A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-03-14 / 10. szám
Tíz kérdés TDK-sokhoz Egyetemünkön sok tudományos diákkör működik. A közelgő IX. országos tudományos diákköri konferencia alkalmából elbeszélgettem öt TDK-ssal, akik kiemelkedő eredményeket értek el munkájukban. Először talán bemutatom őket és témájukat. Horányi Márta és Péter Tibor végzett hallgatók, akik a vegyiparban előforduló rövidhengeres szerkezetek hajlításelméletét dolgozták ki; Nagy Zsuzsa és Pataki Imre V. évesek, és a nyúlásmérés vegyipari készülékek nyomás alatti terében című munkát készítették; Váradi Sándor IV. éves, készülékek előállítása üvegszállal erősített műanyagokból problémán dolgozik. — A témákat ti választottátok ki, vagy a tanszék ajánlotta? Péter Tibor: — A témákat a tanszék írja ki, de e témák közül mi az érdeklődési körünknek megfelelőt választottuk. Váradi Sándor: — Én kicsit elkeseredtem, amikor megtudtam, hogy nincs műanyaggépész szak, de szerencsés véletlen folytán a tanszék által kiírt TDK-témák között megtaláltam a kedvemre valót. — Tanulmányaitokban tudjátok-e hasznosítani témátokat, és ha igen, akkor öszefügg-e a választandó pályátokkal? Péter Tibor: — Mi már végeztünk, dolgozunk, ezért konkrét tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy munkahelyünkön hasonló jellegű számításokat nap mint nap végzünk. Nagy Zsuzsa: — A mechanikában már foglalkoztunk a nyúlásmérő bélyegekkel, de csak elméletben és a témák során nyílt lehetőség arra, hogy a gyakorlatban is megismerhessük. — Témátokhoz megkaptatok-e minden segítséget a tanszék részéről, mind szakirodalomban, mind laboratóriumhasználat terén stb? Pataki Imre: — Azt hiszem mindannyiunk nevében azt mondhatom, hogy a vegyipari gépek tanszék minden segítséget megad a TDK-munkához, mind a témavezetők, dr. Varga László docens, Puskás Kázmér adjunktus és Reuss Pál tanársegéd, mind a labor és a műhely összes dolgozója. Péter Tibor: — A tanszék könyvtára mindig nyitva állt előttünk. — A TDK-munka nem megy-e a tanulás rovására? Pataki Imre: — Én a saját esetemet mondanám el erre. Amikor TDK-snak jelentkeztem, akkor közepes voltam, most pedig négyes a tanulmányi eredményem. — Kaptatok valamilyen elismerést a munkátokért? Horányi Márta: — A kar pályadíjakat tűzött ki, ahol első díjat nyertünk, és így a dékán úrtól 900 forintot kaptunk. Nagy Zsuzsa: — Mi 800 forint jutalmat kaptunk. — Kapcsolatban álltok-e más TDK-kal az egyetemen belül, vagy más egyetemek diákkörével, akik hasonló témákon dolgoznak? Péter Tibor: — Külső egyetemek diákkörével sajnos nem állunk kapcsolatban, de a tanszéken belül igen — úgy, hogy a mi megkezdett munkánkat mások a kitűzött irányban folytatják és ezekkel a kollégákkal konzultálunk. Váradi Sándor: — Más tanszékeken működő TDK-val is megvan a kapcsolatom, a műszaki hőtan tanszéken dolgoznak barátaim, akik egyben csoporttársaim. A problémákat közvetlenül látom, és ők úgyszintén az enyéimet. — Sokat vádolják a műszakisokat, hogy „szakbarbárok”. Nektek, akik több műszaki jellegű munkát végeztek, marad-e időtök egyéb, nem műszaki kérdésekkel is foglalkozni? Nagy Zsuzsa: — Ha az embernek van más irányú érdeklődési köre, túlterheltsége ellenére is megtalálja a lehetőséget, hogy kikapcsolódjék, és más irányban szerezzen ismereteket. Horányi Márta: — Nálunk a TDK-munka különösebb időt nem vett el. Váradi Sándor: — A TDK-elfoglaltság önként vállalt munka. Minél több dologgal foglalkozik az ember, annál kevesebb ideje marad, de jó időbeosztással elérheti, hogy humán kérdésekkel is foglalkozzon. Én a TDK-munka mellett rendszeresen hallgatok ókori művészeti előadásokat. — Régebben a mérnökök nagyobb, átfogóbb problémák megoldásán fáradoztak. Mostanában kisebb-nagyobb részkérdések megoldása a feladatuk. Ti melyikkel foglalkoznátok inkább? Péter Tibor: — összesített problémák megoldása még nem volt feladatom, de azt hiszem, bármelyiket szívesen csinálnám. Váradi Sándor: — Szeretném átlátni a dolgokat, de tisztában vagyok azzal, hogy a részfeladatok megoldása segíti elő az egyes problémakörök teljes megoldását. — Mit tartotok a vegyipari gépészet területén a legégetőbb feladatnak? Pataki Imre: — Lépést tartani a vegyipar óriási fejlődésével. Váradi Sándor: — Saját területemről szólva, véleményem szerint a műanyagipart lényegesen gyorsabb ütemben kellene fejleszteni. — Terveitek? Horányi Márta: — Elkezdtünk egy, a TDK- munkához hasonló jellegű számítást, most ezt szeretnénk befejezni. Nagy Zsuzsa: — Először az olajiparban szeretnék elhelyezkedni, az ott szerzett gyakorlati ismeretek birtokában legszívesebben az oktató munkát vállalnám, mert ezt tekintem életem céljának. Pataki Imre: — Szintén az iparban szeretnék elhelyezkedni. De előbb a fő célom, a diplomamunkám sikeres befejezése. Váradi Sándor: — Engem elsősorban az elmélet érdekel, de mégis előbb az iparban szeretnék elhelyezkedni, hogy itt az egyetemen tanultakat gyakorlati ismeretekkel egészítsem ki. A TDK-sokkal folytatott beszélgetés után felkerestem dr. Varga László docenst, aki az alábbiakat mondta: — A tanszék oktatói örömmel veszik tudomásul, hogy a tudományos diákköri munka a hallgatóságnál nagyon termékeny talajra talált. Ez irányú kezdeményezéseink és tevékenységünk lényegében hármas célt szolgál. Szeretnénk a legjobb hallgatókat az egyetemi tananyagot meghaladó ismeretekkel is ellátni, továbbá, mint jó kapcsolatot a hatékony oktató-nevelő munka érdekében felhasználni, és végül a diákkörben elért eredményeket a tanszék tudományos munkájában is hasznosítani. Befejezésül megemlíteném, hogy a TDK-ban elért eredmények érzéseim szerint elsősorban a résztvevő hallgatók tudományos lelkesedésének és az új iránti igényüknek köszönhető. Végül legyen szabad e sorok írójának megemlíteni véleményét. Helyes, ha a TDK-munkát a KISZ is KISZ-munkaként értékeli és a diákkörök szervezésében támogatja a tanszékeket, így kialakulhat a tanszék és a hallgatóság között az az egészséges együttműködés, minek eredményeképpen megvalósulnak a célkitűzések, amelyekről dr. Varga László docens elvtárs beszélt. — mautner — TUDOD- E... hogy az R-klubnak mintegy 300 lemezből álló komolyzenei tára van, és a nap bármely szakában kiválaszthatsz a katalógusból lemezeket és helyben, HI-FI minőségben meg is hallgathatod? Délutáni összejöveteleinken kiváló szórakozást nyújthat a zenehallgatás. Ajánlunk nektek néhány olyan összeállítást, melyek érdekesen kapcsolódnak egymáshoz és a választást megkönnyítik. Versenyművek: Bach, V. Brandenburgi verseny, d-moll zongoraverseny; Mozart: C-dúr zongoraverseny; Bartók II. zongoraverseny. Két mise: Josquin des Pres: Missa „L’homme armé”; Sztravinszkij: Mise. Érdekes párosítások még: Pergolesi: Stabat Mater; Mozart: Jupiter szimfónia; Vagy: Liszt: Zsoltárok; Sztravinszkij: Zsoltárszimfónia. Bizonyára sokan vennétek fel komolyzenét magnószalagra, ezért minden héten szerdán és pénteken 3—5-ig lehetőséget adunk erre, sőt, a zenei klub egyes napjain (III. 13., IV. 3., IV. 10.), pénteken estéken a felmerülő zenei szakkérdésekre is választ kaphattak a zenei klub vezetőjétől, aki a felvételek kiválasztásában is segítségetekre lesz. — Azt mondták rá: giccs! EGY MŰVÉSZ TRAGÉDIÁJA Az országos TDK-mozgalom AZ ELSŐ TUDOMÁNYOS DIÁKKÖR 1952-ben — tehát 18 éve jött létre. A TDK- mozgalom azóta országos méretű lett. A korszerű oktatás folyamatában az extenzív oktatási, nevelési formák helyett egyre inkább az intenzív formák kerülnek előtérbe. Ezt látszik bizonyítani egyebek közt a kis csoportos oktatás terjedése, s ennek egyik tényezője a TDK növekedő szerepe is. A tudományos diákköri mozgalom jelenlegi arányait a puszta adatok érzékeltetik a legjobban. Ma Magyarország felsőoktatási intézményeiben több, mint 500 diákkör működik, a tagok száma mintegy 7000. A diákköri tagok aránya az egyes intézményekben: — tudományegyetemeken 18,9 százalék — orvostudományi egyetemen 15,2 százalék — műszaki egyetemeken 8,5 százalék — tanítóképzőkben 32,4 százalék — felsőfokú technikumokban 4,5 százalék A diákkörökben évente 2000 dolgozat készül. Diákköri konferenciát két évenként rendeznek, ezeken 1000 dolgozatot mutatnak be. Ami a különösen jól sikerült diákköri munkák publikálását illeti: egy évben körülbelül 100 dolgozat jelenik meg tudományos kiadványokban, folyóiratban. A nagyobb egyetemek KISZ-bizottságai — így egyetemünké is — külön kiadványokban jelentetik meg az arra érdemes hallgatói dolgozatokat... A KISZ kb egyetemi és főiskolai osztálya — visszatekintve a TDK-mozgalom eddig eltelt időszakára — megállapította: a tudományos diákkörök szerepe pozitív; jól segítik az oktató nevelő munkát; sokoldalúbbá teszik az egyetemi, főiskolai KISZ-tevékenységet. S megállapították az eredmények mellett azt is: melyek az országos mozgalom ma még le nem küzdött nehézségei. A diákkörök egyik hibája az egyoldalúság. Nem a megoldásra váró társadalmi, gazdasági problémák, hanem elsősorban az oktatók és hallgatók egyéni érdeklődése dönti el a dolgozatok témáját. A diákkörök tevékenysége a tanszék, az oktató tudományos tevékenységéhez kapcsolódik, s csak ritkán veszi figyelembe az adott terület igényeit. Feltétlenül leküzdésre vár a diákkörök jelentős részének dolgozat-centrikussága. Sok helyütt a diákkör évi munkájának eredményességét egyedül azon mérik, hány dolgozatot készítettek a szóbanforgó évben a kör tagjai. Sűrűn előfordul a kampányszerűen működő diákkör is: ezekben a diákköri élet nem rendszeres. Folyamatos, kiegyensúlyozott tevékenység helyett a konferenciák idején fellendül a munka, s utána ismét ellaposodik. — Rendszerint több potencia, szellemi energia van a diákköri tagokban, mint amennyit a kör kihasznál. — Sok diákkör küzd anyagi nehézségekkel, hiányoznak a kísérletek, stb. anyagi feltételei. — Nincs mindenütt megfelelő publikációs lehetőség. Országos viszonylatban 2000 tudományos diákköri dolgozatból százat tudnak publikálni. — S végül gyakran tapasztalhatjuk a TDK-munka nem elegendő megbecsülését, esetenként az elismerés teljes hiányát. AZ ORSZÁGOS TDK-MOZGALOM fejlődésének útján tehát az első feladatok az előbb felsorolt problémákból következnek. Meg kell szüntetni mihamarább az egyoldalú jelleget. A TDK legyen kollektíva, alkotóműhely, ahol a hallgató elsajátíthatja mindazokat a készségeket, melyekre az egyetem elvégzése után szüksége lesz. A tudományos diákköri munka kapcsolódjék szorosan az egyetemen folyó szakemberképzéshez, s oldjon meg egy-egy népgazdaságilag is fontos kérdést. A jövőben feltétlenül erősödnie kell a TDK ifjúsági, öntevékeny jellegének, kollektivitásának; folyamatossá kell tenni mindenütt a TDK-munkát, megszüntetni a kampány jelleget. A helyenként fellelhető öncélúság, elzártság helyett a TDK szélesítése belső, egyetemen belüli, s külső intézetekkel, gyárakkal, termelőszövetkezetekkel létesítendő kapcsolatait. Itt jegyzem meg: az MTESZ MOTESZ egyetért a hallgatók részvételével a szakmai szervezetek munkájában, s felajánlotta segítségét a dolgozatok publikálásában; az MTA körülbelül 150—180 hallgatót kíván foglalkoztatni intézeteiben, — természetesen a legkiválóbbakat; a TIT és a Társadalomtudományi Intézet is hajlandónak mutatkozik arra, hogy bevonja a TDK-s hallgatókat munkájába. S valamenynyi nagyobb intézmény, gyár, vállalat érdeklődést mutat a forradalmi ifjúsági napok keretében lezajló IX. Országos Tudományos Diákköri Kongresszus iránt. A KONGRESSZUSON 8 tudományág diákkörei mutatják be, s vitatják meg munkáikat. — A társadalomtudományi szekció Pécsett; — A természettudományi Szegeden; — A jogtudományi, a műszaki, a marxizmus—leninizmus és közgazdaságtudományi az orvostudományi szekció Budapesten ; — A kémiai és vegyészeti Veszprémben; — Az agrárintézményeké Debrecenben. Végül néhány érdekesség a kongresszusról. Első ízben szerepelnek az egyetemek mellett a felsőfokú technikumok is az országos TDK-demonstráción. Első alkalom a TDK-kongresszus magyarországi történetében, hogy idegen nyelvű előadást is hallhatunk. (A szocialista országok és Finnország delegációjának dolgozatait és azok vitáit.) A kongresszusra érkezett külföldi delegáció részvételével konferenciát tartanak majd, melynek témája: „Az egyetemi hallgató szerepe az egyetemi életben”. Orosz Júlia A V/2-es épület liftjei A V/2-es épület liftkezelői két csoportra oszlanak. Az egyik csoportba tartozik „Vilmárkiszné” — ha jól értettem a nevét — a másikba az öszszes többi. Ha Vilmárkiszné a soros és valaki fel akar menni a lifttel, egyedül, mondjuk a hetedik emeletre, akkor bizony várnia kell, amíg jön még valaki, mert egyedül nem viszi fel. Lehet, hogy van olyan szabály, hogy a lift csak akkor indul, ha megfelelő számú ember van benne, akkor neki van igaza, ha viszont nincs, akkor ezzel az eljárással sok késést okozott már másoknak. Mindenesetre a többi lift kezelői szerencsére nem követi a példáját. Másik alkalommal feljött egy lábsérülést szenvedett hallgatóért a hetedik emeletre. Mivel ketten voltunk, (nekem is fájt a lábam, kezelés alatt állok emiatt) én is be akartam szállni a liftbe, de a fent emlegetett kezelőnő nem engedte meg, arra hivatkozva, hogy hallgatókat nem szállíthat lefelé. Ez valószínűleg így van. Tehát valószínűleg szabály szerint járt el, mégis azt hiszem túlzás amit csinál. Nem tudom, ki az illetékes ilyen ügyekben, de mivel gondolom más villamoskari hallgatónak is van hasonló észrevétele, meg kellene nézni ezt az ügyet. És azt, hogy egyáltalán emelhető-e kifogás a fentiek alapján. De én azt hiszem, igen. — Co — — Nézd csak, Jenci, milyen klassz schnittet belőle, csináltam REGINA 1970 Méhes Balázs rajza