A Jövő Mérnöke, 1980 (27. évfolyam, 1-40. szám)

1980-01-19 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1980. JANUÁR 19. A fotós az elsőéves építész fiúk közül csak a jamaicai diákot találta otthon, tanulmányaiba temetkezve... Vizsgaösszeállí- ■nMMnnMMi tás a 3. oldalon KISZ-előzetes Az „EB iskoláról” — így hívják a KISZ egyetemi bizott­ságának téli táborát — hazaér­kezett vezetők nem jöttek üres tarsollyal. Elkészültek az ütem­tervek a 80-as év első félévé­re. A megszökött programok között találtunk néhány újdon­ságot. Nem lesz FIN-fesztivál 11. vagy inkább, másképp ünnepeljük 1980-ban a forra­dalmi ifjúsági napokat. A fesztivál helyett túrát szervez az egyetemi bizottság április 13-ra. A karok csapatai kü­lönböző utakon érnek majd fel a Hármashatár-hegyre, a túra végcéljához. Hogy azért út közben se unatkozzanak, különböző szellemi és fizikai akadályokat kell leküzdeniük a részvevőknek. A találkozási helyen pedig a FIN-fesztivá­­lokon megszokott kép fogadja majd őket — sátrak, bódék, ka­vargás. — Idén időben is el­különülnek majd egymástól a direkt politizáló és a szórakoz­tató programok. Nem kell majd választani az egérfutó­verseny, a sárkányrepülők és mondjuk a gazdasági helyze­tünket boncoló vitakör között, mert nem egyszerre lesznek. A helyszíntől, a kirándulás­tól , és nem utolsósorban tő­lünk is függ majd, hogy ho­gyan sikerül megünnepelni a FIN-napokat. A szervezők mindenesetre bizakodók, bár egyikük sem erősítette meg azt a kósza hírt, miszerint a KISZ egyetemi bizottsága kü­lön határozattal biztosítaná, hogy április 13-án száraz, de­rült, napos idő legyen. Haditorna, női foci Aki sportolni akar — teheti. Főleg, ha időben jelentkezik a különböző tanfolyamokra, ha elmegy a sportrendezvényekre A romantikát, kalandot ked­velőknek ajánlhatjuk az MHSZ haditorna klubját, melynél­ tagjai megismerkednek min­dennel, amire egy belevaló lo­vagnak csak szüksége lehet. Akik pedig inkább nézni sze­retik, mint csinálni a sportot, a március 9-i, női labdarúgó bajnokságot nézhetik végig. A sláger Taskent lesz .­.. legalábbis ezt gondolják a nemzetközi kapcsolatok bi­zottságának munkatársai. Ar­ra az építőtáborra gondolnak, melynek lakói Taskentben fognak dolgozni ezen a nyá­ron. A munka utáni üdülés is irigylésre méltó: Taskentból Szamarkandon és Buharán át Novoszibirszkbe utaznak a tá­borozók, ahol egy hegyi tó partján lévő üdülőben pihen­hetik majd ki fáradalmaikat. De biztosan népszerű lesz azért a többi tábor is: ki ne utazna szívesen Tallinnba, Leningrád­­ba vagy a MEI táborába, me­lyet idén Moszkva helyett — ahol az olimpia miatt nem le­het — valahol a Fekete-tenger partjára szerveznek. A jelent­kezéseket március 8-ig kell le­adni, a végleges egyetemi rangsort pedig április 15-ig ké­szítik majd el. E­nnek a rang­sornak az alapján dől el: ki, hova mehet. 1980-ban lesz szálláscsere le­hetőség — de sajnos jóval ke­vesebb, mint tavaly volt. En­nek az az oka, hogy július 21-e előtt nem tudunk szállást biz­tosítani tesvéregyetemeink hallgatóinak — s így ők sem biztosítanak nekünk. A kollé­giumokat július huszonegyedi­kéig lefoglalják a különböző kongresszusok részvevői. Au­gusztus 21-től pedig már a tanévre készítik elő a szobá­kat, így az eddigi két hónap helyett csak egy hó alatt zaj­lanak le a szálláscserék. Idén is lesznek, akik eddigi munkájuk alapján, jutalomból Finnországba és talán az NSZK-ba utazhatnak néhány hétre. Az ő kiválasztásukat közvetlenül az egyetemi bizott­ság végzi. Akik pedig a tolmácsolásban akarnak jeleskedni, azokat várja a Balaton: július 27. és augusztus 26-a között a Szovjetunióból, Finnországból, NSZK-ból, Csehszlovákiából érkező vendégeink kalauzolá­sában, kísérésében vehetnek részt. (ec) Lezajlottak a vezetőségválasztások A pártszervezet a XII. kongresszusra készül. Az alapszervezetek megvitatták az Irányelveket, megis­merték a KB december 6-i határozatának tartalmát. Lezajlottak a vezetőségválasztások. Alapszervezeti tit­kárnak választották a következőket: a vegyészmérnöki karon — dr. Manczinger Józsefet; az építőmérnöki ka­ron — dr. Szántó Sándort; a gépész I. alapszervezetben — dr. Petrik Olivért; a gépész II-ben — Szegh Imrét; a gépész III-ban — Fritz Józsefnét; a gépész IV-ben — dr. Molnár Zoltánt; a villamos I-ben — dr. Varga And­rást; a villamos II-ben — Csörgits Ferencet; a villamos Ill-ban dr. Szurmay Mihályt; a marxizmus—leniniz­­mus tanszékeken az ML I. alapszervezetben dr. Gábor Évát; az ML II-ben Berán Ivánné doktort; az ML Ill­­ban — dr. Mihi Lászlót; a közlekedéskori I-ben — dr. Tóth Lajost; a közlekedés II-ben — Varga Feren­cet; a közlekedés III-ban dr. Sólyomvári Károlyt; az építészmérnöki karon — Fendle Istvánt; a központi oktatási egységeknél — Porkoláb Sándort; a gazdasá­gi-műszaki főigazgatóságon — Sebestyén Józsefet; a központi igazgatási egységeknél — dr. Nótári Sándor­­nét. 4 Jól, rosszul — oroszul A „kongresszus” részvevői a kényelmes fo­telekben ülve, egymást túllicitálva panaszkod­nak, a virág kézről kézre jár: nekem nincs könyvem, és neked mid nincs? Nekem nincs könyvem és füzetem. Nekem nincs könyvem, nincs füzetem, nincs három gyerekem, se ba­juszom, se szakállam, nincs lakásom és nincs pénzem sem... ... Ó, te szegény... (Ugye nem felejtettük el, a tagadás az oroszban birtokos esettel jár?) A képen Szerjózsa a hirdetőoszlopnak tá­maszkodik. Kezében virág: 7 óra lesz 5 perc múlva. Van még ideje elolvasni valamennyi hirdetést. Olvassuk el mi is! Végre megérke­zik Ljuba. Vajon miért késett? Feltevések: persze, a nők mindig késnek (tiltakozó han­gok); fodrásznál volt; rossz a közlekedés; és egy gyanúsítás: otthon volt a férje, nem tu­dott elszabadulni. Játszunk mindenfélét. Sorbaállunk az in­formációnál (mikor érkezik Moszkvából a repülőgép? Nem késik-e a vonat? Kislány, önnek jól áll ez a frizura!) Halaszthatatlan ügyeinket intézzük a postán. Közlekedünk, közben kérdezősködünk. Várost nézünk, tár­latot látogatunk, értékeljük az elhangzott előadásokat, szinte már zavarbaejtően gra­tulálunk az előadóknak. Lakunk, éttterem­­ben vacsorát rendelünk, vendégségbe me­gyünk, színházba is járunk. Párban, csoport­ban eljátsszuk az életszerű jeleneteket, jól, rosszul — oroszul... A játékmester, tanárunk, Kátya Pillér. A varázslat: „a szeánsz”. A párbeszédes szöveg­könyv tartalmazza a szókincset. Kátya felol­vassa és kommentálja a szöveget, majd hát­térzene mellett újból felolvassa. A harmadik felvonás alatt a tanulók elengedik magukat, behunyhatják szemüket, pihennek. Ezután kö­vetkezik a szöveg feldolgozása: a sok játék. Játszani jó! Naponta orosz környezetben vagyunk, a szünetben a szamovárban forr a víz, készül az orosz tea, szólnak az orosz dalok, és itt önkéntelenül is oroszul kell megszólalni. A tanulás módja kicsit hasonlít ahhoz, ahogy a gyerek tanul: intenzíven és játékosan. És jó ide jönni azért is, mert emberi kapcsolat­teremtést is tanulunk, igazi érdeklődést a másik ember iránt oroszul — amit jobban kellene lefordítani magyarra. v B. R. azaz (játékból) Marija Havasi Divat — avagy egyszerű történet a 6. oldalon Az oktató-nevelő munka és a fiatal tanárok Értelmünknek adjatok bizalmat MOTTÓ: „Nekünk tűzzel tisztított új világ volt, amelybe eszméletünk beledöbbent, nem sors, de ész s apák emlékezése, ami bennünket osztály­harcra fölként­ örököltünk: a gyermek -Béke sorsát, fegyvertelen, új formáját a harcnak, ne a múltunknak — melyben nincs nyomor, vér — de értelmünknek adjatok bizalmat! Az ébredéssel egyidős e hűség s magasra­ nőtt felelősséggel áldott, erőt ad, hogy mi formáljuk egészre e készen kapott félig-kész világot.” (Baranyi Ferenc: Hűségünk) Az egyetem oktatóinak kereken 40 százaléka 35 éves­nél fiatalabb, vagyis a hivata­los meghatározás szerint fiatal oktatónak minősül. Helyzetük­kel, problémáikkal az elmúlt évek során többször foglalkoz­tak az egyetem politikai és ál­lami vezető testületei. Elemző tanulmányok, állásfoglalások, határozatok születtek, sőt — nem tagadjuk — eredmények is. A helyzet mégsem meg­nyugtató. Mi, akik köztük élünk, sőt aktív sors- és pálya­társak vagyunk, nem mernénk ugyanis egyértelműen jónak nevezni az adott oktató-gene­ráció közérzetét a szónak sem emberi, sem pedig politikai­közéleti értelmében. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy ta­pasztalatainkat közreadjuk, a tévedés jogát fenntartva, vé­leményünket kifejthessük né­hány olyan kérdésben, amely a fiatal oktató­ nemzedék éle­tét, munkáját közvetlenül érinti. Sokszor hangoztatott, min­denki által ismert tény, hogy a fiatal, kezdő tanár nehéz helyzetben van, sokkal nehe­zebb helyzetben, mint a „gond­ talán” diákévekben volt, leg­alábbis utólag visszatekintve. A tanszéki, egyetemi életbe való beilleszkedés, a tanítás alapvető fogásainak elsajátítá­sa (módszeres felkészítés hí­ján ellesése, kitalálása), az el­ső önálló lépések a szakmai életben, sokaknál a közéleti munka mélyvize, aggasztóan nagy terhelése, egzisztenciális problémák, mindenekelőtt a lakás, az önálló otthon meg­teremtésének alapvető igénye, és mindaz az energia, amit ez leköt, elvesz, összességében sú­lyos próbatételt jelent. Persze, aki már „túlélte” mindezt,­­ az már könnyen bagatellizál. Úgy véljük azonban, hogy az egye­temi célok megvalósulását, mindenekelőtt az eredménye­sebb oktató-nevelő munkát nagymértékben elősegítené, ha az egyetemi és kari politikai és állami vezető testületek, a tapasztaltabb, idősebb tanárok és általában az egész egyete­mi közvélemény többet foglal­kozna a fiatal oktatók problé­máival, helyzetével. Az esély Az a véleményünk, hogy a fiatal diplomások, akik oktató­ként egyetemünkre kerülnek, általában alkalmasak felada­tuk ellátására, hivatásuk be­töltésére. Elgondolkoztatóan alacsonynak tartjuk viszont a fizikai dolgozók gyermekeinek arányát az egyetemen dolgo­zó 35 évnél fiatalabb diplomá­sok között. Egy 1976-os statisz­tikai adat szerint a BME-n dolgozó fiatal diplomások 2/3-a értelmiségi szülők gyermeke, és csak 27 százalékuknak mun­kások, valamint további 3 szá­zalékuknak szövetkezeti pa­rasztok a szülei. Ezek a számok egyaránt fel­hívják a figyelmet saját ká­­dermunkánk fogyatékosságaira, és arra is, hogy még milyen nagy szerepe van társadal­munkban az indíttatásnak, a külső tényezőknek, hogy is ál­lunk valójában a „mindenki­nek egyenlő esélyt” elvé­vel. A fiatalok fogadása a tan­székeken erősen függ a tan­székvezető személyétől, az idő­sebb oktatóktól, az adott tan­szék jó vagy rossz hagyomá­nyaitól, rögzült szokásaitól, szemléletétől. Ráadásul a tan­szék a mai gyakorlat szerint egyébként is a kelleténél zár­tabb világ, ahonnan és ahová áramló információk sajátos szűrőkön mennek keresztül.­Kari, egyetemi viszonylat­ban sem jobb a helyzet, mint a tanszékeken, a fiatal oktatók jelentős része ugyanis évekkel az egyetemre kerülés után is „alig lát a pályán”. Ebből adó­dóan többségük nem kielégí­tően érti, érzékeli a különböző tendenciákat, folyamatokat. Ez minden bizonnyal összefügg sokuknak azzal a szubjektív érzületével, hogy a közélet nem eléggé nyitott, a valósá­gos döntési mechanizmusok sokszor rejtve maradnak. Időn­ként azt tapasztaljuk, hogy a kezdők egy része még jogaival és kötelezettségeivel sincs egy­értelműen tisztában. Az ilyen,­ típusú gondokon még egy jól szerkesztett kiadvány is sokat segítene. Sok helyen nem kielégítően megoldott a fiatalok szakmai irányítása sem. A káderkép­zési tervek jobb ütemezésére lenne szükség, ez elősegítené a reálisabb tervezést, illetve az elvárások reálisabb megfogal­mazását. Szükséges lenne az is, hogy az egyetemre kerülést követő első 5 évben, illetve 30 éves korig minden fiatal mellé egy tapasztalt oktatót jelölje­nek ki a szakmai munka köz­vetlen segítésére, irányítására. E javaslat megvalósulása csak akkor jelent tényleges segítsé­get, ha az ezzel megbízott, ta­pasztaltabb oktató erre a fon­tos feladatra nemcsak szak­mailag, hanem emberileg, mint nevelő is alkalmas. A szakmai irányítás kérdé­se rendkívül széles kört kell hogy magába foglaljon, így többek között a kezdőknél az adott tanszék oktatási profiljá­ba tartozó tantárgyak, tudo­mányterületek ismeretanyaga megfelelő elsajátításának, kü­lönösen az első évben az egyes órákra való felkészülésnek a segítését, a bevált módszerek, tapasztalatok átadását, a gé­pek, berendezések, műszerek megismertetését. Ugyancsak ide kell sorolni a tanszéki kutatómunkába, il­letve KK-munkába való bevo­nást, a tudományos egyesüle­tekkel való kapcsolatfelvételt, a gyári kapcsolatok kiépítésé­ben, a termelési tapasztalatok megszervezésében való segít­ségnyújtást, valamint a szak­mai-tudományos élet kezdeti lépéseinek elősegítését, ide­számítva a konferenciákon való részvételt és a publiká­lás kérdését is. A szakmai irányítást végző tapasztaltabb oktató munka­köri kötelezettségei között nagy hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy minél nagyobb energiaráfordítással, igyeke­zettel végezze el ezt a fontos feladatát. A szakmai irányító végső fokon a „nevelő nevelő­je”. Csak az ilyen együttes munka vezethet oda, hogy a tanszékek tudományos iskolá­vá, generációkat egyesítő al­kotó műhellyé váljanak. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a patrónus-oktatónak ezt a tevékenységét a tanszékveze­tő is figyelemmel kísérje és rendszeresen (például évente) tanszéki oktatói kollektíva előtt is értékelje. Kétharmaduk nem Noha legkevésbé sem hisz­­szük azt, hogy a fiatal okta­tók szakmai fejlődése az egye­temi doktori cím megszerzésé­vel önmagában mérhető lenne, de mindenesetre jelzi a gon­dokat is az az adat, hogy 30 éves koráig a fiataloknak mindössze 6 százaléka szerez egyetemi doktori címet (kandi­dátusi fokozat csak elvétve akad), sőt 35 éves korig be­zárólag mindössze 35 százalé­kot tesz ki az egyetemi dok­tori címmel vagy kandidátusi fokozattal rendelkező oktatók aránya, ebből 30 százalék egyetemi doktor plusz 5 szá­zalék kandidátus. Vagyis csak­(Folytatás az 5. oldalon)

Next