A Jövő Mérnöke, 1976 (23. évfolyam, 1-38. szám)

1976-01-24 / 1. szám

Kozmosz, gobelin A góbilmn egy falat betakar. Egymásba csörgő fekete és fehér színek, árnyalatok. Nyersfehér és tojásfehér, és szürkés­fehér és már szürke és mélyszürke, és egyre sötétebb, fekete, hollófekete, és fekete. A színeknek, átmeneteknek nincs is ne­­ve, csak átúsznak egymásba, egymáson. Csillagok, sűrű kis villanások, a mélyfeketén, mélyszürkén, a fehéredő derengés­ben. Középen nagy fehér villanás, a legnagyobb csillag, a nap. A góbiém­ címe: Kozmosz. A vázlat helyére került, amely évekig készült, éveken át borította a Szkéné színház előterének legnagyobb szabad falfelületét. Itt dolgozott a váz­laton Máriási Iván festőművész. A háromszor négy méteres művet az Iparművészeti Vállalatnál szőtték le. Négy éven át, tizenketten készítették el a nagyméretű gobleint. Sok munkát adott a fekete és fehér ötven-hatvan árnyalata, amelyeket a munka során kellett megkomponálni, nem volt ennyiféle a két színből. Az eredmény egy olyan sűrű szövésű, festményhatású textilkép, amelyhez hasonló nincs az országban. Eredetileg tervezett helyére került, de remélhetőleg nemcsak a Szkéné látogatói nézhetik majd meg a Kozmoszt. Évek hosszú mun­káját áldozta rá Máriási Iván, minden anyagi támogatást meg­adott a készülő gobleinhez az egyetem. A december 30-i be­­m­utat­ón meghívott vendégek és az eseményt ünnepélyessé tevő állami, párt- és KISZ-vezetők számára egyértelmű volt, hogy az elkészült mű nem csupán anyagi értéke miatt jelen­tős. Aki látta a gobleint, tudja, aki még ezután­­nézi meg, bi­zonyosságot szerezhet róla: nagy művészi értékű alkotást szőtt le a tizenkét, szövőnő és tervezett meg a művész: Má­­riási Iván. MAFC-túrák Februárban az alábbi túrákat rendezzük: (a: nehezebb, b:köny­­nyebb túra). Február 1.: (b) Budai hegyek: Solymári Téglagyár—Rózsitaa-for­­rás—Csúcshegy—Virágosnyereg —Határnyereg—Hűvösvölgy— Tótasszony—Ságvári-liget—János­­hegy—Normafa—Fogaskerekű v. a. Távolság 17 km. Szintkülönbség 300 m. Találkozás 8 h. a 64. busz hűvösvölgyi v. á. Vezető: Bozsik Sándor. Február 8.: (b) Pilis hg. Pilis­­vörösvár—Zajnáth-hegyek—Klast­­rompuszta—Pilisnyereg—Fekete­kő—Pilisszentlélek. Távolság 16 km., szintkülönbség 400 m. Talál­kozás 8.45 órakor az aquincumi vasút áll. (ind. 9.03 óra). Jegy vál­tandó Pilisvörösvárig. Hazaérkezés kb. 19.00 óra. Vezető: ifj. Baricza István. Február 15.: (b) Pilis hg. *Mos­­vörösvár—Kálvária—Szénahegy— Vércseszikla—Fehérhegy—Iluska­­forrás—Piliscsaba alsó mh. Távol­ság 8 km, szintkülönbség 300 m. Találkozás 8.00 órakor, aquincumi vasút áll. Hazaérkezés 16—17 óra. Jegy váltandó Pilisvörösvárig. Ve­zető: Bozsik Sándor. Február 22.: (b) Budai hegyek: Nagykovácsi—Nagykopasz—Anna őrház—Ilona-lak—Nagykovácsi. Távolság 16 km. Találkozás 8.30 órakor a 64. busz hűvösvölgyi végállomásán. Vezető: Tekse Ist­ván. Gyertek hozzánk moziba! Mert lesz egy új egyetemi mozi! Vége a­z épületi köl­­csöntermek zsúfoltságának, az avult technikának. Az új helyiség, az A épület nagyelőadója lesz. Ez az elő­adó nappal ugyan még az ok­tatást szolgálja, este hat órá­tól azonban megváltozik ben­ne az élet. A 240 személyes előadó kellő átalakítások (ülő­helyek, burkolat, vászon, gép­ház) után minden igényt kie­légítő mozi lesz. Mégpedig olyan megoldással, hogy önel­látásra rendezkedik majd be: az ötforintos belépti és a har­minckét forintos bérleti díjak­ból fedezik a fenntartás költ­ségeinek nagy részét. A pénztá­rostól a jegyszedőig mindenki társadalmi munkában fog te­vékenykedni. Az A épület bü­féje pedig nyitvatartásával igazodni fog az este hat és nyolc órás előadásokhoz. A pártbizottság kérésére se­gítséget kaptunk a Magyar Néphadsereg politikai csoport­főnökétől Kárpáti vezérőr­nagytól , modern, minden igényt kielégítő technikai fel­szerelést. Most már fölvetődik a kér­dés: Mit tud ez a vadonatúj önellátó filmszínház? A tervek szépek, nem mind­egyikről ejtünk most szót, egy két dolog esetleg nem sikerül és akkor kár csigázni a film­szerető ínyencek képzeletét. A hétfői vetítéseken a stú­dió mozik programja szerepel. Tehát folyamatosan olyan fil­meket mutatnak be, amelyek a filmbarátok körében vagy a Toldi moziban vannak műso­ron. Először egy svéd sorozat kö­vetkezik: A kivándorlók, az Új haza, a Gyerekkocsi. Utána Bogdanovichtól: az Utolsó mo­zielőadás, a Mi van doki és a Papírhold. Kedden és pénteken folyta­tódik a hagyományos film­klub, jelenleg két futó soro­zattal : A filozófia és a film, az Avantgarde és a film temati­kával. Ezenkívül folyamatosan be­mutatják Antonioni eddigi filméletművét. A szombat a szórakoztató mozi napja: vígjátékok, ka­landfilmek, burleszkek várják az érdeklődőket. Mik a távlati tervek? Ho­gyan akarják jobban és egyre hasznosabban kihasználni ezt az új monopol lehetőséget, hogy van egy teljesen „igazi” mozija a Műegyetemnek? Szeretnének egy Balázs Bé­la sorozatot indítani, párhuza­mosan a régi Balázs Béla kis­­filmekből és a mostani doku­­mentarista iskola terméséből válogatva. Szeretnének folyamatosa­n vetíteni premier előtti filme­ket, ami külön érdekessége lenne a mozinak. Sok lehetőséget rejt egy olyan elgondolás, hogy vegye igénybe egy évfolyam, netán egy tankör a mozit. Kiválaszt­ják a közösen megtekintendő filmet és csak a kölcsönzés díját kell nekik fizetni, ami nem nagy összeg. Az is érdekes gondolat, hogy akár a filozófia tanszék, akár bármelyik társadalomtudomá­nyi tanszék a maga tárgyához illően kiválaszt és megnézet bizonyos filmeket. Hatásuk néha jóval túlmegy egy elő­adás tényközlésén. Ugyanígy lehet ismeretterjesztő filmeket is vetíteni, (nem kifejezetten szakmai jellegűt, az már nem az egyetemi mozi feladata). Szeretnének matinékat tar­tani, amit külön örömmel fo­gadna a kerület apraja, de sokszor a felnőttek sem tud­nak mit kezdeni a vasárnap délelőttjükkel. A különböző kérdőíves fel­mérések kínálják a folyamatos sorozatösszeállításokat: film­körkép, filmesztétika, rendezői ouvrék, filmtörténeti soroza­tok, beszélgetések a rendezők­kel, viták a film vetítése után, filmelemzések — kínálják a lehetőségek garmadáját. A mozi heti programja feb­ruár 4-től a következőképpen alakul. Hétfő: Stúdióelőadás Kedd: filmklub — sorozat — bérlet Szerda: szünnap Csütörtök: Kisfilmek, Ba­lázs Béla sorozat (ez még bi­zonytalan !) Péntek: filmklubsorozat — bérlet Vasárnap: matiné. A tájékozódás megkönnyíté­séhez: a kollégiumokban rész­letes műsorajánlat lesz kitéve, a Jövő Mérnökében állandó helyet fogjuk közölni a heti futó műsorokat, a Heti Aján­lat szintén segít a tájékozódás­ban. Nem árt ha­­ tudjátok és továbbadjátok az Egyetemi Mozi (mert ez lesz a neve) teljesen nyilvános, bárki be­jöhet az előadásokra, válthat helyben jegyet, vagy a KISZ- bizottság kulturális titkársá­gán bérleteket. A messzi jövőben egyszer aztán együtt köztik a Pesti Műsorban az Egyetemi Szín­pad vetítései mellett a Műe­gyetem Egyetemi Mozijának programjait is. Tehát nyitás: február 4. Hely: A épület nagyelőadó. Belépő: ötforintos jegyek, helyben. Kezdések: 6-kor és 8-kor. — ISA — India nincs messze II. (Részletek Egeli György útinaplójából) ÚTON AFGANISZTÁNBA. Teheránban csatlakoztam az Indiába vivő útvonalhoz. A buszon néhány európai is volt, mögöttem németül beszélget­tek. Elindultunk, s ahogy a busz rátért az utcára, az uta­sok közül valaki fennhangon énekelni kezdett; az iszlám imákra emlékeztető, az ének és a vers közötti beszéd volt. Az utasok kórusban ismételték utána. Többször hallatszott Allah neve, s mint később megtudtam, tényleg imádkoz­tak. Mashhadba, a szunniták szent helyére mentünk. A nagy esti forgalomban lassan halad­tunk. Mindig ilyenkor a leg­nagyobb a forgalom, mikor a nap leszáll és a hőséget kelle­mes, langyos idő váltja fel Itt a záróra ismeretlen fogalom,­ ­ éjjel kettőkor is lehet még vá­sárolni. Lassan elmaradnak a házak. Észak felé megyünk, a Kaspi­­tenger partján egy darabig, majd a félsivatagon át a szent helyre. Aki még nem aludt ül­ve autóbuszon, az kényelmet­lennek találja. Rugózás kérdése az egész. Lassan, a monoton zúgásban elcsendesedik min­denki, elalszunk. Hajnalban csípős hidegre ébredünk. Egy kis faluban állunk meg reggelizni és imádkozni. Amíg megettem a maradék kajámat, az igazhitűek szorgalmasan hajlongtak Mekka felé. A cél már nem volt messze, két óra múlva ott voltunk, s innen csak pár kilométer az afgán határ. Még a japán sráctól kaptam egy térképet és jelmagyaráza­tot a városról, de japánul. Ir­datlan nagy kiterjedésű a vá­ros, gyalog hátizsákkal sétálni reménytelen, marad a taxi. No ez nem olyan, mint nálunk. Van persze olyan is, mely a kívánság szerinti helyre visz. A legtöbb azonban iránytaxi, mely meghatározott útvonalon közlekedik, ezek olcsók és a nagyon gyenge buszjáratokat helyettesítik. Ha van hely, ak­kor le lehet őket állítani és megkérdezni, hova mennek Mivel nem tudtunk fársziul (perzsául) ezért egy angolul t­udó járókelő felírta a kem­­ping címét. Így a papírt lo­bogtatva már könnyű volt el­jutni oda. A taxis persze sok­kal többet kért a megengedett­nél, de hosszú üvöltözés után csak a jogos pénzzel vonult el. Levertünk egy könnyű mű­anyag sátrat, vettünk egy kis kaját, majd evés után alud­tunk az árnyékban egyet. A táborban megtudtuk, hogy az afgán konzulátus 7.30-tól 8.30-ig tart fogadóórát, de csak napi húsz embert fogad, úgy­hogy jó lesz igyekezni. Kora reggel, már a konzu­látus előtt vonultunk, sorba áll­tunk. Egyre-másra érkeztek különböző országbeli hippik, akik Afganisztánon át igye­keztek Indiába. Nincsenek elő­ítéleteim. Stockholmban és Koppenhágában már elég sok­kal találkoztam és mint a megszokott ruházatú emberek között, volt köztük buta és ér­­tek­hes, diák és csavargó és így tovább. A lányokon hosszú, bo­káig érő szellős ruha, a fiúkon bő ing, nyaklánc és gyakran fülbevaló. Rövid hajam csak nekem volt, de ezt könnyebb rendben tartani, ezért a túra előtt rövidre vágattam a ha­jamat. No tisztasági versenyt én sem nyertem volna, mert mindenki izzad és a por ráta­pad a testre. Egy „elitebb” ré­teg is várakozik bebocsátásra, ők kocsival tartanak a cél fe­lé, így valóban kényelmesebb, de lassúbb és drágább. Már nagyra dagadt a tömeg, mikor résnyire nyílt a kapu és közölték, csak húsz ember jö­het. Erre megrohamozták a kaput. Szitkozódás, káromko­dás. Az egyik franciát elkapta egy angol a hosszú hajánál fogva, mely lófarokban volt. Gyere csak te tetves, később jöttél, mint mi, és már püföl­­ték is egymást. Az autósok hangadója kijelentette: inkább, megkerüljük Afganisztánt. Egy nagy csoport elment és dél felé indult, hogy Iránból köz­vetlenül Pakisztánba jussanak. Hallottam később, hogy a cso­port egy zsúfolt busz tetején utazott Pakisztán közepén a Thar sivatagban. A túlterhelt busz tengelye eltört és csak két nap múlva tudtak tovább­menni. Egy szőke svéd gyerek nem bírta a tűző napot és napszúrásban halt meg. Ami­kor ezt mesélték a szemtanuk, nem hittem, hogy ilyen ereje van a napnak. Súlyos árat fi­zettem később érte. Elindultunk a városba szét­nézni. Messziről látszik a me­cset aranyozott kupolája és a karcsú minaretek. Mivel már a Közel-Keleten több, szentnek tartott mecsetben jártam, most is nyugodtan megyünk a bejá­rat felé. A tömeg bizalmatla­nul nézeget. Egyszerre csak kétméteres bársonyruhás óriás tornyosodik elém. Meg­állít. Moszüm vagy? — kérdi Rólam látszik, hogy idegen va­gyok, nincs értelme tagadni. Mellbevág, kifelé, mondja és látom, hogy nem viccből. Gyorsan a kapun kívül talá­lom magam. Mikor késő este viszatérünk a táborba, egy ragtapasszal bo­rított angol sráctól megtudtam, hogy rosszabbul is járhattam volna, ő tudott erről a dolog­ról és bő kaftánban akart be­­lemenni. Nem jutott be. Ész­revették és mint szentségtörőt megkövezték. " Csak a gyor­­­saságomnak köszönhettem, hogy nem jártam rosszabbul, mondta. Az építészet­­történeti TDK sorozata Szalafő Hazánk tájait járva népi építészetünk sok pusztulófél­ben levő értékes emlékére bukkanhatunk, eldugott, kis falvakban. Az Országos Mű­emléki Felügyelőség szűkös anyagi lehetőségei miatt csak egy hányadát tudja ezeknek megmenteni, még kevesebbet tud eredeti környezetében megőrizni. E kevesek közé tartozik Zala megyében, az őrség területén levő Szalafő község néhány épülete. Szalafő a Zala gyepűkapu védelmére kialakított szerte­lepülés. Szerkezetében közép­kori hagyományokat őriz. A szereket az őrségi vitézek ala­pították az Árpád-korban, amelyeket leszármazott nagy­családjaik fejlesztettek to­vább. A nagycsalád a legidő­sebb házaspár felügyelete alatt, vérségi kötelékben élő családok szervezete. A szeres település őrségi sajátosság. A szerek néha ki­lométerekre fekszenek egy­mástól és forgalmi vagy dűlő­­utakra fűződnek fel. Az őrségi települések közül három két szerből, kettő háromból, egy négy szerből áll, Szalafő hét és Őriszentpéter nyolc szeren épült ki. A nagycsaládos település alakja jellegzetesen Őriszent­péter és Szalafő kataszteri térképén mutatkozik. Mind­két település szerei a Zala­­folyó mindkét partján tele­pültek. Szalafő szerei: Pityerszer, Felsőszer, Papszer, Templom­szer, Csörgőszer, Alsószer, Gyöngyösszer. Ezek közül leg­jelentősebb Pityeszer és Fel­sőszer, ezeket jelölte ki az OMF védelemre. Itt a félri­deg állattartás sajátos épüle­te a kerített ház, három ol­dalról kerített , formájában még megtalálható. E két szer­ben három népi műemléket, két műemlék jellegű és hat faluképi jelentőségű épületet tart nyilván a műemlékvéde­lem. Pityerszeren már meg­újította az utolsó emeletes borona­kászét és mögötte még állnak a kerített ház marad­ványai, három oldalról kerí­tett vagy csonkán soros ház alakban. Felsőszeren egymás szomszédságában néhány há­rom oldalról kerített, ill. .haj­lított ház áll még ma is. Az öreg épületek boronafallal épültek fel, az újabb istállók között pilléres, boltíves, tor­­nácos istálló is épült. A pityerszeri kásté (gyakran alápincézett, földszintes vagy emeletes, szabadonálló gazda­sági épület) a népi építészet remekműve, ezért érdemes részletesebben foglalkozni ve­le. Földszintjén nyitott szín van, itt különféle gazdasági szerszámokat tartottak. Mel­lette, a kamrában hombáro­kat, hordókat tároltak. Az emeleti tornácot és a hozzá tartozó kamrát (fütyüüket) a három legfelső, konzolosan meghosszabbított koronage­renda és mestergerenda hord­ja. A tornácra létra vezet fel. Itt tárolták a tartós élelmi­szereket, mellette, a fütyülik­­ben az értéktelen, felesleges holmit tartották. A földszint sárral tapasztott, fehérre meszelt, szeglábas bo­ronafal. Emelete nyers boro­naszerkezet. Teteje kis lekon­­tyolt nyeregtető, az idő bar­nította zsúpfedéssel. A nyitott szín a földszinten már moz­galmassá teszi, ezt fokozza a tornác konzolsora, mellvédje és a belőle ajtó nélkül nyíló kamra zárt homlokfala. Az épület tömegét teljesen fel­oldja az emeleti tornác nyi­tott kamrája és a fölé eresz­kedő tető. A pityerszeri kásté az anyag, szerkezet és forma egységének remekműve. Poroszlay Gabriella Sajtó­tájékoztató December tizennyolcadikén sajtótájékoztató színhelye volt a BVM. Az MSZMP XI. kerü­leti Bizottsága tartott itt tájé­koztatót a kerület üzemi lap­jai és jelentősebb híradói ré­szére. A tájékoztatót Ambrus Károly, a XI. kerületi pártbi­zottság titkára vezette. A rendezvény első felében dr. Garamszegi Róbert, a XI. és XXII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója számolt be az V. ötéves terv épületjavítá­si és ingatlankezelési felada­tairól, a vállalat tevékenysé­géről. Második napirendi pontként Guth Miklós elvtárs, a kerületi pb munkatársa ismertette a párt-, KISZ- és szakszervezeti oktatás helyzetét és feladatait a kerületben. Végezetül az előadók vála­szoltak a megjelentek kérdé­seire. A víziló bosszúja Fiatalok és idősebbek, gyerekek és felnőttek egya­ránt ki vannak éhezve a jó rajzfilmekre. A Pannónia nagyszerű kollektívája haj­lamos­ is arra, hogy való­ban elkényeztessen ben­nünket. Rövidfilmekkel. A Hugót már mindenki nagyon várta. Évekkel ez­előtt nyilatkoztak, hogy amerikai megbízásra raj­zolják, amerikai a rendező, készül a második egész es­tét betöltő rajzfilm. A János vitézen felbuz­dulva, andg­atig lehetett je­gyet kapni a bemutatómo­zikban az első hetekre. Né­zem a közönséget, nincs egy fia gyerek sem, igaz, este nyolc és tíz között mit is keresnének itt. Rám szá­mítottak, meg akik körülöt­tem ülnek, azokra. És nem is számítottak rosszul. Telt ház. Nagy várakozás. Végignézzük az első fél­órát. Ásítok, és megnézem az­ órámat. Most már akár vége is lehetne. Hát nem, még kemény keserves iz­zadt másfél óra következik. Hugó, Hugó, arra a nagy rózsaszínű orrodra kellett volna alaposan koppintani. Az, hogy a mese bárgyú? Hát istenem egy ilyen rajz­filmnél miért is legyen ma­gasröptű a mondanivaló, pláne, hogy az amerikai íz­lés is belesegített. A dalocs­kák butuskák, a figurák sziruposak, a fél óra alatt agyonlyukasztott ötletlég­gömböt felfújni többé nem lehet. Izzadni igen. Azért, hogy a közönség elmoso­­lyin­tsa magát. Szemük se rebbent! Ugyanazt ismétlik meg egyszer, kétszer, négyszer, ötször. Mondjuk, ha ilyen dramaturgiai ismétlésekkel találkozom Nemec vagy Resnais valamelyik filmjé­ben, feldereng talán, hogy mi ennek a célja. Hugóké­nál azonban csak egy gon­dolatom van, de az világos: görcsösen igyekezni, hogy valamiképpen kijöjjön eb­ből a semmiből egy normál vetítési idő. A soványka cselekmény még gebébb ötletei halo­­vány árnyékai voltak a Sárga tengeralattjárónak, Walt Disney iskolájának, valamint egy jeles giccsfes­­tő felfutó korszakának. Istenem, ehhez adták a hangjukat olyan kiváló szí­nészek, mint Major Tamás, Kútvölgyi Erzsébet, éne­kelt nekünk Kovács Kati és még akit elképzelünk.

Next