A Jövő Mérnöke, 1980 (27. évfolyam, 1-40. szám)
1980-01-19 / 1. szám
Vizsgás időket élünk Csendes napok a kollégiumban Mindenki másképp csinálja? „Geodéziai intézet, fotogrammetria tanszék” — hirdeti az ajtó fölötti tábla a „Rózsa Ferenc” kollégium első emeletén. Van itt más tábla is, „gyalogos átkelőhely”, miegyéb, látszik, hogy gyűjtők laknak itt. A kétszemélyes szobában rend van, a nagy rajzasztalok üresek, leterítve ebédlőasztalnak tűnnek. A szoba levegője friss, 20—21 fokos, lám, nemdohányzó, egészségüket óvó fiatalemberek lakják. Igaz, csak egyikük tartózkodik itthon. — A szobatársad hol van? — Bent az egyetemen, tudod, nagy számítógép-mániákus ... — Hogy állsz a vizsgaidőszakkal? — Még az elején vagyok. Egy írásbeli volt eddig, még nem javították ki, három szóbeli van hátra. — Nem jobb minél hamarabb túl lenni rajta? — Az idén úgy osztottam be, hogy a vizsgaidőszak elején pihenek, utána tanulok. Ötödéves vagyok, az előző években mindig fordítva volt, igyekeznem kellett, mert mint kari sport-reszortos, a vizsgaidőszak végén mindig KISZ- táborba mentünk. Abból kiöregedtem, s most kipróbálom a másik módszert. — Az eredmény? — Eddig mind a ketten Népköztársasági ösztöndíjasok vagyunk... A szemközti szobában az íróasztalnál ülő srác borítékokat szortíroz, a mellette álló lány rövid megjegyzésekkel félbe-félbeszakítja ezt a tevékenységet. Még egy lány van a világos, barátságos szobában, először hozzá fordulok. — Hogyan töltitek a vizsgaidőszakot? — Mi már ötödévesek vagyunk, nem tanulunk annyit, mint régebben. — Kevesebb az anyag? — Nem, nem. Az anyag ugyanannyi, csak jobban ki tudják belőle szűrni, hogy mi a lényeg. — Ti mire készültök? — kérdezem a másik kettőt. — Esküvőre. — Mikor lesz? — Jövő szombaton. — A vizsgákat letettétek már? — Egyet. — Látom, leveleztek is a vizsgaidőszakban... — Azok az esküvői meghívók. Most főként evvel vagyunk elfoglalva, de még a nászút előtt le kell tennünk két vizsgát.— Hova utaztok? — A hegyekbe, egy vadászházba. — Mennyi időre? — Csak 4—5 napra, mert utána még lesz egy vizsga, arra vissza kell jönnünk. — Mikor tudtok majd fölkészülni? mind a tangazdaság dolgozói, mind az idénymunkások naponta átlagosan 2—3-szorosát szedik le a diákok átlagteljesítményének. Az a körülmény, hogy a hallgatók jelentős részét a megfelelő intenzitású munkával elérhető napi 100—150 Ft nettó bér nem ösztönözte kellően, arra utal, hogy anyagi helyzetük jobb annál, mint ami az egyetemi közvéleményben elterjedt. Az elérhető jövedelem nem kevés, ha figyelembe vesszük a munka nehézségi fokát, a szükséges szakképzettség szintjét és azt, hogy ezen összeget teljes ellátás mellett kapják. A tangazdaság az elmúlt évben jelentős fejlesztést hajtott végre, a hodászi tábor befogadóképességét megduplázta, éttermet, sportpályákat alakított ki. A hallgatók elszállásolásának körülményei általában megfelelőek voltak. A meleg víz esetenként kevésnek bizonyult — különösen Fehérgyarmaton. Ugyanitt nem volt megoldva a fűtés. Kedvezőtlen volt a csengeri tábor kettéosztottsága, ezért örömmel fogadtuk a tangazdaság döntését, hogy a jövő évben már csak Óváriban lesznek hallgatók. Az elmúlt évhez képest jelentős mértékben javult a táborok és az almáskertek közötti — Hát ott, a nászút alatt — mondják egyszerre, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy a nászútján két fiatal vizsgára készül... Egy emelettel följebb ötödéves lányszobába nyitok be. Itt már építészek laknak (az első szint az építőkari földmérőké). A szoba nagyon hangulatos, kék polcos állvány választja ketté a lányok birodalmát. A polcok könyvekkel és virágokkal zsúfoltak, a falakon díszítés, az összbenyomás nagyon kellemes. A túlsó részen lakó lány nem nagyon figyel ránk, fiúismerősével a tankönyvnek szenteli magát. Beszélgetőpartneremet kérdezem, látván, hogy előtte is nyitott könyv van: — Mit tanulsz? Vagy idegen nyelven olvasol? Látom, ott a szótár... — Nem tanulok, mostanában nincs vizsgám, csak holnapután. (Milyen relatív minden, így vizsgaidőszakban!) Arra viszont elég egy nap, addig olvasok. Vallástörténetet, az érdekel, ez csak az idegen szavak szótára. — Hogyan telt a vizsgaidőszakotok? — Most már kellemes, tegnap vizsgáztunk, de nem volt vészes, összesen két vizsgánk van ebben a félévben, aztán egy hónap múlva jön az államvizsga. — Vizsgaidőszakban mikor keltek? — A rajzokat egy hete sincs, hogy beadtuk, az kemény volt. Általában mindenki éjjel rajzol, akkor reggel tovább alszunk. Ma a közelgő vizsga miatt nyolckor keltünk, általában azonban csak tízkor szoktunk. Köszönöm a türelmet, hadd jöjjön a következő emelet. Másodéves lányszoba, az „alsósok” négyesével laknak. Három lány itthon van, plusz két fiú, ők is ebédelni készülnek. — Hazautazott valaki? — Nem, tegnap vizsgázott, s most a városban sétál, hogy kikapcsolódjon. — Milyen időbeosztással készültök a vizsgákra? — Reggel 9 körül kelünk, s éjfélig, éjjel kettőig tanulunk, körülbelül 10 órát naponta. Igazán intenzíven persze csak hármat, utána már lankad a figyelem... — Mikor van a következő vizsgátok? — Holnapután, illetve öt nap múlva. — Sok van még hátra? — A fele. — A tavalyihoz kévést hogyan sikerültek az idei vizsgák? — Rosszabbul. Az első év könnyebb, az idén majdnem mindenki rontott. — Bukás? — Még egyikünknek sincs ív je. (Ne is legyen!) — Az ünnepeket hol töltöttétek? közlekedés. Az óvári tábor kivételével kifogástalan volt az orvosi ellátás is. Az almaszedés során a legnagyobb gond az étkezés területén jelentkezett: a Vendéglátóipari Vállalat által készített ételek minősége, de különösen a mennyisége sokszor nem volt kielégítő — esetenként pedig kritikán aluli volt. Ehhez járultak a szervezési hiányosságok: az étel lassú kiosztása, a kevés evőeszköz és edény. Az étkezéssel kapcsolatos gondokat súlyosbította, hogy a táborok büféiben — a tangazdasággal kötött megállapodással ellentétben — általában nem volt tejtermék és pékáru. A hallgatók az étkezésben mutatkozó hiányosságokért a tangazdaságot tették felelőssé, és ezt sokszor gyengébb munkateljesítménynyel juttatták kifejezésre. Az 1979. évi almaszedés előkészítése, szervezése és irányítása a tanári kar feladatát képezte. A KISZ-szervezet agitációs és érdekvédelmi feladatán kívül a táborok kutturális és sporttevékenységét szervezte. A tanári kar tevékenységét a tangazdaság eredményesnek ítélte meg. Növekedett a szervezettség, javult a munka minősége, nagyobb lett a teljesítmény, fegyelmezettebb volt a munkavégzés és a táborélet. A táborvezető, Karis Otthon. Aki tehette, hazautazott, mert a két ünnep között szabadságon vannak a takarítók, és borzalmasan néz ki a kolesz a sok szeméttel, piszokkal. Igaz, amúgy is két öreg néni van csak, csoda, hogy máskor is bírják egyáltalán ... — Persze, azért vissza kellett jönnünk a két ünnep között, vizsgázni. A szoba elég kopár, csak a mosdót a lakótértől elválasztó piros függöny teszi némileg barátságossá. Látszik, hogy még nem régen laknak itt, nem rendezkedtek be úgy, mint a negyed-ötödévesek. Ez jellemző az ötödik emeleti fiúszobára is, amelynek egyetlen lakóját találom itthon. Elsőéves építész fiúk lakják, tisztaság és rend van itt is, mint szinte mindenütt az egész kollégiumban. Úgy látszik, a fiúk hajlamosabbak a lustaságra, mint a lányok, ők csak tizenegy körül ébrednek vizsgaidőszakban, s késő éjszakáig tanulnak. — Nem zavarjátok egymást? — Nehéz négy emberrel egyszerre tanulni, de azért lehet. Nem egyfolytában magolunk, persze, sokszor csak ülünk a könyvek mellett és beszélgetünk. Van tanuló is, de az elég barátságtalan. Ilyenkor mindenütt csend van, többnyire mindenki itthon van ugyan, de bent ül a szobájában és tanul. — Hány vizsgátok van ebben a félévben? — Összesen négy, de nekem már csak egy van hátra. — És? , — Ötös, hármas, kettes, amit már letettem. — A szüleidnek megírtad? — Az első kettő után írtam nekik egy levelet, erről, meg, hogy ha az utolsó vizsgám sikerül, hétvégére hazamegyek, s másfél hetet otthon töltök. Szilveszterkor itt voltam, néztem a tévét, de jó lenne már otthon is egy kicsit... — A maradék időt mivel töltöd? — Visszajövök Pestre, koncertre, diszkóba, moziba járok majd. — Miből? — Havonta kapok otthonról pénzt. Elbúcsúzom, körjáratom végére értem. Több emelet nincs. Elindulok lefelé, a lépcsőfeljáróban négyen állnak, két lány, két fiú, úgy hallom, itt is a vizsgákról folyik a szó. — Ma ... ? — Csak én — feleli az egyik lány. — Miből? — Épszerk. — Hányas? — Égs. De örülök neki, egész félévben semmit se csináltam. Most persze sok volt egyszerre a felgyülemlett tanulnivaló... Csernovics Mária képviselő és csoportvezető oktatók számára nagy és újszerű feladatot jelentett az almaszedés irányítása. Számos oktatónál az egyéni alkalmasság a tenniakarással párosult, s így jelentős hatással tudtak lenni egy-egy turnus életére, munkájára. Az oktatók egy része viszont nem tudta, vagy nem akarta e munka jelentőségét megérteni, eleve nem volt kedve e feladathoz, nem ismerte fel az ebben rejlő nevelési, kapcsolatteremtési lehetőségeket. A KISZ-szervezet közreműködése a munkák előkészítésében eredményes volt. A KISZ-aktivisták megfelelően, esetenként a tapasztalatok hiánya, vagy a nem megfelelő munkamegosztás miatt kisebb hatékonysággal látták el agitációs érdekvédelmi feladataikat, a kulturális és sporttevékenység irányítását. A munkavégzés és a tábor életének fegyelme javult — bár ebben az évben is voltak — elsősorban a mértéktelen italfogyasztás következtében — kirívó esetek. A fegyelemsértések a tapasztalat szerint váratlanul érték az oktatókat, és csak egy részük lépett fel kellő határozottsággal a fegyelemsértőkkel szemben. Az almaszedés sajtóvisszhangja — különösen a kari lapokban — összességében A Vásárhelyi le sem tagadhatná a vizsgaidőszakot. A folyosók sok-sok fokkal csendesebbek az évközi átlagnál, s a koleszrádiót legfeljebb elárvult színházjegyek átpasszolására használják. Délután négy óra körül járhat az idő, egy lány pongyolában, kezében gőzölgő kávéval imbolyog be az egyik szobába. Emelettel odébb egy fiú félig leeresztett focilabdát terelget, aztán felkapja, leszalad a lépcsőn és eltűnik a szemem elől. De nem az udvarra indul. A pályákon legalább tíz centis a hó. Eltakarítani meg sem próbálták ... — Nem tudom mi történhetett a srácokkal — húzza fel a vállát Salamon Rita V. éves építő. — Régi vizsgaidőszakokban télen-nyáron pattogott a labda. A gyengébb idegzetűek nem győzték zárni az ablakokat. Néhány napja jártak bent régi vásárhelyisek de nem tudtak összetoborozni két csapatra valót. Lehet, hogy túl nagy hó esett? — Neked jut időd vizsgaidőszakban másra, vagy csak két vizsga között lazítasz néhány napot? — Hetente kétszer „jelentkezem” a Gellért gőzfürdőjében, s Jánossal, a férjemmel, legalább ennyiszer uszodába megyünk. Egy évfolyamra, egy szakra járunk, így a vizsgaritmusunk nagyjából egyforma. Aztán, ha már nem bírjuk tovább, felugrunk a könyvek mellől és irány a mozi. Persze legtöbbször csak a Bartókig jutunk. Kiss János a férj, legalább két méter magas, a MAFC régi kosarasa. — Térdszalagszakadás miatt kihagytam négy hónapot, de amint csak tehettem, az uszodába már lejártam. Karácsony és szilveszter között egy ótátrafüredi sítúrán is kipróbáltam, mennyire tökéletes a gyógyulás. Igen, a sízés. A Vásárhelyinek akad néhány kölcsönözhető léce, melyeiket azonban ritka kivételektől eltekintve mindig ugyanazok használnak. Persze a sízés nem tartozik azok közé a sportok közé, amelybe csak úgy, minden előzetes nélkül érdemes belekóstolni. Élvezetéhez nem árt néhány tucat félnapot, óvatos, kísérletező csúszkálással tölteni, s jól jönne néha egy sítanár is. Mozogni azonban mégiscsak kell, azazhogy kellene. Sokan azonban legfeljebb a Stoczekig mozgatják meg a csontjaikat. A félórás sorbanállás, beszélgetések, találkozások ilyenkor ,,társadalmi esemény” számba mennek. De az igazi megszállottak kollégiumfogságra ítélik magukat. A Vásárhelyibe kérik a kajajegyeket és hétszámra ki sem mozdulnak. Csak néha látni őket vizenyős szemekkel feltűnni a folyosóikon. Vizsgázni azért elmennek, de akkor is villamossal teszik meg az egymegállónyi utat az egyetemig. véve nem adott reális képet és nem segítette az almaszedés céljainak elérését. Esetenként hamis, félrevezető információk, szerkesztői megjegyzések, torzítások, irreális követelések és sértő igazságtalan megállapítások is helyet kaptak — sajnos— egyoldalú megítélések, cáfolat nélkül. Az egyetem és a tangazdaság vezetői összességében eredményesnek ítélték az 1979. évi almaszedést és kifejezték köszönetüket mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak az eredmények eléréséhez. Az 1980. évi almaszedés előkészületei megkezdődtek. A tangazdaság javítani kívánja a táborokban az életkörülményeket, elhatározta a bérezési és premizálási rendszer felülvizsgálatát — beleértve a kísérő tanárok bérezését is. Lényeges javulást kíván elérni az étkeztetés területén. Az egyetem feladatát képezi az előkészítés színvonalának növelése, a táborok irányításának továbbfejlesztése, az oktatók kiválasztásának és felkészítésének javítása, a fegyelem további szilárdítása és az eredményesebb munka feltételeinek biztosítása. Dr. Lajos Tamás Keresek még valakit, aki másképp csinálja. Szakállas, szemüveges fiú hallott egy fanatikus harmadévesről aki napi két órát súlyzózni szokott. Ugyancsak a szakállas hozza szóba a kollégium kondicionálótermét, amelyet a felújítás megkezdése óta raktárnak használnak. — Egy lehetőséggel megint kevesebb — legyint és nyúl szobája kilincse után. Holnap vizsgázik, tovább nem zavarhatom. Fél nyolc. Felizzik a tévé képernyője, s egyre többen bújnak elő a híradó és Kunta Kinte, az idegenbe szakadt mandinka harcos kedvéért. Tovább keresném azt, aki másképp csinálja, amikor megint Salamon Ritával találkozom. — Ezt írd meg! — mondja és látom rajta, lelkesedik. — A Váli utcai általános iskola tornatermében minden hétfőn este héttől kilencig lánytornát szerveztek a vegyészek. Bárki jöhet, teljesen ingyen. Egy óra gimnasztika, aztán ki mit óhajt. Néha egy-egy fiú is végigcsinálja velünk a gyakorlatokat. Egyszer már majdnem negyvenen voltunk. De vagy tízen, ilyenkor vizsgaidőszakban is kitartunk. Molnár Miklós Vizsgaidő Lent: negyedéves fiúk szobája, barátságos rendetlenség. Kyriak03 Paschalis ciprusi fiatalember ma vizsgázott jelesre (az előző eredményei is jók, a többi vizsgája négyes), s most előkészítős honfitársának, Andreas Finopoulosznak segít a tanulásban, aki még nem ismeri olyan jól a magyar nyelvet, mint ő. (Első alkalommal, mikor bent jártam a szobában, fel sem tűnt nekem, hogy külföldivel beszélgetek ...) Kollégiumi csendélet a téli vizsgaidőszakban (lányszoba) ötödéves építész lányszoba. A könyvekkel, növényekkel és lábasokkal teli polcok hangulatossá, barátságossá teszik. Miska és barátja Fotó: Erdős Tamás