A Jövő Mérnöke, 1970 (17. évfolyam, 1-40. szám)

1970-09-26 / 29. szám

S­ZEPTEMBER Fotó: Lengyel József Vízgazdálkodási Főiskolai Kar - Köztudomású, hogy a felsőok­tatás területén az utóbbi évek során többféle intézménytípus alakult ki. A felsőfokú techni­kumok mellett megjelentek a műszaki főiskolák, ezek - a las­sanként ugyancsak műszaki fő­iskolákká alakuló felsőfokú technikumokkal együtt - rövi­­debb képzési idő alatt elsősor­ban gyakorlati mérnököket ne­velnek ki. Ez a célja az egye­temi ,,kétfokozatú" oktatásnak is, amelyet nálunk a vegyész­mérnöki kar már be is vezetett.­ ­ Természetes, hogy a felsőok­tatásban bekövetkezett változá­sok és a fejlődés szükségessé te­szi az intézmények közötti össz­hang megteremtését. Ennek ér­dekében történt, hogy a műve­lődési kormányzat átvette és szervezetileg a Budapesti Mű­szaki Egyetemhez kapcsolta a Bajai Vízgazdálkodási Műszaki Főiskolát. Műszaki egyetem és műszaki főiskola ilyen jellegű kapcsolatára már van példa, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Dunaújvárosi Ko­hászati Műszaki Főiskola között. A vízgazdálkodási főiskolai kar mind irányítás, mind fel­ügyelet szempontjából közvet­lenül a Műegyetem rektorának van alárendelve, a kar élén Czédli György igazgató áll A karon a következő szakok működnek: általános és mező­­gazdasági vízgazdálkodási szak, vízellátási és csatornázási szak, műszaki oktatói szak (utóbbi csak levelező tagozaton). Szer­vezeti egységek: alaptárgyi tan­szék, építési és gazdasági tan­szék, mezőgazdasági vízgazdál­kodási tanszék, társadalomtudo­mányi tanszék, vízellátási és csa­tornázási tanszék. A képzési idő a nappali tago­zaton 3 év. A tanulmányok be­fejezését követően sikeres ál­lamvizsgát tett hallgatók a vég­zettségük szakirányát feltüntető üzemmérnöki oklevelet kapnak. IOVO Világ proletárjai, egyesüljetek! MERKJOKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1970. SZEPTEMBER 26. nemzetközi diáknapok Hagyományt teremtettünk? Igen, és nagyon hasznos ha­gyomány. Miért? Mert eddig Magyarország egye­temein nem rendeztek diáknapo­kat. Külföldi egyetemeken elter­jedt az ilyen laza, konferencia jellegű összejövetel, aminek a célja többféle. Elsősorban vé­leménycsere, vita világnézeti kérdésekről, az egyetemi ifjú­ság helyzetéről, közéleti tevé-■ kenységükről. Ennyi a hivatalos része. A többi idő az ország­járásé, ismerkedésé, ami nem­csak bemutatkozás. Ez is kö­tetlen formája a vitának, véle­ménycserének. A mi egyetemünk hallgatóit is többször hívták már meg külföldi diáknapokra. Innen az ötlet és a KISZ-bizott­­ság indítványa: legyenek nem­zetközi diáknapok a BME-en. Az augusztus 14-i megnyitón a ha­zai társegyetemek képviselőin kívül helyet foglaltak a szovjet, finn, keletnémet, nyugatnémet, lengyel, bolgár, jugoszláv és cseh egyetemek képviselői is. A DÍVSZ képviseletében Mark Sydney vett részt az előadáso­kon és vitákon. Az első előadást dr. Berecz János elvtárs, a Külügyminiszté­rium pártbizottságának titkára tartotta Magyarország helyzete és külpolitikája címen. Vázolta Magyarország történelmi múlt­ját és helyzetét Közép-Európá­­ban, majd a felszabadulás utáni gazdasági viszonyok fejlődésé­ről beszélt. Beszélt az MSZMP vezető szerepéről és annak marxista-leninista politikájáról. Külpolitikánkkal kapcsolatban elmondotta, hogy nálunk békés építőmunka folyik és hazánk a világ haladó erőivel összefogva a béke nemzetköziségéért tevé­kenykedik. Mi elköteleztük ma­gunkat - mondotta - a szocia­lizmus és a társadalmi haladás mellett. Külpolitikánk aktív és kezdeményező. A magyar dip­lomácia különösen az európai béke és biztonság megszilárdí­tásáért folytatott diplomáciai te­vékenységben tűnt ki. Bará­taink, szövetségeseink számít­hatnak a Magyar Népköztársa­ságra a szocializmusért és a bé­kéért folyó világméretű küzde­lemben. Az előadás után Berecz elv­társ a hallgatók kérdéseire vála­szolt. Kanczler Gyula elvtárs elő­adását a ,,Tudományos-technikai forradalom és műszaki egyetemi képzés"-ről egyik előző szá­munkban ismertettük. Az elő­adásokat követően vasárnap ke­rült sor a szekcióvitákra, ame­lyeken igen sok érdekes véle­mény hangzott el. Az utolsó tanácskozási napon került sor Török Imrének, egye­temünk KISZ-titkárának előadá­sára ,,A KISZ munkája a Buda­pesti Műszaki Egyetemen" cím­mel. Ismertette egyetemünk múltját és hagyományait. A két egyetem egyesülésének szüksé­gességéről beszélt. Meghatároz­ta egyetemünk helyét a műszaki felsőoktatásban. A KISZ-szerve­­zetről: 6576 tagja van egyete­münkön. A nappali tagozatos hallgatók 93 százaléka. A KISZ konkrét feladatait taglalta: az ifjúság politikai nevelése, más­részt az ifjúság érdekeinek vé­delme. Ezután a BME KISZ-szer­­vezetének munkájáról beszélt. Konkrétan az egyetemen belül: a diákotthonok, kollégiumok ön­­kormányzata, a kultúr- és sport­munka irányítása, a TDK, a szo­ciális segélyek elosztása, a KISZ beleszólási joga az ösztöndíjel­osztásba. Érintette külföldi kap­csolatainkat, és ennek eredmé­nyeiről beszélt. Öt kérdésre tért ki beszéde végeztével, amiket a beszélgetések során a külföldi vendégek feltettek: Miért nincs politikamentes ifjúsági szervezet Magyarországon?­­ Azért, mert ilyen sehol sincs. Mondhatják ugyan szervezetek magukról, hogy politikamentesek, de ez nem igaz. A politikamentesség is egy magatartásforma. - Miért nincs más politikai szervezet is az ifjúsági mozgalomban? - Ná­lunk proletárdiktatúra van, egy­­pártrendszerrel. Mindenki, aki rendszerünkkel ellentétes politi­kát folytat, azt megakadályoz­zuk. Egységes célunk a szocia­lizmus építése, nincs értelme, hogy másik szervezet ugyan­azért a célért dolgozzon.­­ Miért egységes szervezet a KISZ? Miért nincs külön szervezete az egyetemistáknak?­­ Az előzőek­ből ezek következnek. Egységes cél, egységes elv, ezek megvaló­sítását egységes ifjúsági szerve­zet kell hogy szolgálja. - Bár nem nagy a KISZ-en kívüliek aránya, mégis hogy biztosított az egyetemen jogaik sérthetet­lensége? - Külön vannak vá­lasztva azok a jogok, amelyek­kel minden hallgató és azok, amelyekkel a KISZ mint a hall­gatók képviselője rendelkezik. - Miért van az, hogy a magyar diákvezetők enyhén kopaszodó ,,éltesebb" ifjak? — Ez nem tör­vényszerű. A fiziológiai adottsá­gai nem mindenkinek egyfor­mák. A magyar egyetemek első egy-két funkcionáriusa nem egyetemi hallgató, hanem már végzett ember. Nálunk nem hagyják abba tanulmányaikat a megválasztás idejére, vagy ad­dig el sem vállalják. Olyan han­gulat alakult ki nálunk, hogy aki nem végzi el időben az egyetemet, az szégyellni való ál­ ORSZ Augusztus 18., kedd. Látszó­lag nyugalmas reggeli a Stoczek­­ban. Csak látszólag. Félszem­mel nézzük, bekanyarodott-e már a nagy Ikarusz a kollégium elé? Fél kilenckor a nagy drapp kocsi beáll. Minden rendben, le­het készülődni. Megérkezik Györgyi, az idegenvezető, egyez­teti a programot, a vendégek felveszik a zsebpénzt, utolsó percben filmért szalad valaki. Beszállunk, elhelyezkedünk. Lauri, aki napokon belül min­denki rokonszenvét megnyerte, óvatosan helyet keres gyönyö­rű trombitájának. A vendégek, a hallgatók, akik egyetemünkről tolmácsolni jöttek, Barta György, Váczi István, Lóránt Péter a KISZ részéről. Tele a busz, indulhatunk. Első állomásunk Hort. Itt fo­gunk megnézni egy termelőszö­vetkezetet. Rövid közvélemény­kutatás: alig van, aki látott már életében téeszt. Nagyon fiatal ember fogad bennünket, akiről én az utolsó percig azt hiszem, hogy a KISZ-titkár, később ki­derül, hogy ő az elnök. Elnök? Ilyen fiatalon? Most már ér­tem, miért az a sok kedvez­mény, leleményesség, amivel a tagságot gazdagabbá lehet ten­ni. Taposunk a földeken át, közben záporoznak az adatok. Az elnök szerényen közepesnek ítéli szövetkezetüket, és megáll a toll a kezemben, mikor a havi átlagjövedelmet négyezer forint­ra mondja. Csupa fiatal dolgo­zik a paradicsomlé üzemben. In­nen viszik a hatvani konzerv­gyárba palackozni. A tsz össz­jövedelmének háromnegyedét ez adja. Megnézzük a modern, épülő sertésnevelőt. Majdnem minden gépesített, automata. Harmincmillió forintba fog ke­rülni, ebből az állam húszat adott. Sok a fiatal és nem is csoda. Megtalálja itt mindenki a számítását. Gondolom művelő­dési gondjaik sincsenek. Mikor keresztül jöttünk a falun, nagy, modern kultúrotthon uralta a főteret. Szakemberhiányuk sincs: hét mérnökük van, tíz technikusuk és háromszáz szak­munkásuk. Miután mindent megnéztünk és megkóstolgattuk a nyers pa­radicsomlét, becsöppentünk a mesébe. Egy nagy zöld mező közepén egyszer volt, hol nem volt, egy igazi öreg lovasfogat. Mellette ostorral egy öreg baju­szos bácsika. A fogat telis-tele hatalmas görögdinnyével. Lete­lepedtünk egy kis árok partjára és kezdődött a dinnyeorgia. Egy­másután vágták fel a dinnye­óriásokat. Aztán csak ettünk, et­tünk. Csörgött a piros lé lefelé a számon, és mire az utolsó fa­latot lenyeltem, jött a követke­ző adag. Micsoda látvány! Ül­nek egymás mellett: finn, nyu­gatnémet, szovjet, lengyel, cseh, bolgár és magyar, fülig dinnyé­sen. Fotó: Ebéd, búcsú, indulás. Irány Eger. Csöndes nézelődés. Min­denki tele van, és a táj is gyö­nyörű. Kapaszkodik az Ikarusz. Györgyi sorolja a látnivalókat nak jobbra-balra, amerre látni­való van. Eger. Kellemes, hűvös a vár­ban, megnézzük a végtelen ku­tat, szakállas ágyúk tömegét, a szurkosfazekakat. Aztán átme­gyünk a székesegyházba. A Szépasszony völgyében bor­kóstolás a vacsora után. Ha jól emlékszem, ötféle bort hordtak széjjel. Oldódik a hangulat. Jön a prímás. Ének. Válaszolnak rá a lengyelek, aztán a bolgárok. Lauri előássa a trombitát: variá­ciók, ki tudja milyen témára. Aztán köszöntök. Magyarul, oroszul, angolul. Énekelünk, egyetlen nemzetközi nyelv. Másnap kókadozva reggeli­zünk a Park ebédlőjében. Lau­­rit faggatom, hogy ízlik a reg­geli? Minden nagyon tetszik neki. - Tudod, sosem jártam még erre, és Finnországban csak el­képzeléseink voltak Magyaror­szágról. - És hogy változtak ezek az elképzelések? - Alapjaiban. Nagyon kedves embereket ismertem meg, na­gyon vendégszerető barátokat. - Tudod, hogy rokonok va­gyunk? - Hogyne. Iskoláskoromban több verset is tanultam Petőfitől, és elég szép számmal fordíta­nak is le finnre magyar irodal­mat. - Milyen alapvető különbsé­get látsz a mi ifjúsági szerve­zetünk és a tiétek között? - Van egy nagy különbség. Az, hogy ti magyarok nagy ál­lami támogatást kaptak a KISZ részére. Mi nem kapunk sem­mit. Csak kölcsönt az államtól. Ezen építettünk most Helsinki­ben egy nagy ifjúsági éttermet, uszodát. Ennek a bevételéből fe­dezzük kiadásainkat, és majd fi­zetjük vissza a kölcsönt. Célunk mindenesetre egyforma a tiétek­kel. Békét szeretnénk, nyugal­mas életet, ahol mindenki örül a virágoknak. Ezért is nagy lé­pésnek tartom, hogy Finnország javasolta, hogy az európai biz­tonsági értekezlet lebonyolításá­ra Helsinkiben kerüljön sor. - Vannak-e nálatok érzékelhe­tő osztálykülönbségek? (Folytatás a 7. oldalon) agyurason Az elnökség lapot. Ezért inkább a végzés után kerülnek KISZ-vezetői funkcióba. Török elv­társ beszé­de után hozzászólások és kér­dések hangzottak el, amikre vá­laszolt. A következő napokban a ven­dégek országjárásra indultak. / c

Next