A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)

1989-03-10 / 6. szám

Egy találkozó margójára ki fizeti a sört? Napjainkban egyre gyak­rabban kerülök szembe a kérdéssel: nem írunk-e többet, mint olvasónk? BALOGH SÁNDORT idéz­ve utalt erre NÉMETH JÓ­ZSEF, a Társadalom- és Gazdaságtudományi Inté­zet igazgatója is, mikor február 15-én vezető ta­nártársai KERÉKGYÁRTÓ GYÖRGY egyetemi tanár, ROMVÁRI EDIT egyetemi docens jelenlétében kötet­len beszélgetést folytatott a műegyetemi Fidesz-csoport képviselőivel (BÉRES IST­VÁN, HORVÁTH LÁSZ­LÓ, MEZEI GÁBOR, PAPP ZOLTÁN) valamennyien a villamosmérnöki kar má­sodéves hallgatói. Jóllehet, a két „ellentá­bor” találkozóján nem en­nek a kérdésnek a megvi­tatása szerepelt a napiren­den. Mégis: a JM 1989. feb­ruár 17-i számában megje­lent Fideszes nyílt levél fo­lyományaként létrejött ta­lálkozón — legalábbis megítélésem szerint — szin­tén erről a kérdésről volt szó. Mert — még oly leegy­szerűsítve is — a probléma magva, hogy a műegyete­mi Fidesz elégedetlen az­­ egyetemen folyó társada­lomtudományi képzéssel. Mert tagjai (is) többet, ideológiától menteset, kor­szerűt kívánnak tanulni. Az intézet meg korszerűen, színvonalasan kíván oktat­ni, úgy, hogy a hallgatók elégedettek legyenek. A ta­lálkozó főbb csomópontjait és az előzményeket leg­alábbis így fordítottam a magam nyelvére. A nyilvánvaló egyenlő­ség bennem nem nyílt le­velet, s nem arra adandó (a nyilvánosság által ki­­kényszerített?) választ, ha­nem két egyszerű kérdést vet fel: Kellőképp tájékozódunk? Kellőképp tájékoztatunk? Esetünkben a klasszikus kérdésnél tartunk: Mi lett volna, ha... ... az intézet igazgatója nem ebben a „kiscsoportos” formában tart tájékoztatót a Társadalom- és Gazda­ságtudományi Intézetben folyó tantárgy-korszerűsí­tési elképzelésekről? ...nyílt levelének postá­zása előtt a műegyetemi Fidesz-csoport tájékozódik az állami vonal elképzelé­seiről? ... a nyilvánvalóságok esetén megkímélnénk egy­mást az idő- és energiapo­­csékolástól? Az utóbbit kiegészítem: a minisztert és a rektort is. Ugyan nem hatalmaztak fel rá, de meg is válaszolom: foglalkozhattak volna va­lóságos problémák megol­dásával. Igaz, minden másodéves­nek fontos, hogy mit kér­nek majd tőle számon a szigorlaton. Az is, hogy a Társadalom- és Gazdaság­­tudományi Intézet nyújt-e, nyújthat-e garanciákat a korszerűsödő képzés vele­járójára, a számonkérés átmeneti zavaraira. Mi több, az is fontos len­ne, hogy az intézete nyi­tottságát többször kinyilat­koztató igazgató ne kap­csoltassa ki a jelenlevő „nyilvánosság” magnóját. Mit tesz Isten, pont akkor, amikor a hallgatók név szerint kritizálják (remél­hetően már csak volt) kol­légáját. Őszintén bevallom, az egész „ügy” további sorsá­ban engem már csak egy dolog érdekel: valóban sze­repel-e abban a fránya jegyzetben, hogy „a terv­utasításos rendszer ki fog teljesedni a kommunizmus­ban”? Mert ha igaz a Fi­desz képviselőjének állítá­sa, akkor szeretném önt, kerékgyártó professzor, szaván fogni: ki kell fizet­ni azt a korsó sört. Ami­nek persze manapság „terv­szerűen” kúszik felfelé az ára. De mindez igaz a másik oldalról is: amennyiben a Fidesz képviselőjének ál­láspontja téves — emlékez­zünk az alternatív (?) cso­portok nem is egy szenzá­­cióhajhász, hamis állításá­ra — szeretnék akkor is jelen lenni, amikor ők fi­zetik az üdítő nedűt. Egy szempontból azonban kétségkívül igazsága van a Fidesznek: manapság cél­szerű minél magasabb be­osztású személyeknek is megcímezni a leveleket. Mert csak ekkor kezdenek ténykedni az „alsóbb ré­giók”. Csak tudnám, kinek küldjem el a JM legutóbbi számait ahhoz, hogy a ben­nük foglaltakra illetékes némelyek reagáljanak. „Jó tippért sört fizetne” jeligé­re várja az ötleteket. Samu Attila Már az MHSZ is alulról kíván építkezni? ,,Az MHSZ régi kapcsolat­­rendszere nem bomlott meg, de a zavarodottság jelei érzé­kelhetők.” — hangzott el feb­ruár 23-én KÉRI GYÖRGY Vezérőrnagy, az MHSZ fő­titkára és FODOR LAJOS, a BME rektora közötti megbe­szélésen. Ezt megelőzően legutóbb ti­zenhárom évvel ezelőtt talál­kozott hivatalos megbeszélé­sen az MHSZ (akkori) főtit­kára a Műegyetem rektorával. Az elmúlt tizenhárom év alatt jelentős fejlődésen ment ke­resztül az MHSZ műegyetemi szervezete. 1976-ban négy klubja és 180 tagja volt, jelenleg tíz klub 25 szakosztálya mű­ködik, a taglétszám meg­haladja a­z ezer főt. A legnagyobb változás kétség­telenül a gazdálkodásában kö­vetkezett be. 1979-ben költségvetésük 80 százalékát tette ki az egyetemi támogatás, tíz százaléka MHSZ-támoga­­tásból, és ugyancsak tíz száza­léka saját bevételből szárma­zott. (Az egyetemi támogatás 1979-ben 3 millió 541 ezer fo­rint volt.) 1988-ban költségvetésük túlnyomó ré­sze — 9 millió 117,9 ezer fo­rint — saját bevételből szár­mazott, az egyetemi támogatás 600 ezer forintra mérsék­lődött. Ugyanakkor az egyetem ré­széről a pénzügyi támogatás mellett megnőtt a természetben —­ műhely, gép, műszerhasz­nálat, rekonstrukció —­­ nyújtott támogatás. Az MHSZ műegyetemi szer­vezetének vezetői a támogatá­sok további csökkenésére szá­mítanak, ezért a saját bevéte­lek növelésére törekednek. A jelenlegi magyarországi gazdasági környezet azonban nem kedveznek e cél elérésé­nek. Amennyiben a jelenlegi tendenciák tartósak lesznek, az MHSZ-szer­vezetek saját bevételeik csökkenésével lesz­nek kénytelenek szembe néz­ni. Az MHSZ-főtitkár látogatá­sának mégsem ez adta az ak­tualitását. Sokkal inkább az a politikai átformálódás, amely napjainkban is zajlik Magyar­­országon. Tisztázásra szorul az MHSZ viszonya a régi és az új szervezetekkel. „Az MHSZ a megújulás időszakát éli. —- mondta ezzel kapcsolatban KÉRI GYÖRGY. — Meg­szerzett alapértékeinkből jottányit sem szándéko­zunk feladni, de a jobbító szándékú észrevételeket a továbbiakban is szívesen várjuk.” Az MHSZ is a demokrati­zálódás útjára lépett, vezetőit — az eddigi kinevezéses mód­szer elhagyásával — a jövőben szavazással választják. Az MHSZ alulról építkező szervezet kíván lenni, a napjainkban is folyó te­rületenkénti értekezletek, vi­ták a szervezet működésének teljes átvizsgálását is segítik, egyben megfogalmazva a jövő­beni teendőket is. Az alternatív szervezetek létrejötte, a többpártrendszer kialakulása a szövetség életére is kihat, de az MHSZ létét egyetlen szervezet sem kérdőjelez­te meg. Kéri György hangsúlyozta: az MHSZ-nek bárki tagja le­het, aki elfogadja a szövetség alapszabályát. Hozzátette: ugyanakkor továbbra is kívánatos, hogy például egy öttagú vezetőtestületben legalább három a „mi emberünk” legyen. Hogy a „mi” alatt kiket ér­tett, azt csak saccolni lehet. Az MHSZ és az MSZMP kö­zötti viszonyról elmondta: az MSZMP az MHSZ-t politikai­lag nem irányította, hanem felügyelte, ugyanígy a Hon­védelmi Minisztérium sem töl­tötte be az állami irányítás tisztét, szintén csak felügye­leti jogkörrel rendelkezik. Az utóbbi időben mind gyakrabban vetődik fel a szövetségen belül és kívül egyaránt, hogy tisztázni kell viszonyukat az MSZMP PB 1987-es — az MHSZ-szel fog­lalkozó — határoza­tához. Az MHSZ főtitkára szerint amíg más döntés nincs, ez marad érvényben. Szólt arról is, hogy vitáik vannak a KISZ- szel és az Üttörőszövetség­­gel is. Az MHSZ vezetői nem érte­nek egyet azzal, hogy az Út­törő Gárda és az Ifjú Gárda ügyét addig félretegyék, amíg a KISZ, illetve az Üttörő­­szövetség rendezi a sorait. A legtöbb támadás a ne­vükben szereplő, tevékeny­ségeik egy részét is minősítő honvédelmi jelző miatt éri őket. Ezzel kapcsolatban KÉ­RI GYÖRGY leszögezte: továbbra is feladatuknak tartják az ifjúság hon­védelmi nevelését, amelyet a hazafias nevelés részének tekintenek. THERNESZ VILMOS, az MHSZ műegyetemi szerve­zetének elnöke arról beszélt, hogy az MHSZ egy „jó, hogy van” intézmény, ugyanis nem politikai szerve­zet, de közvetett eszközökkel mégis közvetíti a politikát. Ráadásul nagy hatékonyságra képes, hiszen bizonyított, hogy a diákságra közvetett esz­közökkel, módszerekkel job­ban lehet hatni, mint köz­vetlenekkel. Az MHSZ jól beépült az egyetem életébe, az ifjúság honvédelmi és hazafias neve­lése mellett az oktatáshoz kapcsolódó, azt kiegészítő te­vékenységek is szervesen il­leszkednek az MHSZ tevé­kenységi körébe. Az ilyen jel­legű tevékenységeket a jövő­ben is fontosnak, fejlesztendő­nek tartják. Az MHSZ egyetemi szerve­zetét ért támadásokról el­mondta: az egyetemen belül poli­tikai támadás nem érte őket. A harc — a BME-n a közel­múltban alakult sokféle szer­vezet kezdeményezésével — inkább a társadalmi szerveze­tek támogatására fordítandó pénzösszeg, illetve az elhelye­zési lehetőségek újra felosztá­sáért folyik. THERNESZ VILMOS sze­rint addig nem kell félniük ezektől a támadásoktól, amíg bizonyítani tudják, hogy ké­pesek megfelelni a velük szemben támasztott követel­ményeknek, ki tudják elégíte­ni a hallgatók igényeit. Az MHSZ főtitkárának és a Műegyetem rektorának meg­beszélése ezt követően mun­kaebéden folytatódott, majd megtekintették az MHSZ mű­egyetemi szervezetének rádió­stúdióját. K­mó " 0' Áramlástan 53, testnevelés 3 Fejünk felett a négyzetméter A rektori tanács 1939. már­cius 6-án többek között meg­tárgyalta az egyetemi épület­es helyiséggazdálkodás jelen­legi állapotát, és korsz­erűsíté­­sének kérdéseit. A vita háttér­anyagát az a közel 40 olda­las, részletes tájékoztató adta, amelyet a gazdasági műszaki főigazgatóság készített. Ebből emeltük ki mi is a legérdeke­sebb tényeket. Az egész vizsgálatnak ter­mészetesen az a mozgatórugó­ja, hogy a közeljövőben vajmi kevés a realitása egy olyan beruházásnak, amely révén jelentősen növekedne az egye­tem oktatási területe, tehát azt kell megvizsgálni, hogyan vannak kihasználva a megle­vő alapterületek. Ilyesfajta ál­talános áttekintésre 15 éve nem volt példa, és az új fel­vételi rendszerből következő, magasabb hallgatói létszám ezt elodázhatatlanná teszi. Nem érdektelen megvizs­gálni, milyen oktatási jellegű létesítményekkel gyarapod­tunk e 15 év alatt. 1973: L épület, emeletráépí­tés. 1974: UV épület, új. 1974: EL épület, új. 1978: R épület, folyosóbe­­építések. 1980: J épület, új. 1981: HO épület átépítése. 1983: Z épület, új. 1984: G épület, galéria. 1985: Gépszerkezet Intézet, laboratórium. 1986: Sz épület, emeletráépí­tés. 1986: R épület, közterület­­beépítés. 1988: CH épület melletti vegyszertároló. 1989: G épület, galéria (fo­lyamatban). Ez összesen 21 274 m2, de ehhez hozzá kell tenni, hogy időközben különböző indokok alapján összesen 92 tanterem, illetve tanulóköri helyiség szűnt meg, és csak 33 létesült, a Kinizsi utcában pedig 24 tantermet kellett leadnunk (ennek kompenzálására épült a­z épület). A legutóbbi időkben a kül­földi hallgatók mérnökképzé­si központja (KHMK) a tő­kés térítéses képzés céljaira építtetett kisméretű tanulókö­röket, amelyeket kizárólag csak ők használnak. (A D-ben 7, a K-ban és az R-ben 1-1, a Z-ben 4, a Münnich Kollégium­ban pedig 3 található ezek­ből.) Nagy segítség lenne néhány karnak, ha egyszer megszűn­nének azok a szolgálati laká­sok, amelyek az A, AE, He, K és T épületekben (?!) talál­hatók, összesen 420 m2 terü­leten. Ugyanez vonatkozik az E épület X. és XI. emeletére, ahol 580 m2-es területet foglal el a Tudományszervezési és Informatikai Intézet (újabb nevén TUDORG), igaz, ők ko­moly bérleti díjat fizetnek ezért. Érdekes megvizsgálni, hogy az egyes karokon hány négy­zetméter jut egy hallgatóra, illetve dolgozóra. Építészmérnöki kar (697 hallgató, 283 dolgozó): 10,0, il. 24,7 m2/fő. Építőmérnöki kar (1257 hall­gató, 520 dolgozó): 19,3, ill. 22,6 m2/fő. Gépészmérnöki kar (1413 hallgató, 736 dolgozó): 16,0, ill. 30,8 m2/fő. Közlekedésmérnöki kar (867 hallgató, 354 dolgozó): 9,4, 111, 23,1 m2/fő. Vegyészmérnöki kar (598 hallgató, 760 dolgozó): 28,2, ill. 22,6 m2/fő. Villamosmérnöki kar (2373 hallgató, 741 dolgozó): 7,4, ill. 23,7 m2/fő. Az egyetem 124 önálló szer­vezeti egységénél megvizsgál­va a fenti mutatót, az derül ki, hogy az egy főre eső négy­zetméterek tekintetében fölé­nyesen vezet a rajz- és forma­­ismereti tanszék (86 m2/fő), de ez érthető is, hiszen a tan­szék használatában több óriási műterem is van. Ha őket nem számítjuk, akkor az élmezőny: áramlástan tanszék (53 m2/fő), textiltechnikai és könnyűipa­ri tanszék (46 m2/fő), automa­tizálási tanszék (44 m2/fő), villamos gépek tanszék (42 m2/fő). És ahol a legkevesebb terü­let jut: testnevelés tanszék (3 m2/fő), nyelvi intézet (6 m2/fő), nemzetközi kapcsola­tok osztálya (8 m2­ fő), tanár­képző és pedagógiai intézet (8 m2/fő). Több intézet, illetve tan­szék szét van szórva, szinte az egész egyetem területén. Itt az „élcsoport”: Nukleáris Technika Intézet 5 helyszín (Tr, R, D, V2 és St épület), Gépszerkezettani Intézet, HÖRI, Kémiai Technológia Tanszék, Mechanika Tech­nológiai és Anyagszer­keze­t­­tani Intézet 4-4 helyszín. Az épületek „profiltisztasá­ga” területén is akadna ész­­szerűsíteni való, hiszen a K épületben szinte minden egye­temi egység képviselve van, de meglehetősen tarka képet mutat a D, az E, az St és a V- épület is, arról nem is szólva, hogy a folyosók és közterüle­ti WC-k nagy részét az idők során már privatizálták. A VILLAMOSKARI DÉ­KÁNI HIVATAL DÉKÁNI TITKÁRSÁGA KERES JÓL GÉPELŐ, ÉRETTSÉGI­ZETT TITKÁRNŐT, KED­VEZŐ ALAPFIZETÉSSEL ÉRDEKLŐDÉS A 15­01 TELEFONSZÁMON. Napzárta Minden bizonnyal törté­neti pillanatnak lehettünk szem- és fültanúi szombat este a TV2­ Napzárta cí­mű műsorában.­ Mert ar­ra még az egyre inkább szárnyra kapó nagy ma­gyar glasznoszty keretében sem akadt példa,­­ hogy élő, hús-vér embernek or­szág-világ­ előtt a fejére olvasták volna, hogy már­pedig ő tönkretette ezt, tönkretette azt. Legalább­is olyan esetben nem, ha az illető „országos lépté­kű” ügyekben működött — nem egészen elismerésre méltóan. Nos, mindenki láthatta: Dombóvári­ Gá­bor műsorvezető kereken kimondta: azt beszéli fa­lu, város, hogy Kapolyi László volt nehéziparimi­­niszter-helyettes, majd ipa­ri miniszter tönkretette a magyar bányászatot, tönk­retette a magyar ipart. A fontolva haladóbbak ked­véért: oda juttatta, ahol most van. A két megfogal­mazás elég közel áll egy­máshoz. A beszélgetés szolgáit még egy újdonsággal: megdöntötte azt a nagy előszeretettel használt ál­érvet, miszerint a mi szo­cialista rendszerünkben azért nincs rotáció, nincs bukott tisztségviselő, mert a tisztességes visszavonu­lásnak nem alakultak ki a hagyományai. Magyarul: a bukott vezető nemcsak be­osztásában, hanem erköl­csi, fizikai létében is ve­szélyeztetett. Amint lát­tuk, ez mégsem így van. Kapolyi László jó egész­ségben, derűsen ült a kép­ernyő elé, hogy elmondja, megy és eleget tesz már régóta húzódó amerikai egyetemi vendégprofesszori meghívásainak. És semmi anyagi vagy erkölcsi meg­semmisülés, örvendetes! Várom a következő szombati lap­zártát. Horváth László Szándéknyilatkozat­ ai, a Budapesti Műszaki Egyetem fiatal oktatói, dol­gozói kinyilvánítjuk azon szándékunkat, hogy ez év ta­vaszán létrehozzuk a Műegyetemi Fiatal Dolgozók Szervezetét (MFDSZ) Legfontosabb feladatainknak a BME-n dolgozó fia­talok érdekeinek képviseletét, egzisztenciális helyzeté­nek javítását, a korszerű és hatékony Műegyetem meg­teremtéséért vívott küzdelmet tartjuk. Ezt a kezdemé­nyezést a KISZ BME Dolgozói Szervezet téli táborá­ban alakítottuk ki. Úgy gondoljuk, hogy az ifjúsági szer­vezet alapvető megújulására van szükség, összefogá­sunk alapja nem lehet az ideológiai eszmeközösség, ha­nem az azonos élethelyzet, ill. a közös érdek. Tovább­fejlesztve át kívánjuk venni az egyetemi dolgozói KISZ- szervezet érdekképviseleti tevékenységéből mindazon elemeket, amelyeket a megújuló körülmények között az új szervezet tagsága indokoltnak tart, de elvetjük a tartozását és az új szervezet céljainak meg nem felelő munkaformákat. Egyetemünk korszerűsítési kihívás előtt áll. Ebben a folyamatban a MFDSZ kezdeményező szerepet kíván vállalni. Részt kívánunk venni az oktatás, kutatás és a gazdálkodás új szellemű szabályozásában ill. fejleszté­sében. Úgy gondoljuk, egyetemünk működését gyökere­sen új alapokra kell helyezni, olyan mechanizmust kell kialakítani, amely az állami vezetők és testületek fele­lősségvállalásán, a nyilvánosságon és az érdekek sza­bad, önálló megjelenésén nyugszik. Egyetemünk jövője szorosan összefügg fiatal dolgozóink jövőjével. Meggyő­ződésünk, nem csupán rétegünknek, hanem egész intéz­ményünknek érdeke, hogy legfogékonyabb éveink ener­giáit szakmai fejlődésünkre összpontosíthassuk. Ma ezt lakáskörülményeink, egzisztenciális helyzetünk, sőt gyakran szakmai mozgásterünk sem teszi lehetővé. Az MFDSZ-nek mind a diplomások, mind a fizikai, III. adminisztratív állományban lévő fiatal munkatársaink differenciált érdekképviseletét el kell látnia. Meg kell szüntetni az oktatók, kutatók hátrányos megkülönböz­tetését. El kell érni a tudományos ösztöndíjasok, az MTA alkalmazottak illetve szerződéses dolgozóink el­lentmondásos helyzetének rendezését. Szervezetünk megalakítását úgy kívánjuk végigvinni, hogy ebbe a folyamatba minden egyes fiatal munkatár­sunknak módja legyen bekapcsolódni. Végső progra­munk az új szervezet tagságának véleménye alapján alakul ki, összefogás létrehozását kezdeményezzük, a közös ér­dekeket szem előtt tartva, a hallgatóság szervezeteivel. Ezt részben hasonló élethelyzetünk, és jövőérdekeltsé­günk teszi indokolttá. Azt reméljük, hogy a KISZ meg­újulási törekvéseinek eredményeképpen megteremtőd­nek a szövetségesi viszony feltételei. Stratégiai együtt­működést ajánlunk minden szakszervezetnek, politikai szervezetnek, amely a felsőoktatás és egyetemünk sor­sát kulcskérdésként kezeli, korszerűsítésének elkötele­zett híve. Az egyetem, a karok és a szervezeti egységek állami vezetése irányában az együttműködés és a partnerkap­csolat szellemében alakítjuk ki tevékenységünket. Az országban olyan politikai viszonyok és berendez­kedés megvalósításáért akarunk dolgozni, amelyek egy jövőbe tekintő, fejlődőképes, a felsőoktatásban straté­giai ágazatot látó társadalom saját­jai. Azzal a felhívással fordulunk fiatal egyetemi kollé­gáinkhoz, hogy támogassák kezdeményezésünket, csatla­kozzanak szervezetünkhöz, vegyenek részt az MFDSZ szervezésének folyamatába, a program kialakításában Cselekvő támogatásra hívjuk társainkat.

Next