A Jövő Mérnöke, 1969 (16. évfolyam, 1-35. szám)
1969-10-18 / 28. szám
* A CÍMBEN SZEREPLŐ mágikus betűk ne ijesszenek meg senkit. Az Oy a részvénytársaság finn rövidítése, a cég neve utána Ab pedig ugyanaz svédül. A svéd ugyanis „skandináv világnyelv”, s így második hivatalos nyelve Finnországnak is. Itt, északon minden tekintetben a svédeké a vezető szerep. Most azonban nem erről, hanem nyári munkahelyemről, a Strömberg villamosgép- és készülékgyárról szeretnék beszámolni. (Strömberg egyébként egy olyan műszaki úttörő volt Skandináviában, mint nálunk például Ganz.) A konszern gyárai közül ez az 1400 dolgozót foglalkoztató üzem Helsinki egyik külvárosában, Pitäjänmäkiben működik. Pitäjänmäkiben számos gyár üzemel, mégis egész másképp néz ki ez a városrész, mint a mi többnyire kormos és szűk ipari negyedeink. Reggelente például a buszmegállótól a gyárkapuig egy kedves kis erdősávon sétáltam keresztül. A gyárépület falai örökzölddel vannak befuttatva, az udvaron pedig egy jókora park található kényelmes padokkal, zöld gyeppel, és nyíló rózsákkal. MAGA A GYÁR egyébként egyedi gyártással foglalkozik, s így természetesen nemigen különbözik a mi hasonló profilú üzemeinktől. Legfeljebb tágasabb és tisztább, mint az EVIG-gyárak itt Pesten. Egy hónapot a próbateremben, egy hónapot az egyik szerelőrészlegben dolgoztam. Az utóbbiban például többek között dolgoztunk egy villanyvonat kapcsoló és vezérlő berentdezésén. A finn vasutak részére TAVAK, ERDŐK, SZAUNÁK 3. Oy Strömberg Ab készülő mozdony szekrényeibe svéd tirisztorokat, svájci megszakítókat, angol gyártmányú vezetékeket építettünk be, többnyire svéd, angol és amerikai szerszámokkal. És nem ez az egyetlen eset, ahol a finn ipar tevékenysége az importált alkatrészek összeszerelésére korlátozódik. Nem véletlenül írtam az előbb azt, hogy a finn gyár sok mindenben hasonlít a magyarhoz. Itt is van kapun belüli munkannélküliség (igaz, itt a kapun kívül is van!), a nyári gyakorlaton levő diákkal itt sem törődik a kutya sem, viszont itt is jól össze lehet haverkodni a gyárbeli kollégákkal. AZTÁN PEDIG nemcsak nálunk dívik az íróasztal és a fehér köpeny beteges imádata. Sőt, a gyári ebédlőnek van egy kis különálló része, ahol valahogyan minden tisztább, elegánsabb, mint a nagy ebédlőben. Mi mindig a nagy teremben ebédeltünk, de egy idő után feltűnt, hogy abba a „különterembe” csak különösen jól öltözött emberkék és intenzíven kifestett ifjú lánykák járnak enni. Pár nap múlva megkérdeztem egyik haveromat, Seppót, miféle szokás ez? A fiú nem értette, miért problémázom ezen, és mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, kijelentette : — A mérnökök és az adminisztratív dolgozók nem ebédelnek együtt a kétkezi munkásokkal! Róta László Fotó: Jurisits János Következik: „Jesus lives saves”. Az első finn villanyvonat menetrend szerinti útvonalon. Egyébként alig párszáz méterre a gyártól. Az utcáról valahogyan így néz ki a gyárépület. De ha nem lenne rajta a felirat, nehéz lenne róla elhinni, hogy gyár. RAJCSÁNYI PÉTER: Egyetemistának lenni Nyugaton Franciaország III. Ha az előző alkalommal azt állítottuk, hogy Ausztria és különösen az NSZK felsőoktatási rendszere ma már konzervatívnak számít, akkor Franciaországban a felsőoktatási rendszer egyenesen a konzervativizmus fellegvára. Pedig a hagyományok ezt nem mindig indokolják. Hiszen nem egy francia törvény vallja, hogy a XIII. sz.(an a párizsi Universitas túlszárnyalta Bolognát és Oxfordot. Hét és fél évszázada a diákoké a Quartier Latin, s már a XIII. század végén 15 000 diákot számlálnak meg Párizsban. Ma már a párizsi egyetem túlnő a Quartier Latin határain, a Cité Universitaire a párizsi külső körutak ívén kívül épült meg, új egyetem van az Ady által megénekelt boulevard Saint-Michel végén és nemrég adtak át egy nagy épületkomplexumot a Bois de Bolougne peremén: ez a NATO katonai parancsnokságának volt palotája. Mindennek ellenére az iskolák világának centruma továbbra is a Sorbonne, és ha meg akarjuk érteni a francia felsőoktatás jelenlegi helyzetét, érdemes röviden a Sorbonne történetéről is szót ejteni. A Sorbonne elsősorban a teológia egyeteme, s mint ilyen minden korábbi korban reakciós szemléletű, oktatási alapelveit tekintve. A százéves háborúban a párizsi egyetem a burgundi fejedelmek oldalán áll. Jeanne d’Arc perében az egyetem küldi Cauchon püspököt a „boszorkány” elítélésére. A Sorbonne tanárai elkeseredett ellenségei voltak a protestantizmusnak, majd a XVIII. században a felvilágosult filozófusoknak. A Sorbonne ma Franciaország legnagyobb főiskolája, ahol a bölcsészeti és a természettudományi fakultás kapott helyet. Ha végigmegyünk az előcsarnokon és a „nagy tantermen”, a „grand amphitheatre”-en, melyet Chavannes híres festménye díszít (az Ékesszólás, Filozófia, Történelem, Fizika, stb. megszemélyesítőit csoportosítja), eljuthatunk a Sorbonne díszudvarára és egyéb folyosóira, melyek ma arról nevezetesek, hogy itt foglalnak helyet a tanteremből kiszorult diákok, hogy megafonon keresztül hallgathassák az előadásokat. Amíg napjainkban a Sorbonne diáktüntetéseiről híres, a College de France ma is megtartja korábbi szabadelvűségét, mellyel mindig a Sorbonne ellenfele volt. Itt ma már több mint negyven professzor tart előadásokat a szabadon toborzódó hallgatóságnak. Nem ritka az eset, hogy a Sorbonne-ra beiratkozott diák a College de France előadásait hallgatja. Mi is jeleníti a francia felsőoktatás fő problémáit? Elsősorban a túlzsúfoltság, aminek alapvető oka a rendelkezésre álló szűk egyetemi keretek mellett az, hogy általában minden érettségizettet felvesznek. 1966/67-ben kb. 9,5 millió diák tanult állami, 2 millió pedig magánjellegű középiskolában, főiskolán vagy egyetemen. A diáktiltakozások igen jelentős oka, hogy nagyfokú a munkanélküliség a diplomások körében is, tehát nincs biztosítva a végzettek elhelyezkedése. A tényleleges képzési idő általában meghaladja a hat évet, a diákoknak szinte semmi beleszólási joguk nincs az egyetem ügyeibe. Franciaországban a dolgozók gyermekeinek aránya az egyetemeken Európában .. .majdnem cok legalacsonyabb, mindössze 9,5%. A humán karokon általában gyorsabban növekszik a hallgatók létszáma, mint a természettudományos karokon. Ebben bizonyos mértékig az is közrejátszik, hogy a francia közvélemény nem sokra becsüli a mérnöki diplomát, illetve a műszaki oktatást. Ennek egyik alapja az, hogy Franciaországban 110 oktatási intézmény jogosult a „Dipl. Ing.” cím adományozására. Külön helyet foglalnak el az oktatás rendszerében a „nagy” főiskolák, melyek színvonala a középiskolás oktatáshoz képest olyan magas, hogy az érettségi után kétéves előkészületet követelnek meg a felveendő hallgatóktól. Az itt szükséges felvételi vizsga egyik részét olyan vizsgák alkotják, amelyeknek tárgya az érettségi második részénél valamivel gazdagabb természettudományos anyag, a másik részét pedig olyan műszaki jellegű vizsgák, amelyek letételéhez legalább kétéves speciális üzemi felkészülés szükséges. A felsőoktatás Franciaországban már közel három év óta újraértékelés és felülvizsgálat tárgya. Ennek a felülvizsgálatnak egyik jelentős állomása volt az 1960. nov. 11—13. között a normandiai Caenban lezajlott konferencia, melyen háromszáz szakember vett részt. Az eszmecsere résztvevői egyhangúan megállapították, hogy a francia egytemi rendszer lényegében nem változott a napóleoni idők óta (!!). A résztvevők 15 pontban foglalták össze követeléseiket és javaslataikat a reformot illetően (egyetemi autonómia, a létszám ne haladja meg a 10 000 főt, stb.) Hasonló vita zajlott le a párizsi Chaillot-palotában az építészképzésről, miközben a palotán kívül a diákok „4000 francia hallgató tiltakozik” címmel felhívást osztogattak, melyben nyíltan feltárták a francia felsőoktatás legégetőbb problémáit. A „reform” azután megszületett, de hogy mennyit ér, arra elegendő egyetlen példa is. A nemrég átadott egyetemi komplexumban, Vincennesban, ahol tízezer hallgató tanulna, nincs elegendő tanterem, laboratórium, a kollégiumi férőhelyek száma meg sem közelíti a szükségletet, 400 tanári hely vár betöltésre, de a minisztérium csak 50- et nevezett ki. Az egyetemi év Franciaországban csak október közepén kezdődik, de a diákszövetségek már most elhatározták, folytatják eddigi harcukat, hogy megjavítsák az egyetemi oktatás jelenlegi konzervatív rendszerét. (Folytatjuk) A caeni egyetem Legifjabb klubunk A szalagot elvágták. Dr. Turányi István dékán elvtárs átadta a hallgatóknak a legfiatalabb klubot a Mária utcában. Nem is a legfiatalabb. Megvolt már tavaly is, de hol volt ilyen szép és modern. A vajúdás időszaka mindössze négy hétig tartott. Ezalatt minden épkézláb hallgató a klubot építette. Legnagyobb viták a legjobban sikerült álmennyezet körül voltak. Elkészült, fölerősítették... és leszakadt. Csak az egész falat kellett újra meszelni emiatt. De most már biztos. Még a Meridian által előcsalogatott összes hangrezgéseket is kibírja. A textiltanszék varrta a fotelok huzatait. A hallgatók meszeltek, fúrtak, faragtak, lépcsőt gyalultak. Éjfél után eleinte felháborodott telefonok érkeztek a szomszéd lakóktól, de a munkalázt nem lehetett fékezni. Sem a jutalmat szétosztani, mert szó szerint az egész tagság között kellett volna az összeget kiporciózni. A nyitást műsoros est követte. Az igazat megvallva, az ilyen mondatokat szájbigygyesztés követi. „Műsoros est” .. .Pedig előbb csak a tenyerek mögé rejtett félcsöndes mosolyok jelezték, hogy a Vári Irodalmi Színpad remekel, később már felszabadult harsogás és nyílt közbetaps értékelte Cserna Csaba felszabadult komédiázásait. Szereti ön a látványosságot? És a táncot? Hódol a beatnek? A Meridian zenekar kielégíti igényeit. Szerelés: Fekete arcok, fekete kezek, kísértetiesen világító ruhák, könnycseppek, fluoreszkáló napok, holdak, háton, lábon és a gitáron. Ez igen. Csak tudnám, hogy csinálják? Bakonyi István klubvezető. — Megnyitottuk! Tudjuk, sok jó klub van az egyetemen is. A Kinizsi utca kissé a másik partra esik. Sajnos. Ezért nagyon kellett már itthon a Landler kollégiumában a klub. Sokszor nincs idő, vagy hangulat elmenni máshová. Itt lehet újságot olvasni, beszélgetni, alapszervi rendezvényeket tartani, vagy csak meginni egy kávét. Szombatonként tánc is van a Meridiánnál. (Egyetlen a közlekedési kar, amelyik saját zenekart mondhat a magáénak. Egész nyáron Kenesén játszottak, és nem is kis sikerrel.) A bejárati lépcsőnél Nógrádi Pál ötletes rajzai „A képesített házirend”. A belső dekoráció is „saját” munka. Tóth Andor képei. A rácsos álmennyezet megérte a kínlódást. Világossá és kellemesen alacsonnyá teszi összhatásában a helyiséget. Megépült az elmaradhatatlan bárpult is. Magas székecskéken isszák a sört és kávékat Ez a megnyitó nem véletlen esett október tizenegyedikére. Kollégiummá válásuk évfordulóját ünnepük a Mária utcaiak, és azt, hogy az egész harmadévfolyam ideköltözött hozzájuk. Igazán jól éreztük magunkat a legifjabb klubban, ha továbbra is így „üzemel” majd, mint a nyitáskor, érdemes lesz odajárni. — seszták. á — Az absztrakt mintás tapéta, ■ és pár néző alatta A Meridián „cintányérfejű” dobosa Az igazgatónőnek nagyon tetszik a műsor Fényképezte: Hevessy ANTHONY RALSTON: Bevezetés a numerikus analízisbe Az elektronikus számítógépek elterjedése az egész világon megnövelte a numerikus módszerek és az egész numerikus analízis iránti érdeklődést. Az utóbbi években egyre több olyan cikk és könyv jelent meg, amely számítási módszerekkel foglalkozik. Ezek között Ralston munkája egyike a legjobbaknak. Ez a mű azok számára készült, akik már foglalkoztak elektronikus számológépek programozásával, tanultak analízist és ismernek bizonyos numerikus módszereket. A könyv kimondottan a gépi számítástechnika aspektusából íródott. Egy-egy fejezetben ismerteti az interpolációelmélet elemeit, a numerikus differenciálást és integrálást, a közönséges differenciálegyenletekre vonatkozó kezdeti értékfeladatok megoldását, a legkisebb négyzetek módszerét, az egyenletes közelítések elméletét, a nemlineáris egyenletek megoldását és a lineáris algebra közelítő módszereit. Minden fejezet végén bőséges feladatanyag található. Ezek közt a gyakorló feladatokon kívül sok az olyan probléma, amelyek megoldásából legalább annyit tanulhat az olvasó, mint magából a szövegből. A példáik végeredményeit és a feladatok megoldását könnyítő útmutatásokat a szerző a könyv végén közli. A művet fejezetenként megadott irodalomjegyzék gazdagítja. Fenti művét a Műszaki Könyvkiadó jelentette meg. A JÖVŐ MÉRNÖKE. ál* 1