A Jövő Mérnöke, 1994 (41. évfolyam, 1-35. szám)

1994-01-20 / 1. szám

Megegyezésre törekszünk, de nem mindenáron Lassan kezdem úgy érezni magam, hogy szá­mos eszkimó húzkodja már ugyanazt a fókát, miközben mind a fókák, mind az eszkimók el­pusztulnak. A kissé kesernyés példázatom az új érdekvédelmi szerv - az egyetemi közalkal­mazotti tanács - létrejöttének miértjén jutott eszembe. Az érdekeimet ugyanis - mint mun­kavállalóét - rengetegen védik, és ez jó. Csak közben mégis egyre többször morfondírozok az árak és a fizetésem fordított irányú el­mozdulásán. Igaz, erről nem az érdekvédelmi szervezetek tehetnek és jól tudom, nélkülük esetleg még nagyobb lenne a rés az általam bir­tokolt összeg és a szükséges között. Így nagy érdeklődéssel faggattam Bokor Árpádot, a közalkalmazotti tanács elnökét, mit is tesz, il­letve tehet értünk az új testület. - Milyen céllal alakult meg a tanács? - A közalkalmazotti tanács megalakításá­ra a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény rendelkezik. En­nek értelmében feladata a közalkalmazottak részvételének biztosítása az egyetem vezető­ségében. - Ez elég általánosan hangzik. Mit ért­hetünk ezalatt? - A tanácsnak különböző jogosítványai vannak, amelyek három csoportba sorolha­tók. Elsőként az egyetértési jogot említe­ném, amely az egyetem jóléti célú pénz­eszközeinek, valamint a jóléti célú intézmé­nyek és ingatlanok meghatározására és fel­­használására, hasznosítására vonatkozik. Ezeknek a kiadásáról illetve az eladásáról például az egyetemi vezetőség csak a tanács hozzájárulásával dönthet. Második csoportba tartozik a vélem­é­­nyezési jog. Ennek értelmében a munkáltató köteles meghallgatni a tanács álláspontját különböző kérdések döntéshozatalánál, de természetesen nem köteles ennek értelmé­ben dönteni. Ebbe a körbe a következők tar­toznak: a gazdálkodásból származó bevétel, a munkáltató belső szabályzatának terveze­te, a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedés tervezete, a munkarend és szabadságolásra vonatkozó tervek valamint az alkalmazottak képzéséről kialakított elképzelés. S végül a szabályozási jog, amely a mun­káltató­­ esetünkben az egyetem­­ és a ta­nács kapcsolatrendszerét szabályozza. Fontos garanciális szabály továbbá, hogy a tanács a munkáltató nyilvántartásaiba bete­kinthet és tőle tájékoztatást kérhet a közal­kalmazottak jogviszonyával összefüggő gazdasági és szociális kérdésekben. Sőt, még indokolni sem köteles, hogy miért van szüksége az információra. - Mikor alakult meg a tanács és kik a tagjai? - A tanács tagjait 1993. május 26-27-én választották meg a szakszervezetek és a köz­alkalmazotti - legalább 50 fős - kollektívák jelöltjei közül. Ennek alapján a 13 fős tanács összetétele a következőképpen alakult: 1 fő a TDDSZ jelöltje volt, két tagot a kollektí­vák jelöltek, míg a fennmaradó tíz tagot az FDSZ javasolta. - Milyen kérdéseket tárgyalt meg az ed­dig eltelt időszakban a tanács? - A választásokat követően még egyszer összeült a tanács, amikor megválasztotta el­nökét és alelnökét. Az érdemi munka azon­ban az őszi szemeszterre maradt. A tanács saját működési szabályzatának megalkotása kissé elhúzódott - 1994. január 1-től lépett életbe mivel a tanács tagjainak figyelmét aktuálisabb kérdések kötötték le, így például a béremelés. A törvényelőkészítéskor hosszú csaták után alakították ki a közalkalma­zottakra vonatkozó bértáblázatot, amely végzettségnek és a betöltött munkakörnek megfelelően bérminimumot ír elő. Az ily módon kötelező jellegű bérfejlesztéshez a kormány 17 millió forintot bocsátott az egyetem rendelkezésére, azzal a feltétellel, hogy az előírt bérfejlesztés 85 százalékát kell ebből teljesíteni, míg a költségvetés vál­lalja a 100 százalékra való „felkerekítését” a béreknek. A bérfejlesztés mindezen feltéte­lek mellett meglehetősen mechanikus rend­szer szerint alakult és a kötelező béremelés a fenti összegből 8 milliót „vitt el”. A mara­dékot a szakszervezetekkel és az egyetemi vezetőséggel egyetértésben a differenciálás­ra kívántuk fordítani, ezzel is enyhítve a bértáblázat kínálta automatizmuson. Ily mó­don a fizetésekben is kifejezésre juthat a több­letmunka. A pótlékok rendszere a követke­zőképpen oszlik meg: vezetői illetmény-, il­letve bérpótlék néven. Sajnos a feszültsége­ket nem tudtuk ezzel teljességgel feloldani. - Milyen feladat vár a közeljövőben megoldásra? - Az egyetemtől a korábbiakban tájé­koztatást kértünk az egyetem jóléti célú in­tézményeiről, de ezt még nem kaptuk meg. Mi ugyanakkor igen fontosnak tartjuk, hogy ezekről megfelelő adatok legyenek a birto­kunkban és így „felügyeletet” gyakorolhas­sunk felettük. Úgy véljük ugyanis, hogy a nehéz gazdasági helyzet sem indokolhatja ezeknek esetleges eladását. Bár sietve te­szem hozzá, hogy erre vonatkozó tervekről nincs tudomásunk. -Milyen gyakran ül össze a tanács? - A szabályzat nem fekteti le pontosan. Én úgy fogalmaznám meg, hogy ahányszor szükséges, valószínűleg havonta egy alka­lommal. - Elég kézenfekvő a közalkalmazotti ta­nács és a szakszervezetek működési terüle­tének és tevékenységüknek összehasonlítá­sa. Nincsenek átfedések? - A két testület munkájának összevetése első hallásra valóban természetesnek tűnik, te­vékenységük bizonyos fokig ki is egészíti egy­mást, de korántsem ugyanaz. Az alapvető kü­lönbség az érdekérvényesítés eltérő útjai között van. A közalkalmazotti tanács jogosítványai révén közvetlen módon képes hatni az egye­tem vezetőségére, míg a szakszervezetek egy hosszadalmas tárgyalásos utat kénytelenek be­járni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a ta­nácsnak sokkal könnyebb dolga lenne, hiszen bizonyos lojalitással kell viseltetnünk a mun­kaadó irányában. A tanács munkájában ezen túlmenően is a mindkét oldal számára legked­vezőbb kompromisszum kidolgozását tekinti céljának és nem a konfliktusteremtést Mind­ehhez azt is hozzáfűzném, hogy a tanács és az egyetemi szakszervezetek közötti kapcsolat rendkívül jó és a kölcsönös segítség jellemzi, amelynek legfőbb nyertesei természetesen a munkavállalók, szalai A közalkalmazotti tanács tagjai: 1. Árvay Zoltán adj. Gépelemek tsz. (Gépészmér­nöki Kar). 2. Dr. Bokor Árpád adj. Elméleti villamosságtan tsz. (Vill. m. és Inf. Kar). 3. Fördős István műhelyvez. ÜZO Központi Üzem. 4. Dr. Gyökér Solt adj. Matematika tsz. (Gé­pészmérnöki Kar). 5. Dr. Helybéli Zoltán adj. Folyamatszabályozási tsz. (Vill.m. és Inf. Kar). 6. Dr. Kalaus György egy. t. Szerves kémia tsz. (Vegyészmérnöki Kar). 7. Dr. Kelemen Gáspár tud. fm.társ Informatikai labor (Gépészmérnöki Kar). 8. Dr. Keszthelyi Tamás doc. Kísérleti fizika tsz. (TTTK). 9. Dr. Loboda Klára adj. Mezőgazdasági Géptan tsz. (Gépészmérnöki Kar). 10. Maráczi Lászlóné szak. alk. Központi Könyv­tár. 11. Dr. Pálmai György doc. Kémiai technológia tsz. (Vegyészmérnöki Kar)­. 12. Dr. Szebényi Imre egy. t. Kémiai technoló­giai tsz. (Vegyészmérnöki Kar). 13. Tóth Istvánné csop. vez. Bér- és Munkaügyi Osztály. 1994. JANUÁR 20. 5

Next