A Jövő Mérnöke, 1994 (41. évfolyam, 1-35. szám)
1994-01-20 / 1. szám
A jövő XLI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 9.50 Ft 1994. JANUÁR 20. MÉRNÖKE A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM LAPJA Fizessen elő A Jövő Mérnökére! Egész évre csupán 318 Ft Előfizetési órák: naponta 10 és 14 óra között Vizsgákról a pszichológus -4. oldal Viták: Bős-Nagymaros a terítéken -6. oldal Jelző nélküli informatika? -8. oldal Év eleji beszélgetés Michelberger Pál rektorral A felsőoktatás egyelőre nem remélhet nagy segítséget A Budapesti Műszaki Egyetem egyes karain a következő hetekben új vezetők nevével találkozhat a hallgatóság. Három dékánnak jár le a megbízatása ezekben a napokban, és mindez az elmúlt hónapokban egyfajta személyi mozgást indított el. Az okokról, a háttérben meghúzódó mozgatórugókról Michelberger Pál rektorral beszélgettünk. A személyi kérdéseken túl természetesen szó esett az intézmény működési feltételeiről, pénzügyi nehézségeiről is. Szeretném elkerülni az országos és az önkormányzati, valamint az egyetemi választások egybeesését, s ezt valamennyi karon tudják - kezdte a beszélgetést a rektor, mintegy megindokolva, miért is most választják újjá egyes karok vezetőit. - Az egyetem vezetősége szinte elviselheteten helyzetbe került volna, ha az egyébként lejáró mandátumú öt dékán, négy rektorhelyettes, egy főigazgató, egy Folytatás a 3. oldalon Javaslat a tandíjról Sokaknak elviselhetetlen teher lenne Az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség 1992 telén elérte, hogy az egyetemeken és főiskolákon ne 1993 szeptemberétől legyen kötelező a tandíjfizetés. Azóta elültek a viták a bevezetés mikéntje körül, sőt, félő, hogy a nagy csendben megint valamilyen átgondolatlan megoldástervezet születik. Éppen ezért az OFÉSZ már jó előre elkészítette javaslatcsomagját, amely számbaveszi az aktuális helyzeten túl a lehetőségeket és azok következményeit is. Vélhetően a választások közeledtével mind kevesebb mód lesz az egyetemisták számára oly fontos kérdéskör súlyának megfelelő kezelésére. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a hangzatos ígéreteken túl nem futja sokkal többre a diákságot meghódítani vágyók táborának. Mindezek alapján nincs mit csodálkozni azon, ha a fiatalok aggódnak a tandíjfizetés rendezésének körülményei miatt, s az is érthető, ha tőlük telhetően már jóelőre megpróbálnak kézzelfogható javaslatokat tenni saját, jól felfogott érdekükben. Az alábbiakban az OFÉSZ gondolatait adjuk közre, amely egyfajta vitaalapként is szolgálhat a jövőben. A hallgatói támogatási rendszer tervezett egyetlen igazán új elemét az általános, mindenkire kiterjedő tandíj 1994. szeptember 1-jei bevezetése jelentené. Tandíj ugyan jelenleg is létezik, a 3,00 tanulmányi átlag alatt teljesítők fizetik, félévre maximum 2 ezer forintot. Az általános tandíj a hallgatók számára gyakorlatilag burkolt normatíva-elvonást jelentene. Ez a hallgatói támogatások és a hallgatók kiadásai közötti, minimálisan havi 3-4 ezer forintos rést tágítaná. Az Oktatáskutató Intézet felmérése szerint a tervezett 2 ezer forintos tandíj a hallgatók 43 százaléka számára nagy, további 24 százalékának pedig elviselhetetlen terhet jelentene. Folytatás a 7. oldalon