A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-05-23 / 19. szám

D­Í­J­K­I­Osz­T­A A „Jó tanuló — jó sportoló” mozgalom I. helyezettjének, Cser­mely József végzett gépészmérnöknek jutalmat ad át és gra­tulál a sikerhez dr. Fehér János rektorhelyettes (Fotó: Ladányi Gyuláné) Kiosztották a „jó tanuló jó sportoló" verseny díjait 16-án, szombaton tartották a díszteremben a „Jó tanuló , jó sportoló” verseny díjkiosztó ünnepségét. A díjat 1956-ban alapította a Rektori Tanács, s azóta éven­ként átadják az elfogadott pontérték táblázat szerint a legjobb eredményt elért hall­gatóknak. Idén 14. alkalommal rendezte meg a BME Taná­csa, a KISZ vb és a Testneve­lési Tanszék a hagyományos versenyt. Lochmayer György üdvözlő szavai után Kalmár László testnevelő tanár, a mozgalom felelőse, ismertette a verseny eredményét, majd dr. Fehér János rektorhelyettes átadta a díjakat a versenyzőknek és edzőiknek. Az 1968/69-es tanévben a férfiak és a nők egyéni verse­nyében 51 hallgató, a csapat­­versenyben 4 csapat, 12 hall­gatója vett részt. A férfiak versenyében az el­ső helyezett Csermely József gépészmérnök, evezős ver­senyző, aki az Európa-bajno­k­­ság második helyének kivívá­sával, és kiváló tanulmányi eredményével megvédte az előző évi Gépészmérnöki Kar elsőségét A második helyen Szeder­kényi József MAFC-asztalite­­niszező végzett. Egyetemig ta­nulmányait vörös diplomával végezte, és megnyerte az egyetemi és főiskolai bajnok­ságot. Harmadik helyezett Hegedűs­­András II. vill., tájékozódási futó (BEAC), negyedik Do­monkos Péter V. gépész vízi­labdázó (Vörös Meteor), ötödik Tátrai Ferenc V. vegyész, ka­jakozó (MTK). A nők egyéni versenyében első helyezett Kéri Judit II. villamosmérnök hallgató, eve­zős. Helyezését a Magyar Baj­nokság első helyének megszer­zésével és kiváló tanulmányi eredményével érte el. A második helyezett Koós I Éva negyedéves építészmérnök hallgató, sportlövő, az Orszá­gos Bajnokság megnyerésével és jó tanulmányi eredményé­vel. Harmadik helyezett Sinka Zsuzsa V. vili, kosárlabdázó (MAFC), negyedik Lali Beáta IT, vegy, atléta (BEAC), ötödik Kovács Magdolna, evezős­ (VM Csemege). A csapatversenyt Csermely József, Szederkényi József és Varga László gépészmérnökök nyerték. Az összetett kari verseny a következőképpen alakult: 1. Gépészmérnöki Kar; 2. Építészmérnöki Kar; 3. Villamosmérnöki Kar; 4. Vegyészmérnöki Kar; 5. Közlekedésmérnöki Kar; 6. Építőmérnöki Kar. A Gépészmérnöki Kar első helyével védője a KISZ vb és a Testnevelési Tanszék ván­dorzászlójának.­­ A győztesek nevében Cser­mely József, a férfi egyéni ver­seny első helyezettje mondott köszönetet tanárainak és tár­sainak, akik nélkül — mint mondotta — soha nem érte volna el ezt az eredményt. Majd Tóth Györgyi testne­velő tanár ismertette azok névsorát, akik a házibajnok­ságok során elért eredménye­ikért jutalmat kaptak. A ju­talmakat egyetemünk KISZ- titkára, Török Imre adta át. Csermely József az ünnep­ség után: — 1969-ben végeztem az áramlástani ágazaton. A Cse­pel Vas- és Fémművekben dolgozom. — Hogyan lehet ilyen nagy­szerű tanulmányt, és sport­eredményt elérni egyszerre? — Az a legfontosabb, hogy az ember jól ossza be az ide­jét. Én valahogy eltaláltam a helyes módszert.. — Miben áll ez a módszer? — Ezt nem tudom így meg­határozni, ez valahogyan ösz­tönösen történt... Minden­­es­etre azt tanácsolom azoknak, akik mindkét területen jó eredményt akarnak elérni: bátran vállalni kell a sporto­lással járó plusz munkát, mert ezzel az ember plusz erőt is nyer... O. J. Gépész-ballagás vidáman és komolyan Tizenötödikén, pénteken dél­után különös népség jelent meg a Münnich kollégium előtt, a környékbeli gyerekek leírha­tatlan örömére. Huszárok zsinóros mentében, papírmasé orrú bohóc, mélyen dekoltált spanyol donna, mar­cona gladiátor, tetőtől talpig tetovált indián... A Münnich ötödévesen jel­mezes felvonulással búcsúztak a diákévektől. A menetben ott vonult a fe­hér ruhás, szakácssipkás Men­zakirály. Egy apáca Fritz Kahn A szerelem iskolája című könyvét szorongatta a hóna alatt. Molnár Sanyi, a kollé­giumi senior-rendszer egyik oszlopa barna csuhás barátnak öltözött. Mellén fejesvonalzó pótolta a keresztet. (Úgy lát­szik, valóban mindenkinek megvan a maga keresztje.) Feltűnt a tömegben egy vörös csuklyás bakó is. (Az illető az öt év alatt bizonyára jó né­hány vizsgán Setét Lajosnak bizonyult.) Egy merész, újdon­sült mérnök fehér hálóingben jelent meg. A maskarák közt koldus is akadt. Folt hátán folt kabátján tábla lógott: „Szociális segélyt kérek.” Ket­ten táblát vittek ezzel a szö­veggel: „Aki tanul, az hülye; aki nem, az is marad.” Egy dúskeblű, erősen kifes­tett és feltűnően kacér ném­­berről csak hosszas szemlélő­dés után volt megállapítható, hogy az illető nem más, mint Azsóth Laci, az egyetemi lab­darúgás egyik erőssége... Az élen négy gyászhuszár vitte a koporsót, melyen ez állt: „Bit öt évet.” (A kopor­sóban fekvő „hulla” eg­ész dél­előtt négy gyertya közt, annak rendje és módja szerint felra­vatalozva feküdt a diákotthon halljában.) Időközben besötétedett, a felvonulók kezében kigyullad­tak a fáklyák, így kanyarodott vissza a menet a kollégium­hoz, ahol elégették a koporsó­ban fekvő „elhúnytat”, s a hamvak fölött vidám nótázás­ba kezdtek. Másnap délelőtt az aulában már sötét ruha, fehér ing, nyakkendő és lényegesen ün­nepélyesebb hangulat uralko­dott Tizenkettőkor kezdődött a ballagás, de a mamák, papák, közeli és távoli hozzátartozók már órákkal előbb ellepték az aulát. Zámbó Gábor szülei például Nagykanizsa környékéről jöt­tek, éjjel utaztak, s már haj­nali négykor Pesten voltak, hogy fiuk ballagását lássák. Reggel már ott ültek a még üres aulában. Zámbó néni ke­zében gyöngyvirág, a szemé­ben könnyek. — Nem örül Zámbó néni, hogy most már mérnök a fia? — Dehogynem, azért min­denki örül, ha már eredmé­nyét látja a munkájának ... Hát persze, az ember szomo­rú ugyan egy kicsit hogy így elmúltak az évek, de azért örül, hogy most már kész em­ber a „gyerek”. És meghatódik, mikor felhangzik a Gaudea­­mus igitur, az aulát ellepik a fiúk, lányok, s köztük az ő Gábor fia is... S az ember boldog, mikor hallja, hogy Varga dékán úr az­t mondja: „Önök hallgatók­ból kollégák lettek, s mi a munkánk gyümölcsét látjuk Önökben.. Varga dékán szavai után a hallgatók nevében Palásthy K. Béla negyedéves szólt a fiatal mérnökökhöz. Az ünnepeltek képviseletében Gulyás Mihály búcsúzott az egyetemtől, s út­­ravalóul Váci Mihály sorait ajánlotta társainak: „Nem elég jóra vágyni, a jót akarni kell! És nem elég akarni. De tenni, tenni kell! A jószándék kevés! Több kell: — az értelem! Mit ér a hűvös ész?! Több kell: — az érzelem!A­­ orosz —­ ! Egy spanyol donna A ballagok (Ladányi Gyuláné felvétele) Fücsök Ferenc felvételei Felhívás az árvízkárosultak megsegítésére A Budapesti Műszaki Egyetem párt-végrehajtó bizottsága május 21-én, csütörtökön, megtárgyalta az egyetem szakszer­vezeti intéző bizottságának és KISZ-bizottságának tájékozta­tását az árvízkárosultak megsegítésével kapcsolatban. A VB két határozatot hozott: 1. Maximálisan támogat minden olyan társadalmi akciót, amely a szakszervezeten és KISZ-szervezeten keresztül egyé­nileg segíti az elemi csapástól sújtott területek lakosságát; 2. Teljes mértékben támogat minden olyan lépést, amely­­lyel a Budapesti Műszaki Egyetem, mint intézmény siet az ár­vízkárosultak megsegítésére. Itt elsősorban építészeti, vízgazdálkodási, geodéziai, villa­mosítási stb... munkálatokról van szó. Az egyetem KISZ-szervezetének nyári munkaprogramja az egyre jobban szélesedő, országos segítő­ akcióhoz igazodik: a hallgatók zöme ott dolgozik majd, ahol a legégetőbb szük­ség van a helyreállítási munkára. A párt-végrehajtó bizottság, a szakszervezeti intéző bi­zottság és a KISZ vb kéri az egyetem állami vezetését, ok­tató és nem oktató dolgozóit, valamint hallgatóit, hogy anya­gi lehetőségeikhez mérten nyújtsanak maximális, gyors segít­séget a súlyos elemi csapást szenvedett területek lakosságá­­ nak.* A szakszervezet intéző bizottsága é­s a KISZ vb közli, hogy megalakult az árvízkárosultakat segélyező bizottság. El­nöke dr. Kilián József docens (22—19 mellék), tagjai: Farkas Lajos adjunktus (27—83), Hersinczky Lajosné, a nőbizottság elnöke (13—89), dr. Meisel Tibor docens (13—87), Molnár László hallgató (12—30 KISZ-bizottság), Tímár P. László ta­nársegéd, ugyancsak a KISZ részéről (27—44) és dr. Pőcze Já­nos osztályvezető (29—73). A bizottság péntek reggel már ülé­sezett, megbeszélte azokat a munkálatokat, melyeket az egye­tem mint intézmény vállal, s elindította az egyéni gyűjtési ak­ciót. A szakszervezet telexen beszélt Nyíregyházával, s ennek eredményeként rövidesen elindul néhány egyetemi autóbusz 60 nyíregyházi gyermekért, akiket szakszervezetünk két hétig üdültet majd. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­ARA: 60 FILLÉR 1970. MÁJUS 23. A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM­ — Dr. Bozsó László elvtárs a Magyar Rádió és Televízió párttitkára lett Lapunk múlt heti számában közöltük az egyetemi pártbi­zottság vezetésében bekövetke­zett személyi változásokat, melyekre dr. Bozsó László elv­társ felmentése folytán került sor. Most, az azóta lezajlott ese­mények után közölhetjük, hogy dr. Bozsó László elvtár­­sat 1970. május 16-án a Ma­gyar Rádió és Televízió párt­­bizottsága titkárrá választot­ta. Új munkahelyén jó egész­séget, további sok sikert és eredményes munkát kívánunk Bozsó elvtársnak.

Next