A Jövő Mérnöke, 1997 (44. évfolyam, 1-17. szám)
1997-01-23 / 1. szám
A tandíj origója a hallgatói normatíva lesz, ez jelenleg 65 ezer forint. A havonta fizetendő összeget a normatívához viszonyítva maximálta a rendelet, tíz százalékra sarcolják a hallgatókat. Tehát 6500 forint lesz a felső határ, amelyet az intézmények még büntetlenül szedhetnek. A tandíj lehet magasabb is, akár a 6500 forint kétszerese, de a ráadás fejében az intézményeknek diákmunkát kell biztosítaniuk a hallgatóknak, már ha az egyetemista igényli. (Ez a rendelet legvitatottabb pontja, finomításán a jogszabály szeptemberi elfogadása óta dolgoznak.) Dinya László, a művelődési tárca felsőoktatásért felelős államtitkára a jelentős emelésről elmondta: az intézmény csak annak tudatában növelheti a térítést, ha úgy találja, hogy nem tántorít el hallgatókat a jelentkezéstől. Az elvek mellett az intézményeknek már csak azért is jól felfogott érdekük lesz a mértéktartás az emelésekben, mert ha elvesztik hallgatóikat, nem kapják meg a diákok után járó normatív támogatást. Ez a veszteség 100-510 ezer forint lehet, képzéstől függően, egy diák után - adott reményt Dinya. A tandíjból befizetett összeg nem a minisztériumot, hanem az intézményeket gazdagítja. További változtatások, hogy a tandíjmentességre vonatkozó eddigi húsz százalékos korlátozás megszűnik, kizárólag az intézmények vezetőségén múlik, hogy mekkora kört mentesít a fizetési kötelezettség alól. Az intézmény vezetőségének kezében lesz a döntés a szociális kedvezményekről is. A rendeletben szereplő vezérelv szerint kizárólag szociális okok miatt tehetséges hallgató nem maradhat ki a felsőoktatásból. Horn Gábor, a szabaddemokraták oktatáspolitikusa ezzel kapcsolatban csak annyit mondott: tudomásul kellene már venni, hogy a felsőoktatást a társadalom elitje „használja”, akik hozzá tudnak járulni a költségekhez, és ezt meg is kell tenniük a jövőben. Az ellenzékiek szerint a kormány körüli hatalmi elit arra törekszik, hogy dinasztikussá tegye a felsőoktatást, hiszen csak pénzen múlik ezután, hogy ki kerül be az egyetemre, főiskolára. Hiányolják a magasabb térítésért járó kompenzációt, hiszen az nem igazán csereszabatos, hogy a diákok többet dolgozhatnak ezentúl. A kompenzációs lehetőségeket hiányolja a legnagyobb egyetemi, főiskolai diákképviselet, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖKOSZ) is. További gond a diákmunkával az is, hogy a hallgatók alkalmazása miatt az intézményeknek közalkalmazottaktól kéne megválniuk. Érdemes lesz viszont hajtani, az eddigi egységes tandíj ugyanis megszűnik, a tanulmányi eredmények alapján differenciálják majd a befizetendő összeget. Persze, akik már bejutottak a műszaki oktatás szentélyébe, azok hátradőlhetnek. Ők továbbra is a kétezer forintot fizetik. Az új tandíjrendelet csak idén szeptembertől lép életbe, de az új gólyák csak másodéves korukban fizetik majd a magasabb összeget. (Eredetileg 1998 januárjában lett volna a váltás, ekkor ugyanis már képet lehet kapni a tanulmányi eredményekről. Rosszmájúak szerint azonban 1998 tavaszán parlamenti választások lesznek, az ifjakat pedig nem kell feldühíteni a kétezer forintos helyett esetleg tizenháromezer forintos tandíjjal.) A rendelet szerint a hallgatók által befizetett tandíjból, valamint a késedelmek, mulasztások miatt a diákokra rótt büntetésekből a felsőoktatási intézmények működési kiadásaira, fejlesztésekre, az ösztöndíjkeret növelésére, valamint az intézmény kulturális, művészeti, sport- és diákszociális tevékenységének támogatására, fejlesztésére, illetve a hallgatói önkormányzat feladatainak ellátására lehet fordítani. Az egyetemet gazdagítják a kollégiumi térítési díjak is. Aki pedig nem fizet, és haladékot sem kap az intézménytől, az a rendelet szerint a következő fél évre már nem iratkozhat be. Haszán Zoltán Már megint még mindig. Azt, hogy tandíjat kell fizetni, most már majd' mindenki elfogadja, a vita a mértéken van. Igaz, emlékezhetünk még a MEFHOSZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége) október elsejei demonstrációjára, ahol összegyűltek mind a tandíjellenesek, mintegy ötezren. A többségében nyugdíjas résztvevők, vagy szélsőséges ellenzékiek jól odamondogattak a kormánynak, ejtettek néhány szót a tandíjról is, aztán hazamentek. A kormány meg nem vonta vissza az új tandíjrendeletet, ami alapján az eddigi évi húszezer forint helyett az oktatásért befizetett összeg a 130 ezer forintot is elérheti. Ami talán jó hír, hogy e szisztémát csak felmenő rendszerben vezetik be, vagyis a jelenlegi egyetemisták továbbra is a kétezer forintot fizetik majd. 1997. JANUÁR 23.