A Jövő Mérnöke, 1994 (41. évfolyam, 1-35. szám)

1994-01-20 / 1. szám

A jövő XLI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 9.50 Ft 1994. JANUÁR 20. MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA Fizessen elő A Jövő Mérnökére! Egész évre csupán 318 Ft Előfizetési órák: naponta 10 és 14 óra között Vizsgákról a pszichológus -4. oldal Viták: Bős-Nagymaros a terítéken -6. oldal Jelző nélküli informatika? -8. oldal Év eleji beszélgetés Michelberger Pál rektorral A felsőoktatás egyelőre nem remélhet nagy segítséget A Budapesti Műszaki Egyetem egyes karain a következő hetekben új vezetők nevé­vel találkozhat a hallgatóság. Három dékánnak jár le a megbízatása ezekben a na­pokban, és mindez az elmúlt hónapokban egyfajta személyi mozgást indított el. Az okokról, a háttérben meghúzódó mozgatórugókról Michelberger Pál rektorral be­szélgettünk. A személyi kérdéseken túl természetesen szó esett az intézmény mű­ködési feltételeiről, pénzügyi nehézségeiről is.­­ Szeretném elkerülni az orszá­gos és az önkormányzati, vala­mint az egyetemi választások egybeesését, s ezt valamennyi karon tudják - kezdte a beszélge­tést a rektor, mintegy megindo­kolva, miért is most választják újjá egyes karok vezetőit. - Az egyetem vezetősége szin­te elviselheteten helyzetbe került volna, ha az egyébként lejáró mandátumú öt dékán, négy rek­torhelyettes, egy főigazgató, egy Folytatás a 3. oldalon Javaslat a tandíjról Sokaknak elviselhetetlen teher lenne Az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség 1992 telén elérte, hogy az egyetemeken és főiskolákon ne 1993 szeptemberétől legyen kötelező a tandíjfize­tés. Azóta elültek a viták a bevezetés mikéntje körül, sőt, félő, hogy a nagy csend­ben megint valamilyen átgondolatlan megoldástervezet születik. Éppen ezért az OFÉSZ már jó előre elkészítette javaslatcsomagját, amely számbaveszi az aktuális helyzeten túl a lehetőségeket és azok következményeit is. Vélhetően a választások közeled­tével mind kevesebb mód lesz az egyetemisták számára oly fontos kérdéskör súlyának megfelelő ke­zelésére. Ugyanakkor az is elkép­zelhető, hogy a hangzatos ígérete­ken túl nem futja sokkal többre a diákságot meghódítani vágyók tá­borának. Mindezek alapján nincs mit csodálkozni azon, ha a fiata­lok aggódnak a tandíjfizetés ren­dezésének körülményei miatt, s az is érthető, ha tőlük telhetően már jóelőre megpróbálnak kézzelfog­ható javaslatokat tenni­­ saját, jól felfogott érdekükben. Az alábbiakban az OFÉSZ gondola­tait adjuk közre, amely egyfajta vitaalapként is szolgálhat a jövő­ben. A hallgatói támogatási rendszer tervezett egyetlen iga­zán új elemét az általános, min­denkire kiterjedő tandíj 1994. szeptember 1-jei bevezetése je­lentené. Tandíj ugyan jelenleg is létezik, a 3,00 tanulmányi átlag alatt teljesítők fizetik, félévre maximum 2 ezer forintot. Az ál­talános tandíj a hallgatók számá­ra gyakorlatilag burkolt normatí­­va-elvonást jelentene. Ez a hall­gatói támogatások és a hallgatók kiadásai közötti, minimálisan havi 3-4 ezer forintos rést tágíta­ná. Az Oktatáskutató Intézet fel­mérése szerint a tervezett 2 ezer forintos tandíj a hallgatók 43 százaléka számára nagy, további 24 százalékának pedig elviselhe­tetlen terhet jelentene. Folytatás a 7. oldalon

Next