A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-05-23 / 19. szám
Petróczy Tamás Utcaseprők Négy utcaseprő sepert egy csomóban. December volt, 6 óra, még tűrhető csend, s arra kevesen jártak. A fákon a verebek mintha megdöglöttek volna. Sorrendet nem tudtam megállapítani közöttük, egyikük távolabb állt a másik háromtól, mint ők egymástól, de sem egymás mögé, sem egymás mellé nem kerültek. Az egyik balkezes volt, tehát jobb kézzel fogta a seprűnyél tövét, ballal a végét. Meggörnyedt munka közben és majdnem félköröket írt maga köré. A többi három jobbkezes volt és félig egyenesen, félig görnyedten karistolta szerszámával az aszfaltot. Szótlanok voltak. Soha nem vonták egy ütemre, vagy egy irányba seprűjüket. Soha nem egyszerre álltak meg, vagy kezdték újra a szemétlegyezést. Egyenként szabálytalan időközökben köhentettek, szívták meg orrukat, vagy dörzsölgették vörös füleiket. Egyik járókelő elmesélte, hogy VALAMELYIKÜK részeges, VALAMELYIKÜK nyáron kuglizni jár, VALAMELYIKÜK a fiát gyászolja, s VALAMELYIKÜKNEK szemüvege van, de ilyenkor nem viseli ... A ritmust és a szimmetriát kerestem együttlétükben, mikor váratlanul négy szelet kenyér potyogott az aszfaltra egy emeleti ablakból. Egyszerre emelték fel krákogó seprűiket s döntötték karjukba, hogy szabaddá tegyék kezeiket. Az első a markába lehelt, a harmadik a tenyerébe köpött, a negyedik maga elé, a csatornarácsra. A második azt suttogta: HESS! De a verebek mintha megdöglöttek volna. S akkor ütemtelenül megszólaltak a seprűk. Távolodva egy ideig még lépéseim között hallottam krákogásukat__1 ...... Lazányi István Malőr A rivaldafényben az aréna közepén döglődik az oroszlán a műsor nem szakadhat félbe meghalni kihozták a porondra a nézők nézik vajon ki követelhetné tőlük hogy felismerjék a játékon átütő gusztustalan valóságot Koppány Attila rajza: „Erdőrejtély” Papp Márió Tónusgyakorlat Zöld madarak szántják az eget surrogó árnyékuk menekül utánuk az őszben ónos esők súlya a nyelv alatt szürke darabos hallgatásához keres részeseket a világ Takács László szézrátétel Az este már fölénk borult. Hallgass tehát, s csöndben figyelj reám. Tudom, nehéz a dübbenő dobok s a bömbölő gitár extázisjárta hurkait ledobni. Mégis figyelj reám, s a hurkok meglazulván földrehullnak. Nagyon nehéz panaszkodó nyögésedet legyűrve fülelni a csöndet, Mégis figyelj reám. Ha egymagadban kóborolsz, s a kőkockákon kongnak lépteid, Nem esik nehezedre, hogy eljöjj. Így szólok most neked, figyelj tehát. Gyere árnyas fáim alá, pihenő székemhez. Ülj ide, szembe velem, S most arcod tárd ki a csöndnek. Ne szólj. Beszédnek ily estéken helye nincs. Talán benned sajog, halálról mégse szólj, nem illő most a félelem. Vágy is bizserget, s újabb vágyba űzne, mégis maradjon nyugton most Erosz, ne essen róla szó. Ne szólj, nyugodtan nézd szemem, hiszen barátom vagy, s kezed fogom. Ilyenkor régi dalt susogva jár a szél, s sziszegve új dalokba fog. Hallgasd, zenéje minden más varázsnál mélyebbről fakad, S mélyből buzogva újabb dalt fogan. Figyeld a szél lehelletét, Ugye hallod a víz suhogását. Hallod a szíved halk ütemét, És érzed, hogy szétárad a vér ereidben s újra visszatér. Te is, mint testét elvesztett hajós a véreddel suhansz ereid legmélyén. Figyeld a kitódulás, áramlás és megérkezés széltől hajtott vizekben ébredő csodáját. És érezd fáim alatt a mélyben száguldó szelet, s amit oly ritkán keresünk fel: a csöndet. Papp Márió Békülő a kés ketté vágta saját nyelét haragjában a kutyák megették láncaikat bokrokat hajtott a tehetetlenség a tetők szárnyat bontottak felrobbantak a fák mint időzített aknák ganajjal kezdték bombázni a földet a fecskék a pincék megteltek szúnyogok elől bujkáló békákkal néhány csecsemő hozott egy gólyát még alkonyat előtt három nap nyugodott le aztán mígnem teljesen világos lett és a politikát bérbe adták a szeretőknek Petróczy Tamás Takács László Szituációk A szemed égszín homályos tükör és nem ismerem meg magamat benne A szemed világoskék ólomkristály darabokra töri arcomat Nem tudom ki vagy nem tudom mikor születtél csak a szádra gondolok S te mondogatod, ha ... ha ... Ha egyszer szemhéjad eltemetné tükrömet azt hazudnám hogy meghaltál. PAPP MÁRIÓ versei Esztétika semmi sem zuhan át homlokodon s nem von aranyba ajándékul az ég alkonyodik csak nem lettél szegényebb ezzel csak egyszerűbb s jó ha tudod szebb is így !Könyörgés Ne tagadj meg ég legyél türelemmel tűzd el birtokomul azt a két métert amit megkísértek hadonászásommal kitölteni Németh György Elesettek szava Vad tánc ez az élet mások ricsaj-zenéjére a maga hangszerét használni nem engedik Borzad az ember a csördülő kövek hangjától a lapályos csattogó bivaly-lármától szörnyedve is ugrásra kész nem alszik mint a békén hagyott tej Fogát sem hogy recsegve tépje szét és zabálja meg elleneit Véres az ég alja a könyöklő sötétség kín-szaruja befed még minket de nem sokáig letépett láncunkkal verekedjük ki jogos igazunk A Művészeti mellékzet 3. szerzői: FEJÉR LÁSZÓL éves építőmérnök-hallgató JÁNOSSY PÉTER III. éves építészmérnökhallgató KEGYES JÓZSEF II. éves gépészmérnök - hallgató KESZEI JÓZSEF ATTILA IV. éves gépészhallgató KOPPÁNY ATTILA IV. éves építőmérnökhallgató LAZÁNYI ISTVÁN V. éves vegyészhallgató MÉHES BALÁZS III. éves építészmérnökhallgató NÉMETH GYÖRGY III. éves villamosmérnök-hallgató PAPP MÁRIO II. éves építőmérnökhallgató PETRÓCZY TAMÁS II. éves építészmérnökhallgató RABB PÉTER I. éves építőmérnök-hallgató RANKY ISTVÁN III. éves villamosmér- Jánossy Péter rajza: Szerkezet pusztában Koppány Attila grafikája Jövőtlenség Szikár fa hajlong ablakunk előtt. A szél ölelgeti. Heves kamaszként önmagát tüzelve csókot ad neki. Lombját babrálja, és forrón lihegve kérleli: szeretné látni meztelen s vágyát úgy tölteni. A szél nem sejti, kettejük jövője mily sivár, a másik megdúlt rongyait unottan hagyja már. Záporként hull a sok levél, haragtól sápadt mindegyik. S én fázósan elfordulok, mint dédanyám, ha vetkezik. Koppány Attila rézkarca: Növénytanulmány Rabb Péter verse És akkor elhatározták hogy emberek lesznek ezentúl mindig Tilos bemenni tilos kijönni fűrelépni lelépni a fűről padlóra köpni nem köpni lélegezni lélegzetet visszatartani neveim sími tilos a táblát leszedni a táblát egy szép napon (tévedésből) leszedték a táblaleszedegető vállalat beosztottjai 31 IhSé i