A Jövő Mérnöke, 1980 (27. évfolyam, 1-40. szám)

1980-01-19 / 1. szám

Vizsgás időket élünk Csendes napok a kollégiumban Mindenki másképp csinálja? „Geodéziai intézet, foto­grammetria tanszék” — hirde­ti az ajtó fölötti tábla a „Ró­zsa Ferenc” kollégium első emeletén. Van itt más tábla is, „gyalogos átkelőhely”, miegyéb, látszik, hogy gyűjtők laknak itt. A kétszemélyes szobában rend van, a nagy rajzasztalok üresek, leterítve ebédlőasztal­nak tűnnek. A szoba levegője friss, 20—21 fokos, lám, nem­dohányzó, egészségüket óvó fiatalemberek lakják. Igaz, csak egyikük tartózkodik itt­hon. — A szobatársad hol van? — Bent az egyetemen, tu­dod, nagy számítógép-mániá­kus ... — Hogy állsz a vizsgaidő­­szakkal? — Még az elején vagyok. Egy írásbeli volt eddig, még nem javították ki, három szó­beli van hátra. — Nem jobb minél hama­rabb túl lenni rajta? — Az idén úgy osztottam be, hogy a vizsgaidőszak ele­jén pihenek, utána tanulok. Ötödéves vagyok, az előző években mindig fordítva volt, igyekeznem kellett, mert mint kari sport-reszortos, a vizsga­­időszak végén mindig KISZ- táborba mentünk. Abból ki­öregedtem, s most kipróbálom a másik módszert. — Az eredmény? — Eddig mind a ketten Népköztársasági ösztöndíjasok vagyunk... A szemközti szobában az íróasztalnál ülő srác borítéko­kat szortíroz, a mellette álló lány rövid megjegyzésekkel félbe-félbeszakítja ezt a tevé­kenységet. Még egy lány van a világos, barátságos szobában, először hozzá fordulok. — Hogyan töltitek a vizs­gaidőszakot? — Mi már ötödévesek va­gyunk, nem tanulunk annyit, mint régebben. — Kevesebb az anyag? — Nem, nem. Az anyag ugyanannyi, csak jobban ki tudják belőle szűrni, hogy mi a lényeg. — Ti mire készültök? — kérdezem a másik kettőt. — Esküvőre. — Mikor lesz? — Jövő szombaton. — A vizsgákat letettétek már? — Egyet. — Látom, leveleztek is a vizsgaidőszakban... — Azok az esküvői meghí­vók. Most főként evvel va­gyunk elfoglalva, de még a nászút előtt le kell tennünk két vizsgát.­­— Hova utaztok? — A hegyekbe, egy vadász­házba. — Mennyi időre? — Csak 4—5 napra, mert utána még lesz egy vizsga, ar­ra vissza kell jönnünk. — Mikor tudtok majd föl­készülni? mind a tangazdaság dolgozói, mind az idénymunkások na­ponta átlagosan 2—3-szorosát szedik le a diákok átlagtelje­sítményének. Az a körülmény, hogy a hallgatók jelentős részét a megfelelő intenzitású munká­val elérhető napi 100—150 Ft nettó bér nem ösztönözte kellően, arra utal, hogy anya­gi helyzetük jobb annál, mint ami az egyetemi közvéle­ményben elterjedt. Az elér­hető jövedelem nem kevés, ha figyelembe vesszük a munka nehézségi fokát, a szükséges szakképzettség szintjét és azt, hogy ezen összeget teljes ellátás mellett kapják. A tangazdaság az elmúlt évben jelentős fejlesztést haj­tott végre, a hodászi tábor befogadóképességét megdup­lázta, éttermet, sportpályákat alakított ki. A hallgatók el­szállásolásának körülményei általában megfelelőek voltak. A meleg víz esetenként ke­vésnek bizonyult — különö­sen Fehérgyarmaton. Ugyan­itt nem volt megoldva a fű­tés. Kedvezőtlen volt a csen­­geri tábor kettéosztottsága, ezért örömmel fogadtuk a tangazdaság döntését, hogy a jövő évben már csak Óvári­ban lesznek hallgatók. Az el­múlt évhez képest jelentős mértékben javult a táborok és az almáskertek közötti — Hát ott, a nászút alatt — mondják egyszerre, mintha ez lenne a legtermészetesebb, hogy a nászútján két fiatal vizsgára készül... Egy emelettel följebb ötöd­éves lányszobába nyitok be. Itt már építészek laknak (az első szint az építőkari földmé­rőké). A szoba nagyon hangu­latos, kék polcos állvány vá­lasztja ketté a lányok biro­dalmát. A polcok könyvekkel és virágokkal zsúfoltak, a fa­lakon díszítés, az összbenyo­más nagyon kellemes. A túlsó részen lakó lány nem nagyon figyel ránk, fiúismerősével a tankönyvnek szenteli magát. Beszélgetőpartneremet kérde­zem, látván, hogy előtte is nyitott könyv van: — Mit tanulsz? Vagy ide­gen nyelven olvasol? Látom, ott a szótár... — Nem tanulok, mostaná­ban nincs vizsgám, csak hol­napután. (Milyen relatív min­den, így vizsgaidőszakban!) Arra viszont elég egy nap, ad­dig olvasok. Vallástörténetet, az érdekel, ez csak az idegen szavak szótára. — Hogyan telt a vizsgaidő­­szakotok? — Most már kellemes, teg­nap vizsgáztunk, de nem volt vészes, összesen két vizsgánk van ebben a félévben, aztán egy hónap múlva jön az ál­lamvizsga. — Vizsgaidőszakban mikor keltek? — A rajzokat egy hete sincs, hogy beadtuk, az ke­mény volt. Általában minden­ki éjjel rajzol, akkor reggel tovább alszunk. Ma a közelgő vizsga miatt nyolckor keltünk, általában azonban csak tízkor szoktunk. Köszönöm a türelmet, hadd jöjjön a következő emelet. Má­sodéves lányszoba, az „alsó­sok” négyesével laknak. Há­rom lány itthon van, plusz két fiú, ők is ebédelni készülnek. — Hazautazott valaki? — Nem, tegnap vizsgázott, s most a városban sétál, hogy kikapcsolódjon. — Milyen­ időbeosztással ké­szültök a vizsgákra? — Reggel 9 körül kelünk, s éjfélig, éjjel kettőig tanulunk, körülbelül 10 órát naponta. Igazán intenzíven persze csak hármat, utána már lankad a figyelem... — Mikor van a következő vizsgátok? — Holnapután, illetve öt nap múlva. — Sok van még hátra? — A fele. — A tavalyihoz kévést ho­gyan sikerültek az idei vizs­gák? — Rosszabbul. Az első év könnyebb, az idén majdnem mindenki rontott. — Bukás? — Még egyikünknek sincs ív­ je. (Ne is legyen!) — Az ünnepeket hol töltöt­tétek? közlekedés. Az óvári tábor kivételével kifogástalan volt az orvosi ellátás is. Az alma­szedés során a legnagyobb gond az étkezés területén je­lentkezett: a Vendéglátóipari Vállalat által készített ételek minősége, de különösen a mennyisége sokszor nem volt kielégítő — esetenként pedig kritikán aluli volt. Ehhez já­rultak a szervezési hiányos­ságok: az étel lassú kiosztá­sa, a kevés evőeszköz és edény. Az étkezéssel kapcso­latos gondokat súlyosbította, hogy a táborok büféiben — a tangazdasággal kötött megál­lapodással ellentétben — ál­talában nem volt tejtermék és pékáru. A hallgatók az ét­kezésben mutatkozó hiányos­ságokért a tangazdaságot tet­ték felelőssé, és ezt sokszor gyengébb munkateljesítmény­nyel juttatták kifejezésre. Az 1979. évi almaszedés előkészítése, szervezése és irányítása a tanári kar fel­adatát képezte. A KISZ-szer­­vezet agitációs és érdekvé­delmi feladatán kívül a tá­borok ku­tturális és sportte­vékenységét szervezte. A ta­nári kar tevékenységét a tangazdaság eredményesnek ítélte meg. Növekedett a szervezettség, javult a munka minősége, nagyobb lett a tel­jesítmény, fegyelmezettebb volt a munkavégzés és a tá­borélet. A táborvezető, Kari­s Otthon. Aki tehette, ha­zautazott, mert a két ünnep között szabadságon vannak a takarítók, és borzalmasan néz ki a kolesz a sok szeméttel, piszokkal. Igaz, amúgy is két öreg néni van csak, csoda, hogy máskor is bírják egyál­talán ... — Persze, azért vissza kel­lett jönnünk a két ünnep kö­zött, vizsgázni. A szoba elég kopár, csak a mosdót a lakótértől elválasztó piros függöny teszi némileg barátságossá. Látszik, hogy még nem régen laknak itt, nem rendezkedtek be úgy, mint a negyed-ötödévesek. Ez jellemző az ötödik eme­leti fiúszobára is, amelynek egyetlen lakóját találom itt­hon. Elsőéves építész fiúk lak­ják, tisztaság és rend van itt is, mint szinte mindenütt az egész kollégiumban. Úgy lát­szik, a fiúk hajlamosabbak a lustaságra, mint a lányok, ők csak tizenegy körül ébred­nek vizsgaidőszakban, s késő éjszakáig tanulnak. — Nem zavarjátok egymást? — Nehéz négy emberrel egyszerre tanulni, de azért le­het. Nem egyfolytában mago­lunk, persze, sokszor csak ülünk a könyvek mellett és beszélgetünk. Van tanuló is, de az elég barátságtalan. Ilyen­kor mindenütt csend van, többnyire mindenki itthon van ugyan, de bent ül a szobájá­ban és tanul. — Hány vizsgátok van eb­ben a félévben? — Összesen négy, de nekem már csak egy van hátra. — És? , — Ötös, hármas, kettes, amit már letettem. — A szüleidnek megírtad? — Az első kettő után írtam nekik egy levelet, erről, meg, hogy ha az utolsó vizsgám si­kerül, hétvégére hazamegyek, s másfél hetet otthon töltök. Szilveszterkor itt voltam, néz­tem a tévét, de jó lenne már otthon is egy kicsit... — A maradék időt mivel töltöd? — Visszajövök Pestre, kon­certre, diszkóba, moziba járok majd. — Miből? — Havonta kapok otthonról pénzt. Elbúcsúzom, körjáratom vé­gére értem. Több emelet nincs. Elindulok lefelé, a lép­csőfeljáróban négyen állnak, két lány, két fiú, úgy hallom, itt is a vizsgákról folyik a szó. — Ma ... ? — Csak én — feleli az egyik lány. — Miből? — Épszerk. — Hányas? — Égs. De örülök neki, egész félévben semmit se csi­náltam. Most persze sok volt egyszerre a felgyülemlett ta­­nulnivaló... Csernovics Mária képviselő és csoportvezető ok­tatók számára nagy és új­szerű feladatot jelentett az almaszedés irányítása. Szá­mos oktatónál az egyéni al­kalmasság a tenniakarással párosult, s így jelentős ha­tással tudtak lenni egy-egy turnus életére, munkájára. Az oktatók egy része viszont nem tudta, vagy nem akarta e munka jelentőségét megér­teni, eleve nem volt kedve e feladathoz, nem ismerte fel az ebben rejlő nevelési, kap­csolatteremtési lehetőségeket. A KISZ-szervezet közremű­ködése a munkák előkészíté­sében eredményes volt. A KISZ-aktivisták megfelelően, esetenként a tapasztalatok hiánya, vagy a nem megfe­lelő munkamegosztás miatt kisebb hatékonysággal látták el agitációs érdekvédelmi fel­adataikat, a kulturális és sporttevékenység irányítását. A munkavégzés és a tábor életének fegyelme javult — bár ebben az évben is voltak — elsősorban a mértéktelen italfogyasztás következtében — kirívó esetek. A fegyelem­­sértések a tapasztalat szerint váratlanul érték az oktatókat, és csak egy részük lépett fel kellő határozottsággal a fe­gyelemsértőkkel szemben. Az almaszedés sajtóvissz­hangja — különösen a kari lapokban — összességében A Vásárhelyi le sem tagad­hatná a vizsgaidőszakot. A fo­lyosók sok-sok fokkal csende­sebbek az évközi átlagnál, s a koleszrádiót legfeljebb elárvult színházjegyek átpasszolására használják. Délután négy óra körül járhat az idő, egy lány pongyolában, kezében gőzöl­gő kávéval imbolyog be az egyik szobába. Emelettel odébb egy fiú félig leeresztett focilab­dát terelget, aztán felkapja, le­szalad a lépcsőn és eltűnik a szemem elől. De nem az ud­varra indul. A pályákon leg­alább tíz centis a hó. Eltakarí­tani meg sem próbálták ... — Nem tudom mi történhe­tett a srácokkal — húzza fel a vállát Salamon Rita V. éves építő. — Régi vizsgaidőszakok­ban télen-nyáron pattogott a labda. A gyengébb idegzetűek nem győzték zárni az ablako­kat. Néhány napja jártak bent régi vásárhelyisek de nem tud­tak­ összetoborozni két csapat­ra valót. Lehet, hogy túl nagy hó esett? — Neked jut időd vizsgaidő­­szakban másra, vagy csak két vizsga között lazítasz néhány napot? — Hetente kétszer „jelentke­zem” a Gellért gőzfürdőjében, s Jánossal, a férjemmel, leg­alább ennyiszer uszodába me­gyünk. Egy évfolyamra, egy szakra járunk, így a vizsga­ritmusunk nagyjából egyforma. Aztán, ha már nem bírjuk to­vább, felugrunk a könyvek mellől és irány a mozi. Persze legtöbbször csak a Bartókig jutunk. Kiss János a férj, legalább két méter magas, a MAFC régi kosarasa. — Térdszalagszakadás miatt kihagytam négy hónapot, de amint csak tehettem, az uszo­dába már lejártam. Karácsony és szilveszter között egy ótátra­­füredi sítúrán is kipróbáltam, mennyire tökéletes a gyógyu­lás. Igen, a sízés. A Vásárhelyi­nek akad néhány kölcsönözhe­tő léce, melyeiket azonban rit­ka kivételektől eltekintve min­dig ugyanazok használnak. Persze a sízés nem tartozik azok közé a sportok közé, amelybe csak úgy, minden elő­zetes nélkül érdemes belekós­tolni. Élvezetéhez nem árt né­hány tucat félnapot, óvatos, kísérletező csúszkálással tölte­ni, s jól jönne néha egy sítanár is. Mozogni azonban mégiscsak kell, azazhogy kellene. Sokan azonban legfeljebb a Stoczekig mozgatják meg a csontjaikat. A félórás sorbanállás, beszélge­tések, találkozások ilyenkor ,,társadalmi esemény” számba mennek. De az igazi megszál­lottak kollégiumfogságra ítélik magukat. A Vásárhelyibe kérik a kajajegyeket és hétszámra ki sem mozdulnak. Csak néha látni őket vizenyős szemekkel feltűnni a folyosóikon. Vizsgáz­ni azért elmennek, de akkor is villamossal teszik meg az egy­­megállónyi utat az egyetemig. véve nem adott reális képet és nem segítette az almasze­dés céljainak elérését. Ese­tenként hamis, félrevezető információk, szerkesztői meg­jegyzések, torzítások, irreális követelések és sértő igazság­talan megállapítások is he­lyet kaptak — sajnos­­— egy­oldalú megítélések, cáfolat nélkül. Az egyetem és a tangazda­ság vezetői összességében eredményesnek ítélték az 1979. évi almaszedést és ki­fejezték köszönetüket mind­azoknak, akik munkájukkal hozzájárultak az eredmények eléréséhez. Az 1980. évi almaszedés előkészületei megkezdődtek. A tangazdaság javítani kí­vánja a táborokban az élet­­körülményeket, elhatározta a bérezési és premizálási rend­szer felülvizsgálatát — bele­értve a kísérő tanárok bére­zését is. Lényeges javulást kíván elérni az étkeztetés te­rületén. Az egyetem felada­tát képezi az előkészítés szín­vonalának növelése, a tábo­rok irányításának továbbfej­lesztése, az oktatók kiválasz­tásának és felkészítésének ja­vítása, a fegyelem további szilárdítása és az eredménye­sebb munka feltételeinek biz­tosítása. Dr. Lajos Tamás Keresek még valakit, aki másképp csinálja. Szakállas, szemüveges fiú hallott egy fa­natikus harmadévesről aki na­pi két órát súlyzózni szokott. Ugyancsak a szakállas hozza szóba a kollégium kondicio­nálótermét, amelyet a felújítás megkezdése óta raktárnak használnak. — Egy lehetőséggel megint kevesebb — legyint és nyúl szobája kilincse után. Holnap vizsgázik, tovább nem zavar­hatom. Fél nyolc. Felizzik a té­vé képernyője, s egyre többen bújnak elő a híradó és Kunta Kinte, az idegenbe szakadt mandinka harcos kedvéért. Tovább keresném azt, aki másképp csinálja, amikor me­gint Salamon Ritával találko­zom. — Ezt írd meg! — mondja és látom rajta, lelkesedik. — A Váli utcai általános iskola tor­natermében minden hétfőn es­te héttől kilencig lánytornát szerveztek a vegyészek. Bárki jöhet, teljesen ingyen. Egy óra gimnasztika, aztán ki mit óhajt. Néha egy-egy fiú is végigcsi­nálja velünk a gyakorlatokat. Egyszer már majdnem negyve­nen voltunk. De vagy tízen, ilyenkor vizsgaidőszakban is kitartunk. Molnár Miklós Vizsgaidő Lent: negyedéves fiúk szobája, ba­rátságos rendet­lenség. Kyriak03 Paschalis ciprusi fiatalember ma vizsgázott jelesre (az előző eredményei is jók, a többi vizsgája négyes), s most előkészítős honfitársának, Andreas Finopoulosznak segít a tanulásban, aki még nem ismeri olyan jól a magyar nyelvet, mint ő. (Első alkalommal, mikor bent jártam a szobában, fel sem tűnt ne­kem, hogy külföldivel beszélgetek ...) Kollégiumi csend­élet a téli vizsga­­időszakban (lány­­szoba) ötödéves építész lányszoba. A könyvekkel, növényekkel­­ és lábasokkal teli polcok hangulatossá, barátságossá teszik. Miska és barátja Fotó: Erdős Tamás

Next