A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)
1968-01-13 / 1. szám
Ezen a héten a vizsgaidőszakra való tekintettel nem közlünk új rejtvényt, csupán az előző feladat megoldását adjuk, és ismertetjük a megfejtők nevét A 36. logikai rejtvény megoldása az alábbi gondolatmenet segítségével történhet. Amikor a hajó a vízfolyással szembe haladt, tényleges (parthoz viszonyított) sebessége egyenlő volt a saját sebességével, mínusz a víz sebessége. Amikor visszafelé jött, a tényleges sebessége egyenlő volt a saját sebessége, plussz a víz sebessége. A palack, melyben az ékszer volt, nyilvánvalóan a víz sebességével sodródott. Ezért, amíg a hajó és a palack távolodtak egymástól, a közöttük levő távolság a hajó saját sebességével arányosan növekedett. Amikor pedig visszafordult a hajó, a saját sebességével arányosan csökkent. Következésképpen az az idő, amíg a hajó és a palack távolodtak egymástól, és az az idő, amíg a hajó a megfordulástól számítva utolérte a palackot, egyenlő. Miután azt tudjuk, hogy a hajó pontosan egy óra tizenöt perc alatt (2 óra 4- re, mínusz 1 óra 30 perc) értitól a palackot, könnyen belátható, hogy 1 óra 15 perccel a visszafordulás előtt. Vagyis 12 óra 15 perckor kellett a palacknak vízbe kerülnie. Tehát, a három gyanúsított közül az a tettes, aki erre az időre nem tudot:), abba igazolni. Ez pedig a délutános szobalány. (Megjegyezzük, hogy a rejtvény szövegébe sajnálatos sajtóhiba csúszott be, mely szerint a negyedik bekezdésben a hajópincér 12 óra 15 perckor váltotta fel a délvlábos szobalányt. Ez az idő helyesen 12 óra 5 perc. Ez a hiba a megfejtést nem akadályozta, és egyébként is a szöveg későbbi részében az adat helyesen még egyszer szerepelt.) A 36. rejtvényt helyesen fejtették meg: Szigethy György, Dósa Imre, Bender Levente (kis hibával), Baksa Elemér, Somogyi Tamás, Pfliegel Péter (kis hibával), Tasi László, Domán András (két megoldást küldött be, de csak az egyik jó) és Kis Gyula villamosmérnökhallgatók: Zámbó Gábor, Major Sándor, Hajós Sándor, Kosina Mihály, Doktor József, Schmölcz János és Tulinszki István gépészmérnök-hallgatók; Barsi Emőke, Éltető Éva és Macskássy Levente vegyészmérnök-hallgatók; Kovács István és Bohus Éva építészmérnök-hallgatók; Szőnyi Jenő Veszprémi Vegyipari Egyetem; Lovas Antal és Fleischer Tamás, építészmérnök-hallgató, valamint Takács Zoltán közlekedésimérnök-hallgató. Ezen a héten könyvjutalmat nyertek: Barsi Emőke és Lovas Antal. A 36. logikai rejtvény után a pontverseny állása az alábbi: 7 pontja van: Dósa Imre, Lovas Antal és Somogyi Tamás megfejtőiknek; 6 pontja van: Fancsali József, Fleischer Tamás, Barsi Emőke, Kis Gyula és Major Sándor megfejtőknek; 5 pontja van: Gedeon Béla, Tömör Gábor, Ungár Péter, Baksa Elemér, Domán András és Kosina Mihály megfejtőknek. Végül a következő (37.) logikai rejtvényt a félév kezdete előtt, január 27-i számunkban közöljük. Dr. Gonda Gábor adj. Európai műszaki egyetemek és főiskolák szakosítási rendje Megjelent a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának kiadványában, Lécesné Mesterházi•s Nagy Márta szerkesztésében az „Európai műszaki egyetemek és főiskolák szakosítási rendje” című sorozat első kötete a Szovjetunió. A kötet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából és az ünnepségek időpontjában készült el. A sorozat kiadásának célja, hogy a felsőoktatási szakemberek, mérnökök és a többi érdeklődők tájékozódjanak, eligazodjanak az európai országok műszaki és természettudományi tárgyakat oktató egyetemeinek, főiskoláinak rendszerében, oktatásában. A könyv egyetemünk külföldi tanulmányútra kiküldött oktatói és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése számára jelentős segítséget nyújt. A Szovjetunió c. kötet a teljesség igényével készült, a tárgyalt ország összes műszaki és természettudományi intézményeit felsorolja. Ismerteti a karokat, és a szakokat is. A Szovjetunió felsőoktatási rendszerének felépítését ügyesen elkészített szemléltető ábra mutatja be. A kötetben történő eligazodást megkönnyíti a földrajzi és a karok szerinti mutató. A függelékben tíz szak (pl. gépgyártástechnológia, szerszámgépek és szerszámok — Villamosgépek és berendezések — Szervetlen anyagok technológiája) tantervét táblázatokon ismertetik. A jól sikerült összeállítás Lécesné Mesterházi—Nagy Márta szerkesztő és a szerkesztésben közreműködő Korbonits Cecilia munkáját dicséri. Az új kiadványsorozat következő köteteinek megjelenése elé várakozással tekintünk. Püsök Gyuláné Nagypaneles építés — Lakásépítés Napjaink egyik legfontosabb feladata a lakásépítés nagyarányú fejlesztése. Ezt a célt leggyorsabban a nagypaneles (nagyemeletes) építési módszer segíti. Ez a tény is emeli dr. Sebestyén Gyula könyvének jelentőségét. A könyv sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a magyar kiadással szinte egyidőben jelenik meg angol és német nyelven ez a jelentős műszaki kiadvány. „A nagypanelos lakásépítés problémáinak teljes megvitatása azt kívánja — írja könyve előszavában a szerző —, hogy az építőművészeti és építőmérnöki tudományágaknak szinte mindegyikével foglalkozzunk. A könyv építészmérnökök részére készült, tehát ennek megfelelő ismereteket feltételez." „A nagypanelos lakásépítés terjedésével együtt nagy fontosságúvá váltak az építészeti és a városrendezési kérdések, így ezekkel is részletesen foglalkozik a könyv. A hat fejezet közül az első a nagyemeletes lakóházak építészeti és szerkezeti rendszereivel foglalkozik. A második fejezet a nagyemeletes lakóházak rendszereit meghatározó fő szerkezeteket tárgyalja. A harmadik fejezet az egyéb szerkezeteket ismerteti, míg a negyedik a műszaki tervezéssel, méretezéssel kapcsolatos újszerű műszaki kérdéseket taglalja. Az ötödik fejezet a nagypanelok gyártását, a panel-, illetve a házgyárak munkáját, míg az utolsó fejezet a panelos kivitelezés technológiáját és szervezését ismerteti. A könyv végén gazdag bibliográfia és név- és tárgymutató található. A 359 ábrát tartalmazó könyvet a Műszaki Könyvkiadó adta ki. Ára: 84,5 forint. MADÁRTÖRTÉNET Hír: „Furcsa vándormadarakra lettek figyelmesek az egyetem környékén" A hírrel kapcsolatban ügyeletes riportereknek a következőket sikerült felderíteni. A Bertalan utca sarkán álltam lesbe , mivel itt adták meg a haladási útvonalat. Rövid várakozás után feltűnt az első madár, ember külsejű. Szárnyai alatt két hatalmas bőröndöt cipelt. — Hová? hová? Téli pihenőre vagy nyaralni? — Az Ezerfősbe — felelte, rám szegezve sasszemeit. És már indult is tovább. Alighogy a vezérmadár eltűnt a Steczek utcai látóhatáron, feltűnt a vándorcsapat többi tagja. Ők is az Ezerfősbe igyekeztek. Megkérdeztem tőlük, miért ez a tömeges vándorlás. Tán a régi szállás nem megfelelő? — De igen — csicseregték kórusban —, csakhogy a nyáron váratlanul új madarak rakták be tojásaikat a négyéves fészekbe, s így mi, ötödéves fejjel, egy túlzsúfolt fészekbe kényszerültünk. Ezért keltünk vándorútra. — Jó utat kívántam nekik, és tovább vártam. Türelmemet siker koronázta, mert nemsokára feltűnt az egész zaj az ellenkező irányból. Hangos károgással közeledtek felém. Kár, hogy Fekete Fészek Főnököt nem értesítették jövetelünkről. — Akkor talán lehetett volna új fészket rakni. De így repülhetünk vissza. Két nap múlva újra láttam a kis csoportot, amint az Ezerfős felé igyekszik. Valahogy megéreztem, hogy megint érdemes lesz várni. Igazam is lett, rövidesen feltűnt a csapzott had. Most csöndesek voltak, a vezér rám meresztette verébszemeit és úgy susogta: „Távoli afrikai madarak költöztek be időközben — díjra megyünk a Vásárhelyibe. Szomorúan verdesett néhányat szárnyaival és elvezényelte fáradt csapatát. Két hét múlva felkerestem őket a Vásárhelyi Fészekben. Dühödten repdestek körülöttem és bölömbika hangon így ordítoztak: „Kár, hogy minket madárnak néznek!” —balázs— MÓRA LÁSZLÓ: Wartha Vince, a hazai kémiai technológia úttörője Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 15. szám. Budapesti Tankönyvkiadó, 1967., 159. o., 7 fénykép Wartha Vince szobrát ott látja a hallgatóság egyetemünk többi elhunyt nagyjai között az aulában. Vajon hányan tudják a nézelődők közül, hogy ki volt? Móra László könyve most bemutatja Wartha Vincét (1844—1914) a kémiai technológiai tanszék első professzorát, a műegyetemi könyvtár megszervezőjét, egyetemünk többszörös rektorát, akinek nagy érdeme volt e szép Duna-parti egyetem megteremtésében, a szuggesztív erejű oktatót és jeles kutatót. Vízkeménységi meghatározási módszere (Wartham Pfeifer módszer) a közelmúltig világszerte használatos volt, a felső évjáratú vegyészmérnök-hallgatók még emlékezni fognak rá laboratóriumi gyakorlatokból. Századok óta kutatott, elfelejtett fémfényű zománckészítési módszert sikerült felújítania, mellyel szebb kerámiai tárgyakat lehetett előállítani, mint a reneszánsz korabeliek voltak. E módszer alapította meg a Zsolnay porcelángyár hírnevét. Móra könyvében megelevenedik előttünk ez a tetterős, haladó gondolkodású, agilis tudós és a kor, melyben tevékenykedett. A könyv lelkiismeretes forráskutatással készült érdekesen megírt hiteles munka. A nagy tudós sok tanulsággal és tanáccsal szolgál mai utódainak, professzoroknak és hallgatóknak egyaránt. Csak üdvözölni lehet a szerzőt, s mindazokat, akik e sorozat megjelenését lehetővé tették. Vajon nem kellene-e műegyetemünk mindazon nagyjairól, akiknek szobrot állítottunk, egy hasonló monográfiát megjelentetni? Van ott szobor — nem kell restellkednünk — szép számmal voltak világhírű tudósaink. Nem egynek nevét viseli egy-egy utca környékünkön. De biztos, hogy mindről mindenki tudja vajon, miért kapott szobrot, utcát? Legyen egy könyv is mindről, amelyik pontosan megmondja ki mit alkotott. Ne csak nevét, munkásságát is hadd ismerjék meg az egyetem jelen és jövő mérnökei! Móra László felkutatta Wartha Vince sírját is, nem találta meg könnyen. Már aggódott, megvan-e még egyáltalán. Nem kellene-e egyetemünknek vállalni, hogy akinek szobrot állít, annak sírját is gondoztassa? Dr. Szabadváry Ferenc adjunktus, (Általános és Anal. Kémiai Tanszék) A Pedagógiai 1967. évi A Pedagógiai Közlemények legújabb száma ismét igen érdekes tartalommal jelent meg. Indító anyaga a Rektori Tanács 1937. október 2-i ülésének előterjesztésével foglalkozik. A cikk címe: A hallgatók nevelésével kapcsolatos feladatok, illetve Az 1966/67. tanév 2. félévének problematikus vizsgaeredményei. Dr. V. Nagy Imre—dr. Kilián József, az osztályfőnöki közlemények IV. száma és évfolyamvezetői tanári munka, mint a Kommunista szakemberképzés fontos eszköze az építőmérnöki karon címmel foglalkozik ezzel a jelentős kérdéssel. Ugyancsak az építőmérnöki karon folyó gyakorlati oktatás fejlesztését ismerteti dr. V. Nagy Imre és dr. Ollós Géza cikke. Musztács István írásának címe: Vita a műszaki egyetemi oktatás néhány aktuális kérdéséről. ___j3■ ■■■o«•ua■•■«■■•■■■■■■««■•!.............................................. Mini párbeszédek — Miből vizsgáztál tegnap? — Filóból. — És milyen volt? — „A filozófia nyomora.” — Miért lóg úgy az orrod? — Repítettek készülékből. — Miért, mi vagy te, madár? — Nem! De a vizsgáztató Madarász! (Róta) KÉTSZERES Vizsgaidőszak! Van aki otthon, a kollégiumi tanulóban megtört tekintettel bámulja a maga elé terített jegyzeteket. Ezek azok, akik a félév folyamán nem sokat törődtek az anyaggal. Akik viszont rendszeresen eljártak az előadásokra, ott figyeltek és jegyzeteltek, sőt délutánjaikat és estéiket a tanulásnak szentelték, azok a Balaton jegén kellemesen fakutyázhatnak is. Korszerű Iparművészeti Kiállítás nyílt december 17-én az Ezerszemélyes Fiú-diákotthonban. A kiállítás január 10-ig volt nyitva. Eddig arról szólt a fáma, hogy mi volt. S mi lesz? Színház! Január 17-én: Czillei és a Hunyadiak, január 19-én Vágóhidak Szent Johannája. január 20-án: Ketten az úton, január 30-án: Marat halála. Jegyek a KISZ-kultúrbizottságon (K. mi. 41) igényelhetők. — karácsonyi — Fotó: Urbán Tamás és Diószeghy Marica A Tudományos Diákköri Konferencián a kimagasló dolgozatokat jutalomban részesítették. Képünkön: az ünnepélyes díjkiosztással egybekötött fogadás. Ganz Ábrahám és a gyár világhírű mérnökei címmel dr. Fónyad Ernő rendezésében 1967. december 20.-án a Központi Könyvtárban kiállítás nyílt. Az ünnepi szónok dr. Varga József egyetemi tanár, a gépészkar dékánja volt. A kiállítás tárlóiban érdekes, eredeti dokumentumok láthatók, például Kossuth és Batthyány aláírásával a Magyar Iparegyesület Oklevele 1846-ból és a gyár híres mérnökeinek: Mechwart Andrásnak, Zipernovszky Károlynak, Déri Miksánál, Bláthy Ottónak, Bánki Donátnak, Kandó Kálmánnak, Jendrassik Györgynek, és Kármán Tódornak a tudományos munkáit bemutató dokumentumán Okos ötlet volt, hogy a 400 és az ezerszemélyes diákotthonban hírlapautomatákat állítottak fel. A bevétel is bizonyítja, az új gép nagy közkedveltségnek örvend. A JÖVŐ MÉRNÖKE