A Jövő Mérnöke, 1973 (20. évfolyam, 1-40. szám)
1973-01-20 / 1. szám
SZAKSZERVEZETI si központi egységek alapszervének munkájáról A KÖZPONTI OKTATÁSI egységek szakszervezeti alapszerveihez a politikai gazdaságtan I. és II. tanszék, a filozófia tanszék, a tudományos szocializmus tanszék, az ipari üzemgazdaságtan tanszék, az építőipari és közlekedés-gazdaságtan tanszék, a pedagógiai intézet, a testnevelési tanszék, valamint — az 1972 decemberében történt átszervezés után — a nyelvi intézet tartozik. Az alapszervezet taglétszáma jelentős növekedést mutat. Jelenleg több mint 300 főre tehető, a szakszervezeti szervezettség szinte 100 százalékos. Az 1971. januári választó taggyűlés óta eltelt közel kétéves időszakban a folyó ügyek vitele és az érdekvédelmi feladatok következetes ellátása mellett nagyobb súlyt helyeztünk a szervező, politikai és nevelő jellegű feladatokra. Minden vezetői szinten gyakoroltuk jogkörünket, többek között javaslattevési, véleményezési és egyetértési jogainkat. Érdekvédelmi tevékenységünk során igyekeztünk egyesíteni az egyéni, a tanszéki és az összegyetemi érdekeket. Megfelelő együttműködést alakítottunk ki a párt- és állami tisztségviselőkkel és testületekkel. A szakszervezet képviselői rendszeresen vettek részt a tanszékek és tanszékcsoportok tanácsainak munkájában. Alapvető feladatunknak tekintettük a szakszervezeti tagok véleményének összegezését, a javaslattevést, a koncepciókkal és döntésekkel kapcsolatos állásfoglalást, majd a közösen meghatározott szakszervezeti és állami feladatok megvalósítására való szervezést és mozgósítást. EZEN A TÉREN az elmúlt időszakban alapszervezetünkben is éppúgy, mint egyetemi szinten, jelentős előrehaladás történt. Javult a szakszervezeti tagság tájékoztatása. Ehhez hozzájárult a bizalmi hálózat. A Jövő Mérnökében rendszeresebben megjelenő szakszervezeti vonatkozású anyagok és a szakszervezeti Tájékoztató. Alapszervünk az oktatók nagy részének biztosításával jelentősen hozzájárult az egyetemi világnézeti oktatómunka sikeréhez. Alapszervünk tagsága aktívan részt vett a társadalmi és politikai rendezvényeken. Igen eredményes volt alapszervezetünkben is a vietnami sebesültek megsegítésére indított gyűjtés. Általánosságban megállapítható, hogy a tagdíjak begyűjtése és a kapcsolódó nyilvántartási munka rendben folyik. A szakszervezeti tagok a tagdíjat pontosan fizetik, e tekintetben a bizalmik munkája igen jó. Jelentős tartós tagdíjelmaradás gyakorlatilag nem fordul elő. AZ ELMÚLT IdŐSZAKBAN IS részt vettünk a jövedelmi problémák tanulmányozásában, a bérfejlesztési és jutalmazási keretek felosztásának véleményezésében. Az 1970 elején végrehajtott bérrendezés nyomán bekövetkezett jelentős béremelkedés utáni időszakban alapszervezetünk területén tovább növekedtek a reálbérek a docenseknél, tanársegédeknél és a nem oktatóknál, de lényegében stagnáltak az egyetemi tanárok és adjunktusok reálbérei. Ez a helyzet csak részben magyarázható a különböző kategóriák összetételében bekövetkezett változásokkal. A reálkeresetek (összjövedelmek) jelentős emelkedést mutatnak az 1967— 70-es időszakban. Az ezt követő években azonban ez az emelkedés csak az egyetemi tanároknál és tanársegédeknél folytatódik. A többi kategóriánál stagnálás vagy visszaesés tapasztalható. Ezeket a tendenciákat szükséges figyelembe venni a jövőbeni jövedelempolitikai döntéseknél. Külön figyelmet kell fordítani a nyelv- és testnevelő tanárok bérproblémáinak tanulmányozására és megoldására. Az elmúlt időszakban a szakszervezet egyik leglényegesebb feladata az alapszervhez tartozó nődolgozók helyzetével kapcsolatos felmérés volt. Ezt követően az egyes tanszékeken és tanszékcsoportokban a szakszervezet képviselőinek bevonásával intézkedési terv készült. Bár már a felmérés sem mutatta azt, hogy tanszékeinken súlyos problémák lennének, mégis a jövő időszakban aktuálissá válik az intézkedési terv alapján eddig végzett munka értékelése. Az ifjúsági helyzetről végzett egyetemi felmérés után feladatunknak tekintjük az alapszervezetünkhöz tartozó fiatalok helyzetének konkrétabb felmérését. Ennek alapján lehet majd javaslatokat tenni olyan problémák megoldására, mint a káderképzés, a lakás stb. TERÜLETÜNKÖN FELMÉRÉST végeztünk a munkakörülményekkel kapcsolatban. Ezt követően egy sor intézkedés történt a feltárt súlyosabb problémák megoldására. Szorgalmaztuk a szociális problémák megoldását is. A bizalmik jelentése alapján igyekeztünk támogatni az alacsony jövedelmű családokat. 1971—72-ben mintegy 30 dolgozónk kapott szociális segélyt. Egy ellenőrzés alapján megállapítást nyert, hogy az állami vezetés minden tanszéken az előírásokon túl is biztosít a terhes anyáknak munkakedvezményt. Felterjesztésünkre 22 szakszervezeti tagunk kapott törzsgárdatagságot. Alapszervünk több mint tíz lakásigénye közül az elmúlt két évben kettő oldódott meg. A jövőben további erőfeszítésekre van szükség a súlyos lakásproblémák megoldására. Az egyetemi szinten biztosított nagyobb és változatosabb üdülési lehetőségek alapszervünkre is éreztették kedvező hatásukat. Ugyanakkor szakszervezeti tagságunk erélyesen sürgeti a súlyos étkezési probléma megoldását az egyetemen. Továbbá, színesebb kultúrmunkát és jobb sportolási lehetőségeket igényel. A szakszervezet szeretné, ha a mi alapszervünkhöz tartozó testnevelési tanszék, valamint a MAFC erőteljesebben kézbe venné és irányítaná egyetemünk dolgozóinak sportolási ügyét. SZAKSZERVEZETI ALAPSZERVÜNK jövőbeni feladatai a megoldásra váró problémákhoz kapcsolódnak. A szakszervezetnek folytatnia kell érdekvédelmi tevékenységét, de ezzel egyidejűleg fokozottabb mértékben kell hozzájárulni a párt- és kormányszintű határozatok egyetemi megvalósításához. Az elkövetkezendő időszakban nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy mindenütt az oktatási, nevelési és tudományos feladatok kerülhessenek előtérbe. Azon kell fáradozni, hogy dolgozóink nyugodt körülmények között végezhessék munkájukat. Fel kell lépni a bürokratikus kinövések, a sok és hosszadalmas értekezlet ellen, az adminisztratív tervek csökkentése érdekében. A szakszervezet ragaszkodik jogainak következetes tiszteletben tartásához, a demokratikus vezetési módszerekhez minden szinten, beleértve a tanszéki tanácsokat is. Az alapszervezetnek minden szinten, különösen pedig a bizalmik szintjén fokoznia kell irányító és ellenőrző tevékenységét, a dolgozók körében folytatandó tájékoztató, propaganda- és információs munkát. Jobban meg kell ismerni és figyelembe venni a szakszervezeti tagság véleményét, jobb szervezeti és személyi kapcsolatot kell teremteni a szakszervezeti tisztségviselők és a szakszervezeti tagok között. Mindez elő fogja segíteni az alapszervezet előtt álló feladatok jobb megvalósítását. Dr. Babanászisz Szteriosz A központi oktatási egységek szervezeti felépítése szükségessé tette az alapszervezeti vezetőség újraválasztását, amely 1972 decemberében megtörtént. Az új titkár dr. Bodnár István docens lett, a vezetőség tagjai pedig: Kuli Bálint tanársegéd (pol. gaz. II. tsz.), Bessenyei Andor adjunktus (tud. szoc. tsz.), Pálfi Viktória adjunktus (Pedagógiai Intézet), Rezső Margit adjunktus (filozófia tsz.), Bedő Irma adjunktus (pol. gaz. I. tsz.), dr. Magyar István adjunktus (közi. és építőipari gazd. tsz.), dr. Bene Sándor nyelvtanár (Nyelvi Intézet), Gadanecz Béláné adjunktus (tud. szoc. tsz.), Lukovich Pálné testnevelő tanár (testnevelő tsz.), Deli László adjunktus (ipari üzemgazd. tsz.). Tanuljunk nyelveket — szórakozva! LAPUNKBAN MÁR hírt adtunk arról, hogy ez évben, október 13-án indult egy idegen nyelvű klub. A foglalkozásokat pénteken 5—9-ig tartják az E épület I. emeleti klubjában. A klubot a szakszervezeti tanács kultúrbizottsága hozta létre, és mint az eddigi tapasztalat mutatja, igen hasznosnak bizonyul. Állandó látogatója 40 fő körül van. Pásztor Miklós és felesége, az idegen nyelvű intézet két kiváló szakembere vezeti a foglalkozásokat. Mint elmondták, a legmodernebb eszközökkel próbálkoznak itt: a köznapi nyelvet, a társalgási stílust akarják gyakoroltatni a vendégekkel, mert aki egyedül tanul nyelvet, ez okoz számára legnagyobb problémát. Van persze, aki kezdetben többet hallgat, mint beszélget, de ez sem baj. Lassan megpróbálják föllazítani a passzív szókincsét. Nincs vizsga, nincs semmiféle kötöttség! Aktivizáló nyelvtanfolyam ez! Kellemes szórakozás és hasznos időtöltés. Egy szabály van, amit a legszigorúbban be kell tartani! Csak idegen nyelven lehet megszólalni. Kis csoportokban ülnek az asztalok körül, és csoportonként más-más nyelven társalognak. EGY-KÉT IRÁNYÍTÓ szakember van minden csoportban, akik már tökéletesen bírják az illető idegen nyelvet: oroszul, angolul, németül, franciául, spanyolul folyik a beszélgetés. Van az irányítók közt ismert festőművész, van olyan matematika-fizika szakos tanár, aki maga is egyedül, magánszorgalomból tanult meg 4—5 nyelvet, van szovjet oktató, aki nyelvet tanít egyetemünkön. UTAZÓ NEMZET vagyunk, lassan bejárjuk a fél világot, érdeklődünk más népek kultúrája, tudományos eredménye, élete iránt. Ez pedig nem megy nyelvtanulás nélkül! (Boldizsár) Tűzrendészen évzáró December végén ülést tartott egyetemünk tűzrendészeti tanácsa. Az ülés elején Szabó György műszaki főigazgató-helyettes köszöntötte a tanács tagjait, majd Bajzáth Gyula vezető tűzrendész ismertette az 1972. év tűzrendészeti munkáját és eredményeit. Bajzáth Gyula tartalmas beszámolójából kialakult a múlt évi munka képe. A legfontosabb tény, hogy 1972-ben az egyetemen nem fordult elő tűzeset. Ez a tűzrendészeti bizottságok és tűzrendészeti megbízottak jó munkájának köszönhető. De hozzájárult az eredményhez az ellenőrzési osztály dolgozóinak tevékenysége is. Ezután került sor az év közben tett intézkedések felsorolására, amely szerint az előadó- és rajztermekben dohányzási tilalmat vezettek be, átalakították a gázórákat, ellenőrzést tartottak a közlekedésmérnöki karon és a Schönherz Kollégiumban, ahol semmi hibát sem találtak. Bajzáth Gyula vezető tűzrendész ismertette a bekövetkezett személyi változásokat, a tűzoltóversenyen való részvétel részleteit és a végrehajtandó feladatokat. A beszámolót igen élénk vita követte, bizonyítva, hogy a tűzrendészeti tanács tagjai milyen lelkiismeretesen végzik munkájukat és mennyire átérzik a tűzrendészet fontosságát. Az ülés zárszavát ismét Szabó György műszaki főigazgató-helyettes tartotta meg, aki hangsúlyozta, hogy még több szigorral kell végezni a tűzrendészeti ellenőrzést. Ezután pénzjutalmat adott át a legjobb tűzrendészeti aktíváknak. Az év vége alkalmából került sor dicsérő oklevelek átadására is. Dicsérő oklevelet kapott a XI. kerületi tűzoltóparancsnokságtól a tűzrendészet terén végzett kiváló munka elismeréseképpen dr. Orosz Zoltán műszaki és gazdasági főigazgató, dr. Kis András adjunktus, a gépészmérnöki kar tűzrendészeti bizottságának elnöke, dr. Halász István tudományos főmunkatárs, az építőanyag tanszék tűzrendészet megbízottja és Schilling Rudolf főrevizor. A dicsérő okleveleket ünnepélyes keretek között adták át. Budapest „KÓRKATONÁK” vagy „katonai ügyefogyattak’’ háza, invalidusok kaszárnyája volt a mai városháza. 1716-ban Fortunato de Prati kamarai mérnök kap megbízást építésének vezetésére, majd Martinéni — a közeli tér névadója — és Hillebrandt folytatják a munkálatokat. A katonai kincstár 1849-ben ruházta át a fővárosra. \1/ 71\ AZ ÚJ VÁROSHÁZÁT (V., Váci u. 64—66.) az a Steindl Imre tervezte, akinek nevéhez fűződik később az Országház megalkotása is. A városháza közgyűlési termében Lotz Károly freskói láthatók. A KRISTÓF TÉREN, az ún. Birly-házon állt a keresztény legendák szerint óriás termetű Kristóf vértanú szobra, melyet Bauer Mihály pesti kőfaragó 1833-ban faragott kőbe. Az egyik legkorábbi épületdíszítő szobor, melyről a patika s a tér nevét kapta, a ház lebontása után a városháza udvarára, majd a kiscelli múzeumba került. A szoborról 1833. december 1-én így írt a Honművész: „Városunk kőszobrokban nyilvános helyen teljességgel szűkölködik, nem kellemetlen tehát éppen a legjártasabb utca homlokán ilyen óriási műnek, habár nem Olaszországból jött is, szembetűnése". (Összegyűjtötte: Boldizsár) Mi is gyászoljuk ÉLT 24 ÉVET, és ebből 7 évet hazánkban töltött! Itt élt köztünk, becsülettel dolgozott, hogy diplomát szerezzen. Még meg sem száradt a tinta elektromérnöki diplomáján, amikor december elején társaival hazaindult a 14 000 km-re levő Vietnamba, nem sokkal azután, ahogy évfolyamtársaival beszélgettünk, köztük Nguyen Viet Phuckal. Ugyan, ők hol vannak, velük mi van? Mindannyian készültek haza, de nem tudták, hogy harcolni vagy dolgozni fognak-e. Mentek, várta őket az otthon, a szülőföld, de nem tudták, hogyan fogadja majd őket sokat szenvedett hazájuk. Kim Huong is félt a találkozástól, féltek, szorongtak valamennyien. Művelt kislány volt, aki jól ismerte az amerikaiak politikáját, mégis bízott abban, hogy egyszer béke lesz otthon is, és bebizonyíthatja, hogy nem haszontalanul töltötte Magyarországon az elmúlt 7 évet. Jelesen végezte el az egyetemet, kitartó szorgalommal megtanult angolul, franciául, hogy minél többet tanulhasson, minél jobb mérnök legyen. Mindenki tudta róla, milyen odaadóan tanulta a magyar nyelvet, közismerten szépen beszélt, és mindenki csodálta, amiért óránként legalább 60 oldal magyar szöveget elolvasott. Kiváló közösségi ember volt, akit nemcsak a Martos Flóra Kollégiumban szerettek, hanem az üzemben is, ahol nyári gyakorlatait töltötte. Sokat utazott, olvasott, állandóan figyelemmel kísérte más népek életének alakulását. Kedves, vidám kislány volt, aki szinte észrevétlenül belopta magát az emberek szívébe, aki önfeledten tudott örülni, ha a könyvtáros nénitől új könyvet kapott, de akkor is, amikor a búcsúestén megkapta kis magyar ruhás babáját emlékbe barátaitól. MEGRENDÍTŐ, ha ismerőseink közül eltávozik valaki, de még inkább az, ha ennyire fiatalon hal meg. Csaknem gyermek volt még, amikor 7 évvel ezelőtt elindult hazánkba, kész mérnöknő, amikor hazakészült. Társai, a kollégium vezetősége naponta aggódva várták a híreket, mi lesz velük, hogyan érnek haza. Mennyire bíztak abban, amikor a hírekben értesültek az amerikaiak újabb gaztettéről, hogy legalább egy nappal tovább Moszkvában maradnak. De nem így történt. Siettek haza! Gyászkeretes képe ott van a kollégium előcsarnokában. Társai 180 aláírással tiltakozó jegyzéket küldtek az amerikai követségre a Békevilágtanács közbenjárásával. Tiltakoztak az újabb szörnyű gaztettek ellen, melynek társuk áldozatul esett. Nem lehet őt elfelejteni! Szinte döbbenetes volt, hogy egyik nap megjött a halálhíre, majd másnap egy kedves lap érkezett Moszkvából, melyben a hazatartó kis csoport boldog új évet kívánt az itt maradottaknak. A lapon az ő ismert kedves betűi voltak! Ezt még ő írta, ő küldte utolsó üdvözletét! VÁRTÁK ŐT a hosszú távollét után szülei, testvérei. December 18-án érkezett haza Hanoiba, azon a napon, amikor este ismét bombázták az amerikai gépek a várost. És alig néhány nap múlva, december 27-én megölte őt a város egyik házára zuhant B—53-as gép! Megrázó tragédia, hogy így kellett véget érni egy fiatal életnek! A mi halottunk is, hiszen itt élt köztünk, szerettük őt! Miért kellett ilyen értelmetlenül elpusztulnia? Azt már meg sem kérdezzük ilyen iszonyatos gaztettek után, hogy ki a felelős az ártatlanul megölt Kim Hvong-ok életéért??? Dr. Boldizsár Mária