A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-02-14 / 6. szám

77 Hinned kell, hogy a fiad visszatér (EGGYEL KEVESEBBEN...) A történet igaz, hősei nem köl­tött személyek. Emlékükkel áldo­zunk azoknak, akik már nem ér­hették meg a felszabadulást. © 1945 februárját írták. Nap­sütéses, de azért hideg vasár­nap délután. Az utc­ákon sen­kit sem lehetett látni, a város teljesen megbénult. Élet csu­pán a pincékben volt. Az em­berek örök optimizmusa azt diktálta, hogy hamarosan vé­get ér a halálfélelemmel teli pincében kuksolás, a becsapó­dó bombák félelmet keltő vij­jogásának hallgatása. A re­ménykedők 45 tavaszától vár­ták a döntő fordulatot. S akik rendületlenül hittek, azokat igazolta a történelem. Sze­rencsére ... A kályhában duruzsolt a tűz, az ablakon sütött be a nap. Ha kinézett az ember, a hófehér havon mint a kristály csillogott vissza a napsugár. Balogh Tamás nagyon belefe­ledkezhetett a levélírásba, mert észre sem vette, hogy elszaladt az idő. A századpa­rancsnok meg is jegyezte: — Hát nincs jó dolguk itt? Azt csinálhatnak, amit akar­nak! Kell ennél több? A századparancsnok vasár­nap délelőtt is bejárt a lak­tanyába. Ilyenkor ellenőrizni jött. Ja, a tekintély mi min­denre nem képes! Nagy ha­tása van! A jópofáskodó megjegyzést erőltetett derültség követte. Senki sem válaszolt, de az általános mozgásból, meg a felhúzott szájszélekből követ­keztetni lehetett, hogy az el­fásult katonák jobb helyet is el tudnak maguknak kép­zelni. — 3-as őrhely, 3-as váltás alázatosan jelentem, hogy szolgálati időm alatt különös esemény nem történt! — Úr, az őrhelyre lépés, in­dulj! — Az őrhelyet átadtam! — Az őrhelyet átvettem! Három óra is elmúlt már. Megtörtént az utolsó őrhely átadása. Csendesen, szinte ész­revétlenül telt el ez a hu­szonnégy óra. Harsány ve­zényszó. Gyors sorakozó. Megalakult a hármas oszlop, majd újabb vezényszó követ­kezett: — Régi őrség vigyázz! Irány a körlet, lépés, indulj! Kinyílt az ajtó. Kovács lé­pett be. Nem reagált a szo­kásos évődésekre. Kissé riadt hangon mondta: — Veres Jóska meghalt.­.. — Ne hülyéskedj, az ilyes­mi nem vicc! — Agyonlőtte magát! — Ennél hülyébbet nem tudtál kitalálni? — Kint fekszik a raktárban. Nézzétek meg, ha nem hi­szitek! Mindannyiukat meglepte ez a pár mondat. Egyikük sem hitt neki, s azonkívül is os­toba dolognak tartották vi­selkedését. Tamás folytatta a levélírást, s igyekezett nem gondolni többet az esetre. Amint a végére ért, valami balsejtelem kezdte gyötörni, bár képtelen dolognak tartot­ta, hogy akivel tegnap még beszélt, az ma agyonlője ma­gát. Nem nyugodott a gon­dolattól. Kiment a folyosóra. A folyosót a körlettel ösz­­szekötő helyiségen keresztül­haladva, szokatlanul furcsa zaj ütötte meg a fülét. Mi­előtt azonban jelentőséget tu­lajdoníthatott volna neki, már le is nyomta a kilincset. A folyosón nagy volt a sür­gés-forgás ... A JÖVŐ MÉRNÖKE A Budapesti Műszaki Egyetem lapja Felelős szerkesztő: JECSAI ANDOR Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat­udapest VIIT., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség B­udapest XI., Műegyetem rkp. 5. Telefon: 452—565 Terjeszti az egyetem KISZ- és Szikra Lapnyomda, Budapest Megmerevedve állt meg az ajtóban, szorította a kilincst. Még ekkor sem hitte el, hogy mindez igaz. De gondolkodni nem volt ideje. Hirtelen be­tuszkolták az ajtón. A folyosó­ra senki sem mehetett ki. Szédülten ballagott vissza a körletbe. Leült egy padra, s csak nagysokára tudott meg­szólalni. — Gyerekek, Veres Jóska meghalt! Jóskát jóformán alig ismer­te. Azok közé a srácok közé tartozott, akikkel csupán kö­szönőviszonyban volt. Nagy­­néha ha összefutottak, akkor is csak pár szót váltottak. A folyosón teljes volt a zűrzavar. Kis és nagy rend­fokozatú elöljárók tömege szaladgált le s föl. Hol a te­lefont kapták fel, hol pedig a folyosóra ki-kilépő katonákat parancsolták vissza. Egyikő­jük sem tudta pontosan vol­taképp mi is történt. A századparancsnok futó­lépésben érkezett. Bizonyára őt csak most értesítették. Dél­előtt mondott szavaira biz­tos nem emlékszik. Elfelej­tette ... Gyorsan jelentkezett az ügyeletes tisztnél. Rögtönzött kihallgatást tartottak. A rak­tárost rángatták ide-oda. Fag­gatták, kérdezték, de nem volt képes válaszolni. A körlet ajtaján a század­­parancsnok és a zászlóalj­parancsnok lépett be. — Katonák! — kezdte a rögtönzött gyűlést a század­parancsnok. Mint, bizonyára maguk is tudják, egy társuk ma életét vesztette. Bármily megrázó is ez az esemény, senkit se próbáljon a lázítás útjára vezetni, mert éppen ez az eset bizonyítja, hogy a leg­kisebb fokú lázítás is milyen következményekkel járhat. Sajnos, saját bőrükön kellett megtanulniuk, hogy mit je­lent, ha nem tartják be ma­radéktalanul a szabályzat ál­tal meghatározott és általunk megkövetelt pontokat. Ez az eset mindenkit ösztönözzön arra, hogy legjobb tudásával harcoljon az utolsó pillana­tig. A háborút meg kell nyer­nünk! Ezzel átadta a szót a zász­lóaljparancsnoknak, aki a le­hetőséget felhasználva min­denki figyelmét felhívta, hogy a laktanyán belül történtek a katonai titoktartás fogalmá­ba esnek, s így büntetés tár­gyát képezi minden olyan ér­tesítés vagy adat, amely en­nek az ügynek kapcsán lakta­nyán kívülre jut. — Azért, mert meghalt egy társuk, nem jogosítja fel ma­gát ott hátul, hogy dohányoz­zon, ha elöljáró van a kör­letben! Ki engedte meg? Je­lentés rapiden! — Alázatosan jelentem, sen­ki! — Ezek a fegyelmezetlensé­gek vezetnek aztán az ilyen esetekhez. Veres Józsefnek sem volt semmi köze a fegy­verhez. Mégis hozzányúlt! Fe­gyelmezetlen volt, ezt ne fe­ledjék el! A gyűlésnek vége lett. Ta­más döbbenten állt fel. Meg­halt egy bajtárs, és akkor az a legfontosabb, hogy valaki dohányzik az utolsó sorban! Hideg, kemény, érzelem nél­küli szavak! Mintha egy em­berélet semmit sem számí­tana. Veres Jóska a századhoz tartozott. Legalább fejet kel­lene hajtani...­ — Alázatosan jelentem, nem tudom hogyan történhetett meg. Véletlenül sült el! Egyi­künk sem akarta. Higgyék el, igazat mondok. Nem értem, hogyan fordulhatott elő. A lőszert mindenki leadta. Ve­res Jóska is. Pontosan meg­számoltam, mind megvolt. Senki sem volt a raktárban. A ládában rendezgettem a lőszereket, háttal az ajtónak. Ezért nem láthattam, amikor bejött. Egyenesen odatartha­tott felém, mert mire megfor­dultam, már a lőszeresládánál állt. Pillanat alatt kivette az őrmester úr töltött szolgálati pisztolyát. Játszadozni kezdett vele, nézegette, forgatta. Azon­nal utánakaptam, de kifelé indult. Beértem, s ki akartam venni a kezéből, de ő nem engedte. Dulakodás kezdődött, s ekkor sült el. Veres Jóska el­esett, én pedig a fegyverből azonnal kivettem a tárat, s a lőszeresládába dobtam. Így történt. Még most sem tud­nám megmondani, hogyan fordulhatott elő. — Az őrmester úr fegyvere a maga elbeszélése alapján töltött volt. A szabályzat sze­rint fegyvert tilos töltött ál­lapotban tárolni. Nem így van? — Jelentem alásan. ő min­dig töltve szokta tárolni a fegyverét...­ ­ — Takaródóra felkészülni! — hallatszott az elentmon­­dást nem tűrő vezényszó. A körletekben bevetették az ágyakat, készülődtek a mosa­kodáshoz. Az őrmester ész­revétlenül lépett be az ajtón. A rangidős tisztes azonnal ve­zényelt: — Vigyázz! Fürkésző, hibát kereső te­kintettel, kezét maga mellett lóbálva, gyors, apró léptekkel járkált le, s föl. — Hogyan kell rendet csi­nálni a körletben? Kellemet­len lenne maguk számára, ha öreg katona létükre most kezdeném megtanítani magu­kat erre! Ne akarják, hogy a bevonulás utáni állapotokat vezessük be újra! Azért, mert történt egy haláleset, még ki­söpörhetnének! Sétája közben vagy hat ülő­két felrúgott, rajta a ruhák­kal. Azok lustán elnyúltak az olajos padlón. — Ha még egyszer ilyen ál­lapotokat találok, a szobapa­rancsnokot fogom felelősségre vonni. Megfenyítem! Érti? Hajnalban fogom az egész körletet felkelteni és min­denki söpörni fog, rangjára vagy beosztására való tekin­tet nélkül. Mindenki! A katonák gyűlölettel vegyes megvetést éreztek iránta. Az ő töltött pisztolya sült el Ve­res Jóska kezében. Még van pofája oktatgatni?! — Az őrmester úr fegyve­re a maga elbeszélése alap­ján töltve volt. A szabályzat szerint tilos töltött állapot­ban tárolni. Nem így van? — Jelentem alásan, ő min­dig töltve szokta tárolni a fegyverét... — Az összes ügyeletes 10 perc múlva jelentkezzen az ügyeletes tisztnél! Létszám­jelentés! Vége! Megszokott telefon volt ez mindig, kb. 5—10 perccel ta­karodó után. Az ügyeletes tiszt a beérkezett adatok alapján állította össze min­dennap a laktanya harcké­szültségi állapotát. Az írnok rutinmozdulattal adta össze a különböző osz­lopokba beírt számokat és au­tomatikusan írta a végére: 93. Nagyot ásítva indult a körlet felé, majd félútról hirtelen visszafordult. Újra tollat vett a kezébe és áthúz­ta a hármast. Kettest írt fö­léje ... © 1945 februárját írták. Nap­sütéses, de azért hideg vasár­nap délután. Az utcákon sen­kit sem lehetett látni, a vá­ros teljesen megbénult. Élet csupán a pincékben volt. Az emberek örök optimizmusa azt diktálta, hogy hamaro­san véget ér a halálfélelem­mel teli pincékben kukso­lás, a becsapódó bombák félelmet keltő vijjogásának hallgatása. A reménykedők 45 tavaszától várták a döntő fordulatot. S akik rendület­lenül hittek, azokat igazolta a történelem. Szerencsére ... Koltay Gábor ?! V­áRKLuB - előzetes NÉHÁNY SZÓ KOMOLYZENÉRŐL, JAZZRÓL A hagyománynak megfele­lően idén tavasszal is hallha­tunk majd a vári kollégium­ban néhány szép komolyzenei hangversenyt. Igen, a hagyo­mánynak megfelelően. Hisz, a vári kollégiumban már három éve rendszeresen rendeznek komolyzenei hangversenyeket, hangverseny-sorozatokat. Egy-egy ilyen hangverseny után mindig értékes zenei él­ménnyel távozhatott a hallga­tóközönség. Ez érthető is, a vári rendezőség mindig gon­doskodott érdekes, változatos zenei program összeállításáról, rendszeresen hallhattuk ked­venc zeneműveinket itt a Vár­ban is rangos előadóművé­szektől. Nagyon szeretem ezeknek a vári koncerteknek a bensősé­ges hangulatát. A viszonylag kisebb létszámú, de annál lel­kesebb közönség és az előadó­­művészek között itt sokszor egész szoros kapcsolat, kon­­taktus alakul ki. Néha már­­már a házi muzsikálás külön­legesen bensőséges hangulatát élvezhettük. Szeretném, ha ezek a kon­certek mind több egyetemista, kollégista számára jelentené­nek igazi zenei élményt. Saj­nos, be kell vallanunk, hogy ezek a sokszor nagyon szép hangversenyek, azért koránt­sem örvendenek olyan népsze­rűségnek, mint egy-egy beat­­koncert. Nem, nem a beat­­koncertek népszerűségét irigy­lem, hisz’ én is itt vagyok a Várban minden Illés- és Echo­­hangversenyen, és nagyon szeretek táncolni. Nagyon szép és nagyon jó, hogy már az első taktusok után felismerjük Il­­lésék és Varennaiék egy-egy jó számát. De ama bizonyos mérnöki műveltségünkhöz, ze­nei műveltségünkhöz ez na­­gyon-nagyon kevés. Az idei tavasszal komolyze­nei összeállítás is érdekesnek ígérkezik. Március 15-én a Madrigál Kórus hangversenyét hallhatjuk. Már ősszel is szép sikerrel mutatkoztak be a kol­légiumban, most az egyik Vi­valdi oratórium hazai ősbemu­tatójának lehetünk tanúi. Áp­rilis 19-én Mező László gor­donkaművész hangversenye ígér különleges zenei cseme­gét. (Mező László nemzetközi­leg is elismert, rangos előadó­­művész, több hazai és nemzet­közi versenyen nyert díjat: 57- ben a párizsi Pablo Casals­­versenyen „Mention hono­rable”, 63-ban a budapesti Ca­sals-versenyen első díjat ka­pott.) Végül, május 17-én a Tátrai Vonósnégyest hallhat­juk, akiket igazán nem kell már bemutatni. ★ A vári kollégiumban ősszel került megrendezésre az első jazzhangverseny-sorozat. Ko­vács József főrendező ígére­téhez híven, ez a sorozat is folytatódik tavasszal. Március 29-én három fiatal jazzénekest hallhatunk: Kása Zsuzsát, Papp Mártát és Mik­lósi Pétert. Mindhárman ta­valy végeztek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazztanszakán, kitűnő ered­ménnyel. Ezt, remélem, hang­versenyük során a vári közön­ségnek is bebizonyítják majd. A vári jazz-összeállítás is változatos lesz, február 22-én a Pege quartettől hallhatunk majd modern jazzt, április 26-án pedig Benkóéktól dixi­­land-muzsikát. Benkóék már ősszel is nagyon változatos, nagyszerű programmal mutat­koztak be a Várban. Remélem, a tavaszi Benkó hangverseny is ugyanolyan hangulatos, jó­kedvű lesz, mint az őszi, és­­ majd mind a hallgató mind a táncoló közönség kitűnően szórakozik. A komolyzenei hangverse­nyek vasárnap ,esténként fél nyolc órakor kezdődnek, míg a jazzkoncerteket vasárnap este hat órától hallhatjuk. Be­lépés klubtagoknak és kollé­gistáknak (plusz egy fővel) in­gyenes. —­ig- Az R-klub — egyetemünk minden látogatónak először megmutatott látványossága és büszkesége —, mint­ eddig, eb­ben a félévben is ötletes, szí­nes programmal várja a hall­gatókat. A klub vezetői a régi, bevált formák mellett új klubok, körök létrehozását is tervezik. A zenei program változato­sabb lesz, mint az előző idők­ben: egész nap a komoly zene kedvelőinek rendelkezésére áll majd a zeneterem, mintegy 250 lemezzel; hetenként kétezer (szerdán és pénteken 3—5-ig) alkalom nyílik komoly zenei felvételek készítésére, mely­hez az R-szaktanácsadással is szolgál; továbbra is műkö­dik a nagy sikerű Zenei Klub, amely a barokk kor zenéjétől a mai magyar , Petrovicsig, Kurtágig a zenetörténet szá­mos érdekes állomásával fog­lalkozik majd. Ebben a félév­ben is hallhatjuk a Zenei Klub vendégeként Földes Imre zenetörténészt. Filmprogram: a Klubmozi 7 alkalommal ál majd kisfilm­­összeállítással a közönség elé. Szerepelnek műsorán — töb­bek között — Sára Sándor, Szabó István olyan nagy si­kerű filmjei is, mint a Vízke­reszt, vagy az annak idején sok vitát kiváltó Variációk egy témára. A Filmesztétikai Klub gazdája Csányi Miklós, a Balázs Béla stúdió egyik tehet­séges rendezője. ízelítő a klub témáiból: A dokumentumtól a műalkotásig; Művészet a mű­vészetről; Formaépítés—for­mabontás. A fentieken kívül filmklub, művész-mozi, és diatár is vár­ja az érdeklődőket. A Képzőművészeti klub eb­ben a félévben főként modern témákkal foglalkozik majd, egyebek közt plakátművészet­tel és Kondor Béla rézkarcai­val ... S ami még ehhez a té­mához tartozik: itt, az R-klub­­ban van az egyetlen olyan ki­állítóhely, ahol csak az egye­tem hallgatóinak műveit állít­ják ki. (Előkészületben Fülöp Ilona, Méhes Balázs kiállítá­sa, s itt láthatók majd a Mű­egyetemi Művészeti Napok díjnyertes művei is.) A Sci-fi klubban korunk tu­dományos életének olyan iz­galmas kérdéseiről esik majd szó, mint például a számító­gép-zene ... Tervezik a klub vezetői vasárnapi irodalmi délutánok rendezését. Ebben a félévben is lehetőség nyílik majd arra, hogy 4—5 tankör közösen tán­cos rendezvényt tartson. Az R-bulikon a tánc mellett vi­dám momentumok, trükkfil­­mek, klubjátékok, népszerű komikusok fellépése is szere­pelnek. Állandóan van az R-ben újságolvasó, rádióhallgatás, s végül, de nem utolsósorban diákbüfé, mely az eddigi zsí­ros kenyér mellett más,­, más, olcsó és jóízű diákeledelt is kínál majd. A jövőben az R-klubbeli kulturális eseményekről­­ la­punk hasábjain rendszeresen számot adunk. — Orosz — Fiatal művészek bemutatója A budapesti művészek köz­kedvelt találkozóhelye — a Fészek Klub — nem tartozik a legnagyobb fővárosi kiállí­­■ tótermek közé, azonban falai között időről időre megrende­zett kiállítások valóságos cse­megének számítanak a képző­­művészettel foglalkozó és az érdeklődők körében. Ilyen ki­állítás volt a múlt év végén a Nagy-Balogh János évfor­duló kapcsán fiatal művészek alkotásaiból összeállított be­mutató. Most januárban Illés Árpád festőművész legújabb képeiről rendeztek egy kis kama­rakiál­­lítást. Illés Árpádot a nagykö­zönség, még a nagy tárlatokat rendszeresen látogatók nagy része is jóformán alig ismert, pedig már régóta kiállító mű­vész. Első bemutatkozása 1933-ban történt Keszthelyen, miután befejezte tanulmá­nyait Rudnay Gyulánál a Kép­zőművészeti Főiskolán. Azóta több kiállításon találkozhatott képeivel a látogató. 1967—68- ban több nyugat-németországi galériában is bemutatta mű­veit. „ Rendkívül érdekes, gazdag színvilágú kompozíciói nagy belső feszültséget tükröznek. A „Könyörgés” címet viselő kép szinte egy hatalmas ki­állítás minden kegyetlenség ellen. Ugyancsak tükröződik mindaz a fájdalom a „Tajge­­tosz” című képen, amely az emberiség e szomorú, kegyet­len sziklájához fűződik. Illés Árpád képeinek több­ségén azonban — a kiállított 21 mű nagy részén is, derűs optimizmus tükröződik. — A csodálatos élénksárga színű „Nap”, a „Hétköznap”, a „Pa­lást” gazdag színészetétele szinte a nézőt is jókedvre hangolja. Mindazok, akik megtekin­tették a kiállítást a mai ma­gyar festészet egy igen érde­kes területére nyertek bete­kintést. Talán egy kicsit na­gyobb nyilvánosságot is meg­érdemelt volna ez a kiállítás. Reméljük, hogy hamarosan nagyobb közönség előtt is ta­lálkozhatunk Illés Árpád mű­veivel és a művész eléri a hosszú évek munkájával kiér­demelt méltó elismerést és megbecsülést. Baum László II. év. építőin.

Next