A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)

1969-01-11 / 1. szám

AZ ÉLŐ ADY Az élő Adyről em­lékezett meg a Vári Irodalmi Színpad Ady End­re halálának 50. évfordulója alkal­mából. Az «dő- adást Debreceni Tibor rendezte. (Foto: Barabás Mihály vegyész II/3.) Életmentő gépészhallgató Az utolsó vektor-algebra óra tíz perccel hamarabb vé­get ért. Az elsőéves gépészek halluin találgatni kezdték, ugyan mi is következhet, ami ■miatt Kelemen adjunktus ko­rábban befejezi az óráját. Toldi István elvtárs, a gé­pészkar dékáni hivatalának vezetője, a dékán elvtárs ne­vében, ezer forint jutalomban részesítette Binder József el­sőéves hallgatót. Nagy taps, csodálkozás, gra­tulációk. A csöndes szőke vékony fiú csak mosolyog, és nagyon örül. — Meséld el te magad, miért kaptad a kitüntetést... — A nyáron otthon Kásádon voltam szabadságon, mivel a katonai szolgálatomat töltöt­tem le. Udvaroltam egy kis­lánynak. Este moziba men­tünk, így elég későn indultam haza. Látom, hogy a mellet­tünk levő utcában lángokban áll egy nádtetős ház. — És? . — A? in/>gtxr}',‘vr* f’í'o­szőr a rémülettől majdnem el­futottam. Furcsák ám mifelénk az emberek, még majd azt hitték volna, hogy én gyújtót- fern fel. De aztán nagyon el­szégyelltem magam. Odaro­hantam, dörömbölni kezdtem, majd betörtem az ajtót. Nyol­cán aludtak a szobában. A gyerekeket a karomon hord­tam ki. Aztán a bútorokat és a ruhákat mentettük. Valaki el­rohant a tanácsra telefonálni. Mire azonban megjöttek a tűz­oltók, lényegében már csak kevés munkájuk akadt... csak a ház, az sajnos teljesen leégett. — Mii ereztél, hiszen ez hős­tett? — Halálos fáradságot és he­tekig koromszagot... — Mit veszel ebből a pénz­ből? . — Ajándékot annak a kis­lánynak, akinek már a nyá­ron is udvaroltam. Binder József nem érzi, hogy ez egy nagy „ügy” lett volna. Az ezer forint mellett a K1SZ- bizóttság írásbeli dicséretben is részesítette. Utazik haza a dunántúli Kásádra, és ha elmegy az előtt r. h/t.rr plőft QTrvm»',* ft Ip.Jz/A V.f>­ki köszönhetik, hogy egyálta­lán életben maradtak, csak azt érzi, hogy amit tett, az termé­szetes volt. — seszták — Dolgozói KISZ-alapszervezet Egyetemünkön nemcsak hallgatói és oktatói KISZ- alapszervezetek vannak, ha­nem dolgozói KlSZ-alapszer- vezet is. Kik tartoznak is? A választ Borbély Ildikótól, a titkártól kaptam meg. — Mintegy ötven fiatal. A műhelyek, üzemek és igazga­tási szervek dolgozói tartoznak hozzánk. Most azonban ez a létszám növekedni fog, új tagjaink legalább hetvenre emelik az alapszervet. Milyen kapcsolata van a dol­gozói alapszervneik a hallga­tókéval? — Igazság szerint a gépész, és a villamos KISZ-eseivel szoktunk közös összejövetele­ket tartani. A többiekkel nem nagyon van kapcsolatunk. Könyvajándék a kollégiumi könyvtárosok részére Az Állami Könyvterjesztő Vállalat által rendelkezésre bocsátott ajándékkönyveket a kollégiumok könyvtárában végzett lelkiismeretes munká­jukért a következő könyvtá­rosok kapták: Szabó Ilona ad­minisztrátor, a Martos Flóra Kollégium könyvtárosa, Al­bert Tóth János hallgató, a Rózsa Ferenc Kollégium, Mé- der Ferenc hallgató, a Land­ler Jenő Kollégium_ és Tier László hallgató, a Vásár­helyi Pál Kollégium diák­könyvtárosa. Az ajándékkönyvet: Szabó Lőrinc „Örök barátaink” c. versfordításait (Bp Szépiro­dalmi Kiadó 1964.) a Közpon­ti Könyvtár köszönő levél kí­séretében továbbította a ju- talmazottaknak. Tartottunk már közös klub­napokat, és mentünk együtt kirándulni. — És milyen segítséget kap­tatok tőlük? — Igazán sokat. Ugyanis na­gyon sok dolgozó fiatal tanul tovább, mintegy harmincha- tan: műegyetemen, bölcsész­karon, felsőfokú techniku­mokban. Volt olyan villany- szerelő srác, akit az egyik ta­nársegéd készített fel az érett­ségire fizikából. Mindig ka­punk konzulenst, ha szüksé­ges. Maga Borbély Ildikó is másodéves gépészmérnök-hall­gató, esti tagozaton. Éppen tegnap vizsgázott matematiká­ból.) — Milyen programotok van már erre az évre? — Most januárban lesz egy ünnepélyes taggyűlés, ahol kiosztjuk az újra érvényesí­tett tagkönyveket. Ezt követi egy klubnap. Szeretnénk ta­vasszal újra egy autóbusz­kirándulást szervezni. — És most, hogy él az alap­szerv? — Három kisebb csoportra ősziünk. Együtt járunk szín­házba, moziba. Kicseréljük könyveinket, és sokszor vitá­ra is sor kerül egy-egy érdekes problémánál. — És hol jönnek össze a fia­talok? — Hát ez a kérdés bizony problematikus. Eddig a ta­nári klubban kaptunk helyet. Ide jártak sakkozni, itt tar­tottuk a táncos összeiövetele- ket. Ezt most KISZ-klubbá nyilvánították a hallgatóknak. Még nekik is kicsi szerintem. így aztán nem nagyon van helyünk. Jó lenne egy dolgozói klub. — Van rá valami kilátás? — Sajnos, erre nincs, de hát azért nem vagyunk elkesered­ve. —ESA— A BUD APES FI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V XVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 40 FILLÉR 1969. JANUÁR 11. Szabad-e a „szabad" vizsgarend? — Halló, szilárdságtan és tartószerkezetek tanszék? Szeretnénk megkérdezni, hogy volt-e már vizsgájuk a harmadéves építészhallgatók­nak? — Igen, volt, december har­mincadikén, elővizsga jel­leggel, de nem sikerült vala­mi fényesen... Azt már szóban kérdezem meg Havady László ad­junktustól, hogy mi ennek az oka, hiszen elővizsgára általában a jobbak szoktak jelentkezni ? — Ennek oka közvetve több minden lehet, de a közve­tett oka a „szabad” vizsga­rend. Meg is magyarázom miért. Tíz éve eltörölték a kö­tött vizsgarendet, mert nem vált be. Azt mondták, és ez igaz is, hogy nem minden hallgató egyforma képessé­gű, nem tudnak egyformán felkészülni vizsgára. így az­tán létrejött a szabad vizs­gabeosztás. Ez maga után vonta a teljes hierarchiát. December ötödikén kitesz- szük a jelentkezési napokat. Aznap felfordul a tanszék. A hallgatók ölik egymást, hogy a legjobb pár napra felirat­kozzanak. Ez aztán még az­nap be is telik. A többi hat- hétszáz kényszerből felirat­kozik ahova tud. Igen ám, de mi derül ki. Az épületszerke­zet tanszék (ez csak példa) csak egynapos eltéréssel adott meg vizsganapokat. így lét­rejön a lidércnyomás, hogy a vasbetonvizsga és az épület- szerkezet vizsga a harmadév két legnehezebb vizsgája a hallgatónak két nap alatt le­megy. De nem megy. Mert a hallgató képtelen felkészülni. így aztán rohangál, cserél­ni szeretne, újabb napot ke­res. Egyik tanszékiől talpal a másikig. Utolsó héten be se jár csak iratkozik ide- oda. Higgye el, rossz nézni mi­lyen kényszer az egész VizS- gabeosztás. Persze így adódik, hogy elő vizsgázni eljön égy halvány gyenge képességű tanuló, aki esetleg január ikö­zepén lement volna egyjköy_ zepessel. — Mi lenne itt a megoldás? Adjunktus elvtársnak van va­lami elképzelése? — Ami azt illeti, elég hosz- szas töprengés után talál­tunk egy elf ogadh atónaK lat­szó javaslatot. Ez viszont az oktatóknak, és a dékáni hivatalnak jelen­tene nagy plusz munkát. Vi­szont a hallgatóknak lénye­gesen könnyebbé tenné a vizsgáját. Vegyük a harmadévet. Itt a legnehezebb vizsga félév­kor a vasbeton, és az épszerk. vizsga. A két tanszék közösen ki­dolgozna három variánst. Mégpedig tegyük január ele­jére a vasbeton vizsgát, mint legelsőt, tíznapos szünettel követné az épszerk. vizsga, aztán a többi tanszékkel koor­dinálva szétosztani levegő­sen a többi vizsgát. A máso­dik változat szerint a vasbe­ton vizsga lenne január vé­gén és előtte tíz nappal az épszerk és előtte a többiek. Ä harmadik változat január közepére teszi a két vizsgát, és köré szétosztva a többit. Ehhez azonban tényleg igen sokoldalú és minden tekintet­ben összehangolt munka szük­séges. Viszont mindenképpen megéri. Egyelőre megpróbál­juk keresztülvinni, hogy a harmadéves építész évfolyam tavaszi vizsgaidőszaka így bo­nyolódjon. Szeretnénk azonban a hall­gatók véleményét is hallani, és szívesen helyt adunk a lap hasábjain ellene vagy mellette a hozzászólásoknak. — seszták — ::»"zEmelni kell a hallgatói párttagok számát Logarlécverseny Az 1969. évi pártépitési fel­adatokról értekezett múlt év végén, egyetemünk párttag hallgatóinak csoportja. Bár ez a csoport nem volt nagy — mintegy ötven-natvan J-> V tA’ ú r-f f nrr ,/5? 71 sze — az értekezlet igen tartalmas volt. Thermsz Vil­mos elvtárs, a BMS pártbi­zottságának szervező tit­kára bevezetőjében több fon­tos megállapítás között ki­emelte, hogy a hallgatói párt­építés egyetemünkön lénye­gében évek óta slagnál. Igaz ugyan, hogy évente mintegy ötven új hallgatói párttag­gal gyarapodik az egyetemi pártszervezet, de általában ugyanennyi az egyetemről tá­vozó végzett párttaghallga­tók létszáma is. Ezt a stagnálást jobb szer­vezéssel, hatékonyabb agitá- cióval, a párttag oktatók és a szakmailag, ideológiailag és politikailag fejlett hallgatók jobb emberi és elvtársi kap­csolatainak szorgalmazásával a jövőben- meg kell szüntetni, és fokozatosan emelni kell a hallgatói párttagok potenciális létszámát. Thernesz elvtárs hangsúlyozta, hogy ez a célki­tűzés semmiképpen sem te­kinthető öncélúnak, nem csu­pán a mennyiség növeléséről van szó. Az egyetem fiatal kommu­nistáira egyre több olyan fel­adat vár már itt az intézmény­nél is, amelyet csak a párt el­kötelezett, szervezett és fegyel­mezett keretei közt lehet ered­ményesen megoldani. A cél: kommunista mérnökök képzé­se egyetemünkön. Ennek érde­kében — főként az utóbbi A közelmúltban rendezték a gépészmérnöki kar hagyomá­nyos logarlécversenyét. A gé­pészkarnak ez a hagyománya még Pattantyús professzor idejéből származik, és mint a neve is jelzi, teljesen a logar­léc körül forog. Magát a versenyt megelőzi egy általános, mindenkire kö­telező zárthelyi. Az itt né­gyes és ötös eredményt elért diákok vehetnek részt a ki­tüntető versenyben. A korai kezdés és a ke­mény decemberi hideg elle­nére, a jelzett napon reggel hét óra tizenöt perckor a 155 versenyre jogosultból 115-en álltak a logarlécverseny rajt­jához. A verseny végeredmé­nyében maga a kar dékánja jutalmazta a győzteseket. Ti­zenegy helyezett kapott jutal­mat. A kiemelkedők mellett az abszolút kiváló eredményt produkált Krisztiin Péter nyerte el az első, Sebestyén CSENDÉLET' (Hüse Mária V. éves fotója) években, a két egyetem egye­sülése, az oktatási reform és az új gazdaságpolitika beve­zetése óta — meggyorsult és bonyolultabbá vált az egyete­men az oktatói munka. A ka­kintetben átszervezték, beve­zették az osztályfőnöki rend­szert, és még számtalan vo­natkozásban változtattak az egyetemi kereteken. Az új helyzethez fel kell nőni a pártmunka területén is, és ezért a hallgatói párttagokra, a jövő mérnökeinek öntudato- sabb, áldozatvállalóbb részére is több tennivaló vár. Pártunk mindig forradalmi párt volt, mondotta Thernesz elvtárs, így az eddigi eredmé­nyek továbbfejlesztése, az új és hasznos dolgok megszilár­dítása, újabb kezdeményezé­sek szintén elsősorban a kom­munisták kötelességéhez tar­toznak. A konzervativizmus el­leni harc ne csak jelszó le­gyen, át kell azt vinni a gya­korlatba nap mint nap, az ok­tatási és dolgozói területen is. Elengedhetetlen ez a munka és harc ahhoz, hogy egyete­münkön a hazánkban egy helyre koncentrált, legnagyobb tudományos potenciált teljes mélységében mozgósítani tud­juk. Sok tennivalót vállaltak és sok vár még fiatal kommunis­táinkra a társadalmi munka területén is. Példaként emlí­tette meg itt Thernesz elvtárs a Tolna megyei gyulai terme­lőszövetkezetet, amelyet az egyetem kommunistái hat év­vel ezelőtt vettek át, igen le­gyengült állapotban, gyámolí- tásra, és ma már az ország legeredményesebb, műszakilag legjobban felszerelt szövetke­zetei között láthatjuk. A fej­lesztés útja ezen a területen: a Budapesti Műszaki Egyetem már azzal a tervvel foglalko­zik, hogy egész Tolna megyét átveszi patronálásra. Számtalan tennivaló vár hallgatói párttagjainkra a párt nevelési funkciójának realizá­lása terén is. Figyelemmel kell kísérni a szaktárgyait világné­zetileg is megalapozott és ní­vós oktatását (metodikai vo­natkozásban például): segíteni a társadalomtudományi tan­székek feladatait; sajátos mó­don támogatni a kommunista oktatók nevelőmunkáját min­den területen. Az értekezlet sok hasznos hozzászólás, kiegészítő javas­lat után jó hangulatban, az új feladatok megoldására való felkészülés jegyében zárult. — cs — I i KOPPÁNY ATTILA RAJZA András pedig a második he lyet. Az eseményre következi számunkban visszatérünk.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék