A Jövő Mérnöke, 1979 (26. évfolyam, 1-38. szám)

1979-01-20 / 1. szám

t­1­1 Az egyetem hivatalos közleményei Az egyetemi tanács decem­ber 11-én megtartott harma­dik ülésén első napirendi pontként a BME 1979. évi költségvetési, beruházási és KK alapjainak tervét vitatta meg. Megállapította, hogy az 1979. évi költségvetési javas­lat biztosítja az oktató, neve­lő és tudományos feladatok személyi, tárgyi feltételeinek szintentartását és mérsékelt minőségi fejlesztését. Az 1979. évre vonatkozó költségvetési előterjesztést a tanács az alábbi határozatok­kal kiegészítve fogadta el: Az 1979. év gazdálkodási ha­tékonyságát fokozott tervsze­rűséggel, ésszerű takarékossá­gal, a készletek racionális csökkentésével növelni kell. Az egyetem anyagi ellátásá­nak biztosításában kiemelt je­lentősége van saját forrásai­nak, így a gép- és műszerpót­­lási díjaknak. E keret felhasz­nálásának tervszerűségét nö­velni kell További erőfeszítéseket kell tenni arra vonatkozóan, hogy a beruházások a tervezett ha­táridőre megvalósuljanak. A dékánok és a gazdasági főigazgató vizsgálják meg az előterjesztésben szereplő tarta­lékok legjobb hasznosítási le­hetőségeit. Meg kell vizsgálni, hogy a most épülő tanulmányi épü­letben a közlekedésmérnöki kar tanszékein kívül milyen oktatási szervezeti egységeket lehet elhelyezni. Az eredeti el­képzelés szerint ebben az épü­letben az építőmérnöki kar ka­pott volna szükségleteinek megfelelő helyet. Ezért a köz­lekedésmérnöki kar itteni el­helyezése mellett elsősorban az építőmérnöki kar igényeire kell tekintettel lenni. Az egyetem működésével kapcsolatos nélkülözhetetlen szociális munka- és tűzvédel­mi intézkedésekhez az előter­jesztésben foglaltaknál na­gyobb anyagi fedezetet kell biztosítani. Meg kell vizsgálni, hogyan lehetne növelni­­ az egyetem többszintes épületeiben a fel­vonók számát, továbbá, ho­gyan lehetne fokozni a fény­másoló és a sokszorosító ka­pacitását. Végezetül a tanács köszöne­tet mondott az előterjesztés gondos előkészítéséért és meg­kérte a gazdasági és műszaki főigazgatót, hogy a költségve­tési keretről a dékánokat, va­lamint az egyéb gazdálkodó egységek vezetőit értesítse. Második napirendi pontként a tanács az 1979 februárjában induló új szakmérnöki szakok tanterveire tett javaslatot tár­gyalta meg. Figyelembe véve az oktatási-nevelési bizottság­nak a tanácsülés elé terjesz­tett véleményét is, a beinduló szakmérnöki szakok nagyobbik részének tantervét a tanács változtatás nélkül jóváhagyta. Néhány esetben a szak elne­vezését módosította. A matematikus-mérnök szak új tantervére vonatkozó ja­vaslat azzal a megegyezéssel nyert jóváhagyást, hogy a tan­tervet ki kell egészíteni a ta­nács oktatási és nevelési bi­zottsága észrevételei szerint, valamint bele kell venni a Honvédelmi ismeretek című tárgyat is. Az építőmérnöki kar mun­kájáról készített beszámolót a tanács elfogadta és felkérte a kar dékánját, hogy gondoskod­jék az előterjesztésben megje­lölt kari fő feladatok végre­hajtásáról. Utolsó napirendi pontként a tanács a villamosmérnök kar Felsőoktatási Tanulmányi Ér­deméremmel való kitüntetésre tett javaslatát vizsgálja meg. Egyhangúlag támogatta mind­két jelölt kitüntetését Vita Intézkedni 43 órán belül is lehet Bruck András „Ambrus Gi­zella azóta már jól van” című december 9-i cikkére két vá­lasz érkezett írásban, s töb­ben hozzászóltak telefonon, személyesen is. A vélemények kis része ellentmondó, na­gyobb része újabb és újabb összefüggésekre világít rá. A vegyészmérnöki kar dékánjá­nak, dr. Pungor Ernőnek és dr. Szántay Csaba tanszékve­zető egyetemi tanárnak (szerveskémia tanszék) levelét az alábbiakban szó szerint kö­zöljük, s­ elöljáróban néhány beszélgetés megjegyzéseit és tanulságát is közreadjuk. A CH-épületben, főleg a szerveskémia tanszék labora­tóriumában folytatott beszél­getésekből derült ki az a fi­gyelemreméltó tény, hogy a laborok gázpalackkal való el­látása igen nehézkes. A zeg­zugos lépcsőkön, átjárókon vállon szállított hatalmas pa­lackokból esetenként azért tartanak szabályellenesen egy­szerre többet a helyiségekben, mert az ellátás nem folyama­tos. Decemberben például egész hónapon keresztül nincs szállítás, adminisztrációs okok miatt olyan gázfajtából, amelyből az egyik kicsi labor például maga heti két palac­kot fogyaszt. A vegyianyagok, eszközök beszerzése nehézkes és lassú. Mindenki igyekszik ,,bespejzolni”, amit lehet, s ez is növeli a zsúfoltságot. A JM cikkével szembeni el­lenvélemények — a Pungor és Szántay elvtársak levelében foglaltakon kívül — a követ­kezőkben foglalhatók össze: a rekonstrukció több problémát megoldatlanul hagy, ha végre sor is kerül rá. Ilyenek: az alagsorban levő hallgatói la­boratórium nem maradhat je­lenlegi helyén, mert a ma ér­vényben levő munkavédelmi előírások nem engednek la­bort alagsorban elhelyezni. Egyes laboratóriumokban nincs hová vészkijáratot épí­teni. Nincs hely anyagraktár építésére. A jelenlegi zsúfolt­ságot csökkenteni kell, töb­bek között a szükséges és megfelelő szélességű közleke­dési utak létrehozása céljából, de ehhez új helyiségekre is szükség volna. Bizonyos anyagfajták — benzol, éter — veszélytelenebb, szabályos ke­zelésére szintén nincs megfe­lelő hely a laborok egy ré­szében. A rekonstrukcióra va­lóban óriási szükség van, hi­szen attól kezdve, hogy a fa­lakról nagy darabokban pe­reg, válik a régi olajfestés, s hullik a munkaasztalokra, s azon végezve, hogy rengeteg munkát fognak adni az elöre­gedett elszívófülkék, villamos kapcsolótáblák, stb., rengeteg probléma vár megoldásra. De a rekonstrukciótól független tennivalók is vannak, s való­ban, nemcsak a CH-épületben. A cikk hangvételével kap­csolatban a hozzászólók szin­tén hangsúlyozták: a vegyé­szek megszokták, hogy veszé­lyes munkát végeznek és na­gyon vigyáznak. Bátorságra, de fegyelmezett magabiztosságra valóban nagy szükség van a vegyészek vi­lágában. A külső szemlélőben viszont az a benyomás marad és erősödik, hogy sokukban nincs túl nagy tisztelete az értelmes óvatosságnak, a szükséges szabálynak sem. Az elszívófülkék betörött üveg­ablakainak javítására néhol ugyanolyan nyugalommal vár­nak (tovább használva a ha­tástalan fülkét), mint egy lakótelepi házigazgató az ajtó üvegezésére, pedig nálunk van munkavédelmiőr-napló. A munkavédelmiőr kötelezett az észlelt rendellenességet be­jegyezni. Ha a helyzet veszé­lyes, az egyetem munkavédel­mi csoportvezetője intézkedik. Meg vagyunk győződve róla, hogy sokkal határozottabban kellene védeniük a saját ér­dekeiket. A vitát kiváltó cikk sem állított többet, a szerző nem közölt olyan információt, hogy a karon nyugtalankod­nának, épp ellenkezőleg. A munkavédelmi szakemberek nyugtalankodnak. Dr. Szántay Csaba leveléhez az alábbi kiegészítéseket kap­tuk az egyetem központi biz­tonsági megbízottjától: „Az évtizedekkel előtti halálos baleset” pontos dátuma: 1965. július 22. A veszélyességi pótlék egész­ségi ártalom esetén jár a kö­vetkező feltételek mellett: „A 12/1972. (VII. 11.) Ezt a rendelet a fokozott egészségi ártalom veszélyével járó mun­kakörökben az orvosi vizsgá­lat alapján a KÖJÁL javasla­tára veszélyességi pótlékot ál­lapít meg.” A Munka Törvénykönyvé­ből: „Egészségre ártalmas az a munka, amelynek huzamo­sabb végzése a dolgozó egész­ségét fokozott mértékben ve­szélyezteti. Az egészségi árta­lom csak orvosi igazolás alap­ján vehető figyelembe.” Ez a pótlék tehát nem a balesetveszélyért „kárpótol” — a balesetveszélyt megelőzni, elhárítani kell, ahol csak le­het. A munkaasztalokra vonatk­­­kozóan: a Magyar Népköztár­sasági Országos Szabvány — MSZ 6600—98 —, melynek ha­tálybalépési időpontja 1969. jú­lius 1., előírja a kármenta tálcás laboratóriumi állvány használatát. Az asztallapra vo­natkozóan csurgásgátlót és pe­remmel készíthető asztallapot is előírnak.­ ­ s. r* -t Lévai Katalin rajza Informálás — , hangulatkeltés A „Jövő Mérnöke” 1978. de­­cember 9-i számában Bruck András tollából újságcikket jelentetett meg „Ambrus Gi­zella azóta már jól van...” címmel. Az újságcikk nyil­vánvalóan jószándékkal író­dott. Segíteni kívánta a Ch. épület rekonstrukciójának meggyorsítását. Ugyanakkor azonban éppen a cikk írójá­nak a vegyészeti tématerüle­ten való hiányos szakmai is­meretei a vegyészmérnöki és vegyészeti munka általánosan veszélyes jellegének ismeret­­hiánya részben pánikhangula­tot igyekezett lefesteni — ami a Karon nincs —, rész­ben olyan példákat ragasztott a közvéleményhez, amelyek­nek a Ch. épülethez nem volt semmi köze. Ilyen például a halálos égési baleset, mely gondolatilag a Ch. épülethez csatolódik a cikk alapján, ilyen a Boráros téri közleke­dési baleset mely csak na­gyon sántító analógiaként en­gedhető meg, stb. Úgy érezzük, hogy a kar vezetősége a veszélyes üzent­­nek minősülő vegyészmérnöki oktatást és kutatást igyek­szik a legnagyobb elérhető biztonságig megszervezni, aminek számos következmé­nyét láthatjuk a kari munká­ban. Kárt okoz munkánkban, ha ilyen — ugyan jószándék­­ból induló de rosszul összeál­lított közlemények infor­máció helyett rossz hangu­latkeltést szülnek. Ez nem­hogy nem viszi előre az ügyeket, hanem azok számá­ra, akik nincsenek teljes mér­tékig informálva, helytelen tájékoztatást ad és információ helyett rossz irányú hangu­latkeltést eredményez. Budapest, 1978. december­ 20. DR. PUNGOR ERNŐ dékán Megjegyzések Bruck András: „Ambrus Gizella azóta már jól van...” című, a Jövő Mérnöke 1978. XII. 9-i számában megjelent írásához A problémák megoldására irányuló törekvések akkor a legeredményesebbek, ha a ne­hézségeket tárgyilagos szem­mel, higgadtan, az emóciók felkorbácsolása nélkül vizsgál­juk. Bennünket, mérnököket a fenti igazságról a sok éves és évtizedes gyakorlat is meg­győz. Soha nem szabad elkövetnie egy újságírónak azt a hibát, hogy a hatás kedvéért félre­vezető információikat közöljön írásában. Bruck András cikké­nek első vastagbetűs kiemelé­se a következő: „HALÁLOS BALESETEK” (így, többes számban), amely cím alatt fél­reérthetetlenül azt sejteti, hogy a CH épületben halálos balesetek történtek. A való­ság ezzel szemben az, hogy a CH épületben fennállása óta még — legjobb tudomásom szerint —, semmiféle halálos baleset sem következett be. A cikkben idézett, 1976. III. 29-én bekövetkezett baleset a H épületben történt. Évtize­dekkel ezelőtt történt az egye­temen egy másik halálos bal­eset (az áldozat oktató volt), de szintén nem a CH épület­ben. A kémiai laboratóriumi munka mindig is járt bizonyos veszélyekkel, hiszen ezért is kapják az ott dolgozók a „ve­szélyességi pótlék”-ot és a leg­nagyobb elővigyázatosság mel­lett is előfordulhatnak apróbb balesetek. Veszélyes munka még akad nagyon sok az or­szágban. De senkinek sem jut eszébe például a szénbányá­szatot „leállítani”, csak azért, mert a leggondosabb munka­­védelmi szabályok betartása mellett sincs olyan év, amely­ben valamilyen baleset be ne következne. A mi kötelességünk termé­szetesen az, hogy az adott kö­rülmények és lehetőségek mel­lett maximálisan elkövessünk mindent az optimális biztonsá­gi feltételek megteremtésére. Véleményem szerint a meg­oldás felé vezető út, konkré­tan a CH épület esetében, úgy járható végig, ha az egyetem saját műszaki gárdájával, va­lamint kisebb külső vállalatok (pl. a Fővárosi Javító Szerelő Vállalat stb.) segítségével az egyes laboratóriumokban meg­lévő hiányosságokat fokozato­san, laborról-laborra haladva megszünteti. Erre minden bi­zonnyal mód és pénz is van. Igen jó példa volt erre a cikk­ben is említett gázcsőjavítás. A vegyifülkék gázelszívó be­rendezésének igen nagy részét is az egyetem igen ügyes és hatékony műszaki osztálya már átszerelte motoros elszí­vásra. Nyilvánvalóan a cse­kély hátralévő átalakítást is meg tudják házon belül olda­ni. Ugyancsak ők alakították át a gázbojlereket villamos­üzeműre. Nem kell kétségbeesetten vészharangot kongatnunk és nem szabad irreális követelé­sekkel fellépnünk. Viszonylag egyszerűen lehet pl. segíteni az egyik legna­gyobb baleseti forráson, a „nylon”-fehérnamű viselésén. (A­z-épületi balesetek szomo­rú kimenetelének is ez volt a fő oka). A Vegyészmérnöki Kar dékánja már évekkel eze­lőtt szigorúan megtiltotta az ilyen típusú fehérneműnek a laboratóriumokban történő vi­selését. Jómagam az ország és a vi­lág igen sok kémiai laborató­riumát ismerem, de pl. pere­­mezett labor­asztalokkal csak kevés helyen találkoztam. Az esetleges savlecsurgásokkal szemben jól bevált módon és egyszerűen lehet védekezni az üveglombikok alá helyezett fazékkal vagy tepsivel. Sok minden megoldható alapvető átépítések nékül is. Higgadt, a tényeknek megfe­lelő tárgyalást és ésszerű, az ország és az egyetem lehető­ségeinek megfelelő közelítést kell hangsúlyoznia a „Jövő Mérnöké”-nek is írásaiban. Lássunk tehát hozzá az „ap­­rómunká”-hoz. Dr. Szántay Csaba, a szerves kémia tanszék vezetője Kidobjuk az ablakon? Olvasóink emlékeznek még talán azokra az időkre (immár harmadik éve), mikor e lapok hasábjain úgymond heves érzel­mekkel fogadtuk az akkori legmodernebb, legújabb műszakis kollégium — a Kruspér utcai — átadását Vegyes érzelmeink elsősorban azzal a 72 oldalas hibajegyzékkel voltak kapcsolat­ban, melyben az átadáskor talált hiányosságokat sorolták fel. Akkor mi is felvetettünk néhány hibát — nem mindenki legnagyobb örömére. Az illetékes szakemberek véleménye sze­rint: ez a világon mindenütt így van, egy épületet használni kell, mert csak úgy vehetők észre a különben csip-csup, ap­rócska (vagy nagyobb) hibák. Az épületet „be kell lakni” — mondták, s akkor a hibák fokozatosam felszámolhatók. Nos, nem egészen így lett. Mert igaz, hogy azóta az ott lakók már sok mindent megszoktak. Ha úgy tetszik, „belak­ták” az épületet. Nem zavarja őket egy-két ferde cső, az, hogy az alagsor olyan alacsony, hogy egy nem túl magas em­ber is könnyen beütheti a fejét. Megbékéltek azzal a szenzá­ciós építész-„trükkel”, mely szerint az esővíz egy része az egyik nyolcadik emeleti szobám átvezetett csatornán keresztül „távozik”, ha éppen működik a csatorna. Teljesen hétköznapi­nak tartják, ha egy szerda délelőtt a kollégium igazgatója csizmát húz magára és személyesen meregeti ki a vizet a lift­aknából (a víz most a hetedik emeleti csőtörés révén került oda.) Nem bosszankodnak nap mint nap, ha az egymás feletti zuhanyzók egyidőbeni használatától beázik a fal — legalábbis nem hagyják, hogy ez legyen a fő gondjuk. Emlékeznek talán még a kerekített fürdőtálcákra, melye­ket négyszögletes alapra tettek a zuhanyzók alatt? A fürdő­szobákban viszont a lefolyónyílás igen sok helyen a padló kö­zel legmagasabb pontján van. A tálcák alatt felgyűlt víz előbb megbüdösödött, majd megtalálva a maga útját, átáztatta a fa­lat. S nem csoda, ha a lakók ezen sem lepődtek meg. A ga­rancia — a hibákra való tekintettel — még tart, hát jött né­hány munkás és rendbe hozta (amennyire lehet) a szétázott fürdőszobákat. S ha úgy tetszik, különös esemény nem történt. Mindössze néhány ezer (tízezer, százezer stb.) forintot megint kidobtunk az ablakon. (A garancia miatt persze konkrétan az építők — de hát végül is ők szintén a „mi zsebünkre dolgoznak”.) Régen az urak mulatták magukat úgy, hogy elverték a pénzüket. Ma — úgy gondolom — nincsenek urak. Az a pénz, amit így elvernek, a miénk, mindannyiunké. Ki okozza ezt? Ki engedi? S meddig még? S visszatérve a kollégiumokra: épül az új, a legnagyobb, a szuper kollégium. Vajon tanultak-e az illetékesek a Kruspér utcai tervezési-építési hibáiból. Van-e módjuk azoknak, akik „belakták-lakják” a Kruspért arra, hogy tanácsaikkal, észrevé­teleikkel segíthessék az építőket? Vagy most is megvárjuk­, míg létrehozzák a hibát, s majd bízva a garanciában, korri­gálunk? Válaszaikat postafordultával szívesen várja Teöke Gábor Pályázati felhívás A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága pá­lyázatot hirdet az újságíráshoz tehetséget és kedvet érző 18 — 35 év közötti — nem újságírói munkakörben dolgozó — fiatalok számára. pályázni lehet nyomtatásban még nem közölt, az újságműfajok (riport, cikk, interjú stb.) sajá­tosságainak megfelelő írásokkal, amelyek aktuális társadalmi, ifjú­ságpolitikai, gazdasági és kultu­rális témákkal foglalkoznak. A pályázók három-négy — egyenként 3—1 gépelt oldal­nál nem hosszabb — írással je­lentkezhetnek. A pályamunkákat gépelve, három példányban kell beküldeni. Ugyancsak három pél­dányban részletes önéletrajzot is mellékelni kell. Pályadíjak: 2 db I. díj 3000-3000 Ft a KISZ Központi Bizottságának különdíja 3000 Ft a MUOSZ elnökségének különdíja 3000 Ft 4 db n­n. díj 2000 — 2000 Ft 6 db nn. díj 1000—1000 Ft A pályadíjakon kívül 1. kiemel­kedő pályamunkákat a bíráló bi­zottság elismerő oklevéllel jutal­mazza. A pályázat két első he­lyezettje, valamint a két külön­díjas mentesül az Újságíró Iskola felvételi vizsgái alól. A további díjazottak előnyben részesülnek az újságíró gyakornokok alkal­mazásakor. Ezenkívül a díjnyertes és okle­véllel jutalmazott pályázók fel­vételt nyernek az 1979 szeptem­berében induló újságíró stúdióra. A pályamunkák beküldési ha­tárideje: 1979. február 15. Eredményhirdetés: 1979. április 20. Cím: MUOSZ Oktatási Igazgató­ság, Budapest, Népköztársaság útja 101. 1368. (Hiányos pályamunka nem ke­rül elbírálásra. Pályamunkát nem küldünk vissza.) MUOSZ Oktatási Igazgatóság

Next