A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)
1982-01-16 / 1. szám
Életmódi/ vizsgaidőszakban „ROGGYANT A LÁBAM, SÜPPEDT A MELLEM, ITT AZ IDEJE, ÖSSZE, KELL ESNEM.” Csak a folytatás : vajon igaz-e az Ady-kép, valóban testi-lelki húsdaráló a vizsgaidőszak? Vajon tényleg megemészt mindenkit a vizsga, kikaparja-e szervezetünk legutolsó tartalékait? Egyáltalán, hogyan töltjük el, hogyan használjuk föl? Eszünk-e, ha szurkolunk, és akármit bevesz-e a gyomrunk, ha az izgalom silány csomóvá, rántotta össze? S vannak-e kibúvók, lehet-e tolni, tologatni a vizsgát, akár úgy is, hogy orvosi pecsétes papírt ragasztunk elgyötört, mártír homlokunkra? fkete-csemete, tévé, hűtő stb. Ezekkel a kérdésekkel indultam a Landler kollégiumba, ahol az elsőnek kiszemelt tunéziai fiú, a népszerű és kedvesnek tartott Bechir dühösen üzente, hogy nem nyilatkozik, egyébként délelőtt megfontolt szándékkal és fürdőköpenyben elkapta a fotós. Istenem, van, aki vizsgaidőszakban kényes arra, hogy milyen öltözékben látják. Mit szólnának a vizsgán, ha barátunk fürdőköpenyes fotója világszerte ismert lapunkban megjelenne (hmm!). Amíg újabb áldozatokon törtem a fejem, elbeszélgettem az újdonsült gondnoknővel, Galambos Istvánnéval. A diákok nagy része — ha teheti, a körülmények miatt — inkább hazamegy tanulni. A másik része, mint a vadász elől lapuló nyúl, behúzódik üregébe, szobájába, ahol remetéhez hasonló életmódot él. Ezt is tehetik, mert az alig több mint háromszáz férőhelyes kollégium nemrégen huszonöt hűtőszekrényt vásárolt, így tehát, aki akar, egy hétig klottban meglehet kis szobájában, maximum a mosdók felé kell néhány lépést tennie. Apropó. Mosdók: a vizesblokk még nem szokott hozzá a létszámhoz, és bár folyamatosan javítják, bővítik, a mellékhelyiségben föl-fölszökő szennyvíz sem vizsgaidőszakban, sem máskor nem szívderítő. A gondnokság a folyamatos javítási munkákat csak a legszükségesebbre korlátozza — ezzel sem akarják vizsgaidőszakban bolygatni a kollégium nyugalmát. Kaptak viszont a régi roszferak helyett három új mosógépet a diákok. Sőt tévéket is a nagyobb létszámú szobákba!!! Míg a szolgálatkész gondnoknővel beszélgetünk, kétszer is megfordul a szobában az ősz hajú Pista bácsi, aki igyekszik minden aprócseprő házi bajt elhárítani a diákok feje felől. Galambos Istvánt ismerik így a kollégium lakói — nyugdíjas vasúti tiszt, a felesége unszolására együtt jöttek Dombóvárról. A vizsgaidőszak nekik nyugodtabb napokat-heteket jelent, mint a tanév többi része. Mint a masik a, és az egészség? Vannak-e magukba merült, rángó testű, sűrűn pislogó áldozatai a megfeszült munkának? Dr. Andorka Istvánné asszisztens véleménye szerint nincsenek. A kollégium orvosi rendelőjét megkeresik ugyan ilyenkor is a szokásos betegségekkel: a karateedzés, futballmeccs okozta kisebb-nagyobb láb- és kézsérülések nyomaival, és nem nevezhető vizsgakórnak a meghűlés sem. Sőt — míg októberben,novemberben több mint kétszázan találtak bajukra gyógyírt — és közöttük is csupán két súlyosabb, de már meggyógyult „eset” —, decemberben és januárban a rendelő is csendes. S most jön az újságíró a bátornak vélt, saját diákkorára emlékeztető kérdéssel: Mi van a szimulánsokkal, műbeteg papírhajhászokkal, vizsgától beijedt remegő szívű nyuszikkal, akik menynyei pecsétes papírért imádkoznak? A válasz hűvösen leverő: nem volt rá eset,nem volt szimuláns, nem volt műbeteg, papírért esedező gyáva nyúl se volt. Ha lett volna is, minden kiderül, mert lázmérés, toroknézés stb.... s mindez magyar és latin nyelven dokumentálva. Bélés és szájharmonika Megöl, mondom magamban, megöl a szerkesztőm, ha semmi kis fordulat, színes eset, szisszenésre méltó mondat nem lesz az írásban, miközben csodára várva bolyongok a kollégium folyosóján. „S ah, mi zúg” — Istennek hála, olvadok el a 140-es szoba ajtaja előtt, harmonika, veszettül hamis, ám témának kiváló hangja cseng. Ki ez a megátalkodott, a vizsgaidőszak csendjét ily bátran sértegető? Tán leteperte az összes tételt, túl minden vizsgán az öröm zenéjét zengi? A keceli Lukács Istvánnak még három vizsgája van hátra a négyből. Matekból ugyan volt már egyszer jelenése, de nem fogadta el a bélást, így hajrá még egyszer, hiszen az eredmény nemcsak erkölcsi, de anyagi kérdés is. A szájharmonika tehát csupán lazításként jöhet szóba, bár szavaiból ítélve sohasem került még a tanulástól görcsös állapotba. Két éve ilyenkor vizsgaidőszakban még a karate is segített a testi felüdülésben, mostanában a vizsga előtt tanulásra szánt háromnapi feszültséget séta, mozi, no meg a szájharmonika vezeti le. Életmódja bölcsre vall — nem éjszakázik, mond, ja, éjfélkor ágyban a helye. Étel és étvágy 12 óra, 514-es mellék. — Kézit csókolom, Olajos Illésné konyhavezető? — Igen, tessék! — Vannak-e már az ebédlőben? — Vagy tízen-húszan. — És máskor? — Minden hely foglalt, vagyis 116-an. — Az étvágyuk milyen? — Különböző. Ma például kassai krumplileves van, van, aki szereti, van, aki nem. Az egyik vietnami fiú például nem ette meg a tésztát, helyette két levest kért. — Hányan esznek ma? — 150-en vannak, máskor 600 személyre főzünk. Sokan hidegben kérték ki az ételt. — Mit kaphatnak hidegben? — Bármit, kolbászt, konzervet, befőttet, ami kell! — Jól értem, bármit, kagylót, osztrigát, olívát...? — Azt azért nem, de a külföldiek sokan rizst kérnek, szeretik maguk megfőzni az ételt. — Pálcikát nem kérnek hozzá? — Kérhetnek, az nincs! — Mit csinálnak most, hogy ilyen szélcsend van a konyha környékén? — 14-en vagyunk, a dolgozók fele most vette ki az elmaradt szabadnapjait. — Hát, jó vizsgaidőszakot! — Köszönjük. Tanulság helyett Egy darabig még törtem a fejem, hogy a vizsgaidőszakban tapasztalható életmódváltozások után nyomozzak. Például fiúk és lányok kapcsolata, tekintettel a lelki terheltségre, vagy alkohol és a vizsga kapcsolata, és rájöttem, kedves olvasó, hogy ha a nagyapám szemüvegén keresztül nézném a kérdést, akkor sem találnék semmi szupervégletest. És most bánkódtam? Hogy nem igaz az Adyidézet az írás elején? Hál’ Istennek, így jó. Pálinkás László Hidegkoszt Az új mosógépek (Fotó: Erdős) Dottore" PRIMO TEMPO Hogyan járjunk moziba? Vegyünk a kezünkbe egy moziműsort. Filmkulturáltságunknak megfelelően nézzük végig. Válasszunk ki 3, legfeljebb 4 filmet. Vizsgáljuk meg, mely mozikban játsszák a nekünk tetsző filmet. Marad tehát egy film. Ha fél órával a kezdés előtt sikerül jegyet kapnunk, megnézhetjük a filmet. Akkor van nehézségünk, ha sűrűn járunk moziba, mert egy idő után már nagyon válogatósak leszünk. Ha ez tovább fokozódik, akkor elkezdünk olyan filmalkotásokat keresni, amelyek az egyetemes filmművészet részei. Itt a nagy bökkenő, SECONDO TEMPO Mi is az a filmklub? Egy olyan helyiség, ahova nem fér el 400 ember, és néha 15-en vannak. A vetítési körülmények lehetővé teszik, hogy a nézők akaratukon kívül technikai adottságokkal is megismerkedjenek. A filmeket általában sorozatszerűség, pontosabban tematikusság (rendezők, színészek, irányzatok stb.) jellemezhetik. Nagyon egyszerű törvényszerűség alapján (sokan, jó filmet akarnak nézni) egy idő elteltével az egyetemes alkotások egész sora láthatatlanná válik (jogdíj, nagyon esik az eső, sok a ragasztás). Senki sem akarja, mégis szörnyű állapot alakul ki azok számára, akik később születtek. Filmművészeti alkotások egész sorát nem láthatják. Mindezen dolgok akkor vannak ránk hatással, ha egyetemünkön filmklubot működtetünk. Helyben vagyunk. TERTIO TEMPO Mint sokan mások, mi is szeretjük a jó filmeket. Eddigi tapasztalatunk alapján az egyetem hallgatói és oktatói is szeretik a jó filmeket. A filmforgalmazókkal való találkozásunk során tapasztaljuk, hogy a lehető leggyorsabb segítséget nyújtják, hogy mi jó filmeket lássunk. A technikai hátteret biztosító részlegek maximális energiával dolgoznak, hogy mozizhassunk. Elnézést kérek mindazoktól, akik ezen sorok elolvasása után értetlenül néznek maguk elé. Mindezen dolgok zavarossága nagyon egyszerű módon mérhető: A épület I. 46-os teremben időnként vetítünk egy „dottó”-ról készült sorozatot. E vetítések kapcsán kerülnek rossz száj ízű gondolatok az eszembe, természetesen tudományos alaposság nélkül. (*) Az olasz filmszakmában a rendezőket „rendező úr” Ьзlyett , ,dottore”-nek, illetve „dotto”-nak szólítják. Halasi Zoltán (Reflexió) КшШ, min csúsztál el? Telefon. Csöng, csöng, csöng. — Kata? Itt Gab. Szeretnék veled egy riportot... — Velem? Minek? Nem vagyok én senki és semmi... — Azért... A szobájában rend van. Ez meglepő. A zongorámnak ilyenkor háromfelé állt a lába a rádobált tabu kacatok súlyától. — Ha elegem van mindenből, mindig nekilátok rendet csinálni... — Kissé gyűrött vagy... — Pedig ma sokat aludtam. Anyu sajnált felébreszteni, mikor keltem... igaz még sok aludnivalóm van hátra. — Mások ilyenkor már vizsgáznak, sőt... — Ennyire még soha sem voltam lemaradva, bár mindig az utolsó pillanatokban adtam be a feladataimat. Az a szörnyű, hogy megmagyarázni sem tudom, min csúsztam el. Ez a félév kemény, de, nehéz elhinni, hogy ennyire. — Hány feladatod volt? — Tíz körül. A folyamatos tanulást feltételező beszámolókról nem is beszélek. * < ■— Kata, min csúsztál el? — Mondtam már, hogy nem trom. A ... napok szervezése ugyan sok időmet elvette, és te is tudod, hogy hiába a sok segítő, mindig négy-öt emberre jut a neheze. Volt egy kiadványunk. A szerkesztés nagyon lekötött. Olyan jó volt látni egy-egy kész oldalt. És a mellékhatás: újra tollat ragadtam és írtam (JM + haklap). A legnehezebb az a három-négy nap volt, amikor a teljesen kész anyaggal felelős kiadót és nyomdát kerestünk. Hirtelen minden olyan bizonytalan lett. A KISZ nem akarta vállalni a lapot, mert semmi köze hozzá, nem a profilja. Különben is annyiszor és annyian szidták őket ilyenek miatt. Végül mégis elvállalták. Aztán megjelent az újság és a nyomda igazán szépen dolgozott. — Mennyi idődet foglalta le a szervezés? — Körülbelül másfél hónap összes „szabad idejét”. Sajnos pár előadásról, gyakorlatról is lógnom kellett, mert az ügyintézés nem alkalmazkodhat a tanrendünkhöz. — A feladataiddal nem volt baj? — A rajzzal voltak problémáim ... Az első határidő és a szerkesztés súrolták egymást. Például ceruzarajzot vittem be tusrajz helyett. Kaptam két nap haladékot a kihúzásra. Hagyjuk ezt, túl vagyok már rajta. Az akkori bosszúság már tavalyi. És a filozófia. Kellett írnom egy dolgozatot. Kaptam három könyvet hozzá. Nagyon izgalmas téma volt, alig tudtam letenni a könyveket. Kár, hogy kevés időm volt ahhoz, hogy a témával mélyebben foglalkozhassam. — Tudományos szocializmusból is írtál valamit? — Hú, az egy csúcstárgy volt. Dr. No.n György tartotta a speckelt. Hazafiság, nemzetköziség címmel. Az első órán azt mondta, hogy ha rendesen bejárunk és aktívan részt veszünk az órán, mindenkinek megajánlja az ötöst." Persze vigyorogtunk. Vitatkozni, mi? Manapság ez nem divat. Aztán olyan érdekesnek bizonyult a téma és olyan jónak az előadó, hogy minimális volt a lógás, sőt másik csoportból is átkérte magát egy csomó ember. Pedig belefeledkezve a vitatkozásba, jó párszor „túlóráztunk”. — Mesélj a késéses feladatokról. — Volt olyan, amit azért hagytam el, mert nem érdekelt, és olyan is, amit azért, mert érdekelt és többet akartam foglalkozni Vele. Hadd ne mondjak példákat... Különben őszintén bevallva, minden feladat érdekes tud lenni, de legtöbbször késve jövök rá az ízére. Volt olyan is, melynél a befejező mondatoknál jöttem rá, ha most újra kezdeném, egészen másképp csinálnám. — Mit csinálsz ilyenkor? — Ne érts félre, ez nem azt jelenti, hogy rossz amit csináltam, hanem azt, például, hogy volna egy gazdaságosabb megoldás. Éjjel kettőkor nehezen számtám rá magam, hogy elölről kezdjem és mást is kell csinálni... így a műszaki leírásban megjegyzem, hogy a végzett számítások alapján úgy tűnik, hogy ez és ez gazdaságosabb lenne. — Miért csúsztál el a feladataiddal? — kérdezem harmadszor is. — Beteg is voltam pár napig. Olyan influenzaszerűség. Fájt a fejem, folyt az orrom, így szép az élet. Aztán az ünnepek ... idén mintha több lett volna belőlük a szokottnál. Az almaszüretről is nélkülözhetnék az ötöd évfolyamot. A diplomatervem után is rohangáltam. Jó témát kaptam. Ha igaz, még fizetnek is érte, mert bizonyos részleteket azonnal alkalmaznak egy KK-munkában. — Miért csúsztál el a feladataiddal? — negyedszer. — Talán, mert nem tudok éjszakázni. Kettőnél tovább soha sem maradok fenn. — Úgy tudom, tánciskolába is jártál. Nem fogják azt mondani,, hogy na, persze, akinek erre is volt ideje?... — Péntek este ... Mondd ta dolgoztál péntek este? — Igen a Karimában. — No látod. És kellett a mozgás, a kikapcsolódás. Nem hiszem, hogy... — És a vizsgák? — Négy vizsgám van. Négy kemény vizsgám. Egy-egy hetet hagytam rájuk. Remélem, elég lesz. — Milyen tanulságot vonsz le...? — Azt hiszem, csak annyit, nehéz ez a félév oda kell rá figyelni. Viszont el kell mondanom, hogy az én példám cseppet sem általános. A problémáim ttöbbjét a körülmények kedvezőtlen alakulása okozta. Van olyan tankörtársam, aki mindent, vagy majdnem mindent időre beadott és már javában vizsgázgat és van olyan is, aki ..javítgatja” egrik másik feladatát. — Kellemes vizsgaidőszakot. GAB Olejnyije Agnes linómetszete