A Jövő Mérnöke, 2003 (50. évfolyam, 1-8. szám)
2003-12-05 / 8. szám
Kn^EGEKJESE^^NERVyiJJiETgZI^^ """"^"^^iTTTlO^^KlJL^mON Mérnökképzés - de hogyan? ■ ^izonyos-e, hogy a mérnököknél jól működne az elképzelt kétszintű mérnökképzés, a BSc + MSc I ^fokozatok egymásra építésével? Lehet-e az alaptárgyak tekintetében engedményeket tenni, úgy- I ^ mond gyakorlat-orientáltabb első fokozatú mérnöki diplomát kibocsátani 3 év képzési idő után? S felelősséggel állítható-e, hogy a BSc MÉRNÖKI diploma lesz valójában, azzal a tudásfedezettel, azzal a matematikai, mechanikai, elméleti műszaki alapozással, ami óhatatlanul szükséges egy MÉRNÖKNEK? Sokan vannak, akik azt állítják: nem biztos. Legalábbis bizonyos mérnöki pályákon nem. Nem vitatják a több gyakorlat szükségességét, az ipar igényeihez rugalmasabban alkalmazkodó mérnökök képzésének fontosságát, ám az elméleti alapozás rövid ideje szerintük nagyon is kérdésessé teszi a várt jó eredményt, különösen hosszú távon. Eddig jobbára csak a kétciklusú mérnökképzés mellett érvelők szólaltak meg nyilvánosan a képzés struktúrájának átalakítása kapcsán. Vannak azonban - itthon és külföldön is - olyan neves professzorok, szakemberek, szervezetek (SEFI: az európai mérnökképzés szervezete; www.sefi.be) akik - s amelyek aggódnak a mérnökképzés jövőjéért, s nem tartják átgondoltnak az új rendszer gyors áterőltetését. Az alábbi, régóta formálódó érveléseket, gondolatmeneteket vitaindítónak szánjuk, abban a reményben, hogy nem késő még egyszer átbeszélni közös dolgainkat, és hasznosítani az itt leírtakat. Az alábbiakban olvasóink megismerhetik a jeles német szakvntély, Prof. Dr-Ing. Friedrich Pfeiffer, a nemzetközi hírű GAMM (Alkalmazott Matematika és Mechanika Társasága) elnökének véleményét a német mérnökképzésről, valamint azt az állásfoglalást, amelyet ugyancsak kitűnő hazai szakemberek, köztük egyetemünk oktatói fogalmaztak meg a kétszintű mérnökképzés apropóján, a Mechanikát Oktatók Hazai Rendezvényén (a IX. Magyar Mechanikai Konferencia keretében, Miskolcon). (Pfeiffer professzor írásának közlésében Bende Margit, a BME Műszaki Mechanika Tanszék adjunktusa volt segítségünkre. Köszönjük. Az eredeti szöveg: www.gammer.de. A magyar oktatók véleményét pedig mindenképpen érdemes megismerni. Látszatra csupán a mechanikaoktatásról szólnak, valójában az egész műegyetemi képzés alapjairól.) A „Fakultätentag Maschinenbau und Verfahrenstechnik” grémium tagjai Németország összes, mérnököket képező felsőoktatási intézményének gépészmérnöki karát képviselő egy-egy professzor. A grémium feladata: a képzéssel összefüggő kérdésekben (tantárgyak tartalma és óraszáma, szakmai gyakorlat, BSc/MSc diploma kiadása, vizsgák tartalma,...) javaslatokat állít össze, amiket az ipar és a minisztérium képviselőivel egyeztet, így alakul ki a képzések tartalmi és formai szerkezete. Az egyetemek érdekeit képviseli, súlya jelentős. A GAMM elnökének levele a német gépészmérnökképzésért felelős grémium elnökéhez Tisztelt Friedrich Úr, A mellékelt levélben a GAMM nevében és mint a GAMM elnöke kifejezem aggodalmamat a mérnökképzés jelenlegi helyzete miatt. Meggyőződésem, hogy a mérnökképzés területén az utóbbi időben bekövetkezett változások az ipar szempontjából kedvezőtlenek, hiszen éppen a műszaki felsőoktatás által kibocsátott mérnökök fognak az ipar vezető, felelős pozícióiba kerülni, ott a fejlesztés irányait kijelölni. Szilárd alapismeretek nélkül azonban lehetetlen megfelelni ennek a feladatnak. Az ember a szakmai pályafutása során sok mindent megtanulhat utólag, amit az egyetemi tanulmányai idején elmulasztott. De éppen az alaptárgyi ismeretek utólagos elsajátítása a legnehezebb. Arra kérem, hogy az alábbi levelet és mellékleteit, a közös véleményformálást elősegítendő, a grémium tagjainak szétosztani szíveskedjék. Fáradozását köszönöm. Szívélyes üdvözlettel Prof. Dr-Ing. F.Pfeiffer A német gépészmérnökképzésért felelős grémium tagjai számára Tisztelt Hölgyeim és Uraim, A GAMM nevében szeretném felhívni a figyelmüket a mérnökképzést hosszú távon veszélyeztető, az utóbbi időben megindult folyamatra. Az alaptárgyak visszaszorításának folyamatáról és azoknak alkalmazott tárgyakkal való kiváltásáról van szó. A német oktatási rendszer fejlődésének legújabb irányvonala az, hogy a követelményszint leszállításával lényegesen megnöveli a magasabb iskolai végzettséget megszerzők számát. Az érettségire éppúgy vonatkozik ez, mint a mérnöki diplomára. Ezt az utat nem tartom járhatónak. Az alaptárgyak, mindenekelőtt a Mechanika és az Áramlástan, képezik minden mérnöki tevékenység alapját. A mérnöki szakma alkotó jellegű, ebben hasonlít a művészetekhez, de a kettő közötti lényeges különbség az, hogy minden műszaki alkotás, minden mérnöki tevékenység fizikai és matematikai törvényszerűségeknek engedelmeskedik és kell engedelmeskedjen. Az alaptudományokban foglalt ismeretek nem avulnak el, szemben az alkalmazott ismeretekkel, amelyeket „training on the jel” jelleggel rendszeresen aktualizálni kell. Az alaptárgyi ismeretek hosszú távon kifizetődőek, mert az összefüggésekre olyan rálátást és belelátást tesznek lehetővé, amilyen az alkalmazott tudás esetében csak múlandó, esetleges lehet. Az alaptudományok ismerete megment az esetlegességnek való kiszolgáltatottságtól, és az élethosszon át tartó tanulási folyamat egyetlen és ezért nélkülözhetetlen alapja. Az egyetemen a hallgatókat az alkotó gondolkodásra kell megtanítani, nem pedig alkalmazás-orientált ismeretanyagot a fejükbe tölteni. A hangsúlyt a szakma gyakorlásának képességére kell helyezni, és kevésbé az adott algoritmusok végrehajtására. A hallgatókat megtanítani, nem betanítani kell. 16 évet töltöttem az iparban különböző vezető pozíciókban. Azt tapasztaltam, hogy a cég személyi állománya, valamint műszaki és gazdasági mutatói iránti növekvő felelősségi szinttel egyenes arányban áll a szükségessége annak, hogy a mérnöki alaptárgyi ismereteinkhez nyúljunk vissza. A GAMM aggodalommal figyeli a fentebb vázolt folyamatot. Egyrészt a Mechanika helyzete miatt aggódunk, mert a mechanika tárgyak óraszámát szinte minden német műszaki egyetemen csökkentették, másrészt pedig különösen aggódunk az Áramlástan helyzete miatt, mert néhány német műszaki egyetemen vagy megváltoztatták az áramlástan tanszék profilját, vagy egyenesen megszüntették magát a tanszéket. A Pisa-felmérés eredményeinek ismerete nélkül is nyilvánvaló ennek a folyamatnak az értelmetlen mivolta. Nem az ipar rövid távú szempontjai tekintetében, hanem a fiatalok, a jövő mérnökgenerációja és ezzel együtt az ipar hosszú távú érdekei miatt. A GAMM nevében kérem a grémium tagjait, hogy tegyenek meg mindent e folyamat megállítása és visszafordítása érdekében. Szívélyes üdvözlettel: Prof. Dr-Ing. Pfeiffer.