A Jövő Mérnöke, 1989 (36. évfolyam, 1-31. szám)
1989-03-10 / 6. szám
Egy találkozó margójára ki fizeti a sört? Napjainkban egyre gyakrabban kerülök szembe a kérdéssel: nem írunk-e többet, mint olvasónk? BALOGH SÁNDORT idézve utalt erre NÉMETH JÓZSEF, a Társadalom- és Gazdaságtudományi Intézet igazgatója is, mikor február 15-én vezető tanártársai KERÉKGYÁRTÓ GYÖRGY egyetemi tanár, ROMVÁRI EDIT egyetemi docens jelenlétében kötetlen beszélgetést folytatott a műegyetemi Fidesz-csoport képviselőivel (BÉRES ISTVÁN, HORVÁTH LÁSZLÓ, MEZEI GÁBOR, PAPP ZOLTÁN) valamennyien a villamosmérnöki kar másodéves hallgatói. Jóllehet, a két „ellentábor” találkozóján nem ennek a kérdésnek a megvitatása szerepelt a napirenden. Mégis: a JM 1989. február 17-i számában megjelent Fideszes nyílt levél folyományaként létrejött találkozón — legalábbis megítélésem szerint — szintén erről a kérdésről volt szó. Mert — még oly leegyszerűsítve is — a probléma magva, hogy a műegyetemi Fidesz elégedetlen az egyetemen folyó társadalomtudományi képzéssel. Mert tagjai (is) többet, ideológiától menteset, korszerűt kívánnak tanulni. Az intézet meg korszerűen, színvonalasan kíván oktatni, úgy, hogy a hallgatók elégedettek legyenek. A találkozó főbb csomópontjait és az előzményeket legalábbis így fordítottam a magam nyelvére. A nyilvánvaló egyenlőség bennem nem nyílt levelet, s nem arra adandó (a nyilvánosság által kikényszerített?) választ, hanem két egyszerű kérdést vet fel: Kellőképp tájékozódunk? Kellőképp tájékoztatunk? Esetünkben a klasszikus kérdésnél tartunk: Mi lett volna, ha... ... az intézet igazgatója nem ebben a „kiscsoportos” formában tart tájékoztatót a Társadalom- és Gazdaságtudományi Intézetben folyó tantárgy-korszerűsítési elképzelésekről? ...nyílt levelének postázása előtt a műegyetemi Fidesz-csoport tájékozódik az állami vonal elképzeléseiről? ... a nyilvánvalóságok esetén megkímélnénk egymást az idő- és energiapocsékolástól? Az utóbbit kiegészítem: a minisztert és a rektort is. Ugyan nem hatalmaztak fel rá, de meg is válaszolom: foglalkozhattak volna valóságos problémák megoldásával. Igaz, minden másodévesnek fontos, hogy mit kérnek majd tőle számon a szigorlaton. Az is, hogy a Társadalom- és Gazdaságtudományi Intézet nyújt-e, nyújthat-e garanciákat a korszerűsödő képzés velejárójára, a számonkérés átmeneti zavaraira. Mi több, az is fontos lenne, hogy az intézete nyitottságát többször kinyilatkoztató igazgató ne kapcsoltassa ki a jelenlevő „nyilvánosság” magnóját. Mit tesz Isten, pont akkor, amikor a hallgatók név szerint kritizálják (remélhetően már csak volt) kollégáját. Őszintén bevallom, az egész „ügy” további sorsában engem már csak egy dolog érdekel: valóban szerepel-e abban a fránya jegyzetben, hogy „a tervutasításos rendszer ki fog teljesedni a kommunizmusban”? Mert ha igaz a Fidesz képviselőjének állítása, akkor szeretném önt, kerékgyártó professzor, szaván fogni: ki kell fizetni azt a korsó sört. Aminek persze manapság „tervszerűen” kúszik felfelé az ára. De mindez igaz a másik oldalról is: amennyiben a Fidesz képviselőjének álláspontja téves — emlékezzünk az alternatív (?) csoportok nem is egy szenzációhajhász, hamis állítására — szeretnék akkor is jelen lenni, amikor ők fizetik az üdítő nedűt. Egy szempontból azonban kétségkívül igazsága van a Fidesznek: manapság célszerű minél magasabb beosztású személyeknek is megcímezni a leveleket. Mert csak ekkor kezdenek ténykedni az „alsóbb régiók”. Csak tudnám, kinek küldjem el a JM legutóbbi számait ahhoz, hogy a bennük foglaltakra illetékes némelyek reagáljanak. „Jó tippért sört fizetne” jeligére várja az ötleteket. Samu Attila Már az MHSZ is alulról kíván építkezni? ,,Az MHSZ régi kapcsolatrendszere nem bomlott meg, de a zavarodottság jelei érzékelhetők.” — hangzott el február 23-én KÉRI GYÖRGY Vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára és FODOR LAJOS, a BME rektora közötti megbeszélésen. Ezt megelőzően legutóbb tizenhárom évvel ezelőtt találkozott hivatalos megbeszélésen az MHSZ (akkori) főtitkára a Műegyetem rektorával. Az elmúlt tizenhárom év alatt jelentős fejlődésen ment keresztül az MHSZ műegyetemi szervezete. 1976-ban négy klubja és 180 tagja volt, jelenleg tíz klub 25 szakosztálya működik, a taglétszám meghaladja az ezer főt. A legnagyobb változás kétségtelenül a gazdálkodásában következett be. 1979-ben költségvetésük 80 százalékát tette ki az egyetemi támogatás, tíz százaléka MHSZ-támogatásból, és ugyancsak tíz százaléka saját bevételből származott. (Az egyetemi támogatás 1979-ben 3 millió 541 ezer forint volt.) 1988-ban költségvetésük túlnyomó része — 9 millió 117,9 ezer forint — saját bevételből származott, az egyetemi támogatás 600 ezer forintra mérséklődött. Ugyanakkor az egyetem részéről a pénzügyi támogatás mellett megnőtt a természetben — műhely, gép, műszerhasználat, rekonstrukció — nyújtott támogatás. Az MHSZ műegyetemi szervezetének vezetői a támogatások további csökkenésére számítanak, ezért a saját bevételek növelésére törekednek. A jelenlegi magyarországi gazdasági környezet azonban nem kedveznek e cél elérésének. Amennyiben a jelenlegi tendenciák tartósak lesznek, az MHSZ-szervezetek saját bevételeik csökkenésével lesznek kénytelenek szembe nézni. Az MHSZ-főtitkár látogatásának mégsem ez adta az aktualitását. Sokkal inkább az a politikai átformálódás, amely napjainkban is zajlik Magyarországon. Tisztázásra szorul az MHSZ viszonya a régi és az új szervezetekkel. „Az MHSZ a megújulás időszakát éli. —- mondta ezzel kapcsolatban KÉRI GYÖRGY. — Megszerzett alapértékeinkből jottányit sem szándékozunk feladni, de a jobbító szándékú észrevételeket a továbbiakban is szívesen várjuk.” Az MHSZ is a demokratizálódás útjára lépett, vezetőit — az eddigi kinevezéses módszer elhagyásával — a jövőben szavazással választják. Az MHSZ alulról építkező szervezet kíván lenni, a napjainkban is folyó területenkénti értekezletek, viták a szervezet működésének teljes átvizsgálását is segítik, egyben megfogalmazva a jövőbeni teendőket is. Az alternatív szervezetek létrejötte, a többpártrendszer kialakulása a szövetség életére is kihat, de az MHSZ létét egyetlen szervezet sem kérdőjelezte meg. Kéri György hangsúlyozta: az MHSZ-nek bárki tagja lehet, aki elfogadja a szövetség alapszabályát. Hozzátette: ugyanakkor továbbra is kívánatos, hogy például egy öttagú vezetőtestületben legalább három a „mi emberünk” legyen. Hogy a „mi” alatt kiket értett, azt csak saccolni lehet. Az MHSZ és az MSZMP közötti viszonyról elmondta: az MSZMP az MHSZ-t politikailag nem irányította, hanem felügyelte, ugyanígy a Honvédelmi Minisztérium sem töltötte be az állami irányítás tisztét, szintén csak felügyeleti jogkörrel rendelkezik. Az utóbbi időben mind gyakrabban vetődik fel a szövetségen belül és kívül egyaránt, hogy tisztázni kell viszonyukat az MSZMP PB 1987-es — az MHSZ-szel foglalkozó — határozatához. Az MHSZ főtitkára szerint amíg más döntés nincs, ez marad érvényben. Szólt arról is, hogy vitáik vannak a KISZ- szel és az Üttörőszövetséggel is. Az MHSZ vezetői nem értenek egyet azzal, hogy az Úttörő Gárda és az Ifjú Gárda ügyét addig félretegyék, amíg a KISZ, illetve az Üttörőszövetség rendezi a sorait. A legtöbb támadás a nevükben szereplő, tevékenységeik egy részét is minősítő honvédelmi jelző miatt éri őket. Ezzel kapcsolatban KÉRI GYÖRGY leszögezte: továbbra is feladatuknak tartják az ifjúság honvédelmi nevelését, amelyet a hazafias nevelés részének tekintenek. THERNESZ VILMOS, az MHSZ műegyetemi szervezetének elnöke arról beszélt, hogy az MHSZ egy „jó, hogy van” intézmény, ugyanis nem politikai szervezet, de közvetett eszközökkel mégis közvetíti a politikát. Ráadásul nagy hatékonyságra képes, hiszen bizonyított, hogy a diákságra közvetett eszközökkel, módszerekkel jobban lehet hatni, mint közvetlenekkel. Az MHSZ jól beépült az egyetem életébe, az ifjúság honvédelmi és hazafias nevelése mellett az oktatáshoz kapcsolódó, azt kiegészítő tevékenységek is szervesen illeszkednek az MHSZ tevékenységi körébe. Az ilyen jellegű tevékenységeket a jövőben is fontosnak, fejlesztendőnek tartják. Az MHSZ egyetemi szervezetét ért támadásokról elmondta: az egyetemen belül politikai támadás nem érte őket. A harc — a BME-n a közelmúltban alakult sokféle szervezet kezdeményezésével — inkább a társadalmi szervezetek támogatására fordítandó pénzösszeg, illetve az elhelyezési lehetőségek újra felosztásáért folyik. THERNESZ VILMOS szerint addig nem kell félniük ezektől a támadásoktól, amíg bizonyítani tudják, hogy képesek megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek, ki tudják elégíteni a hallgatók igényeit. Az MHSZ főtitkárának és a Műegyetem rektorának megbeszélése ezt követően munkaebéden folytatódott, majd megtekintették az MHSZ műegyetemi szervezetének rádióstúdióját. Kmó " 0' Áramlástan 53, testnevelés 3 Fejünk felett a négyzetméter A rektori tanács 1939. március 6-án többek között megtárgyalta az egyetemi épületes helyiséggazdálkodás jelenlegi állapotát, és korszerűsítésének kérdéseit. A vita háttéranyagát az a közel 40 oldalas, részletes tájékoztató adta, amelyet a gazdasági műszaki főigazgatóság készített. Ebből emeltük ki mi is a legérdekesebb tényeket. Az egész vizsgálatnak természetesen az a mozgatórugója, hogy a közeljövőben vajmi kevés a realitása egy olyan beruházásnak, amely révén jelentősen növekedne az egyetem oktatási területe, tehát azt kell megvizsgálni, hogyan vannak kihasználva a meglevő alapterületek. Ilyesfajta általános áttekintésre 15 éve nem volt példa, és az új felvételi rendszerből következő, magasabb hallgatói létszám ezt elodázhatatlanná teszi. Nem érdektelen megvizsgálni, milyen oktatási jellegű létesítményekkel gyarapodtunk e 15 év alatt. 1973: L épület, emeletráépítés. 1974: UV épület, új. 1974: EL épület, új. 1978: R épület, folyosóbeépítések. 1980: J épület, új. 1981: HO épület átépítése. 1983: Z épület, új. 1984: G épület, galéria. 1985: Gépszerkezet Intézet, laboratórium. 1986: Sz épület, emeletráépítés. 1986: R épület, közterületbeépítés. 1988: CH épület melletti vegyszertároló. 1989: G épület, galéria (folyamatban). Ez összesen 21 274 m2, de ehhez hozzá kell tenni, hogy időközben különböző indokok alapján összesen 92 tanterem, illetve tanulóköri helyiség szűnt meg, és csak 33 létesült, a Kinizsi utcában pedig 24 tantermet kellett leadnunk (ennek kompenzálására épült az épület). A legutóbbi időkben a külföldi hallgatók mérnökképzési központja (KHMK) a tőkés térítéses képzés céljaira építtetett kisméretű tanulóköröket, amelyeket kizárólag csak ők használnak. (A D-ben 7, a K-ban és az R-ben 1-1, a Z-ben 4, a Münnich Kollégiumban pedig 3 található ezekből.) Nagy segítség lenne néhány karnak, ha egyszer megszűnnének azok a szolgálati lakások, amelyek az A, AE, He, K és T épületekben (?!) találhatók, összesen 420 m2 területen. Ugyanez vonatkozik az E épület X. és XI. emeletére, ahol 580 m2-es területet foglal el a Tudományszervezési és Informatikai Intézet (újabb nevén TUDORG), igaz, ők komoly bérleti díjat fizetnek ezért. Érdekes megvizsgálni, hogy az egyes karokon hány négyzetméter jut egy hallgatóra, illetve dolgozóra. Építészmérnöki kar (697 hallgató, 283 dolgozó): 10,0, il. 24,7 m2/fő. Építőmérnöki kar (1257 hallgató, 520 dolgozó): 19,3, ill. 22,6 m2/fő. Gépészmérnöki kar (1413 hallgató, 736 dolgozó): 16,0, ill. 30,8 m2/fő. Közlekedésmérnöki kar (867 hallgató, 354 dolgozó): 9,4, 111, 23,1 m2/fő. Vegyészmérnöki kar (598 hallgató, 760 dolgozó): 28,2, ill. 22,6 m2/fő. Villamosmérnöki kar (2373 hallgató, 741 dolgozó): 7,4, ill. 23,7 m2/fő. Az egyetem 124 önálló szervezeti egységénél megvizsgálva a fenti mutatót, az derül ki, hogy az egy főre eső négyzetméterek tekintetében fölényesen vezet a rajz- és formaismereti tanszék (86 m2/fő), de ez érthető is, hiszen a tanszék használatában több óriási műterem is van. Ha őket nem számítjuk, akkor az élmezőny: áramlástan tanszék (53 m2/fő), textiltechnikai és könnyűipari tanszék (46 m2/fő), automatizálási tanszék (44 m2/fő), villamos gépek tanszék (42 m2/fő). És ahol a legkevesebb terület jut: testnevelés tanszék (3 m2/fő), nyelvi intézet (6 m2/fő), nemzetközi kapcsolatok osztálya (8 m2 fő), tanárképző és pedagógiai intézet (8 m2/fő). Több intézet, illetve tanszék szét van szórva, szinte az egész egyetem területén. Itt az „élcsoport”: Nukleáris Technika Intézet 5 helyszín (Tr, R, D, V2 és St épület), Gépszerkezettani Intézet, HÖRI, Kémiai Technológia Tanszék, Mechanika Technológiai és Anyagszerkezettani Intézet 4-4 helyszín. Az épületek „profiltisztasága” területén is akadna észszerűsíteni való, hiszen a K épületben szinte minden egyetemi egység képviselve van, de meglehetősen tarka képet mutat a D, az E, az St és a V- épület is, arról nem is szólva, hogy a folyosók és közterületi WC-k nagy részét az idők során már privatizálták. A VILLAMOSKARI DÉKÁNI HIVATAL DÉKÁNI TITKÁRSÁGA KERES JÓL GÉPELŐ, ÉRETTSÉGIZETT TITKÁRNŐT, KEDVEZŐ ALAPFIZETÉSSEL ÉRDEKLŐDÉS A 1501 TELEFONSZÁMON. Napzárta Minden bizonnyal történeti pillanatnak lehettünk szem- és fültanúi szombat este a TV2 Napzárta című műsorában. Mert arra még az egyre inkább szárnyra kapó nagy magyar glasznoszty keretében sem akadt példa, hogy élő, hús-vér embernek ország-világ előtt a fejére olvasták volna, hogy márpedig ő tönkretette ezt, tönkretette azt. Legalábbis olyan esetben nem, ha az illető „országos léptékű” ügyekben működött — nem egészen elismerésre méltóan. Nos, mindenki láthatta: Dombóvári Gábor műsorvezető kereken kimondta: azt beszéli falu, város, hogy Kapolyi László volt nehézipariminiszter-helyettes, majd ipari miniszter tönkretette a magyar bányászatot, tönkretette a magyar ipart. A fontolva haladóbbak kedvéért: oda juttatta, ahol most van. A két megfogalmazás elég közel áll egymáshoz. A beszélgetés szolgáit még egy újdonsággal: megdöntötte azt a nagy előszeretettel használt álérvet, miszerint a mi szocialista rendszerünkben azért nincs rotáció, nincs bukott tisztségviselő, mert a tisztességes visszavonulásnak nem alakultak ki a hagyományai. Magyarul: a bukott vezető nemcsak beosztásában, hanem erkölcsi, fizikai létében is veszélyeztetett. Amint láttuk, ez mégsem így van. Kapolyi László jó egészségben, derűsen ült a képernyő elé, hogy elmondja, megy és eleget tesz már régóta húzódó amerikai egyetemi vendégprofesszori meghívásainak. És semmi anyagi vagy erkölcsi megsemmisülés, örvendetes! Várom a következő szombati lapzártát. Horváth László Szándéknyilatkozat ai, a Budapesti Műszaki Egyetem fiatal oktatói, dolgozói kinyilvánítjuk azon szándékunkat, hogy ez év tavaszán létrehozzuk a Műegyetemi Fiatal Dolgozók Szervezetét (MFDSZ) Legfontosabb feladatainknak a BME-n dolgozó fiatalok érdekeinek képviseletét, egzisztenciális helyzetének javítását, a korszerű és hatékony Műegyetem megteremtéséért vívott küzdelmet tartjuk. Ezt a kezdeményezést a KISZ BME Dolgozói Szervezet téli táborában alakítottuk ki. Úgy gondoljuk, hogy az ifjúsági szervezet alapvető megújulására van szükség, összefogásunk alapja nem lehet az ideológiai eszmeközösség, hanem az azonos élethelyzet, ill. a közös érdek. Továbbfejlesztve át kívánjuk venni az egyetemi dolgozói KISZ- szervezet érdekképviseleti tevékenységéből mindazon elemeket, amelyeket a megújuló körülmények között az új szervezet tagsága indokoltnak tart, de elvetjük a tartozását és az új szervezet céljainak meg nem felelő munkaformákat. Egyetemünk korszerűsítési kihívás előtt áll. Ebben a folyamatban a MFDSZ kezdeményező szerepet kíván vállalni. Részt kívánunk venni az oktatás, kutatás és a gazdálkodás új szellemű szabályozásában ill. fejlesztésében. Úgy gondoljuk, egyetemünk működését gyökeresen új alapokra kell helyezni, olyan mechanizmust kell kialakítani, amely az állami vezetők és testületek felelősségvállalásán, a nyilvánosságon és az érdekek szabad, önálló megjelenésén nyugszik. Egyetemünk jövője szorosan összefügg fiatal dolgozóink jövőjével. Meggyőződésünk, nem csupán rétegünknek, hanem egész intézményünknek érdeke, hogy legfogékonyabb éveink energiáit szakmai fejlődésünkre összpontosíthassuk. Ma ezt lakáskörülményeink, egzisztenciális helyzetünk, sőt gyakran szakmai mozgásterünk sem teszi lehetővé. Az MFDSZ-nek mind a diplomások, mind a fizikai, III. adminisztratív állományban lévő fiatal munkatársaink differenciált érdekképviseletét el kell látnia. Meg kell szüntetni az oktatók, kutatók hátrányos megkülönböztetését. El kell érni a tudományos ösztöndíjasok, az MTA alkalmazottak illetve szerződéses dolgozóink ellentmondásos helyzetének rendezését. Szervezetünk megalakítását úgy kívánjuk végigvinni, hogy ebbe a folyamatba minden egyes fiatal munkatársunknak módja legyen bekapcsolódni. Végső programunk az új szervezet tagságának véleménye alapján alakul ki, összefogás létrehozását kezdeményezzük, a közös érdekeket szem előtt tartva, a hallgatóság szervezeteivel. Ezt részben hasonló élethelyzetünk, és jövőérdekeltségünk teszi indokolttá. Azt reméljük, hogy a KISZ megújulási törekvéseinek eredményeképpen megteremtődnek a szövetségesi viszony feltételei. Stratégiai együttműködést ajánlunk minden szakszervezetnek, politikai szervezetnek, amely a felsőoktatás és egyetemünk sorsát kulcskérdésként kezeli, korszerűsítésének elkötelezett híve. Az egyetem, a karok és a szervezeti egységek állami vezetése irányában az együttműködés és a partnerkapcsolat szellemében alakítjuk ki tevékenységünket. Az országban olyan politikai viszonyok és berendezkedés megvalósításáért akarunk dolgozni, amelyek egy jövőbe tekintő, fejlődőképes, a felsőoktatásban stratégiai ágazatot látó társadalom sajátjai. Azzal a felhívással fordulunk fiatal egyetemi kollégáinkhoz, hogy támogassák kezdeményezésünket, csatlakozzanak szervezetünkhöz, vegyenek részt az MFDSZ szervezésének folyamatába, a program kialakításában Cselekvő támogatásra hívjuk társainkat.