A Jövő Mérnöke, 1983 (30. évfolyam, 1-40. szám)
1983-01-21 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1983. JANUÁR 21. Az oktatáspolitikai feladatok A párbizottság decemberi ülése Az egyetem pártbizottságának december 9-i ülése igen fontos és figyelemrem méltó anyagokat vitatott meg. Nagy és régen várt információhalmaz került a pártbizottsági tagok elé, amelyből, kiviláglott, hogy 1982-ben tetemes munkát elvégzett a Budapesti Műszaki Egyetem az oktatáspolitikai határozatok teljesítésének keretében. A pb-ülést megelőző előkészítő végrehajtó bizottsági ülésen éppúgy, mint hónapok óta az egyetemi közvéleményben, határozottankifejeződött: lassúnak tartják a munkálatok előrehaladását. Az elképzelések, feladatmeghatározások kibontakozásának viszonylagos lassúsága tagadhatatlan, de türelmetlenné tette az embereket egy másik tény is: keveset tudtunk a történtekről, a körülményekről, a munka feltételeiről, holott a polbsz-határozat „régi”, 1981 végén került nyilvánosságra. Az egyetemi intézkedési terv előírása szerint felállított problémabizottságokban ugyan igen sok ember — közel kétszáz — dolgozott, a JM is tájékoztatott két ilyen bizottság (a posztgraduálé, és az estilevelező oktatási jelentéseiről, alternatív javaslatairól, amelyekből már konkrétan látszott, hogy szabályos és bonyolult érdekegyeztetési folyamatról van szó, s ami a fő, nemcsak az egyetemtől függő, hanem országos kérdésekben. De ennyi hírforrás korántsem bizonyult elegendőnek. A pártbizottsági ülés most tehát megvitatta „A Politikai Bizottság határozatának végrehajtására készült egyetemi intézkedési terv időarányos végrehajtása” című anyagot dr. Polinszky Károly, rektor előterjesztésében és „Az intézkedési terv végrehajtásához kapcsolódó oktatáspolitikai feladatok” című anyagot dr. Iványi Miklós rektorhelyettes előterjesztésében. A két fő vitaanyag mellékleteként olvasgattuk a „Tézisek a BME szetttyzetének korszerűsítéséről” rektori bizottsági anyagot és ugyanebből a műfajból a nappali tagozat bizottságának és a nevelési bizottságnak a jelentését. Jellegzetes szakasza a jelenlegi apollsz-határozat teljesítésének, úgynevezett közbenső szakasz. Szokatlan ez is, különösen az oktatásszervezés laikusai számára: nem elég, hogy késésben érezzük magunkat, az óriási anyaghalmaz még közelről sem végeredmény. A rektori előterjesztés első bekezdéséből mindjárt kiderül: a minisztérium 1982. január 22-én maga is azzal hagyta jóvá a BME intézkedési tervét, hogy „tekintsük nyitottnak”, azaz „mind a távlati fejlesztési elképzelések kialakítása során, mind az intézményi kidolgozó munka alkalmával, a tervezés időszakában még meg nem fogalmazott új feladatok is bekerülhessenek a tervbe”. Folyik „az eltérő vélemények szabad ütköztetése” (idézet a rektori jelentésből). Ide vonatkozik az a gondolat, amelyet Iványi Miklós fogalmazott meg a novemberi vb-ülésen: „Divergáló nézetek megjelenésének idejét éljük, a munka jelenlegi fázisában. Egyelőre a gondolkodási egység kialakítása a legfontosabb feladat.” Közbevetőleg: a rektori anyag befejező mondatai ezt így fogalmazzák meg: „a viták során a jövőben is érdekkonfliktusokkal kell számolni, és figyelembe kell venni, hogy az előkészítésbe eddig bevont oktatók számos , területen egyetértettek a korszerűsítés szükségességével, de azt igen különböző utakon vélik elérni. Az egyetem vezetése egyetért abban, hogy a demokratikusan kialakított egyetemi álláspont részletes kimunkálása hosszabb időt (egy-két évet is) igénybe vesz.” És most folytatom Iványi Miklós gondolatmenetét: „... az előzetes viták során úgy éreztem, az egyetemi közvélemény nem tudja »feldolgozni«, hogy a fejlesztési koncepció egy hosszú »fokozatos közelítés« (szukcesszív approximáció) végeredményeként születik majd meg. Esetenként bizalmatlanságot érzek azon elhatározott munkamódszerünk iránt, hogy egy-egy kérdés vizsgálatára többször, különböző nézőpontból újra visszatérünk, és fokozatosan, viták során alakítjuk ki az elképzeléseket. A mostani időszakban a tennivalók kiformálása a feladat.” Az alábbiakban az oktatáspolitikai feladatokról szóló előterjesztés „Ajánlások és feladatok című fejezetét ismertetjük részletesen; ez foglalja össze az eddigi elemzésekből levonható következtetéseket. Februárban és márciusban tanszéki értekezleteken beszéljük meg az egyetemen a teljes, rendelkezésre álló anyagot. A KISZ egyetemi bizottsága még nem döntötte el, hogyan tegye közismertté az információt, keresi azt az ésszerű formát, amelynek keretei közt a fiatal oktatókat és a diákokat is bevonhatja a vitába. A Jövő Mérnöke a tanév második felében tovább folytatja a rektori bizottságok munkájának ismertetését, illetve a vélemények közreadását a kapcsolódó problémákról. (Az első két rektori bizottsági anyag november 5-én — a posztgraduális képzésről — és december 20-án — az esti és a levelező oktatásról — jelent meg.) A közeljövőben visszatérünk a pártbizottsági vita néhány érdekes kérdésére is. (Folytatás a 3. oldalon) Tíz év alatt 958 SZET-es szerzett diplomát Elmúlt évi utolsó lapzártánk után, december 18-án a Szakmunkások Előkészítő Tanfolyamai megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a műegyetem központi épületének aulájában. Az ünnepségen, amelyen megjelent több száz végzett SZET-es hallgató, az érintett egyetemek, főiskolák számos oktatója, s jelen voltak a társadalmi szervezetek képviselői, Korcsog András államtitkár mondott beszédet. Ezt követően Neuwirth Gábor, a FEB— SZET iroda vezetője az ünnepség utáni szekcióülések bevezetőjeként tartott vitaindítót. Ismertette egyebeik mellett a volt SZET- esek körében végzett felmérés főbb tanulságait. Az ünnepi megemlékezés után tizenegy szekcióban folytatódtak a megbeszélések. A SZET tízéves fennállásának alkalmából a SZOT, a KISZ 'CB és a Művelődési Minisztérium emlékérmet alapított, amelyet az ünnepségen Jkab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese nyújtott át 148 kiényetlkedő tanulmányi eredményt elért hallgatónk,illetve a főiskolák, egyetemek azon tagjainak, akik az elmúlt esztendőkben kiemelkedő munkával segítették a SZÉT te Poros múlt Az egyetem két évszázados történetéből a gépészkar dékáni hivatala előtt hirdetőtábla két-három évet demonstrál, az adminisztráció történetére specializálva. Hirdetményeket és pályázati felhívásokat olvashatunk itt. Vannak egészen frissek (1981. október 21-i dátummal felhívás tanulmányi szerződésre a Cseszep'évibelsejével elfoglalhrió. És így tovább. Ribukl"ftllik vajon az eUintr ni'o nyopiára?' Vagy tényleg ruallitásról van szó, csak a ci net (Szemelvények az,:glrdinit néhány év álláskínnlitáiból) felejtették éjjel'*;:f kitenni a tábla fölé? Stagy nevezett állásokra, ■ a mai napig nem ikastt jelentkező, s ezért átvetttédiák még most is a porosodó ’üveg alatt? (cs) A LAP TARTALMÁBÓL: A budai vilin Ürül van még egy nagy ív sása a Parlament mögött. ALBEULETKINALAT 1983 — riport az 5. oldalon. A főigazgató két üveggel kapott, de a kollégium öttel A HATÁRI VÉL — a 2. oldalon. A VILMOSKÖRTÉKé frissek (a Szikra Lapnyomda felvesz gyártástechnológia szakos gépészmérnököt 3000—3500 forint kezdő fizetéssel, a munkába lépés időpontja 1980. szeptember 1). A Magyar Néphadsereg Kossuth Lajos • Katonai Főiskola is hirdet egy tanári állást, amely Vizsgaidőszakban... Fent: Bein Andrea már szóbelizik... Az alsó képen: dr. Hanák Gábor tanár úr a beszedett dolgozatokat tanulmányozza ... Fotó: Erdős Tamás ... nehéz az élet korán keltek január 7-én, akik aznap a gépelemek tárgy- , .zsgáztak. Reggel nyolckor már ott ültek az alagsori előadóteremben, s vigyázó szemüket a táblára vetették. Oda írták föl ugyanis a megoldandó-megírandó feladatokat. A szituáció látszatra semmiben sem különbözött a téhákétól, írásbeli beszámoló egy adott tananyagból. Csakhogy ezúttal a nap folyamán ez négyszer ismétlődött. Két félév anyagát kérték ilyen módon számon. A két legnehezebb félévét. Magát a tantárgyat több féléven keresztül, I—III. évben tanulják a gápés a hallgatók. Mindenki tudja, hogy a gépelemek fontos tárgy, nehéz tárgy. Nemcsak a diákok, a tanárok is. A számonkérés ennek megfelelő. Az évközi terv(rajz)feladatok a gyakorlati felkészülést segítik, az elmélethez. A számos segédleten, jegyzeten kívül külön témajegyzéket is kapnak a diákok. A témajegyzék egy-kétszáz kérdésből áll, aki ezeket képes megválaszolni, a vizsgán majdnem nyert ügye van. De csak majdnem, mert a 4-szer 50 percre méretezett feladatok között akad levezetés, példamegoldás és szerkesztés is. Szabadkézzel persze, mert az idő — az összesen 200 perc — igencsak véges. Nem is tudja ezt senki jobban azoknál a vizsgázóknál, akik el-elcsúsznak egy feladattal, s a többire nem marad elég idejük. Pedig az értékeléskor minden perc egy pontot ér! Amelyik kérdésre például 20 perc alatt lehet válaszolni, arra húsz pontot kapnak, a „villámkérdésekre” 4-5 pontot. A rajzot is ideje válogatja... Izgalmak Egy-egy féléves anyagból száz pontot lehet összesen szerezni. Reggel még friss az ügy, no meg az utolsó félévvel kezdték, ebből a részből általában magasabbak a pontszámok. A másodéves anyag már halványabb a fejekben, gyengébbek az eredmények. Az óránkénti tízperces szünetekben lenne mód egy kis felfrissülésre, meginni egy kávát, bekapni néhány falatot — a test is elcsigázódik ennyi idő alatt. De csak a dohányosok hagyják el a termet, ők is már a felénél elnyomják a cigarettát. Izgulnak. Délután egy óra, mire végeznek, ekkor hosszabb szünet következik. Akinek a gyakorlati jegye jobb kettesnél és itt is elegendő pontszámot szerzett, az hamarosan búcsúzik. Az írásbeli alapján megajánlanak neki egy osztályzatot, s ha megelégszik vele, mehet ebédelni. Mert a kapott fél órát bizony nem erre használják. Csupán hátrébb vonulnak az előadóban, onnan figyelik-bűvölik a dolgozatokat javító tanárt, megpróbálják kitalálni, hányasokat ír a papírra, s fejben gyorsan, öszszeadják: megvan-e a kettes legalább? 1 * Újabb menet Akinek a pontszáma a felső határhoz közel van, és nem volt még elege ebből az idegnyúzásból, újabb kérdést, feladatot kap. Rendszerint abból a témából, ami a dolgozatban nem ment, 10-15 perc a gondolkodási idő, ezután már szóban felelnek tovább. Sokaknak sikerül is javítaniuk. Az esélyeseknek mégis csak a kis része vállalkozik rá. Az előrelátóbbak ilyenkor már persze otthon vigadnak. Ők másodév végén szorgalmi vizsgaként egy félévből már beszámoltak (nagy előnye, hogy ezen megbukni nem lehet!), amikor a többiek még javában írták a harmadik és negyedik ötvenperces vizsgazékát, ők már szóbeliztek. Ahogy az óra elkongatta a delet, mér kívül is voltak az ajtón. Késő bánat Hogy miért nem cselekszik mégis mindenki így? Sokan megpróbálják, anélkül, hogy különösebben készülnének rá, így aztán nem sokat nyernek, csupáncsak vizsgatapasztalatot. Igaz, veszíteni semmiképpen sem veszítenek! A többiek pedig őszintén beismerik: nem számítottak rá, hogy a harmadév első féléve ilyen kemény lesz. Node késő bánat, eb gondolat. Jeles sajnos ezen a napon nem születik. A legjobb eredmény 134 pont, a közepes biztos • (110 ponttal), no, megpróbálja a küzdelmet a négyesért? — kérdez rá a vizsgáztató. Nem. Jó lesz így — válaszol a diák, s siet kifelé az Indexével. Vannak azonban vállalkozó lelkek is. Ők először a pontszámokat reklamálják (sok esetben sikerrel), aztán nekirugaszkodnak a szóbelinek. A kettőből csak-csak összejön a jobb jegy. Háromkor végre az utolsó vitatkozó is távozik. A tanár éppoly kimerült, mint az imént vizsgázott diákjai. Az ebédről is lemaradt. De nem küldött el senkit, nem sietett el semmit. Legalább az álma nyugodt lesz, a diák pedig szintén elégedett: nem a vak véletlenen múlt a vizsgajegye ... (csernovics)