A Jövő Mérnöke, 1981 (28. évfolyam, 1-39. szám)

1981-01-17 / 1. szám

Mi az az osztott államvizsga? Gépészkari barangolások során sikerült egy-két dolgot kideríteni róla. Eszerint a téli vizsgaidőszakban mindenki levizsgázik az államvizsga-tárgyakból, utána néhány hónapig csak a diplomatervén dolgozik, amit a nyári vizsgaidőszakban véd meg. Ezzel az új módszerrel tavaly kísérleteztek először. A tapasztalatok igen különbözőek. A FINOMMECHANIKAOPTIKA tanszék vezetője, dr. Petrik Olivér pozitív eredményekről számol be. Tizenkét tankör közül négy vett részt a kísérletben. N Munk a műszertechnika ágazat géptervező szakosai vizsgáztak, tizenegyen. Úgy láttuk, ha a diákoknak egyszerre csak egy feladatra kell koncentrálniuk, akkor még a gyengébbek is összeszedik magukat. Nem hátrány az sem, hogy az államvizsgára télen készülnek fel az előírt tárgyakból: átveszik a tanultakat, rendszerezik ismereteiket, felkészülten kezdenek hozzá a diploma tervezéséhez. — Viszont kétszer izgulnak a diplomáért... — Egyáltalán nem. A diplomavédésnél gyakorlatilag már nem izgulnak, inkább örülnek, és jól szerepelnek. A diplomaterv az első önálló mérnöki munkájuk, rengeteg energiát fektetnek bele hónapokon keresztül. Beleássák magukat a témába, miért ne beszélnének szívesen róla? Éppen ez a nagy előnye az új módszernek. Jut idő a diplomaterv boncolgatására, így a diák látja és érzi, hogy nem formális követelménynek tett eleget. A régi szisztéma szerint a diplomatervre magára mindössze 6—8 perc jutott, szinte mellékes kérdésnek érezhették. Most megnövekedett a jelentősége. Persze, van még finomítani, csiszolni való ebben adologban is. Régen disputa tárgya, milyen mértékben számítson be a diplomatervre adott osztályzat a végbizonyítványba. A gyakorlat eddig 1/6 volt, ami nem hatott túlságosan ösztönzően. Februárban, a szakvizsgák letétele után, az osztályzatok birtokában bárki játszva kiszámolhatta az átlagát, s azt is, hányas diplomatervet kell készítenie, hogy ne rontson a már meglévő osztályzatokon. A kari tanács most úgy döntött, hogy a tanszék kezdeményezésére 1/3 súllyal vesszük majd figyelembe a diplomatervet, ez kedvet ad a rendes, alapos kidolgozáshoz. Valószínűleg a diplomaátlagok is javulni fognak ennek következtében. Mindezeket a dolgokat őszintén az idei ötödévesek elé tártuk, megbeszéltük velük, s vállalták, hogy ők is részt vesznek a kísérletben. Az osztott vizsga árnyoldalait sem hallgattuk el előttük. Például van olyan tárgy, amiből félévkor vizsgáznak, s államvizsga is van belőle. De legalább kevesebb időt kell rászánni második alkalommal. A másik hátrány, hogy a diploma bírálatának ideje alatt — ez két-három heti várakozást jelent — nem tudnak mihez kezdeni. Azelőtt ilyenkor a szaktárgyakból készültek. Igyekszünk segíteni ezen is, csökkentjük a bírálati időt, amennyire tőlünk telik. A külső konzulensek idejével azonban nem gazdálkodhatunk, ezért 8—10 napra továbbra is számítani kell. A GÉPELEMEK TANSZÉK idei diplomázói a kétrészes vizsga ellen szavaztak. — Egy kísérlet alapján nem szabad általános tanulságokat levonni, de tény, hogy tavaly az osztott államvizsga nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket — tájékoztat dr. Varga László, a tanszék vezetője. — Az előrehozott államvizsgák nem sikerültek úgy, ahogy szerettük volna, inkább az általános vizsgaidőszak kollokviumához hasonlítottak. A diplomatervek színvonala sem emelkedett olyan mértékben, mint vártuk. Nem tudtuk lemérni kellőképpen, tudják-e alkalmazni a tanultakat. A régi rendszerben regvolt rá a lehetőség, mivel a szaktárgyi kérdések zöme a diplomamunkához kapcsolódott. A diákok kérték, térjünk vissza a régi rendhez. Kérésüknek annyiban eleget teszünk, hogy nyáron, a diplomavédéssel egy időben ,vizsgázhatnak. Viszont előre megmondtuk nekik, hogy a kérdések a diplomaterv témaköréhez fognak kapcsolódni, úgy dolgozzák ki azt, hogy minél többet alkalmazzanak az évek során itt megszerzett ismeretekből. Tudatosan dolgozzák fel a terv készítésekor a tanultakat. Egy-egy diplomázó államvizsgájára több időt szánunk majd, mint eddig, egy nap három, maximum négy embert vizsgáztatunk le, így azt hiszem, elérjük azt a célt, amiért az osztott államvizsgával is kísérleteztünk: tudniillik, hogy a diplomaterv, a diák első mérnöki munkája, jelentőségének megfelelő helyet kapjon az államvizsga menetében. A MEZŐGAZDASÁGI GÉPTAN tanszéken egyelőre még nem kísérleteznek, csak keresik az új utakat. Az osztott vizsgával egyetértenek, de más módszereket is megfontolnak. Mi lenne például, ha az államvizsga tárgyakból szigorlatokat írnának , elő, amelyeket ugyanúgy vizsgaidőszakban kötelesek letenni a hallgatók, mint egyébként a rendes vizsgákat? Ezzel a tárgyat lezárnák. Amúgy sincs minden tárgyból államvizsga ! A negyedéves nyári gyakorlaton pedig már meg lehet kezdeni az anyaggyűjtést a diplomatervhez, egy részét esetleg tdk-nak feldolgozni. Ezen fázisokon keresztül a diplomaterv színvonalas munkává válik, sokkal átfogóbb lesz, a védéskor pedig ahhoz kapcsolódnak a kérdések. Azt sem tartom elképzelhetetlennek — fejtegeti dr. Varga Imre docens —, hogy a kérdések kidolgozásához segédeszközöket, szakirodalmat, s magát a diplomatervet is használhassák a hallgatók, így az államvizsga nem az előző, éves, féléves vizsgák eredményeinek ellenőrzése lehetne, hanem mérni tudnánk vele az egyetemen szerzett ismeretek alkalmazásának képességét... Csernovics Mária v KÁPRA ROVAT Kesztyű és tévedések Pécsi kesztyű... pécsi kesztyű... (tv-reklám ... tv-reklám) csinos kesztyűs nő benyúl a padon ülő férfi zakójának belső zsebébe és kivesz pár Adyt. (Hölgy, mosoly, el.) Férfi, döbbent arc. Pécsi kesztyű... Pécsi kesztyű. Lehet, hogy mégsem olyan jó az a kesztyű, hiszen észrevették a lopást (persze igaz, hogy ez nem a kesztyű hibája. És pozitív a dologban az is, hogy elhiteti a zsebesekkel: kesztyűben kell „dolgozniuk”, s mivel kesztyűben nem lehet, egyből minid horogra akad). A reklám másik értelmezése. A pécsi kesztyű kilopja az ember zsebéből a pénzt. Mert drága. (Rossz duma — mondaná a Pepsi-reklám kis kölyke.) Most szégyellem magam Épp úgy, mint pár éve, amikor egy izgalmas nevű nőről gyűjtöttem a pletykákat. (A kari táborban írnoki teendőket bíztak rám. A névsorból kiderült, hogy A. N. M. még nem érkezett meg. Megakadt a szemem a néven. Ilyen szép nevű nő csak szép lehet. Ki ő, kérdeztem többektől.) Percek alatt megtudtam összes viselt dolgát. Egyben mindenki véleménye egyezett, hogy M. egy nagy K. Mondtak olyat is, hogy ne izguljak, mert M. nélkül nincs tábor. Biztos megismerhetem. Másnap tényleg megjött. Aztán megismertem. És rengeteget segített nekem Szinte Kérés nélkül. Csak. Haveri alapon. Az biztos, hogy a normái kicsit mások, mint a ma még szokványosak, de ő legalább becsületesen szókimondó. És amikor erre rájöttem, nagyon szégyeltem magam, hogy megismerése előtt „beszitulyáztam”. És most, szokás szerint év végére megint viharfelhők gyűltek össze a fejem fölött — pedig idén igazán nem akartam. Társadalmi munkáim zömét leadtam, csak egy maradt, de az aztán egy teljes hónapomba került. Az ég nagyon borús volt. Segítségre szorultam, és két olyan tankörtársamtól kaptam ezt meg, akiktől abszolút nem vártam. Két olyan fekete báránytól, akikkel én éppen csak köszönő viszonyban voltam. Más az érdtölődési körük — mondtam mindig. És hallották, hogy bajban vagyok — mert ki nem hallott róla? A leglátogatottabb előadáson kiprédikáltak, a tanköri katalóguslapon nevem mellé piros figyelmeztetés is került. , Ez a két ember elővett — bár ők sem állnak jól, sőt — egy délutánt rámszántak, és úgy güriztek, mintha a saját melójuk lenne. Most már kicsit derültebb az ég felettem. Amikor megköszöntem nekik, kiröhögtek. GAB I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. A BUDAPESTI IDŐSZAKI EGYETEM LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT 1981. JANUÁR 17. A nátha, a mázli és a sötét díszmagyar Sokan ismerik a régi anekdotát a ravaszdi tanárról, aki azt a mentőkérdést tette fel a leszerepelt diáknak, mondaná meg, hány villanykapcsoló van a szobában? A diák a kegyelemkettes reményében gyorsan, de alaposan körülnézett, aztán diadalmasan kivágta: — Kettő! A vizsgáztató tagadólag csóválta a fejét és azt mondta: — Három. Majd közönyös arccal kihúzta fiókját, s kiemelt egy kapcsolót. Ha ilyen minden hájjal megkent tanerővel nem is találkoztam, néhány diáktrükköt hallottam az idei vizsgázó csoportokban. Három gépészhallgató például fejcsóválva figyelte raffinált társuk felszabadult meséjét arról, hogy sikerült előre elkerülnie azt a bizonyos nagyon nehéz kérdést. — Amikor megtudtam, hogy ő vizsgáztat bennünket, gondoltam egy merészet. Tudtam, hogy mi a kedvenc kérdése, és ha a kés élén táncol a kettes, majd mindenkinek felteszi. Gondoltam, bebiztosítom magamat. Két nappal a vizsga előtt bejöttem a tanszékre és szép udvariasan megkértem, magyarázná el még egyszer. Más talán kidobott volna, de hát tudtam, neki ez a kedvence. Magyarázta is újra, vagy fél órán keresztül. Én meg bólogattam, pedig nem értettem semmit. De így már komolyan remélhettem, hogy a vizsgán nem zaklat vele. Hiszen alig két napja magyarázta el nekem személyesen. És annyira ostobának mégsem tarthat... Egy másik folyosón építészek tipródnak vizsgára várva. Vörös orral tántorog ki a teremből egy túlélő. Keze legalább három papírzsebkendőt markol. Alig lát, olyan náthás. — Ez a hátha mendett meg — szuszogja. Feltette a nagy kérdést, ez vagy az a helyes válasz. Gondolkodtam, aztán rávágtam az egyiket, de láttam, hogy Tamás megcsóválja a fejét. Szerencsére a náthától nem értette, mit mondtam, el kellett ismételnem, de persze akkor már jól válaszoltam. — Mázli — csóválják a fejüket a többiek és tovább gyúródnék. Az elsősök, szinte százszázalékos biztonsággal öltönyben jönnek, a farmer még vakmerőségnek számít. Egy buzgó fiú valóságos sötét díszmagyart öltött, s az lapos szemlélő sem fedezheti fel ruháján az idő nyomait. Vadonatújnak látszik, mintha csak erre a vizsgaidőszakra csináltatta volna. Sújtás, paszomány, fekete, rojtos, hímzett nyakkendő. Azonnnal elmehetne statisztálni a Légy jó mindhalálig legújabb változatába, s alakíthatna jámbor képű cívis diákot. (A VIZSGAÖSSZEÁLLÍTÁS A 3. OLDALON FOLYTATÓDIK) A jelenre és a jövőre már nem érvényes Azt tanítottuk, és tanítjuk, hogy a tudományos-technikai forradalom együtt jár az egyetemi és főiskolai tanulók számának nagyarányú növekedésével. A TTF társadalmi,, gazdasági és politikai hatásait vizsgáló integrált (azaz a filozófia, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus tanszék közös szervezésében indított speciális kollégium segédanyagában a következőket olvassuk: „Az egyetemi hallgatók száma a fejlett kapitalista országokban, 1950. és 1970. között több mint négyszeresére növekedett.” Hetven ország statisztikai adatai szerint a diákság száma 1955-től 1964-ig 7,5 millióról 20 millióra emelkedett, vagyis nagyjából megháromszorozódott. Az Amerikai Egyesült Államokban a 60-as években megduplázódott az egyetemisták és főiskolások száma; 1959-ben az USA-ban 3 377 000, 1969-ben pedig 6 700 000 diák volt. Rendszerint ilyen és ehhez hasonló adatokat idézünk az órákon. Ezek az adatok helytállóak, de már nincsenek szinkronban a ma folyamataival; a közelmúltat, de mégiscsak a múltat jellemzik. Ezek az adatok és az azokban visszatükröződő trend a mára már nem jellemző és különösen nem extrapolálható a jövőre. A 70-es évek közepéig a főiskolások aránya a népességen belül állandóan növekedett, a 70-es évek végén pedig, úgy tűnik, ez a növekedés megtorpant. 1979. szeptember 10—12. között , Zürichben tanácskozott az OECD oktatástervezési szemináriuma. A szeminárium résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a 90-es évekre az egyetemisták és főiskolások száma a mainak mintegy 50 százalékára csökken. A gazdaságilag fejlett tőkés országok övezetében, a diáklétszám csökkenése elsődlegesen a születések számának csökkenéséből következik. 1965 óta a legtöbb nyugat-európai országban közel 50 százalékkal csökkent a születési arány és, például az NSZK-ban ma a 15 éven aluli gyerekek száma ugyanannyi, mint a 65 éven felüli lakosoké. Míg Írországban minden harmadik lakos 15 évnél fiatalabb, addig az Egyesült Államokban ez már csak minden negyedikre, az NSZK-ban pedig minden ötödikre igaz. Ez azt jelenti, hogy a lakosság nem képes önmaga reprodukálására és összlétszáma 2000-ig több mint 10 százalékkal csökken. Mindebből az következik, hogy már a 80-as években relatíve növelni kell a középiskolát befejezők számát, illetve a középiskolából az egyetemekre beiratkozók számát. Ez sem állítja meg azonban az egyetemisták és főiskolások, az össznépességen belüli arányának a csökkenését. Az 1 millió lakosra jutó diákok száma 20 000- ről 12 000-re fog csökkenni. (Lásd erről: Tudományszervezési Tájékoztató, 1980. 3—4. szám, 363. old.) Oktatási szakemberek azzal számolnak, hogy a hallgatók számának csökkenése nem vonja maga után az oktatók létszámának szükségszerű csökkenését. Az a körülmény, hogy egy oktatóra ennek következtében kevesebb hallgató jut, elősegíti az oktatás színvonalának növekedését, a hallgatói aktivitás és kreativitás fokozását az oktatási folyamatban. Az oktatók több időt fordíthatnak a tudományos-kutató munkára, különböző nemzeti és nemzetközi fórumokon folyik ma a vita az egyetemi és főiskolai oktatás jövőjéről. Ezekre a vitákra és az azokat kiváltó társadalmi folyamatokra érdemes nekünk is odafigyelnünk, hiszen ezek számunkra is igen sok tanulságot hordoznak. A felsőoktatás mindig szükségszerűen idomul a társadalmi feltételekhez és igényekhez. A felsőoktatási politika azonban rendszerint a jövőre orientál. A felsőoktatás szervezetét és programját sohasem szabad a napi szükségletek szerint felparcellázni. Tartalma és szervezete csak akkor lehet igazán hatékony, ha nem a napi szükségletekhez, hanem az adott fejlődési szakasz fő tendenciáihoz igazodik elsősorban. Görög Tibor Változnak az idők A Minisztertanács és a SZOT elnöksége 1021/1980. Vll. 10. sz. együttes határozata újraszabályozta a korábbi törzsgárdarendeletet. A rendelet 1981. január 1-vel lépett életbe. Törzsgárda-jutalomként nagyobb értékű ajándék nem adható és jutalomszabadság nem jár. Az egyetemre vonatkozó konkrét utasítás ,kidolgozása folyamatban van. KÜRTHY HAJÍJVA RAJZA