A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)
1996-10-24 / 17. szám
Neduddgi, avagy a másikat a fal adja Négy különböző nemzetiség képviselője volt a Corvin moziban: egy hatalmas papírvödör amerikai popcorn, egy francia (eleganciájú) vetítőterem, egy angol (hidegvérű) jegyszedő és egy magyar film. Idő: délután három óra (mert akkor még olcsóbb a jegy, mint este). Színhely: Budapest, egy távoli, eldugott oázis a Közép-Kelet-Európának is nevezett (kulturális) sivatag kellős közepén, ahol néhány szerencsétlen mozibolond tengődik. Személyek: személytelenek. Történik: semmi. És pont erről a (szó szerint idézett) rejtőjenői „személytelenek”-ségről meg „semmi”-ről szól Bujtor István legújabb (várhatóan siker-) filmje. Merthogy ebben A három testőr Afrikában című dologban többé-kevésbé az történik, hogy egy csomó (személytelen) magyar színész úgy képes (semmiként) eljátszani a mára klasszikussá olvasott P. Howard egyik legszellemesebb opuszát, hogy a másfél órai vetítés ideje alatt a néző arcizma csak a sűrű pislogástól rándul (miközben azt lesi, tényleg jól látja-e, hogy az arab bennszülöttek spárgatalpú fekete vászoncipőben - Andrássy úti alkalmi, 250 forint - szaladgálnak a sivatagban, vagy hogy a harmincas évekbeli marokkói állami mentőautó ajtaján tényleg széles barna ragasztószalaggal van-e átragasztva a kölcsönadó cég emblémája), és a rekeszizmát is csak az ugyancsak sűrűn rátörő ásítozások elfojtására veszi igénybe... De hogy ne legyünk egészen igazságtalanok: a színészek között van egy (Stenczer Béla), aki folyamatosan hoz egy jó karaktert (Tuskó Hopkins) és kettő (Benedek Tibor, Kállai Ferenc), akiknek van egy villanásnyi nagyszerű bohóctréfa-jelenetük (a nagy Levin és Kvasztics Fedor „egymásratalálása” a sivatag kellős közepén; itt jegyzem meg, hogy a sivatag is szép), és hogy az egész filmben van két (kettő) poén (amiből az egyik lehet, hogy csak figyelmetlenség). Egy: Senki Alfonz (Rátóti Zoltán, aki valami miatt egyes jeleneteket a trópusi afrikai melegben is egy vastag kötött fülvédő-fejpántban játszik) a világvégi sivatagi garnizon kantinjában gyermekkorunk kedvenc Albatrosz-zsebkönyvsorozatának egyikét olvassa (csak sajnos nem látszik, hogy Rejtő A három testőr Afrikában jár-e, ezért nem biztos, hogy poén, lehet, hogy csak éppen ilyet adott a kezébe a kellékes). Kettő: az álbüntetőtáborban az ingyen pénzt osztogató káplárt a filmet (is) szponzoráló ez itt nem a reklám helye bank elnöke játssza (már hogy ő van beleöltözve, de a többiek „becsületére” legyen mondva, „alakítása” nemigen lóg ki azoké közül). És hogy mit fog mondani Potrien őrmester, ha majd a köztársasági elnök úr megkérdezi tőle, hogy „Ugyan kedves Potrien, milyen volt az a film, amit abból a jó kis Rejtő-regényből forgattak?” Jelentem, azt fogja mondani, mondol, hogy „Egy bizonyos Tuskó Hopkins biztosan azt mondaná, hogy olyan, mint egy Bud Spencerfilmből lopott pofon egy Bujtor-filmben: a fal adja a másikat... Egy bizonyos Török Szultán viszont a maga nemes egyszerűségével alighanem csak annyit mondana: neduddgi...” maros A HÁROM TESTŐR AFRIKÁBAN Magyar film Rejtő Jenő regényéből flmre írta és rendezte: Bujtor István. SZEREPLŐK: Koncz Gábor, Rátóti Zoltán, Stenczer Béla, Szilágyi István, Benedek Miklós, Kállai Ferenc, Reviczky Gábor, Nyertes Zsuzsa, valamint ingyen turista-statiszták és bankelnökök... 1996. OKTÓBER 24. Kocsmológia Szeminárium és előadás Két félév, félévkor kollokvium, év végén szigorlat. Az aláírás feltétele: legalább a megjelölt műintézmények felének végiglátogatása és jelentősebb mennyiségű sör elfogyasztása. (Doktoranduszoknak Unióimmal együtt.) Professzor: a Nagy Levin II. Félév A város, ahol élünk Mindazok, akik az előző félévet (A Műegyetem és környéke - lásd a JM megfelelő számait) abszolválták, s nem tartanak a heveny májzsugortól, viszont szívesen ismerkednének meg jobbnál jobb helyekkel, tartsanak velünk. A mi tanfolyamunkban az a jó, hogy szinte játszva elsajátítható a tananyag. (A tisztifőorvos rendeletére közöljük, hogy az ivás káros az egészségre.) Az 5 Kilenc Sárkány Dózsa György út és Bajnok utca sarka A Kilenc Sárkány kínai vendéglőben az a jó, hogy éppen olyan, mint a tőle légvonalban 25 méterre lévő Nagy Fal, vagy a 300 méter távolságban lévő Orient, vagy a két sarokkal lejjebb lévő Jangce nevet viselő és a többi. Vagyis az egyik kínai vendéglő éppen olyan, mint a másik. Úgy hajaznak egymásra, mint egyik McDonald’s a másikra. Ez persze semmit sem von le a Kilenc Sárkány értékéből, mert hogy a koszt jó, az árak pedig még elviselhetőek. A történelem előtti időkben e helyütt a Dózsa étterem és késdobáló pompázott, volt ott főzelék feltéttel, rizseshús, talán még székelykáposzta is. Aztán e szolid önkiszolgálót elsodorta az idő szele, biliárdklub nyílt az ősi falak között, de nem húzta sokáig. A 25 méterre lévő Fáskör eszpresszóból kínai vendéglő lett, s mint tudjuk, a kínai vendéglő olyan, mint eső után a gomba. Ahol egy megjelenik, ott a többi a sarkában. Úgyhogy a biliárdklubnak gyorsan befellegzett. A Kilenc Sárkány egyik építészeti remekműve az utcán előtte álló újságosbódé, amit kínai stílusban építettek újjá. Azért Zsemin Zsipaót felesleges kérni, mert az nincs. De sebaj, úgyis épp itt az ideje, hogy visszatérjünk a kulináris élvezetekhez. Példának okáért én a savanyú édes levest szeretem a legjobban. Utána valami marha bambuszrüggyel, esetleg némi sült banánnal. Aki a kacsát kedveli, az is van, meg disznók is, úgyhogy kár aggódni. Nem kell itt éhen maradni. A currys rizs szerintem elég korrekt, de lehet kis rákokkal kevertet, vagy polgáribb ízlésűeknek akár tojásosat is fogyasztani. Az adagok tisztességesek. Két jóétvágyú embernek bőven elég egy adag rizs. (Nem is értem, miért maradnak ilyen picik a kínaiak, ha annyit kajálnak.) Felvetődik a kérdés: mennyire autentikus egy ilyen kínai vendéglő? Édes jó anyám, aki egy hetet töltött a pekingi vendéglők tanulmányozásával, eskü alatt vallja, hogy az itteniek az igaziak nyomába sem érnek. De mi, akik nem a Mennyei Béke terére, csak a Hősök terére járunk, megelékszünk ezzel is. Megfigyeltem, hogy a törzsközönség java láthatóan igazi kínaiakból áll. Ők biztosan tudnak valamit. Mert, példának okáért, én Pekingben be nem mennék egy magyar vendéglőbe. És ezt látnák az engem figyelő kínaiak, és ők is messziről elkerülnék így a szerencsétlen helyet. Szóval, esznek itt igazi kínaiak. Nem egy közülük látható túlsúllyal küzd, ami szintén azt mutatja, hogy bíznak a konyhában. Még egy fontos dolog. Lehet inni. Korrekt európai sörválaszték, akad kínai sör is. Egész iható, engem a megboldogult Kőbányai világosra emlékeztet. Aztán mindenféle pálinkák. A legveszélyesebb a rizspálinka. Öreg alkoholisták kénytelenek voltak két-három vodkát leküldeni utána, hogy elmúljon a gerardos szájízük. De az én anyukám, igazi kínai tapasztalataira hivatkozva, azt mondta, hogy ha az ember jól teleeszi magát, utána egy kis pohárka jéghideg adag csodákra képes. Régebben fizetéskor az ember kapott ajándékba egy picike gyümölcspálinka-szerű italt. De ez a szociális jellegű juttatás megszűnt. Mint ahogy elkopott a pincérek ruhája is, és a modorukban is hasonló változás állt be. Az ember alig kanalaz kettőt a levesből, már hozzák a főételt. Ami lehet, hogy kedves régi kínai népszokás, csak a husi, míg a sorára vár, kihűl egy picinyt. De mindezek ellenére a Kilenc Sárkány, vagy a Nagy Fal, vagy a Jangce, vagy az Orient, vagy a fene tudja melyik, kulturált hely. Ha nem hangzana hülyén, még azt is megkockáztatnám, hogy olyan európai. Nagy Levin -----------~-y-------------------“'yasaké 250 Ft Sao Ling pálinka 295 Ft , savanyú-csípős leves 120 Ft sertéshúsok 470-515 Ft marhahús vegyes zöldséggel kacsa ananásszal currys rizs _A_1"-----*— 495 Ft 485 Ft 190 Ft