talaján állva nem állította, hogy ettől a szombat hétfő, a hétfő pedig szombat lesz. De nem ám! Ezzel szemben egyetemünk illetékes gazdasági vezetője úgy rendelkezett, hogy szombaton (december huszonegyedikén) a hétfői (december huszomharmadiki), hétfőn (december huszonharmadikán) pedig a szombati (december huszonegyediki) ebédjeggyel lehet ebédelni. A rendelkezés főbb előnyei világosak: 1. Amikor ezeket az ebédjegyeket a dolgozók befizették és az illetékes ügyintézők kiadták, még híre-hamva sem volt az említett kormányrendeletnek. Aki tehát — minthogy a tanév 21-én szombati órarenddel zárult — úgy képzelte, hogy majd hétfőtől még kiveszi maradék kis szabadságát, a tények ismerete nélkül nem ragaszkodhatott úgy, hogy a karácsony előtti hétre csak ötnapos ebédjegyet vált, ugyanakkor kéz alatt beszerez egy hétfői jegyet, hacsak — és ebben van a lényeg — nem rendelkezik jóstehetséggel. Az intézkedés első előnye tehát az, hogy segítségével felmérhetjük az egyetem dolgozóinak okkult képességeit. 2. Nem helyes, ha egyetemi oktatók idegesek, mert így nincs türelmük foglalkozni a hallgatókkal. Azok a jóstehetséget nélkülöző egyedek, akik szombaton (uram bocsá’!) szombati jeggyel akartak ebédelni, nyilván meglepődtek. Veit, aki ideges lett, így a rendelkezés másik nagy előnye, hogy általa lemérhető volt az egyetemi dolgozók idegességi foka. 3. Minden külön bizonyítás nélkül közöljük azt a tényt, hogy az intézkedés csak aláhúzta azt az elsődleges szerepet, amelyet oktatási intézményünkben a gazdasági szervek betöltenek. Ismét csak bebizonyosodott, hogy ki van kiért, és ki nincs kiért. 4. A konyha hétfőn (december huszonharmadikán) nyilván a szombatra (december huszonegyedikére) kiadott jegyek szerint főzött. Ekkor azonban azok az impertinens oktatók, akik szabadságra mentek, nem fogyaszthatták el ebédjüket a szombati jegygyel. Így nagyobb mennyiségű meleg főtt ételt lehetett a kanálisba önteni. Ez — a jelenlegi fagyos viszonyok között — javítja a főváros szennyvízelvezetési lehetőségeit. A rendelkezésnek csupán egyetlen hátránya van: rávilágít arra, hogy a gazdasági vezetők nem mindig a dialektikus materializmus tételei alapján ítélik meg a hét napjait, hanem olykor a betű szerinti metafizikus szemlélet rabjai lesznek. Azért feltétlenül szükséges lenne e munkaterületeken az ideológiai munka hatékonyságának emelése. Bársony András ALAPOS GYOMORMOSÁS SZÓBELI UTÁN Tolnai György: ÜT Csbag ^ 1 * — Szeret... nem szeret? CSÍM^ — Nem értem ezt a fenét — nekem mindent olyan szívesen elmagyarázott.