A Jövő Mérnöke, 1978 (25. évfolyam, 1-39. szám)
1978-01-21 / 1. szám
mindig vizsgáztok ? De nem egészséges folyton tanulni. 11 Mi?. No, igyekezzetek. Addig is üdvözlet Jamaicából Q LOVO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1978. JANUÁR 2. Félnek Öntől a vizsgázók? — Legális puska és elrettentés — „Három napi hideg élelem...” Évente egy-egy zárókörnyi jelentkezőt fogad a közlekedésmérnöki kar építő- és anyagmozgató gépek szaka ágazatonként. Levelező tagozaton még kisebb a létszám, egy személyből álló évfolyam is akad. Maga a szak sem régi — 1970-ben végeztek az első építőgépészek, 1971-ben pedig az első anyagmozgató gépészek. Mivel kevéssé ismert, népszerűsége , nem vetekedhet például az autós szakmáéval. Eléggé sajnálatos állapot ez, annál is inkább, mert hazánknak nagyon sok szakmáját szerető és értő gépesítési szakemberre van szüksége. Így aztán, ha az építő- és anyagmozgató gépész szakon nincs elég jelentkező, átirányítással egészítik ki a létszámot. Az első évben ezeknél a hallgatóknál megfigyelhető egy kis elkeseredettség, ami rányomja a bélyegét a tanulmányi eredményre is. Nagyon sok múlik az oktatókon, mennyire sikerül a továbbiakban felébreszteni bennük az érdeklődést, megszerettetni velük a szakmát. Mert szép szakma ez: igen sokoldalú mérnöki tevékenységre nyújt alkalmat Ebben áll persze a nehézsége is: a hallgatóknak kettős profilt kell elsajátítaniuk, a tervezés tudományában való jártasság nem elég. Az egyik ágazaton az építőipari technika fejlettségének mindenkori szintjével, s az építőipari folyamatok tervezésével is tisztában kell lenniük, a másik ágazaton hasonlóképpen ismerniük kell a termelési folyamatokat, és komoly rendszertechnikai ismereteket is el kell sajátítaniuk, hogy a feladatokat eredményesen megoldhassák. Elhelyezkedniük nagyon könnyű. A tavaly bevezetett pályázati rendszer keretében 40—50 állás közül válogathatott ágazatonként az a 8—10 végzett mérnök, akinek nem volt társadalmi ösztöndíjjal lekötött helye. Dr. Pristyák András tanszékvezető a negyedéveseknek adja át az építőgép tervezési és vizsgálati ismereteket. Ebből a tárgyból az évfolyamon heti 6 óra az előadás, 2 óra a gyakorlat és 3 óra a tervezés. —Megszerették-e a négy év alatt a szakmát a diákok? — Azt hiszem, igen. Járnak az előadásra, figyelnek, kérdeznek — öröm együtt dolgozni velük. Érdeklődésük gyümölcsözik a gyakorlati jegyben: 14 közül 6 a jeles, 7 jó, 1 közepes, s csupán 1 az elégséges. Egyébként a tankörben 19-en vannak, öten azonban nem kaptak osztályzatot, mivel nem adták be időben feladataikat. Egyikük azóta már megszerezte, négyest kapott. A vizsgán is jó eredmények születtek: 4 jeles, 5 jó, 2 közepes, 1 elégséges, s eddig csak egyet kellett megbuktatnom. De évfolyamonként nagyon különbözőek a tankörök: tavaly ugyanebben a vizsgaidőszakban egyetlen napon kilenc vizsgázóból hat kapott elégtelent, s csak egy jelest — Félnek öntől a vizsgázók? — Úgy tudom, igen. Hírlik, hogy dr. Sváb János profeszszoré mellett ez a legnehezebb vizsgájuk. Talán a „miért” kérdések miatt. Hogy nemcsak tudni, hanem érteni is kell a tananyagot. Nálam általában egy óráig ül benn egy vizsgázó. Egy tételt húz három kérdéssel, amely nagyjából átfogja az egész tananyagot. Ebben látom ugyanis a vizsga jelentőségét: a hallgató legalább egy évben egyszer rákényszerül, hogy a féléves anyagot egészében, összefüggéseiben áttekintse. — Nem vezet-e idegességhez a vizsgától való félelem? — Tapasztalatom szerint nem idegesek a vizsgázók. Igyekszem a vizsgán olyan körülményeket teremteni, hogy az idegességre hajlamosak is megnyugodjanak, feloldódjon a drukk. S bár szigorú vagyok, úgy hallottam, az eredményeket reálisnak tartják. A fő baj az, hogy a szorgalmi időszakhoz viszonyítva túl hosszú a vizsgaidőszak. Ez nevelési szempontból azért nem helyes, mert nem szorítja rá eléggé a hallgatókat a folyamatos tanulásra. Ami kimarad év közben, azt úgy gondolják, bepótolják majd a vizsgaidőszakban. Tanítani kell, hogy minél jobb mérnököket képezzünk — de a vizsgaidőszakban erre már nincs mód. Merőben mások a módszerek a gépjárművek és motorok tanszéken. Harmadéves autógépészek vizsgájáról gyűjtöttünk információt Sokallják az építőgépészek az egy órás vizsgát? Az „autósoké” esetenként 6—7 óra hoszszat tart. ■— Ez készségtantárgy, ismeretét csakis írásban kérjük számon — mondja dr. Lévai Zoltán tanszékvezető. — A vizsga reggel kilenckor kezdődik. Minden hallgató kap egy 12 oldalas füzetet. Az egyes feladatokat pontozzuk, öszszesen 600 pontot lehet elérni. Megjegyzem, erre a maximumra eddig még nem volt példa. A feladatok felölelik az egész féléves anyagot Puskát a diákok legálisan használhatnak. Egy A—4-es formátumú ívet azzal írnak tele, amivel akarnak. Más segédeszközt azonban nem használhatnak, aki megpróbálja, vagy társáról másolja le a megoldást (az előtte és mögötte ülő nevét mindenkinek fel kell tüntetnie a vizsgafüzet elején), nemcsak elégtelent kap, hanem fegyelmi elé állítjuk. Ez kellően elrettentő hatású — háromévenként ha akad valaki, aki reszkírozza. A legális puskát azért engedélyezzük, mert több szempontból hasznos: elkészítéséhez legalább kétszer el kell olvasni az anyagot, meg kell találni a feljegyzésre érdemes lényeget, tömören összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat. S nem múlik azon az eredmény, hogy valakinek egyszer kihagy az emlékezete. A vizsgáztatásnak ez a formája sok diák számára népszerű. Nincs vizsgadrukk, vagy ha az elején van is, elmúlik. Nem adunk terminust, mikorra kell befejezni, mindenki a neki legmegfelelőbb tempóban dolgozhat. Hoznak magukkal kólát, termoszban kávét, szendvicseket — pihennek egy kicsit Olyan is volt, aki két feladat között kikapcsolódásként elővette Exupery Kis hercegét, s azt olvasgatta. Többször megkérdeztem a végzős hallgatókat, nem vizsgáztak volna-e szívesebben a hagyományos módszer szerint? Élénken tiltakoztak. — Milyenek a félévi eredmények? — 28-ból 15 az elégtelen, kettőnek azonban volt már garantált jegye (nem megajánlott!), így 13-nak kell csak megismételni. — Mi az a garantált jegy? — Egy félév alatt 3 zárthelyit írnak. Mindegyikkel 200 pontot lehet szerezni. Ugyanolyan rendszerrel pontozzuk a zárthelyiket, mint az írásbeli vizsgát. Aki pontszámai alapján eléri a kettest, sikertelen vizsga esetén sem bukik meg (300 pont a minimum). A zárthelyik azonban nem kötelezőek, a vizsga viszont igen ,garantált jegy mellett is. Ugyanis a garancia csak addig érvényes, amíg nincs túl nagy különbség. A diákság nagy része mégis megpróbálja a zárthelyit részben a garantált jegy előnye miatt, részben pedig azért, mert jó kontroll egyes anyagrészek elsajátításának mértékéről. A tárgy (gépjárművek és motorok), harmadéven szerepel először, ennek tudható be a félévi bukás nagy aránya. Az ismétlés általában sikeres, s év végén — májusban —, már lényegesen jobbak a dolgozatok. — Mi a véleménye a szorgalmi és a vizsgaidőszak arányáról? — Egyetértek azokkal a kollégákkal, akik helytelenítik a hosszú vizsgaidőszakot. Nincs okvetlenül szükség rá. A közlekedési karon általános szabály, hogy minden tárgyból vizsgáznikell a félév végén, s az egyes vizsgák egyforma fajsúlyúak. A félév során az előadásokkal párhuzamosan csinálják a hallgatók a számításokat, készítik a rajzokat, a vizsgán pedig az elméleti részt kérjük számon. — Viszont, ha sok a vizsga, kell az idő, hogy mindegyikre felkészülhessenek... — Az adott szakon mindig a féléves anyagot kell tudni — hogy ezt kettő vagy tíz vizsgán kérik számon, véleményem szerint mindegy. Nincs jelentősége annak, hány vizsga van. — De azért akadhat olyan tantárgy, amiből nehezebb fölkészülni... — Azt év közben többet kell tanulni! — A heti 36 óra és a sok egyéb elfoglaltság mellett? Ez csak egy 8 órás munkanappal kevesebb, mint a felnőtt dolgozók heti munkaideje. — Valóban, de ne feledjük el, hogy a diák nem „44 órás ember”. A mérnökök munkaideje sem ér véget azzal, hogy a napi 8 óra leteltével hazamennek. Otthon is törik a fejüket egy-egy műszaki problémán, megoldáson, szakmai folyóiratokat olvasnak, nyelvet tanulnak, képezik magukat a szakmájukban. A 36 óra nem a diákoknak sok. Inkább talán az a baj, hogy nem mindig tudjuk megfelelő tartalommal megtölteni. Az egyetemnek kellene önkritikát gyakorolnia, s az alacsony hatékonyságú órákat, foglalkozásokat célszerűbbekkel felcserélni... Csernovics Mária Megkérdeztük SZABÓ GYÖRGYÖT Az elmúlt félévben több testület is tárgyalt az egyetem gazdasági, beruházási munkájáról (vb, rektori tanács) a főigazgatóság tevékenységéről. Felkerestük Szabó György gazdasági főigazgatóhelyettest, hogy adjon tájékoztatást, hogyan valósultak meg 1977-ben az egyetem beruházási tervei, mi várható az idei évben, s hogy értékelhető 1977-es beruházási munkájuk. Az elmúlt esztendőre tervezett beruházásaink többé-kevésbé megvalósultak. Az Irinyi Kollégiumban a Középületépítő Vállalat négy szinttel készült el és 14 millió forintot használt fel, holott három szint befejezését és 12 millió forint felhasználását írták elő számára. A Goldmann téren megkezdődött egy 3—3500 adagos konyha építése. Eddig négy kiviteli terv készült, amelyet különböző okok miatt az illetékesek mindig elutasítottak. Most valamennyi hatóság elfogadta és engedélyezte a teljes kiviteli tervdokumentációt, és változatlan műszaki feltételek mellett az eddigi 130—140 millióra tervezett költséget 115 millióra csökkentettük.Múlt évi terveinkben a földmunkák és az alapozás megkezdése szerepelt. A Vízügyi Építő Vállalat felvonult, és megkezdte a vezetékek kiépítését. A föld elszállítása viszont késett, mert — ahogy értesültünk —, a vállalat teherautói a nagy őszi szállítások miatt foglaltak voltak. A Kipszer a járműgépészeti épületben elkészült három emelet szerkezeti munkáival. Sajnos az acélszerkezetek szállítása nem volt elég tervszerű. A tényleges munka ugyan még nem kezdődött meg 1977-ben, de a kémiai épület teljes átépítésének szervezése mégis a múlt év fontos eseményei közé tartozott. A munkák megkezdését hátráltatta, hogy vita támadt az egyetem és a minisztérium között a 130 milliós költségen. Most már elkészült az új terv, a 80—90 millióra tervezett összeget a minisztérium is jóváhagyta, így megkezdődhetett a kivitelező vállalatokkal a szerződéskötés. Ebben a félévben elkészül a K-épület alagsorában a 26-os tanterem, amely az egyetem legkorszerűbb helyiségének ígérkezik. A beépített tolmácsberendezés és tolmácsfülkék segítségével konferenciák megtartására is alkalmas lesz. Ezeken kívül 1977-ben mintegy 50 milió forintért felújítást, és 20 millióért karbantartási munkákat végeztünk. Ez pontosan kimerítette az e célokra rendelkezésre álló pénzösszeget, amit érdemes hangsúlyozni, mert más budapesti egyetemek tájékoztatása szerint ennél kisebb összegeknek is csak 60-70 százalékát tudták elkölteni a kivitelező vállalatok elfoglaltsága miatt. Hogy mindez megvalósult, ahhoz nagyon sok áldozatos munkára volt szükség. Munkatársaim szinte generálvállalkozóként irányították a munkákat, anyagot, embert, szállítóeszközt szereztek. Az Üzemeltetési Osztály és a Karbantartási Szolgálat mintegy 300 dolgozója egyre eredményesebben tevékenykedik, ami annak köszönhető, hogy a brigádmozgalmat összhangba hoztuk a mi céljainkkal. Minden brigád egy-egy terület gazdája lett, és a munka ilyen területi felosztása látható eredményeket szült. Az eddig elmondottakon kívül néhány nagyobb beruházás vár indításra ebben az évben. Sok mindentől függ azonban, hogy mennyi valósul meg ezekből. Tervezzük a Duna-parti tanszéki épület és az akusztikai labor munkáinak megkezdését, a központi területen pedig még egy új konyha építését Szigetszentmiklóson a hétvégi vízitelepet már körbekerítettük, szeretnénk, ha az épületek is elkészülnének minél hamarabb. Lágymányoson pedig három futballpályányi területet alakítunk ki sportcélokra. brack