A Jövő Mérnöke, 1981 (28. évfolyam, 1-39. szám)

1981-01-17 / 1. szám

Havas vasárnap Fotó: Lovas Az egyetem hivatalos közleményei Az egyetemi tanács 1980. december 8-án tartotta har­madik ülését a tanévben. El­ső napirendi pontként meg­tárgyalta a BME 1981. évi költségvetési, beruházási és KK alapjai tervére tett javas­latot, és határozatba foglalva megállapította, hogy a beter­jesztett költségvetési javaslat következetes végrehajtása ese­tén az oktató-nevelő és tudo­mányos munka személyi és anyagi feltételei 1981. évre biztosíthatók. A kongresszusi határozat­nak megfelelően az egyetemi feladatokkal kapcsolatos gaz­dasági munka minden terüle­tén fő tennivaló a hatékony­ság erőteljes növelése, a bel­ső tartalékok feltárása, ezek hasznosítása, a költségek mér­séklése. Különösen fontos a munkaerővel, az anyagokkal, az energiával és a felszerelé­si tárgyak beszerzésével kap­csolatos fokozott takarékosság, még­pedig oly módon, hogy az ne befolyásolja az egye­tem alaptevékenységének vál­tozatlan színvonalú ellátását. Az oktatási­­ feladatok szol­gálatában álló fejlesztéseknél törekedni kell a mértéktartó és célratörő megoldásokra, valamint a meglevő intézeti, tanszéki, illetőleg hallgatói használatban álló eszközök­nek és területeknek a jelene­leginél ésszerűbb felhasználá­sára. A gazdálkodó egységeket tá­jékoztatni kell az állami költ­ségvetési szervek gazdálkodá­sát szabályozó 19/1980. (IX. 27.) PM számú rendeletnek azon módosító intézkedéseiről, amelyek az egyetemi gazdál­kodást érintik. Végezetül a tanács az elő­terjesztett 1981. évi költségve­tési javaslatot elfogadta és felkérte a gazdasági és mű­szaki főigazgatót, hogy a gaz­dálkodási keretekről értesít­se a karok és a gazdálkodó egységek vezetőit. Második na­pirendi pontként az egyetemi tanács — az elhangzott ész­revételek figyelembevételével — elfogadta az 1981 február­jában induló új szakmérnöki szakokra és költségvetésükre vonatkozó előterjesztést. Egy­úttal megerősítette azt a ko­rábbi álláspontját, amely sze­rint a szakmérnökképzés szint­emelő posztgraduális képzés. A különfélék napirendi pont keretében, az elnöklő rektor­helyettes előterjesztése alap­ján az egyetemi tanács fel­hatalmazta a rektort és a rek­tori tanácsot, hogy a munka­ügyi szabályzatot, amely de­cember 8-ára nem készült el, a rektori tanács 1981. február 16-i ülésén tárgyalja meg és a szakszervezettel egyetértés­ben hagyja jóvá. A rektor­­helyettes tájékoztatta a taná­csot arról, hogy a Pedagógu­sok Szakszervezetének XI. kongresszusa dr. Lebovits Im­re docens elvtársat megválasz­totta a Pedagógus Szakszer­vezet központi vezetősége el­nökségének tagjává. Január 5. és 24. között zaj­lanak Balatonfüreden a karok és a többi szervezeti egység pártaktívaülései. A hetedikével zárult titkári értekezlet után január 8—10. között a gazdasági-műszaki főigazgatóság és az építőmér­nöki kar pártszervezetének küldöttei gyűltek össze a BME üdülőjében. Az építőkari na­pirendek között szerepelt pél­dául a hallgatói pártépítés, a hallgatók politikai arculata, tanulmányi, közösségi munká­ja. Január 12—14. között a köz­ponti oktatási egységek és a villamosmérnöki kar pártszer­vezete következett, 15—17. kö­zött pedig az ML-intézeté és a vegyészmérnöki karé, utóbbiak napirendre tűzték például a Balatonfüreden szocialista demokrácia érvé­nyesülésének elemzését a tan­székeken, továbbá — többek között — az ideológiai képzés helyzetét a hallgatói vélemé­nyek alapján. A gépészmérnöki kar ja­nuár 19—21. között a pártszer­vezet ifjúságpolitikai munká­ját tárgyalja, értékeli az okta­tó-nevelő munkát a karon. Ugyanebben az időszakban az építészmérnöki kar pártszerve­zete az eszmei-politikai neve­léssel, a kari KISZ-szervezet munkájával, a párt- és KISZ- szervezet együttműködésével foglalkozik. A füredi üléssorozat január 22—24. között a központi igaz­gatási egységek és a közleke­désmérnöki kar aktívaülésével ér véget. Rádióadás Hanoiból Teljes terjedelmében és javítás nélkül közöljük az alábbi levelet a leírt rádió­műsorral, mert­­ így a legszebb. A külföldi jóba­rát jelentéktelen nyelvi botlásai szinte a hangját is emlékezetünkbe idézik... Köszönjük az új évi üd­vözletét, s a mellékelt leve­let is, a szeretet, jó emlé­kezet minden jelét. Hanoi 1980. XI. 30. Kedves Szerkesztőség! Ismeretlenül is küldök szí­vélyes üdvözletet és jókíván­ságot a szerkesztőség összes dolgozójának. Azért írolk. a Jövő Mérnöke lapnak, mert az életem szoro­san függ össze a BME-vel. 1965-től 1970-ig tanultam az egyetem villamosmérnöki ka­rán. Miután megszereztem az oklevelet, még két évig (1971- től 1973-ig) maradtam villa­­mosmérnökkari matematika tanszéken tudományos gya­kornokként. Ugyanebben az időszakban folytattam tanul­mányaimat villamosmérnök­­matematikus szakmérnöki tan­folyamon, és 1973-ban megsze­reztem a szakmérnöki okleve­let." 1975-től 1978-ig megint dolgoztam az egyetemen aspi­ránsként, dr. Frey Tamás, a vi­ilalmosmérnökkari matemati­kai tanszék vezetője irányítá­sa mellett. Tehát összesen 11 évet töltöttem a Budapesti Műszaki Egyetemen és min­den tudásom neki köszönhető. Érthető, hogy mindig hálával tartozom az egyetemnek. Az újév alkalmából a Viet­nam Hangja Rádió küldi aján­dékműsorát a magyar rádió­hallgatóiknak és remélhetőleg akkortájban fogja sugározni a Magyar Rádió. Van szeren­csém tolmácsolni barátaim üdvözletét, köszönetét, jókí­vánságait ebben a műsorban. Sokszor említem az egyetem nevét, és külön köszöntöm ta­náraimat, barátaimat Nagyon szeretném, ha ezt a beszédet közölné a Jövő Mérnöke lap is, hogy kifejezhessem köszö­netét hálát, szeretetet azok­nak is, akik nem hallgatják a rádiót. Azonkívül maradjon ez a beszéd, mint volt vietnami hallgatók hálájának, ragaszko­dásának, szeretetének egyik bizonyítéka, emléke. Még egy kérésem lenne. Ha a szerkesztőség jónak látja a beszédem közlését, nagyon boldog lennék, ha név szerint említhetném legkedvesebb ta­náraimat: néhai dr. Frey Ta­más, volt tanszékvezető, egye­temi tanárt, valamint Kis Ottó egyetemi tanárt, Csató Tamás­nié és Csatár Györgyné egye­temi oktatókat. Befejezésül kellemes karácsonyi ünnepe­ket és boldog új évet kívánok a szerkesztőség össszes munka­társainak és kedves családjuk­nak. Szívélyes üdvözlettel VU HOAI CHUONG Vietnami Tudományos Köz­ponthoz tartozó Számítástudo­mányi és Kibernetikai Intézet tudományos munkatársa. ... AZ 1981 ÚJÉV KÖSZÖNTÉ­SE, RÁDIÓMŰSOR, AMELYET VIETNAM HANGJA RADIO AJÁNDÉKBA KÜLD MA­GYAR RÁDIÓHALLGA­TÓKNAK. Kedves magyar rádióhall­gatók! Egy nagyszerű újév köze­ledik hozzánk, örömben és boldogságban. Ebből az al­kalomból küldjük Önöknek Vu Hoai Chuongnak, a ma­tematikai tudományok kan­didátusának, a Vietnami Tudományos Központban dolgozó tudományos mun­katársnak újévi jókívánsá­gait. Számos más vietnami műszaki-tudományos szak­emberhez hasonlóan Vu Hoai Chuong elvégezte a Budapesti Műszaki Egye­tem Villamosmérnöki Ka­rát, és azután sikeresen megvédte kandidátusi érte­kezését matematikából 1978-ban. Vietnamból forró üdvözlete­met és legjobb kívánságaimat szeretném küldeni testvéri ■magyar népnek, régi tanár­nőimnek, tanáraimnak, szere­tett ismerőseimnek és drága barátaimnak. Mindazon vietnami emberek akiknek volt alkalma tanulni és dolgozni Magyarországon, mindörökké őrzik őszinte há­lájukat és legbensőségesebb érzelmeiket e gyönyörű ország iránt. Mivel volt szerencsém hosz­­szú ideig élni és tanulni Ma­gyarországon, nagyon szeretem és tisztelem a testvéri magyar népet, aki a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt vezetésével, élén a tisztelt és szeretett Ká­dár János elvtárssal, valóra váltotta az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaság harcosainak az álmát, építi a Magyar Népköztársaságot modern iparral, mezőgazdasággal, egy­re emelkedő kulturális, szelle­mi és anyagi élettel rendelke­ző szocialista országgá, amely mindig jelen van a haladásért, a békéért, az emberiség bol­dog jövőjéért harcoló erők él­csapatában. A jelen pillanatban megin­­dultsággal emlékezem vissza arra a látványra, amikor több tízezer magyar ember vitte virágot a Budapest főváros szívében lévő Hanoi nevet vi­selő parkban 1969. november 15-én a vietnami hősök tisz­telgésére. Még mindig eszem­be vésem azt a két idős nyug­díjast, akik egymást támogat­va eljött Vietnam Budapesti Nagykövetségére, hogy kegye­lettel adózzanak Ho Si Minh elnökünknek Egy idős pedagó­gusasszony végrendeletében kérte, hogy adják át egész ha­gyatékát a vietnami árvagye­rekeknek, akiket egész életé­ben szeretett. Amikor érkezett a hír, pá­rizsi megállapodás aláírásáról, a láthatatlan baráti kezek tűzték ki mindegyik vietnami hallgató szobaajtójára, arany­­csillagú vörös zászlót béke fel­irattal, békegalambocskákat, valamint azt a felhívást, hogy továbbsegítsük Vietnamot az ország újjáépítésében. Lehetetlen végigsorolni a magyar nép irántunk tanúsí­tott mélységes érzületének ne­mes megnyilvánulásait. Örök hálával tartozom Oktatási Mi­nisztériumnak, Magyar Tudo­mányos Akadémiának, a Bu­dapesti Műszaki Egyetemnek és villamosmérnökkari mate­matika tanszékének, amely közvetlenül képzett és nevelt engem több mint egy évtize­den át. Szép új évet, sok boldogsá­got és jó egészséget kívánok kedves mindnyájuknak, drága tanárnőimnek, szeretett isme­rőseimnek és barátaimnak. Kí­vánom, hogy a magyar nép újabb, még nagyobb sikereket érjen el a szocializmus építé­sében.” Kedves barátaink! Akárcsak a magyar nép, a vietnami nép is nagyon kedveli az „Általmennék a Tiszán” című magyar, nép­dalt. Az újév alkalmából Quoc Huong vietnami éne­kes kedves, magyar rádió­­hallgatóknak énekli ezt a dalt a szép Magyarország iránti teljes szeretetével. Kedves magyar rádió­­hallgatók! „1981. újév köszöntése” rádióműsor, amelyet aján­dékba küld önöknek a Vietnam Hangja Rádió, vé­get ér. Kívánunk Önöknek bol­dog új esztendőt és további ragyogóbb sikereket a szo­cializmus építésében Ma­gyarországon. A viszonthallásra. AZ IRINYI UTCAI KOLLÉGIUMOT MÁR FŰTIK Kevesebb gőzt, több villanyáramot használ az egyetem... Szabó Györggyel, a gazda­sági és műszaki főigazgató­ság helyettes vezetőjével utoljára szeptember elején be­szélgettünk. Ezúttal, a vizsga­­időszak közepén az egyetemi energiagazdálkodás helyzeté­ről és azokról a munkákról kérdeztük, amelyeket a vizs­gaidőszakban sikerült és si­kerül még elvégezni . A második, az egysze­rűbb kérdéssel kezdeném. A vizsgaidőszak összehasonlít­hatatlanul kevesebb lehetősé­get ad a felújítások, rekonst­rukciós munkák elvégzé­re, mint a nyár. A laborató­riumok kivételével csak olyan egy-két nap alatt elvégezhe­tő felújításokat végzünk, mint például az előadótermekben a táblamozgató gépek motorcse­réje, táblák felújítása vagy a világítótestek cseréje. A labo­ratóriumok közül viszont jó néhányban végzünk komoly rekonstrukciós munkákat, pél­dául a szerves kémia techno­lógián, a kísérleti fizikán és a biokémiai és élelmiszer­technológiai tanszéken. Az energiatakarékosság helyzete már bonyolultabb. Elkészültek az összesítések, az egyetem energiafelhasználása az 1979. évihez viszonyítva 1980-ban 2 és fél százalék­kal nőtt, forint értékben 32,3 százalékkal. Bár ezek a szá­mok igazán csak a hozzáér­tők számára mondanak sokat, valamit a laikus is megért. Az egyetem központi intézkedései az energiatakarékosságról, alapvetően inkább csak aján­lások, javaslatok lehetnek. Mindenkinek a maga területén kell megkeresnie a legkisebb lehetőséget is. — Miből áll össze a két és fél százalékos emelkedés? — Sok energiafajta, így a távgőz, az ipari víz és a gáz felhasználása csökkent. Mi ideszámítjuk a távbeszélő és a telex költségeit is. Ez hosz­­szú, több éves emelkedés után 1980-ban végre néhány száz­ezer forinttal csökkent. Emel­­kedett viszont a forró víz és a villamosenergia-fogyasztás, ez utóbbi mintegy négy szá­zalékkal. A helyzetet mégis legalábbis reményteljesnek mondhatjuk. Azért mondha­tom ezt, mert például egy 1975-ben készült egyetemi energiafelhasználási terv, még mint törvényszerűséggel szá­molt nyolcszázalékos emelke­déssel. Ehhez képest a négy százalék kedvező arány. A gőzfűtés megtakarítása jó­részt abból származik, hogy a K-épület fűtési rekonstruk­ciója során már sok helyen kisebb, praktikusan elhelye­zett fűtőtesteket szereltünk fel. A rekonstrukció befejez­tével itt is melegvíz-fűtésre állunk át. A forróvíz-fel­használás elsősorban azért emelkedett, mert az épülő Irii­nyi utcai kollégiumot is fűte­­nünk kell. Később e költségek egy részét a kivitelezők visz­­szatérítik majd, de 1980-ban a teljes költség nálunk jelent­kezett. Egyébként becslésem szerint a villamos fogyasztás négy­­százalékos emelkedésének csak a fele következik szükségsze­rűen a gép- és műszerpark gyarapodásából. A másik két százalék egyértelműen pazar­lás. — A gazdasági és műszaki főigazgatóság az elmúlt évben belső átszervezéssel létrehoz­ta az ön közvetlen irányítása alá tartozó energiagazdálko­dási csoportot. Mi e csoport feladata, és mit mondhatunk eddigi munkájukról? — A csoport az egyetem rendkívül sokrétű energiagaz­dálkodási feladatainak koor­dinálására hivatott. Áll egy gépész, egy elektromos szak­emberből és egy ügyintéző­ből. Ajánlásokat, intézkedési terveket, „energiamenetren­deket” készítenek, és konkrét esetekben, rajtam keresztül utasítanak is. Például a meg­lehetősen nehezen szabályoz­ható gőzfűtésnek az időjárás­változáshoz kapcsolódó ener­giafelhasználási táblázatot ké­szítettek.­­ Az egyetem energiagaz­dálkodási helyzetéről és a feladatokról októberben a fő­­igazgatóság a rektori tanács ülésére készített előterjeszté­séből idézek: „...vizsgálnunk kell a gépek és a műszerek beszerzésénél a már meglévő, üzemelő és esetleg kihaszná­latlan gépek kapacitását...” — Az energiagazdálkodási csoport megkezdte ennek vizs­gálatát, de olyan esetről saj-­ nos még nem számolhatok be, amikor ilyen megfontolások­ból az egyetem nem vásárolt meg gépet. A már beépített gépek és műszerek üzemelé­sének koordinálásában vi­szont értünk el eredményeket, különösen az újonnan be­építetteknél. A gépeket csak meghatározott, az ener­giafelhasználás szempontjából (Folytatás a 4. oldalon) / Aluljáró-história Kedves Diákok, Tanárok, Dolgozók! Bizonyára jól ismerik a villamosmegállót a Petőfi-híd bu­dai hídfőjénél, és Önök közül nyilván jó néhányan mentek már át azóta a Pest felé menő villamos megállójához.­ Ez igen balesetveszélyes, itt már haláleset is történt. Úgy tűnik, hogy ezt a veszélyforrást most sikerült megszüntetni. A gépészkari matematika tanszék szakszervezeti csoport­ja kezdeményezésére a gondnoksági osztály és az illetékes hatóságok (BKV, tanács stb.) részvételével tartott megbeszé­lésen azt az ígéretet kaptuk, hogy a villamosmegállót köze­lebb fogják tenni az aluljáróhoz, s így értelmetlenné válik a fent átmászkálás. Azonban volna egy fontos kérésünk: ennek az intézke­désnek csak akkor van haszna, illetve a balesetveszély csak akkor csökken, ha ezután mindnyájan az aluljárót használ­juk. Bosznay Ádám tanársegéd gépészkari matematika tanszék Van, aki nyugodtan sétál át Van, akit megkergetett egy teherautó FOTÓ ERDŐS TAMÁS

Next