A Jövő Mérnöke, 1983 (30. évfolyam, 1-40. szám)

1983-01-21 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 1,20 FORINT 1983. JANUÁR 21. Az oktatáspolitikai feladatok A párbizottság decemberi ülése Az egyetem pártbizottságá­­n­ak december 9-i ülése igen fontos és figyelemre­m méltó anyagokat vitatott meg. Nagy és régen várt információhal­maz került a pártbizottsági ta­gok elé, amelyből, kiviláglott, hogy 1982-ben tetemes mun­kát elvégzett a Budapesti Mű­szaki Egyetem az oktatáspoli­tikai határozatok teljesítésé­nek keretében. A pb-ülést mege­lőző­ előkészítő végrehaj­tó bizottsági ülésen éppúgy, mint hónapok óta az egyete­mi közvéleményben, határo­zottan­­kifejeződött: lassúnak tartják a munkálatok előreha­ladását. Az elképzelések, feladat­meghatározások kibontakozá­sának viszonylagos lassúsága tagadhatatlan, de türelmetlen­né tette az embereket egy má­sik tény is: keveset tudtunk a történtekről, a körülmények­ről, a munka feltételeiről, ho­lott a polbsz-határozat „régi”, 1981 végén került nyilvános­ságra. Az egyetemi intézkedési terv előírása szerint felállított problémabizottságokban ugyan igen sok ember — közel két­­száz — dolgozott, a JM is tá­jékoztatott két ilyen bizottság (a posztgraduálé, és az esti­levelező oktatási jelentéseiről, alternatív javaslatairól, ame­lyekből már konkrétan lát­szott, hogy szabályos és bo­nyolult érdekegyeztetési fo­lyamatról van szó, s ami a fő, nemcsak az egyetemtől függő, hanem országos kérdésekben. De ennyi hírforrás korántsem bizonyult elegendőnek. A pártbizottsági ülés most tehát megvitatta „A Politikai Bizottság határozatának vég­rehajtására készült egyetemi intézkedési terv időarányos végrehajtása” című anyagot dr. Polinszky Károly, rektor előterjesztésében és „Az in­tézkedési terv végrehajtásához kapcsolódó oktatáspolitikai feladatok” című anyagot dr. Iv­ányi Miklós rektorhelyettes előterjesztésében. A két fő vitaanyag mellék­leteként olvasgattuk a „Tézi­sek a BME szetttyzetének kor­szerűsítéséről” rektori bizottsági anyagot é­s ugyaneb­ből a műfajból a nappali ta­gozat bizottságának és a ne­velési bizottságnak a jelenté­sét. Jellegzetes szakasza a je­lenlegi a­pollsz-határozat tel­jesítésének, úgynevezett köz­benső szakasz. Szokatlan ez is, különösen az oktatásszer­vezés laikusai számára: nem elég, hogy késésben érezzük magunkat, az óriási anyaghal­maz még közelről sem vég­eredmény. A rektori előterjesztés első bekezdéséből mindjárt kide­rül: a minisztérium 1982. ja­nuár 22-én maga is azzal hagyta jóvá a BME intézkedé­si tervét, hogy „tekintsük nyi­tottnak”, azaz „mind a távlati fejlesztési elképzelések kiala­kítása során, mind az intéz­ményi kidolgozó munka alkal­mával, a tervezés időszakában még meg nem fogalmazott új feladatok is bekerülhessenek a tervbe”. Folyik „az eltérő vélemé­nyek szabad ütköztetése” (idézet a rektori jelentésből). Ide vonatkozik az a gondo­lat, amelyet Iványi Miklós fo­galmazott meg a novemberi vb-ülésen: „Divergáló nézetek megjele­nésének idejét éljük, a mun­ka jelenlegi fázisában. Egy­előre a gondolkodási egység ki­alakítása a legfontosabb fel­adat.” Közbevetőleg: a rektori anyag befejező mondatai ezt így fogalmazzák meg: „a vi­ták során a jövőben is érdek­­konfliktusokkal kell számolni, és figyelembe kell venni, hogy az előkészítésbe eddig bevont oktatók számos , területen egyetértettek a korszerűsítés szükségességével, de azt igen különböző utakon vélik elér­ni. Az egyetem vezetése egyetért abban, hogy a de­mokratikusan kialakított egyetemi álláspont részletes kimunkálása hosszabb időt (egy-két évet is) igénybe vesz.” És most folytatom Iványi Miklós gondolatmenetét: „... az előzetes viták során úgy éreztem, az egyetemi köz­vélemény nem tudja »feldol­gozni«, hogy a fejlesztési kon­cepció egy hosszú »fokozatos közelítés« (szukcesszív appro­ximáció) végeredményeként születik majd meg. Eseten­ként bizalmatlanságot érzek azon elhatározott munkamód­szerünk iránt, hogy egy-egy kérdés vizsgálatára többször, különböző nézőpontból újra visszatérünk, és fokozatosan, viták során alakítjuk ki az elképzeléseket. A mostani idő­szakban a tennivalók kifor­málása a feladat.” Az alábbiakban az oktatás­­politikai feladatokról szóló előterjesztés „Ajánlások és feladatok című fejezetét is­mertetjük részletesen; ez fog­lalja össze az eddigi elemzé­­­­sekből levonható következte­téseket. Februárban és márciusban tanszéki értekezleteken be­széljük meg az egyetemen a teljes, rendelkezésre álló anya­got. A KISZ egyetemi bizottsága még nem döntötte el, hogyan tegye közismertté az informá­ciót, keresi azt az ésszerű formát, amelynek keretei közt a fiatal oktatókat és a diáko­kat is bevonhatja a vitába. A Jövő Mérnöke a tanév második felében­ tovább foly­tatja a rektori bizottságok munkájának ismertetését, il­letve a vélemények közreadá­sát a kapcsolódó problémák­ról. (Az első két rektori bi­zottsági anyag november 5-én — a posztgraduális képzésről — és december 20-án — az esti és a levelező oktatásról — jelent meg.) A közeljövőben visszatérünk a pártbizottsági­ vita néhány érdekes kérdésére is. (Folytatás a 3. oldalon) Tíz év alatt 958 SZET-es szerzett diplomát Elmúlt évi utolsó lapzártánk után, decem­ber 18-án a Szakmunkások Előkészítő Tanfo­lyamai megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából megemlékezést tartottak a mű­egyetem központi épületének aulájában.­­ Az ünnepségen, amelyen megjelent több száz végzett SZET-es hallgató, az érintett egyetemek, főiskolák számos oktatója, s jelen voltak a társadalmi szervezetek képviselői, Korcsog András államtitkár mondott beszé­det. Ezt követően Neuwirth Gábor, a FEB— SZET iroda vezetője az ünnepség utáni szekcióülések bevezetőjeként tartott vitaindí­tót. Ismertette egyebeik mellett a volt SZET- esek körében végzett felmérés főbb tanulsá­gait. Az ünnepi megemlékezés után tizenegy szekcióban folytatódtak a megbeszélések. A SZET tízéves fennállásának alkalmából a SZOT, a KISZ '­CB és a Művelődési Minisz­térium emlékérmet alapított, amelyet az ün­nepségen J­kab Sándor, a SZOT főtitkárhe­lyettese nyújtott át 148 kiényetlkedő tanulmá­nyi eredményt elért hallgatónk­,­illetve a fő­iskolák, egyetemek azon tagja­inak, akik az elmúlt esztend­őkben kiemelkedő munkával se­gítették a SZÉT te Poros múlt Az egyetem két évszáza­dos történetéből a gépészkar dékáni hivatala előtt hir­detőtábla két-három évet demonstrál, az adminiszt­ráció történetére speciali­zálva. Hirdetményeket és pályázati felhívásokat ol­vashatunk itt. Vannak egé­szen frissek (1981. október 21-i dátummal felhívás ta­nulmányi szerződésre a Cse­szep'évib­­­elsejével elfoglalhri­ó. És így tovább. Ribukl"ft­llik vajon az eUintr ni'o nyopiára?' Vagy tényleg ruallitásról van szó, csak a ci net (Szemelvények az,:glrdinit néhány év ál­­láskínnl­itáiból) f­elejt­et­ték­ éjjel'*;:f kitenni a tábla fölé? Stagy nevezett állá­sokra, ■ a mai napig nem ikastt jelentkező, s ezért át­­vetttéd­iák még most is a porosodó ’üveg alatt? (cs) A LAP TARTALMÁBÓL: A budai vil­in Ürül van még egy nagy ív sása a Parlament mögött. ALBEULETKINALAT 1983 — riport az 5. oldalon. A főigazgató két üveggel kapott, de a kollégium öttel A HATÁRI VÉL — a 2. oldalon. A VILMOSKÖRTÉ­Ké frissek (a Szikra Lap­nyomda felvesz gyártás­­technológia szakos gépész­­mérnököt 3000—3500 forint kezdő fizetéssel, a munká­ba lépés időpontja 1980. szeptember 1). A Magyar Néphadsereg Kossuth Lajos • Katonai Főiskola is hirdet­­ egy tanári állást, amely Vizsgaidőszakban... Fent: Bein Andrea már szóbelizik... Az alsó képen: dr. Hanák Gábor tanár úr a beszedett dolgo­zatokat tanulmányozza ... Fotó: Erdős Tam­ás ... nehéz az élet korán keltek január 7-én, akik aznap a gépelemek tárgy­­- , .­­zsg­áztak. Reggel nyolc­kor már ott ültek az alagsori előa­d­­óteremben, s vigyázó sze­müket a táblára vetették. Oda írták föl ugyanis a megoldan­dó-megírandó feladatokat. A szituáció látszatra semmi­ben sem különbözött a téháké­­tól, írásbeli beszámoló egy adott tananyagból. Csakhogy ezúttal a nap folyamán ez négyszer ismétlődött. Két fél­év anyagát kérték ilyen módon számon. A két legnehezebb félévét. Magát a tantárgyat több féléven keresztül, I—III. évben tanulják a gápés a hall­­gatók. Mindenki tudja, hogy a gép­elemek fontos tárgy, nehéz tárgy. Nemcsak a diákok, a ta­nárok is. A számonkérés en­nek megfelelő. Az évközi terv­­(rajz)feladatok a gyakorlati felkészülést segítik, az elmélet­­­hez. A számos segédleten, jegyzeten kívül külön téma­jegyzéket is kapnak a diá­kok. A téma­jegyzék egy-két­­száz kérdésből áll, aki eze­ket képes megválaszolni, a vizsgán majdnem nyert ügye van. De csak majdnem, mert a 4-szer 50 percre méretezett feladatok között akad leveze­tés, példamegoldás és szer­kesztés is. Szabadkézzel persze, mert az idő — az összesen 200 perc — igencsak véges. Nem is tudja ezt senki jobban azok­nál a vizsgázóknál, akik el-el­­csúsznak egy feladattal, s a többire nem marad elég ide­jük. Pedig az értékeléskor minden perc egy pontot ér! Amelyik kérdésre például 20 perc alatt lehet válaszolni, arra húsz pontot kapnak, a „villám­kérdésekre” 4-5 pontot. A raj­zot is ideje válogatja... Izgalmak Egy-egy féléves anyagból száz pontot lehet összesen sze­rezni. Reggel még friss az ü­gy, no meg az utolsó félévvel kezdték, ebből a részből álta­lában magasabbak a pontszá­mok. A másodéves anyag már halványabb a fejekben, gyen­gébbek az eredmények. Az óránkénti tízperces szü­netekben lenne mód egy kis felfrissülésre, meginni egy ká­vát, bekapni néhány falatot — a test is elcsigázódik ennyi idő alatt. De csak a dohányo­sok hagyják el a termet, ők is már a felénél elnyomják a ci­garettát. Izgulnak. Délután egy óra, mire végeznek, ekkor hosszabb szünet következik. Akinek a gyakorlati­­ jegye jobb kettesnél és itt­ is elegen­dő pontszámot szerzett, az ha­marosan búcsúzik. Az írásbeli alapján megajánlanak neki egy osztályzatot, s ha megelégszik vele, mehet ebédelni. Mert a kapott fél órát bizony nem er­re használják. Csupán hátrébb vonulnak az előadóban, onnan figyelik-bűvölik a dolgozato­kat javító tanárt, megpróbál­ják kitalálni, hányasokat ír a papírra, s­ fejben gyorsan, ösz­­szeadják: megvan-e a kettes legalább? 1 * Újabb menet Akinek a pontszáma a felső határhoz közel van, és nem volt még elege ebből az ideg­­nyúzásból, újabb kérdést, fel­adatot kap. Rendszerint abból a témából, ami a dolgozatban nem ment, 10-15 perc a gon­dolkodási idő, ezután már szó­ban felelnek tovább. Sokak­nak sikerül is javítaniuk. Az esélyeseknek mégis csak a kis része vállalkozik rá. Az előrelátóbbak ilyenkor már persze otthon vigadnak. Ők másodév végén szorgalmi vizsgaként egy félévből már beszámoltak (nagy előnye, hogy ezen megbukni nem lehet!),­­ amikor a többiek még javá­ban írták a harmadik és ne­gyedik ötvenperces vizsga­zé­­kát, ők már szóbeliztek. Ahogy az óra elkongatta a delet, mér kívül is voltak az ajtón. Késő bánat Hogy miért nem cselekszik mégis mindenki így? Sokan megpróbálják, anélkül, hogy különösebben készülnének rá, így aztán nem sokat nyernek, csupáncsak vizsgatapasztalatot. Igaz, veszíteni semmiképpen sem veszítenek! A többiek pe­dig őszintén beismerik: nem számítottak rá, hogy a har­madév első féléve ilyen ke­mény lesz. Node késő bánat, eb gondolat. Jeles sajnos ezen a napon nem születik. A legjobb ered­mény 134 pont, a közepes biz­tos • (110 ponttal), no, megpró­bálja a küzdelmet a négyesért? — kérdez rá a vizsgáztató. Nem. Jó lesz így — válaszol a diák, s siet kifelé az Indexé­vel. Vannak azonba­n vállalkozó lel­kek is. Ők először a pontszámok­at reklamálják (sok esetben sikerrel), aztán nekirugasz­kodnak a szóbeli­nek. A kettőből csak-csak összejön a jobb jegy. Há­romkor végre az utolsó vitatkozó is távozik. A tanár éppoly kimerült, mint az imént vizsgázott diákjai. Az ebédről is le­maradt. De nem küldött el senkit, nem sietett el semmit. Legalább az álma nyugodt lesz, a diák pedig szintén elégedett: nem a vak vélet­lenen múlt a vizs­gajegye ... (csernovics)

Next