A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)
1968-10-19 / 21. szám
/Y CSANADY JANOS Új törvény Akik parttalan óceánok lágyabb és rettenetesebb vizeinek habjaiban jártak, százszor, ezerszer sebesebb szárnyakon, mint hajók, halak delfin-szárnnyal a víz alatt, s úgy fúródtak az űrbe mélyen, hogy egy más tenger felszínében csapódjatok fel, mint habok felett kacsázó kavicsok, s egy szörnyűbb óceán határán megpörgetett centrifugában súlytalanul forogjatok; földi gondok körül keringve, versbe zárva, rögzítve rímbe, roppant erők érintkezési vonaláról jövőbe nézni; roppant súlyok közt súlytalan úszkálni lágyan s pontosan, szédítő magasságba törve, hol már a tér szabálya: görbe, s a nyugtalan spirálisok Möbius-szalagja lobog; hol elhasznált törvényeinket új törvény zsugorítja össze, újra s újra mélyebbre törve s tágítva az elavult rámán — az ismeretlenség határán én tiveletek röpülök! 1963 ÜNNEPSÉGEK A közelmúltban megalakult egyetemünkön a forradalmi évfordulókat előkészítő bizottság. A bizottság a hármas évforduló méltó megünneplésére az egész évet átfogó programot készített. — A legfontosabb ünnepségek, események a hármas évforduló köré csoportosulnak — mondotta kérdésünkre Thernesz Vilmos elvtárs, a BME pártbizottságának agit.-prop. titkára, így: tudományos ülésszakok, kiállítások, pályázatok, kari és kollégiumi ünnepségek. A közeljövőben rendezzük az új, forradalmi nemzedékeit találkozóját, összevontan tarjuk a párt megalakulására és a NOSZF 51-ik jubileumára rendezendő ünnepségünket november 5-én. Ünnepi beszédet dr. Benedikt Ottó akadémikus, az MTA Automatizálási Kutatóintézetének igazgatója, egyetemünk díszdoktora tart. Dr. Benedikt Ottó maga is — Kun Béla személyes titkáraként — aktív részese volt a szocialista forradalomnak. Ünnepi műsorunkat a Ganz- MÁVAG „Acélhang” munkáskórusa adja. Világ proletárjai, egyesüljetek! a Kivo MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM ÄRA: 80 FILLÉR 1968. OKTOBER 19. LELKIISMERETI ÜGY A Műszaki Egyetem célkitűzése olyan mérnökök képzése, akik szakmai, ideológiai felkészültségük, jellembeli tulajdoságaik, képességeik és a társadalomhoz, munkatársaikhoz való viszonyuk alapján minden szempontból eleget tudnak tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket a társadalom az ipar vezetőivel szemben támaszt. A kommunista mérnökképzés tehát nagyon bonyolult feladat: magába foglalja a hallgatók minden oldalról történő formálását, nevelését. Ez a néhány mondat a villamosmérnöki kar nevelési tervének „nyitánya”, de voltaképpen summája lehet csaknem mindenfajta felsőoktatási intézmény elsődleges céljának. Azok a fiatal emberek, akik az egyetem falai közé kerülnek, természetesen felnőttek már, további nevelésük azonban korántsem elhanyagolható kérdés, egyéniségük, jellemük, erkölcsi tartásuk, világnézetük jó irányú formálásának folyamata nem szakadhat meg azzal a ténnyel, hogy egyetemi hallgatók lettek. Kétségtelen persze, hogy a nevelési módozatokat az egyetemi jelleg szabja meg, az oktatók és hallgatók egyaránt nagy terhelése és létszáma képtelenné teszi azt a gondolatot, hogy tanár és tanítvány között annyira szoros legyen a kapcsolat, mint mondjuk az általános, vagy középiskolában. De hogy az eddiginél szorosabb kell hogy legyen — az bizonyos. Ennek hasznosságát a hallgatók is elismerik, akik pedig — mint általában a fiatalok — nem túlságosan lelkesednek, ha megnevelésükről vagy finomabban nevelésükről esik szó. Hosszú évek óta foglalkoztatja ez a probléma a minisztériumot, az egyetemek állami vezetőit, pártszervezeteit, a KISZ-t és a hallgatóság legaktívabb rétegeit. Ennek a problémának jegyében zajlott le Szegeden az I. országos felsőoktatási nevelési konferencia, amelyen többek között elhangzott, hogy biztosítani kell az oktató és a hallgató közötti szoros személyi kapcsolatot, meg kell szüntetni az oktatási -nevelési struktúrában jelentkező szétforgácsoltságot, a magas létszámú tanulócsoportokat, a felesleges terheléseket, amelyek miatt a nevelési kérdések háttérbe szorulhatnak, az oktatóknak többet és komolyabban kell foglalkozniuk pedagógiával stb.... Egyetemünk rendkívül fontosnak tartja ezeket a kérdéseket, s súlyuknak megfelelően sok időt és energiát szentel megoldásukra. Még tavasszal valamennyi kar elkészítette a maga nevelési tervét, s azóta már írásba foglalt, törekvések, célok megvadósítása folytk. Hogy milyen, eredménnyel, arról majd a decemberben sorra kerülő kari nevelési konferenciák központi előadásai számolnak be. Ezeket az előadásokat tanszéki viták követik, lehetőleg a legaktívabb hallgatók bevonásával. De lesznek erről a témáról megbeszélések külön a hallgatóság részére (kollégiumokban az igazgatók tartanak előadást, KISZ-vezetőknek a BME KISZ V. B. titkára) és a dékáni hivatalok dolgozói számára is. Hogy mit tartalmaz egy ilyen nevelési terv, arra elsősorban az építőmérnöki karét hozzuk példaképpen: komoly munkát végez, komoly sikerekkel a nevelésben, az új korszerű nevelési formák kialakításában. Az elmúlt tanévben megalakult a karon az évfolyam- és tankörvezetői testület (kb. 60 tankörvezető és 5 évfolyamvezető tanárral), amelynek működési szabályzata tartalmazza a vezető oktatók jogait, kötelességeit, a nevelési munka értékelésének módját. A dékáni tanács határozata szerint a nevelő munka fokozatosabb megbecsülése érdekében kiemelt módon veszik figyelembe az oktatói tevékenységnek ezt a területét, mind a minősítések, mind a jutalmazások esetében. Ami a konkrét nevelési elképzeléseket illeti: a nevelő(Folytatás a 3. oldalon) Falk Judit III. c. építészhallgató rajza hrven év távolából mit üzen nekünk az őszirózsás forradalom? Szinte közhely már, hogy „a magyar az elvetélt forradalmak népe” volt itt, a világ kettős szorításában, Közép-Európában. I. István államalapító „forradalma” óta csaknem ezer évig, a fölszabadulásig nem lobbant fel magyar forradalom, amelynek lehetősége lett volna a teljes kibontakozásra. A mi forradalmi terminusaink történelmünk során mindig századot, félszázadot késve köszöntöttek be. A História talán ránk taposhat. De mi itt bent tápláljuk a tüzet És égetünk mindent, mi régi, poshadt. Jöhet akármi romlás, összeomlás; Nekünk mindegy: ide nem jöhet rosszabb A Föld mozog, én ifjú feleim, S mi rátesszük lábunk a magyar rögre És esküszünk: mozdulni fog ez is S minden mostanit jobbal pótolunk, Vagy minden vész itt, ámen, mindörökre. — fogalmazza meg Ady az 1914-es évek robbanásig feszült, forradalmi és háborús légkörében — hatalmas, háborúellenes, egyben forradalmi verseinek (Ének aratás előtt; Rengj csak föld; Mi kacagunk utoljára; Barangolás az országban; Dal a hazugságról; Rohanunk a forradalomba) ragyogó sorozatában a magyar forradalmár majd ezer éve érvényes hitvallását, Véres panorámák tavaszán című versében. A Dózsától Károlyiig, Kun Béláig egymásra fagyott forradalmakat, a magyar történelem jégtorlasszá növekedett jégtábláit hiába feszegette alulról az 1867 óta készülődő, küzdő, újra forradalmasuló tömegek, munkások, parasztok, polgárok, forradalmi értelmiségiek felszín alatt áramló, örvénylő hatalmas folyama. A háború világokat rengető, pokoli robbanására volt szükség, hogy ez a gát szilánkokra zúzódjék. Az első imperialista világháború, a monarchia összeomlásának forgatagában így tört magának utat — a történelmi „menetrend” szerint — az 1918- as őszirózsás, polgári demokratikus magyar forradalom. Hatalmas örvényeiből felszínre bukkant — szinte Tisza István, a gyűlölt magyar uralkodó osztály megszemélyesítőjének ellenpólusaként — a magyar történelmi osztályból egy másik, egészen másfajta „gróf”: Károlyi Mihály, akit Ady is ismert, becsült és üdvözölt. És most adjuk át a szót a históriának.agyarországon még október 25-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amely Károlyi Mihállyal az élén magának követelte a magyar nép szuverenitásáról való gondoskodás feladatát és jogkörét. A frissen megalakult Nemzeti Tanács nem gondolt arra, hogy Bécs ellen a népet forradalmi harcra vezesse — de létrejötte már a Bécs—Budapest kapcsolat lazulását jelezte. A bécsi udvar először diktatórikus eszközökkel próbált fellépni a forradalom ellen, majd az engedmények taktikáját alkalmazta. Ausztriát is elöntötte a forradalmi hullám: a politikai zűrzavarban a forradalmi népi tömegakció teremtett gyors kibontakozást. Október 30-án Budapesten százezrek siettek a Nemzeti Tanács elé eskütételre. A budapesti munkások és katonák tömegei október 30—31-ének éjszakáján győzelemre vitték a magyar polgári demokratikus, őszirózsás forradalmat. AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOM — 50 ÉV TÁVLATÁBÓL Bánatok, kínok, mint vad keselyűk, Fullánkoznak a milliók szívébül S mulasztott étek, öröm és gyerek Helyén a Burg szuronyhatalma épül. De egyszer majd meging a Palota, Fölindulóbban, minél jobban késik S meghallhatja a közönyös világ Halottnak hitt lelkek ébredéseit. A Hazugság-ház kap új lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre, S addig, urak, tűzre az olajat, Froverc, előre. — Ady 1913-ból datálódott próféciái beteljesültek — Magyarországon, a Magyar Duna partján is. A még október 15-én a Parlamentben Károlyi Mihálytól hangoztatott követelés: Magyarország teljes függetlensége is alkotmányos formát kapott november 16-án, amikor a parlamentben a Nemzeti Tanács elnöke bejelentette: a király lemondott, a rosszemlékű képviselőház és főrendiház feloszlott, és végül deklarálta Magyarország önállóságát és függetlenségét. „Az emberek mámorosan ölelkeztek össze a Ferenc József korszak nagy építészeti alkotása, a koronaformájú parlamenti kupola alatt. Paraszt és földesúr, munkás és burzsoá, baka és tábornok. Négyszáz év szabadságküzdelmeinek szent koronája volt e percben az óriási kupola”. „Károlyi a meghatódottságtól elcsukló hangon mondta: a mi programunk egyben nemzeti, egyben demokratikus és szociális tartalmú”. lyrigkapó pillanat, történelmi állókép. A magyar nép sorsa, történelme azonban nem kedveli az állóképeket. A függetlenség deklarálását, a népköztársaság kikiáltását nem követte — nem is követhette — az a nemzeti egység, amelynek metszetét, történelmünk egyedülálló pillanatában, e szavak felvázolták. A magyar polgári forradalom nem rendelkezett elég erővel ahhoz, hogy gátat vessen a kint és bent szervezkedő ellenforradalomnak és megvédje vívmányait. Az osztályok harca, amelyben a magyar munkásosztály először esett át történelmi méretű tűzkeresztségen, a szocialista forradalom, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság felé mutatott, amely aztán hivatva lett vállalni, megvédeni és továbbfejleszteni az őszirózsás forradalom eredményeit is. Mindez azonban nem volt elég. Az Ady által annyit hangoztatott és ostorozott „magyar átok” nem szűnt meg, nem hárult el. A bukást követő negyedszázados éjszakában, (melyet félelmetes pontossággal jelenít meg József Attila verse: „ Európa hány határ, minden határban gyilkosok, ne hadd, hogy sirassam a lányt, ki két év múlva szülni fog — Ne hadd, hogy szomorú legyek mert európai vagyok, szabad medvék komája én szabadságtalan sorvadok — együtt harcolt tovább egy új forradalmi nemzedék, az emigrációban továbbküzdő Károlyi Mihály (akit Bölöni György Ady-könyvében úgy jellemez, mint az ország forradalmasított polgári és munkás rétege által a költőbálvány mellé keresett és állított államférfi-eszményképet) és a halottan is élő Ady Endre. Földön a magyar és földben a költő, dühödt markában rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. — emlékezett 1930-ban, az ellenforradalom éjszakájában a fiatal József Attila, a magyar nép győztes forradalmának majdani, nagy költője. — Csanády —