A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)
1975-10-11 / 31. szám
Milyen bál a Gólyabál? (Folytatás az 1. oldalról) Hajnalra túleshetett mindenki élete első gólyabálján. Beszerezhette az a heti esedékes izomlázat, mert nem lehetett nem táncolni. Megállapíthatta, hogy a Sakál-Vokál volt a leghangosabb, és a gyorsfényképészek voltak a leggyorsabbak: az ígért egyórás határidőn belül szállították a felvételeket. A legoptimistábbak? A büfések, akik akkora zsíroskenyérhegy mögé ásták be magukat, amin semmiféle mesebeli hős, de még a Műegyetem összes elsőse sem tudta átrágni magát. A legügyesebbek? Akik még hajnalban is kaptak Kőbányai Világost. (Volt, az E-épület büféjében.) Nehezebb bejutni, mint az Anna-bálra Milyen bál a gólyabál? Más, mint a többi. Jobb? Rosszabb? Más. Itt nincs negéd, bókolás, fődet seprő habosruha, francia négyes, táncrend, etikett, büszke mama, kivilágos kivirradtig mulatós papa. Nincsenek csokrok, szmokingok, frakkok. Nem kell egy évvel előbb megrendelni a jegyet, de legalább olyan nehéz bejutni ide, mint a füredi Anna-bálra. A gólyabál egyszeri annak, aki egyszer elsős. A következő héten már nem olyan idegen az egyetem négy épülete. Az R, a T, a H, az E. Nem ismeretlenek a tankörtársak, az évfolyamtársak. Valamivel többet tudni róluk, mint amikor még csak gyakorlaton, előadáson, kollégiumban váltottak egy-egy mondatot. Ismerős a kari KISZ-titkár, valamit jelent már a tankörhöz, az évfolyamhoz, a karhoz tartozás. Ezért van, ezért csak elsősöknek van, ezért más a gólyabál. Tóth Ildikó Hogy ez pamuttrikó volna? Ha nem, hát nem. És nem hátul van kivágva. A dekoltázs viszont kétségbevonhatatlan. A propagandaanyagból: Vegyél Vicinálist. ZH-példák rejtjelezve Az optimista zsíroskenyér-hegy A vitában sem árt a jó modor A Jövő Mérnöke goromba levelet kapott T. L.-től, egy diáktól. A gorombaságok a fogorvosi rendelő rovására íródtak, s az ok, ami írásra késztette T. L.-t, a következő: letörött egy darabka a fogából. Hősi elszánással azonnal elrohant a rendelőbe, de ott — noha az orvos nem látszott elfoglaltnak — egy későbbi időpontra kérették vissza, s nem foglalkoztak vele azonnal. (Az orvosnál azonban volt bent beteg.) A panasz ismétlődik. A BME-n komoly fogorvosi rendelő működik, négy orvossal, de ha a fájós fogú betegnek viszonylag gyors segítséget akarnak nyújtani, s a nem fájós fogú, de kezelésre szorulót sem akarják órák hosszát várakoztatni, akkor meg kell próbálniuk megszervezni a munkájukat. Mert elképesztően sok a fogbetegség. Így tehát, ha valakinek fáj a foga (ahogy már megírtuk), beülhet a bűvös székbe azonnal, vagy valamennyi várakozás után. Ha beteg a foga, de nem fáj, kap egy későbbi időpontot, kb. két hét múlva kell visszajönnie kezelésre. A fogorvosok megpróbálják úgy beosztani a munkájukat, hogy emberi számítás szerint ne jusson ugyanarra az időpontra több ember, ne várjanak egymásra — de addigra még ne is legyen a fognak nagyobb baja a meglevőnél. Az „emberi számítást” keresztezheti, hogy a berendelés napján a várhatónál jóval több a fájós, elsősegélyre szoruló fog. A legújabb panaszos levél kapcsán közölte a rendelő a szerkesztőséggel, hogy a munka jobb megszervezésére még egy megoldást látnak. Október 1-től naponta 8—11-ig egy orvos csak a gyorssegélyre szorulókkal foglalkozik. Aki fogfájással kínlódta át az éjszakát, ez idő alatt szíveskedjen odarohanni. A berendelt betegekkel foglalkozó orvosok munkája viszont így biztosabban lesz „menetrendszerű”. Ennyit tudnak még finomítani a jelenlegi rendszeren, ami az előjegyzést nem szünteti meg. Közölték velünk azt is, hogy a következő két hónapban csak délelőtti rendelés lesz, mert ideiglenesen létszámhiányuk van. S ismét kérik, hogy a betegek személyesen jöjjenek el bejelentkezni vagy reggel 7 és 8 közt vagy délután 13 és 14 óra közt.★ S most még annyit a goromba levélírónak: A berendeléses betegellátás rendszerét lehet vitatni, lehet javaslatot tenni a tökéletesítésére, lehet visszakívánni a régi módszer; beülünk a váróba és vagy szerencsénk van s belátható időn belül bekerülünk, vagy nincs, s fájó foggal is ülhetünk órák hosszat. De gorombáskodni, vádakat kovácsolni, általánosító megjegyzéseket tenni a munkamorálról — ez nem fair. Megrendíteni az embert, nem mondom, hogy Tettét, az Azonnali Jelentkezést A Fogorvosnál, nem méltányolják eléggé, mert legalábbis ezt érzi, miután két hét múlva várják csak vissza. Hát nekik ez csak ennyire sürgős? Hát ezért beszélnek, hogy ne hanyagoljuk el a fogainkat? Ne hanyagoljuk el, tényleg ne. Ne járkáljunk évekig korhadó fogakkal. De a két hét még elmegy, addig még semmi baj nem lesz, remélhetőleg. Legfeljebb abból lesz idegeskedés, s attól érzik az érintettek igazságtalannak a vitázót, ha alaptalanul vádaskodunk, jószándékú törekvéseiket nem értve, gorombáskodunk. A demokráciát úgy látszik tanulni kell. Azt is, milyen az igazi bírálat, milyen a kifogás, panasz felvetésének fair módja, jó modorú közlése. Ez most nem olyan volt. Salgó Rózsa „A kis csillagász" IV. Oly korban éltem én e földön, mikor... Ptolemaiosz világképet szerkesztett, amely nagyjából a következőképpen nézett ki. (1. ábra): A világegyetem középpontjában mozdulatlanul áll a gömb alakú Föld, s körülötte tökéletes körpályán keringenek az égi gömbök, a Nap, a bolygók és az „álló” csillagok szférája. Kitűnik, hogy rendszerét Ptolemaiosz három alappillérre próbálta építeni: 1. A Föld a világ közepe, 2. A Föld mozdulatlan, 3. Tökéletes körpályák. A Földnek mozdulatlannak kell lennie, hiszen ha elmozdulna az égi gömbben, akkor nyilván közelebb kerülne a csillagokhoz (ez látszana is pl. a gyorsabb mozgásból), de mivel ilyet nem tapasztalunk, a Föld valóban a világ középpontja és mozdulatlan. A Nap a Földet 1 év alatt kerüli meg. Az évnek van olyan szakasza, amikor „éltető korongunk” nagyobbnak látszik, mozgása gyorsabb,tehát akkor közelebb van hozzánk. Hogy lehetséges ez tökéletes körpályánál? Úgy, hogy pályájának középpontja a Földünkhöz képest kissé oldalvást helyezkedik el. A bolygókról ugyancsak feltételezte, hogy tökéletes körpályán mozognak. Megfigyelte azonban, hogy a bolygók az év során a pályájukon visszafelé is elmozdulnak (retrográd mozgás). Egyszer fényesebbek — nyilván közelebb vannak hozzánk —, máskor halványabbak, sőt el is tűnnek. Ennek magyarázatához kétféle keringési körpályát szerkesztett, amelyeket mi most a Jupiter mozgásában fogunk nyomon követni. (2. ábra). Tételezzük fel, hogy nincs retrográd mozgás, akkor a Jupiter a valódi körpályán (deferensen) mozog, 12 év alatt kerülné meg a Földet. A valóság viszont azt mutatja, hogy ezen a körön nem a bolygó, hanem tényleges keringési pályájának középpontja mozog. Ez a pálya a „kisegítő körpálya”, az epiciklus. A Jupiter akkor jut el epiciklusának legtávolabbi pontjára, amikor a Nap, a Földről nézve, a Jupiterrel egy vonalba kerül, s beáll a konjukciója (együttállás) (3. ábra). Csupán az epiciklus sugarát kell változtatni, és akkor a távolságuk változása a megfigyeléseknek megfelelően alakul. Mivel a Nap közelebb van, gyorsabb és megelőzi. Egy év elteltével újra konjukciónak kellene lennie, de időközben az epiciklus középpontja a Jupiter-pálya 1/12-ével elmozdult a deferensen (3. ábra). Tehát az együttállásig még be kell futnia a B1B2 szakaszt is. Ezek után felrajzolhatjuk a Jupiternek a Földünkhöz viszonyított tényleges pályáját (3. ábra). A deferensen elmozduló epiciklus eredményeképpen egy hurkot kapunk. Ugyanígy magyarázta meg Ptilemaiosz a Mars és a Saturnus mozgását is, deferensen mozgó epiciklusokkal. A Vénusz és a Merkúr keringési idejét 1 évnek tekintette, akár a Napét, mivel alig távolodtak el tőle, felételezte, hogy olyan epiciklusok keringenek, amelynek középpontja a Föld—Nap vonalon van. A „legkézenfekvőbb” égitestnek, a Hold mozgásának matematikai meghatározása volt a legnehezebb. Az először csak deferensekből álló Hold-pályára egy hurkot le nem író (!) epiciklust szerkesztett, amelynek középpontja a Földön kívül kb 1/10 sugárnyira van. Látjuk, hogy Ptolemaiosz rendszerében a Napnak, ha nem is volt nagyobb jelentőségű a Földnél, igen fontos szerepe van a bolygók mozgásában. A körök bonyolult rendszerével a valóságban minden mozgást megközelítünk, különösen, ha megfigyelésünket, mérésünket nem tudjuk kellő pontossággal végezni. A felmerülő problémák, a számított adatok és a valóság különbözősége a rendszer állandó bonyolódásához, s az egész rendszer kétségbe vonásához kellett, hogy vezessen. Mégis csodálnunk kell ügyességét, hogy ezzel a bonyolult rendszerrel is „nagyon” pontosan ki tudta számítani az egyes égitestek várható helyzetét. Ptolemaiosz valószínűleg szerette volna rendszerét egyszerűbbé, számításait pontosabbá tenni, de ez az ő korában lehetetlen volt. KEDVES OLVASÓ! Több fordulós kérdéssorozat indul. Fordulónként három kérdésre kell választ adnotok, amelyek mindig az akkor tárgyalásra kerülő témához kapcsolódnak. A sorra kerülő kérdésekre adott pontos válaszok egységesen két pontot érnek. Hogy ellenőrizni tudjátok magatokat, a kérdést követő második héten a helyes válasz is megjelenik a lapban. Az összesítésben legtöbb pontot elért pályázók könyvjutalomban részesülnek: 1. hely: 150 Ft. II. hely: 100 Ft. III. hely: 50 Ft. Azok között, akik az első 5 forduló mindeszvikében részt vesznek 3 db Hold-, és 3 db csillagtérképet sorsolunk ki. I. forduló: 1. Vajon Ptolemaiosz világképe valóban a felsorolt három alappilléren nyugszik-e? 2. Miben egyezik és miben különbözik a Mars és a Saturnus pályamozgási ideje a Jupiterétől Ptolemaiosz rendszerében? 3. Ptolemaiosz miért hurkot le nem író eniciklussal jellemezte a Hold pályáját? A válaszokat minden esetben indokoljátok meg! A megfejtéseket szombat 14 óráig adjátok postára a Jövő Mérnöke szerkesztőségének címére! A borítékra írjátok rá: „A kis csillagász”. KÖVETKEZIK: V. A STATISZTA SZEREPHEZ JUT. ábra 3. ábra 1.ábra Műszaki könyvnapok ’75 Tizennegyedik alkalommal rendezték meg az országban a Műszaki könyvnapokat, ezúttal Dunaújvárosban. Október 7-én, kedden délelőtt az Uitz Béla Teremben dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes nyitotta meg ünnepélyes keretek között a műszaki könyvek kiállítását. Ma már nemcsak az ismeretterjesztő irodalom, hanem a szakkönyvek és folyóiratok is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, hiszen a szakemberek csak állandó önképzéssel tarthatnak lépést a tudomány és technika fejlődésével. Az idei műszaki könyvnapokra nyolc kiadó vállalat 53új műszaki kiadványt jelentetett meg, csaknem 50 millió forint értékben. A kiállításon mintegy nyolcszáz művet mutatnak be a jelenleg forgalomban levő műszaki (és rokon tárgyú) irodalom teljes választékát. A műveket tárgykörök szerint csoportosítva állították ki 27 tárlóban. A műszaki könyvnapok újdonságaitól, a vas- és fémipar, energetika, gépészet, gépipar, elektrotechnika, elektronika, számítógépek, automatizálás, szabályozástechnika, finommechanika, műszeripar, híradástechnika, építészet, építőipar, közlekedés, bányászat, matematika, fizika, kémia, vegyipar, műanyagipar, könnyűipar, az üzemszervezés, statisztika témaköréig. Megtalálhatók ezenkívül a mindennapi munkát szolgáló zsebkönyvek és kézikönyvek, az Ipari Szakkönyvtár kötetei, valamint az ismereteket összefoglaló műszaki lexikonok is. Egyetemünk oktatóinak művei is szép számmal szerepelnek, többek között Simonyi Károly: Villamosságtan; Csáki—Ganszky—Ipsits—Marti: Teljesítményelektronika; Székely Vladimir—Tarnai Kálmán: A programozás alapjai; Major Máté: Goldfinger Ernő; Kézdi Árpád—Markó Iván: Földművek; Dr. Ternai Zoltán —Keller Ervin: Hivatásos gépkocsivezetők tankönyve; Frey —Szelezsán: Matematikai kibernetika. A kiállítás érdekességei közé tartoznak dr. Marx György: Kvantummechanika. Jánossy Lajos: Mérési eredmények kiértékelésének elmélete és gyakorlata. Erdey-Grúz Tibor: A fizikai kémia alapjai című művei. A műszaki könyvkiállítás Dunaújvárosban október 12-ig tekinthető meg. Ezenkívül könyvbemutatók, üzemi könyvvásárok, szakíró-olvasó találkozók, szakirodalmi ankétok sora hívja fel az egész ország figyelmét az ünnepi alkalomra megjelent és a már előzőleg is forgalomban levő könyvek széles választékára. »I1 Új könyvek a központi könyvtárban ANDREAE, Bemard: L’art de l’ancienne Rome. (Paris), Mazenod, (1313) 6« BMEKK: 906.811 BERKOVTTZ, Leonard David: Optimal control theory. New York —Heidelberg—Berlin. Springer 1974. BMEKK: 332.889 FEÜCHTMÜLLEE, Rupert: Kunst in Österreich. Von frühen Mittelalter bis zur Gegenwart. 1-2. Bd. (Wien—Hannover—Basel), Forum. (1972) BMEKK :870.M*/l-2