A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1969-01-11 / 1. szám
Életmentő gépészhallgató Az utolsó vektor-algebra óra tíz perccel hamarabb véget ért. Az elsőéves gépészek hallani találgatni kezdték, ugyan mi is következhet, ami ■miatt Kelemen adjunktus korábban befejezi az óráját. Toldi István elvtárs, a gépészkar dékáni hivatalának vezetője, a dékán elvtárs nevében, ezer forint jutalomban részesítette Binder József elsőéves hallgatót. Nagy taps, csodálkozás, gratulációk. A csöndes szőke vékony fiú csak mosolyog, és nagyon örül. — Meséld el te magad, miért kaptad a kitüntetést... — A nyáron otthon Kásádon voltam szabadságon, mivel a katonai szolgálatomat töltöttem le. Udvaroltam egy kislánynak. Este moziba mentünk, így elég későn indultam haza. Látom, hogy a mellettünk levő utcában lángokban áll egy nádtetős ház. — És? . — A? vi/‘gtxr',‘vr* f’r'eszőr a rémülettől majdnem elfutottam. Furcsák ám mifelénk az emberek, még majd azt hitték volna, hogy én gyújtottem fel. De aztán nagyon elszégyelltem magam. Odarohantam, dörömbölni kezdtem, majd betörtem az ajtót. Nyolcan aludtak a szobában. A gyerekeket a karomon hordtam ki. Aztán a bútorokat és a ruhákat mentettük. Valaki elrohant a tanácsra telefonálni. Mire azonban megjöttek a tűzoltók, lényegében már csak kevés munkájuk akadt... csak a ház, az sajnos teljesen leégett. — Mit éreztél, hiszen ez hőstett? — Halálos fáradságot és hetekig koromszagot... — Mit veszel ebből a pénzből? — Ajándékot annak a kislánynak, akinek már a nyáron is udvaroltam. Binder József nem érzi, hogy ez egy nagy „ügy” lett volna. Az ezer forint mellett a KISZ- bizottság írásbeli dicséretben is részesítette. Utazik haza a dunántúli Kásádra, és ha elmegy az előtt r. h t.rr plett QTrvm»',* ft Ip.17/A V.f.ki köszönhetik, hogy egyáltalán életben maradtak, csak azt érzi, hogy amit tett, az természetes volt. — seszták — Könyvajándék a kollégiumi könyvtárosok részére Az Állami Könyvterjesztő Vállalat által rendelkezésre bocsátott ajándékkönyveket a kollégiumok könyvtárában végzett lelkiismeretes munkájukért a következő könyvtárosok kapták: Szabó Ilona adminisztrátor, a Martos Flóra Kollégium könyvtárosa, Albert Tóth János hallgató, a Rózsa Ferenc Kollégium, Méder Ferenc hallgató, a Landler Jenő Kollégium és Tier László hallgató, a Vásárhelyi Pál Kollégium diákkönyvtárosa. Az ajándékkönyvet, Szabó Lőrinc „Örök barátaink” c. versfordításait (Bp Szépirodalmi Kiadó 1964.) a Központi Könyvtár köszönő levél kíséretében továbbította a jutalmazottaknak. AZ ÉLŐ ADY Az élő Adyről emlékezett meg a Vári Irodalmi Színpad Ady Endre halálának 50. évfordulója alkalmából. Az időadást Debreceni Tibor rendezte. (Fotó: Barabás Mihály vegyész II/3.) Dolgozói KISZ-alapszervezet Egyetemünkön nemcsak hallgatói és oktatói KISZ- alapszervezetek vannak, hanem dolgozói KISZ-alapszervezet is. Kik tartoznak is? A választ Borbély Ildikótól, a titkártól kaptam meg. — Mintegy ötven fiatal. A műhelyek, üzemek és igazgatási szervek dolgozói tartoznak hozzánk. Most azonban ez a létszám növekedni fog, új tagjaink legalább hetvenre emelik az alapszervet. Milyen kapcsolata van a dolgozói alapszervnek a hallgatókéval? — Igazság szerint a gépész, és a villamos KISZ-eseivel szoktunk közös összejöveteleket tartani. A többiekkel nem nagyon van kapcsolatunk. Tartottunk már közös klubnapokat, és mentünk együtt kirándulni. — És milyen segítséget kaptatok tőlük? — Igazán sokat. Ugyanis nagyon sok dolgozó fiatal tanul tovább, mintegy harminchatan: műegyetemen, bölcsészkaron, felsőfokú technikumokban. Volt olyan villanyszerelő srác, akit az egyik tanársegéd készített fel az érettségire fizikából. Mindig kapunk konzulenst, ha szükséges. Maga Borbély Ildikó is másodéves gépészmérnök-hallgató, esti tagozaton. Éppen tegnap vizsgázott matematikából.) — Milyen programotok van már erre az évre? — Most januárban lesz egy ünnepélyes taggyűlés, ahol kiosztjuk az újra érvényesített tagkönyveket. Ezt követi egy klubnap. Szeretnénk tavasszal újra egy autóbuszkirándulást szervezni. — És most, hogy él az alapszerv? — Három kisebb csoportra esztünk. Együtt járunk színházba, moziba. Kicseréljük könyveinket, és sokszor vitára is sor kerül egy-egy érdekes problémánál. — És hol jönnek össze a fiatalok? — Hát ez a kérdés bizony problematikus. Eddig a tanári klubban kaptunk helyet. Ide jártak sakkozni, itt tartottuk a táncos összejöveteleket. Ezt most KISZ-klubbá nyilvánították a hallgatóknak. Még nekik is kicsi szerintem, így aztán nem nagyon van helyünk. Jó lenne egy dolgozói klub. — Van rá valami kilátás? — Sajnos, erre nincs, de hát azért nem vagyunk elkeseredve. —ESA— Logarlécverseny A közelmúltban rendezték a gépészmérnöki kar hagyományos logarlécversenyét. A gépészkarnak ez a hagyománya még Pattantyús professzor idejéből származik, és mint a neve is jelzi, teljesen a logarléc körül forog. Magát a versenyt megelőzi egy általános, mindenkire kötelező zárthelyt. Az itt négyes és ötös eredményt elért diákok vehetnek részt a kitüntető versenyben. A korai kezdés és a kemény decemberi hideg ellenére, a jelzett napon reggel hét óra tizenöt perckor a 155 versenyre jogosultból 115-en álltak a logarlécverseny rajtjához. A verseny végeredményében maga a kar dékánja jutalmazta a győzteseket. Tizenegy helyezett kapott jutalmat. A kiemelkedők mellett az abszolút kiváló eredményt produkált Krisztiin Péter nyerte el az első, Sebestyén András pedig a második helyet. Az eseményre következi számunkban visszatérünk. CSENDÉLET (Hüse Mária V. éves fotója) A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 40 FILLÉR 1969. JANUÁR 11. Szabad-e a „szabad" vizsgarend? — Halló, szilárdságtan és tartószerkezetek tanszék? Szeretnénk megkérdezni, hogy volt-e már vizsgájuk a harmadéves építészhallgatóknak? — Igen, volt, december harmincadikén, elővizsga jelleggel, de nem sikerült valami fényesen... Azt már szóban kérdezem meg Havady László adjunktustól, hogy mi ennek az oka, hiszen elővizsgára általában a jobbak szoktak jelentkezni ? — Ennek oka közvetve több minden lehet, de a közvetett oka a „szabad” vizsgarend. Meg is magyarázom miért. Tíz éve eltörölték a kötött vizsgarendet, mert nem vált be. Azt mondták, és ez igaz is, hogy nem minden hallgató egyforma képességű, nem tudnak egyformán felkészülni vizsgára, így aztán létrejött a szabad vizsgabeosztás. Ez maga után vonta a teljes hierarchiát. December ötödikén kiteszszük a jelentkezési napokat. Aznap felfordul a tanszék. A hallgatók ölik egymást, hogy a legjobb pár napra feliratkozzanak. Ez aztán még aznap be is telik. A többi hathétszáz kényszerből feliratkozik ahova tud. Igen ám, de mi derül ki. Az épületszerkezet tanszék (ez csak példa) csak egynapos eltéréssel adott meg vizsganapokat, így létrejön a lidércnyomás, hogy a vasbetonvizsga és az épületszerkezet vizsga a harmadév két legnehezebb vizsgája a hallgatónak két nap alatt lemegy. De nem megy. Mert a hallgató képtelen felkészülni, így aztán rohangál, cserélni szeretne, újabb napot keres. Egyik tanszéktől talpal a másikig. Utolsó héten be se jár csak iratkozik ideoda. Higgye el, rossz nézni milyen kényszer az egész Vizsgabeosztás. Persze így adódik, hogy elő vizsgázni eljön egy halvány gyenge képességű tanuló, aki esetleg januárközepén lement volna egyik gv szepessel. — Mi lenne itt a megoldás? Adjunktus elvtársnak van valami elképzelése? — Ami azt illeti, elég hoszszas töprengés után találtunk egy elfogadhatónak látszó javaslatot. Ez viszont az oktatóknak, és a dékáni hivatalnak jelentene nagy plusz munkát. Viszont a hallgatóknak lényegesen könnyebbé tenné a vizsgáját. Vegyük a harmadévet. Itt a legnehezebb vizsga félévkor a vasbeton, és az épszerk. vizsga. A két tanszék közösen kidolgozna három variánst. Mégpedig tegyük január elejére a vasbeton vizsgát, mint legelsőt, tíznapos szünettel követné az épszerk. vizsga, aztán a többi tanszékkel koordinálva szétosztani levegősen a többi vizsgát. A második változat szerint a vasbeton vizsga lenne január végén és előtte tíz nappal az épszerk és előtte a többiek. A harmadik változat január közepére teszi a két vizsgát, és köré szétosztva a többit. Ehhez azonban tényleg igen sokoldalú és minden tekintetben összehangolt munka szükséges. Viszont mindenképpen megéri. Egyelőre megpróbáljuk keresztülvinni, hogy a harmadéves építész évfolyam tavaszi vizsgaidőszaka így bonyolódjon. Szeretnénk azonban a hallgatók véleményét is hallani, és szívesen helyt adunk a lap hasábjain ellene vagy mellette a hozzászólásoknak. — seszták — ::»"z Emelni kell a hallgatói párttagok számát Az 1969. évi pártépítési feladatokról értekezett múlt év végén, egyetemünk párttag hallgatóinak csoportja. Bár ez a csoport nem volt nagy — mintegy ötven-hatvan J-¡ V tA’ n r-f f nrr ,/5? 71 sze — az értekezlet igen tartalmas volt. Thermsz Vilmos elvtárs, a BMS pártbizottságának szervező titkára bevezetőjében több fontos megállapítás között kiemelte, hogy a hallgatói pártépítés egyetemünkön lényegében évek óta stagnál. Igaz ugyan, hogy évente mintegy ötven új hallgatói párttaggal gyarapodik az egyetemi pártszervezet, de általában ugyanennyi az egyetemről távozó végzett párttaghallgatók létszáma is. Ezt a stagnálást jobb szervezéssel, hatékonyabb agitációval, a párttag oktatók és a szakmailag, ideológiailag és politikailag fejlett hallgatók jobb emberi és elvtársi kapcsolatainak szorgalmazásával a jövőben meg kell szüntetni, és fokozatosan emelni kell a hallgatói párttagok potenciális létszámát. Thernesz elvtárs hangsúlyozta, hogy ez a célkitűzés semmiképpen sem tekinthető öncélúnak, nem csupán a mennyiség növeléséről van szó. Az egyetem fiatal kommunistáira egyre több olyan feladat vár már itt az intézménynél is, amelyet csak a párt elkötelezett, szervezett és fegyelmezett keretei közt lehet eredményesen megoldani. A cél: kommunista mérnökök képzése egyetemünkön. Ennek érdekében — főként az utóbbi években, a két egyetem egyesülése, az oktatási reform és az új gazdaságpolitika bevezetése óta — meggyorsult és bonyolultabbá vált az egyetemen az oktatói munka. A kakintetben átszervezték, bevezették az osztályfőnöki rendszert, és még számtalan vonatkozásban változtattak az egyetemi kereteken. Az új helyzethez fel kell nőni a pártmunka területén is, és ezért a hallgatói párttagokra, a jövő mérnökeinek öntudatosabb, áldozatvállalóbb részére is több tennivaló vár. Pártunk mindig forradalmi párt volt, mondotta Thernesz elvtárs, így az eddigi eredmények továbbfejlesztése, az új és hasznos dolgok megszilárdítása, újabb kezdeményezések szintén elsősorban a kommunisták kötelességéhez tartoznak. A konzervativizmus elleni harc ne csak jelszó legyen, át kell azt vinni a gyakorlatba nap mint nap, az oktatási és dolgozói területen is. Elengedhetetlen ez a munka és harc ahhoz, hogy egyetemünkön a hazánkban egy helyre koncentrált, legnagyobb tudományos potenciált teljes mélységében mozgósítani tudjuk. Sok tennivalót vállaltak és sok vár még fiatal kommunistáinkra a társadalmi munka területén is. Példaként említette meg itt Thernesz elvtárs a Tolna megyei gyulai termelőszövetkezetet, amelyet az egyetem kommunistái hat évvel ezelőtt vettek át, igen legyengült állapotban, gyámolításra, és ma már az ország legeredményesebb, műszakilag legjobban felszerelt szövetkezetei között láthatjuk. A fejlesztés útja ezen a területen: a Budapesti Műszaki Egyetem már azzal a tervvel foglalkozik, hogy egész Tolna megyét átveszi patronálásra. Számtalan tennivaló vár hallgatói párttagjainkra a párt nevelési funkciójának realizálása terén is. Figyelemmel kell kísérni a szaktárgyait világnézetileg is megalapozott és nívós oktatását (metodikai vonatkozásban például); segíteni a társadalomtudományi tanszékek feladatait; sajátos módon támogatni a kommunista oktatók nevelőmunkáját minden területen. Az értekezlet sok hasznos hozzászólás, kiegészítő javaslat után jó hangulatban, az új feladatok megoldására való felkészülés jegyében zárult. — cs — KOPPÁNY ATTILA RAJZA