A Jövő Mérnöke, 1982 (29. évfolyam, 1-39. szám)

1982-04-09 / 13. szám

celül 33 ы яю О О WLÍG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM NAPJA XXIX ÉVFOLYAM, 13. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT 1982. Április 9. A menza , örökzöld té­ma é­s róla folyt a szó azon a március 23-i kerekasztal­­beszélgetésen, melyen a szakszervezetből dr. Áido­mes Dezső, a jóléti osz­tályról Kosztolányi János osztályvezető, dr. Vincze Ernő főigazgató-helyettes, a KISZ-ből Füredi László, a BME KISZ egyetemi bi­zottsága érdekvédelmi fe­lelőse, s az „egyetemi saj­tó” néhány képviselője vett részt. Az Impulzus szervezte találkozó egyet­len hiányossága lehet, hogy az illetékes Pest-Budai Vendéglátóipari Vállalat nem kapott meghívót a be­szélgetésre. De hát ami ké­sik — jelen esetben — nem múlik... Katona József (Impulzus): Milyen a jelenlegi helyzet a BME-n? Kosztolányi János: A déká­ni hivatalok eldöntötték, hogy ki hol egyen, így jelenleg a következő a helyzet! A Sto­­czek menzán eszik minden a la carte étkezést választó ne­gyed-, ötödéves diák és a MAFC sportolói. Ugyancsak itt ebédelnek a Martos, a Vá­sárhelyi (Kruspér) és a Mün­­nich kollégium menüsei. A Bercsényi az építészeké és az új villamos kollégiumé. A Bartók Béla úton ebédelnek a közlekedéskori kollégisták , és elvileg minden budapesti, menzára jogosult hallgató. A gyakorlatban a helyzet egy kicsit változott — 100—120 budapesti a Bercsényiben ebé­del. Valószínűleg arról van szó, hogy a tankörtársak együtt akarnak ebédelni. A diákmenzák vezetői persze megtehetnék, hogy csak azt szolgálják ki, aki — az eredeti elosztást tiszteletben tartja — ez azonban nem érdekük. Minden menza „harcol” a lét­számért mert a jutalmuk a létszámtól függ! Vincze Ernő­ (GMF): Ha nem arról van szó, hogy tö­megesen máshol esznek, mint azt a terv szerint tenniük ké­ne — akkor nem is baj egy kis átcsoportosítás. Kosztolányi János: Igen ám, de jelenleg ez azt jelenti, hogy a Stoczek létszáma csökkent néhány százzal — de nagyon megnőtt a Bercsényiben evők száma. A múltkor lemértem: 20 perc is beletelik, míg vala­ki ételhez jut, ami — szerin­tem főleg akkor gond, ha órá­ról késnek emiatt... A jövő tanévben megpróbálunk majd változtatni ezen a helyzeten — a kulcskérdés azonban nem ez, hanem az órarendek összeállí­tása! Ha az órarendeket úgy állítanák össze, hogy figyele­­lembe veszik az ebédidőt, s a többiek időbeosztását, sokkal kényelmesebben lehetne ebé­delni. Egészen más a helyzet a va­csorával kapcsolatban. Ott a sorbanállás helyett az a prob­léma, hogy egyre többen kér­nek hideg vacsorát — s aztán elégedetlenek a választékkal. Ráadásul a hidegvacsora ki­adása roppant nagy adminiszt­rációval jár! A másik gond — a hideg élelmiszer tárolása, mind a konyháknak (raktár­­kapacitás), mind a hallgatók­nak. Nemrég jártuk például végig az új vilamoskari kollé­giumot, s megállapítottuk: in­dokolt lenne minden szobában a külön hűtőszekrény! A hi­degválaszték különben nem olyan rossz , de természetesen jóval szerényebb, mint egy kö­zért, vagy­­mint mondjuk a Skála esetén. JM: A zsúfoltságnak csak az órarend az oka? Mi lenne, ha mindenki igénybe akarná ven­ni a menzát? Kosztolányi János: A jelen­legi étkezőket el tudná látni a három menza, ha egyenletes lenne a terhelés, ami egy ta­valy októberi felmérés szerint azt jelenti, hogy körülbelül 3400 kollégista és 700 budapes­ti hallgató veszi igénybe ezt a szolgáltatást. Katona József: Milyen a konyha érdekeltsége? A hideg vagy a meleg étel adása a jobb üzlet? Füredi László: Úgy gondo­lom, a hideg étel a jövedelme­zőbb, hisz a rezsikulcs azonos, míg munkát és energiát lehet megtakarítani azzal, hogy nem kell főzni. Katona József: A konyhák túlterheltek. Mi az a többlet­létszám, amit még elbírnak? Kosztolányi János: Például a K. épület ezres konyháján 2500 ebédet főznek. Dulovics Dezső: De ez nem is normális helyzet. Egyrészt balesetveszélyes, másrészt az embertelen körülmények az étellel kapcsolatos minden mennyiségi és minőségi kifo­gást indokolhatóvá tesznek. Vincze Ernő: Úgy gondolom, hogy 20 százalékban ingadoz­hat a létszám a tervezetthez képest. Katona József: Mi a helyzet az á la carte-tal? Kosztolányi János: 2100-as ebédkapacitást 2500-an veszik igénybe. JM: Mi után fizeti az egye­tem a hozzájárulást a Pest-Bu­dának? Kosztolányi János: A dékáni hivatalokban havonta összesí­tik a kiadott utalványokat — és ennek alapján. Tehát nem a valóban leadott jegyek száma szerint, bár a pénzügyi osz­tály ismeri az elfogyasztott adagok számát is. Nyilván ar­ra gondol, hogy vannak, akik nem esznek a menzán, bár van utalványuk, s nem is kevesen (százas nagyságrendben gon­dolkozhatunk). S egy-egy kony­ha a tapasztalatok alapján elő­re számolhat a távolmaradók­kal. Füredi László: A szerződés szerint a megmaradt adagokat ki kellene osztani — repeta­ként. De ki emlékszik ilyesmi­re? Kosztolányi János: Sok min­den megoldódna, ha működné­nek a menzabizottságok. A Pest-Buda vezetői hajlandók odafigyelni a véleményünkre — ha van ilyen. JM: Miért csak egy céggel vagyunk kapcsolatban? Ha több vállalat menzái verse­nyeznének az egyetemen — ta­lán a menzabizottságok nélkül is javulna a helyzet. Annál is inkább, mivel a menzabizott­ságok csak negatívan ösztönöz­hetik a menzákat. (Tudniillik — ellenőrizhetnek, panaszkod­­kodhatnak. De ki dönt, s minek alapján a menzák dolgozóinak prémiumáról, fizetésemelésé­ről?) Kosztolányi János: Régi té­ma, hogy más vállalatokkal is felvehetnénk a kapcsolatot, vagy esetleg kezelésbe vehet­nénk a menzákat. Folytak ez ügyben különböző tárgyalások is , de más cégek csak úgy vállalták volna a dolgot, ha a Pest-Buda átadta volna nekik a jelenlegi menzák felszerelé­sét, s dolgozóit is! Ami persze nem megy. Az is kérdéses, hogy elég lenne-e egy nyár az át­állásra ... Vincze Ernő: Szó sem lehet arról, hogy saját kezelésbe ve­gyük a menzákat — túl sok gonddal járna. Az egyéb cégek­­kel való tárgyalások pedig azt mutatták: a Pest-Buda aján­lata a legkedvezőbb számunk­ra. Az egészséges konkuren­cia persze jó lenne, ahogy ezt most a vállalkozásba kiadott büféknél meg is csináljuk ... Kosztolányi János: A Mű­velődési Minisztérium és a Bel­kereskedelmi Minisztérium keretszerződése szerint a men­zákat a beruházóknak kell be­rendezniük , a Pest-Buda vi­szont hajlandó ezt magára vál­lalni, s nekünk ez előnyös. Dulovics Dezső: A dolgozók is egyre többször kérdezik ezt. Szerintem az lenne az ideális megoldás, ha az egyetem saját kezelésében tartaná a menzá­kat — amit persze hosszú évek munkájával lehetne megvaló­sítani. Lényeg, hogy a konyhák (Folytatás a 2. oldalon.) Az örökzöld menza IOVO A felszabadulási ünnepségen adták át A művelődési miniszter az április negyediki ünnep al­kalmából Kiváló Munkáért ki­kitüntetésben részesítette: dr. Györgyi József adjunktst; dr. Kis Papp László docenst; dr. Papp Gábor adjunktust, az épí­tőmérnöki karról; dr. Par­ti Mihály docenst a gé­pészmérnöki karról; dr. Sánta Imre adjunktust a közleke­désmérnöki karról. Ugyan­csak április negyedike alkal­mából miniszteri dicséretet kapott Lipovszki György ta­nársegéd a gépészmérnöki karról. A forradalmi ifjúsági napok alkalmából miniszteri, Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Komócsin Zoltán tudo­mányos segédmunkatárs, a közlekedésmérnöki és Uj Jó­zsef adjunktus, a gépészmér­nöki karról. A FM­ alkalmá­ból miniszteri dicséretet kap­tak: dr. Dániel Erzsébet ad­junktus, a marxizmus—leni­­nizmus intézetből; Lászlófi Sándorné főelőadó, a KISZ-bi­­zottságról; Bodorics István tu­dományos segédmunkatárs, a közlekedésmérnöki karról; dr. Király Csaba adjunktus; Mar­kos Sándor tanársegéd; dr. Molnár Sándor adjunktus, a gépészmérnöki karról; dr. Kő­míves József adjunktus; Sza­bó Mihály tudományos segéd­munkatárs a vegyészmérnöki karról; dr. Melegh Gábor ad­junktus, a közlekedésmérnöki karról; dr. Völgyesi Lajos ad­junktus és Zsigovics István tudományos munkatárs az építőmérnöki karról. Április negyedike alkalmá­ból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alapított Felsőokatási Tanulmányi Ér­demérmet adta a művelődési miniszter Schwarcz Zoltán, Sparing László okleveles gé­pészmérnöknek, gépészmér­nökkari tanársegédeknek, va­lamint Winkler István okleve­les villamosmérnöknek, az MTA Pszichológiai Kutató In­tézete munkatársának. Az Alkotó Ifjúság pályáza­ton díjakat kaptak: Czap Zol­tán tudományos kutató és Bó­­di László tudományos ösztön­díjas az építőmérnöki karról; Szűcs Tamás tanársegéd és Varga Pál tudományos segéd­munkatárs a gépészmérnöki karról; Geszler Rudolf tudo­mányos ügyintéző az építész­­mérnöki karról; dr. Gönci Já­nos tanársegéd; Tóth Klára tanársegéd és Vajda István tanársegéd a villamosmérnöki karról. Az ötnapos munkahét A BME szakszervezeti bizottsá­ga az ötnapos munkahét egyete­münkön történő bevezetésére vo­natkozó rektori körlevéltervezetet, valamint a Munkaügyi Szabályzat módosítására vonatkozó előter­jesztést elküldte a szakszervezeti bizalmiknak. A területi szakszer­vezeti bizalmi testületek vélemé­nyeiket, észrevételeiket 1982. áp­rilis 26-ig jutassák el a szakszer­vezeti bizottsághoz. A tervezetek az egyetemi bizalmi testület má­jus 11-i ülésén kerülnek megvi­tatásra, e vélemények alapján. Az egyetemen 1982. szeptember 1-től vezetik be az ötnapos, heti 42 órás munkahetet. A tervezet a munkaidő kezdete 7.30, vége 16.30, pénteken 15.10 óra. A mun­kaközi szünet 20 percnél keve­sebb nem lehet. Szeptember 1-től a nappali ta­gozaton is át kell térni az ötna­pos oktatásra. Ezt — a tantervi követelményekkel összhangban — lehetőleg úgy kell megoldani, hogy a hallgatók heti szabadnapját a vasárnaphoz kapcsolódóan lehes­sen biztosítani. Az e témával foglalkozó véle­ményekkel a későbbiekben mi is foglalkozunk. PINGPONG Mire valók a kultúrcsoportok"? Az egyetemen több ama­tőr művészeti együttes, szakkör, alkotóközösség, ha úgy tetszik, „kultúrcso­­port” működik. A közmű­velődési titkárság, mint egyetemi közművelődési in­tézmény látószögében e kö­zösségek három kategóriá­ban jelennek meg. Az első kategóriában azok a cso­portok szerepelnek, akik tevékenységüket közvetle­nül a titkárság felügyeleté­vel, anyagi-erkölcsi támo­gatásával végzik. Ezek: a pantomim mozgásszínház, Szkéné együttes, népitánc­együttes, amatőr filmkör, egyetemi énekkar, egyetemi zenekar. A második kategó­riában azok a csoportok szerepelnek, akik létéről, munkájáról, tevékenységé­ről tudunk, esetenként anyagi támogatást kapnak a titkárságtól, működésük alapfeltételeit azonban vagy a kollégium vagy más egyetemi szervezet vagy saját maguk teremtik elő. E kategóriába sorolha­tó a Blaskó Dixiland, a Verkli együttes, a Vári Iro­dalmi Színpad, és egyné­hány héttel ezelőtt — szin­tén a Schönherz kollé­giumban alakult — Szín­játszó együttes, a Martos kollégium fotóköre, a Mün­­nich kollégium Színházba­rát köre, Népitánc köre, Balázs Béla stúdió Filmfor­­manyelvi köre, a Vásárhelyi kollégium kerámiaszakkö­re, a Rózsa Ferenc kollé­gium kiállítási köre. Nagyjából a harmadik kategóriát alkotják mind­azok a közösségek, amelye­ket fentebb nem soroltam fel. őket jellemzi, hogy lé­tükről csak sejtéseink, de tényleges információink nincsenek vagy azért, mert a közösség olyan laza, hogy semmilyen intézményi ke­retbe nem illeszkedik (és ezt nem is igényli), vagy azért — és ez is lehetséges — mert nem is tud arról, hogy a közművelődési tit­kárságnak nemcsak lehető­sége támogatást nyújtani működésükhöz, de köteles­sége is. Bár e „kultúrcsoportok” eltérő indítékok, motivá­ciók alapján születtek, kü­lönböző célok érdekében szerveződtek, mindegyikü­ket az amatőr jelleg (tehát a vállalt tevékenység nem hivatásszerű gyakorlása), a közösségi kapcsolatok, a személyes kapcsolatok munkájukban való erőtel­jes jelenléte jellemzi. Létük éppen az általános jellemzők miatt is igen fon­tos. Hiszen azonkívül, hogy a csoportokhoz tartozók kü­lönös készségeket, képessé­geket (színészi tevékenység, zene, korongozás stb.) sajá­títhatnak el, egy közösség­hez tartozva emberi érté­kekkel gyarapodhatnak, személyiségük fejlődik, a közösségtől életre szóló él­ményt, magatartásukat, vi­szonyaikat jó irányban be­folyásoló tartalmakat kap­nak. Tapasztalatunk is az, az amatörizmus a legjobb ese­tekben a „közösségi” szino­nimával cserélhető fel. Mert sokszor a csoporthoz való tartozás jelenti a leg­fontosabbat, az „Ügyet” és nem csupán a tevékenység. Természetesen igen, fontos az utóbbi is, és nem hang­súlyozható eléggé, hogy egy jól sikerült produkció — a maga amatőrségében is — fontos hozzájárulás az egyetemes magyar kultúra ügyéhez. Az amatőrcsopor­tok sokszor vállalnak úttö­rő szerepet egy-egy művé­szeti ág, művészeti tevé­kenység kipróbálásában, megméretésében. Volt már esemény, és re­méljük lesz is a pantomim mozgásszínház, a Szkéné együttes vagy az egyetemi énekkar fellépése. Nemcsak a puszta felsorolásból, de a létükből is látszik, hogy a BME „kultúrcsoportjai” az egyetemi közművelődés fontos bázisát, tartalékát, lehetőségeit jelentik. A még nem minden esetben meg­levő, működésükhöz sok­szor elenge­dh­etetlen fel­tételek biztosítására a köz­­művelődési titkárság to­vábbra is szeretné rendsze­resen felhívni munkájukra a figyelmet, így a kérdés teremtette lehetőséget ez­úton is köszönöm. Wootsch Péter Itt a tavasz, megérkezett, sok szép leányt hozott nektek Fotó: Jászberényi

Next