A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)
1968-04-20 / 8. szám
EZT, AZ IMMÁR NEGYEDIK IFJÚSÁGI SZÁMOT A JÖVŐ MÉRNÖKE IFJÚSÁGI SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI KÉSZÍTETTÉK: BARTA TIBOR, FÖLDVÁRI TVÁN, FRANK JENŐ, KRIKOVSZKY PÉTER, KUGLER KATALIN, KURUCZ ANDRÁS, LUKÁCS KATALIN, ROMÁNYI BÉLA, BÓTA LÁSZLÓ, SZABÓ MIHÁLY, VECSENYI JÁNOS. FOTÓ: URBAN TAMÁS. RAJZ: KOVÁCS FERENC. SZERKESZTETTE: VECSENYI JÁNOS. Kovács Ferenc fotója, amely a miskolci egyetemi fotófesztivál II. díját nyerte Május 1 megünneplése Idén is megünnepeljük május 1-ét, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét. Az ünnepségsorozat központjában a kül- és belpolitikai élet legfontosabb kérdései állnak, így a vietnami agresszió elleni tüntetés, az új gazdasági mechanizmus jelentőségének kihangsúlyozása. Egyetemünk a XL—IX. kerület közös felvonulásán vesz részt, első sorában az egyetemi emblémával, amelyet a KISZ-, a nemzeti- és a vörös zászló követ, majd a nemzetek zászlók Ezután a KISZ három százada — kék, piros és ismét kék zászlóerdővel — utánuk az öszszes központi szervek: az igazgatás, s végül a hat kar, oktatók, hallgatók és dolgozók közösen. A felvonulás gyülekező helye: VII., Garay u. 45. Időpontja 930—1020 között. (Ezt különben térképes plakátok is közlik majd, amelyeket egyetemünk épületeinek bejáratánál és minden forgalmasabb helyen kitűznek). Demonstrálja ennek a hagyományokban gazdag, szép ünnepnek jelentőségét tömeges megjelenésével egyetemi ifjúságunk! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJÉTEK! . pro MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1968. ÁPRILIS 20. TÚLTERHELÉS VAGY FELESLEGES TERHELÉS? A nevelés ügye felsőoktatásunkban a viszonylag elmaradt területek közé tartozik — mondta dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes a múlt héten Szegeden tartott háromnapos országos egyetemi és főiskolai nevelési konferencia bevezető előadásában. Ez a mondat jellemezte legjobban a tanácskozást, melyen a magyar felsőoktatás 250 szakembere vett részt. Polinszky Károly a továbbiakban rámutatott arra, hogy a jövőben fokozottabb mértékben kell az oktatókat bevonni a nevelésbe. E munkából nem maradhat ki egyetlen oktató sem. S e munkát minősíteni is kell! Biztosítani kell, hogy az oktató és a hallgató között szoros személyi kapcsolat alakuljon ki — hangoztatta a Szegedi József Attila Tudományegyetem rektora is. Világszerte nő az egyetemi ifjúság szerepe — emelte ki dr. Gombár József, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztálya vezetője. " Az ifjúságpolitika, az egyetemi oktatás reformja állandóan változik, fejlődik. Szétforgácsoltság jelentkezik az oktatási-nevelési struktúrában. A hallgatók, a KISZ öntevékenysége az egyik kulcskérdés. Erősíteni kell a kommunista oktatók és a KISZ-tagok kapcsolatát. Hozzászólása további részében a KISZ-szervezet helyét és szerepét méltatta az egyetem mechanizmusában és bejelentette, hogy jövőben a KISZ-vezetőket is titkos szavazással választják meg, úgy, hogy több jelölt indul, aki köteles előre programot adni a hallgatóknak, hogy azok a legjobbat választhassák ki közülük. Az első nap plenáris ülésének vitáját dr. Rakulits László, minisztériumi főosztályvezető foglalta össze: Felsőoktatásunkat tömegessé tettük s ezzel demokratizáltuk, de az oktatás színvonala, hatékonysága még nem megfelelő. Az egyetemeken nem túlterhelés jelentkezik, hanem felesleges terhelés. S ez a felesleges terhelés leköti a hallgatóság idejét, erejét s amellett hogy nem is elégítheti ki a feladatokat, a hasznos tudás elől veszi el a teret. Ez nemcsak óraszámcsökkentés kérdése — hangoztatta —, hanem ésszerűbb követelés kérdése is a hallgatóságtól. A képzési időt nagyrészt elfecséreljük vizsgákkal. Tíz hónapból egy év alatt csak hat hónap az oktatás, amit a vizsgaidőszak követ a maga rohamtanulásával, amely nem lehet maradandó. A jövő útja feltétlenül a vizsgák minimálisra csökkentése, vagy megszüntetése. Az oktatási folyamat során kell értékelni a hallgatók tudását, nem pedig vizsgák és üvek tömegével. De ugyanakkor az egyetemi képzés során is szelektálni, válogatni kell az alkalmas és alkalmatlan hallgatók között. Ezt célozza a műszaki egyetemeken bevezetésre kerülő kétlépcsős oktatás is. A legideálisabb az lenne, ha 9 fős csoportokkal foglalkozhatna 1—1 oktató heti 10—15 órában. Ekkor megszűnnének a csak presztízselőadások, az, hogy az oktatók egy része nem készül fel az előadásaira, megváltozna az oktatók és hallgatók közötti kapcsolat légköre és tartalma. Alapkérdés a tanár-diák viszony megjavítása — hangoztatta —, legyen partner a hallgató! Végül leszögezte, hogy az állami, párt- és KISZ- vezetés együttes munkája kell a neveléshez. Hasonló szellemben folytak a másnapi szekcióviták is. Az oktatási rektorhelyettesek és párttitkárok vitáján dr. Fehér János, egyetemünk oktatási rektorhelyettese elmondta, hogy a magas létszámú tanulócsoportok miatt az oktató alig ismerheti meg hallgatóit, s így nem alakulhat közöttük ki kapcsolat sem. Az oktatók nagy része a szakmai részen kívül nevelési kérdésekkel nem foglalkozik. Nagyon érződik a Budapesti Műszaki Egyetemen is az oktatók pedagógiai képzésének hiánya! Ehhez tartozik, hogy a nevelési feladatok végzésének hiányzik a számonkérése. Még senki sem szenvedett hátrányt amiatt, hogy a nevelési munkát elhanyagolta. Meg kell keresni a mérés formáit! Az oktatókat senki sem ellenőrzi. Van, aki késve kezd, hamarabb befejezi az órát stb. A tanszékvezetők, de általában a vezetők ellenőrző munkája hiányos . A túlterhelés kérdésével kapcsolatban elmondta rektorhelyettesünk, hogy itt a tanszékek szakmai sovinizmusa is közrejátszik, mert az ófacsökkenés létszámcsökkenést is jelentene a tanszék kárára. Van olyan évfolyam, ahol 1,69-es átlaggal zártak egyes alaptárgyat. Itt már nemcsak az esetlegesen alacsony felvételi mérce a hibás , hanem az oktatással is baj van! Ez bizonyítja a III. évesek közötti magas bukási arány. A többi szekció a tanszékek nevelőmunkájával, a tanulócsoportok kérdésével, a kollégiumok helyzetével és szerepével a nevelőmunkában, a kulturális munka nevelő hatásával és végül az egyetemi testnevelés és sport kérdéseivel foglalkozott. Egyetemünket népes küldöttség képviselte a tanácskozásokon. Dr. Fehér János oktatási rektorhelyettesen kívül Jelen Lajos, a pártbizottság szervező titkára; dr. Lásztity Radomir és dr. Domonkos Sándor docensek, a vegyész-, illetve a villamosmérnök kar dékánhelyettesei; Székely Endréné tanszékvezető docens; Lochmayer György, a MAFC elnöke; Fekete Ottó és Kolub János az 1000 személyes, illetve a Bercsényi utcai diákotthon igazgatója; Hülvely István tanársegéd, a KISZ-bizottság tagja; Varga Tamás főelőadó, a KISZ kultúrfelelőse, és A Jövő Mérnöke felelős szerkesztője Jécsei Andor vett részt. A résztvevők aktívan segítették mind a plenáris ülések, mind a szekcióviták munkáját. KINEK JÓ? További vita az ösztöndíjreformról Közeledik a végső döntés a két éve tartó ösztöndíj vitában. A sok javaslatnak és ellenjavaslatnak az lett az eredménye, hogy csak néhány hónappal a bevezetés előtt kerültek konkrét számadatok a hallgatók elé. Ám még ezzel is csak további vitára ösztökélnek. Mint ismeretes, az új kategóriák megállapításakor a differenciálás az alsóbb jövedelmi kategóriákat érintette, holott az egyre emelkedő reál-és nominálbérek a közép- és felső kategóriák felé mutatnak. Szerintünk helyesebb volna a kategórizálási rendszert úgy módosítani, hogy jobban érvényesüljön a növekedett bérek előidézte új, általános jövedelmi színvonal. Hasonló gondolat került napirendre, a Magyar Ifjúság szerkesztőségében megtartott ankéton, amelyen a budapesti egyetem KISZ érdekvédelmi képviselői és dr. Rakulits László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője is részt vett. Az ankét is a kategóriák felfelé nyitását javasolta. Eszerint a kategória határok a következő módon alakulnának. I. 600 Ft/fő alatt: II. 600— 900; III. 900—1300; IV. 1300— 1500; V. 1500 felett. Komoly problémát jelent magának az egy főre eső jövedelemnek a megállapítása is, melynél néha visszaélések tapasztalhatók a hallgatók részéről, ami hátrányos helyzetbe hozza a magasabb ösztöndíjra valóban rászorulókat. Nehéz, nagyon nehéz a valódi jövedelmüket kideríteni, de egy kisebb közösség, tanköri KISZ alapszervezet sokszor többet tud, mint a jövedelemigazoló kérdőív pecséttel ellátott adathalmaza. Ezért részben a jobb helyzetismeret, részben az önállóságra nevelés szempontjából hasznos lenne az alapszervezetre bízni az adott anyagi erőkből a legmegfelelőbb besorolási kategória megállapítását. Az új rendelettervezet kollégiumokra vonatkozó része okozta a legtöbb problémát és váltotta ki a legnagyobb megnem értést. Jó lenne, ha kimutatnák, miből tevődik össze és mennyit tesz ki egy kollégista havi ellátása. Ez azért is jó lenne mert sokunknak fogalma sincs arról, hogy ez menynyit tesz ki és mennyi az állami hozzájárulás. „A kollégiumi ellátás önköltsége 900 forint havonta hallgatónként. Ennek túlnyomó részét az étkezési költségek teszik ki: reggeli 80, ebéd 320, vacsora 220 forint. A fennmaradó összegből fedezik a mosás, világítás, az épület fenntartása stb. költségeit. A kollégiumok között jelenleg mutatkozó színvonalkülönbségek (kényelem, felszerelés stb) perspektivikusan el fognak tűnni” — válaszolja a KISZ érdekvédelmi felelős. „A reggeli , természetbeni juttatását a visszaélések miatt... megszüntetjük” — így a tervezet. Erről csakannyit, hogy: a) szilárd meggyőződésünk, hogy nem a hallgatók éltek vissza és jó lett volna ezt az előzőkben megemlíteni; b) nem tartjuk helyesnek, hogy a menza csalásait megszüntetendő, olyan rendelkezést hozzanak, amely miatt a hallgatókon csattan az ostor; c) egészségügyi szempontból nem látszik indokoltnak a hallgatók közmondásosan csekély kalóriájából a — ha még oly sovány is — reggeli kiiktatása, s gondolni kell arra is, hogy ezután így az ebéd menynyisége még kevesebbnek fog látszani, de félő, hogy azok, akik eddig a reggeli miatt felkeltek, ezután nem fognak, és még jobban megcsappan az első órák látogatottsága. „A reggelivel hallatlan viszszaéléseket követtek el a vendéglátóipari vállalatok. Ennek megszüntetése miatt volna szükség a pénzbeni reggeli juttatás tervezett bevezetésére.Ezt a havi 100 forintot a kollégiumi térítés csökkentésével kapnák a kollégisták. Így fizetne például az V. kategó(Folytatás a 3. oldalon) . * 'SSt* Kovács Ferenc fotója A kétszáztizennégy kérdőív nyomában Az 1965-ös szociológiai felmérés eredményei „A gépész és vegyészkaron a tanulmányi eredmények szempontjából a megoszlás kb. azonos, itt a hallgatóknak a fele négyes vagy ennél jobb tanuló, a másik fele pedig a közepes és jó között van. Csak egy olyan hallgató volt, aki az öt év átlagában közepesnél gyengébb tanulmányi eredményt ért el. A karok közül az öt év átlagában a legjobb tanulmányi eredményt a villamoskar hallgatói érték el; közülük a megkérdezettek 67 százalékának jó vagy ennél jobb a tanulmányi átlaga és itt csak egyetlen hallgató maradt a közepes alatt... Az utóvizsgát tett hallgatók száma a gépészkaron a legmagasabb (88 fő közül 71). A vegyészkaron már valamivel jobb a helyzete de még itt is a megkérdezetteknek több, mint a fele (71 közül E1) legalább egyszer utóvizsgázott. Legkevesebben a Villamoskaron tettek utóvizsgát (52 közül 27). Az összes megkérdezettek közül 13-an voltak azok akik egyetemi tanulmányaik során 10 vagy ennél több utóvizsgát tettek közülük 9-en a gépészkar hallgatói. (A részleteket Földvári Tamás és Nemes Ferenc tanulmányából vettük.) A jelenlegi helyzetről beszélgettem dr. Fehér János oktatási rektorhelyettessel és Fállai Pállal, az oktatási osztály vezetőjével. A beszélgetés alapján állt össze az a kép, amit az alábbiakban fogok vázolni. Az első alapvető ok az, hogy a túljelentkezés mértéke más az egyes karokon, így más a válogatási lehetőség is. Példaként álljanak itt az 1967-es Szeretetteli és Főiskolai a II. Budapesti Egyetemi résztvevőit (Folytatás a 3. oldalon)