A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)
1970-02-14 / 6. szám
77 Hinned kell, hogy a fiad visszatér (EGGYEL KEVESEBBEN...) A történet igaz, hősei nem költött személyek. Emlékükkel áldozunk azoknak, akik már nem érhették meg a felszabadulást. © 1945 februárját írták. Napsütéses, de azért hideg vasárnap délután. Az utcákon senkit sem lehetett látni, a város teljesen megbénult. Élet csupán a pincékben volt. Az emberek örök optimizmusa azt diktálta, hogy hamarosan véget ér a halálfélelemmel teli pincében kuksolás, a becsapódó bombák félelmet keltő vijjogásának hallgatása. A reménykedők 45 tavaszától várták a döntő fordulatot. S akik rendületlenül hittek, azokat igazolta a történelem. Szerencsére ... A kályhában duruzsolt a tűz, az ablakon sütött be a nap. Ha kinézett az ember, a hófehér havon mint a kristály csillogott vissza a napsugár. Balogh Tamás nagyon belefeledkezhetett a levélírásba, mert észre sem vette, hogy elszaladt az idő. A századparancsnok meg is jegyezte: — Hát nincs jó dolguk itt? Azt csinálhatnak, amit akarnak! Kell ennél több? A századparancsnok vasárnap délelőtt is bejárt a laktanyába. Ilyenkor ellenőrizni jött. Ja, a tekintély mi mindenre nem képes! Nagy hatása van! A jópofáskodó megjegyzést erőltetett derültség követte. Senki sem válaszolt, de az általános mozgásból, meg a felhúzott szájszélekből következtetni lehetett, hogy az elfásult katonák jobb helyet is el tudnak maguknak képzelni. — 3-as őrhely, 3-as váltás alázatosan jelentem, hogy szolgálati időm alatt különös esemény nem történt! — Úr, az őrhelyre lépés, indulj! — Az őrhelyet átadtam! — Az őrhelyet átvettem! Három óra is elmúlt már. Megtörtént az utolsó őrhely átadása. Csendesen, szinte észrevétlenül telt el ez a huszonnégy óra. Harsány vezényszó. Gyors sorakozó. Megalakult a hármas oszlop, majd újabb vezényszó következett: — Régi őrség vigyázz! Irány a körlet, lépés, indulj! Kinyílt az ajtó. Kovács lépett be. Nem reagált a szokásos évődésekre. Kissé riadt hangon mondta: — Veres Jóska meghalt... — Ne hülyéskedj, az ilyesmi nem vicc! — Agyonlőtte magát! — Ennél hülyébbet nem tudtál kitalálni? — Kint fekszik a raktárban. Nézzétek meg, ha nem hiszitek! Mindannyiukat meglepte ez a pár mondat. Egyikük sem hitt neki, s azonkívül is ostoba dolognak tartották viselkedését. Tamás folytatta a levélírást, s igyekezett nem gondolni többet az esetre. Amint a végére ért, valami balsejtelem kezdte gyötörni, bár képtelen dolognak tartotta, hogy akivel tegnap még beszélt, az ma agyonlője magát. Nem nyugodott a gondolattól. Kiment a folyosóra. A folyosót a körlettel öszszekötő helyiségen keresztülhaladva, szokatlanul furcsa zaj ütötte meg a fülét. Mielőtt azonban jelentőséget tulajdoníthatott volna neki, már le is nyomta a kilincset. A folyosón nagy volt a sürgés-forgás ... A JÖVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felelős szerkesztő: JECSAI ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalatudapest VIIT., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség Budapest XI., Műegyetem rkp. 5. Telefon: 452—565 Terjeszti az egyetem KISZ- és Szikra Lapnyomda, Budapest Megmerevedve állt meg az ajtóban, szorította a kilincst. Még ekkor sem hitte el, hogy mindez igaz. De gondolkodni nem volt ideje. Hirtelen betuszkolták az ajtón. A folyosóra senki sem mehetett ki. Szédülten ballagott vissza a körletbe. Leült egy padra, s csak nagysokára tudott megszólalni. — Gyerekek, Veres Jóska meghalt! Jóskát jóformán alig ismerte. Azok közé a srácok közé tartozott, akikkel csupán köszönőviszonyban volt. Nagynéha ha összefutottak, akkor is csak pár szót váltottak. A folyosón teljes volt a zűrzavar. Kis és nagy rendfokozatú elöljárók tömege szaladgált le s föl. Hol a telefont kapták fel, hol pedig a folyosóra ki-kilépő katonákat parancsolták vissza. Egyikőjük sem tudta pontosan voltaképp mi is történt. A századparancsnok futólépésben érkezett. Bizonyára őt csak most értesítették. Délelőtt mondott szavaira biztos nem emlékszik. Elfelejtette ... Gyorsan jelentkezett az ügyeletes tisztnél. Rögtönzött kihallgatást tartottak. A raktárost rángatták ide-oda. Faggatták, kérdezték, de nem volt képes válaszolni. A körlet ajtaján a századparancsnok és a zászlóaljparancsnok lépett be. — Katonák! — kezdte a rögtönzött gyűlést a századparancsnok. Mint, bizonyára maguk is tudják, egy társuk ma életét vesztette. Bármily megrázó is ez az esemény, senkit se próbáljon a lázítás útjára vezetni, mert éppen ez az eset bizonyítja, hogy a legkisebb fokú lázítás is milyen következményekkel járhat. Sajnos, saját bőrükön kellett megtanulniuk, hogy mit jelent, ha nem tartják be maradéktalanul a szabályzat által meghatározott és általunk megkövetelt pontokat. Ez az eset mindenkit ösztönözzön arra, hogy legjobb tudásával harcoljon az utolsó pillanatig. A háborút meg kell nyernünk! Ezzel átadta a szót a zászlóaljparancsnoknak, aki a lehetőséget felhasználva mindenki figyelmét felhívta, hogy a laktanyán belül történtek a katonai titoktartás fogalmába esnek, s így büntetés tárgyát képezi minden olyan értesítés vagy adat, amely ennek az ügynek kapcsán laktanyán kívülre jut. — Azért, mert meghalt egy társuk, nem jogosítja fel magát ott hátul, hogy dohányozzon, ha elöljáró van a körletben! Ki engedte meg? Jelentés rapiden! — Alázatosan jelentem, senki! — Ezek a fegyelmezetlenségek vezetnek aztán az ilyen esetekhez. Veres Józsefnek sem volt semmi köze a fegyverhez. Mégis hozzányúlt! Fegyelmezetlen volt, ezt ne feledjék el! A gyűlésnek vége lett. Tamás döbbenten állt fel. Meghalt egy bajtárs, és akkor az a legfontosabb, hogy valaki dohányzik az utolsó sorban! Hideg, kemény, érzelem nélküli szavak! Mintha egy emberélet semmit sem számítana. Veres Jóska a századhoz tartozott. Legalább fejet kellene hajtani... — Alázatosan jelentem, nem tudom hogyan történhetett meg. Véletlenül sült el! Egyikünk sem akarta. Higgyék el, igazat mondok. Nem értem, hogyan fordulhatott elő. A lőszert mindenki leadta. Veres Jóska is. Pontosan megszámoltam, mind megvolt. Senki sem volt a raktárban. A ládában rendezgettem a lőszereket, háttal az ajtónak. Ezért nem láthattam, amikor bejött. Egyenesen odatarthatott felém, mert mire megfordultam, már a lőszeresládánál állt. Pillanat alatt kivette az őrmester úr töltött szolgálati pisztolyát. Játszadozni kezdett vele, nézegette, forgatta. Azonnal utánakaptam, de kifelé indult. Beértem, s ki akartam venni a kezéből, de ő nem engedte. Dulakodás kezdődött, s ekkor sült el. Veres Jóska elesett, én pedig a fegyverből azonnal kivettem a tárat, s a lőszeresládába dobtam. Így történt. Még most sem tudnám megmondani, hogyan fordulhatott elő. — Az őrmester úr fegyvere a maga elbeszélése alapján töltött volt. A szabályzat szerint fegyvert tilos töltött állapotban tárolni. Nem így van? — Jelentem alásan. ő mindig töltve szokta tárolni a fegyverét... — Takaródóra felkészülni! — hallatszott az elentmondást nem tűrő vezényszó. A körletekben bevetették az ágyakat, készülődtek a mosakodáshoz. Az őrmester észrevétlenül lépett be az ajtón. A rangidős tisztes azonnal vezényelt: — Vigyázz! Fürkésző, hibát kereső tekintettel, kezét maga mellett lóbálva, gyors, apró léptekkel járkált le, s föl. — Hogyan kell rendet csinálni a körletben? Kellemetlen lenne maguk számára, ha öreg katona létükre most kezdeném megtanítani magukat erre! Ne akarják, hogy a bevonulás utáni állapotokat vezessük be újra! Azért, mert történt egy haláleset, még kisöpörhetnének! Sétája közben vagy hat ülőkét felrúgott, rajta a ruhákkal. Azok lustán elnyúltak az olajos padlón. — Ha még egyszer ilyen állapotokat találok, a szobaparancsnokot fogom felelősségre vonni. Megfenyítem! Érti? Hajnalban fogom az egész körletet felkelteni és mindenki söpörni fog, rangjára vagy beosztására való tekintet nélkül. Mindenki! A katonák gyűlölettel vegyes megvetést éreztek iránta. Az ő töltött pisztolya sült el Veres Jóska kezében. Még van pofája oktatgatni?! — Az őrmester úr fegyvere a maga elbeszélése alapján töltve volt. A szabályzat szerint tilos töltött állapotban tárolni. Nem így van? — Jelentem alásan, ő mindig töltve szokta tárolni a fegyverét... — Az összes ügyeletes 10 perc múlva jelentkezzen az ügyeletes tisztnél! Létszámjelentés! Vége! Megszokott telefon volt ez mindig, kb. 5—10 perccel takarodó után. Az ügyeletes tiszt a beérkezett adatok alapján állította össze mindennap a laktanya harckészültségi állapotát. Az írnok rutinmozdulattal adta össze a különböző oszlopokba beírt számokat és automatikusan írta a végére: 93. Nagyot ásítva indult a körlet felé, majd félútról hirtelen visszafordult. Újra tollat vett a kezébe és áthúzta a hármast. Kettest írt föléje ... © 1945 februárját írták. Napsütéses, de azért hideg vasárnap délután. Az utcákon senkit sem lehetett látni, a város teljesen megbénult. Élet csupán a pincékben volt. Az emberek örök optimizmusa azt diktálta, hogy hamarosan véget ér a halálfélelemmel teli pincékben kuksolás, a becsapódó bombák félelmet keltő vijjogásának hallgatása. A reménykedők 45 tavaszától várták a döntő fordulatot. S akik rendületlenül hittek, azokat igazolta a történelem. Szerencsére ... Koltay Gábor ?! VáRKLuB - előzetes NÉHÁNY SZÓ KOMOLYZENÉRŐL, JAZZRÓL A hagyománynak megfelelően idén tavasszal is hallhatunk majd a vári kollégiumban néhány szép komolyzenei hangversenyt. Igen, a hagyománynak megfelelően. Hisz, a vári kollégiumban már három éve rendszeresen rendeznek komolyzenei hangversenyeket, hangverseny-sorozatokat. Egy-egy ilyen hangverseny után mindig értékes zenei élménnyel távozhatott a hallgatóközönség. Ez érthető is, a vári rendezőség mindig gondoskodott érdekes, változatos zenei program összeállításáról, rendszeresen hallhattuk kedvenc zeneműveinket itt a Várban is rangos előadóművészektől. Nagyon szeretem ezeknek a vári koncerteknek a bensőséges hangulatát. A viszonylag kisebb létszámú, de annál lelkesebb közönség és az előadóművészek között itt sokszor egész szoros kapcsolat, kontaktus alakul ki. Néha mármár a házi muzsikálás különlegesen bensőséges hangulatát élvezhettük. Szeretném, ha ezek a koncertek mind több egyetemista, kollégista számára jelentenének igazi zenei élményt. Sajnos, be kell vallanunk, hogy ezek a sokszor nagyon szép hangversenyek, azért korántsem örvendenek olyan népszerűségnek, mint egy-egy beatkoncert. Nem, nem a beatkoncertek népszerűségét irigylem, hisz’ én is itt vagyok a Várban minden Illés- és Echohangversenyen, és nagyon szeretek táncolni. Nagyon szép és nagyon jó, hogy már az első taktusok után felismerjük Illésék és Varennaiék egy-egy jó számát. De ama bizonyos mérnöki műveltségünkhöz, zenei műveltségünkhöz ez nagyon-nagyon kevés. Az idei tavasszal komolyzenei összeállítás is érdekesnek ígérkezik. Március 15-én a Madrigál Kórus hangversenyét hallhatjuk. Már ősszel is szép sikerrel mutatkoztak be a kollégiumban, most az egyik Vivaldi oratórium hazai ősbemutatójának lehetünk tanúi. Április 19-én Mező László gordonkaművész hangversenye ígér különleges zenei csemegét. (Mező László nemzetközileg is elismert, rangos előadóművész, több hazai és nemzetközi versenyen nyert díjat: 57- ben a párizsi Pablo Casalsversenyen „Mention honorable”, 63-ban a budapesti Casals-versenyen első díjat kapott.) Végül, május 17-én a Tátrai Vonósnégyest hallhatjuk, akiket igazán nem kell már bemutatni. ★ A vári kollégiumban ősszel került megrendezésre az első jazzhangverseny-sorozat. Kovács József főrendező ígéretéhez híven, ez a sorozat is folytatódik tavasszal. Március 29-én három fiatal jazzénekest hallhatunk: Kása Zsuzsát, Papp Mártát és Miklósi Pétert. Mindhárman tavaly végeztek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazztanszakán, kitűnő eredménnyel. Ezt, remélem, hangversenyük során a vári közönségnek is bebizonyítják majd. A vári jazz-összeállítás is változatos lesz, február 22-én a Pege quartettől hallhatunk majd modern jazzt, április 26-án pedig Benkóéktól dixiland-muzsikát. Benkóék már ősszel is nagyon változatos, nagyszerű programmal mutatkoztak be a Várban. Remélem, a tavaszi Benkó hangverseny is ugyanolyan hangulatos, jókedvű lesz, mint az őszi, és majd mind a hallgató mind a táncoló közönség kitűnően szórakozik. A komolyzenei hangversenyek vasárnap ,esténként fél nyolc órakor kezdődnek, míg a jazzkoncerteket vasárnap este hat órától hallhatjuk. Belépés klubtagoknak és kollégistáknak (plusz egy fővel) ingyenes. —ig- Az R-klub — egyetemünk minden látogatónak először megmutatott látványossága és büszkesége —, mint eddig, ebben a félévben is ötletes, színes programmal várja a hallgatókat. A klub vezetői a régi, bevált formák mellett új klubok, körök létrehozását is tervezik. A zenei program változatosabb lesz, mint az előző időkben: egész nap a komoly zene kedvelőinek rendelkezésére áll majd a zeneterem, mintegy 250 lemezzel; hetenként kétezer (szerdán és pénteken 3—5-ig) alkalom nyílik komoly zenei felvételek készítésére, melyhez az R-szaktanácsadással is szolgál; továbbra is működik a nagy sikerű Zenei Klub, amely a barokk kor zenéjétől a mai magyar , Petrovicsig, Kurtágig a zenetörténet számos érdekes állomásával foglalkozik majd. Ebben a félévben is hallhatjuk a Zenei Klub vendégeként Földes Imre zenetörténészt. Filmprogram: a Klubmozi 7 alkalommal ál majd kisfilmösszeállítással a közönség elé. Szerepelnek műsorán — többek között — Sára Sándor, Szabó István olyan nagy sikerű filmjei is, mint a Vízkereszt, vagy az annak idején sok vitát kiváltó Variációk egy témára. A Filmesztétikai Klub gazdája Csányi Miklós, a Balázs Béla stúdió egyik tehetséges rendezője. ízelítő a klub témáiból: A dokumentumtól a műalkotásig; Művészet a művészetről; Formaépítés—formabontás. A fentieken kívül filmklub, művész-mozi, és diatár is várja az érdeklődőket. A Képzőművészeti klub ebben a félévben főként modern témákkal foglalkozik majd, egyebek közt plakátművészettel és Kondor Béla rézkarcaival ... S ami még ehhez a témához tartozik: itt, az R-klubban van az egyetlen olyan kiállítóhely, ahol csak az egyetem hallgatóinak műveit állítják ki. (Előkészületben Fülöp Ilona, Méhes Balázs kiállítása, s itt láthatók majd a Műegyetemi Művészeti Napok díjnyertes művei is.) A Sci-fi klubban korunk tudományos életének olyan izgalmas kérdéseiről esik majd szó, mint például a számítógép-zene ... Tervezik a klub vezetői vasárnapi irodalmi délutánok rendezését. Ebben a félévben is lehetőség nyílik majd arra, hogy 4—5 tankör közösen táncos rendezvényt tartson. Az R-bulikon a tánc mellett vidám momentumok, trükkfilmek, klubjátékok, népszerű komikusok fellépése is szerepelnek. Állandóan van az R-ben újságolvasó, rádióhallgatás, s végül, de nem utolsósorban diákbüfé, mely az eddigi zsíros kenyér mellett más,, más, olcsó és jóízű diákeledelt is kínál majd. A jövőben az R-klubbeli kulturális eseményekről lapunk hasábjain rendszeresen számot adunk. — Orosz — Fiatal művészek bemutatója A budapesti művészek közkedvelt találkozóhelye — a Fészek Klub — nem tartozik a legnagyobb fővárosi kiállí■ tótermek közé, azonban falai között időről időre megrendezett kiállítások valóságos csemegének számítanak a képzőművészettel foglalkozó és az érdeklődők körében. Ilyen kiállítás volt a múlt év végén a Nagy-Balogh János évforduló kapcsán fiatal művészek alkotásaiból összeállított bemutató. Most januárban Illés Árpád festőművész legújabb képeiről rendeztek egy kis kamarakiállítást. Illés Árpádot a nagyközönség, még a nagy tárlatokat rendszeresen látogatók nagy része is jóformán alig ismert, pedig már régóta kiállító művész. Első bemutatkozása 1933-ban történt Keszthelyen, miután befejezte tanulmányait Rudnay Gyulánál a Képzőművészeti Főiskolán. Azóta több kiállításon találkozhatott képeivel a látogató. 1967—68- ban több nyugat-németországi galériában is bemutatta műveit. „ Rendkívül érdekes, gazdag színvilágú kompozíciói nagy belső feszültséget tükröznek. A „Könyörgés” címet viselő kép szinte egy hatalmas kiállítás minden kegyetlenség ellen. Ugyancsak tükröződik mindaz a fájdalom a „Tajgetosz” című képen, amely az emberiség e szomorú, kegyetlen sziklájához fűződik. Illés Árpád képeinek többségén azonban — a kiállított 21 mű nagy részén is, derűs optimizmus tükröződik. — A csodálatos élénksárga színű „Nap”, a „Hétköznap”, a „Palást” gazdag színészetétele szinte a nézőt is jókedvre hangolja. Mindazok, akik megtekintették a kiállítást a mai magyar festészet egy igen érdekes területére nyertek betekintést. Talán egy kicsit nagyobb nyilvánosságot is megérdemelt volna ez a kiállítás. Reméljük, hogy hamarosan nagyobb közönség előtt is találkozhatunk Illés Árpád műveivel és a művész eléri a hosszú évek munkájával kiérdemelt méltó elismerést és megbecsülést. Baum László II. év. építőin.