A Jövő Mérnöke, 1998 (45. évfolyam, 1-17. szám)

1998-02-25 / 1. szám

Az E épület tetején közös fészket rakott a kormányzati szándék, a versenyszféra és az egyetemi szaktudás. Kiss Péter munkaügyi miniszter szerint nemzetközi előnyre tett szert a BME azzal,­­ hogy - Magyarországon elsőként - létrehozta Nyitott és Távoktatási Laboratóriumát. A gazdaságilag fejlett országok tapasztalatai szerint a munkavállalóknak 5-6 évente alaposan fel kell frissíteniük szakmai ismereteiket. Sőt, új szakmákat kell tanulni. A tömeges tovább- és átkép­zés a hagyományos, iskolás módszerekkel elképzelhetetlen. Nincs elég tanterem, oktató meg idő. A távoktatás összköltsége általában sokkal alacsonyabb, mint a hagyományos oktatásé. Az előny­nek azonban kezdetben ára van. A képzés megindításához sok pénz kell. Az E épület XI. emeleté­nek átalakítására saját erőből 33 millió forintot költött a BME. Az összeget a gazdasági igazgató­ság lenyűgöző szakértelme teremtette elő. Nem más karok rovására, nem azoktól elvéve létesítették a forrást. A pénzt mintegy megelőlegezték. A Távoktatási Központnak nagyon rövid idő alatt vissza kell azt fizetnie. Miből? Nos, a képzésért fizetni kell. Nézzük például a projekt-menedzsment kurzust. Mindenna­pos dolog, hogy egy projekt túllépi a költségvetést, csúszik a megvalósítás, rossz a minőség. Ho­gyan lehet ezen segíteni? Erre válaszol a 240 órás képzés, amelynek ára nyolcvanezer forint. A távoktatásnak nagy előnye, hogy nem kell alkalmazkodni egy hagyományos iskola rendjéhez, összeegyeztethető a munkahelyi elfoglaltság és a tanulás. Nagy szabadságot ígér és önfegyelem­re nevel. Tapasztalatok szerint mind a pedagógiai hatékonyság, mind a személyes motiváció erő­teljesen érvényesül. A távoktatásban alapkövetelmény a folyamatos minőség-ellenőrzés, itt egy ta­nár sem lébecolhat sok éve elavult rutinjával. A képzés a társadalom ellenőrzése alatt áll. Az okta­tás színvonala kiegyenlített. Nem befolyásolja a lakóhely, az iskolák eltérő felszereltsége vagy a ta­nárok talentumának ingadozása. - Bátor és jó döntés volt - mondta a miniszter a laboratórium átadásakor, és kifejtette, hogy a kormányzati szándék ebben az esetben egyezik az egyetem törekvéseivel. A legjelentősebb euró­pai nyitott és távoktatási szervezet, az EDEN vezetői is elismeréssel nyilatkoztak. A XI. emelet sokak szerint világszínvonal. Mindenesetre az egyetem legmagasabb pontja. Működik a lift... Információk: http://www.khmk.bme.hu Bekö­szön­te*« Az embereket nem lehet leváltani. Főosztályvezetőt, bankárt, rektort vagy akár minisztert igen. A szerkesztőt ki lehet cserélni, az olvasót soha. Engem például, mint rendszeres újságolvasót, nemigen érdekelnek a szerkesztők tervei, gondjai, koncepciói, a konkurencia ármánykodása. A szerkesztő nekem ne meséljen arról, milyen okos ő és milyen rest vagyok én. Egyetlen dolog érdekel, ha újságról van szó: miről és hogyan beszél. A többi unalmas magánügy. Ne tessék most akkor tőlem szerkesztői beköszöntőt várni! Újságot csinálunk. Mi érdekelne hát más, mint az újság maga? Baric Imre A multinacionális cégektől a kisvállalatokig Kiment: nagyjából 650 meghívó. Bejött: körülbelül 350 vendég. Ráfordítás: pár százezer forint. Mérleg: sikeres volt a rendezvény.I­­­zt tudtuk meg az Ipari Nyílt Napról, ame­­■­lyet másodszor rendeztek meg a BME-n, ■ január 26-án. Az adatokat és az értékelést dr. Bojtár Imre tudományos igazgatótól hallottuk. - Mekkora érdeklődést vált ki manapság az ipari vállalatokból a Műegyetem? - Sokan érdeklődnek az itt folyó kutatások iránt, de természetesen nekünk is lépnünk kell, ha kapcsolatokat akarunk kiépíteni a vállalatok­kal. Éppen ezért rendeztük meg tavaly első nyílt napjainkat - akkor még kettőt -, ahol a karok be­mutathatták, mire képesek, milyen feladatokra tudnak vállalkozni, hol tartanak kutatásaikkal. Te­hát az akkori vendégek már meggyőződhettek a Műegyetem szellemi potenciáljáról, amit igen jól lehet a közös kutatás-fejlesztési programokban kamatoztatni. - Idén mindössze egy napot szántak erre. Ezek szerint tavaly volt túlméretezett a ren­dezvény, vagy most nem futotta többre? - Tavaly mindent meg kellett mutatnunk, el kel­lett mondanunk magunkról: az egyetem felépíté­sét, a karok és a tanszékek tevékenységét. Az idén azonban már csak az újabb kutatásokat is­mertették előadásokon, tablókon a tanszékek. - Hallottunk olyan véleményt, hogy kissé szegényes kiállításúak voltak a tablók... - Sajnos, kevés a pénz a poszterekre, és sok­szor a tanszékek is megkésve látnak neki az elő­készületeknek. Az illusztrációs anyagok valóban lehetnének nívósabbak, és ez nemcsak pénzkér­dés, hanem figyelem, gondosság kérdése is. A jö­vő évi nyílt napra már idén ősszel elkezdünk ké­szülődni. Szeretnénk, ha előzetesen egy belső zsűri előtt is megméretnének az említett poszte­rek, hogy esztétikusabb, jobban szerkesztett, igé­nyes szemléltető anyagok fémjelezzék e fontos rendezvényt. - Miből ítélhető meg egy ilyen bemutatko­zás sikere? - Ha a meghívott vállalatok és intézmények mintegy fele elküldi szakembereit, az máris ered­mény. És ha néhány multinacionális céggel közös kutatási szerződést köt egy-két kar - mint ahogy ez a mostani rendezvényünk után egy hónapon belül már meg is történt -, akkor indokolt sikerről be­szélni. Természetesen egy ilyen bemutatkozás után csak hónapokkal később lehet igazi mérleget készíteni, mert a tárgyalásokra, a közös progra­mok kidolgozására időt kell szánni. Annyit azonban már most elmondhatok, hogy például a vegyészka­ron és a közlekedéskaron máris komoly szerződé­sek aláírására készülődnek.­­ts

Next