A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-03-14 / 7. szám
Színházi ajánló Tejfelezés Shakespeare társaságában Mi haszna lehet egy olyan színházi ajánló írásnak, amely vidéki bemutatókat idéz fel? Gyakorlatilag semmi, hisz alig valószínű, hogy a műszakin tanuló, győri vagy Zalaegerszeg környéki emberkék, amikor hétvégén hazacsámborognak, éppen kifognak egy-egy előadást. A másik, reálisabb esély, hogy - mivel jól sikerült produkciókról van szó - lesz valamikor a tavasz folyamán egy-egy fővárosi vendégjáték, s ilyenkor felcsillanhat a szemünk, ha meglátjuk a programban: jé, erről már olvastunk valamit. A kritikus, jelen esetben én, szubjektív. Ezekben a rövid írásokban nem is nagyon lehet más, mint sommás vélemény, vagy néhány olyan tájékozódási pont fixálása, melyről az előadás koncepciója felismerhető. Győr Kamaraszínház. A színház padlásterében nagyjából 100 néző fér el. Persze rendre zsúfolásig megtelik a nézőtér, hiszen a fiatalok drukkolnak Kiss Csabának, aki szinte kortársuk, s aki végre „szabad kezet kapott”. Színházat csinálhat, intim, kevesekhez forduló, az ifjúságot és a fiatal értelmiséget megcélzó, hivatalos színházat. Az előadásokat pályázatokon szerzett pénzből hozzák létre, ám az üzemelés, a közönségszervezés, a lebonyolítás, az adminisztráció a nagyszínház feladata. Az érdekes konstrukcióban már létrejött egy nagysikerű Hamlet, egy „Nők városa”, Moliére nyomán - ezt talán jövő évadban a Szkénében is láthatjuk, s most egy Macbeth, amelynek fő jellegzetessége, hogy négy színész játssza. A vidéki színházak nagy átka, hogy a közönség nem bízik a vegyes konyhában. Színészek, rendezők egyaránt dolgoznak kommersz vígjátékban és sötétlila avantgárdban. A néző pedig nem tudja, melyik produkció mit kínál. Győrben a profiltisztítás itt tart, s lehet, hogy ez visszaadja a színház, a színjátszás hitelét. Zalaegerszeg Felnőtt egy nemzedék, mióta Ruszt József megalapította a Hevesi Sándor Színházat. Akárhányszor jártam ott eddig, mindig telt ház volt, s jóleső érzéssel figyeltem a szeretet megnyilvánulásait. A különböző korosztályok sajátjuknak érzik a színházat, a fiatalok is. A máshol oly problematikus viselkedésű diákközönség is. Legutóbb éppen a Lear király nem könnyű feladatával birkóztak. S öröm volt figyelni adekvát reakcióikat. Akkor nevettek, ha kellett, szimpátiával követték kedvenc színészeik akcióit. Jelen voltak ők is, a színészek is. Okos és gondolatébresztő volt a díszlet. Szép és elegáns az elején, mikor Lear gazdag birodalmaként XX. századi, nagypolgári szalont ábrázolt. Meleg és bensőséges világot, mely aztán széttöredezett, s a végén mai csövesek, kocsmatöltelékek hevertek a hideget sugárzó macskaköveken. Az aktualizált Lear Posztmodern előadás, ám ez nem jelent szertelenséget. Balogh Tamás következetesen végigjátszik egy XX. század végi sorsot, a tanácselnöki széktől az aluljáróbeli kéregetésig szinte mindennapi életút - sajnálatra méltó, de Halasi Imre, a rendező azt fedezi fel, hogy tragikusan nem ábrázolható. Shakespeare drámáját követve véres thrillert komponál mellé, vad szexuális szenvedéllyel, gonoszsággal, szemkinyomással, mészárlással. A fiatal közönség a sikereseknél is megtalálja a maga kedvencét, a mindenen átgázoló Edmund (Toot Loon) személyében, illetve a csavargóvá süllyedt, a világ gazságáról RAP- ben szellemeskedő, kopaszra nyírt Bolondban (Kiss Ernő). Az előadás végül is közönségbarát. 14- JRA Macbeth Ha a rendezőnek sikerül úgy nézni egy Shakespeare-drámát, mint egy más, alig ismert kultúra sosem látott termékét, mint egy zulukaffen mítoszt, akkor van esélye arra, hogy megoldja a gordiuszi csomót. Egy vágással megszűnik minden zűrzavar, amit eddig értelmezni kellett. Csak hát a közönség hozzászokott a bogozáshoz, követeli a jussát. Kiss Csaba nagyon határozottan visszautasít minden konvencionális megoldást. Sem a dráma egészét, sem a színészek legkisebb cselekvését nem hajlandó meghagyni olyannak, amilyen lenni szokott. Négy színésszel a shakespeari cselekmény úgysem játszható el. Itt egy hármas barátság, bajtársi szövetség szétesését látjuk. A központi érték valamiféle elveszett család intimitása. Mintha Ingmar Bergman értelmezett volna át egy ismeretlen kultúrából érkezett történetet. Üdítő és újszerű koncepció, üdítő, s helyenként nagyon jó színészi megvalósítás. BRAVÓ! F. V. 1996. MÁRCIUS 14. Köszöntjük születésnapján a 70 éves Regős Pált Hetvenéves születésnapján ajándékkal kedveskedett közönségének az ünnepelt. Regős Pali bácsi életműve a Szkéné: sok-sok produkció, rendszeres, évek óta prosperáló nemzetközi projektek, mint az IMMT, a kétévente visszatérő mozgásszínházi fesztivál és évente a nyári kurzusok, az IDMC. Ám talán ennél is fontosabbak a tanítványok, a felnőtt, sikeres mozgásművészek és az ambiciózus fiatalok. A lélekbörtön című előadás ősbemutató. Töb hónapos kemény munka eredménye. Egy néma autista számítógépbe pötyögött naplója alapján a szeretésről szól. Köszönjük az ajándékot, és sok boldog születésnapot, eredményekben gazdag éveket kívánunk!