A Jövő Mérnöke, 1987 (34. évfolyam, 1-34. szám)
1987-11-20 / 32. szám
i „Űrtelevíziónk” Sokunk álma válik valósággá novemberben, ha oly sok halasztás után egy Ariane hordozórakéta végre Földkörüli pályára állítja a nyugatnémet TV—SAT műsorszóró műholdat. Műholdas televíziózás persze eddig is volt — jegyezheti meg jogosan az olvasó — mire hát a nagy öröm? Eddig a távközlési műholdak programjainak vételi lehetőségét általában a nemzeti posták biztosították, ellenőrizték, s a szolgáltatás fejében természetesen díjat is szedtek. A nyugatnémet TV—SAT, ha sikeresen üzembe állítják, aDBS (Direct Broadcasting Satellit) műsorszóró műholdcsalád első tagja lesz, s adásait bárki közvetlenül veheti egyéni vagy közösségi antennarendszer segítségével. A TV—SAT négy televíziós programot, 3 SAT, RTL— PLUS, ARD—1—PLUS, SAT 1, és 16 rádióműsort fog sugározni öt csatornáján, s ami nem mellékes — az adásokkal Magyarország területét is „beszórják”. A következő években további nyugatnémet, angol, francia, luxemburgi, és olasz közvetlen műsorszóró műholdak felbocsátása várható, s velük jelentősen bővül a műsorkínálat. Az adások tehát beindulnak, de mi van a vételi lehetőségekkel ? Az „űrtelevíziózás” hazai beindításának három: jogi, politikai és technikai akadálya van. A jogi nehézséget az okozta, hogy a Magyar Posta mindent megtett a közvetítések jogának megszerzéséért, de a közvetlen műsorszóró műholdakkal szemben „már tehetetlen” volt. A politikai félelmek abból a régi beidegződésből táplálkoztak, mely szerint anyugati médiák egyetlen, és fő célkitűzése a szocialista országok politikai rendszerének „fellazítása” tudatos és célirányos hamisítások terjesztésével. A műholdas televíziózásnál e tétel tarthatatlanságát az bizonyítja, hogy a sugárzott programok , nyugat-európai polgároknak szólnak, s ha valamely televíziós társaság a politikából, ezen belül is a keleti politizálásból próbálna megélni — bizony, hamar a csőd szélére jutna. Az utolsó, de nem kevésbé fontos tényező a vételi technika biztosításának kérdése. Az „űrtelevíziózás” magas technikai követelményrendszere egyrészt a hazai ipar teljesítőképességével, másrészt a magyar gazdaság (deviza-szűkösségéből fakadóan) importkorlátaival áll szemben. E tények ismeretében különösen örvendetes, hogy a vevőkészülék hazai sorozatgyártásának nincs akadálya. Az egyéni, kis-, és nagyközösségi vételre alkalmas készüléket ötévi fejlesztő munka eredményeképpen hozták létre a Parabola szövetkezetben. Az igen alacsony, értékben számítva tizenhat százalék import alkatrészt tartalmazó berendezések — a szövetkezet elnöke szerint — a nyugat-európai piacokon is versenyképesek, legalábbis ami a műszaki paramétereket illeti. Éppen ezért a hazai igények kielégítése mellett az exportpiacok felé is „kacsingat” a szövetkezet. Ehhez persze az is szükséges, hogy megfelelő szérianagyságban állítsák elő a készülékeket. A gyártást és értékesítést megelőző piackutatási felmérés szerint hazánkban 5-10 ezer készülékre van fizetőképes kereslet. Jövőre 3-4 ezer darab eladására számítanak, de ha nagyobb lesz az igény, azt is ki tudják elégíteni. A sorozatnagyság az ár szempontjából sem közömbös. A jelenlegi számítások szerint az egyéni körülbelül 120 ezer, a kisközösségi 180- 200 ezer, a nagyközösségi antennarendszer pedig 350-500 ezer forintba kerül. Könnyen kiszámítható, hogy igazából a nagyközösségi rendszer a „gazdaságos”, hiszen ha csak ezer háztartást veszünk alapul, a családonkénti költségek néhány száz forintot tesznek ki. Végezetül nincs más hátra, mint jó vételt kívánni a szerencsés tulajdonosoknak, és gratulálni a szövetkezet szakembereinek. A műholdas televíziózás egyike azon kevés területnek, ahol „hét mérföldes” lemaradásunkból jó darabot sikerült lefaragni. bájnál Zsebmetszők réme (Folytatás az 1. oldalról.) szett. Azt tanácsolták, hogy próbáljam eladni valahol az ötletet. Mivel járatlan voltam az „üzleti világ” rejtelmeiben, először Szabó Lászlót hívtam fel, aki azt mondta, hogy ő nem foglalkozik találmányokkal, de keressem meg Kármán József rendőr alezredest, aki biztosan segít majd. Kármán alezredesnek is tetszett a pénztárca, és azt mondta, hogy tudomása szerint hasonló „szerkentyűt” sehol se készítenek. Ezek után hívtam fel Pomezánski Györgyöt a Felkínálom szerkesztőségében, és tanácsot kértem tőle, hogy kihez forduljak. Azt tanácsolta, hogy azonnal tegyem meg az előzetes bejelentést az Országos Találmányi Hivatalnál (OTH), és egyben azt is felajánlotta, hogy a legközelebbi műsorban bemutathatom a pénztárcát. — Szerepeltél a műsorban, gondolom visszhangja is volt a találmánynak. Kik érdeklődtek eddig? — A műsor után rengeteg érdeklődő hívott fel, hogy mikortól, és hol lehet majd vásárolni a pénztárcát. Nyolctíz kisszövetkezet is megkeresett, hogy szívesen gyártanák, köztük olyan is volt, amelyik azt ígérte, karácsonyig akár tízezer darabot is elkészít. Ez azonban komolytalan dolog, hiszen azt sem tudják, hogy milyen alkatrészekből készült a riasztó, s hogy egyáltalán van e tízezer olyan IC Magyarországon, ami az építéshez szükséges. — A tőkés deviza hiánya miatt ma valóban kényes kérdés az importhányad. — Ez igaz, de NDK-ból származó alkatrészekből is el lehet készíteni. Akkor viszont sokkal nagyobb méretű lenne, és én nem szekrényriasztót akarok csinálni. A megoldás az lehetne, ha külföldi (nyugati) partnerek is beszállnának az üzletbe. Bécsből komolyan érdeklődnek a pénztárca iránt, és a segítségüket is felajánlották. Azt érzem járható útnak, hogy egy nyugati forgalmazó partner gondoskodna a kint igen alacsony áron beszerezhető alkatrészekről, itthon összeszerelnénk a riasztót, és egy részét visszaszállítanánk a partnernek. Ha ez sikerülne, akkor az árat is leszoríthatnánk. — Az ár valóban fontos. Amikor meghallottam, hogy körülbelül 1500 forintba kerülne a pénztárca, rögtön lemondtam róla, s gondolom, nem csak én. — Az alaptípus pár száz forintba kerül, csak az a baj, hogy ezek a bukszák zavarhatják egymást. Magyarul, a riasztó nálad lévő egységét érzékelheti a másik pénztárca riasztója, így ellopható. Ezért kell olyan egységet beszerelni, ami kódolható. Ez azonban igen drága, jelentősen emeli az árat. 3—400 forintba kerülnek ezek az IC-k, a magyar piezo hangszóró 300, az elem 100 forintba kerül. Lehet számolni. Ezért lenne jó a „nyugati kapcsolat”. — A működési elvet, illetve a készüléket milyen más területen lehet még felhasználni? — Igen sok területen, hiszen a paraméterek változtatásával növelhető a hatótávolság, a riasztás erőssége, de az is egyszerűen megoldható, hogy ne a biztosított tárgy „hangoskodjon”, hanem a tulajdonosnál jelezzen a készülék, így a tolvaj is lefülelhető. A táskától a kabátig, a szobortól a képkeretekig sok mindenbe beépíthető a szerkezet. Jelenleg egy gépkocsiba szerelhető változaton dolgozom, ez a riasztó a tulajdonosnál jelez. — Maradjunk annyiban: ha sikerül a gyártást, illetve a forgalmazást megszervezni, akkor visszatérünk a találmányra. A tapasztalatok szerint bőven lesz mondanivalód. —hajnal— A hazai műszaki tudományok egyik kiváló képviselőtől, dr. Valkó Iván Pétertől, egyetemünk nyugalmazott egyetemi tanárától búcsúzunk, aki 1987. november 13-án 75 éves korában váratlanul elhunyt. Halála mélyen megrendítette volt tanítványait, munkatársait, barátait és mindazokat, akik ismerhették humánus lényét, széles körű tudását, kissé rezignált bölcsességét. Itt volt közöttünk még a halálát megelőző napon is, tanácsokat adott tudományos fokozatokra pályázóknak, beszélt a legutóbbi japán tanulmányútja tanulságairól, szerkesztette az MTA részére összeállítandó mikroelektronikai tanulmányt. Pályája meredek ívű volt, elért eredményei kimagaslóak. 1912-ben született Budapesten, itt is érettségizett, majd Bécsben, Münchenben és Stuttgartban folytatott egyetemi tanulmányokat. 1935-ben kapott mérnöki oklevelet a Stuttgarti Műszaki Egyetemen. Mérnöki pályáját a Tungsram Rt. nemzetközi hírű kutatólaboratóriumában kezdte, a felszabadulás után 1952-ig az ebből alakult Távközlési Kutató Intézet laboratóriumának vezetője volt. Ő irányította a mikrohullámú csövek hazai kifejlesztését, és személyesen dogozta ki a haladóhullámú cső prototípusát. Közvetlenül a felszabadulás után a hazai műszaki feladatok megoldása érdekében javasolta az Állami Műszaki Főiskola felállítását, annak egyik alapítója volt, és 1947- ben vezetője lett a híradástechnikai tagozatnak. Főiskolát végzett tanítványait ma a magyar híradástechnikai ipar vezetői között találjuk. 1948-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen is tartott előadásokat. A BME és a főiskola egyesítése után a BME híradástechnikai tanszéken lett docens, majd a villamosmérnöki kar dékánhelyettese. Nem szakadt el azonban a hazai ipari kutatástól sem, másodállásban megszervezte és vezette a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet elektronikus laboratóriumát. 1953- ban elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot, 1963-ban megvédett diszszertáció alapján a műszaki tudományok doktora lett. 1957-ben megbízást kapott az újonnan alapított elektroncsövek tanszék — ma elektronikus eszközök tanszék — vezetésére, melynek nyugdíjba vonulásáig, 1983-ig professzora volt. Egyetemi munkásságában mindig nagy súlyt helyezett a modern technika oktatására, így nemzetközileg elismert úttörője volt a félvezetők, tranzisztorok, integrált áramkörök egyetemi oktatásba való bevezetésének. Hallgatóit magával ragadta színes és szuggesztív előadásmódjával, mély tudásával. Pedagógiai, oktatásszervezési munkája nagymértékben járult hozzá a villamosmérnöki karon a tantervek korszerűsítéséhez. Tudományos tevékenysége élete utolsó percéig folytatta. Erről tanúskodnak hazai és külföldi folyóiratokban közzétett munkái, konferenciákon — legutóbb október végén Japánban — tartott előadásai, hat megjelent szakkönyve. Az elektroncsövek és félvezetők méréstechnikájában elért eredményeit nemcsak a hazai, de a nemzetközi tudományos élet is elismerte: 1981- ben elnyerte a Barkhausendíjat, a Drezdai Műszaki Egyetem pedig 1978-ban díszdoktorrá avatta, majd 1981- ben az egyetem aranyérmével tüntette ki. Egyetlen szocialista országbeli tagja volt az International Solid State Circuits Conference programbizottságának és alapítótagja a félvezetők és integrált áramkörök egyetemi oktatásával foglalkozó nemzetközi szervezetnek, a SUB-nak. (Semiconductor University Bulletin.) Tagja volt több nemzetközi egyesületnek, a Magyar Tudományos Akadémia és az MTESZ bizottságainak, a Híradástechnikai Tudományos Egyesület elnökségének. Részt vett a Fizikai Szemle szerkesztésében. Kiemelkedő pedagógiai és tudományos munkásságáért számos hazai elismerésben részesült, legutóbb 1987-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát nyerte el. Külön említésre méltó, hogy egyetemi és kutatóintézeti munkatársak összefogásával tudományos iskolát alakított ki bonyolult műszakitudományos feladatok megoldására. Munkatársai, tanítványai közül ma többen a műszaki tudományok doktorai és kandidátusai, valamint egyetemi műszaki doktorok. Ebben a korántsem teljes összefoglalóban dr. Valkó Iván Péter munkásságának csak néhány fontosabb eseményére emlékeztünk. Egyéniségét, lényét — amely olyan mély hatást tett, mindazokra, akik ismerték — szavakban nem lehet méltó módon kifejezni. Emlékét akkor őrizzük meg leghívebben, ha hozzá méltó módon igyekszünk élni, tanítani és kutatni. Valkó Iván Péter (1912-1987) Dr. Bölcskei Elemér emlékezete A vasbeton-szerkezetek tanszéke alapítójának, első vezetőjének hetvenéves születésnapjára emlékeznek a tanszék munkatársai, barátai, ismerősei, volt tanítványai. Mérnöki oklevelét 1940-ben szerezte meg 1946-ig dr. Menyhárd István tervezőirodájában, majd állami tervezőintézetekben dolgozott. 1955- ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem II. sz. hídépítéstani tanszékére docensnek nevezték ki. 1956-ban a műszaki tudományok kandidátusa, 1960- ban a „Hajlított héjak általános elmélete” című értekezésével a műszaki tudományok doktora fokozatot nyerte el. 1961—63 között a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási főosztályán osztályvezető-helyettesként, 1964-től 1965-ig rektorhelyettesként tevékenykedett. Egyetemi tanárrá 1961-ben nevezték ki, 1963-tól egészen haláláig a vasbeton-szerkezetek tanszékének vezetője volt. Kiemelkedő tudományos tevékenysége alapján a Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben levelező tagjává választotta, akadémiai székfoglalóját 1968- ban tartotta, „Építmények biztonsága” címmel. Kiváló mérnöki képességeit a hidak újjáépítésében, a Rába, a Berettyó és a Keletifőcsatorna hídjai, a feszítettpallós kishidak és a legnagyobb hazai vasbeton-ívhíd a közel 100 méteres nyílású mecseknádasdi völgyhíd, az első alumínium híd, és számos acélszerkezetű antennatorony tervezése bizonyítja. A vasbeton-szerkezetek tanszékének vezetőjeként szakmai-mérnöki tevékenységének gazdag tapasztalatait az oktatás fejlesztésének szolgálatába állította. Korszerű jegyzetek, szakkönyvek, tankönyvek megjelenése fűződik a nevéhez. Több mint száz , dolgozata jelent ,feszített túrdák, az ívhidak, a nyomott rúd határteherbírása, az ágastartók, a gombafödémek témakörében. Tudományos munkásságának legjelentősebb eredményeit a héjelmélet területén érte el. Elsőként vezette le 1953-ban a membránhéjak alakváltozását leíró differenciálegyenletet. A hajlított héjak általános elméletének derékszögű koordinátákban való felírásával nemzetközi szinten is jelentős eredményt ért el. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Mechanikai Bizottságának és a Nemzetközi Híd- és Magasépítési Egyesület Magyar Nemzeti Csoportjának elnöke, a Nemzetközi Héjszerkezetek Egyesület tagja, több kitüntetés tulajdonosa volt. Életének utolsó két évtizedében szervezetét súlyos betegség támadta meg, melyet tiszteletre méltó hősiességgel viselt. Mindvégig megőrizte ,törötlen.. Akaraterejét,, az,, aktív tevékenység gyógyítóerejébe vetett hitét. Életének, utolsó percéig tele volt tervekkel, melyeket már nem valósíthatott meg. Már tíz esztendeje nincs közöttünk, de mérnöki alkotásai, hídjai, tudományos munkájának eredményei, szak- és tankönyvei frissen őrzik a nevét. Emlékét mi is szeretettel őrizzük. Dr. Orosz Árpád tanszékvezető egyetemi tanár 14 .Kiküldött99 tudósítónk jelenti Kubában minden más is. A „CHE”-KÉP KISSÉ ELTOLÓDIK a „harcos forradalmártól" a „harc a munka frontján” felé, miután Fidel bebizonyítja, hogy Che Guevara maga is, már akkor is a munka minősége, intenzitása, s a„Rectificación’’, azaz a kubai reform mellett tört lándzsát. S már helyben is vagyunk: a kubai államelnök minden nyilvános szereplése kapcsán hangsúlyozza az elért eredményeket, elsősorban az oktatás és az egészségügy terén, aztán elmondja, hogy az ipar fejlesztése, modernizálása nélkül nincs szocializmus. „Nem többet, hanem jobban kell dolgoznunk” — hangsúlyozza s ezt annak idején már „Che” is megmondta, „akkor vagyunk hűek a „Hős Harcos” szelleméhez, ha ezen a téren is követjük a példáját. A beszéd retorikai fordulatokkal teli, bonyolult körmondatokkal zsúfolt, felkiáltásokkal, kérdésekkel tagolt. Egy kicsit a 19. századi Kossuth szónokolhatott így, amikor adakozásra szólította fel a népet... A tapsok még a régiek, talán azok is, akik 29. éve tapsolnak. DE EGYRE TÖBBEN BÍRÁLNAK. Elsősorban az ifjúság, amely türelmetlen, már nem elégszik meg a jelszavakkal. A májusi pártkongresszuson az ifjú párttagok hosszasan kritikusan, felkészülten érveltek, az új generáció már tárgyalópartner akar lenni, nem jelszavak passzív háttere. Gyakori a kritikus hang a sajtóban is, igaz, egyelőre a felszínen jelentkező, mindennapos problémákat veszik bonckés alá, a sorbanállásokat, az ellátási zavarokat, a közlekedés nehézségeit. A kormány minden alkalommal tökéletesen igazat ad a bírálóknak: „Igen, minden dolgozó kubainak joga van alapvető szükségleteinek kielégítéséhez, minden erőnkkel azon leszünk, hogy biztosítsuk ezeket. De! Minden területen jobban kell dolgoznunk, hogy kiküszöböljük ezeket a problémákat, jobb szervezéssel, jobb munkamorállal, stb. S nem szabad elfelejtkezni elért eredményeinkről...” S most számok következnek, a felsőoktatás, az egészségügy területéről. S bár az eredmények ezen a téren Latin-Amerika szerte páratlanok, úgy tűnik, a kubaiak egy kicsit a számok bűvöletében élnek. Mit ér, ha lassan az ország fele egyetemista, ha az egyetemi diploma értéke meg sem közelíti az európai szintet? Az értelmiség egy része ma már tudja, nem több, hanem több magasan kvalifikált értelmiségre van szükség. (És nemcsak Kubában.) PERSZE KUbÁBAN IS megjelentek a hiányhelyzet „vámszedői”, háztulajdonosok, akik kiadják házaikat az üdülőkörzetekben, s így munka nélküli jövedelemhez jutnak, maszek taxisok, akik a közlekedés gyarlóságait meglovagolva, jelentős jövedelemre tesznek szert. Egy olvasót, aki azt merészelte mondani, hogy végül is valamilyen formában ezek is a hiányhelyzetet enyhítik, tehát a közösség szempontjából hasznosak, ízekre szaggatnak a sajtóban. Öntudatos állampolgár inkább nem nyaral, nem jár taxival, de akkor sem járul hozzá, hogy egyes rétegek indokolatlanul meggazdagodjanak. Ugyanez történt két évvel ezelőtt, amikor egy időre engedélyezték, hogy a parasztok szabadon árulhassanak a piacokon. Néhányan meggazdagodtak, mire a szabad árusítást megszüntették. Azóta továbbra sincs áru a havannai piacokon, a boltok előtt pedig hosszú sorok kígyóznak néhány szem banánért, vagy éretlen narancsért. CIKLON KÉSZÜLTSÉG HAVANNÁBAN. Viharos széllel, óriási esőzésekkel tört be az ősz Kubába. Napok óta egyfolytában esik az eső, a hőmérséklet hirtelen 10—15 fokot zuhant, és ez a magas páratartalom mellett még többnek tűnik. Esik vigasztalanul, de nem ám szép, csendes őszi eső módjára, hanem szinte függőlegesen zúdul lefelé, mint egy függöny, kitartóan, ugyanazzal az intenzitással, napokon keresztül. Áthatolhatatlan és mindent betöltő esőfüggöny ez, nem használ ellene se ernyő, se esőkabát, a csontjaidig vizes leszel, ha kiteszed a lábad az utcára. Egy hét alatt most annyi csapadék zúdult Havannára, mint máskor egész októberben, de még nincs vége, mert az október az esők, viharok, ciklonok hónapja. Az első, az „Emily” nevű „kis hurrikán" még elkerülte a szigetet, de jónéhány házat rombadöntött odaát, a szomszédos Dominikában. A „FLOYD" NEVŰ CIKLON viszont, úgy tűnik, errefelé tart. A rádió reggeli híradása szerint Kubától délnyugatra, 3—400 kilométerre a Kubához tartozó „Isla de la Juventud” szigettől óriási tölcsér van kialakulóban, s a tölcsér mintegy száz kilométeres sebességgel tart a délnyugati partok felé. „Isla de la Juventud”-on azonnali készültséget rendeltek el: a sziget körzetében megtiltották a hajózást, a szigeten biztonságba helyezték a szabadon legelő állatokat, és a partmenti i