A Jövő Mérnöke, 1984 (31. évfolyam, 1-39. szám)
1984-02-24 / 6. szám
Pingpong A valódi csoportvélemény (Folytatás az 1. oldalról) véleményéért a felelősséget, akár a nyilvánosság előtt is. Ez persze nem lehet hivatkozási alap indiszkrécióra, tapintatlanságra, az információkkal való visszaélésre. Ez nem jelenti azt, hogy minden ott elhangzó véleményt, vagy javaslatot mindenkinek vitatnia, értelmeznie kell, de azt igen, hogy elmarasztaló vélemény esetén mindenki részére adva van igazának bizonyítási lehetősége. És ami legalább olyan fontos, a négyszög tagjait megfontoltabb véleménynyilvánításra készteti. Kérdésem Szabó Gábor Csabához: Nem csökkenti-e a társadalmi szervek szerepét a döntéselőkészítésben az, hogy részt vesznek a javaslatok kidolgozásában? Nem válnak-e ezáltal a javaslatok személytelenné és a véleményező fórumok forríánssá? Nem válnak-e a javaslattételbe bevont társadalmi szervek az állami vezető illetékes bizottságának részévé? Másrészről nem vezet-e ez oda, hogy az állami vezetők vitára szánt javaslatukat csak formálisan, vitaanyagnak sem megfelelő szinten dolgozzák ki, annak tudatában, hogy a társadalmi szervek úgyis kidolgozzák azt. Helyreigazítás, pontosabban megjegyzések a „Megjegyzésekre” Dr. Bíró Gábornak, a KOE rektorhelyettesének kérésére a JM február 10-i számában megjelent „Megjegyzés” című glossza egy mondatának tartalmát pontosabbá tesszük: A „nehezen kapunk meg jegyzőkönyveket, nehezen állnak kötélnek, hogy beszélgessünk az elhangzottakról” állítás konkrétan: 1. egy tanszékre vonatkozott. 2. A KOE egészének összesített jegyzőkönyveit egyáltalán nem kaptuk meg, mert közvetlen „publicisztikai felhasználásra” nem tartják alkalmasnak. Számunkra ez utóbbi érthető és elfogadható az eddig megismert jegyzőkönyvek alapján is. A velük kapcsolatos problémáinkról írtunk a „Megjegyzések”-ben. A jegyzőkönyveket sokszor nem is tudjuk másra használni, mint arra, hogy segítségükkel megtaláljuk, hol folytak jelentős és érdekes viták, s amennyire lehet, felkészüljünk a személyes beszélgetésekre, kérdéseket fogalmazzunk meg. A távlati fejlesztési tervről folyó KQE-viták ismertetésére dr., Bíró Gábor ígérete alápján, a közeljövőben (a most elkészült szakági fejlesztési elképzelések ismertetése után) visszatérünk. Levelek, viták Energiatakarékosság Nemrég adták át az épületet. Megdöbbenve láttam, hogy az ablakkeretek alumíniumból vannak. Az alumínium jó hővezető, vagyis szépen kiengedi télen a meleget. Tapasztalható ez úgy, hogy hidegebb napokon, aki az ablakkerethez nyúl, annak odafagy a keze. (Vagy legalábbis majdnem.) Tudom, hogy az E épületben is így van, de ezt még az energiaválság előtt építették. Nem ismerem az árakat, de talán az alumínium keretek olcsóbbak, mint a fa vagy műanyag. És a több évtizedes fűtési költség? Talán érdekes lenne még a fűtési szezonban infravörös felvételeket készíteni, hogy a hőveszteség arányát például az ablaküvegekkel összehasonlítva megbecsülhessük. (A keretek valamilyen befestésével talán egy kicsit lehetne javítani a helyzeten.) A KÉRDÉSSEL kapcsolatosan megkérdeztük a tervezőt, Nagy Elemért (KÖZTI) aki a következőket válaszolta: — Az aluminium nyílászáró szerkezetek alkalmazása középületeinknél általános és elfogadott megoldás. E szerkezet nem vetemedik, pontosan záródik, viszonylag könnyű és karbantartást (mázolást) nem igényel. A hőszigetelő THERMOPAN üvegtáblák jól beépíttetők a keretekbe. Mindez, az egyéb nálunk használható ablakszerkezetekkel szemben (fa, acél) határozottan előnyös. A FÉMMUNKÁS Vállalat tavaly óta már gyárt ugyan úgynevezett hőhídmentes alumínium nyílásrázáró profilokat is, azonban a tervezés időpontjában, hat-nyolc évvel ezelőtt ezekkel még nem számolhattunk. Az energiatakarékosság szempontjainak a külső falszerkezetek külön hőszigetelésével igyekezett a terv eleget tenni. További információ: a témával kapcsolatban több tervező megjegyzett még valamit, bár anélkül, hogy ezzel vagy más konkrét esettel közvetlen kapcsolatba hozta volna a kivitelezők érdekeltségét. A nyereséget százalékban az elkészült objektum értékéhez képest lehet felszámítani. „Nekik legjobb volna, ha aranyból építtetnék a házakat.” Szóba került a magyar faanyagok rossz minősége is. Továbbá: a fa azon előnye, hogy gyalulni lehet, tehát méretre igazítható. Afémkeret elméletileg milliméteres pontossággal készül — az építőiparban viszont jó esetben csak centiméterekben fontos a pontosság. Megint egy téma tehát, amiről sokat lehet beszélgetni. Sz. G. Megérteni a Tisztelt Szerkesztőség! Nem állhattam meg szó nélkül a következőket: tavaly az egyik kar gólyabáli plakátján egy berúgott gólya „csábított”, az egyik egyetemi klub szilveszteri plakátján egy bamba vigyora, részeg alak volt a „hívogató”. Hát kik járnak ide, az egyetemre? Szerintem értelmes ember igyekszik elkerülni a részegekkel még a találkozást is! Miért nem akarjuk tudomásul venni, hogy az alkohol is kábítószer? Hogyan lehet megértően viselkedni azokkal szemben, akik összehányják a vécét, a folyosókat, az utcát, akik ordítanak, stb. Nem látják, nem érzik, milyen megalázó és visszataszító állapot, ha valaki nem ura önmagának, cselekedeteinek és beszédének? Vannak, akik próbálják megérteni a részegeket, mondván: akik nem látnak kiutat életük problémáiból, azok az öntudat részegeket lansághoz menekülnek. Hát akik odamenekülnek, azokat csökkent szellemi képességűeknek kell tartani, mert az ivással problémáik száma csak nő. Ezenkívül egyetemistáink részére elsősorban fiatal koruk miatt nincsenek hosszú távon kilátástalan helyzetek. A részegséget fiatal korban és különösen az egyetemisták körében jellemhibának, az önfegyelem és erkölcsi érzék hiányának kell tekinteni. Szép Gabriella tanársegéd A szerk. megjegyzése: Ez a téma is érdekes, fontos, bár a megközelítés vitatható. További hozzászólásokat várunk! Reflexió a Tudod-e rovat egyik megjegyzéséhez Azért fogtam tollat, mert az értékek devalválódásának, s ezzel szoros összefüggésben a teljesítményelv megsértésének tükröződését láttam a Jövő Mérnöke ez idei harmadik számában, a minősítettek kari százalékszámait kommentáló alábbi megjegyzésekben: „Ezekből a számokból persze nem tudhatjuk meg, hogy melyik karon milyen tudományos élet folyik, hiszen közismert például, hogy az építészszakmában sokkal nehezebb tudományos fokozatot szerezni, mint a többiben. Azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a karokon dolgozók tudományos fokozatai mennyiben befolyásolják egy-egy kar oktatási színvonalát .. A tudományos élet minőségének megítélése valóban öszszetett, nehéz kérdés. Hosszú, s még ma sem teljesen lezárt vita folyt a tudományos életben arról, hogy a minősítés mai rendszere betölti-e a hivatását, ki kell-e cserélni valami teljesen újjal, vagy a meglevő rendszert kell kisebb változtatásokkal megtartani. Az eredmény, mint ismeretes, az lett, hogy a rendszert alapvetően nem változtatták meg azért, mert — lévén a kandidátusi vagy még inkább a tudomány doktora fokozat megszerzése sokak számára még ma is vonzó cél — a fokozat megszerzésének mozgósító ereje van tudományos kutatómunka végzésére. A jelölt nemcsak vizsgázik nyelvekből, szakmai és politikai tárgyakból, hanem disszertációt készít, de ennek lényegét már előzetesen publikálni kell hazai és rangos nemzetközi folyóiratokban. Tudományos munkát persze olyanok is végezhetnek, s végeznek is, akik előtt nem a fokozat megszerzésének célja lebeg, de az ilyenek többsége, ha a munka színvonala eléri a publikálhatóság szintjét, előbb-utóbb vállalja a fokozat megszerzésével járó, nem kevés többletmunkát is. Az elmondottakból következik, hogy kellően nagy számú „mintából” álló két embercsoport tudományos teljesítményének megítélésében a minősítettek száma igenis ad eligazítást, s ha a minősítettek számában az eltérés szignifikáns, különbségnek kell lennie a tudományos élet intenzitásában is, s ez tükröződik a hazai és külföldi publikációszámban, az előadások számában, s műszaki területen a megadott és ezen belül a megvalósított találmányok számában, a nemzetközi és hazai tudományos kapcsolatok szélességében és mélységében, az idézettségben stb. Ha tehát a szerző azt írta volna, hogy a tudományos élet minősége nem ítélhető meg pusztán a minősítettek számából, mert nem ismerjük a minősítettek összetételét, hogy nevezetesen mennyi belőlük a dr. techn., a kandidátus, a tudomány doktora vagy az akadémikus, akkor egyetértenék, hiszen pl. a dr. techn. cím megszerzésének nem előfeltétele az előzetes színvonalas publikációs tevékenység, míg pl. a tudomány doktorától, vagy méginkább az akadémikustól nemzetközi hírnevet, iskolateremtő képességeket várnak el. Sajnálatos, hogy állításaim igazságát a jövő mérnöke statisztikáira hivatkozva nem bizonyíthatom, mert ilyenek eddig itt nem jelentek meg, de meggyőződésem, hogy a karok, de még inkább az egyetem teljesítőképességét jellemző fontosabb mutatók jövőbeni publikálása a lap hasábjain segít a helyesen értelmezett lokálpatriotizmus kialakításában és egyetemünk súlyának érzékeltetésében. Készséggel elismerem, hogy a kutatómunka eredményességét döntően befolyásolja, hogy az oktató egy jól működő tudományos iskolába került-e, melynek már múltja, hírneve, kialakult tudományos módszerei, gépei, műszerei, s nem utolsósorban kitűnően képzett gárdája van, vagy olyan helyre, ahol a kutatás szubjektív és objektív feltételei még hiányoznak, környezetében iskolateremtő egyéniség nincs, s ő maga sem az, vagy ilyen képességben nincs ugyan hiány, de működésének első, aktív időszaka és a kutatás „hardware” és „software” feltételei kialakításának korszaka egybeesik. Amikor azonban ezek létrejönnek, minden tudományterületen, természetesen sajátos jegyekkel s különbségekkel, élénk lesz a tudományos élet, s annak egyik tükröződéseként növekszik a fokozatszerzők száma is. A kutatásnak az egyetemi szintű oktatásban betöltött szerepe világszerte, s így hazánkban és egyetemünkön is, ismert olyannyira, hogy ilyen munka végzését egyetemi szabályzataink kötelezően előírják, egyebek közt azért, mert saját kutatási élményekkel átszőtt előadások és gyakorlatok a hallgatóságban maradandó nyomot hagynak, s a szakma szeretetének felkeltésében meghatározó szerepük van. Nem várható-e, hogy két, s a nagy számok miatt nagyjából azonos pedagógiai erényeket felmutató egység közül a pluszként élénkebb tudományos életet produkáló egység hatása lesz-e markánsabb? Dr. Tőke László egyetemi tanár Tudod-e, hogy miről írsz? 1984. február 3-án jelent meg a Jövő Mérnöke 31. évf. 3. száma, s mindjárt a címlapon fontos információkat közöl. A közlemény az elmúlt év statisztikai adatai alapján készült. A rideg felsorolást 3 helyen szakítja meg a gloszszaíró önálló véleménye. Ezek a nyelvoktatás, a testnevelésoktatás, valamint a karok tudományos fokozata témaköre. Magam részéről az utóbbihoz kívánok csak hozzászólni. A glosszaíró véleménye a demagógia tipikus példája és egyben arra is példa, hogy a hozzá nem értés mindent a szent szürkeség ködébe szeretne burkolni. Ahelyett, hogy egy ilyen gloszaíró venné a fáradságot és megnézné, hogy a műszaki egyetem 100 tanszéke közül melyiknek a tevékenysége az, amire méltán felnézhetünk, mert a világban is felnéznek rá, levonja azt a következtetést, hogy a tudományos minősítés és a tudományos színvonal között nincs összefüggés. Ami azonban még ennél is sokkal csúnyább következtetése a cikkírónak, az az oktatással függ össze. Vitán felül áll, hogy egy oktatási rendszerben számos olyan alapozó tárgy van, amelyik nem a korszerű tudomány szintjén oktatandó és így nincs összefüggésben közvetlenül az intézmény, a kar tudományos színvonalával. A tárgyak többsége azonban csak olyan helyen oktatható korszerűen, ahol korszerű kutató és fejlesztő munka folyik. Ezért tiltakozom az ilyen sommás megjegyzések ellen, és egyben azért is elnézést kérek, hogy a címben visszategeztem azt, aki engem letegezett. Pungor Ernő akadémikus, egyetemi tanár, néhány nemzetközi bizottság elnöke „Fogod máskor is szajkózni az egyetemen széltében-hosszában szállongó dumákat?!” Milyen a kollégiumokban lakó hallgatói házaspárok helyzete? A kérdéssel Szász Attilát, a gépszerkezettani intézet tanársegédjét kerestem fel, aki a pb ifjúságpolitikai bizottság tagjaként az elmúlt évben vizsgálatot készített erről. — Az egyetem 1978-ban hozott határozatot a hallgatói házaspárok kiemelt szociális támogatásáról, kollégiumi elhelyezéséről. Minthogy tavalyra telt el öt év az országosan is kiemelkedő kezdeményezés óta, döntés született: vizsgáljuk meg, hogyan alakult a diákházaspárok helyzete ez alatt az idő alatt. A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják: elhelyezési gondok nincsenek. Ha mindkét házasfél műegyetemista", az egyetem mindenképpen megoldja elhelyezésüket. A villamoskari kollégiumon kívül valamennyi kollégiumban élnek hallgatói házaspárok. A legjobb feltételeket a Vásárhelyi teremtette számukra, de a többi kollégium is kétágyas, megfelelő színvonalú szobákat biztosít nekik. Ha az egyik fél más egyetemen tanul, akkor már lehet gond a kollégiumi elhelyezéssel. A legjobb megoldás a férőhelycsere: a házasok az egyik évben nálunk, a következő évben a másik egyetem kollégiumában laknak. A Kertészeti Egyetemmel nagyon jó kapcsolat alakult ki e tekintetben, az ELTE és a SOTE azonban — nem tudni miért — nem támogatja ezt a gyakorlatot. Más a helyzet, ha a házastársak valamelyike már dolgozik. Ilyen esetben csak a rektorhelyettes engedélye alapján adható meg a kollégiumi elhelyezés, aki a körülmények mérlegelése alapján dönt. Ha a házasok anyagi, jövedelmi viszonyai indokolttá teszik, ilyen esetben is születhet kedvező döntés, ám természetesen jól meg kell fontolni: szabad-e ilyen célra évekre lekötni a kollégiumi férőhelyeket. — Milyennek találta a vizsgálat a gyermekes házaspárok helyzetét? A JM-ben nemrég írtunk egy sor gondjukról. — Kétségtelen: ez az egész kérdéskör legneuralgikusabb pontja. Az egyetem segíti, támogatja a gyermekes házaspárokat, lehetőséget teremt elhelyezésükre, ugyanakkor nem akarja, hogy a segítő szándék ösztönzővé váljék. Nyilvánvaló: felemás szituáció ez, amely ellentmondásokat hordoz magában. Ennek ellenére én magam egyetértek ezzel az állásponttal. Az egyetemnek, oktatási intézmény lévén, nem a szociálpolitika az elsőrendű feladata. Pusztán mennyiségi szempontból nincs ok panaszra. A Münnich kollégium kilencedik emeletén három szoba ma is üresen áll; ha van olyan gyermekes házaspár, amely igényli a kollégiumi elhelyezést, a rektorhelyettes döntése alapján oda beköltözhet. Ami viszont a szociális körülményeket illeti, kétségtelen: nem egy megoldandó feladat van. Igaz, nemcsak az ottlakó házaspárok problémájáról van szó — a Münnich épületének egésze leromlott állapotban van. Hogy nincs minden szobában hűtőszekrény, hogy rozogák a bútorok, hogy nem kielégítőek a higiéniai körülmények — ugyanúgy a többi kollégista panasza is, mint a kilencedik emelet lakóié. Sőt, a kollégium vezetősége a lehetőségekhez mérten külön is igyekszik segíteni a gyermekesek helyzetén. A gyermekek védelme érdekében lezárhatóvá tették a lengőajtót. Több főzőlapot állítottak be (melyek ugyan gyakran elromlanak, ám lapzártakor értesültünk: napokon belül ismét hozzák az újakat — a Szerk.), javították a mosási feltételeket. A karbantartási munkák alatt, valamint az új bútorok vásárlása során is figyelembe fogják venni az érdekeiket. A KISZ közbenjárása nyomán javult a gyermekek bölcsődei elhelyezése is, bár a cél nyilvánvalóan az, hogy valamennyi diákházaspár gyermekét felvegyék az egyetemi bölcsődébe. Az ifjúságpolitikai bizottság legközelebb mikor tűzi napirendre a diákházaspárok helyzetét? — Talán már az idén tavasszal. Az általam készített anyag ugyanis csak a jelenlegi helyzetet tekinti át, s csak néhány kisebb megoldandó szociális gondot említ. A vitában pedig szóba került: nem lehetne-e ismét az 1978-as határozathoz hasonló, radikális áttörést elérni a diákházaspárok támogatásában. Személy szerint én erre kevés esélyt látok. Ahhoz, hogy minőségi változás következzék be, ezen a területen is több pénzre lenne szükség. P. L. HÁZASPÁROK e ly z e t e A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEMEN Reszkess, Futapest, itt a konkurrens! Aranykanna Futóversenyt rendez az egyetem körül a Münnich Kollégium 1984. március 10-én, szombaton délelőtt 11-kor az Aranypók és Compack vállalattal közösen. A versenyen részt vehet mindenki, aki lelkes híve a futásnak vagy úgy érzi, képtelen ellenállni az értékes díjak csábításának. Ennek a hagyományos sportrendezvénynek — már tavaly is volt ilyen — ötlete Tarány Pétertől, a kollégium gazdasági vezetőjétől ered. Tavaly megszerezte a Compack támogatását, az idén pedig az Aranypókét is. Családias hangulatú eleme a versenynek, hogy a távot teljesítő befutók a kollégium halljában teáznak a díjak kiosztásáig. A teát a Compack adja. A díjakra a rendezőkön kívül más cégek is áldoznak: az Artex, a Skála-Coop és a Váci Kötöttárugyár. (Tavaly az első díj egy melegítő volt.) A verseny ideje alatt az Aranypóka vásárt rendez a kollégiumban. Már tavaly is sokan vágtak neki a távnak, az idén pedig még több résztvevőt várnak a versenyre. (Meghirdették a Népsportban és a Népszabadságban is.) Mindenkit szívesen látnak a futamon: hallgatókat, professzor urakat, lelkes idegeneket. Nevezni a helyszínen lehet, fél tíztől, öltözési, tisztálkodási lehetőség van. Vagány vállalkozás ez a javából, egy jó ötlet segítségével a reklámszempontokat összekötni az egyetem tömegsportigényeivel, így a rendelkezésre álló szűkös anyagiak szabta korlátok már átléphetők... BÍBOR