A Jövő Mérnöke, 1996 (43. évfolyam, 1-20. szám)

1996-11-21 / 19. szám

A Pro Progressio Alapítvány 38 millió forinttal indul Tavaly szeptemberben alakult meg a BME Támogatói Köre, majd ebből és más közéleti személyiségekből az egyetem társadalmi szenátusa. A szená­tusnak magyar, külföldi és vegyes tulajdonú vállalatok vezetői egyaránt tag­jai, akik tanácsaikkal, kritikájukkal, adományaikkal segítik az egyetem mun­káját. Idén létrejött a Pro Progressio Alapítvány, amely elsősorban az oktatás­hoz és kutatáshoz szükséges feltételek javítását tűzte ki célul. Az alapítvány kuratóriumának elnöke dr. Pakucs János, az Olajterv Rt. ügyvezető igazgató­ja, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke. - Elnök ú úr, miért volt szükség a szenátus és az alapítvány létrehozására ? - Egy felsőoktatási intézmény, különösen, ha műszaki jellegű intézményről van szó, nem működhet hatékonyan a gazdasági-fel­használói szférával való együttműködés nél­kül. Ez a kapcsolat (elsősorban szerződéses munkák formájában) a hetvenes-nyolcvanas években viszonylag jól működött. A nyolcva­nas évek végén, a szocialista nagyipar össze­omlásával azonban kritikus helyzet állt elő. Jellemző, hogy míg a nyolcvanas évek köze­pén az egyetem 8-900 millió forintot fordít­hatott kutatásfejlesztésre a saját bevételei­ből, a kilencvenes évek elejére ez mintegy 300 millióra zsugorodott. A központi támo­gatás csökkenését és az inflációt is tekintetbe véve nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte semmi sem jutott kutatásra és fejlesztésre. Elengedhetetlenné vált tehát a kapcsolatte­remtés a gazdasági élet új szereplőivel.­­ Az egyetem részéről érthető­ ez a törekvés. De miért fontos a vállalatok, cégek számára? Ők amúgy is megkapják a jól képzett munka­erőt, ingyen és bérmentve... - A felhasználók számára sem mindegy, hogy milyen képzettségű, milyen mentalitású fiatal munkatársakat kapnak. Érdekükben áll, hogy figyelemmel kísérjék az egyetemen folyó képzést, és tanácsaikkal, javaslataikkal segítsék azt. A szenátus így például konkrét tanácsokat adott az egyetemi struktúra meg­változtatásával, új szakok, tantárgycsoportok bevezetésével kapcsolatban. Az egyetemi vezetőkkel együtt dolgozta ki a nagy eszközigényes, ezért az átlagosnál költségesebb mérnökképzés normatív finan­szírozással kapcsolatos javaslatait, melyeket a művelődési tárca figyelmébe ajánlott. Pozi­tív értelemben vett lobbyzásuk eredménye többek között az is, hogy a lágymányosi terü­leten végül is létrejön az informatikai-tudo­mányos park, amely 25 + 1 százalékban az egyetem tulajdona lesz. A szenátus érdekelt az egyetem hosszú távú fejlesztési terveiben is: támogatta a BME integrációs terveit, mert a felhasználók tudják, hogy a gazdaság több lábon álló, interdiszciplináris mérnökö­ket igényel... - Mi a véleménye arról, hogy ez az integráció végül is , féllábasra” sikeredett, hiszen a legké­zenfekvőbb partner, a Közgáz az utolsó pillanat­ban kiugrott a tervezett szövetségbeli? - Úgy gondolom, hogy a Közgazdaság-tu­dományi Egyetem döntése nem végleges. Az integráció többlépcsős folyamat; hiszem és remélem, hogy egy későbbi időszakban még­iscsak létrejön majd az együttműködés. Már csak azért is, mert hosszú távon ez mindkét egyetemnek egyaránt érdeke. Ezt a valós gaz­dasági folyamatok ismeretében előbb-utóbb azoknak a közgazdasági egyetemi diákoknak is fel kell ismerniük, akik most az egyetemi tanácsban az integráció ellen szavaztak. - Térjünk vissza az alapítványokra! Mekko­ra összeget sikerült eddig összeszedni, és ez mi­lyen célokra fordítható? - Mintegy 38 millió forint folyt be eddig a számlára. A BME úgy 6 milliárd forintos költségvetéséhez képest ez az összeg nem túl nagy, így az október 21-i kuratóriumi döntés csak néhány projektet tudott támogatni; cél­zott támogatás formájában egy-egy szakmai kérdés megoldására kellett koncentrálni. De a támogatás remélhetőleg évről évre nőni fog, hiszen egyre több hazai és külföldi válla­lat lesz érdekelt az oktatás szponzorálásá­ban. Magyarországon az effajta tevékenység­nek egyelőre nincs hagyománya, de külföl­dön, elsősorban az Egyesült Államokban mindez hozzátartozik a cégek imázsához. A PR-tevékenység egyik fontos részét alkotja. A BME Támogatói Köre és a társadalmi szenátus már jelentős lépés a felé a nyugati típusú együttműködés felé, amely érdekeltté teszi a régióban tevékenykedő cégeket, ön­­kormányzatokat és a régebben ott végzett szakembereket abban, hogy támogassák az illető egyetemet vagy főiskolát.­­ Az állam láthatólag igyekszik kivonulni a felsőoktatásból, s áthárítani a terhek egy jelen­tős részét a felhasználókra, valamint a jövőbeni haszonélvezőkre, a diákokra. De vajon valóban kivonulhat-e az állam? Átháríthatók-e a ter­hek? Lesz-e akkora fizetőképes kereslet (és haj­landóság) a cégek részéről, hogy érdemben be­szálljanak az oktatási költségekbe? - A világ fejlettebb régióiban erre is, arra is van példa, de nincs egyedül üdvözítő meg­oldás. A világban megfigyelhető tendenciák azonban arra utalnak, hogy a jóléti társadal­mak mindenütt felbomlóban vannak, az ál­lam mindenütt igyekszik racionalizálni a kia­dásait. Reálisan nekünk is azzal kell számol­nunk, hogy a felsőoktatást és a kutatást nem fogja teljes egészében fedezni a központi költségvetés. Az egészséges az lenne, ha egy három lábon álló finanszírozási rendszer jönne létre, melyből egy jelentős részt vállal­na az állam (részben közvetlen támogatás, részben pályázatok formájában), egy másik részt a felhasználók, s bizonyos hányadot a diákság vállalna. Ez természetesen hosszú folyamat, nem megy egyik pillanatról a má­sikra. De a tűzifát sem akkor kell beszerezni, amikor már leesett az első hó...­­ Ma már a magyar export 70 százalékát az itt tevékenykedő multik, és nem a magyar cégek állítják elő. Ők mennyiben érdekeltek a „ma­gyar agyak” képzésében, hiszen többnyire kész technológiát, know-how-t telepítenek ide? - A nagy multinacionális vállalatok egy ki­sebb köre már felismerte, hogy nemcsak a magyar munkaerő, hanem a magyar szellemi kapacitás is rendkívül piacképes. De egyre többen telepítik ide kutatási és fejlesztési bá­zisukat: az Ericsson, a Knorr Bremse egyre jelentősebb magyar fejlesztéseket épít be, nem is beszélve a General Electric-ről, amely először a történelem során egy volt szocialis­ta országba telepítette teljes európai kutatói bázisát. Ezek azonban csak szigetek. A valódi fejlődés akkor következhet be, ha a nagy mul­tinacionális cégek köré megszerveződik a magas színvonalú magyar bedolgozói háló­zat. Ez azonban nem jöhet létre koordinált, stratégiailag megalapozott, közvetett vagy közvetlen állami támogatás nélkül. Az állam­nak tehát először mindenképpen be kell ru­háznia ahhoz, hogy létrejöjjön az a gazdasági­társadalmi bázis, amely majd részt tud vállal­ni az oktatás terheiből is. Bonifert Mária Pakucs János, a kuratórium elnöke 1996. NOVEMBER 21.

Next