A Jövő Mérnöke, 1979 (26. évfolyam, 1-38. szám)

1979-01-20 / 1. szám

A könyvtár nagyjából tele van. A Libellában három ki­sebb csoport ücsörög. Pálinkát isznak, fekete kávét isznak és háromféle vizsgáról beszélget­nek. Az egyes buszon, reggel, egy szőke fiú úgy belemerül valami jegyzetbe, hogy észre sem veszi azt a tizenéves, kék­szemű „punk”-lányt, aki pedig már a Deák tér óta kitartóan fixírozza őt. Az ember vé­gigmegy a K épület folyo­sóin és mindenütt vizsgázók­ba botlik. Ismerősök és isme­tudtam — sőt többet — azt mondja: hármas. Aztán bele­néz az indexembe, már írná is be a jegyet, amikor észreveszi, hogy tulajdonképpen ez volt az utolsó vizsgám. „Elnézést kolléga, de akkor inkább né­gyest adok” — és már javítja is át a jegyet. Elnéztem neki. A jótanuló A jótanulót sokan ismerik — nem az a halk típus. Most is hosszasan beszélgetünk. Minden másról. Azért elárul­ja: nem kapkodta el a dolgo­kat. Két vizsgája még hátra van. Viszont az eddigiek egy kivétellel mind jelesre sike­rültek. Az az egy meg négyes lett Aztán még hosszasan be­szélgetünk. Minden másról. A könyvtár nagyjából tele van. A Libellában három ki­sebb csoport ücsörög. Pálinkát isznak, fekete kávét isznak és a különböző vizsgákról beszél­getnek. Meg másról. Dehát, van idejük — dúl a vizsgaidőszak. teöke rettenek első kérdése: Vizsgáz­XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1979. JANUÄR 20. Találkozások január közepén Utazó táhorv ni voltál? Hogy sikerült? Mennyi van még hátra? S íme a válaszok: Megkérdeztük A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA Január 17-én a KISZ-bi­zottság képviseletében kéttagú delegáció utazott a Szovjet­unióba a nyári építőtábori szerződések szövegének végle­gesítése, illetve megkötése céljából. A delegáció tagjai: Mezei István és Kecskeméti Lajos az egyetem pesti épí­tőtáborának volt és leendő vezetői. — Mintegy húsz napot töl­tünk a Szovjetunóban, kilenc egyetemmel véglegesítjük a szerződéseket, egy új kapcso­latot is megpróbálunk létre­hozni — mondta Mezei Ist­ván. — Kőrútunkat Kijevben kezdjük, majd Leningrádon, Moszkván, Tallinnon keresztül Vilniusban fejezzük be. A szerződések megkötése mellett meg akarunk ismerkedni elő. re a hozzánk utazó táboro­zok csoportvezetőivel is. Jó dolog, hogy erre, a jutalom­nak is számító szerződéskötő útra tavaly óta a leendő tá­borvezetők — jelenesetben mi — utazhatnak ki. Végül is a hozzánk érkezőkkel mi fo­gunk foglalkozni, mi tudjuk, hogy mit tudunk adnú Ezen­kívül beszélgettem srácokkal, akik tavaly kint táboroztak — úgy hogy most már azt is tudjuk hogy mit kérjünk, így a szerződések nem lesz. nek- formálisak. Az itthon levő tábor-veze­tők, csoportkísérők sem ülnek a babérjaikon: a nyári kirán­dulások szálláshelyeit szerve- zik. — eö — A KISZ-vezető A kari KISZ-bizottságra siet — meg kell szervezni a vizs­gaidőszak tervezett vezetőkép­ző tábort, meg különben is: megbeszélése van valakivel. — Semmi különös — még egy vizsgám van hátra. Á! Se­hogy. Kinyírt egy kicsit az új tanulmányi rendszer. Eddig arra volt jó a vizsgaidőszak, hogy átlagot javítson az em­ber. No, igen. A szorgalmi időszakban van elég elfoglalt­ságom a tanuláson kívüL is. Persze, mások is. Viszont akik edig épphogy egy-egy kettessel csusszantak át, azoknak most jobb. Ügy látszik kénytelenek tanulni. Sebaj! Ha az utolsó vizsgám jól sikerül, meg lesz a négyes. De ne haragudj, sie­tek! Várnak — mondja és el­rohan. (Jól sikerült neki.) Akit érdekel a szakma — Tudod engem érdekel a szakma és emiatt volt is már egy-két botrányom. Hogyan? Ja, hát mert nem azzal fog­lalkoztam, amit éppen szá- monkértek. Most? Most éppen kirúgtak. Hogy miért? Igazuk volt. Ez idén a legnehezebb vizsgánk, én pedig nem tanul­tam magamat halálra. Ráadá­sul van az anyagnak egy olyan része, ami jobban érdekel és én meg épp azt nem tanultam meg. Igen. Kevés volt már az idő arra, hogy rendesen meg­nézzem, átfutni meg nem akar­tam. Az írásbelin pedig épp ebből a részből volt a legtöbb kérdés. És az a röhej, hogy a többit nagyjából meg tudtam oldani. Délután? Piroskával talál­kozom. Este meg valószínűleg átmegyek a barátomhoz, egy kis szivornyára. Hogyan? Hát persze. Bosszankodom. Már olyan szépen elterveztem, hogy mát fogok csinálni. Mindegy. Van egy hetem. Holnaptól be­járok a könyvtárba és átve­szem rendesen az egész anya­got. Nem bízok én meg ezek­ben! És nem szeretném, ha mégegyszer kéne mennem! Az ötödéves — Szia, mi van? Még min­dig? Igen. Most már csak a munkavédelem vizsga van hátra, de az csak valamikor mároiusban. Miből? Ja. igen. Te sem szeretted? Ronda egy tárgy, de rendes volt a vizs­gáztató. Elmondtam neki, amit Szegvári Zsuzsát, a fol/amatszabál/ozás tantárgyfelelősét — Milyen tapasztalatokat szereztek a részvizsgákról az első félévben a tanszéken? — A harmadéves műszer szakosok tettek eleget ilymó- don tanulmányi kötelezettsé­geiknek a folyamatszabályozás című tárgyból. Az előadó dr. Frigyes Andor tanszékvezető volt. A tárgyból heti két óra előadáson és két órás tanter­mi gyakorlaton kellett részt- venniük a hallgatóknak. Ez annyiban módosult, hogy — részben tantermi okokból — most nem tankörönként, ha­nem az egész évfolyamnak egyszerre, az előadásba építve tartotta Frigyes professzor a példamegoldási gyakorlatokat. A számonkérés félévvégi vizsgáról 3 részvizsgára, 5 há­zi feladatra (megoldásuk ese­tenként 2—2 héten keresztül kb. 4 óra elfoglaltságot jelen­tett) változott, s a végső osz­tályzatba beszámítottuk a jegyzetelési technikát is. — Mit kell érteni a jegyze­telési technikán? — A katalógust kötelezővé tették egyetemszerte. Mi eggyel tovább léptünk. Kötelezővé tettük a jegyzetelést is. A bentiétnek ugyanis csak akkor van értelme, ha a diák profi­tál belőle, s nem — mondjuk — a víkendjéről ábrándozik az előadás alatt. Nem mond­hatom, hogy általános üdvri­valgással fogadta az évfolyam ezt az újítást. Akadtak olya­nok is, ha nem is sokan, akik nagy hangon tiltakoztak a „dedós módszer” ellen. Termé­szetesen nem a szépírás gya­koroltatása volt a célunk, ha­nem az, hogy megtudjuk, kö­vetik-e, tudják-e követni az előadót a tananyagban a diá­kok? Ezért aztán két-három tanársegéd is bent ült mindig az előadásokon, hogy össze tudja hasonlítani a jegyzeteket az elhangzottakkal. A „tech­nikát” olymódon számítottuk bele az osztályzatba, hogy aki megtagadta, vagy nagyon rosz- szul jegyzetelt, az egy jeggyel rosszabbat kapott, aki pedig kiválóan rögzítette a hallotta­kat, annak felfelé kerekítet­tünk. — Nem túl népszerűek az egész évfolyamos előadások, a diákok többnyire panaszkod­nak, hogy a nagy létszám miatt nem tudnak emberi kap­csolatba kerülni tanárukkal. Hogy a gyakorlatot is össze­vonták, erre még kevesebb lett az esély. Nem jelent ez neve­lési szempontból naa vobb'hát- rányt, mint amekkora előny a tanteremmel való takarékos­kodás? — Az összevonást a kény­szer szülte, de azért vigyáz­tunk aura, hogy ne veszítsük el teljesen a kapcsolatot diák­jainkkal. A tanköröket ketté­osztottuk, s minden csoport kapott a fiatal tanárok közül egy konzulenst, akihez kon­zultálni mehet, aki kijavítja a házifeladatait, ellenőrzi a jegyzetelést. Volt némi hábor­gás amiatt, hogy ezt nem tud­tuk megoldani másképp, csak az órarenden kívüli elfoglalt­ság terhére. Ennék azonban technikai okai voltak, ezért jelentős változás továbbra sem várható. — Végülis mennyire vált be a tanszéken a részvizsga-rend­szer? — Elértük a célunkat. Gya­korlatilag megvalósult a folya­matos tanulás, a vizsgajegyek is ezt tükrözik, habár valami­vel jobb átlag született a reá­lisnál (az évfolyam vizsga- jegyátlaga 4,17), ennek az az oka, hogy a házifeladatok osz­tályzatait 50 százalékban vettük figyelembe. Jövő félévben 25 százalékot fognak érni, a rész­vizsga-osztályzatokkal egyenlő értékűek lesznek. Az viszont kétségtelen, hogy az előző évfo­lyamokhoz képest a mostani kísérletisek jóval többet tud­nak — a bukási arány meg­változása is erre vall. Míg ed­dig általában az évfolyam 20 százaléka kapott elégtelent fo­lyamatszabályozásból a félévi vizsgán, most senkit nem kel­lett megbuktatnunk. Utóvizs­gázók ennek ellenére voltak — határidőcsúszások, igazolatlan hiányzások miatt az évfo­lyam körülbelül 10 százaléka csak ív-jelleggel kaphatta meg a félévi osztályzatát. Ez azon­ban nem jelentett tudásbeli mércét, mert a letiltottak kö­zött jeles is akad. A konklú­zió tehát az, hogy — bár az új rendszer mind a diákoktól, mind a tanároktól maximális erőfeszítést és olykor áldozato­kat is követelt a (tanár elfog­laltságába — órarendjébe —, hivatalosan egyetlen perc sem számít bele abból az időből, amit az említett ellenőrzések­kel, konzultációkkal a diákjai­val eltöltött.) — megérte. Töb­bet tudnak, fejlődött a jegy­zetelési technikájuk, jobban sikerült a vizsga. S az így szerzett jó közérzet bizonyára kihait a többi tantárgyból elért eredményekre is. Csernovics Mária Ügy tűnik, neki könnyebb. Dr. Prónay Gábor adjunktus Es nekünk nehezebb. Harmadéves villamosmérnökök „lineáris hálózatok” vizsgájának írásbeli része Jászberényi Gyula felvételei Még javában folynak a vizsgák Dr. Szentgyörgyi Sándort, a vegyipari és mezőgazdasági ipari gépek tanszék vezetőjét arra kértük, hogy mondjon vé­leményt az új oktatási rend eddigi tapasztalatairól a vizs­gaidőszak félidejének tükré­ben. — A sikeres oktatásnak több feltétele van. Az egyik, a kor­szerű tematika. Az első négy évfolyam már a reformtanterv szerint tanul, amelynek elsőd­leges célja az volt, hogy a tananyagot a megváltozott igé­nyekhez közelítse. Legalább ennyire fontos azonban, hogy az oktatási módszerek is kor­szerűsödjenek. Az év elején bevezetett új oktatási rend ed­digi tapasztalata, hogy na­gyobb lett a hallgatók terhe­lése, de az eredményeikre ez előnyösen hatott. Fél év köz­ben eljutottak hozzánk olyan panaszok, hogy a részvizsgák­nál a már teljesített anyag­részre is visszatértek az okta­tók. Azt nem lehet megtenni, hogy soha korábbi anyagot ne kérjenek számon a hallgatók­tól, mindenesetre jogos az a vélemény és én is egyetértek evvel, hogy nem lehet a diák minden pillanatban a teljes anyag birtokában. Természete­sen ezért nem válhat rend­szerré az ilyen vizsgáztatási forma. A szorgalmi időszak meghosszabbítása nagyon idő­szerű volt. Sehol másutt a vi­lágon nem volt ennyire rövid. A blokkosított órarend beve­zetése is hasznos,, hiszen a két-három órás szünetek az oktatást már nagyon hátráltat­ták. Lényegében most jutot­tunk el ahhoz az oktatási mi­nimumhoz, amely nélkül már nem lehetett volna eredmé­nyesen tanítani. Most még nyesegetni kell az új oktatási rend kinövéseit, igyekezni kell tovább tökéletesíteni. Az oktatásmódszertani köz­gyűlésen dr. Artinger István elmondta véleményét, hogy a számonkérésnek nem büntető, hanem jutalmazó jellegűnek kell lennie. Teljesen egyetér­tek kollégámmal. Szerintem is serkenteni kell a hallgatót, hogy jobb osztályzatra töre­kedjen és, hogy mindenki olyan jegyet kapjon,, amilyet el tud érni. Tehát ha valaki úgy érzi, hogy többet tud an­nál, mint amennyit egy adott pillanatban bizonyítani sike­rült, hadd kapjon lehetőséget a javításra. Személy szerint én egy­általán nem vagyok híve a középkori stílusú tanár—diák viszonynak. Legyen ez a kap­csolat minél termés ;etesebb, emberibb, annál inkább, hi­szen diákjaink egy részének ma épp olyan felnőtt gondjai, problémái vannak, mint ne­künk magunknak. Nem szabad hogy a fenyegetés hassa át a vizsga légkörét. Most még javában folynak a vizsgák. Még nem ismerem a kollégák véleményét sem, hogy az új oktatási rend mikép­pen befolyásolta az eredmé­nyeket és a hallgatói képvise­lőkkel sem találkoztam még, hogy a tapasztalatokat megbe­széljük. — cka — VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! i I í

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék