A Jövő Mérnöke, 1987 (34. évfolyam, 1-34. szám)
1987-02-06 / 1. szám
Mozimustra Mary Poppins, a varázslatos Walt Disney életműve hihetetlenül gazdag és rendkívül sikeres. A siker legékesebb bizonyítéka a Filmművészeti Akadémia 48 Oscar-díja. De talán kevesen tudják, hogy a díjak begyűjtésében nemcsak halhatatlan rajzfilmfigurái jeleskedtek, hanem tevékeny részt vállaltak természetfilmjei és játékfilmjei is. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik az öt Oscar-díjas Mary Poppins,amely a „scifi-robbanást” megelőző időszak egyik legnépszerűbb és anyagilag is egyik legsikeresebb alkotása. Disney már azelőtt felfigyelt Mrs. Travers nevezetes nevelőnőjére, mielőtt a film elkészítésének gondolata egyáltalán felmerült volna benne. A Poppins-könyvek ugyanis kedvenc olvasmányai voltak két lányának. (A könyvek magyar nyelven is megjelentek, s a film bemutatása kapcsán talán nem lenne érdemtelen újra kiadni őket.) Filmes elképzelései kezdetben nem nyerték meg Mrs. Travers tetszését, aki attól tartott, hogy mesekönyvének hollywoodi feldolgozása csak komolytalan vállalkozás lehet. Ellenérzését az is táplálta,hogy szerinte tengernyi változáson mennek keresztül a könyvek, ha más közegbe ültetik át őket. Egy filmben meg kell jeleníteni azt, ami a könyvben rejtetten van, ám az olvasó számára mégis világos. A varázslat trükké válik, s eközben elvész igazi tartalma.” . Disney a 60-as évek elején Személyesen utazott Londonba, hogy meggyőzze az írónőt arról, megérett az idő a filmváltozatra. Sikeres útjáról visszatérve Bill Walsh — akit társproducernek szemelt ki —■ és Don DaGrandi máris elkezdett dolgozni a forgatókönyvön. Azok számára, akik a Travers-történetek eredeti feldolgozását várták, néhány meglepetést tartogatott a forgatókönyv. De hát ez nem is történhetett másképp. Tulajdonképpen a történetekből kiemelt egyes epizódokat fűzték össze folyamatos elbeszéléssé. A Mary Poppins a maga nemében páratlan mozi: képzeletgazdag és szórakoztató. Kiváló, gazdag fantáziájú munka, amely úgy lett szavakba, dalokba öntve, és vizuálisan megtervezve, hogy kerültek minden mesterkéltséget, kimódoltságot. Julie Andrews elbűvölőbb és fiatalabb Mary Poppins lett, mint amilyennel Mrs. Travers történeteiben találkozhatunk. Mindez — ha lehet ezt állítani — a figura előnyére vált. Julie képes volt hozzáadni a nevelőnő jelleméhez a saját maga báját, nemes egyszerűségét, ötleteit. Énekhangja és tánctudása egészen egyedülálló — sajátos és eredeti. A filmben a legegyszerűbb, és mégis a legbonyolultabb emberi érzésről, a szeretetről van szó. A szeretetről egymás iránt, kortól, nemtől, korlátoktól függetlenül. És Mary Poppins tudja a legfontosabbat, amit mi felnőttek hajlamosak vagyunk elfelejteni: a gyermekek nem kicsinyített felnőttek, saját érzés- és gondolatviláguk van. S bár megérzésem szerint elsősorban az ő kedvükért kapaszkodik fura esernyőjébe, ő értük hordozza varázslatos utazótáskáját, óhatatlanul példát mutat nekünk, felnőtteknek. Travers és Disney — igaz, más-más megközelítéssel — ugyanazon cél megvalósításán munkálkodtak. Sikerrel. Meggyőződhetünk róla mi is a könyvtárakban és mozikban. Szilágyi G. Gábor Jubilál a műegyetemi zenekar Szép koncerttel ünnepelte meg decemberben fennállásának 90. évfordulóját a műegyetemi szimfonikus zenekar. A hangversenyen két Mozartum és Beethoven VI. szimfóniája hangzott el. A zenekart köszöntő bevezetőjében Polinszky Károly rektor megemlékezett az amatőr társulat történetének sikeres és nehéz pillanatairól is. Mintegy félszáz műegyetemi hallgató és tanár részvételével 1896 őszén alakult meg — az ország első amatőr szimfonikus zenekaraként — a társulat, Töttösy Béla professzor vezetésével. A szükséges hangszereket és kottákat saját pénzükön vették meg az együttes tagjai, s igen hamar a hazai zenei élet élvonalába küzdötték fel magukat. Koncertjeik népszerűek voltak, sokfelé felléptek, egyre szélesebb repertoárral. A háború alatt érzékeny veszteséget szenvedett a zenekar, csaknem teljes egészében elpusztult hatalmas kottatáruk, hangszereik megsemmisültek. Mégis hamarosan sikerült újjászervezni az együttest, s a sikersorozat folytatódott. Azután hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást. A nehéz körülmények ellenére a zenekar nem hullott szét, sőt, többször is képes volt megújulni. Néhány évvel ezelőtt egy tehetséges fiatal karmester, Tihanyi László került az akkor meglehetősen szétzilálódott együttes élére , s azóta a műegyetemi szimfonikus zenekar ismét felívelő korszakát éli. Az ünnepi koncerten erről a közönség is meggyőződhetett. Veszélyes reklámok A két-két nyakleves hirtelen elcsattant, s a két, ötéves körüli kisgyerek megszeppentett állt a lépcsőház fordulójában. Fiatalos külsejű, igencsak szemrevaló anyukájuk ellentmondást nem tűrő hangon magyarázta, hogy mit csinál velük, ha még egyszer le mernek csúszni a lépcsőkorláton, ahelyett, hogy a lépcsőn járnának ... A gyerekek könnyes szemmel magyarázták, hogy ők „termálkristályosdit” játszottak; utánozták a tv-ben a sárvári termálkristály „áldásos hatásait” reklámozó nénit és bácsit. Miután a család eltávozott, a szomszéd lakóval, aki szintén szemtanúja volt a történteknek, egyetértettünk abban: nem is lenne rossz, ha ez az anyuka „eljátszaná” velünk a Skála-trapper reklámját. Azt, amelyben egy fiatalember és egy csinos leányzó ellenőrzik egymás kimosott farmerjét, hogy simul a testük domborúbb felületeihez... Bár, ha az említett anyuka harciasságára visszagondolok, vele inkább csak egy életbiztosítás-reklámot játszanék. Könnyen megeshet ugyanis, hogy a „játék" végére nagyobb szükségem lesz az életbiztosításra, mint a trapperre, mert addigra már én (is) kő(n) mosott leszek ... Biztos, ami biztos ... — te — Tollforgató-stúdió A Magyar Nemzet szerkesztősége stúdióbeszélgetéseket szervez egyetemisták és főiskolások részére, akik érdeklődnek az újságírás, a lapkészítés iránt, és a későbbiekben maguk is szívesen írnának újságcikkeket. 1987 első félévében, hetente vagy kéthetente két, két és fél órás előadásokat tartanának a Magyar Nemzet munkájáról, az újságírás legfontosabb tudnivalóiról... Jelentkezni levélben lehet, a következő címen: Zaj László 1392 Budapest, Pf. 276. Fél deci ülök a körzeti orvosi rendelőben. Most már ülök, de eddig másfél óra hosszat álldogáltam télikabátban, sapkában és hócsizmában, amíg fogytakfogyadoztak a betegek, s végre megürült egy szék az ajtó mellett. Jólesően kinyújtóztatom elgémberedett lábaimat, kigombolom a kabátomat, egyszóval, kényelembe helyezem magam. A levegő áporodott, mellettem folyamatosan és kitartóan köhécsel valaki, a hátam mögött hatalmas tüsszentés, egyenesen a nyakamba. Influenzaszezon. Lázas, szédelgő, bacilusokat árasztó páciensek, kimerült, gépiessé nyűtt orvosok. S én egy fél decire várok. Igen, egy fél deci alkoholra, a körzeti rendelőben. Persze ez a fél deci nem az a féldeci, amiről annyi szó esik mostanában. Nem díszeleg a bárszekrényben vagy a kamra dugpolcán, nem is igen kortyolgatják, hanem szerény, barna gyógyszertári „kiszerelésben", valahol a fürdőszobában volt eddig a hintőpor, a vatta, a sebbenzin mellett, hiszen fertőtlenítéstől kezdve arclemosásig számtalan esetben nélkülözhetetlen egy háztartásban. Fél deci tiszta alkohol. Fél évig is elegendő, s ha elfogy, csak bemegy az ember a gyógyszertárban megveszi. Megvenné... ha az oly igen fontos alkoholellenes küzdelem nevében nem született volna meg az újdonatúj rendelet, miszerint a gyógyszertárakban tiszta alkoholt ezentúl csakis orvosi rendelvényre lehet árusítani. Üldögélek tehát a körzeti orvosi rendelőben egész délután. Elkéredzkedem tehát a munkahelyemről, most nem a gázszerelő, a tanács, az OTP, hanem az ominózus fél deci miatt. Este hét óra, mire az orvos elé kerülök. Morog valamit a foga között, aztán rezzenéstelen arccal aláírja a receptet. Boldogan, szaladok a gyógyszertárba, majd a kis üveggel, valamint zsigereimben az influenzával haza. Két hét lázas állapot, ágyban fekvés, gyógyszerek. Két hét munkahelyi kiesés, táppénz. Aztán két hét elteltével, kissé felerősödve átmegyek a szemben lévő közértbe. A polcokon kis, nagyobb és még nagyobb üvegek. Rum, konyak, pálinka korlátlan mennyiségben. Anynyit veszek belőle, amenynyit akarok. Recept nélkül. Bonifert Mária Emlékezetfelfrissítő Figyelemre méltó nyilatkozatok a hazai műszaki fejlődésről Az MSZMP KB 1986. december 28-i ülése óta szinte minden fórumon óriási teret kapott a műszaki fejlődés gyorsításáért, valamint a tudományos kutatás eredményességéért folyó munka ismertetése, a tények és a körülmények bemutatása. Rádió- és tévéinterjúk, újságcikkek tömege foglalkozik ezzel a valóban létfontosságú (és az egyetemünket közvetlenül is érintő) kérdéssel — jóformán már minden illetékes szakember véleményt formált az ügyben. Mi most sem konkurálni, sem tiszteletkört futni nem szándékozunk — csak feleleveníteni a már megjelent anyagok kiemelkedően fontos részleteit. Az alábbiakban részletek következnek az MSZMP KB közleményéből (1986. december 30.), a Televízió Hírháttér című műsorából (1986. december 28.) és a Népszava egész oldalas interjújából, amelyet dr. Pungor Ernő akadémikussal készítettek (1987. január 14.). A helyzet BEREND T. IVÁN (A Magyar Tudományos Akadémia elnöke): „Nem igazolódott be az a feltételezés, hogy a szocializmusban korlátlan lehetőségei vannak a műszaki fejlődésnek, a tudomány alkalmazásának, mivel megszűnnek azok a vállalati titkok, amelyek azt akadályozták. Az ellenkezőjét tapasztaljuk: ezer akadályát a műszaki fejlődésnek, a tudomány alkalmazásának. Ezeket az alapkérdéseket kell megválaszolnunk, hogy a felzárkózást megvalósítsuk.” MSZMP-KÖZLEMÉNY: „Az utóbbi időszakban azonban fokozódott a gazdaságilag fejlett országoktól való technológiai elmaradás. A műszaki haladást szorgalmazó központi,tűzöttsági határozatok és kormányzati döntések nem valósultak meg kielégítő mértékben.” VAJDA GYÖRGY (A Villamosenergia-ipari Kutatóintézet igazgatója): „A helyzet nem rózsás, de nem is reménytelen. Szoftverterületen például számtalan magyar intézmény elfogadtatta magát a világpiaccal, és ez egy kedvező feltétel... (ugyanis) ... az ezredfordulóig a szoftverigény évi 25-30 százalékkal növekszik, és a fejlett országok egyik nagy problémája, honnan teremtsék elő ezt a szoftverkészítő kapacitást.” DOLESCHALL ISTVÁN (A Szénhidrogén-ipari Kutató-Fejlesztő Intézet igazgatója): „A legnagyobb baj az, hogy gazdasági fejlődésünk, gazdasági környezetünk nem kényszeríti ki a kutatási-fejlesztési eredmények alkalmazását. Erre jó példa, hogy (1977-ben) KB-határozatot kellett hozni arra, hogy a vállalatok foglalkozzanak jobban a műszaki fejlődéssel. Ezt egy jól működő gazdaságban nem kell ösztönözni, ennek (magától) mennie kell.” Mi és a világ VAJDA GYÖRGY: „Ez a világméretű átalakulás olyan horderejű, hogy a történelem utólag könnyen az első ipari forradalom jelentőségéhez fogja hasonlítani.” BEREND T. IVÁN: „A délkelet-ázsiai országok a II. világháború idején még gyarmatok voltak, és részben monokulturális, részben teljesen elmaradott gazdasággal rendelkeztek, s ma ipari exportáló nagyhatalmakká váltak — persze beilleszkedve egy multinacionalista rendszerbe. Ezek felzárkóztak, élretörtek. De Finnország is a magyar nemzeti jövedelem szintjén állt a második világháború idején — és Japán is!” DOLESCHALL SÁNDOR: „Finnországban az egy főre jutó műszaki fejlesztésre fordított összeg kereken háromszorosa a magyarországinak.” DR. PUNGOR ERNŐ: „Végzett mérnökeink tudása — az iparilag fejlett országokhoz hasonlítva — azokénak tört része, általános műveltségük még rosszabb arányokat mutat.” NÁRAY ZSOLT (Az SZKI főigazgatója): „A nyugatnémet igazgató így kezdte: óriási gazdasági nehézségeink vannak, ez kényszerített arra bennünket, hogy megduplázzuk a kutatási-fejlesztési ráfordításainkat. A magyar igazgató? Gazdasági problémáink vannak, ezért jelentősen csökkentjük a kutatási-fejlesztési ráfordításainkat.. A kiút HAJDÚ JÁNOS műsorvezető: „Gorombán összegezve: stratégiai lépéstévesztés után vagyunk.. MSZMP-KÖZLEMÉNY: „A kutatásra és műszaki fejlesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövedelemnél gyorsabban növekedjenek. Az alapkutatásokat az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbízási rendszer javításával, versenyhelyzet kialakításával kell ösztönözni .nyív.. A tudományos kutatás eredményeinek gyakorlati hasznosítására kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkamegosztást és együttműködést kell kialakítani a kutatóintézetek, a felsőoktatási intézmények és a vállalatok között.” BEREND T. IVÁN: „Természetesen sokféle kiút van, (de) központi irányítás és segítség nélkül még Japánban sem ment. Megvannak azok a feltételek, amelyek biztosíthatják a kitörést, de nagyon sok munka kell ehhez. Például: néhány alapvető feltétel radikális újragondolása. Ezekhez készülődik az ország — ezt várja türelmetlenül mindenki. Talán már lépéshátrányban is vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy most nem tudunk nekilendülni.” RADICS KATALIN (Az MSZMP KB osztályvezetője): „Noha a kutatásra-fejlesztésre fordított összeg most sem kevés, csak akkor lehet nagyobb, ha a nemzeti jövedelmünk is nagyobb lesz. Sajnos, ez egy önmaga farkába harapó kígyó.. BEREND T. IVÁN: „Mindenütt akadnak kiváló vezetők, akik a működési rendszer ellenében(!) tudnak kiváló eredményt elérni, „csodavállalatokat” tudnak csinálni, de sajnos ezt a vezetők átlagától és zömétől nem lehet elvárni, különösen nem az adott bérrendszerünkben, amely a szellemi munkát leértékeli. Itt is nagy változásokra van szükség .. PUNGOR ERNŐ: „Vissza kell állítani a természettudományos és mérnöki pályák tekintélyét. Fel kell számolni mindazokat a hiányosságokat, amelyek nem vonzzák erre a pályára a fiatalokat...” Műszaki felsőoktatás MSZMP-KÖZLEMÉNY: „A technika gyors fejlődése szükségessé teszi a mérnökképzés színvonalának emelését, a továbbképzés lehetőségeinek szélesítését. A műszaki és azagrár felsőoktatásban javítani kell a szervezeti és az anyagi feltételeket. Különösen az intézmények technikai felszereltségét, számítástechnikai, informatikai hátterét kell fejleszteni.” PUNGOR ERNŐ: A műszaki fejlődéshez szükséges szakemberbázist az is gyengítette, hogy a túlterhelés hangzatos szólamát ismételgetve, a tárgyak ismeretanyagát minimalizálták, s ugyanakkor számos olyan új tárgyat vezettek be, melyek egyrészt a középiskolai oktatás hiányait kellett volna pótolják, másrészt divatosnak tűntek. A tanulás pszichológia elemeihez tartozik, hogy a sok kis tárgy stresszhatást vált ki, s ugyanakkor a tudát integrálásával szemben hat. Az integrálás további csökkenését okozták, hogy a korábbi egyetemi szigorlatok helyett, melyeknél egy nap kellett számot adni két nagy téma anyagából, a szűk témákra szabdalt részek kollokviumi beszámolói váltak általános vizsgaformává. Ehhez járul az egyetemi felvételi rendszer bizonyos kontraszelektív hatása, az átképzési rendszer fejletlensége, a szakmai életátváltás, s a társadalmilag esetenkéntszükségessé tett pályakorrekció nehézségeivel. Katasztrofális, hogy a hazai mérnökhallgatók kutatási lehetőségei a konkurens nyugati egyetemekhez hasonlítva azok körülbelül egyhetedét teszik ki, a műszaki munkájukhoz szükséges nyelvtudás pedig a nyugati egyetemek hallgatóihoz képest csak két-három százalékos. Baj az is, hogy nálunk a szakosodás aggasztó arányokat ölt, ami akadályozza napjaink legfőbb követelményének, a konvertálhatóságnak az érvényesülését. Hasonlóképpen nem kerülhető el az elitképzés sem, hogy a kutatásbafejlesztésbe egyetemi friss erőket kell bevonni, akik elmélyült elméleti tudás bázisán képesek új adaptív eredményeket felmutatni. Mindez az innovációs folyamatokkal szükségképpen együttjáró konfliktusok vállalása, a vállalkozó szellem előtérbe kerülése ellen hat, és kialakít a diplomások nagy tömegeiben olyan tulajdonságokat, mint a legkisebb ellenállás mentén haladás, a felső elvárások túlzott tisztelete, a változatlanság iránti erős hajlam és a rutinhrozódott eljárásokhoz való erős ragaszkodás, a konfliktusok és érdekösszeütközések elkerülése, az egyes szakmák presztízsét megingató és egzisztenciális bizonytalanságot keltő változások iránt erős bizalmatlanság ..(bozo) A központi könyvtár hírei Könyvtárunkban lehetővé tesszük egy viszonylag korszerű információhordozó, a mikrofilmlap használatát is. (Egyegy A/6 méretű mikrofilmlapra, 98 A/4-es oldalnyi szöveg, illetve ábra fényképezhető.) Ez a szöveg azonban szabad szemmel nem olvasható, ezért a folyóiratolvasó teremben egy MEOPTA típusú mikrofilmlapolvasó áll majd olvasóink rendelkezésére. Mikrofilmlapokon a következő információk állnak rendelkezésre: — Hatvan olyan folyóirat, amelyet az OMIKK-kal (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) és az Építésügyi Tájékoztatási Központtal együttműködve sikerült beszereznünk. Néhány külföldi partneregyetem többszázezres könyvtáranyagát feltáró katalógusok. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a katalógusból kiválasztott, az oktató-kutató munkához nélkülözhetetlen szakirodalmakat, a könyvtárközi kölcsönzés révén beszerezzük. — A Műszaki Könyvtári Koordinációs Kör külföldi időszaki kiadványainak jegyzéke. (Országos Lelőhelyjegyzék) — Az OMIKK által mikrofilmlapokon tárolt kutatásifejlesztési jelentések jegyzéke. — A könyvtárunk állományában meglévő, mikrofilmlapon terjesztett disszertációk. A folyóiratolvasó-terem hétfőn, kedden és csütörtökön 12.00-től este nyolcig, szerdán és pénteken 10.00-től este nyolcig tart nyitva. A mikrofilmlapos nyilvántartással kapcsolatban bővebb felvilágosítást Körmendiné Molnár Klára könyvtárostól, vagy Lóránt Istvánné osztályvezetőtől kérhetnek az érdeklődők a 1069-es egyetemi melléken.