A Jövő Mérnöke, 1995 (42. évfolyam, 1-32. szám)
1995-06-01 / 17. szám
A Balaton betelt, pusztul a nád Vészesen fogyatkoznak a Balaton mentén egykor összefüggő nádasok. Az 1993-ban végzett felmérések szerint területük mindössze 1129 hektár. (1963-ban még 1800 hektár volt.) Huszonöt év alatt 672 hektár nád pusztult el. A tó felületének mindössze 1,5 százalékát teszik ki, szerepük mégis kiemelkedő jelentőségű a Balaton életében. A nádasokon képződő úgynevezezett élőbevonat pótolhatatlan a víztisztításban, a tó öntisztulásának egyik alapja. Egyes kutatások szerint csak az itt élő árvaszúnyog-lárvák a foszfor 1/3-át távolítják el. A környezeti terhelés hatására felgyorsultak a vízi és mocsári növényzetet érő degradációs folyamatok. A pusztulás egy része belső, biológiai okokból adódik, mert a balatoni nádasállomány elöregedett. Ősi homogén, de pusztuló vegetációként jellemezték már a századelőn is. A folyamat akár természetes is lehetne, ha emberi hatása óriási mértékben fel nem gyorsult volna. Csekély negyedszázad alatt az állomány harmadának elveszítése semmi esetre sem nevezhető természetesnek. Mára strandokká, kikötőkké, zagyterekké vált az egykori vízparti vegetáció. Beton partvédő művek látják el a partvédelmet a nádasok helyett. Legszembetűnőbb példája e folyamatnak a Keszthelyi-öbölnél látható. Egymást érik a beépített partrészek, a köztük lévő nádasokat a kikotort iszappal töltötték fel. A zagykazetták létrehozásával a Balaton nádasainak 20 százaléka tűnt el. A nádpusztulás egyik legfőbb oka a mechanikai károsítás miatt fellépő mozaikosodás. Csónaklejárókkal szinte 5-10 méterenként „csíkokat” vágtak a növényzetbe, ahová sok stég is épült. A Balaton kedvező adottságai miatt eredetileg kitűnő öntisztuló képessége mára erőteljesen lecsökkent. A hullámok nem tudnak kijutni a partra, így a nádasokban termelt vagy odakerült szerves anyag és egyéb szennyeződés helyben marad, s ott laza, vastag, szerves összetevőkben gazdag réteget képez. A kevés oxigén miatt túl sok kén-hidrogén képződik, csökkentve a növekedést, a nád terjedése szinte lehetetlenné válik. Az oxigénhiányra vezethető vissza az egymástól elszigetelt nádzsombékok létrejötte, a nád „babásodása”. A zsombékok víz alatti része kemény, meszes oszlop, melyen gyakran tömegesen megtelepszik a vándorkagyló. Ezek a nádoszlopok a csillapíthatatlan hullámverés és a szél hatására ledőlnek, a növény elpusztul. A kevés csapadék, az alacsony vízállás miatt a nádasok jelentős része szárazra került. Az egészséges nád bírja a szárazságot, de amelyiknek alig van szilárdítószövete, az nem. Ebben az állapotban az aratással is kell vigyázni, mert a nád összetörhet a gépek súlya alatt. A legfontosabb az lenne, hogy abbahagyjuk a „fejlesztést”, megtanuljunk végre egy kicsit lemondani, valamit adni is a Balatonnak, és nem újra meg újra elvenni tőle. Újabb kikötők, strandok, zagyterek! Hova? Merre? Tudomásul kell venni, nincsenek újabb területek, a Balaton betelt! -----------1995. JÚNIUS 1.----------- r~ Kairó fulladozik A piramisok szomszédságában található a világ egyik legszennyezettebb városa. Az egyiptomi fővárost fojtogató katasztrofális légszennyezés évente több tízezer ember életét követeli. Még a ködös, de amúgy igazán enyhe egyiptomi télben is világosan kivehetőek annak a sárga porfelhőnek a körvonalai, amely fojtogató dunyhaként telepszik a város 16 millió lakosára. Hogy miből áll ez a dunyha, kiderül az USA 10 nevű amerikai segélyszervezet nemrég elkészült tanulmányából. A szilárd részecskéknek - pornak - itt a világon a legmagasabb a koncentrációja, s ez a sivatag műve. Ezenkívül a WHO határértékeit többszörösen meghaladja az ólom- és kéndioxid-szennyezés. Nitrogénvegyületek és szénmonoxid teszi teljessé a várost burkoló mérgek listáját, még az ivóvíz és az élelmiszerek is tele vannak ólommal, baktériummal és növényvédő szerek maradékával. Az USA 10 tanulmányában megjelent becslés szerint évente 33 ezer haláleset és 12 ezer szívinfarktus lenne elkerülhető, ha a környezetszennyezési értékeket sikerülne a WHO által javasolt határérték alá szorítani. Kairó lakosai évente 3-4 hétig betegeskednek, fejfájásra, gyomorrontásra, légzési zavarokra panaszkodnak. A város egész területén a páratartalom 9-szer magasabb, mint a WHO által ajánlott maximum. Kairó legpiszkosabb konkurensei Bangkok és Dzsakarta „csak” hatszor, illetve hétszer annyi port juttatnak a levegőbe, mint a fent említett, még elviselhető határérték. A város másik nagy problémája a levegő, az ivóvíz és az élelmiszerek magas ólomtartalma. Kairó lakosai világelsők a vérükben mért ólomtartalmat tekintve, átlagosan 30 mikrogramm deciliterenként. (Az amerikaiak csak 4 mikrogramm ólmot halmoznak fel egy deciliter vérben.) A tanulmány értékelése szerint a gyerekek IQ-ja átlagosan 4,25 ponttal alacsonyabb az elvárhatónál, egyedül és kizárólag az ólom miatt. Forrás: WHO/UNEP Cseke Hajnalka