A Jövő Mérnöke, 1978 (25. évfolyam, 1-39. szám)

1978-01-21 / 1. szám

XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÄM ÄRA: 60 FILLÉR 1978. JANUAR 2L Q SOVO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Bl’DAFESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA mindig vizsgáztok ? Félnek Öntől a vizsgázók? — Legális puska és elrettentés — „Három napi hideg élelem...” Évente egy-egy táruk örnyi jelentkezőt fogad a közleke­désmérnöki kar építő- és anyagmozgató gépek szaka ágazatonként. Levelező • tago­zaton még kisebb a létszám, egy személyből álló évfolyam is akad. Maga a szak sem régi — 1970-ben végeztek az első épí­tőgépészek, 1971-ben pedig az első anyagmozgató gépészek. Mivel kevéssé ismert, nép­szerűsége , nem vetekedhet például az autós szakmáéval. Eléggé sajnálatos állapot ez, annál is inkább, mert ha­zánknak nagyon sok szakmá­ját szerető és értő gépesítési szakemberre van szüksége. Így aztán, ha az épitő- és De nem egészséges folyton tanulni. 11 anyagmozgató gépész szakon nincs elég jelentkező, átirá­nyítással egészítik ki a létszá­mot. Az első évben ezeknél a hallgatóknál megfigyelhető egy kis elkeseredettség, ami rányomja a bélyegét a tanul­mányi eredményre is. Nagyon sok múlik az oktatókon, mennyire sikerül a továbbiak­ban felébreszteni bennük az érdeklődést, megszerettetni velük a szakmát. Mert szép szakma ez: igen sokoldalú mérnöki tevékenységre nyújt alkalmat Ebben áll persze a nehézsége is: a hallgatóknak kettős profilt kell elsajátíta­ni ok; a tervezés tudományá­ban való jártasság nem elég. Az egyik ágazaton az építő­ipari technika fejlettségének ' mindenkori szintjével, s az építőipari folyamatok tervezé­sével is tisztában kell lenniük, a másik ágazaton hasonlókép­pen ismerniük kell a termelési folyamatokat, és komoly rend­szertechnikai ismereteket is el kell sajátítaniuk, hogy a fel­adatokat eredményesen meg­oldhassák. Elhelyezkedniük nagyon könnyű. A tavaly bevezetett pályázati rendszer keretében 40—50 állás közül válogatha­tott ágazatonként az a 8—10 végzett mérnök, akinek nem volt társadalmi ösztöndíjjal lekötött helye. Dr. Pristyák András tan­székvezető a negyedéveseknek adja át az építőgép tervezési és vizsgálati ismereteket. Eb­ből a tárgyból az évfolyamon heti 6 óra az előadás, 2 óra a gyakorlat és 3 óra a tervezés. —Megszerették-e a négy év alatt a szakmát a diákok? — Azt hiszem, igen. Járnak az előadásra, figyelnek, kér­deznek — öröm együtt dolgoz­ni velük. Érdeklődésük gyü­mölcsözik a gyakorlati jegy­ben: 14 közül 6 a jeles, 7 jó, 1 közepes, s csupán 1 az elég­séges. Egyébként a tankörben 19-en vannak, öten azonban nem kaptak osztályzatot, mi­vel nem adták be időben fel­adataikat. Egyikük azóta már megszerezte, négyest kapott. A vizsgán is jó eredmények születtek: 4 jeles, 5 jó, 2 kö­zepes, 1 elégséges, s eddig csak egyet kellett megbuktat­nom. De évfolyamonként na­gyon különbözőek a tankörök: tavaly ugyanebben a vizsga­időszakban egyetlen napon kilenc vizsgázóból hat kapott elégtelent, s csak egy jelest — Félnek öntől a vizsgázók? — Ügy tudom, igen. Hírlik, hogy dr. Sváb János profesz- szoré mellett ez a legnehezebb vizsgájuk. Talán a „miért” kérdések miatt. Hogy nem­csak tudni, hanem érteni is kell a tananyagot. Nálam ál- italában egy óráig ül benn egy vizsgázó. Egy tételt húz há­rom kérdéssel, amely nagy­jából átfogja az egész tan­anyagot. Ebben látom ugyanis a vizsga jelentőségét: a hall­gató legalább egy évben egy­szer rákényszerül, hogy a fél­éves anyagot egészében, össze­függéseiben áttekintse. — Nem vezet-e idegességhez a vizsgától való félelem? — Tapasztalatom szerint nem idegesek a vizsgázók. Igyekszem a vizsgán olyan körülményeket teremteni, hogy az idegességre hajlamo­sak is megnyugodjanak, fel­oldódjon a drukk. S bár szi­gorú vagyok, úgy hallottam, az eredményeket reálisnak tartják. A fő baj az, hogy a szorgalmi időszakhoz viszo­nyítva túl hosszú a vizsgaidő­szak. Ez nevelési szempont­ból azért nem helyes, mert nem szorítja rá eléggé a hall­gatókat a folyamatos tanulás­ra. Ami kimarad év közben, azt úgy gondolják, bepótolják majd a vizsgaidőszakban. Ta­nítani kell, hogy minél jobb mérnököket képezzünk — de a vizsgaidőszakban erre már nincs mód. Merőben mások a módsze­rek a gépjárművek és moto­rok tanszéken. Harmadéves autógépészek vizsgájáról gyűjtöttünk információt So­kallják az építőgépészek az egy órás vizsgát? Az „autóso­ké” esetenként 6—7 óra hosz- szat tart. ■— Ez készségtantárgy, is­meretét csakis írásban kér­jük számon — mondja dr. Lévai Zoltán tanszékvezető. — A vizsga reggel kilenckor kez­dődik. Minden hallgató kap egy 12 oldalas füzetet. Az egyes feladatokat pontozzuk, ösz- szesen 600 pontot lehet elérni. Megjegyzem, erre a maximum­ra eddig még nem volt pél­da. A feladatok felölelik az egész féléves anyagot Puskát a diákok legálisan használhat­nak. Egy A—4-es formátumú ívet azzal írnak tele, amivel akarnak. Más segédeszközt azonban nem használhatnak, aki megpróbálja, vagy társá­ról másolja le a megoldást (az előtte és mögötte ülő nevét mindenkinek fel kell tüntetnie a vizsgafüzet elején), nem­csak elégtelent kap, hanem fe­gyelmi elé állitjuk. Ez kellően elrettentő hatású — három- évenként ha akad valaki, aki reszkírozza. A legális puskát azért engedélyezzük, mert több szempontból hasznos: el­készítéséhez legalább kétszer el kell olvasná az anyagot, meg kell találni a feljegyzés­re érdemes lényeget, tömören összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat. S nem múlik azon az eredmény, hogy vala­kinek egyszer kihagy az em­lékezete. A vizsgáztatásnak ez a formája sok diák szá­mára népszerű. Nincs vizs­gadrukk, vagy ha' az ele­jén van is, elmúlik. Nem adunk terminust, mikorra kell befejezni, mindenki a neki leg­megfelelőbb tempóban dolgoz­hat. Hoznak magukkal kólát, termoszban kávét, szendvicse­ket — pihennek egy kicsit Olyan is volt, aki két feladat között kikapcsolódásként elő­vette Exupery Kis hercegét, s azt olvasgatta. Többször meg­kérdeztem a végzős hallgató­kat, nem vizsgáztak volna-e szívesebben a hagyományos módszer szerint? Élénken til­takoztak. — Milyenek a félévi ered­mények? — 28-ból 15 az elégtelen, kettőnek azonban volt már garantált jegye (nem meg­ajánlott!), így 13-nak kell csak megismételni. — Mi az a garantált jegy? — Egy félév alatt 3 zárt­helyit írnak. Mindegyikkel 200 pontot lehet szerezni. Ugyanolyan rendszerrel pon­tozzuk a zárthelyiket, mint az írásbeli vizsgát. Aki pont­számai alapján eléri a kettest, sikertelen vizsga esetén sem bukik meg (300 pont a mini­mum). A zárthelyik azonban nem kötelezőek, a vizsga vi­szont igen .garantált jegy mel­lett is. Ugyanis a garancia csak addig érvényes, amíg nincs túl naigy különbség. A diákság nagy része mégis meg­próbálja a zárthelyit részben a garantált jegy előnye miatt, részben pedig azért, mert jó kontroll egyes anyagrészek el­sajátításának mértékéről. A tárgy (gépjárművek és moto­rok), harmadéven szerepel elő­ször, ennek tudható be a félévi bukás nagy aránya. Az ismét­lés általában sikeres, s év vé­gén — májusban —, már lé­nyegesen jobbak a dolgozatok. — Mi a véleménye a szor­galmi és a vizsgaidőszak ará­nyáról? — Egyetértek azokkal a kol­légákkal, akik helytelenítik a hosszú vizsgaidőszakot. Nincs okvetlenül szükség rá. A köz­lekedési karon általános sza­bály, hogy minden tárgyból vizsgázni (kell a félév végén, s az egyes vizsgák egyforma fajsúlyúnk. A félév során az előadásokkal párhuzamosan csinálják a hallgatók a szá­mításokat, készítik a rajzokat, a vizsgán pedig az elméleti részt kérjük számon. — Viszont, ha sok a vizsga, kell az idő, hogy mindegyik, re felkészülhessenek... — Az adott szakon mindig a féléves anyagot kell tudni — hogy ezt. kettő vagy tíz vizsgán kérik számon, véle­ményem szerint mindegy. Nincs jelentősége annak, hány vizsga van. — De azért akadhat olyan tantárgy, amiből nehezebb fölkészülni... — Azt év közben többet kell tanulni! — A heti 36 óra és a sok egyéb elfoglaltság mellett? Ez csak egy 8 órás munka­nappal kevesebb, mint a fel­nőtt dolgozók heti munkaideje. — Valóban, de ne feledjük el, hogy a diák nem „44 órás ember”. A mérnökök munka­ideje sem ér véget azzal, hogy a napi 8 óra leteltével haza­mennek. Otthon is törik a fe­jüket egy-egy műszaki prob­lémán, megoldáson, szakmai folyóiratokat olvasnak, nyel­vet tanulnak, képezik magu­kat a szakmájukban. A 36 óra nem a diákoknak sok. In­kább talán az a baj, hogy nem mindig tudjuk megfelelő tartalommal megtölteni. Az egyetemnek kellene önkriti­kát gyakorolnia, s az alacsony hatékonyságú órákat, foglal­kozásokat célszerűbbekkel felcserélni.;. Csernovics Mária No, igyekezzetek. Addig is üdvözlet Jamaicából Mí?. Megkérdeztük SZABÓ GYÖRGYÖT Az elmúlt félévben több testület is tárgyalt az egye­tem gazdasági, beruházási munkájáról (vb, rektori ta­nács) a főigazgatóság tevé­kenységéről. Felkerestük Sza­bó György gazdasági főigaz­gatóhelyettest, hogy adjon tá­jékoztatásit, hogyan valósultak meg 1977-ben az egyetem be­ruházási tervei, mi várható az idei évben, s hogy értékelhető 1977-es beruházási munkájuk. — Az elmúlt esztendőre tervezett beruházásaink töb- bé-kevésbé megvalósultak. Az Irinyi Kollégiumban a Köz­épületépítő Vállalat négy szinttel készült el és 14 millió forintot használt fel, holott három szint befejezését és 12 millió forint felhasználását írták elő számára. A Gold- mann téren megkezdődött egy 3—3500 adagos konyha építése. Eddig négy kiviteli terv készült, amelyet külön­böző okok miatt az illetéke­sek mindig elutasítottak. Most valamennyi hatáság elfogadta és engedélyezte a teljes ki­viteli tervdokumentációt, és változatlan műszaki feltételek mellett az eddigi 130—140 millióra tervezett költséget 115 i millióra csökkentettük. 'Múlt évi terveinkben a föld­munkák és az alapozás meg­kezdése szerepelt. A Vízügyi Építő Vállalat felvonult. és megkezdte a vezetékek kiépí­tését. A föld elszállítása vi­szont késett, mert — ahogy értesültünk —, a vállalat te­herautód a nagy őszi szállítá­sok miatt foglaltak voltak. A Kipszer a járműgépé­szeti épületben elkészült há­rom emelet szerkezeti mun­káival. Sajnos az acélszerke­zetek szállítása nem volt elég tervszerű. A tényleges munka ugyan még nem kezdődött meg 1977-ben, de a kémiai épület teljes átépítésének szervezése mégis a múlt év fontos ese­ményei közé tartozott. A munkák megkezdését hátrál­tatta, hogy vita támadt az egyetem és a minisztérium között a 130 miüíös költsé­gen. Most már elkészült az új terv, a 80—90 millióra terve­zett összeget a minisztérium is jóváhagyta. így megkez­dődhetett a kivitelező válla­latokkal a szerződéskötés. Ebben a félévben elkészül a K-épület alagsorában a 26-os tanterem, amely az egyetem legkorszerűbb helyi­ségének ígérkezik. A beépí­tett tolmácsberendezés és tol­mácsfülkék segítségével kon­ferenciák megtartására is al­kalmas lesz. Ezeken kívül 1977-ben mintegy 50 miliő forintért fel­újítást, és 20 millióért kar­bantartási munkákat végez­tünk. Ez pontosan kimerítette az e célokra rendelkezésre ál­ló pénzösszeget, amit érde­mes hangsúlyozni, mert más budapesti egyetemek tájékoz­tatása szerint ennél kisebb összegeknek is csak 60—70 százalékát tudták elkölteni a kivitelező vállalatok elfoglalt­sága miatt. Hogy mindez megvalósult, ahhoz nagyon sok áldo­zatos munkára volt szükség. Munkatársaim szinte generál­vállalkozóként irányitották a munkákat, anyagot, embert, szállítóeszközt szereztek. Az Üzemeltetési Osztály és a Karbantartási Szolgálat mint­egy 300 dolgozója egyre ered­ményesebben tevékenykedik, ami annak köszönhető, hogy a brigádmozgalmat össz­hangba hoztuk a mi céljaink­kal. Minden brigád egy-egy terület gazdája lett, és a mun­ka ilyen területi felosztása látható eredményeket szült. Az eddig elmondottakon kívül néhány nagyobb beru­házás vár indításra ebben az évben. Sok mindentől függ azonban, hogy mennyi való­sul meg ezekből. Tervezzük a Duna-parti tanszéki épület és az akusztikai labor munkái­nak megkezdését, a központi területen pedig még egy új konyha építését Szigetszent- miklóson a hétvégi vízitelepet már körbekerítettük, szeret­nénk, ha az épületek is elké­szülnének minél hamarabb.’ Lágymányoson pedig három futballpályányi területet ala­kítunk ki sportcélokra. brack

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék