A Jövő Mérnöke, 1967 (14. évfolyam, 1-22. szám)

1967-01-14 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETERA ÉS AZ XIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR 1967. JANUÁR 14. VIZSGAIDŐSZAK, ÓH! Megváltozott az egyetem ké­­se. A folyosókon, ajtók előtt izg­atott kis csoportok várnak. Az ajtónyitásra egy emberként mozdulnak és ostromolják a kilépőt, hogy megtudják az eredményt. A lépcsőháziján, ablakmélye­désben nem klubnapról, meccsről, beatzenéről vagy miniszoknyáról folyik a szó, hanem arról, hogy X. adjunk­tus állítólag tegnap 13-ból he­tet megvágott. Persze akadnak örvendete­­sebb események is. — ötösre mentem — újsá­golta egy boldog elsős a men­zán a sült hús fölé hajolva. — Igazán? Csak?! — kérdezte tőle fölényesen az asztaltársa. Mit lehet erre válaszolni? Hallottam, hogy két fiú ösz­­szesúgott egy nagyon csinos, szűk szoknyás kislány mögött: Képzeld, jelest kapott. Vala­mennyi példát megoldotta ... Bizony, ez van. Vizsgaidő­szak. »» ] «« A szervetlen kémia tanszék könyvtárának ajtaján tábla figyelmezteti az arra jövőket, hogy „Vigyázat, folyik a vizs­ga". A fal melletti székeken ül a népes hallgatóság. Egy részük csak később, napok múlva ke­rül majd sorra, de eljöttek elő­zetes ismereteket szerezni. A fiúk között könnyű tájé­kozódni, aki szürke, zöld, piros vagy egyéb pulóvert visel, csak érdeklődő. A sötét öltönyös sá­padtak rövidesen számot ad­nak tudásukról. Dr. Nagy József tanszékve­zető teszi fel a kérdé­seket. Előtte a tanári asztalon nemcsak a nyitott indexek fekszenek, hanem sárga kar­­tokékok is, a vizsgázók legfon­tosabb adataival és rövid jel­lemzésével. Olvasható itt, mi­lyen volt az érettségi ered­mény, hogy sikerültek a félév­ben az egyes laborgyakorlatok és számolási feladatok. Nagy Tibor a táblánál az elemek fizikai tulajdonságai­ról beszél, ez a harmadik té­tele. Meghatározásai pontosak, szabatosak, de a második kér­désnél voltak tévedései. A falon, a szervetlen kémia vizsgánál elengedhetetlen táb­lázat: a periódusos rendszer. Onnan lehet legálisan „puskáz­ni”. Fél óra jut átlagban egy-egy hallgatóra, ezalatt lehet bizo­nyítani. A végeredmény ebben az esetben: — Csak jó, a legjobb indu­lattal — mondja a tanszékve­zető. A vizsgázó szomorú. Nehe­zen érthető, nyilván az izgal­maktól is befolyásolt követ­keztetésekre jut. — Ez a legrosszabb, mert ha közepesre mentem volna, in­kább megnyugszom, hogy úgy­is jó. Úgy látszik jelesre aspirált. No, majd legközelebb. »» 2 ̇‚‚( Palotás László következik, első tétele: a gyökök. A cím rövid, de sokat lehet erről a témáról mondani. Nehezen indul a definíció­val, utána fokozatosan egyre jobban belelendül. Második té­telénél — a tömeghatás törvé­nye — közbe sem kell szólni a vizsgáztatónak, és a nemes­gázok jellemzésével is reme­kel. Vegyipari technikumban érettségizett, kitűnő eredmény­nyel. — A technikumi érettségi nagy kezdeti előnyt jelent? — Nem feltétlenül — vála­szolja dr. Nagy József —, akad a hallgatók között, aki éppen azért nem tanul eleget, mert azt hiszi, elég az is, amit ma­gával hozott. Az ilyenek per­sze pórul járnak. Palotás László indexébe je­les került. Egy óra leforgása alatt egy négyes és egy ötös született. Általában azonban nem ennyire jók az eredmények. Dr. Nagy József statisztikát mu­tat: 22 vizsgázó közül eddig egy jeles volt, két jó, két bu­kás, a többség közepes és elégséges. Bende Ede a soron levő vizs­gázó, Gay-Lussac törvényét kellene felírnia, de a táblára csak a Bende-féle módosított változat kerül. — Ezt már középiskolában is tudni kellene — súgja ne­kem a vizsgáztató. Baljós elő­jelek. Lábujjhegyen távozom, és remélem, hátha mégsem szakad meg a jó sorozat »» 3 «« Filozófiából vizsgáztat har­madéves villamosmérnök hall­gatókat Horváth Józsefné ad­junktus. Mit mutatnak az edi­­gi tapasztalatok? — Nappali tagozaton csak most kezdtem a beszámolta­tást. Eddig három közepest egy jót, egy jelest és egy elég­ségest adtam. A jelenlegi vizs­gázó tábor az ún. középhad, a hallgatók egy része megaján­lott jegyet kapott . Tankörönként változó volt, hogy hányan éltek ezzel a lehetőséggel. A jelest olyan feltételekhez kötöttük, hogy a hallgató valami pluszt is vál­laljon, hozzáolvasson a tan­anyaghoz. Kísérleti módszer a megajánlott jegy adása, amely­nek vannak előnyei és hátrá­nyai is. Előnye többek között, hogy az olvasmányok alapján történő beszámoló elmélyíti az ismeretanyagot. Hátránya azonban, hogy egyesek időnye­rés céljából elfogadnak olyan osztályzatot is, amelynél eset­leg a vizsgán jobbat tudnának produkálni. (Folytatás a 3. oldalon) Ilyen nincs is! Ezt csak a fényképész állította be így! A Vietnami irodalmi Pályázat eredménye A pályázatra 33 pályamű érkezett be, 19 szerzőtől. A pályaműveket 11.-én értékelte a zsűri. PRÓZA: I. díj: (300,— Ft) Hosszú álom, rövid alkony. Szerző: Szerető Dániel IV. éves építész. II. díj: (350,— Ft) Montázs. Szerző: Rományi Béla IV. éves mérnök. III. díj: (150,— Ft) Akinek muszáj megdögleni. Szerző: Gyergyay Pál I. éves mérnök. IV. díj: (100,— Ft) Harmadik hullám. Szerző: Hetes­ Jó­zsef, III. éves közlekedési üzemmérnök. VERS: I. díj: (300,— Ft) Két tájkép. Szerző: Kovács Ferenc, IV. éves építész. II. díj: (350,— Ft) Vallatás. Szerző: Böröczky Mihály. III. éves közlekedési üzemmérnök. III. díj: (150,— Ft) Egy vietkong lány álma. Szerző: Né­meth Róbert. I. éves mérnök. IV. díj: (100,— Ft) Sírok a holtakért és Rövid sirató. Szerző: Berki Tamás I. éves mérnök. Dicséretben részesült az Ott lángban állnak a házak cí­mű vers, szerző: Böröczky Mihály, I. éves mérnök, és a Joe című vers, szerző Deák Csaba IV. éves mérnök. A pályázatok színvonalát tekintetbe véve a zsűri az ere­detileg kiírt díjak egy részét felemelte. Ünnepélyes eredményhirdetés és díjkiosztás: január 19.­­én lesz. 15 órakor az ÉKME KISZ-klubban (K. II. 66.) Idős mérnökök ünneplése Kedves ünnepség színhelye volt a Technika Háza, ahol négy vasokleveles, 90 évesnél idősebb mérnököt ünnepelt az arany-, gyémánt- és vasokle­veles mérnökök köre. Négyük közül Gyenes Béla általános mérnök 90 éves múlt, dr. Seidner Mihály Kossuth­­díjas, az MTA levelező tagja, gépészmérnök és Valatin Béla gépészmérnök a 92., Haraszti Sándor gépészmérnök pedig a 93. évét is betöltötte már. A kedves ünnepségen meg­jelent dr. Hazai István, az Építőipari és Közlekedési Mű­szaki Egyetem rektora. JANUÁR (Urbán Tamás felvétele) Sikeres volt a karácsonyi könyvvásár Déri Sándornét, a K. épület aulájában levő könyvesbolt ve­zetőjét kerestük fel, hogy a téli könyvvásár eredményeiről tájékoztasson bennünket. — Örömmel mondhatom el, hogy nagyon jól sikerült az idei téli — vagy nevezhetjük így is —, karácsonyi könyvvá­sár. Az egyetemen több mint 50 ezer forint értékű könyvet vettek meg a gazdag könyvvá­lasztékból. Legjobban a követ­kező könyvek fogytak: Nem félünk a farkastól címen két­kötetes összeállítás a modern amerikai drámákból; W. Sty­­ron: Háram lángra gyullad; a filmen is megjelent két Jókai­­regény, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán; a Bib­lia Pauperum; Madách élő színpadra alkalmazott drámá­ja, a Mózes; a verseskönyvek közül Garai Gábor kedd­­je és Soós Zoltán Goromba ková­csokba, nem is beszélve Ba­bits újra kiadott Jónás Köny­véről; nagy siker volt Illés Endre Száz történet­e; Thurzó Gábor A szent című, Kaszap Istvánról szóló regénye; Fi­scher Sándor A beszéd művé­szete; Gál Zsuzsa ügyes soro­zatának, Az én zeneszerzőim­nek két első kötete, a Beetho­ven és a Haydn munkásságát bemutató két kötet. Emellett nagyon nagy keletje volt a gyermekkönyvek mellett a kü­lönféle művészeti kiadványok­nak, amelyek itt az egyetemen mindig különösen nagy érdek­lődést keltenek.­­ Befejezésül el kell mon­danom, hogy az elmúlt kará­csonyi könyvvásár mind erköl­csi, mind anyagi értelemben jobban sikerült és eredménye­sebb volt az előző évinél — fe­jezte be tájékoztatóját Déri Sándorné. Új kiállítás a Központi Könyvtárban A Központi Könyvtár új ki­állítása tárlók sorában mutat­ja be a magyar munkásmoz­galom történetére vonatkozó irodalmat. Bár a könyvek és folyóiratok, dokumentációs ki­adványok és szépirodalmi fel­dolgozások csak keresztmet­szetét adhatják a könyvtár birtokában lévő gazdag anyagnak, így is méltóképpen reprezentálják az állomány ideológiai-munkásmozgalmi részét. A kiállítás rendezője, dr. Fónyad Ernő elmondta, hogy célja: a hallgatók figyelmét rá­irányítani a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt múltjára, for­radalmi, társadalmi, kulturális örökségére, a magyar munkás­­mozgalom nemzetközi kapcso­latainak dokumentumaira és a mozgalom ideológiai-szépiro­dalmi vetületére. Ezért az anyagot úgy állította össze, hogy abban helyt kaptak a Magyar Tanácsiköztársaság di­csőséges három hónapjának történetét tárgyaló kiadvá­nyok, a napjainkban megje­lent — és folyamatosan megje­lenő — feldolgozások, a Párt „nagy öregjeinek”, a harcok veteránjainak emlékezései ép­pen úgy, mint az ellenforra­dalmi időszak áldozatául esett hősök életét idéző művek vagy a korabeli munkásdalok gyűj­teménye. Külön tárló érzékelteti azt a hatást, amelyet a szovjet—ma­gyar kapcsolatok irodalmi ter­mése tükröz: Lenin magyaror­szági fogadtatásának doku­mentumai, szovjet s magyar államfők beszédei, a felszaba­dító harcok szépirodalmi fel­dolgozásai. E kapcsolat gazda­sági oldalát a kölcsönös keres­kedelmi, ipari és műszaki együttműködést, a tudományos tapasztalatcseréket bemutató kiadványok teszik szemléletes­sé. Jelentős a Központi Könyv­tárnak az az állománya, amelyben a magyar tervgaz­dálkodást ismertető művek ta­lálhatók meg. Itt is egyre nö­vekszik az új gazdasági mechanizmust tárgyaló elmé­leti és gyakorlati útmutatások száma. A kiállítás ezekből is ízelítőt ad a látogatóknak. A félévi vizsgákra készülő, a tudományos diá­kkörök tár­sadalomtudományi témáit fel­dolgozó hallgatók tehát átte­kintést kaphatnak a munká­jukat megkönnyítő anyagok­ból. S e kiállítás kapcsán kell újból felhívnunk figyelmüket arra, hogy a Központi Könyv­tár tudományos tájékoztató osztályán ideológiai és mun­kásmozgalmi vonatkozású kér­désekben is kérhetnek irodal­­mazási segítséget, tájékozta­tást. Végh Ferenc TISZTELETBELI DOKTOR Dr. Macskásy Árpádot, a Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti tanszékének tanárát, aki a drezdai műsza­ki egyetemen már negyedül éve működik vendégprofesz­­szorként, a német demokrati­kus köztársaságbeli egyetem kimagasló tudományos és ne­velő munkásságának elismeré­seként a drezdai műszaki egyetem tiszteletbeli doktorá­vá választotta. 4 A győztes Felzúgott a taps, lelkesen és hosszan, mint egy szépen sike­rült gól után, vagy népszerű sláger hallatára. Piruló szőke kislány jött elő valamelyik hátsó padsorból és átvette az elsőéves gépészek logarléc-versenyének első dí­ját, egy kis könyvt­árra ele­gendő könyvtömeget. A logarléc-versenynek ha­gyománya van az egyetemen, több mint egy évtizede rend­szeresen megrendezik. Nevezetessége az idén, hogy első ízben került ki az első helyezett a lányok közül. Liebe Katalin elsőéves gé­pészhallgató a 117-es tankör­ből, teljesen hibátlanul, a lo­garléccel elérhető maximális pontossággal oldotta meg a döntőben szereplő mind a hat feladatot. — Van-e titka a kiváló er­edményn­ek ? — Én nem ismerek ilyent — rázta meg a fejét tagabban. — A logarléc kezelésénél legfon­tosabb a gyakorlás, és az ebből adódó megszokás. Per­sze, ezek nem titkok. Minden feladatnál, ahol csak lehet, logarlécet használok. Nem ön­célúan, hanem a feladat meg­oldásának érdekében. Ennyi az egész... Tíz perc szünet után folyta­tódott az előadás, amelynek csak egy kis közjátéka volt az eredményhirdetés. A győztes újra eltűnt a padban, és csak­ az előtte magasló könyvoszlop mutatta, hogy valami rendkí­vüli esemény történt. — G —

Next