A Jövő Mérnöke, 1978 (25. évfolyam, 1-39. szám)
1978-01-21 / 1. szám
Professzor úr, azt beszélik... — Én nem is haragszom Korcsmár Károly kimagasló teljesítménye 32 lapos kártyacsomagból hat lapot kihúzunk. Mi a valószínűsége, hogy legalább az egyik ász lesz? Ki találja el, milyen szituációban hangzott el ez a kérdés? Illegális szerencsejáték közben, kollégiumi szobában kikapcsolódást jelentő bősz kártyázáskor, családi körben unalmas téli szombat estén? Szabad a gazda? Az építőmérnöki kari matematika tanszékén, másodéves vizsgázó feladata volt. A vizsgáztató dr. Rózsa Pál egyetemi tanár, tanszékvezető. Aki a kérdést kapta: Kismedi Nándor. Közel állhatott hozzá a téma, mert jelesre sikerült a felelete. (A félévi gyakorlati jegye közepes volt) — Professzor úr, azt beszélik, matematikából nehezen kaphatnak a diákok vizsgán jobb osztályzatot, mint a gyakorlati jegy. Ma másodszor vagyok tanúja, hogy nemcsak jobbat, de sokkal jobbat is elérhet valaki, ha becsülettel felkészül a vizsgára. Dobos Lajosné adjunktus éppen az imént adott négyest Törlök Károlynak, aki a gyakorlati jegyét tv-vel szerezte meg. Igaz, jó alaposan kifaggatta, nemcsak a tételből, amit húzott, hanem szinte az egész tananyagból, sőt, előző félévi témák is szóba kerültek. Ez a két eset kivétel-e, vagy nincs igaza a diákpletykának? — Valóban az az elv a tanszéken, hogy a gyakorlati jegy az irányadó. A félévi folyamatos munkát és felkészültséget tükrözi, s a matematika nem az a tárgy, ahol csodát lehet tenni. Természetesen előfordul, hogy valaki nagyon alaposan tanul a vizsgára, és meggyőzi tanárát, hogy magas szinten elsajátította, érti az anyagot. Ilyenkor a befektetett munkát, szorgalmat honoráljuk is. Előlegezzük a bizalmat, hogy a következő félévben jó kedvvel tanulja a diák tovább a tárgyat. De pedagógiailag nem lenne helyes, ha ebből rendszert csinálnánk. A szorgalmi időszakban folyamatosan kell készülni az egyes anyagrészekből, vizsga előtt már nincs elég idő elmélyülni benne. — Mennyiben függ a vizsgaeredmény az előadótól, illetve a gyakorlatvezetőtől? — A gyakorlatvezetőn sok múlhat. Az előadón csak annyi, amennyire látogatják az előadásokat. Ez ugyanis — szerintem — nem annyira a tanár személyétől, mint inkább a terhelés mértékétől függ. A félév elején zsúfolt a terem, a vége felé azonbana zárthelyik, rajzbeadások miatt, csökken a létszám. Én nem is haragszom ezért. Hiába jön be az előadásra, aki félig átalussza, mert egész éjjel rajzolt, vagy éppen egy másik tárgyból készül, míg én a katedrán magyarázok ... — Milyen típusú vizsgázókat szeret? Az eminenseket? — Mindenkit szeretek. De természetesen örömet az érdeklődő hallgatóval való foglalkozás jelent igazán. Aki a matematika iránt érdeklődik, szívesen foglalkozik vele, következésképp jó eredményt ér el gyakorlaton, zárthelyin, vizsgán egyaránt. — Sokan buknak meg matematikából? — Ma tízen vizsgáztak, kettő volt elégtelen, ugyanennyi jeles. Tegnap tizennyolcan voltak, négy bukás, négy jeles, öt jó — nem rosszabbak az eredmények, mint az előző években. Általában ilyen nagy létszámnál nem nagyok az egyes évfolyamok közti eltérések. Barcza Lajos adjunktusnál még két delikvens van hátra. Borbély Mária közepest kap, Doucoure B. Mamoutou (Mali köztársaságból jött), szintén. Nehezen fejezi ki magát magyarul, de a tanár fejbólintásából látom, hogy jó, amit mond. — Látszatra Doucoure jobban felelt. Miért kapott ő is közepest? — A kívülálló számára csak annyi látható, hogy valaki beszél, s én elfogadom, amit mond. De én azt is látom, hogy mit nem mondott el, s abból állapítom meg, mennyire érti az anyagot. — Hányan vizsgáztak ma? — Tízen. Ebből négy elégtelen volt. Hárman úgy buktak meg, hogy már a minimumon nem jutottak tovább. _ ■_ — A vizsgák előtt kártyát húznak. Ezen az úgynevezett minimumkérdések vannak, ez a belépő. Ezek egyszerű, de alapvető kérdések. Aki a minimumkérdésekre nem tud válaszolni, nem vizsgázhat. — Mi volt ma a legjobb osztályzat? — Közepes. Egyébként nagyon változók az eredmények. Van olyan nap, amikor 10 közül hat megbukik, s olyan is, hogy nincs elégtelen. Igaz, az még nem fordult elő, hogy 10 közül hat jeles lett volna... Viszont még csak két alkalommal vizsgáztattam a mai napot is beleértve, így a mostani vizsgaidőszakra általánosítani nem tudok — Előfordul-e olyan, hogy valaki kiválóan szerepel a vizsgán, ott derül ki, hogy tehetséges? — Valójában a gyakorlati foglalkozásokon eldől ez a kérdés. A jóknak azt szoktuk tanácsolni, kapcsolódjanak be a diákkörbe, foglalkozzanak órán kívül is a tantárggyal. Mivel azonban általában nem a saját tankörünket vizsgáztatjuk, előfordul, hogy vizsga után külön felhívjuk a hallgató figyelmét arra, érdemes többet foglalkoznia a matematikával. A múltkori vizsgán Korcsmár Károly, az ötös tankörből, nyújtott kimagasló teljesítményt. Legtöbben valamelyik szakmai területen hasznosítják matematikai tehetségüket. Megkérdezem dr. Rózsa Pál tanszékvezetőt: — Mitől függ, hogy ki melyik tanárnál vizsgázik? — A vak véletlentől. A vizsgára jelentkezők száma szerint három vagy négy tanárt jelölünk vizsgáztatónak a kiírt napon, s köztük osztjuk el őket, hogy mindenkihez körülbelül egyforma létszám kerüljön. Arra vigyázunk azonban, hogy lehetőleg ne a saját gyakorlatvezetőjüknél kelljen a hallgatóknak vizsgázniuk. Ezzel elejét vesszük az olyan reklamációknak, hogy „megbuktatott, mert már az órákon is pikkelt rám!”. — cserno — A komplex nevelési terv és a pártpropaganda továbbfejlesztése Tudósítás a decemberi pártbizottsági ülésről Két napirendi pontot tárgyalt a december 15-i pártbizottsági ülés, A komplex nevelési tervek végrehajtásának tapasztalatai című jelentést, s a KB 1976 októberi, a pártpropagandával foglalkozó határozatának végrehajtására szóló feladattervet. Az első jelentés előterjesztője dr. Kürti István, aki a karok képviselőiből szervezett előkészítő csoport anyagai alapján, dr. Bars Ruth és Kádár Lehel közreműködésével készítette el a felszólalók többsége által színvonalasnak ítélt elemzést. A gazdag anyag részletes ismertetése terjedelmi okokból lehetetlen, de a következő hetekben visszatérünk néhány részletére. Most az összefoglaló és a feladatok című , fejezet alapján adunk rövid áttekintést a témáról. Az egyetemen mindenütt elkészültek a hosszú távon is használható nevelési tervek. Teljesítésük megszervezésére mind a testületek, mind a vezetők megtették a szükséges intézkedéseket. Ezek közül egyértelműen hatásos a nevelőtanári — instruktori testület kialakítása. Tevékenységét az illetékesek folyamatosan segítik, ellenőrzik is. A műszaki tanszékek és Intézetek, s a központi tanszékek is több jó, a nevelést segítő módszert honosítottak meg, azonban a tanári kar többsége egyelőre nem végzi állandó jelleggel, tudatosan a nevelőmunkát. A keretek, módszerek lényeges változtatására nincs szükség. A következő évek feladata a nevelőmunka minőségét javítani, értelmes és reális tervszerűséggel. Az egy évvel korábbi, hasonló témájú PB- ülés határozatára visszatérve egyebek között újólag hangsúlyozták: A komplex nevelési terveket hosszú távon irányelvként kell értelmezni, mint a nevelőmunka feladattárát. A részletes (kollégiumi, tanszéki) operatív tervezés csak azokra a feladatokra terjedjen ki, amelyek konkretizálhatók, feltételei megvannak vagy elérhetőek, teljesítésük értékelhető. Továbbra is feladat növelni a nevelőmunka erkölcsi és anyagi megbecsülését. A tanárok minősítésekor egyenrangú tényezőként szerepeljen a nevelés a tudományos és egyéb tevékenységgel. A tanárok nevelőmunkájának értékeléséhez a jelenleginél szervezettebben kell figyelembe venni a hallgatóság véleményét, mint a megítélés egyik összetevőjét. A második napirend előadója dr. Barta György, az egyetemi pártbizottság agit-prop titkára volt. A feladatterv a pártpropaganda továbbfejlesztésére, a marxizmus—leninizmus egyetemi oktatásában a minőség javítását írja elő. A KB-határozat nyomán a fejlett szocializmus, ezen belül a szocialista életmód kérdéseivel kell hangsúlyozottabban foglalkozni. A marxizmus-leninizmust oktató tanároknak politikai tapasztalatok szerzésére adnak lehetőséget, a gyárakban, intézményekben, pártbizottságokon végzendő munkában. Az „ml” tanszékektől kérik, hogy továbbra is segítsék a komplex nevelési tervek végrehajtását. A pártbizottság szükségesnek tartja, hogy a tanárok többet foglalkozzanak egyénileg a diákok ideológiai, politikai nevelésével. A marxizmus klasszikusait jobban kell ismerni, olvassák a diákok is az eredeti műveket. Az antimarxista nézetek meggyőző bírálata minden tárgykörben kapjon megfelelő helyet — írja elő az elfogadott feladatterv a továbbiakban. A pártoktatás fejlesztéséről szóló fejezet első, hangsúlyos mondanivalója: a marxizmus —leninizmus tanulmányozása alól egyetlen párttag sem kaphat felmentést. A tanárok számára az esti egyetem szakosítóit, s általában a kötött oktatási formákat ajánlják elsősorban. Az egyéni tanulást, amelyben a Műegyetemen sokan vesznek részt eredményesen, a résztvevő tanároknak az eddiginél jobban ki kell használniuk, a tanuláson kívül az „mi” tanszékek oktatóival létrejövő munkakapcsolatok kibővítésére és elmélyítésére is. Az egyetem többi dolgozói számára politikai előképzettségüktől függően a marxista középiskolát, az MLEE 3 éves tagozatát és a speciális tanfolyamokat ajánlják. A pártszervezeteknek a „beiskolázáskor” figyelembe kell venniük az egyéni érdeklődést, adottságokat, s a káderfejlesztési tervet A pártalapszervezetek évente értékelik az oktatás tartalmi és szervezési tapasztalatait. A feladatterv többek között tartalmazza azt is, hogy azok, akik szakosítót és speciálkollégiumot végeztek, kapjanak feladatokat a pártoktatási munkában. Néhány újabb svéd hír Nincs külön egyetem, külön főiskola A fejlett tőkés országok közül talán Svédország oktatásügye hívja fel magára leginkább a figyelmet. Az elmúlt tizenöt évben a svéd iskolarendszer minden szintjén jelentős tartalmi és szerkezeti reformokat hajtottak végre. Egységes középiskola 1962-ben a hét éves elemi iskolát megszüntetve bevezették a 9 osztályos kötelező általános iskolát alsó, középső és felső tagozattal. Ezt a középfokú oktatás reformja követte 1972-ben, amikor a gimnáziumot, a szakközépiskolát és a szakmunkásképző iskolát egységes középiskolává vonták össze elsősorban azzal a céllal, hogy megszűnjék az elméleti és a gyakorlati jellegű képzés közötti presztizskülönbség. A felsőoktatás átszervezését 1968-ban határozta el az országgyűlés. A reformot szakértőkből álló bizottság dolgozta ki, amely munkájába bevonta a felsőoktatási intézmények oktatóinak és hallgatóinak képviselőin kívül a különböző társadalmi és munkaügyi szervek, valamint a politikai pártok képviselőit is. Széles körű és hosszan tartó vita után, amelyben a közvélemény is részt vett, 1977. július 1-én életbe lépett az egész felsőoktatást átfogó reform. A reform először is megszüntette az egyetemi és a főiskolai képzés közötti különbséget. Míg 1977. július 1. előtt az egyetemeken pluridiszciplináris jellegű képzés folyt, a főiskolai oktatást pedig egyegy meghatározott szakterület tárgyai jellemezték, a reform életbelépése óta nincs különbség a felsőoktatási intézmények között, még az egyetem, illetve főiskola elnevezés is megszűnt. A „felsőoktatás” terminus vonatkozik minden középfok utáni képzésre, amelynek felügyeletét és központi igazgatását az Egyetemi és Főiskolai Hivatal (Universitets och Högskolsämbetet) végzi. Egységesítették a képzés szerkezetét. Minden képzési ágnál a munkaerőpiaci helyzetnek megfelelően korlátozták a hallgatói keretszámot, mivel a reform egyik célja éppen az volt, hogy összehangolják a felsőfokú szakemberképzést a munkaerőpiac igényeivel. Ezzel megszűnt a korlátlan felvétel, ami a reform előtt a jogtudományi, a bölcsész- és társadalomtudományi karokon, valamint a természettudományi karok egyes szakjain érvényben volt. Tanuljanak a tapasztaltak Az 1977/78-as tanévtől kezdve a felvétel is új kiválasztási szempontok alapján történik. Az új felvételi rendszer részben általános — mindenki számára azonos — követelményeket tartalmaz, részben különleges követelményeket, amelyek az egyes képzési ágakhoz szükséges előképzettséget jelentik. A felsőoktatásban való részvételre az általános követelmények alapján azok jogosultak, akik elvégezték az egységes középiskolát — vagy ennek megfelelő képzettséggel rendelkeznek — és svéd, illetve angol nyelvi ismereteik is elérik az egységes középiskola kétéves tananyagának szintjét. A különleges követelmények általában az egységes középiskola különböző, három vagy négy éves tagozatos tananyagára épülnek. Érdekes, hogy minden olyan 25. életévét betöltött személynek is joga van felsőfokú tanulmányok végzésére, aki négy évet munkában töltött, de a négy évbe már a kötelező katonai szolgálat ideje, 10 éven aluli gyermek, esetleg idős vagy beteg hozzátartozó hosszantartó gondozása is beszámítható. Ezzel a rendelkezéssel próbálják a szakmai tapasztalattal rendelkezőket továbbtanulásra ösztönözni, s a visszatérő képzés elvét megvalósítani. Mivel a 25. életévüket betöltött jelentkezők sokszor nem rendelkeznek a szükséges bizonyítványokkal, maguk kell eldöntsék, hogy tudásszintjük megfelel-e az általános, illetve a különleges követelményeknek. Ennek eldöntését segíti a legtöbb tanszék által szervezett önkéntes vizsga, amely kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a jelentkezők felmérhessék tudásukat. Az önkéntes vizsgát a vizsgázó kérésére konzultáció követi, amin vizsgaeredményét értékelik és amennyiben szükséges, útmutatást kap a további felkészüléshez. Jelentkezhetnek még a felsőoktatási intézményekbe a külföldön tanult és a népfőiskolát végzett diákok is. A felvételnél a jelentkezőket tanulmányi eredményük alapján (középiskolai végbizonyítvány átlagértéke), s ahol erre nincs mód, a munkatapasztalat alapján (munkaviszony időtartama) alapján rangsorolják minden olyan esetben, amikor a jelentkezők száma nagyobb felvehetők számánál. A képzési ágakat a foglalkoztatási szektorok alapján csoportosították, mivel a reformot kidolgozó bizottság alapelvként szögezte le, hogy a középfok utáni képzés elsődleges célja, hogy meghatározott foglalkozásokra készítsen fel. Ennek alapján a képzési ágak felosztása a következő: — műszaki foglalkozásokra felkészítő szektor, — egészségügyi foglalkozásokra felkészítő szektor, — oktatói foglalkozásokra felkészítő szektor, — adminisztratív, közgazdasági és szociális foglalkozásokra felkészítő szektor, — kulturális és információs foglalkozásokra felkészítő szektor. Ezzel a felosztással egy csapásra megszüntették a szabad tantárgykombinációt és a szabad szakpárosítást, amire pedig a reform előtt az egyetemi hallgatóknak lehetőségük volt. Az 1977-es őszi félévtől kezdve már csak kötött tanulmányok folytathatók, amelyek követelményeit pontrendszerben állapították meg. Egy félév alatt körülbelül 20 pontot kell elérnie a hallgatóknak az előadások és szemináriumok látogatása és az azokon való aktív részvétel, illetve a vizsgák sikeres letétele révén. A kötött tanulmányok mellett ún. „helyi tanulmányok” is léteznek. Ezeket a felsőoktatási intézmények önállóan indíthatják, egy-egy város vagy vidék különleges szakemberszükséglete alapján. A felsőoktatás reformját praktikus szempontok, elsősorban szigorítások vezérelték, hiszen a kapitalista világ gazadasági megrendülése az elmúlt években a svéd jóléti állam fölött sem múlt el nyomtalanul. Ezért az állam azoknak biztosít kedvezményeket, akik vállalják a követelmények teljesítését. Zipernovszky Hanna