A Jövő Mérnöke, 1968 (15. évfolyam, 1-29. szám)

1968-04-20 / 8. szám

EZT, AZ IMMÁR NEGYE­DIK IFJÚSÁGI SZÁMOT A JÖVŐ MÉRNÖKE IFJÚSÁGI SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁ­NAK TAGJAI KÉSZÍTETTÉK: BARTA TIBOR, FÖLDVÁRI TVÁN, FRANK JENŐ, KRI­­KOVSZKY PÉTER, KUGLER KATALIN, KURUCZ AND­RÁS, LUKÁCS KATALIN, ROMÁNYI BÉLA, BÓTA LÁSZLÓ, SZABÓ MIHÁLY, VECSENYI JÁNOS. FOTÓ: URBAN TAM­ÁS. RAJZ: KO­VÁCS FERENC. SZERKESZ­TETTE: VECSENYI JÁNOS. Kovács Ferenc fotója, amely a miskolci egyetemi fotófeszti­­vál II. díját nyerte Május 1 megünneplése Idén is megünnepeljük május 1-ét, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét. Az ünnepségsorozat központjában a kül- és belpolitikai élet legfontosabb kérdései állnak, így a vietnami agresszió elleni tüntetés, az új gazdasági mechanizmus jelentőségének kihangsú­lyozása. Egyetemünk a XL—IX. kerület közös felvonulásán vesz részt, első sorában az egyetemi emblémával, ame­lyet a KISZ-, a nemzeti- és a vörös zászló követ, majd a nemzetek zászlók Ezután a KISZ három százada — kék, piros és ismét kék zászlóerdővel — utánuk az ösz­­szes központi szervek: az igazgatás, s végül a hat kar, oktatók, hallgatók és dolgozók közösen. A felvonulás gyülekező helye: VII., Garay u. 45. Időpontja 930—1020 között. (Ezt különben térképes plaká­tok is közlik majd, amelyeket egyetemünk épületeinek bejáratánál és minden forgalmasabb helyen kitűznek). Demonstrálja ennek a hagyományokban gazdag, szép ünnepnek jelentőségét tömeges megjelenésével egyetemi ifjúságunk! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJÉTEK! . pro MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1968. ÁPRILIS 20. TÚLTERHELÉS VAGY FELESLEGES TERHELÉS? A nevelés ügye felsőoktatá­sunkban a viszonylag elmaradt területek közé tartozik — mondta dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhe­lyettes a múlt héten Szegeden tartott háromnapos országos egyetemi és főiskolai nevelési konferencia bevezető előadásá­ban. Ez a mondat jellemezte leg­jobban a tanácskozást, melyen a magyar felsőoktatás 250 szakembere vett részt. Polin­szky Károly a továbbiakban rámutatott arra, hogy a jövő­ben fokozottabb mértékben kell az oktatókat bevonni a nevelésbe. E munkából nem maradhat ki egyetlen oktató sem. S e munkát minősíteni is kell! Biztosítani kell, hogy az ok­tató és a hallgató között szo­ros személyi kapcsolat alakul­jon ki — hangoztatta a Szege­di József Attila Tudomány­­egyetem rektora is. Világszerte nő az egyetemi ifjúság szerepe — emelte ki dr. Gombár József, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osz­tálya vezetője. " Az ifjúság­­politika, az egyetemi oktatás reformja állandóan változik, fejlődik. Szétforgácsoltság je­lentkezik az oktatási-nevelési struktúrában. A hallgatók, a KISZ önte­vékenysége az egyik kulcs­kérdés. Erősíteni kell a kommunista oktatók és a KISZ-tagok kap­csolatát. Hozzászólása további részé­ben a KISZ-szervezet helyét és szerepét méltatta az egye­tem mechanizmusában és be­jelentette, hogy jövőben a KISZ-vezetőket is titkos szavazással vá­lasztják meg, úgy, hogy több jelölt indul, aki kö­teles előre programot adni a hallgatóknak, hogy azok a legjobbat választhassák ki közülük. Az első nap plenáris ülésé­nek vitáját dr. Rakulits László, minisztériumi főosz­tályvezető foglalta össze: Fel­sőoktatásunkat tömegessé tet­tük s ezzel demokratizáltuk, de az oktatás színvonala, ha­tékonysága még nem megfele­lő. Az egyetemeken nem túl­terhelés jelentkezik, hanem fe­lesleges terhelés. S ez a feles­leges terhelés leköti a hallga­tóság idejét, erejét s amellett hogy nem is elégítheti ki a feladatokat, a hasznos tudás elől veszi el a teret. Ez nem­csak óraszámcsökkentés kér­dése — hangoztatta —, hanem ésszerűbb követelés kérdése is a hallgatóságtól. A képzési időt nagyrészt elfecséreljük vizsgákkal. Tíz hónapból egy év alatt csak hat hónap az ok­tatás, amit a vizsgaidőszak követ a maga rohamtanulásá­val, amely nem lehet mara­dandó. A jövő útja feltétlenül a vizsgák minimálisra csök­kentése, vagy megszünte­tése. Az oktatási folyamat során kell értékelni a hallgatók tu­dását, nem pedig vizsgák és üvek tömegével. De ugyanak­kor az egyetemi képzés során is szelektálni, válogatni kell az alkalmas és alkalmatlan hallgatók között. Ezt célozza a műszaki egyetemeken beve­zetésre kerülő kétlépcsős okta­tás is. A legideálisabb az len­ne, ha 9 fős csoportokkal fog­lalkozhatna 1—1 oktató heti 10—15 órában. Ekkor meg­szűnnének a csak presztízs­­előadások, az, hogy az oktatók egy része nem készül fel az előadásaira, megváltozna az oktatók és hallgatók közötti kapcsolat légköre és tartalma. Alapkérdés a tanár-diák vi­szony megjavítása — hangoz­tatta —, legyen partner a hallgató! Végül leszögezte, hogy az állami, párt- és KISZ- vezetés együttes munkája kell a neveléshez. Hasonló szellemben folytak a másnapi szekcióviták is. Az oktatási rektorhelyettesek és párttitkárok vitáján dr. Fehér János, egyetemünk oktatási rektorhelyettese elmondta, hogy a magas létszámú tanuló­­csoportok miatt az oktató alig ismerheti meg hallgatóit, s így nem alakulhat közöttük ki kapcsolat sem. Az oktatók nagy része a szakmai részen kívül nevelési kérdésekkel nem foglalkozik. Nagyon érző­dik a Budapesti Műszaki Egyetemen is az oktatók peda­gógiai képzésének hiánya! Eh­hez tartozik, hogy a nevelési feladatok vég­zésének hiányzik a szá­monkérése. Még senki sem szenvedett hátrányt amiatt, hogy a nevelési munkát elhanyagolta. Meg kell keresni a mérés for­máit! Az oktatókat senki sem ellenőrzi. Van, aki késve kezd, hamarabb befejezi az órát stb. A tanszékvezetők, de ál­talában a vezetők ellenőrző munkája hiányos­ . A túlterhelés kérdésével kapcsolatban elmondta rektor­helyettesünk, hogy itt a tan­székek szakmai sovinizmusa is közrejátszik, mert az ófa­csökkenés létszámcsökkenést is jelentene a tanszék kárára. Van olyan évfolyam, ahol 1,69-es átlaggal zártak egyes alaptárgyat. Itt már nemcsak az esetlegesen alacsony felvé­teli mérce a hibás , hanem az oktatással is baj van! Ez bizonyítja a III. évesek közötti magas bukási arány. A többi szekció a tanszékek nevelőmunkájával, a tanuló­­csoportok kérdésével, a kollé­giumok helyzetével és szere­pével a nevelőmunkában, a kulturális munka nevelő hatá­sával és végül az egyetemi testnevelés és sport kérdései­vel foglalkozott. Egyetemünket népes kül­döttség képviselte a tanácsko­zásokon. Dr. Fehér János ok­tatási rektorhelyettesen kívül Jelen Lajos, a pártbizottság szervező titkára; dr. Lásztity Radomir és dr. Domonkos Sándor docensek, a vegyész-, illetve a villamosmérnök kar dékánhelyettesei; Székely End­­réné tanszékvezető docens; Lochmayer György, a MAFC elnöke; Fekete Ottó és Kolub János az 1000 személyes, illet­­ve a Bercsényi utcai diákott­hon igazgatója; Hülvely Ist­ván tanársegéd, a KISZ-bi­­zottság tagja; Varga Tamás főelőadó, a KISZ kultúrfele­­lőse, és A Jövő Mérnöke fele­lős szerkesztője Jécsei Andor vett részt. A résztvevők aktí­van segítették mind a plená­ris ülések, mind a szekcióvi­ták munkáját. K­INEK JÓ? További vita az ösztöndíjreformról Közeledik a végső döntés a két éve tartó ösztöndíj vitában. A sok javaslatnak és el­len­ja­va­slatnak az lett az eredmé­nye, hogy csak néhány hónap­pal a bevezetés előtt kerültek konkrét számadatok a hallga­tók elé. Ám még ezzel is csak további vitára ösztökélnek. Mint ismeretes, az új kate­góriák megállapításakor a dif­ferenciálás az alsóbb jövedel­mi kategóriákat érintette, hol­ott az egyre emelkedő reál-és nominálbérek a közép- és fel­ső kategóriák felé mutatnak. Szerintünk helyesebb volna a kategórizálási rendszert úgy módosítani, hogy jobban érvé­nyesüljön a növekedett bérek előidézte új, általános jöve­­d­elmi színvonal. Hasonló gondolat került na­pirendre, a Magyar Ifjúság szerkesztőségében megtartott ankéton, amelyen a budapesti egyetem KISZ érdekvédelmi képviselői és dr. Rakulits László, a Művelődésügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője is részt vett. Az ankét is a kate­góriák felfelé nyitását javasol­ta. Eszerint a kategória hatá­rok a következő módon ala­kulnának. I. 600 Ft/­fő alatt: II. 600— 900; III. 900—1300; IV. 1300— 1500; V. 1500 felett. Komoly problémát jelent magának az egy főre eső jö­vedelemnek a megállapítása is, melynél néha visszaélések tapasztalhatók a hallgatók ré­széről, ami hátrányos helyzet­be hozza a magasabb ösztön­díjra valóban rászorulókat. Nehéz, nagyon nehéz a valódi jövedelmüket kideríteni, de egy kisebb közösség, tanköri KISZ alapszervezet sokszor többet tud, mint a jövedelem­igazoló kérdőív pecséttel ellá­tott adathalmaza. Ezért rész­ben a jobb helyzetismeret, részben az önállóságra neve­lés szempontjából hasznos len­ne az alapszervezetre bízni az adott anyagi erőkből a leg­megfelelőbb besorolási kate­gória megállapítását. Az új rendelettervezet kol­légiumokra vonatkozó része okozta a legtöbb problémát és váltotta ki a legnagyobb meg­­nem értést. Jó lenne, ha kimu­tatnák, miből tevődik össze és mennyit tesz ki egy kollégis­ta havi ellátása. Ez azért is jó lenne mer­t sokunknak fogal­ma sincs arról, hogy ez meny­nyit tesz ki és mennyi az álla­mi hozzájárulás. „A kollégiumi ellátás ön­költsége 900 forint havonta hallgatónként. Ennek túlnyo­mó részét az étkezési költsé­gek teszik ki: reggeli 80, ebéd 320, vacsora 220 forint. A fennmaradó összegből fedezik a mosás, világítás, az épület fenntartása stb. költségeit. A kollégiumok között jelenleg mutatkozó színvonalkülönbsé­gek (kényelem, felszerelés stb) perspektivikusan el fognak tűnni” — válaszolja a KISZ­ ér­dekvédelmi felelős. „A reggeli , természetbeni juttatását a visszaélések miatt... megszüntetjük” — így a tervezet. Erről­­ csak­­annyit, hogy: a) szilárd meggyőződésünk, hogy nem a­­ hallgatók éltek vissza és jó lett volna ezt az előzőkben megemlíteni; b) nem tartjuk helyesnek, hogy a menza csalásait meg­szüntetendő, olyan rendelke­zést hozzanak, amely miatt a hallgatókon csattan az ostor; c) egészségügyi szempont­ból nem látszik indokoltnak a hallgatók közmondásosan cse­kély kalóriájából a — ha még oly sovány is — reggeli kiik­tatása, s gondolni kell arra is, hogy ezután így az ebéd meny­­nyisége még kevesebbnek fog látszani, de félő, hogy azok, akik ed­dig a reggeli miatt felkeltek, ezután nem fognak, és még jobban megcsappan az első órák látogatottsága. „A reggelivel hallatlan visz­­szaéléseket követtek el a ven­déglátóipari vállalatok. Ennek megszüntetése miatt volna szükség a pénzbeni reggeli jut­tatás tervezett bevezetésére.­­Ezt a havi 100 forintot a kol­légiumi térítés csökkentésével kapnák a kollégisták. Így fizetne például az V. kategó­(Folytatás a 3. oldalon) . * 'SSt* Kovács Ferenc fotója A kétszáztizennégy kérdőív nyomában Az 1965-ös szociológiai felmérés eredményei „A gépész és vegyészkaron a tanulmányi eredmények szempontjából a megoszlás kb. azonos, itt a hallgatóknak a fele négyes vagy ennél jobb tanuló, a másik fele pedig a közepes és jó között van. Csak egy olyan h­allgató volt, aki az öt év átlagában közepesnél gyengébb tanulmányi ered­ményt ért el. A­ karok közül az öt év átlagában a legjobb tanulmányi eredményt a villa­moskar hallgatói érték el; kö­zülük a megkérdezettek 67 százalékának jó vagy ennél jobb a tanulmányi átlaga és itt csak egyetlen hallgató ma­radt a közepes alatt... Az utóvizsgát tett hallgatók szá­ma a gépészkaron a legma­gasabb (88 fő közül 71). A vegyészkaron már valamivel jobb a helyzete de még itt is a megkérdezetteknek több, mint a fele (71 közül E1) leg­alább egyszer utóvizsgázott. Legkevesebben a Villamoskaron tettek utóvizsgát (52 közül 27). Az összes megkérdezettek kö­zül 13-an voltak azok akik egyetemi tanulmányaik során 10 vagy ennél több utóvizsgát tettek közülük 9-en a gépész­kar hallgatói. (A részleteket Földvári Ta­más és Nemes Ferenc tanul­mányából vettük.) A jelenlegi helyzetről beszélgettem dr. Fehér János oktatási rektorhelyettessel és Fállai Pállal, az oktatási osz­tály vezetőjével. A beszélge­tés alapján állt össze az a kép, amit az alábbiakban fogok vázolni. Az első alapvető ok az, hogy a túljelentkezés mértéke más az egyes karokon, így más a válogatási lehetőség is. Példa­ként álljanak itt az 1967-es Szeretettel­i és Főiskolai a II. Budapesti Egyetemi résztvevőit (Folytatás a 3. oldalon)

Next