A Jövő Mérnöke, 1965 (12. évfolyam, 1-39. szám)
1965-01-11 / 1. szám
VIZSGÁZUNKiiiiimiiiiiiiiiimiimiiiiiiiimivti„13(0)+1 találat” - szerencse nélkül ! Érdekes kísérlet szem- és fültanúja voltam szerdán déliélért a Kinizsi utcai díszteremiben. A közlekedés üzemmérnöki kar teljes második évfolyama vizsgázott itt egyszerre (120 hallgató) az elektrotechnika első félévi anyaga- I ből. I 120 hallgató öt óra alatt. Ha felosztjuk az időt a vizsgázók I számával, nem egészen három perc jut egy hallgatóra. Gyakorlatban persze, másként fest fa dolog. Nézzük meg közelebbről ezt a vizsgát. A hallgatók kérdéseiket kapnak, amelyekre írásban kell | válaszolniuk. A kérdések három csoportra oszthatók: 1. | egyszerű, egy számmal vagy | képlettel megválaszolható | kérdések; 2. a totóhoz hasonl | lóan több (jelen esetben öt) | adott lehetőség közül a helyeset x-szel kell jelölni; 3. adott |egy állítás és anak az igazolása. Meg kell állapítani, hogy | helyes-e az állítás, amelyet igazolunk, avagy helyes-e az iga- szolás. A kérdések után néhány kapcsolási rajzot is el | kellett készíteni. 132 kérdés szerepelt a vizsgán, tehát a | hallgatóknak alaposan kellettismerniük az anyagot. Ismétegy kis számolgatás az idővel: Átlag két perc jutott egy-egy kérdés megválaszolására. A kérdéseket Tarnai Géza tanársegéd olvasta fel és a képleteket is ő vetítette vászonra a schreib projektor segítségével. Amíg tart a vizsga, először kollégáját. Kurutz Károly adjunktust kérdezem: | — Milyen jelentősége van | ennek a mai vizsgának? | — Ez egy két féléves anyag | első félévének vizsgája volt, | amely értékelését tekintve | egyenértékű a hagyományos | kollokviummal —, tehát rendes vizsgának számít. Az osztályzatok kialakításánál természetesen figyelembe veszi szűk a zárthelyik és a házi feladatok eredményeit is, de ez a vizsga lesz a döntő. Aki most nem felelt meg, az az utóvizsga időszakában szóbelizni fog. — Hogyan értékelik a dolgozatokat? — Minden helyes válasz egy-egy pontot jelent, a jó rajzok valószínűleg kettőt. Az osztályzatok kialakításánál bizonyos szinteket állapítunk meg, ezt persze nem lehet előre eldönteni, nincs abszolút szint. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, ahol ezt a módszert már több éve alkalmazzák, 50 százaléknál kezdődik az elégtelen. — Most alkalmazzák először ezt a módszert? — Régebben a zárthelyiken használtuk a kérdés-felelet rendszert, vizsgán most alkalmazzuk először, és nemcsak mi, évfolyamonként két-három tárgyból is tartanak hasonló vizsgát. Ha valaki azt hinné, hogy a tanszéknek könnyebbséget jelent ez a módszer — nagyot téved. A kérdéseket a jegyzet alapján kellett összeállítanunk, mégpedig úgy, hogy minden kérdés rövid idő alatt megválaszolható legyen. Az értékelés munkája sem egyszerű, bár egyes ellenőrző műveleteket lyukkártya segítségével tudunk elvégezni. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban már teljesen gépesítették az ellenőrzést, az értékelés műveletét, tehát van erre lehetőség. Magában a módszerben igen sok lehetőség rejlik. Megvalósítható végre, hogy a hallgatók az egész anyagból és ne csupán egy-egy tételből vizsgázzanak. Ugyancsak előnye a módszernek, hogy kizár minden szubjektív tényezőt, mindenki egyformán kap nehezebb és könnyebb kérdéseket, és a vizsgáztató ballábára sem lehet többet hivatkozni. Persze, hátránya is van a testmódszernek, elsősorban az, hogy mechanikus — a vizsgázót nem lehet rávezetni a helyes feleletre. Nehézséget okoz az is, hogy nem lehet minden problémára egyértelműen megválaszolható kérdéseket feltenni. De ezek a nehézségek a módszer részletesebb kidolgozásával kiküszöbölhetők. Ahol lehetett, így is könnyítettünk: például a számolási feladatokat kerek számokkal adtuk meg, logarléc nem kellett hozzá. Természetesen, igyekszünk kiküszöbölni minden puskázási lehetőséget. (Valóban: a karzatról látcsővel „puskáztak” a puskázókra). Az „áldozatok” közben már többnyire elszállingóztak, néhányan azonban - bár nagyon fáradtak —, hajlandók nyilatkozni. Neveket nem kérdeztem, legegyszerűbb, ha felsorolom a véleményeket. — Kevés az idő egy-egy kérdés megválaszolására. — Nagyon sok az öt óra, kevesebb kérdést kellett volna feltenni, mert nagyon elfáradtunk a végére. — Jóságos ég! 180 oldalas anyagból 132 kérdést kaptunk! Mi lesz, ha 300 oldal lesz a jegyzet?! — Az a fontos, hogy jó jegyet kapjon az ember, ha ezzel jó eredményt lehet elérni, akkor jó a módszer. — Tetszett, hogy a kérdések a jegyzet szerinti sorrendben jöttek. Nem tetszett, hogy a kérdések a jegyzet szerinti sorrendben jöttek. Jobb lett volna, ha a végén kapjuk a könnyebb kérdéseket. És végül egy javaslat: célszerű lenne talán a kérdéseket sokszorosítva, papíron kiosztani a vizsgán úgy, hogy meghatározott helyre kerüljenek a válaszok (újra a totószelvényre hivatkozunk), így könynyebb, egyszerűbb lenne az értékelés is. Nemcsak a hallgatók, az oktatók is kiváncsiak az eredményekre. (Eredményhirdetés a jövő hét elején!) Februárban a KISZ részvételével a tapasztalatokat is értékelni fogják. Mert ez a mai vizsga nemcsak a hallgatók és oktatók féléves munkájának, de egy új, sokat ígérő, új módszernek is próbaköve volt. Palotai Előtte Akik még elébe vannak Nefepz percek Vizsga után xiiimiiitiimnniMistini Utána Előtte Alatta Utána ...................................... VIZSGALESEN | A folyosón két csoport áll | egymással szemben. Capele- I tek és Monteguek kései utódai? Nem. Nem. Az egyik csoport pirosan szétcsattanó jó|kedvvel tárgyalja a vizsgák | elmúlt eseményeit. Ők már | túl vannak mindenen. A má sik csoport falfehéren égre | nézve, szinte megbabonázva | kutatja a jövőt. Út az ismereretlenbe? Nem. ők még a | vizsgák előtt állnak. A folyosón koppan egyhangú lépései zajuk. A jókedvű csoportból | néha át-átröppen hozzájuk _ egy-egy vigasztaló jó szó is. | — Nyugi, nyugi. Ma szolid | vizsganap van. Nincs odabenne| aréna. | Sárga pulóveres kislány gyűröttre nyomkodja fekete I indexét kezében, majd a mellette álló cinóberpiros fülű fiút nógatja. — Menjünk be együtt vizsgázni. — Döntöttem — sóhajt a fiú — lemondom. Ma nem vizsgázom. Nem vagyok formában. A lány legyint, mély lélegzetet vesz és maga előtt belöki a fiút a terembe. A kacagás szétveti a folyosót. Egy kucsmás fiú élménybeszámolóján derülnek. — Bevallom, sokat makogtam a vizsgán a professzor meg is jegyezte: — Tudja azt, hogy nincs az egyetemi szabályzatban, hogy a vizsgákon a jóindulatnak is helye van? Kirobban az ajtó, csikósruhás fiú vizesen, csapzottan, félrecsúszott nyakkendővel kitámolyog. Egy szót sem szól, csak két ujját böki a levegőbe a többiek felé. — Kettes, — hörgi. A többiek ölelik, csókolják, mint Albertet gólja után a focisták. A teremben a vizsgáztatás valóban nyugodtan folyik, teljes üzem van. Érdekes, hogy a folyosón tapasztalható vizsgaláznak időbeni nyomát sem lelhetjük. A tanári asztalon békésfehéren pihennek egymás mellett a vizsgakérdések. Szemüveges kislány szemét lehúnyva húzna, de meggondolja magát, számolni kezd, majd kezébe veszi az egyik békésen szunnyadó fehér papírlapot. Mikor elolvassa, mintha kígyó csípte volna meg, úgy dobja el. — Nem tetszik? — kérdezi mosolyogva a tanár. — Igenis, nem — így a kislány. — Vegyen másikat, óriási fellélegzés, nagy kuncogás a padok felől. A kislány új kérdést húz, majd darálni kezd. Közben mosolyogni is van ideje, a tanár visszamosolyog. Ma valóban szolid vizsganap van A folyosóról a jókedvű csoport tagjai is szállingózni kezdenek. "Halkabbak a kacagások. Búcsiszkodunk. — Ne felejtsetek holnap se bejönni. A kucsmás legyint: — mindennap Ki mit tudot játszani .. . rettenetes. A folyosó üres Tetti holnap újra kezdődik minden: Abai Pál Egy új vizsgáztatási módszer köt be a Dévai testére vezette karon dr. Zoltán a módszerrel történő vizsgáztatást gépjárműszerkezettanból. Ennek lényege a következő: 100— 150 kérdést állítanak össze az egész tananyagból, írásban kell válaszolni. A kérdésekhez kapcsolódó ábrákat kivetítik. A vizsga kb. négy óráig tart, közben két húszperces szünettel. A kiértékelés rendkívül érdekes. A kérdéseket pontozzák, majd egy diagramot készítenek az egyik tengelyen a pontszám, a másikon a dolgozatok vannak, a legtöbb pontos elöl, s utána a többi. A pontok összekötéséből adódó görbe alapján állapítják meg a szinteket. Az elején egy bizonyos pontszámig jeles, a végén egy bizonyos pontszám alatt elégtelen, és e kettő között arányosan helyezkedik el a többi jegy. Évfolyamunk a hatodik félévben vizsgázott először ilyen módszerrel. Előtte rendkívül változók voltak a vélemények. Kérdezősködtünk a felsőbb évesektől, mint ahogy az ilyenkor szokásos. Vizsga után, jobban mondva az eredményhirdetés után már megnyugodtak a kedélyek: az évfolyam legnagyobb része helyesli az új módszert. Az érdeklődő alsóbb éveseket tájékoztatjuk az új módszer előnyeiről. Véleményünk szerint az osztálypontok reálisabbak. Elsősorban azért, mert általában a műszaki beállítottságú emberek előadásmódja rosszabb, és ha ehhez még hozzászámítjuk a „vizsgadrukk”-ot, nyilvánvalóan látható, hogy ebből a szempontból jobb az új vizsgáztatási forma. Itt az előadásmód nem befolyásolja az eredményt. Vannak ellenkező példák is, mert van, aki írásban nem tud „felelni’“, de ez kevesebb. Természetesen bevezetéseket nem lehet kérdezni, mert ezeknél egy-két segítő szó szinte minden esetben szükséges. Egyébként véleményünk szerint bevezetések pontos megkövetelése teljesen fölösleges, mert arra egy mérnöknek semmi szüksége sincs, no meg vizsga után úgyis rövidesen elfelejti az ember. Persze nyilván erről a kérdésről nálunk okosabb emberek vitatkoznak, ezt a cikket pedig nem azért írtuk, és adott esetben, sajnos, fölösleges is az ilyen irányú észrevétel. Itt a vizsga eredményét nem befolyásolja a vizsgáztató esetleges rossz hangulata, vagy az első pillanatban nyert benyomása, ami egyébként emberileg érthető, mert ezen senki sem tudja túltenni magát. Hibája talán az értékelésnek, hogy bizonyos abszolút elemet is bele kellene venni. Gondolok itt arra, hogy maximális és minimális pontszámot kellene megszabni a jeles és az elégséges osztályzatokhoz. Ezen határokon belül ezután lehetne változtatni a mércét az évfolyam „erősségének” megfelelően. Olyan ellenvetés is elhangzott, hogy az egyetemen az ember előadásmódja is kell hogy fejlődjék. Erre könnyű válaszolni, mert nyilván lesznek olyan tárgyak, melyekből így nem lehet vizsgáztatni, és ezek hivatottak a fentire. összefoglalva : szögezhetjük, hogy az új módszer igen sok tárgy esetén jobb az eddiginél, és alkalmasan megválasztott kérdések esetén is reálisan tükrözi a hallgatók tudását, örülnénk, ha rövidesen minél több tárgyból bevezetnék az új módszerrel történő vizsgáztatást. Detre Ferenc, Közi. üzemi IV. évf. halig. A JOVO MÉRNÖKE