A Jövő Mérnöke, 1976 (23. évfolyam, 1-38. szám)
1976-02-28 / 6. szám
Szakszervezeti hírek A PedagógusSzakszervezet Fáklya Klubjának (Bp. VI. Csengeri u. 68.) márciusi programja: MÁRCIUS 1. HÉTFŐ 18 óra: Nagy rendezők nagy filmjei sorozat: S. L. Godzard — Éli az életét. MÁRCIUS 4. CSÜTÖRTÖK 17 óra: Leningrad hős város és a szovjet Baltikum — Vetítettképes előadás. MÁRCIUS 5. PÉNTEK 18 óra: Mascagni Parasztbecsület c. operája hanglemezről. Zenei kalauz — Kollár Endre Zenetörténész. MÁRCIUS 7. VASÁRNAP 11 óra: Hangverseny. A fővárosi Pedagógusok Központi Vegyeskarának fellépése, a Nemzeti Múzeum dísztermében. Műsor: 1. Monteverdi: Fiatal vagyok, 2. Mendelssohn: A csalogány, 3. Kodály: Fölszállott a páva, 4. Bárdos: Régi táncdal, 5. Daiwson: Majd ha véget ér, 6. Zongoraszóló, 7. Williams: Árva gerle, 8. Kodály: Gyászének, 9. Bárdos: II. magyar rapszódia. Vezényel: G. Horváth József és Pataki István. Közreműködik: Miskolczy Margit zongoraművésznő. MÁRCIUS 8. HÉTFŐ 19 óra: Zenekari hangverseny, Händel: Kis szvit, Stanitz: Versenymű két klarinétra, Haydn: Gyermekszimfónia, Beethoven: VIII. szimfónia. Előadja: A Fővárosi Pedagógusok Művelődési Központja Szimfonikus Zenekara. Közreműködik: Tassonyi Zsolt és Orosz Attila (klarinét). Vezényel: Biró Attila karnagy. MÁRCIUS 10. SZERDA: Múzeumlátogatás. A Bélyegmúzeum megtekintése (VII. Hársfa u. 47.). „Légiposta és Zeppelin kiállítás”. „Magyar képzőművészet és népművészet bélyegeken”. Találkozás: 16 órakor a múzeum portájánál. MÁRCIUS II. CSÜTÖRTÖK 17 óra: „Helikopterrel a Kaukázus felett és a Feketetenger”. Diavetítéses élménybeszámoló. MÁRCIUS 12. PÉNTEK 18.30 óra: Zenés-táncos klubest. Közben 20 órakor: beszélgetés Chrudinák Alajossal aktuális külpolitikai kérdésekről. MÁRCIUS 14. VASÁRNAP: Természetjáró túra. Budai hegyek (Biatorbágy—Katalinhegy—Biai hegyek—Budakeszi) II km. Találkozás: 7.30- kor a Keleti pályaudvar várócsarnokában a feljáró lépcsővel szemben. MÁRCIUS 15. HÉTFŐ II óra: Kiállítás Radóczy Mária és Balázs Balázs festőművészek alkotásaiból. Nyitva: március 15—27 között. Megtekinthető: naponta 10—19 óráig, szombaton 10—13 óráig, vasárnap zárva. MÁRCIUS 17. SZERDA: Intézménylátogatás. Az Országos Széchenyi Könyvtár megtekintése Vill. Múzeum krt. 14— 16.). Vezető: Borsos Józsefné oszt. vez. h. Találkozás: 15 órakor a Bródy S. u. felőli bejárat portáján. MÁRCIUS 19. PÉNTEK 18 óra: „Az ének korrepetició műhelytitkai”. Meghívott vendég: Boros Attila karnagy, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. Házigazda: Kollár Endre, zenetörténész. MÁRCIUS 21. VASÁRNAP: Természetjáró túra. Vértes ( Gánt—Kápolnapuszta— Szentgyörgyvár—Oroszlány) 16 km. Találkozás 6 órakor a Keleti pályaudvar várócsarnokában a feljáró lépcsővel szemben. MÁRCIUS 25.- CSÜTÖRTÖK 13 óra: „Azonosítás” c. új magyar film bemutatója. MÁRCIUS 25. CSÜTÖRTÖK 18 óra: Közép-ázsiai mohamedán műemlékek. Vetítettképes előadás. MÁRCIUS 28. VASÁRNAP: Környezetismereti séta. GUl Baba türbéje (II. Mecset u. 14.). Találkozás 10 órakor a Moszkva téri Metró bejáratánál. _ MÁRCIUS 29. HÉTFŐ 18 óra: Hétfő este. Tudományos, irodalmi, zenés havi folyóirat. Riporter: Kudlik Júlia. Vári előzetes — Ó, semmi különös atem volt az új félév elején — mondja Baló Árpád, a vári kollégium kultúrása — hacsaknem a háromnapos balatonfüredi kultúros tábor... — Az is valami. — Hetvenen voltunk lenn. Megtöltöttük az egész üdülőt, jól éreztük magunkat, jókat ettünk, szórakoztunk. Újlaki Károly irodalmi estje, játékos vetélkedővel egybekötött füredi túra, saját gyártmányú játék a betűkkel — sikerült a kártya egyeduralmát is megtörnöm — ez volt a program komolytalanabb része. Csoportos beszélgetések a kultúrás teendőkről; mennyire ismerik, illetve mennyibre ismerik el az egyetemi KISZ- szervezetben a kollégiumban végzett munkát; előadás a vezetésszervezésről — ez a tábori program érdemi része. — Érződik-e a munkán, hogy a kollégium fele várhatóan valamikor a közeljövőben (ki tudja mikor) elköltözik? Akadályozza-e ez a tervezést, a programok kialakítását? — Semmiképp, legalábbis egyelőre. Mert ebben a félévben biztosan maradunk. Mindenki. S ha netán a következőben el is költözik a hallgatók egy része a Kruspérba, igyekszünk majd továbbra is úgy szervezni, hogy a programokat egy helyein — a várban tartsuk meg. — Tudsz-e előzetes tájékoztatást adni a félév várt programjáról? — Jórészt összeállítottuk. Persze, menet közben még némi módosulások történhetnek. Tessék válogatni! RENDEZVÉNYEK Március 7-én Liszt Ferenccel foglalkozik A KOMOLYZENEI VETÉLKEDŐ. Csak villamoskarjaknak rendezzük, s ezért senki ne sértődjön meg! Ősszel, amikor meghívtuk az összes többi kollégiumot, csak a Rózsából és a Martosból jöttek el. Hát ezért. Egyébként a Liszt Társaság örömmel üdvözölte kezdeményezésünket, még zongoraművészt is küldenek. Tehát március 7., vasárnap délelőtt fél tízkor a Nagy Klubban. Március 21-én a díszteremben az Egyetemi Művészeti Fesztivál keretében AZ AMATŐR ZENEKAROK TERÜLETI TALÁLKOZÓJA. Fellép a BME szimfonikus zenekara is. Március 28. KABARÉFESZTIVÁL! (jobb nevet még nem találtunk). Egyének, csoportok, évfolyamok hozzák el produkcióikat. A tavalyi Mister Toprongy és Erény övéhez hasonlóan csak különdíjakat osztunk. Lehet jelentkezni színjátékkal, bábjátékkal, filmmel, a képzőművészet bármely műfajával, festménnyel, grafikával, karikatúrával. Ezenkívül mindenféle egyéb „berhelésekkel” — mint perpetuum mobile stb. Űrhajók számára felszállópálya az udvaron. Lehetséges, hogy lesznek még palacsintaevő bódék is, valamint mutatványosok, medvetáncoltatók, bohócok és artisták — amennyiben elszegődtek. Figyeljétek a kollégium plakátjait! Április 11-én A KÖLTÉSZET NAPJA jegyében szervezzük a hagyományos CSILLAGTÚRAT. Könyvsátraikat állítunk fel, meghívunk írókat is — ha sikerül. KLUBOK — KÖRÖK IRODALMI PRESSZÓ: Már nem is merjük reklámozni, olyan zsúfolt — minden kedden. Bevezetőképp ebben a félévben népdaltanulás, saját válogatás a gyűjteményünkből. Meghívjuk Dévai Nagy Kamillát, tanítson ő is énekelni bennünket, meghívjuk Csernus Mariannnt, „Asszonyok mondják” c. műsorával; Haumann Pétert, Garas Dezsőt és másokat. Március 23-án kedden FARSANGI IRODALMI PRESZSZÓ. Belépés csak álarcban! Fánksütés! Jelmezverseny! Show man: Rajnai László. FILMKLUB A KOMO-BAN: II. 19. Fritz Lang: Téboly (1936, USA). III. 4. Elia Kazan: Bumeráng (1947, USA). III. 18. Francesco Rosi: Gyilkosság Szicíliában (1962, olasz). IV. 1. Kawalerowicz: Árnyék (1956, lengyel). IV. 15. H. G. Clouzot: A félelem bére (1951, francia— olasz). IV. 29. Sidney Surpet: A domb (1965, angol). A filmklubot ezúttal is Kelemen Tibor vezeti. Bérleteket II. 12-től lehet venni az EKB kultúrfelelősöktől 20 forintért. KOMOLYZENEI KLUB: Tagjainak a Magyar Hanglemezklub kedvezményes lemezvásárlást biztosít. A klub birtokában több, mint négyszáz, nagyrészt sztereó lemez van. Ha a tagok vállalják, hét végén és buliidőben is nyitva — egyébként naponta 19—23 óráig látogatható. I. em. 4. KIÁLLÍTÁSOK: Nem újdonság, már a múlt évben arra törekedtünk, hogy ne csak néhanapján, hanem rendszeresen legyenek új kiállításaink a Komolyzenei Klubban és a kultúrfolyosón. Február 22-ig megtekinthetők Sajdik Ferenc karikatúrái, márciusban rendezi kiállítását a képzőművészeti kör. A későbbiekben Horváth— Denis—Dóba amatőr fotókiállítása, Naív művészeik kiállítása (anyagát a Népművelési Intézettől kapjuk), áprilisban a Külföldi hallgatók kiállítása tekinthető meg. Ezenkívül működik a Fotókör, a Filmkör, a Jazzklub. Figyeld a plakátokat! A Népzenei klubot valószínű, a Kolinda együttes veszi kézbe. Megkértek bennünket, adjunk termeket, ahol az Alkotó Ifjúság pályázat anyagát zsűrizzék. Hát adtunk — avval a kikötéssel, hogy ezt az anyagot ki is állíthatjuk egy időre. VÁRI KLUB minden szombat-vasárnap — erre aztán nem kell toborozni a közönséget. Fellépnek a Nautilus, az Apostol, az Anonymus és más zenekarok, talán még a Benkó dixieland-band is! És mindezeken felül nyáron egy NÉPRAJZI EXPEDÍCIÓt indítunk Győr-Sopron megyébe, Pannonhalma központtal, tíznapos időtartamra, teljes ellátással. Augusztusban tíztizennégy ember jöhet velünk. Azt tapasztaljuk, hogy rendezvényeinknek van törzsközönsége, körülbelül kétszáz ember. Az ő arcuk mindenütt látható — ez persze jó, csakhát sokan meg sehova nem járnak, őket is szeretettel várjuk, csak egyszer kell kimozdulni a szobából, azután már nem is lesz kedved otthon ücsörögni! E. G. Váljunk kenguruvá! Színes technika, autós száguldozás, új, filmen még nem látott szereplők, tizenhárom, felkérésre írt szám. A vezető beat-zenekarok szerzeményei ! Majdnem meztelenre öltöztetett lányok a reklámfotókon, két meghökkentően vonzó arc, a szőke, csupacsiga-hajtós keretezett, tündérien szeplős Tarján Györgyié, és az archaikus profilt és keleties vonásokat egyaránt viselő Vándor Éváé. Nézze meg A kengurut filmen, olvassa el a könyvet, vegye meg a lemezt! Kengurufilm-plakáttal volt tele a város, forgatási előzetessel, nyilatkozatokkal, kritikákkal a lapok! Hőbb tudta, sőt tanulta meg bárki, mit is jelent kengurunak lenni, hogysem a filmet látta volna. A kenguruság az ember természetes állapota — állítja Bertha Bulcsu, és ő aztán csak tudja. Hiszen maga írta, saját kisregényéből, Zsombolyai János sokfilmes operatőr, ezúttal elsőfilmes rendező társaságában a forgatókönyvet. Kenguru az, aki nem teszi meg, amit szeretne, mert nem keveri össze a kellemest a hasznossal, a szórakozást a kötelességgel, munkával. A főszereplő sofőr fia sem téveszti el a helyes sorrendet, ezért hát kenguruvá válik, a szemünk láttára, többször is. Elmondják jó néhányszor, hogy történt, kár lenne ismételni. Mindenki könnyen megjegyzi, talán csak a szerzők nem, mert néhányszor mintha keveredne a dolog. Többször megnyugtatnak, hogy Varjú István tehergépkocsivezető mégsem lett kenguruvá majd egy játékfigurát kap ajándékba, de csak akikor, ha nem az. Ha mégiscsak kenguru, akkor minek neki a nem igazi? Néha, mintha szinonimája lenne a kenguruság egy sokkal köznapibb kifejezésnek. Időnként már nem is igen tudja a néző, mondanak-e neki valamit. Az író megnyugtatja: szíve szerint semmire sem akarna tanítani a filmmel. Ha csak az előbbi idézetre nem, akkor pedig nem is olyan lélyegtelenre. Csupán jó mozit, szórakoztató filmet próbáltak készíteni. A jó mozi akkor jó, a szórakoztató film akkor szórakoztató, a közönség szerint, ha jegyet vesznek rá, beülnek, nézik. Hogy aztán ki mit vár tőle? A nézőtéren mögöttem ülő lányok a számokat énekelgették, és nem is éppen halkan — jelezni akarván, nekik megvan a lemez, ismerik valamennyit. Azt hittem, jobb lesz a zenéje — sommázott más. Itt-ottelnyúlik egy-egy jelenet, némelyik el is maradhatna. Érdemes megnézni A kengurut? Egy biztos, ez nem tipikusan az a film, amelyik után legszívesebben fejét verné a falba az ember az elvesztegetett időért. Milyen a film? Ilyen is, olyan is. Sokat nem veszít, aki nem látja. Nyereség? Talán, ha magunk is kenguruvá változunk. Mindenféle továbbonyolítást leszámítva, az eredeti értelemben. Mert kenguruvá lenni, így, nem is olyan furcsa állapot. Tóth Ildikó Szergej Umjakov szobrai Fiatal orosz szobrász munkáit láthattuk legutóbb. Szobrásznak vallja magát, bárt a nehéz kalapácstól kérges kezével pókháló finomságú rajzokat is készített. Sokoldalúságára jellemző, hogy a kínai képírók stílusában is rajzolt színes grafikákat. Más rajzain a féktelenül kavargó vonalak összessége, bár a képek nem ábrázolnak konkrét tárgyat, érdekes, tárgyszerű hatást eredményeznek. A bemutatott három faszobor csak ízelítőt adhatott vendégünk szoborformáló képességéből. Biztos rajztudására vall barátjának emlékére készült képe is, amelyen egy, a Szovjetunióban még ma is népszerű „képkivágót” mutat be. Ezek a képkivágók az emberek vagy tárgyaik képzeletbeli kontúrjai mentén kivágott papírdarabokat valamely eltérő színű alapra ragasztanak, és így az árnyképhez hasonló képet nyernek. A bemutató sokfélesége nem volt zavaró. Szergej Umjakov szobrai és grafikái együtt és külön-külön is érdekesek voltak az E galériában. Sch. ■V Képzőművészet TÜRELEM Tervünk, hogy ezentúl képzőművészeti rovat is lesz a Jövő Mérnökében. Minden alkalommal egy mester egy képét fogjuk elemezni, és folyamatosan válogatjuk egyazon szerzőtől a műveket. Reméljük, hogy a sorozat végére sikerül megismertetni (esetleg megszerettetni az illető festőt vagy szobrászt. Első alkalommal azonban nem egy művel foglalkozunk, hanem talán arról „beszéljünk”, hogyan kell nézni egy olyan képet, amit még nem ismerünk, vagy esetleg alkotójától addig még semmit nem láttunk. Azt hiszem, ebben az esetben elengedhetetlen az alázat, a türelem és nem utolsósorban a sokat szidott sznobizmus egy bizonyos fajtája. Felejtsük el, hogy milyen okosak vagyunk, és talán az sem ártalmas, ha elhisszük, hogy a festő jobban értett a saját szakmájához, mint mi. Legyünk jóindulatúak a képhez, és tételezzük fel, hogy van mondanivalója, méghozzá annak ez az egyetlen elképzelhető vagy legmegfelelőbb megjelenési formája. És vegyük elő az aktuális „sznobizmusunkat”, keressük, hogy esetleg miért tartják mások jónak azt a bizonyos képet, illetve festőt. Igyekezzünk megtalálni azokat az összefüggéseket, amelyeket esetleg az első percekben nem vettünk észre. Gondolok a kompozícióra, a színek ritmusára, első pillanatra fel sem tűnő, dramaturgiailag azonban lényeges, olykor kulcsfontosságú részletekre. Mindig csodálattal néztem régebben azokat az embereket, akik megnéztek valamit, és rögtön véleményt mondtak. Ezek mellett butának, lassú felfogásúnak éreztem magam. Ma már őszintén szólva megvetem őket, mert felszínesek. Gondoljunk bele! Honnan veszi, veheti magának a bátorságot bárki, hogy első látásra véleményt mondjon egy műről, melyet az alkotója eset- De nem így gondoltuk Futótűzként terjedt el a hír. Az embereik hosszú, kígyózó sorokban álltak a művészet szentélye előtt, várva a bebocsátás idegnyugtató pillanatát. Magyar emberhez méltatlan módon, türelmesen, fegyelmezetten. Mert a Nagy Művész, igaz, csupán hírből és fényképről ismert — de a művelt nyugaton máris klasszikusként elkönyvelt — alkotását mindegyikük látni akarta. No, meg az is vonzotta a tömeget, hogy a nagy alkotó részvételét tavaly a hatóságok nem engedélyezték. Legalábbis városi körökben ez járta akkoriban. A várakozók egyike-másika alighanem szakértő lehetett, mert egy vállas, ősz úriember lakonikus egyszerűséggel csak annyit mondott a körülötte állóknak, hogy amit a művész eme alkotásával a figuratív kontra nonfiguratív ábrázolási módok között dúló heroikus küzdelemben produkált, az őt, az avantgarde legdicsőbb napjaira emlékezteti. Ezzel persze nem mindenki értett egyet, mert szerintük a mű alaphangját nem a kontra, hanem a rekontra adja meg. Ezzel is bizonyítván, hogy ők is olvasták az ide vonatkozót. Abban azonban rögvest közös nevezőre jutottak, hogy a remekség évekig, de minimálisan órákig csinált. Először is hosszabb-rövidebb ideig gondolkozott a megfestendőkön. Azután megfestette. A festésre szánt időt nem szabad manuális munkának tekinteni, hisz az alatt az idő alatt állandóan kontrollálta, illetve a jobb kifejezés érdekében esetleg korrigálta a művet. • És akkor még mindig nem számoltunk azzal az egyáltalán nem elhanyagolható ténnyel, hogy milyen rég foglalkozik a szakmájával, tehát, hogy egy csomó, pontosan manuális dolgot gyorsan, automatikusan festett. Számunkra nem evidens, tehát türelmesen kutatandó jelrendszer alakulhatott ki munkássága alatt. Nem szabad egy ismert, szeretett képhez hasonlítani a következőt, még ha egyazon mestertől származnak is. Minden képnek más feladata van. Ennek megfelelően lehet más méretű, sőt olykor (főleg a XX. században) időben közeli képeknek lehet egészen más technikájuk. És ez persze közel sem jelenti, hogy egyik jobb mint a másik. Megvan persze annak is a veszélye, hogy az ilyen néző konfliktusba kerül saját magával, hiszen felfedezte több erényét is a képnek, de mégsem tudja elfogadni. Természetesen erre (minthogy arra sem, milyen a jó kép) nincs recept. Mindannyiunknak el kell döntenünk, hogy tetszik-e a mű, vagy nem. Azért azt ajánlanám, hogy egészen szélsőséges esetektől eltekintve, tartózkodjunk az olyan kifejezéstől, hogy rossz kép. Gondoljunk arra, hogy hány kiváló kritikus, aki hivatásszerűen értékelte az alkotásokat, fogott mellé. A kortárs művészekről nem is beszélve. (Pl. Leonardo Michelangelóról és fordítva.) A festészet éppen olyan szakma, mint a többi, melynek megvannak a törvényei, műhelytitkai. Egyed László mű megtekintése minden olyan magyar ember számára kötelező, aki csak egy kicsit is ad magára, öt perc elteltével az emberek úgy tódultak befelé, mint az emberek. Egymáson átgázolva közelítették meg a Nagy Mű ideiglenes állomáshelyéül szolgáló termet. Népes embergyűrű vette kiörül a hét csodáját. Sokáig némán, szájtátva bámulták. Az iménti őszes ocsúdott fel leghamarabb e kábulatból: — Hát most láthatják uraim! Ez az igazi művészet. Emberalak nélkül is képes olyat mondani nekem, a ma emberének, ami számomra emberibb, mit emberibb, humánusabb az emberábrázolású műveknél — foglalta össze ,.schlagwortokban” a szakember. És a tömeg egyetértőleg bontogatott, mint a kompromittált eperfa lombja. Már-már a teljes Catharsis előtt álltak. De nem jutottak el oda, mert egy váratlan esemény megzavarta a folyamatot. Két köpenyes teremettűm fel hirtelen az ajtóban, kezében valami fehéret szorongatva. Átvágott a tömegen, s a kis fehéret, ami nem volt más, mint egy táblácska, minden tiszteletet mellőzve, rátette a remekmű tetejére. A közelebb állók jól láthatták a táblácska szövegét: „Az igazgatóság közli, hogy az alkotást — közbejött technikai akadályok miatt — egyelőre nem lehet kiállítani. A talapzat körüli egyméteres területet kérjük szabadon hagyni szíveskedjenek.” Seregi László _____________________________