A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)

1968-10-19 / 21. szám

­ /Y CSANADY JANOS Új törvény Akik parttalan óceánok lágyabb és rettenetesebb vizeinek habjaiban jártak, százszor, ezerszer sebesebb szárnyakon, mint hajók, halak delfin-szárnnyal a víz alatt, s úgy fúródtak az űrbe mélyen, hogy egy más tenger felszínében csapódjatok fel, mint habok felett kacsázó kavicsok, s egy szörnyűbb óceán határán megpörgetett centrifugában súlytalanul forogjatok; földi gondok körül keringve, versbe zárva, rögzítve rímbe, roppant erők érintkezési vonaláról jövőbe nézni; roppant súlyok közt súlytalan úszkálni lágyan s pontosan, szédítő magasságba törve, hol már a tér szabálya: görbe, s a nyugtalan spirálisok Möbius-szalagja lobog; hol elhasznált törvényeinket új törvény zsugorítja össze, újra s újra mélyebbre törve s tágítva az elavult rámán — az ismeretlenség határán én tiveletek röpülök! 1963 ÜNNEPSÉGEK A közelmúltban megalakult egyetemünkön a forradalmi év­fordulókat előkészítő bizottság. A bizottság a hármas évfor­duló méltó megünneplésére az egész évet átfogó programot készített. — A legfontosabb ünnepségek, események a hármas évfor­duló köré csoportosulnak — mondotta kérdésünkre Thernesz Vilmos elvtárs, a BME pártbizottságának agit.-prop. titkára, így: tudományos ülésszakok, kiállítások, pályázatok, kari és kollégiumi ünnepségek. A közeljövőben rendezzük az új­, for­­ra­dalmi nemzedékeit találkozóját, összevontan tar­juk a párt megalakulására és a NOSZF 51-ik jubileumára rendezendő ünnepségünket november 5-én. Ünnepi beszédet dr. Benedikt Ottó akadémikus, az MTA Automatizálási Kutatóintézetének igazgatója, egyetemünk díszdoktora tart. Dr. Benedikt Ottó maga is — Kun Béla személyes titkáraként — aktív részese volt a szocialista forradalomnak. Ünnepi műsorunkat a Ganz- MÁVAG „Acélhang” munkáskórusa adja. Világ proletárjai, egyesüljetek! a Kivo MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM ÄRA: 80 FILLÉR 1968. OKTOBER 19. LELKIISMERETI ÜGY A Műszaki Egyetem célki­tűzése olyan mérnökök képzése, akik szakmai, ideológiai fel­­készültségük, jellembeli tu­laj­doságaik, képességeik és a társadalomhoz, munkatársa­ikhoz való viszonyuk alapján minden szempontból eleget tudnak tenni azoknak a köve­telményeknek, amelyeket a tár­sadalom az ipar vezetőivel szemben támaszt. A kommunis­ta mérnökképzés tehát nagyon bonyolult feladat: magába foglalja a hallga­tók minden oldalról törté­nő formálását, nevelését. Ez a néhány mondat a vil­lamosmérnöki kar nevelési tervének „nyitánya”, de volta­képpen summája lehet csak­nem mindenfajta felsőoktatá­si intézmény elsődleges céljá­nak. Azok a fiatal emberek, akik az egyetem falai közé kerül­nek, természetesen felnőttek már, további nevelésük azon­ban korántsem elhanyagolható kérdés, egyéniségük, jellemük, erkölcsi tartásuk, világnézetük jó irányú formálásának folya­mata nem szakadhat meg az­zal a ténnyel, hogy egyetemi hallgatók lettek. Kétségtelen persze, hogy a nevelési módo­zatokat az egyetemi jelleg szabja meg, az oktatók és hall­gatók egyaránt nagy terhelése és létszáma képtelenné teszi azt a gondolatot, hogy tanár és tanítvány között annyira szoros legyen a kapcsolat, mint mondjuk az általános, vagy középiskolában. De hogy az eddiginél szorosabb kell hogy legyen — az bizonyos. Ennek hasznosságát a hallga­tók is elismerik, akik pedig — mint általában a fiatalok — nem túlságosan lelkesednek, ha megnevelésükről vagy fino­mabban nevelésükről esik szó. Hosszú évek óta foglalkoz­tatja ez a probléma a minisz­tériumot, az egyetemek állami vezetőit, pártszervezeteit, a KISZ-t és a hallgatóság leg­aktívabb rétegeit. Ennek a problémának jegyében zajlott le Szegeden az I. országos fel­sőoktatási nevelési konferen­cia, amelyen többek között elhangzott, hogy biztosítani kell az oktató és a hallgató közötti szo­ros személyi kapcsolatot, meg kell szüntetni az oktatási -nevelési struktúrában jelent­kező szétforgácsoltságot, a ma­gas létszámú tanulócsoportokat, a felesleges terheléseket, ame­lyek miatt a nevelési kérdések háttérbe szorulhatnak, az ok­tatóknak többet és komolyab­ban kell foglalkozniuk peda­gógiával stb.... Egyetemünk rendkívül fon­tosnak tartja ezeket a kérdése­ket, s súlyuknak megfelelően sok időt és energiát szentel megoldásukra. Még tavasszal valamennyi kar elkészítette a maga neve­lési tervét, s azóta már írásba foglalt, törekvések, célok meg­­vadós­ítása folytk­. Hogy milyen, eredménnyel, arról majd a decemberben sorra kerü­lő kari nevelési konfe­renciák központi előadásai számolnak be. Ezeket az előadásokat tan­széki viták követik, lehetőleg a legaktívabb hallgatók bevo­násával. De lesznek erről a témáról megbeszélések külön a hallgatóság részére (kollégiumokban az igazgatók tartanak előadást, KISZ-veze­­tőknek a BME KISZ V. B. titkára) és a dékáni hivatalok dolgozói számára is. Hogy mit tartalmaz egy ilyen nevelési terv, arra elsősorban az építőmérnöki­ karét hozzuk példaképpen: komoly munkát végez, komoly sikerekkel a nevelésben, az új korszerű ne­velési formák kialakításában. Az elmúlt tanévben megala­kult a karon az évfolyam- és tankörvezet­ői testület (kb. 60 tankörvezető és 5 évfo­lyamvezető tanárral), amely­nek működési szabályzata tar­talmazza a vezető oktatók jo­gait, kötelességeit, a nevelési munka értékelésének módját. A dékáni tanács határozata szerint a nevelő munka foko­zatosabb megbecsülése érde­kében kiemelt módon veszik figyelembe az oktatói tevé­kenységnek ezt a területét, mind a minősítések, mind a jutalmazások esetében. Ami a konkrét nevelési el­képzeléseket illeti: a nevelő­(Folytatás a 3. oldalon) Falk Judit III. c. építészhallgató rajza ­ hr­ven év távolából mit üzen nekünk az őszirózsás forradalom? Szinte közhely már, hogy „a magyar az elvetélt forradalmak népe”­­ volt­ itt, a világ ket­tős szorításában, Közép-Európában. I. István államala­pító „forradalma” óta csaknem ezer évig, a fölszabadu­lásig nem lobbant fel magyar forradalom, amelynek le­hetősége lett volna a teljes kibontakozásra. A mi forra­dalmi terminusaink történelmünk során mindig századot, félszázadot késve köszöntöttek be. A História talán ránk taposhat. De mi itt bent tápláljuk a tüzet És égetünk mindent, mi régi, poshadt. Jöhet akármi romlás, összeomlás; Nekünk mindegy: ide nem jöhet rosszabb A Föld mozog, én ifjú feleim, S mi rátesszük lábunk a magyar rögre És esküszünk: mozdulni fog ez is S minden mostanit jobbal pótolunk, Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre. — fogalmazza meg Ady az 1914-es évek robbanásig feszült, forradalmi és háborús légkörében — hatalmas, háború­ellenes, egyben forradalmi verseinek (Ének aratás előtt; Rengj csak föld; Mi kacagunk utoljára; Barangolás az országban; Dal a hazugságról; Rohanunk a forradalom­ba) ragyogó sorozatában a magyar forradalmár majd ezer éve érvényes hitvallását, Véres panorámák tavaszán­­ című versében. A Dózsától Károlyiig, Kun Béláig egymásra fagyott forradalmakat, a magyar történelem jégtorlasszá növeke­dett jégtábláit hiába feszegette alulról az 1867 óta készü­lődő, küzdő, újra forradalmasuló tömegek, munkások, pa­rasztok, polgárok, forradalmi értelmiségiek felszín alatt áramló, örvénylő hatalmas folyama. A háború világokat rengető, pokoli robbanására volt szükség, hogy ez a gát szilánkokra zúzódjék. Az első imperialista világháború, a monarchia összeomlásának forgatagában így tört magá­nak utat — a történelmi „menetrend” szerint — az 1918- as őszirózsás, polgári demokratikus magyar forradalom. Hatalmas örvényeiből felszínre bukkant — szinte Tisza István, a gyűlölt magyar uralkodó osztály megszemélyesí­tőjének ellenpólusaként — a magyar történelmi osztály­ból egy másik, egészen másfajta „gróf”: Károlyi Mihály, akit Ady is ismert, becsült és üdvözölt. És most adjuk át a szót a históriának.­agyarországon még október 25-én megalakult a Ma­gyar Nemzeti Tanács, amely Károlyi Mihállyal az élén magának követelte a magyar nép szuverenitásáról való gondoskodás feladatát és jogkörét. A frissen meg­alakult Nemzeti Tanács nem gondolt arra, hogy Bécs el­len a népet forradalmi harcra vezesse — de létrejötte már a Bécs—Budapest kapcsolat lazulását jelezte. A bé­csi udvar először diktatórikus eszközökkel próbált fel­lépni a forradalom ellen, majd az engedmények taktiká­ját alkalmazta. Ausztriát is elöntötte a forradalmi hul­lám: a politikai zűrzavarban a forradalmi népi tömegak­ció teremtett gyors kibontakozást. Október 30-án Buda­pesten százezrek siettek a Nemzeti Tanács elé eskütétel­re. A budapesti munkások és katonák tömegei október 30—31-ének éjszakáján győzelemre vitték a magyar pol­gári demokratikus, őszirózsás forradalmat. AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM — 50 ÉV TÁVLATÁBÓL­ Bánatok, kínok, mint vad keselyűk, Fullánkoznak a milliók szívébül S mulasztott étek, öröm és gyerek Helyén a Burg szuronyhatalma épül. De egyszer majd meging a Palota, Fölindulóbban, minél jobban késik S meghallhatja a közönyös világ Halottnak hitt lelkek ébredéseit. A Hazugság-ház kap új lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre, S addig, urak, tűzre az olajat, Froverc, előre. — Ady 1913-ból datálódott próféciái beteljesültek — Magyarországon, a Magyar Duna partján is. A még ok­tóber 15-én a­ Parlamentben Károlyi Mihálytól hangoz­tatott követelés: Magyarország teljes függetlensége­­ is alkotmányos formát kapott november 16-án, amikor a parlamentben a Nemzeti Tanács elnöke bejelentette: a király lemondott, a rosszemlékű képviselőház és főren­diház feloszlott, és végül deklarálta Magyarország önál­lóságát és függetlenségét. „Az emberek mámorosan ölelkeztek össze a Ferenc József korszak nagy építészeti alkotása, a koronaformá­jú parlamenti kupola alatt. Paraszt és földesúr, munkás és burzsoá, baka és tábornok. Négyszáz év szabadság­küzdelmeinek szent koronája volt e percben az óriási kupola”. „Károlyi a meghatódottságtól elcsukló hangon mondta: a mi programunk egyben nemzeti, egyben de­mokratikus és szociális tartalmú”. lyrigkapó pillanat, történelmi állókép. A magyar nép sorsa, történelme azonban nem kedveli az állóké­peket. A függetlenség deklarálását, a népköztársaság ki­kiáltását nem követte — nem is követhette — az a nem­zeti egység, amelynek metszetét, történelmünk egyedül­álló pillanatában, e szavak felvázolták. A magyar pol­gári forradalom nem rendelkezett elég erővel ahhoz, hogy gátat vessen a kint és bent szervezkedő ellenforra­dalomnak és megvédje vívmányait. Az osztályok harca,­­ amelyben a magyar munkásosztály először esett át történelmi méretű tűzkeresztségen, a szocialista forrada­lom, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság felé muta­tott, amely aztán hivatva lett vállalni, megvédeni és to­vábbfejleszteni az őszirózsás forradalom eredményeit is. Mindez azonban nem volt elég. Az Ady által annyit hangoztatott és ostorozott „magyar átok” nem szűnt meg, nem hárult el. A bukást követő negyedszázados éjszaká­ban, (melyet félelmetes pontossággal jelenít meg József Attila verse: „ Európa hány határ, minden határban gyilkosok, ne hadd, hogy sirassam a lányt, ki két év múlva szülni fog — Ne hadd, hogy szomorú legyek mert európai vagyok, szabad medvék komája én szabadságtalan sorvadok —­ együtt harcolt tovább egy új forradalmi nemzedék, az emigrációban továbbküzdő Károlyi Mihály (akit Bölöni György Ady-könyvében úgy jellemez, mint az ország forradalmasított polgári és munkás rétege által a költő­bálvány mellé keresett és állított államférfi-eszményké­pet) és a halottan is élő Ady Endre. Földön a magyar és földben a költő, dühödt markában rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. — emlékezett 1930-ban, az ellenforradalom éjszakájában a fiatal József Attila, a magyar nép győztes forradalmának majdani, nagy köl­tője. — Csanády —

Next