A Jövő Mérnöke, 1980 (27. évfolyam, 1-40. szám)
1980-01-19 / 1. szám
Hideg. Néha kattog, néha csöpög. Olykor olyan meleg van tőle, hogy nyitott ablakon keresztül bámulhatunk ki a hóesésre, sokszor meg még egy függönyt is magunkra kanyarítanánk a nagy vacogásban. A legtöbb gondot az épület fűtése okozza. Folyik a rekonstrukció, de a teljes korszerűsítésig még évek vannak hátra. A kivitelező, a Fővárosi 1. számú Szerelőipari Vállalat 20—22 szerelővel dolgozik az épületben. Eddig az alagsori körvezetékek készültek el, az emeletekre ezután indulnak. Jó néhány helyen több méteres falat kell áttörni, hiszen minden vezetéket, fűtőtestet ki kell cserélni. Gőz helyett, forró víz fűti majd az épületet, 0,1 atmoszféra helyett 3,2 atmoszférás nyomással. A vízfűtés előnye, elsősorban, olcsóságában rejlik. Ezenkívül a melegvízzel fűtött épületek emeleti helyiségei között alig van hőmérsékletkülönbség. Az elkészült részeken februárban már megindulhat a próbafűtés. De ma még az épületben csak gőz „jár”. Költő Ferenc az egyetemi hőközpont műhelyvezetője széttárja a kezét, ahogy sorolom a problémákat. — Az elavult gőzfűtéssel lehetetlen egy ekkora, Dunára néző, széles, huzatos folyosókkal rendelkező épület egyenletes hőmérsékletét biztosítani. Ha az egyik szinten csak 20 fokos a meleg, feljebb már dideregnek. Ezért van néhány földszinti, magasföldszinti helyiségben néha túl meleg. Segíthetnének ezen némiképpen a radiátorok forgatható szelepei. Sajnos sok helyen nem működnek, gyakran elromlanaik. Kevesen vagyunk, több műszakban dolgozunk, sok köztünk a nyugdíjas. Képtelenek vagyunk a több ezer fűtőtestet rendszeresen ellenőrizni. Kérjük, ahol szabályozhatatlan a radiátor, érentsék a 22-63-as vagy a 14-37-es telefonszámon. A legrövidebb időn belül megjavítjuk. A gőzfűtéssel összehasonlíthatatlanul több a gond, mint a korszerű módszerekkel. A Martos kollégiumban és az Apületben már automaták szabályozzák a hőmérsékletet. Mióta működnek, szinte nem is hallani róluk. Szerencsére, hiszen a legkisebb zavar esetén a hőközpontban megszólalna egy hatalmas, elektromos csengő. — Ilyen körülmények között lehetséges-e betartani a fűtést szabályozó rendeletet? — A paragrafus 20 fokos hőmérsékletet ír elő, plusz-mínusz másfél fokos eltéréssel. Sajnos azonban még hőmérőkkel sem vagyunk igazán ellátva. Jó lenne például egy gyorsan mérő digitális hőmérő. — Tudtak-e takarékoskodni a korszerűtlen gőzfűtéssel? — Inkább csak a jó idő sietett a segítségünkre. Amikor csak lehetett, másfél órával később kezdtünk fűteni és délután fél órával előbb fejeztük be. Az egyetemi energetikus segítségével a közelmúltban számoltuk ki, mennyit sikerült megtakarítani. A múlt esztendőben októbertől januárig 637 920 forinttal fogyasztottunk kevesebbet, mint 1978 hasonló időszakában. (Pedig a tavalyi tél hidegebb volt az előzőnél! A szerk.) Lehetőségeinkhez képest mindent megteszünk, hogy ne legyen panasz a munkánkra, és takarékoskodni is sikerüljön. De hát panasz egyelőre van, az előbbi okokból. Nemrégiben például a könyvtárban arra panaszkodtak, hogy nem bírják már ki a nagy meleget. Egy kicsit csökkentettük a hőmérsékletet, másnap szaladtak, hogy majd megfagynak. Ezekkel a gőzfűtő berendezésekkel nagyon nehéz kielégíteni az igényeket... — A felújítások, cserék megoldanak-e minden gondot? — Remélhetőleg. De hasznos lenne egy olyan felmérés, amelyik megállapítaná, hogy melyik szobában hány részből álló fűtőtest a legmegfelelőbb. Figyelembe kellene venni a helyiség fekvését, nagyságát, illetve, hogy melyik szinten van. Néhány helyen túl nagyok a radiátorok, ma még ebből is számtalan probléma adódhat, hiszen ezeken a fűtőtesteken csak igen nagy nyomással tudja átdolgozni magát a gőz. A felmérést az épületgépészeti tanszék néhány tucat lelkes hallgatóval napolt, de legfeljebb néhány hét alatt elvégezhetné. S amíg jön a melegvízfűtés, tűrjünk és reménykedjünk. Én legalábbis ezt teszem, hiszen miközben ezeket a sorokat gépelem, a szomszéd helyiségben kitartóan vésik a falat. Molnár Miklós hideg, forró, forró A zászlóalj legjobb százada Ünnepi egységgyűlést tartott a XI. kerületi munkásőrzászlóalj január 11-én a Kertészeti Egyetem dísztermében. Az 1979-es kiképzési évről szóló parancsnoki beszámoló után az emlékjelvényeket és kitüntetéseket adták át. A zászlóalj legjobb százada címet, s vele együtt a vándorzászlót és az oklevelet nyerte el az 5. század, vagyis a Műszaki Egyetem munkásőrszázada. A századból többen lettek kiváló munkásőrök, s a parancsnok, Hárskúti István, kiváló parancsnok. A parancsnok tevékenységén, jó szervezőképességén, határozott irányítási módszerén nagyon sok múlik. Természetesen abban, hogy a század jó eredményeket érhetett el, a parancsnokon kívül helyettesének, Kövesdi Lászlónak is fontos szerepe volt. Az, hogy őket emelem ki, nem jelenti azt, hogy mások munkáját nem illeti épp annyi dicséret. — Aki mindezt mondja, Kiss József zászlóaljparancsnok. — Hiszen épp ezért lett az egész század kiváló. A kiképzési feladatoknak maradéktalanul eleget tettek, jók voltak a lőgyakorlatokon és harcgyakorlatokon. Példamutató közösségi szellemről tettek tanúbizonyságot a kiképzéseken. Dicséretes kommunista nevelőmunka is folyik a századon belül, a pártonkívüli munkásőrök párttaggá nevelésére gondolok itt többek között. Az egyetem állami és politikai vezetőinek segítségével százszázalékosan teljesítették az állományépítő terveiket. Hasznosan működnek együtt más egyetemi szervezetekkel, a KISZ-szel, az MHSZ-szel. Egész 1979-es munkájukért köszönetemet szeretném kifejezni nekik és további jó munkát kívánok. Ha kapsz Óbudán a San Marco utcában rejtőzik Budapest egyik legmodernebb kamaraszínháza a József Attila Színházé. Modern nézőtér, kényelmes székek, családias légkör és egy jó darab. Ezt kaptam a húszperces utazásért és úgy érzem, megérte. Maróti Lajos Érdemei elismerése mellett című darabját láttam itt. Kalapos Vincére, a tragikus hirtelenséggel elhunyt munkás gyárigazgatóra emlékeztek munkatársai, barátai és családja. Félek, riasztóan hat, ha elmondom: a 49-es államosítástól napjainkig kísérik figyelemmel hősünk sorsát. Félek, mert annyi egy kaptafára készült fércmű kritizálta, vagy éppen dicsérte ezt a korszakot, hogy már belefásultunk és nehezen hisszük el, hogy lehet másképpen, igazabban rá jegyet mesélni erről. Úgy, hogy azok, akik átélték, épp úgy tetszéssel fogadják a mesét, mint mi, akik már csak hallottunk olvastunk erről. Maróti Lajos csípős humorral fűszerezi és teszi elviselhetőbbé a valóságot. Hősét több irányból világítja meg. Végül megfogalmazódik a kérdés: miért küzdött hosszú éveken át és miért kellett elbuknia. És végre egy a felszabadulás előttről maradt, mérnök, aki szimpatikus, és a sztahanovista munkásból lett kétdiplomás új igazgató, akit nehéz lenne szeretni. Jó darabot láttam, jó színészekkel, akik közül leginkább Horváth Sándor és Bánffy György alakítása emelkedett ki. Remélem, hogy aki kedvet kapott az előadás megnézésére, jegyet is kap majd valahogy ... GAB ♦ Századszor is az alma Az átlagteljesítmény 23 százalékkal nőtt December közepén Mátészalkán találkoztak az egyetem és a Szamosmenti Állami Tangazdaság vezetői, és értékelték a diákok részvételét az őszi mezőgazdasági munkákban. Az 1979. évi almaszedést lezáró esemény megfelelő alkalmat ad arra, hogy az elsősorban gazdasági szempontból fontos, de nevelési lehetőségeket is magában rejtő, az oktatók és hallgatók széles körét érintő munka eredményeit, tapasztalatait összefoglaljuk. 1979 őszén 5547 hallgatónk közel 200 oktató irányításával öszesen 10 010 tonna almát szedett le, amelynek felvásárlási ára megközelítőleg 70 millió Ft. Ez a mennyiség a tangazdaság össztermésének csak körülbelül fele, a többi almát a tangazdaság dolgozói, alkalmi munkások és a környékbeli oktatási intézmények diákjai szedték le. Az almaszedésben egyes hallgatói csoportok (építészmérnöki kar V. évfolyam, hajózási főiskolai szak III. évfolyam) a táborok befogadói képessége miatt előre tervezetten nem vettek részt. Más hallgatói csoportok részvételére azért nem került sor, mert a felmentést kérők száma az előző évekhez képest lényegesen csökkent, ezért az előzetes létszámbecslések pontatlanoknak bizonyultak. A VI. turnus nagyobb részének (építőmérnöki kar I. és V. évfolyam, vegyészmérnöki kar V. évfolyam) részvételére pedig a tangazdaság nem tartott igényt, mert a kivételesen jó időjárás miatt is a tervezettnél hamarabb leszedték az almát. Az egy munkanapra jutó átlagteljesítmény 300 kg/fő volt, ami 23 százalékkal több, mint az előző évi teljesítmény. Az előző évi teljesítménnyel való összehasonlításnál több tényezőt kell figyelembe venni. Idén az időjárás kedvezőbb volt, mint az elmúlt évben és a munka szervezése, a munkafeltételek biztosítása terén is jelentős volt a fejlődés. E tényezők növelték a hallgatók teljesítményét. Az adott munkával leszedhető alma mennyiségét viszont csökkentette a minőségi követelményeik növekedése és a munkaigényesebb szedési formák (például szedvecsomagolás) elterjedése. Mindezt figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a műegyetem hallgatói lényegesen jobb munkát végeztek 1979-ben, mint az előző évben. Igen örvendetes volt a szedés minőségének ugrásszerű javulása, a 3 százalék feletti almatörés minimális volt, és sok szedőcsoport gyakorlatilag törés nélkül dolgozott. A hallgatók átlagos munkateljesítményének javulása mellett meg kell állapítani, hogy az átlagos szedési teljesítmény a lehetséges és a kívánatos teljesítményhez képest alacsony, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy a hallgatók jól vagy megfelelő intenzitással dolgozó csoportjai mellett egy nagy létszámú csoport van, amelynek tagjai nem voltak hajlandók tisztességesen dolgozni. Ezt a megállapítást támasztják alá az egyes szedőcsoportok teljesítménye közötti igen nagy különbségek: az azonos helyen és körülmények között dolgozó szedőcsoportok teljesítményének aránya gyakran 1:5 is volt, ami már nem magyarázható a fizikai állóképesség, az ügyesség, a begyakorlottság különbözőségével. (Így például Hadászon az V. turnusban a legjobb szedőcsoportok egy főre jutó, leszedett almával arányos napi bére 171—252 Ft, a leggyengébben dolgozóké pedig 37—46 Ft volt.) További adalék, hogy az utolsó turnus napi teljesítményei átlagosan 60 százalékkal haladták meg a többi turnusét, ami elsősorban annak volt a következménye, hogy a meghatározott teljesítményt elérő hallgatók szombati munkanapját elengedték. A korábbi hazautazás lehetősége megfelelő intenzitású munkára késztette a hallgatókat, így a gyenge teljesítményű szedőcsoportok száma nagymértékben lecsökkent: a 90 Ft/fő nap jövedelemnél kevesebbet elérők aránya 13 százalék volt, ugyanakkor ez az arány az előző, ugyanott dolgozó turnusban 70 százalék volt. Az átlagteljesítmény növelésében tehát igen nagy tartalékok vannak, amelyek feltárása több szempontból is kívánatos. Nagyobb szedési teljesítmények esetén a táborok adott befogadóképessége mellett megrövidíthető az almaszüret, így jobb lesz a leszedett alma minősége, nem kell hidegben dolgozni, egyes hallgatói csoportok (például diplomázók) felmentést kaphatnának. Szükséges továbbá a teljesítmény növelése nevelési céljaink szempontjából is. Meg kell értetnünk minden hallgatónkkal, hogy az adott feladat becsületes elvégzése erkölcsi kötelessége is egy értelmiségi pályára készülő fiatalnak. Az 1979. évi bérszabályzat előrelépést jelentett a tényleges munkaráfordítást tükröző bérezési rend felé. Az egy mázsa alma leszedéséért kifizetett bértétel jelentős mértékben fügött a szedést befolyásoló tényezőktől (koronaforma, alma nagysága, hektáronkénti termés). Az elmúlt évhez képest átlagosan 3 forinttal növekedett az egy mázsa alma szedéséért kifizetett alapbér és prémium, kereken 25 Ft-ról 28 Ft-ra. Az almaszedésben elért kereset az egyetem átlagában 540,80 Ft volt hetente, azaz 90 Ft/fő/nap. (A kereset összegében benne van a baleseti oktatásért, utazásért stb. kifizetett összesen mintegy 36 Ft is.) Ebből az összegből vonták le a 180 Ft tényleges étkeztetési költséget. A nettó bér és prémium átlaga tehát 360 Ft volt. Az egyetemi átlag itt is jelentős különbségeket takar. A hallgatók legjobban dolgozó 20 százalékának heti nettó átlagkeresete (a prémiummal együtt) 4—6-szorosa volt a leggyengébben dolgozók átlagkeresetének. A legjobban dolgozó 20 százalék egy főre eső nettó átlagkeresete az egyes turnusokban 600 és 1100 Ft között változott. A hallgatók jelentős része elégedetlen volt a bérezéssel. Egy részük jogosan kifogásolta, hogy a bértételek differenciáltsága még mindig nem megfelelően tükrözi az egyes munkafajták közötti különbségeket. A hallgatók másik nagy csoportja túl kevésnek tartotta a munkabért. A bérösszegek, amelyeket e hallgatók véleményük igazolásául emlegettek, általában a feladatukat nem teljesítő, leggyengébb eredményt elérő szedőcsoportok béreihez voltak közel. Esetenként a lelkesen dolgozó és az átlaghoz képest sokat kereső hallgatók is elégedetlenek voltak. Ezen hallgatók más alkalmi munkán elért jövedelemhez hasonlítva tartják az almaszedéssel elérhetőt kisebbnek. Látni kell azonban, hogy a tangazdaság bérszabályzatában (amely az almaszedésben részt vevő állandó és alkalmi munkásokra egyaránt érvényes) nem szerepelhetnek olyan bértételek, amelyekkel a Budapesten végzett alkalmi munkában kereshető összegek elérhetők vagy akár megközelíthetők lennének. Figyelembe kell azt is venni, hogy Az egyetem hivatalos közleményei Az egyetemi tanács december 17-én tartotta e tanévi harmadik ülését. A napirend első pontját a marxizmus- leninizmus tantárgyak tantervének módosítására tett javaslat képezte. Az egyetemi tanács elfogadta a tervezési alapként az előterjesztett tantervét és pozitívnak ítélte a tárgyak egyenletes megoszlását, sorrendi felépítését. Egyben felkérte a marxizmus— leninizmus tanszékeket, személy szerint Dr. Benke István egyetemi tanárt, hogy a tudományos szocializmus tanszékkel egyetértésben, a karok véleményét meghallgatva, igényeiknek megfelelően alakítsa ki e tantárgyak tantervi elhelyezését. A végleges tanterveket aláírásra a rektor elé kell terjeszteni. Második napirendi pontként a tanács megvitatta az egyetem 1980. évi költségvetési, beruházási, felújítási és KK- alapjainak tervére tett javaslatot. Az elhangzott hozzászólások, valamint az egyetemi szakszervezeti bizottság észrevételeinek figyelembevételével az előterjesztést a tanács elfogadta azzal, hogy a mechanika-épületre vonatkozó emeletráépítési tervet az előterjesztés szerint kell megvalósítani. Felkérte a gazdasági és műszaki főigazgatót, valamint a vegyészménöki kar dékánját, hogy a tűzveszélyes anyagok tárolójának telepítési helyére tegyenek közös javaslatot. Határozatilag kimondta, hogy az MSZMP KB december 6-i határozata értelmében a karoknak és a gazdálkodó egységeknek felül kell vizsgálniuk költségvetési javaslataikat abból a szempontból, hogy milyen tétellel lehetne csökkenteni az 1980. évi kiadásokat. A tanács megállapította, hogy az 1980. évi költségvetési javaslat — az eszközök hatékonyabb felhasználása mellett — a csökkentett előirányzat ellenére is biztosítja az oktató, nevelő és tudományos feladatok zavartalan végrehajtását. Az 1980. évi gazdálkodás során alapelvként kell figyelembe venni az 5/1979—80. számú egyetemi körlevélben elrendelt takarékossági intézkedéseik érvényesítését. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében az intézményi feladatok szinten tartott ellátásához — lehetőség szerinti fejlesztéséhez — az eddiginél jobban kell törekednünk anyagi erőforrásainknak az intézmény egésze javára történő felhasználására, különös tekintettel a kari fejlesztési alapban a gép- és műszerpótlási díjnál mutatkozó jelentős tartalékok igénybevételére. Az 1979-ben összeállított gép- és műszerkataszter segítségével fokozott mértékben kell törekedni a nagyértékű gép- és műszerparkunk kihasználására. Végezetül a tanács felkérte a gazdasági és műszaki főigazgatót, hogy a költségvetési keretekről értesítse a karok és a gazdálkodó egységek vezetőit. A harmadik és negyedik napirendi pontot, az egyetem VI. ötéves fejlesztési tervének irányelveire, illetve felújítási tervére tett javaslatot a tanács nem tárgyalta meg. Az előterjesztések vitájára uj. csak akkor kerülhet sor, amikor az Oktatási Minisztérium VI. ötéves tervének irányelvei ismertek lesznek. Addigra az összegyűjtött igényeket rangsorolni kell. Az egyetemi tanács megvitatta az 1980 februárjában induló szakmérnöki szakok tanterveire tett javaslatot és az előterjesztést az oktatásinevelési bizottság észrevételei, valamint a vitában elhangzottak figyelembevételével elfogadta. Egyben felkérte az oktatási rektorhelyettest, hogy az előterjesztett szakmérnök, szakok elnevezését a karokkal együttműködve fogalmazza újra, és így terjessze aláírásra a rektor elé. A napirend hatodik pontjaként a tanács egyetemi tanári pályázatokat bírált el. A pályázatokról való döntés az oktatási miniszter jogkörébe tartozik. Utoljára a tanács javaslattételi jogánál fogva a Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem adományozására vonatkozó villamosmérnök-kari előterjesztést tárgyalta meg. A döntés joga ezúttal is az oktatási miniszteré. Elmosta az eső? Egyik olvasónk kérésére közöljük az alábbiakat: 1979. november 11-én vasárnap kocsijával megnyomta egy piros Zsiguli, illetve Lada orrát. A szóbanforgó autó a K-épülettel párhuzamosan parkolt, szemben a főbejárattal. A sárhányó sérült meg, és eltört a jobb első indexlámpa. Az autó rendszáma 7-vel kezdődött. A károkozó filctollal írt cédulát hagyott a sérült kocsin, ám a károsult azóta sem jelentkezett, a szemerkélő eső valószínűleg elmosta az írást. Kérjük a tisztelt Zsiguli-, illetve Lada-tulajdonost, további felvilágosításért forduljon szerkesztőségi XI., Műegyetem rkp. 3. K. ép, 452—565. akhöz. A Jövő Mérnöke, Bp. mfszt. 54. Tel.: 13—46 vagy Adminisztrálunk, Megjegyzés Kozák Miklós professzor nyilatkozatához. Nemcsak, külföldi egyetemek példájára hivatkozhatunk, ha észrevételt teszünk az adminisztrációról. Amikor — a háború alatt — bölcsészhallgató voltam, a dékáni hivatalban gyakorlatilag egyetlen ember intézte a humán szakos hallgatók ügyét, dr. Klaniczay Tibor. De még ő sem volt egészen adminisztratív munkaerő. Tegeződött velünk, mert nem tartotta magát hivatalnoknak, közben tudományos munkát végzett — ma neves tudós és egyetemi tanár. A hivatal mindig gondoskodik magának elegendő munkáról; úgy tudom, ezt hívják Parkinson-törvénynek. A baj az, hogy nálunk „gondoskodik” munkáról mások részére is. Meg az, hogy az így kumulálódó munka java része a népgazdaság szempontjából kétes értékű. Szóval sokan végzik az adminisztrációs feladatokat. Végzik — és elvégzik? Úgy látszik, nem. Mert jut belőle az oktatóknak is. Némelyik olyan papírfeladat, amelyet tanárnak kell intéznie, az általános iskola nyolc osztályának megfelelő előképzettséget kíván. Mi ez, ha nem munkaerőpocsékolás? Az emberi oldala is idegesítő. Előfordul, hogy az adminisztráció olyan formában „adja ki a feladatot” a tanároknak, mintha hatóság lenne. Sőt, akadt már példa rá, hogy az előírásnak meg nem felelő elintézésért elmarasztaló meg adminisztrálunk jegyzést tettek az oktatóra (diplomatikusan fogalmaztam, diáknyelven így mondják: legorombították). Pedig arra kellett volna gondolniuk, hogy valójában helyettük dolgoztunk; az ilyen munkák zöme ésszerűbb szervezés esetén, ha egyáltalán létezne, az ő íróasztalukra kerülne. Példaként: a hallgatók mulasztásainak adminisztrálása. Még az órából is időt lop el. Vegyük kiindulásul a két latin szót, amelynek az egyetemi oktatás történetében nagy hagyománya van: praesentia és absentia. Jelenleg az absentiát, a távollétet tartjuk számon, tehát a negatívumot. Pedagógiai szempontból helytelen, a szocialista pedagógia mércéjével ítélve kétszeresen az. Mi lenne, ha a pozitív tényezőt, a praesentiát vennénk alapul? A hallgató a félév folyamán a tantárgy megállapított számú óráján köteles részt venni. (Így adminisztrálták valamikor a testnevelést). Ha a tanár jelenti a félév végén, hogy valaki ezt a kötelezettségét nem teljesítette, menjen az ilyen hallgató a dékáni hivatalba, ott állapítsák meg, hogy indokolt volt-e a mulasztás, belül van-e a tűrési határon, s ha nem, miként kell a mulasztottakat pótolni. Így a hiányzások adminisztrálásától jórészt megkímélnék a tanárokat, s az átkerülne oda, ahová való: az ügyintézéshez. No de ... miért csináljunk valamit egyszerűen, amikor bonyolultan is lehet? Dr. Bán Ervin