A Jövő Mérnöke, 2003 (50. évfolyam, 1-8. szám)

2003-12-05 / 8. szám

Kn^EGEKJESE^^NERVyiJJiETgZI^^ """"^"^^iTTTlO^^KlJL^mON Mérnökképzés - de hogyan? ■ ^izonyos-e, hogy a mérnököknél jól működne az elképzelt kétszintű mérnökképzés, a BSc + MSc I ^fokozatok egymásra építésével? Lehet-e az alaptárgyak tekintetében engedményeket tenni, úgy- I ^ mond gyakorlat-orientáltabb első fokozatú mérnöki diplomát kibocsátani 3 év képzési idő után? S felelősséggel állítható-e, hogy a BSc MÉRNÖKI diploma lesz valójában, azzal a tudásfedezettel, azzal a matematikai, mechanikai, elméleti műszaki alapozással, ami óhatatlanul szükséges egy MÉRNÖK­NEK? Sokan vannak, akik azt állítják: nem biztos. Legalábbis bizonyos mérnöki pályákon nem. Nem vi­tatják a több gyakorlat szükségességét, az ipar igényeihez rugalmasabban alkalmazkodó mérnökök képzésének fontosságát, ám az elméleti alapozás rövid ideje szerintük nagyon is kérdésessé teszi a várt jó eredményt, különösen hosszú távon. Eddig jobbára csak a kétciklusú mérnökképzés mellett érvelők szólaltak meg nyilvánosan a képzés struktúrájának átalakítása kapcsán. Vannak azonban - itthon és külföldön is - olyan neves professzo­rok, szakemberek, szervezetek (SEFI: az európai mérnökképzés szervezete; www.sefi.be) akik - s ame­lyek­­ aggódnak a mérnökképzés jövőjéért, s nem tartják átgondoltnak az új rendszer gyors áterőlte­­tését. Az alábbi, régóta formálódó érveléseket, gondolatmeneteket vitaindítónak szánjuk, abban a re­ményben, hogy nem késő még egyszer átbeszélni közös dolgainkat, és hasznosítani az itt leírtakat. Az alábbiakban olvasóink megismerhetik a jeles német szakvntély, Prof. Dr-Ing. Friedrich Pfeiffer, a nemzetközi hírű GAMM (Alkalmazott Matematika és Mechanika Társasága) elnökének véleményét a né­met mérnökképzésről, valamint azt az állásfoglalást, amelyet ugyancsak kitűnő hazai szakemberek, köztük egyetemünk oktatói fogalmaztak meg a kétszintű mérnökképzés apropóján, a Mechanikát Okta­tók Hazai Rendezvényén (a IX. Magyar Mechanikai Konferencia keretében, Miskolcon). (Pfeiffer professzor írásának közlésében Bende Margit, a BME Műszaki Mechanika Tanszék adjunk­tusa volt segítségünkre. Köszönjük. Az eredeti szöveg: www.gamm­er.de. A magyar oktatók véleményét pedig mindenképpen érdemes megismerni. Látszatra csupán a mechanikaoktatásról szólnak, valójá­ban az egész műegyetemi képzés alapjairól.) A „Fakultätentag Maschinenbau und Verfahrenstechnik” grémium tagjai Németország összes, mérnököket képe­ző felsőoktatási intézményének gépészmérnöki karát képviselő egy-egy professzor. A grémium feladata: a kép­zéssel összefüggő kérdésekben (tantárgyak tartalma és óraszáma, szakmai gyakorlat, BSc/MSc diploma kiadá­sa, vizsgák tartalma,...) javaslatokat állít össze, amiket az ipar és a minisztérium képviselőivel egyeztet, így ala­kul ki a képzések tartalmi és formai szerkezete. Az egye­temek érdekeit képviseli, súlya jelentős. A GAMM elnökének levele a német gépészmérnökképzésért felelős grémium elnökéhez Tisztelt Friedrich Úr, A mellékelt levélben a GAMM nevében és mint a GAMM elnöke kifejezem aggodalmamat a mér­nökképzés jelenlegi helyzete miatt. Meggyőződésem, hogy a mérnökképzés területén az utóbbi időben bekövetkezett változások az ipar szempontjából kedvezőtlenek, hiszen éppen a műszaki felsőoktatás által kibocsátott mérnö­kök fognak az ipar vezető, felelős pozícióiba kerülni, ott a fejlesztés irányait kijelölni. Szilárd alap­ismeretek nélkül azonban lehetetlen megfelelni ennek a feladatnak. Az ember a szakmai pálya­futása során sok mindent megtanulhat utólag, amit az egyetemi tanulmányai idején elmulasztott. De éppen az alaptárgyi ismeretek utólagos elsajátítása a legnehezebb. Arra kérem, hogy az alábbi levelet és mellékleteit, a közös véleményformálást elősegítendő, a grémium tagjainak szétosztani szíveskedjék. Fáradozását köszönöm. Szívélyes üdvözlettel Prof. Dr-Ing. F.Pfeiffer A német gépészmérnökképzésért felelős grémium tagjai számára Tisztelt Hölgyeim és Uraim, A GAMM nevében szeretném felhívni a figyel­müket a mérnökképzést hosszú távon veszé­lyeztető, az utóbbi időben megindult folyamat­ra. Az alaptárgyak visszaszorításának folyama­táról és azoknak alkalmazott tárgyakkal való ki­váltásáról van szó. A német oktatási rendszer fejlődésének leg­újabb irányvonala az, hogy a követelményszint leszállításával lényegesen megnöveli a maga­sabb iskolai végzettséget megszerzők számát. Az érettségire éppúgy vonatkozik ez, mint a mérnöki diplomára. Ezt az utat nem tartom jár­hatónak. Az alaptárgyak, mindenekelőtt a Mechanika és az Áramlástan, képezik minden mérnöki te­vékenység alapját. A mérnöki szakma alkotó jellegű, ebben hasonlít a művészetekhez, de a kettő közötti lényeges különbség az, hogy min­den műszaki alkotás, minden mérnöki tevé­kenység fizikai és matematikai törvényszerűsé­geknek engedelmeskedik és kell engedelmes­kedjen. Az alaptudományokban foglalt ismere­tek nem avulnak el, szemben az alkalmazott is­meretekkel, amelyeket „training on the jel­” jel­leggel rendszeresen aktualizálni kell. Az alaptárgyi ismeretek hosszú távon kifize­tődőek, mert az összefüggésekre olyan rálátást és belelátást tesznek lehetővé, amilyen az al­kalmazott tudás esetében csak múlandó, eset­leges lehet. Az alaptudományok ismerete meg­ment az esetlegességnek való kiszolgáltatott­ságtól, és az élethosszon át tartó tanulási folya­mat egyetlen és ezért nélkülözhetetlen alapja. Az egyetemen a hallgatókat az alkotó gondol­kodásra kell megtanítani, nem pedig alkalma­zás-orientált ismeretanyagot a fejükbe tölteni. A hangsúlyt a szakma gyakorlásának képessé­gére kell helyezni, és kevésbé az adott algorit­musok végrehajtására. A hallgatókat megtaní­tani, nem betanítani kell. 16 évet töltöttem az iparban különböző vezető pozíciókban. Azt ta­pasztaltam, hogy a cég személyi állománya, valamint műszaki és gazdasági mutatói iránti növekvő felelősségi szinttel egyenes arányban áll a szükségessége annak, hogy a mérnöki alaptárgyi ismereteinkhez nyúljunk vissza. A GAMM aggodalommal figyeli a fentebb vá­zolt folyamatot. Egyrészt a Mechanika helyzete miatt aggódunk, mert a mechanika tárgyak óraszámát szinte minden német műszaki egye­temen csökkentették, másrészt pedig különö­sen aggódunk az Áramlástan helyzete miatt, mert néhány német műszaki egyetemen vagy megváltoztatták az áramlástan tanszék profil­ját, vagy egyenesen megszüntették magát a tanszéket. A Pisa-felmérés eredményeinek is­merete nélkül is nyilvánvaló ennek a folyamat­nak az értelmetlen mivolta. Nem az ipar rövid távú szempontjai tekintetében, hanem a fiata­lok, a jövő mérnökgenerációja és ezzel együtt az ipar hosszú távú érdekei miatt. A GAMM ne­vében kérem a grémium tagjait, hogy tegye­nek meg mindent e folyamat megállítása és visszafordítása érdekében. Szívélyes üdvözlettel: Prof. Dr-Ing. Pfeiffer.

Next