A Jövő Mérnöke, 1975 (22. évfolyam, 1-41. szám)

1975-10-11 / 31. szám

Milyen bál a Gólyabál? (Folytatás az 1. oldalról) Hajnalra túleshetett min­denki élete első gólyabálján. Beszerezhette az a heti esedé­kes izomlázat, mert nem lehe­tett nem táncolni. Megállapít­hatta, hogy a Sakál-Vokál volt a leghangosabb, és a gyorsfényképészek voltak a leggyorsabbak: az ígért egy­órás határidőn belül szállítot­ták a felvételeket. A legopti­mistábbak? A büfések, akik akkora zsíroskenyérhegy mö­gé ásták be magukat, amin semmiféle mesebeli hős, de még a Műegyetem összes első­se sem tudta átrágni magát. A legügyesebbek? Akik még hajnalban is kaptak Kőbányai Világost. (Volt, az E-épület büféjében.) Nehezebb bejutni, mint az Anna-bálra Milyen bál a gólyabál? Más, mint a többi. Jobb? Rosszabb? Más. Itt nincs ne­­géd, bókolás, fődet seprő ha­bosruha, francia négyes, tánc­rend, etikett, büszke mama, kivilágos kivirradtig mulató­s papa. Nincsenek csokrok, szmokingok, frakkok. Nem kell egy évvel előbb megren­delni a jegyet, de legalább olyan nehéz bejutni ide, mint a füredi Anna-bálra. A gólya­bál egyszeri annak, aki egy­szer elsős. A következő héten már nem olyan idegen az egyetem négy épülete. Az R, a T, a H, az E. Nem ismeretlenek a tan­körtársak, az évfolyamtársak. Valamivel többet tudni róluk, mint amikor még csak gya­korlaton, előadáson, kollé­giumban váltottak egy-egy mondatot. Ismerős a kari KISZ-titkár, valamit jelent már a tankörhöz, az évfo­lyamhoz, a karhoz tartozás. Ezért van, ezért csak elsősök­nek van, ezért más a gólya­bál. Tóth Ildikó Hogy ez pamuttrikó volna? Ha nem, hát nem. És nem hátul van kivágva. A dekoltázs viszont kétségbevonhatatlan. A propagandaanyagból: Vegyél Vicinálist. ZH-példák rejtjelezve Az optimista zsíroskenyér-hegy ­ A vitában sem árt a jó modor A Jövő Mérnöke goromba levelet kapott T. L.-től, egy diáktól. A gorombaságok a fogorvosi rendelő rovására íródtak, s az ok, ami írásra késztette T. L.-t, a következő: letörött egy darabka a fogá­ból. Hősi elszánással azonnal elrohant a rendelőbe, de ott — noha az orvos nem látszott elfoglaltnak — egy későbbi időpontra kérették vissza, s nem foglalkoztak vele azon­nal. (Az orvosnál azonban volt bent beteg.) A panasz ismétlődik. A BME-n komoly fogorvosi ren­delő működik, négy orvossal, de ha a fájós fogú betegnek viszonylag gyors segítséget akarnak nyújtani, s a nem fá­jós fogú, de kezelésre szorulót sem akarják órák hosszát vá­rakoztatni, akkor meg kell próbálniuk megszervezni a munkájukat. Mert elképesz­tően sok a fogbetegség. Így tehát, ha valakinek fáj a foga (ahogy már megírtuk),­­ beülhet a bűvös székbe azonnal, vagy valamennyi vá­rakozás után. Ha beteg a fo­ga, de nem fáj, kap egy ké­sőbbi időpontot, kb. két hét múlva kell visszajönnie keze­lésre. A fogorvosok megpró­bálják úgy beosztani a mun­kájukat, hogy emberi számítás szerint ne jusson ugyanarra az időpontra több ember, ne várjanak egymásra — de ad­digra még ne­ is legyen a fog­nak nagyobb baja a meglevő­nél. Az „emberi számítást” ke­resztezheti, hogy a berendelés napján a várhatónál jóval több a fájós, elsősegélyre szo­ruló fog. A legújabb panaszos levél kapcsán közölte a rendelő a szerkesztőséggel, hogy a mun­ka jobb megszervezésére még egy megoldást látnak. Októ­ber 1-től naponta 8—11-ig egy orvos csak a gyors­segélyre szorulókkal foglalkozik. Aki fogfájással kínlódta át az éj­szakát, ez idő alatt szívesked­jen odarohanni. A berendelt betegekkel foglalkozó orvosok munkája viszont így biztosab­ban lesz „menetrendszerű”. Ennyit tudnak még finomí­tani a jelenlegi rendszeren, ami az előjegyzést nem szün­teti meg. Közölték velünk azt is, hogy a következő két hónapban csak délelőtti ren­delés lesz, mert ideiglenesen létszámhiányuk van. S ismét kérik, hogy a betegek szemé­lyesen jöjjenek el bejelent­kezni vagy reggel 7 és 8 közt vagy délután 13 és 14 óra közt.★ S most még annyit a go­romba levélírónak: A berendeléses betegellátás rendszerét lehet vitatni, lehet javaslatot tenni a tökéletesí­tésére, lehet visszakívánni a régi módszer; beülünk a váró­ba és vagy szerencsénk van s belátható időn belül beke­rülünk, vagy nincs, s fájó fog­gal is ülhetünk órák hosszat. De gorombáskodni, vádakat kovácsolni, általánosító meg­jegyzéseket tenni a­­ munka­morálról — ez nem fair. Meg­rendíteni az embert, nem mondom, hogy Tettét, az Azonnali Jelentkezést A Fog­orvosnál, nem méltányolják eléggé, mert legalábbis ezt érzi, miután két hét múlva várják csak vissza. Hát nekik ez csak ennyire sürgős? Hát ezért beszélnek, hogy ne ha­nyagoljuk el a fogainkat? Ne hanyagoljuk el, tényleg ne. Ne járkáljunk évekig kor­hadó fogakkal. De a két hét még elmegy, addig még sem­mi baj nem lesz, remélhető­leg. Legfeljebb abból lesz­­ idegeskedés, s attól érzik az érintettek igazságtalannak a vitázót, ha alaptalanul vádas­kodunk, jószándékú törekvé­seiket nem értve, gorombásko­­dunk. A demokráciát úgy látszik tanulni kell. Azt is, milyen az igazi bírálat, milyen a kifo­gás, panasz felvetésének fair módja, jó modorú közlése. Ez most nem olyan volt. Salgó Rózsa „A kis csillagász" IV. Oly korban éltem én e földön, mikor... Ptolemaiosz világképet szer­kesztett, amely nagyjából a következőképpen nézett ki. (1. ábra): A világegyetem közép­pontjában mozdulatlanul áll a gömb alakú Föld, s körülötte tökéletes körpályán keringe­nek az égi gömbök, a Nap, a bolygók és az „álló” csilla­gok szférája. Kitűnik, hogy rendszerét Ptolemaiosz három alappillérre próbálta építeni: 1. A Föld a világ közepe, 2. A Föld mozdulatlan, 3. Tökéletes körpályák. A Földnek mozdulatlannak kell lennie, hiszen ha elmoz­dulna az égi gömbben, akkor nyilván közelebb kerülne a csillagokhoz (ez látszana is pl. a gyorsabb mozgásból), de mi­vel ilyet nem tapasztalunk, a Föld valóban a világ közép­pontja és mozdulatlan. A Nap a Földet 1 év alatt kerüli meg. Az évnek van olyan szakasza, amikor „él­tető korongunk­” nagyobbnak látszik, mozgása gyorsabb,­­te­hát akkor közelebb van hoz­zánk. Hogy lehetséges ez tö­kéletes körpályánál? Úgy, hogy pályájának középpontja a Földünkhöz képest kissé ol­dalvást helyezkedik el. A bolygókról ugyancsak feltéte­lezte, hogy tökéletes körpá­lyán mozognak. Megfigyelte azonban, hogy a bolygók az év során a pályájukon vissza­felé is elmozdulnak (retrográd mozgás). Egyszer fényesebbek — nyilván közelebb vannak hozzánk —, máskor halvá­nyabbak, sőt el is tűnnek. En­nek magyarázatához kétféle keringési körpályát szerkesz­tett, amelyeket mi most a Ju­piter mozgásában fogunk nyo­mon követni. (2. ábra). Té­telezzük fel, hogy nincs ret­rográd mozgás, akkor a Jupi­ter a valódi körpályán (defe­­rensen) mozog, 12 év alatt ke­rülné meg a Földet. A valóság viszont azt mutatja, hogy ezen a körön nem a bolygó, hanem tényleges keringési pályájá­nak középpontja mozog. Ez a pálya a „kisegítő körpálya”, az epiciklus. A Jupiter akkor jut el epiciklusának legtávolabbi pontjára, amikor a Nap, a Földről nézve, a Jupiterrel egy vonalba kerül, s beáll a konjukciója (együttállás) (3. ábra). Csupán az epiciklus su­garát kell változtatni, és ak­kor a távolságuk változása a megfigyeléseknek megfelelően alakul. Mivel a Nap közelebb van, gyorsabb és megelőzi. Egy év elteltével újra konjuk­­ciónak kellene lennie, de idő­közben az epiciklus középpont­ja a Jupiter-pálya 1/12-ével elmozdult a deferensen (3. ábra). Tehát az együttállásig még be kell futnia a B1B2 szakaszt is. Ezek után fel­rajzolhatjuk a Jupiternek a Földünkhöz viszonyított tény­leges pályáját (3. ábra). A de­ferensen elmozduló epiciklus eredményeképpen egy hurkot kapunk. Ugyanígy magyarázta meg Ptilemaiosz a Mars és a Sa­­turnus mozgását is, deferen­sen mozgó epiciklusokkal. A Vénusz és a Merkúr keringé­si idejét 1 évnek tekintette, akár a Napét, mivel alig tá­volodtak el tőle, felételezte, hogy olyan epiciklusok kerin­genek, amelynek középpontja a Föld—Nap vonalon van. A „legkézenfekvőbb” égitestnek, a Hold mozgásának matema­tikai meghatározása volt a legnehezebb. Az először csak deferensekből álló Hold-pá­lyára egy hurkot le nem író (!) epiciklust szerkesztett, amely­nek középpontja a Földön kí­vül kb 1/10 sugárnyira van. Látjuk, hogy Ptolemaiosz rendszerében a Napnak, ha nem is volt nagyobb jelentő­ségű a Földnél, igen fontos szerepe van a bolygók mozgá­sában. A körök bonyolult rendsze­rével a valóságban minden mozgást megközelítünk, külö­nösen, ha megfigyelésünket, mérésünket nem tudjuk kellő pontossággal végezni. A fel­merülő problémák, a számított adatok és a valóság különbö­zősége a rendszer állandó bo­­nyolódásához, s az egész rend­szer kétségbe vonásához kel­lett, hogy vezessen. Mégis cso­dálnunk kell ügyességét, hogy ezzel a bonyolult rendszerrel is „nagyon” pontosan ki tudta számítani az egyes égitestek várható helyzetét. Ptolemaiosz valószínűleg szerette volna rendszerét egyszerűbbé, számí­tásait pontosabbá tenni, de ez az ő korában lehetetlen volt. KEDVES OLVASÓ! Több fordulós kérdéssorozat in­dul. Fordulónként három kérdés­re kell választ adnotok, amelyek mindig az akkor tárgyalásra ke­rülő témához kapcsolódnak. A sorra kerülő kérdésekre adott pon­tos válaszok egységesen két pon­tot érnek. Hogy ellenőrizni tud­játok magatokat, a kérdést követő második héten a helyes válasz is megjelenik a lapban. Az össze­sítésben legtöbb pontot elért pá­lyázók könyvjutalomban részesül­nek: 1. hely: 150 Ft. II. hely: 100 Ft. III. hely: 50 Ft. Azok között, akik az első 5 for­duló mindeszvikében részt vesz­nek 3 db Hold-, és 3 db csillag­térképet sorsolunk ki. I. forduló: 1. Vajon Ptolemaiosz világképe valóban a felsorolt három alap­pilléren nyugszik-e? 2. Miben egyezik és miben kü­lönbözik a Mars és a Saturnus pályamozgási ideje a Jupiterétől Ptolemaiosz rendszerében? 3. Ptolemaiosz miért hurkot le nem író eniciklussal jellemezte a Hold pályáját? A válaszokat minden esetben in­dokoljátok meg! A megfejtéseket szombat 14 óráig adjátok postára a Jövő Mérnöke szerkesztőségé­nek címére! A borítékra írjátok rá: „A kis csillagász”. KÖVETKEZIK: V. A STATISZ­TA SZEREPHEZ JUT.­ ­ ábra 3. ábra 1.ábra Műszaki könyvnapok ’75 Tizennegyedik alkalommal rendezték meg az országban a Műszaki könyvnapokat, ezút­tal Dunaújvárosban. Október 7-én, kedden délelőtt az Uitz Béla Teremben dr. Kocsis Jó­zsef kohó- és gépipari minisz­terhelyettes nyitotta meg ün­nepélyes keretek között a mű­szaki könyvek kiállítását. Ma már nemcsak az isme­retterjesztő irodalom, hanem a szakkönyvek és folyóiratok is egyre nagyobb jelentőség­gel bírnak, hiszen a szakembe­rek csak állandó önképzéssel tarthatnak lépést a tudomány és technika fejlődésével. Az idei műszaki könyvna­pokra nyolc kiadó vállalat 53­­új műszaki kiadványt jelente­tett meg, csaknem 50 millió fo­rint értékben. A kiállításon mintegy nyolcszáz művet mu­tatnak be a jelenleg forga­lomban levő műszaki (és rokon tárgyú) irodalom teljes vá­lasztékát. A műveket tárgykörök sze­rint csoportosítva állították ki 27 tárlóban. A műszaki könyvnapok újdonságaitól, a vas- és fémipar, energetika, gépészet, gépipar, elektrotech­nika, elektronika, számítógé­pek, automatizálás, szabályo­zástechnika, finommechanika, műszeripar, híradástechnika, építészet, építőipar, közleke­dés, bányászat, matematika, fizika, kémia, vegyipar, mű­anyagipar, könnyűipar, az üzemszervezés, statisztika té­maköréig. Megtalálhatók ezenkívül a mindennapi munkát szolgáló zsebkönyvek és kézikönyvek, az Ipari Szakkönyvtár kötetei, valamint az ismereteket össze­foglaló műszaki lexikonok is. Egyetemünk oktatóinak mű­vei is szép számmal szerepel­nek, többek között Simonyi Károly: Villamosságtan; Csá­ki—Ganszky—Ipsits—Marti: Teljesítményelektronika; Szé­kely Vladimir—Tarnai Kál­mán: A programozás alapjai; Major Máté: Goldfinger Er­nő; Kézdi Árpád—Markó Iván: Földművek; Dr. Ternai Zoltán —Keller Ervin: Hivatásos gép­kocsivezetők tankönyve; Frey —Szelezsán: Matematikai ki­bernetika. A kiállítás érdekességei közé tartoznak dr. Marx György: Kvantummechanika. Jánossy Lajos: Mérési eredmények ki­értékelésének elmélete és gyakorlata. Erdey-Grúz Tibor: A fizikai kémia alapjai című művei. A műszaki könyv­kiállítás Dunaúj­városban október 12-ig tekinthető meg. Ezenkívül könyvbemutatók, üzemi könyvvásá­rok, szakíró-olva­só találkozók, szak­­irodalmi ankétok sora hívja fel az egész ország fi­gyelmét az ünne­pi alkalomra meg­jelent és a má­r előzőleg is forga­lomban levő köny­vek széles válasz­tékára. »I1 Új könyvek a központi könyvtárban ANDREAE, Bemard: L’art de l’an­­cienne Rome. (Paris), Mazenod, (1313) 6« BMEKK: 906.811 BERKOVTTZ, Leonard David: Optimal control theory. New York —Heidelberg—Berlin. Springer 1974. BMEKK: 332.889 FEÜCHTMÜLLEE, Rupert: Kunst in Österreich. Von frühen Mittelalter bis zur Gegenwart. 1-2. Bd. (Wien—Hannover—Basel), Fo­rum. (1972) BMEKK :870.M*/l-2

Next